Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-30 / 304. szám

1964. DECEMBER 30, SZERDA

ctsi HEC VEI

sMárifíP

3

Mezőgazdaságunk legfőbb feladatai

Irta: dr. Dimény Imre, az MSZMP KB mezőgazdasági osztályának vezetője

A magyar mezőgazdaság a szocialista átszervezés óta egészségesen fejlődik. Termelése 1964-ben mintegy 2,5 százalékkal, az állam számára felvásárolt áruk mennyisége pedig csaknem 4 százalékkal haladta meg az 1963. évit. A mezőgazdaság eleget tett egyik igen fontos feladatának: megtermelte az ország kenyérgabonáját. Hosszú ideje ez az első esztendő, amikor az ország kenyerét teljes egészében hazai termésből biztosítjuk. A vetés szerkezete 1964-ben lényegében a terveknek megfelelően alakult. Növekedett az értékesebb kultúrák aránya, főképp a cukorrépa és a dohány vetésterülete. Az állat- tenyésztés termelési értéke viszonylag jelentősen: 7 százalékkal nő. Valamennyi állatfajnál számszerű fejlődés figyelhető meg, és ezzel egyidejűleg növekedett az egy egységre jutó állati termék is. Számottevő a fejlődés a szarvasmarhatenyésztés területén is. Az állomány számszerű növekedése mellett nőtt az egy tehénre jutó tejhozam, Ez azt jelenti, hogy 1964-ben az előző évek állománycsökkenése után a szarvasmarhatenyésztés bruttó termelési értékének országosan 6—7 százalékos növekedése várható. A termelés összmennyisége pedig meghaladja az 1958—1960. évek átlagát.

.Elmaradás volt tapasztalható azonban a takarmánygabona, a burgonya, a zöldség, valamint az aprómagvak termesztésében. A rét- és legelő- gazdálkodásban sem kielégítő a fejlődés. Főként ezek következményeként nem volt zökkenőmentes a lakosság ellátása elsősorban a zöldségfélékkel; nagy mennyiségben kell az 1964—1965-ös gazdasági évben burgonyát és takarmány- gabonát importálnunk. Számos aprómagféleségből pedig nem tudunk eleget tenni ex- portköteiezettségünknek, s a hazai vetőmagigényt is csak szűkösen tudjuk kielégíteni. Ebben az esztendőben sem tudtuk biztosítani az állatállomány és az abrakszükséglet összhangját.

A mezógazdasag ez évi eredményei, tapasztalatai tovább erősítették parasztságunkban azt a hitet, hogy helyesen cselekedett, amikor a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett. Államunk helyesen teszi, amikor a mezőgazdasággal súlyának megfelelően foglalkozik és jelentős összegeket fordít a mezőgazdasági termelés gyorsuló ütemű fejlesztésére.

Az dm ült napokban került jóváhagyásra a népgazdaság 1965. évi terve. Ebben is kifejezésre jut: a mezögazdasagi termelés növelése további előrehaladásunk fontos kérdésé. Az 1965. évi népgazdasági terv azzal számol, hogy a mezőgazdasági termelés 1965-ben 1963-hoz képest 4,2 százalékkal, 1964-hez viszonyítva pedig 1,5—2 százalékot növekszik.

Az évi terv egyik fő célkitűzése változatlanul az, . hogy az ország kenyérgabona-szük- segletét ugyancsaK hazai termésből kívánjuk biztosítani. Ez év őszén nagy nehézségek közepette — 2—3 hetes késéssel —, de az előirányzatoknak megfelelő nagyságú területen elvetettük a kenyérgabonát. A búza közel egynegyede azonban megkésve került c földbe. Ezért a vetések ápolása minden eddipmél nagyobb gondot igényel. Állandóan szemmel tartva fejlődését, különösen a tavaszi fejtrágyázás s a pangó vizek elvezetése érdemel nagy figyelmet.

Az állatállomány takarmányszükségletének biztosításában is gyorsabban kell előrehaladnunk az új esztendőben. Főként a kukoricatermesztés fejlesztésére, valamint a rét- és legelőgazdálkodás további javítására helyezzünk súlyt.

Az 1965-ös esztendőben a szőlő- és gyümölcs telepítés üteme valamelyest csökken. Elsődleges feladatnak a hiányos telepítések pótlását tekintsük azért is, mert teljes értékű termőfelületet csak ezáltal kaphatunk. Az is fontos, hogy minél előbb pótoljuk a szőlő- és gyümölcsösök gaz! daságos termelésében szüksé- | ges járulékos- és kiegészítő í beruházásokat. Az 1965-ös J esztendőben kézzelfogható I eredményekre számítunk a j zöldség- és burgonyatermelés | és ellátás területén. Itt sem a j vetésterület növelése fontos j elsősorban, hanem a termésátlagok javítása.

Az 1965-ös esztendőben az állattenyésztésben az elsődleges feladat' nem az állomány számszerű növelése, hanem a hozamok fokozása. Szükség van az anyaállomány szinten tartására, a rendelkezésre álló takarmányok lehető legjobb kihasználására és mindezek révén a hozamok erőteljesebb fokozására. A takarmányellátottság az utóbbi évek bármelyikénél jobb. Teljesíthetőek azok a feladatok, amelyeket a tervek az állat- és állati termékek termelésére és felvásárlásába előirányoztak. Ellenkező esetben az elmaradás súlyos nehézséget okozna a lakosság ellátásában és az exportkötelezettség teljesítésében.

A népgazdaság 1965. évi terve nagy lehetőséget biztosít a mezőgazdasági termelés további műszaki anyagi megalapozására. Szükség van arra. hogy minden eddiginél nagyobb figyelmet fordítsanak a meglevő eszközök gondos, céltudatos felhasználására. A mezőgazdasági üzemek együttes termelőeszköz érteke jelenleg megközelíti az 50 milliárd forintot. Ennek a hatalmas értéknek gondos és céltudatos felhasználása az 1965. évi termelési és felvásárlási előirányzatok megvalósításának egyik alapvető feltétele. Szükséges továbbá az is, hogy a beruházások tervezésénél, kivitelezésénél az eddigieknél körültekintőbb munka folyjék. A gazdaságosság követelményeit a beruházások elosztásánál, kivitelezésénél az eddigieknél jobban szem előtt kell tartanunk. A gépek gondos javításával, a traktorosok továbbképzésével most kell felkészülnünk a traktorok kétműszakos üzemeltetésére is.

Ebben az évben a tsz-ek nagy többsége helyesen alkalmazta a személyes anyagi érdekeltség elvét. Ennek további gondos alkalmazása újabb eredmények forrása lehet. Az eddig szerzett tapasztalatok felhasználásával, a most készülő üzemi éves tervek kialakításakor keli megválasztani az 1965-ös esztendőben alkalmazásra kerülő jövedelemelosztási és munka díjazási formát. Fontos, hogy a különféle formák megállapításakor az eddiginél is jobban vegyük figyelembe a termelési feltételek változását. Ügyeljünk arra, hogy a közös gazdaság érdekeit sértő, a szokásosnál nagvobb részesedést ne állapítsunk meg. Továbbra is megkülönböztetett módon foglalkozzunk a gyenge termelőszövetkezetekkel és mindenütt hasznosítsuk a háztáü gazdaságok termelési lehetőségeit.

E célok elérése komoly erőfeszítést jelent a mezőgazdasági dolgozók számára, mindehhez fokoznunk kell a politikai felvilágosító, szervező munkát. Jobban kell érvényesítenünk a termelőszövetkezeti demokráciát, növelve a tagság érdeklődését és részvételét a közös ügyek intézésében, azok megvalósításában, hogy még általánosabbá váljék a felismerés: a szövetkezeti parasztsággal együtt mindent meg tudunk oldani.

Nagyok a mezőgazdaság 1965. évi feladatai, de megoldásához a szükséges feltételek biztosítva vannak, illetve megteremthetők. A tartalékok feltárása és fokozottabb hasznosítása, az elért eredmények megszilárdítása, illetve „ továbbfejlesztése, olyan lehetőségek. amelyekkel minden gazdaságnak fokozottabban kell számolnia. Ugyanakkor fegyelmezettebb munkára, az eszközök gondos kihasználására van szükség minden szinten. Ha így dolgozunk, a siker az 1965-ös esztendőben sem maradhat el és a mező- gazdaság dolgozói megtalálhatják számításukat.

A népművelés | és a felnőttoktatás I

Tegnap tartotta Nagykőrö-^ sön a megyei ismeretterjesztő-^ si szakbizottság ez évi utolsó £ ülését. Napirenden szerepelt:? a felnőttoktatás segítése, a népművelés sajátos eszkö- zeivel. á

y

A bizottság döntése alap-J ján a jövő év első negyedé-^ ben szaktanulmányt jelentet-^ nek meg erről a témáról. A ta-# nulmány az elmúlt évek ki- ^ sérleteire támaszkodik, s kőnk- ^ rét módszereket ajánl majd a J ! megye népművelési szakembe-jj reinek.

Az ország első iúdnemesítő központja \

í;

Az Agrártudományi Egye- tem baba ti gazdaságában évek ^ óta . eredményesen működik /, az ország egyetlen kísérletit nagyüzemi lúdtenyésztő telepe. ? Különböző szakmák kutatói % együttesen láttak itt hozzá, J hogy tisztázzák a nagyüzemig libatenyésztés még külföldön t, is megoldatlan problémáit, á Az eddigi tapasztalatok szerint > a ludak igen jól meghálálják $ a belterjes, nagyüzemi tartásig módot, de ehhez megfelelő fajtaösszetételű állományra, s a legmegfelelőbb technológiák kialakítására van szükség. Ezért úgy tervezik, hogy az egyetem babati telepén kifejlesztik az első lúdnemesítő központot. (MTI)

Virágzik a kaktusz

Régóta várt esemény az Allatkert pálmaházában: negyvenéves korában először virágzik a Brazíliából származó különleges kaktusz.

Tovább bővül

a takarékszövetkezetek tevékenysége

VADONATÚJ MOSZKVICS AZ ÁROKBAN

A délelőtti órákban vette át vadonatúj Moszkvics sze-, mélygépkocsiját Tóth S. Béla orosházi MÁV-alkalmazott. A kora délutáni órákban a da- basi országúton. Táborfalva határában az új kocsival az egyik útszéli fának ütközött, majd az árokba borult. Tóth S. Bélát és utasát, Farkas Sándor hódmezővásárhelyi lakost : 'á rheWfÓR súlyos sérti*' lésekkel szállították a Költői* Anna kórházba. Az anyagi kár tízezer forint. A balesetet az idézte elő, hogy az új autó- tulajdonos a síkos úttesten a megengedettnél gyorsabban hajtott

A Pest megyei takarékszövetkezetek betétállománya 1964. végére 21 millió forinttal emelkedett, 54 millióra nőtt. Az október 15-tel kezdődött takarékossági kampány időszakában mintegy 7 millió forint volt a növekedés. Az utolsó negyedévben, ellentétben a korábbi évek gyakorlatával, a betétállomány nem csökkent, hanem erőteljesen gyarapodott. Ennek megfelelően 5 és fél ezerrel nőtt a taglétszám is, a takarékszövetkezeti tagok tábora több nfint 26 ezer főt számlál.

A takarékszövetkezeti tevékenység vonzerejét 1964-ben tovább növelte az építési célú kölcsönfolyósítás, valamint az áruhitel nyújtás. 1965. január elsejétől lehetőség nyílik arra is, hogy a hosszú lejáratú építési célú kölcsönöket az eddiginél nagyobb mennyiségben biztosítsák a takarékszövetkezetek. Lebonyolításul, azonban hosszabb időt vesz igénybe, ezért az igénylőknek előnyös, ha már januárban bejelentik ilyen irányú szükségletüket, hogy a kívánt időpontban biztosan megkaphassák a kölcsönt.

Ugyancsak januártól a takarékszövetkezetek személyi és vagyonbiztosítási ügyletekkel is foglalkoznak. Egyes takarékszövetkezetek pedig felhatalmazás alapján kártérítési kifizetéseket is lebonyolítanak. A falusi bankhálózat népgazdaságilag is számottevő fejlődésének eredménye a lakosság részére végzett szolgálatok újabb bővülése.

TOLLVONÁS

nak, akiknek ő igazgató elv- társ vagy igazgató — úr ... És most mégis: legszívesebben odaadna mindent, asztalt, telefonokat, titkárnőt, mindent. Az a papír . ..

Hányszor végigrágták, hányszor átnézték. Egyetértett vele. Most is egyetért. Mégis: ha aláírja, akkor a tények befejezettek. Tollvonás. Kész. Nyolc ember megkapja a munkakönyvét, le is út, fel is ut. Kenyér. Nem, ezek nem maradnak kenyér nélkül. Mégis: így vagy úgy, magukkal hurcolják ezt az emléket. Munkakönyvükben a bejegyzést, agyukban. szívükben a keserűséget. Ha keseregnek rajta. Van közöttük, aki talán még a vállát sem rántja meg. Barna például. Legalább tízszer beszélt vele, ha nem többször. Maradt minden a régiben. Izgága volt, jeleneteket csinált, uszított minden ellen, ami parancs volt, ha rajta múlna, aludna, lógna az egész műhely. A műhely? A gyár! Barnáért nem kár. Hódi. Annak vége. Mindent megpróbáltak, nem ment. Amióta otthagyta az asz- szony, reménytelen eset lett. Pedig micsoda keze van! Zarándoklat volt mindig a gépe körül. De vége. Véres a szeme, remeg a keze. rekedt, fuldokló a hangja, roncs. Kérték, figyelmeztették, fenyegették: ivott. Úgy tántorgott be nem egy reggel. Hazaküldte. Másnap ugyanúgy jött be.

A kővetkező hármat nem nagyon ismeri. A műhelyvezetők javasolták, a bizalmiak egyetértettek, ugyanígy a pártbizottság, az szb is. Rendben van, ő csak rábólintott. A műhelybeliek jobban tudják.

Karikó. Háromszor csípték el. Kisebb tolvajlások. Menjen, senki sem sír utána. Nem használt neki a társadalmi bíróság, az alacsonyabb munkakör. Örült, ha a gyárból kivihetett valamit. Minek? Az nem fontos. Valamire jó lett volna — mondta, amikor a portán elkapták. Vitte, mert ügyeskedni próbált, nem gondolva azzal, megéri-e? Korsósért kár, jó munkást lenne, ha szeretne dolgozni. Zavaros nőügyek, gyáron belül is már hányszor volt baj vele! Az a kis buta fruska is beszedett egy marék altatót... Korsós meg vigyorgott. Véletlenül nyitott be a műhelyirodára, pont amikor faggatták. Mindenki zavarba jött, hiszen nem akarták dobra verni a dolgot, ilyenkor rosszkor jön az igazgató. Csak Korsós vigyorgott. Minek esett belém — valami ilyesmit mondott. Érezte, megrázza a hideg, any- nyira gusztustalannak érezte a mondatot. És nem egy ilyen ügye volt. A gyerektartást sem fizette, valami bírósági ügye is volt, házasságot ígért...

Hét. Kívülről tudja a neveket. ha lehunyja a szemét, még azt is látja, hol hagyott nagyobb közt Margitka gépe. Karikó nevét eltévesztette, átütött két betűt. Nem kínlódott még ennyire soha ilyesmivel. Tudta, ha az utolsó név nincs ott. akkor már régen aláírta volna. Gyengeség? Az. persze, hogy az. Hiszen ez a hét is ugyanolyan munkás, mint a nyolcadik. Mégis, a szubjektív érzéseket lehetetlen kizárni ilyenkor. Bármennyire is akarná, szeretné az ember, akkor sem sikerül. Hegedűs Ferenc, ötvenéves embernek odaállni, s azt mondani: menjél. Odaállni, neki odaállni. Amikor együtt kezdték, együtt csináltak végig mindent, hányszor osztották meg délben az ennivalójukat! Szerette? összetartoztak — ez jobb kifejezés. Több, mint hogy szerette. Testvérének érezte, talán azért, mert otthon három nővére anyáskodott felette, de fiútestvére nem volt. Ezért kapott Ferin. És most azt mondani: menjél.

Ennyi év után. Úristen, több mint harmincöt év! Emlékszik, Feri egy évvel utána jött. Feri? Régen volt, amikor még Feri volt. Először ötvenhatban kerültek más-más oldalra. Rendben van, ő igazgató volt, Hegedűs megmaradt munkásnak. Ez vitte őket két oldalra? Fenét. Amikor Mariska meghalt. Hegedűs fél év múlva új asszonyt vitt haza. Es milyet! Valami lecsúszott nagyságát, aki — még most is nevethetnékje támadt — azzal köszönt neki: pá, drága. Többé nem is ment el hozzájuk. Akkor, ott kezdődhetett valami. Az asszony rágta azon az estén: igazán csinálhatna a Feriből valakit, hiszen barátok voltak. Nem? Feszengett, Hegedűsnek sem tetszett a dolog. Valahogy — akkor elütötték. De azután! Hegedűs ott ment neki, ahol tudott. Szólt neki, erre közönségesen nekitámadt: így az anyád fűnkéi meg úgy. Ha •akarja, abban a pillanatban kiteszi a szűrét. Gondolta, ideges. Hagyta. De ötvenhatban! Megmentette, talán elvtelenül is. Kérte, hagyják. Pedig senki nem lelkesedett érte, hogy a főhőzön- gő maradjon. Nem csinált semmit, kiabált, hagyjuk. Elegei tettek a kérésének.

Régen volt, ha csak annyi lett volna, rpgen túl lennének rajta. De Hegedűs azóta is verte a mellét, semmi nem volt jó neki, s a nagy lelkesedésben dolgozni is elfelejtett. Már mindenki előre nevetett, amikor termelési értekezleten

nyújtotta a kezét. Tudták, hogy most jön a Cirkusz- Hegedűs .behomorít”, ahogy a műhelybeliek mondták. Nem zavarta, hogy nevetnek rajta, még az sem, hogy lepisszegik. Mondta a magáét, fütyülve igazságra, tényekre, mindenre. Felhívta, órákig beszélt vele. A végén Hegedűs sirt, mint egy taknyos gyerek, fo- gadkozott. Es egy hét múlva újra a régi volt. Valami gusztustalan álforradalmiság sütött belőle, senki nem volt jó kommunista, jó demokrata neki. csak ő, Hegedűs. A világgal állt szemben, s közben maga rekesztette ki magát a világból.

Tiszta ügy — lenne. Oka van az elküldésnek, nyomós oka, mégis, úgy érzi. mintha a múltját szakítanák ki belőle, mintha a maga ítéletét írná alá. Ennyire kettéválni uta' "ak! F-nvcire messzire kerülni azoknak akik egymás kenyerét, zöldpaprikáját ették. Ö került messzire? Tízszer, százszor feltette magának a kérdést, s a válasz mindig g~ volt. nem. nem. nem. Bérhnmi is nézte: becsületes volt. bárki szemébe belenézhetett, belenézhet. Még ekkor is. ha. Hegedűs — Feri? — mindennek elmondta.

Egyetlen tollvonás. Tiszta a lelkiismerete, nem annak ellenére cselekszik. Mégis, órák óta áll az ablaknál, nézi a műhelyek váltakozó fényeit, hallgatja a beszűrődő zajokat, s nem akar hátranézni, mert tudja, az íróasztalon ott várja a pavirlay. rajta a nyolc névvel. Margítke reggel azzal kezdi: átviszi a munkaügyire a listát, írják meg a felmondó leveleket.

Amikor az ember mások felett ítélkezik, önmaga telett is it*t-tpi mrmd. Igaz? Igaz.

Hátrafordult s nyugodt mozdulattal aláírta a papírlapot.

Mészáros Ottó

t

< f

: Órák óta állt az ablak- \ nál, hátratelt kézzel, moz- ’ dulatlanul. Lenn, négy eme- í let mélységben a műhelyek \ világítottak, fel-felvillant a

• hegesztőpákák fénye, vas- l lemezek csikorgó' csúszása \ tolakodott be a zárt ablakon.

\ Íróasztaláról már elrakott \ mindent, egyetlen papírlap ! fehérlett rajta, s e papir- : lap miatt állt már órák i óta az ablaknál. Sok vihart

megért, sokszor kellett olyas- ; mit tennie, ami nem volt ; szíve szerint való, de az j ész legyőzte az érzelmeket.

\ Ha magába tekint, őszintén ■ bevallja: imponált neki, ami- : kor kinevezték igazgatónak.

\ Vezetni ott, ahol húsz esz- i tendeig egy volt az olajos, i maszalos munkások között,

' aki, akárcsak a többiek, azért I remegett, mikor küldik el,

'■ mikor marad kenyér nél- i kül.

: Ez már messze van. A ret• tegés is. meg az is, amikor j még olaj volt a kezén, s j észre sem vette, ha apró \ spén fúródott a bőrébe, any- 1 nyira elszarusodott a te- \ nyere. Tizenöt éve igazgató.

! Sokszor érezte úgy. jobb vol- l na ott lenn, semmivel nem \ törődve, tenni, ami a dolga. ; fújáskor felvenni az utcai ; ruhát, kiballagni a kapun, í kész. És sokszor volt úgy, í hogy megérezte, van szép- ( ség ebben is, itt is lehet (semmit érő, vagy sokat je- \ lentő nz ember. Döntött, (mert dönteni kellett, vesze- £ kedett. vitatkozott. Szeret- \ ték? Ezzel nem sok a dol- \ ga. Másoknak kell tudni. \ Azoknak, akik ott lenn mű- l szakba jönnek, s müszak- £ bői mennek, azoknak, akik $ itt fenn, az irodákban asz- í tuloknál ülnek, mindazok-