Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-25 / 302. szám

10

rtsi

MEt

&££riw*

1964. DECEMBER 25, PÉNTEK

Falu Tamás:

Mindenki karácsonyfája

Ne olyan legyen,

Mint eddig volt.

Más legyen mér a karácsony,

Egész világ Fenyőire

Boldogság és béke szálljon.

Legyen mindegyik Szív és ajtó Egész világnak kitárva,

S legyen minden Karácsonyfa

Mindenki karácsonyfája.

~-------------------------------I

Dr. Magyari András f Devecseri Gábor:

a biológiai tudományok doktora, a gödöllői Agrártudományi Egyetem rektora.

A karácsony úgy él az em- : berekben, mint a béke, a i megnyugvás ünnepe. Számom- í ra mégis 1944 karácsonya volt; a legmaradandóbb. Az a kará- j csony más volt: a tenniaka- ] rás, az újjászületés, mélysé- 1 gesen emberi, kín-keserves i nagy pillanata. Újra élni és í dolgozni! Szabadon, emberhez ; méltóan.

Történetének rövid előzmé- í nye: 1943-ban végeztem el a ! debreceni Mezőgazdasági Fő- ! iskolát s néhány nappal ké- $ sőbb katonának hívtak be. ; 1944 októberében megszöktem ' s hazaindultam szülőfalumba, 4 Pocsajra, amely akkor már f fölszabadult. Onnan utaztam J be szekéren december köze- £ pén Bartha Károllyal, az 4 ideiglenes kormány képviselő- í jével Debrecenbe, hogy meg- ? látogassam volt főiskolámat. 4 Az intézetben egyetlen tanár- 4 ember, Tóth Mihály maradt 4 csupán. 4

y

Azokban a forrongó, alakú- f ló, karácsony előtti napokban 4 határoztuk el: meg kell indí-^ tani újra a főiskolát! De kik- 4 kel? Se tanár, se diák! A Deb- 4 récén—Pallag (ott székelt a 4 főiskola) között közlekedő vi- 4 cinális egyik marhavagonjá- 4 ban találkoztam össze Penyi- j gey Dénessel, aki egy időben 4

— míg össze nem veszett tan- 4 székvezetőjével —, a főisko- 4 Ián tanárkodott. Tervünk 4 megnyerte tetszését és öröm- 4 mel vállalkozott rá, hogy kö- 4 zénk áll. Sőt, újabb tanár- embert szerzett Pogácsás 4 György, egy frissen végzett 4 pedagógus személyében. Az- 4 tán csatlakozott hozzánk Bőd- 4 nár Miklós is, aki abban az 4 esztendőben végezte el a fő- < iskolát. így már öten voltunk 4

— megalakulhatott a tanári 4 kar. Penyigey lett a növény- 4 termesztési, Pogácsás az állat- 4 kórtani, jómagam pedig az ál- 4 lattenyésztési tanszék vezető- 4 je. Huszonegynéhány éves < fejjel. Akkor lázas sietséggel < hozzáláttunk a főiskola hall- 4 gatóinak értesítéséhez. Tele- 4 ionon, levélben, vagy éppen 4 személyesen kerestük fel őket: 4 karácsony után megkezdjük a 4 tanítást!

S még csak annyit: mi lett f az indulást kezdeményező öt 4 emberrel? Tóth Miklós nyug- 4 díjas főiskolai tanár, Penyigey 4 Dénes az Agrártudományi 4 Egyetem dékánja, Pogácsás | György az egyetem profesz- 4 szóra. Bodnár Miklós pedig a 4 debreceni főiskola tanszékve- 4 zető docense. 4

Jelvény

Kapunk jelvényt a repülőn: legyen a repülőn ülőn jelvény,

hadd tudja, hova tartozik már égre kelvén.

Gépünknek apró mása ez, s nem figyelmeztet másra ez, mint arra, hogy mi jelvényként ülünk az isten gomblyukában, mígcsak repülünk; s gomblyukunkban a jelvény angyal-magasságból az ember-földet dicséri — mely ily vígan s messze fölvet — angyalok nyelvén.

Farkas András:

Michelangelo Pietája előtt

A templom széles és hosszú hajója Mogorván ível, mázsákkal fölöttünk. Alázkodunk, hogy most és erre jöttünk, S lelkünk a percet százszor indokolja.

De minden szempár bámul itt, loholva Kutatja azt a márványt, ami föltűnt Az oltár szügyén, mert itt tartja földünk A szobrot, mintha más se lenne dolga.

A púpos szobrász ifjúsága teljén Faragta ki az álmodott szerelmet.

A minta nem volt római, se hellén.

De a zarándok csak letérdepelhet,

Hiszen a Szűz szelíd egekre fénylik,

S mosollyal biztat végtelen reményig. '

megszokásból, hiszen jártam • íj! rajta, amikor még seniki sem járta és láttam, amikor még £ csak a képzeletemben élt. Ez 4 a mai látogatás — ajándék. A 4 legszebb karácsonyi ajándék | — önmagam számára. Hogy 4 miért?

4

4 Csaknem ezer hidat tervez- | tem félévszázados mérnöki pályafutásom alatt. Életem het- í

4 venegy esztendejének mégis ez í a legikedvesbb alkotása. Több fokból.

| Az „Erzsébet” — kábelhíd. 4 Mint ilyen, hazánkban az el- jso. Szamomra mégsem volt | teljesen új feladat. Negyven Révvel ezelőtt kaptam azt a ^megbízást, hogy hidat tervezlek az indiai Naft folyóra. ^ Ugyanakkor azt is közölték ^ velem, hogy a kijelölt átkelő- 4 helyhez semmiféle út nem vé- 4 zet, s mert a híd sürgős, út- á építésről szó sem lehet. Ezért

y

^terveztem akkor kábelhidat. 4 A kábeleket málhás állatokon ^szállították a helyszínre, a pilonokat pedig ott faragták ki 4/ óriás fákból. Kis híd volt, de í emléke azóta bennem élt s

y

^most végre időtállóan is meg- 4 valósíthattam.

4 Olyan hidat kívántam tervezy |

^ni a régi Erzsébet-híd helyett, gamely visszahódítja a régi di- 4 csőséget. Sikerült? Eldönteni

y

'/ nem az én feladatom.

4

4 Valahányszor megállók az ^ új hídon, törpének érzem magsam. Alázatos, de ugyanakkor í felemelő érzés tölt el: az emy

4 béri összefogás mindent legyő- 4 ző erejének nagyszerűsége. Va4 laki azt mondta az avatáson:

4/ ezt a hidat acélból, kőből és j emberi erőből faragták, ezrek } akarata és ereje feszül benne.

£ Nos, kaphattam volna szebb j ajándékot karácsonyra, minthogy én „gyúrhattam össze”

5 egységes egésszé ezt a három ! csodálatos anyagot?

Bárányi Ferenc:

Kilenc hollómadár

Oly kegyetlenül szép a tél: jég-pallósú bakó, kinek mezitlen vállain fehér palást a hó,

Pcrpp Miklós:

Este

Nem kértem: jöttél; tán az elveszett

most megkerülhet — gondoltam — s a pénzt

babonásan körénkszórtam mind, és

remegtem; de az érzékeimet

borral tüzeltem: megfutott hitek

hogy visszaszállnak, s akartan merész

szavakba nőtt a félelem

__s kevés

l

ettél te is, és akkor jéghideg kezemre szóda ömlött s egy pohár parányit koccant, mint a szív, alig lehet hogy későn, talán túlkorán... a csillárok tüzet suhogva égtek, két elhagyott ült némán, mint akik együtt nem vallhatták a mindenségnek.

a pusztán föl-le kóboról és mindig arra sújt ki minden hajlékból örök időkre kiszorult,

csak azt fejezi le a tél kinek nincs mása se: se háza, földje, rokona, csak tél-igézete,

ki havas dűlőn ténfereg, ki dermed és vacog, s az minden bűne, hogy szegény és kiszolgáltatott.

Olyan vagy, lásd, akár a tél: kit biztonság föd el hatásodtól, nem tudja tán azt sem, hogy létezel,

de aki hozzád fut, kinek egyetlen módja vagy, tündéri hóhér, az neked csupán csak áldozat,

szép kék fagyoddal gyilkolod — ó szörnyűszép halál! — ágyad körül prédára les kilenc hollómadár.

gyen boldogságom, kedves kollégám, Homm Pál, egy kicsiny, de igazi fenyőfával lepett meg. Azóta is szívesen emlékezem erre a karácsonyra.

Németh Marika

színművésznő, a Fővárosi Operettszínház tagja.

A legszebb karácsonyom? Valamennyire úgy emlékszem, hogy nagyon boldog voltam. Ilyenkor együtt a család s mindenki tartogat a másik számára valami kedves meglepetést. S ez az ünnepben a legcsodálatosabb. Az ajándékozás öröme. így talán megértik, mit jelentett számomra az első, szeretteimtől távol eltöltött karácsony.

Kilenc esztendeje történt- Akkor szerepelt színházunk először Moszkvában. Nagy sikerünk volt. Míg otthonmaradt szeretteimről ábrándoztam, fenyőfát rajzoltam egy jókora fehér papírlapra s azt feltűztem szállodai szobám falára.

Boldog voltam, mert bárkivel találkoztam azon az estén a szállodában, mindenki mosolygott, mindenki sok örömet kívánt. Nem voltam egyedül. A szűkebb családi kör helyett egy nagy-nagy családban éreztem otthon magam. S másnap, hogy még teljesebb lej Sávoly Pál

4 Kossuth-díjas építészmérnök,

; az Erzsébet-híd tervezője.

! Az ünnep reggelén is, mint Jki tudja már hányadszor ebiben az esztendőben, az első

Sutám a hídhoz vezet. Nem *

*

Gobbi Hilda

Kossuth-díjas színművész,

. a József Attila színház tagja.

kapuját. Hulló csillagok, primadonnák és bonvivánok, Hamletek és Oféliák, ezer és ezer csodás színházi élmény hősei, akikért apáink és anyáink még rajongtak és lelkesedtek, akikhez szerelmes verseket írtak és virágkosarakat küldözgettek és akiknek művészi játékát még ma is őrzik a szívük mélyén.

Sok szép karácsonyt megértem már, de olyan felejthetetlen emlékűt, mint az öreg színészek körében töltött első karácsonyt, még soha. Akkor még csak alig harmincán lakták az otthont. Köztük olyan volt hírességek, mint Zala Karola és Szóner Olga. Harminc ünneplőbe öltözött, megfáradt ember ajkáról csendült fel a karácsonyt köszöntő dal. Egymást támogatva állták körül a csillogó fenyőfát és könnyes volt a szemük, amikor átnyújtottuk nekik a v mai pályatársak ajándékait. 4 Jól emlékezem még ma is Za- 4 la Karola köszönő szavaira:

y

4 „Az a legnagyobb ajándék,

y

£ hogy itt lehetünk. Hogy nem 4 feledkeztek meg rólunk az

'S emberek.”

2

4 Ma már két színészotthon- 4

4 ban száztíz öreg színész lakik.

4 S most, mint minden évben,

í

4 ismét náluk kezdem a karáy

4 csonyt. Mire hazaérek, hogy

y

4 meggyújtsam az otthoni fe- 4nyőfa gyertyáit, egy kicsit fá- 4radt leszek. De így van ez

hói.

■ A karácsony a humánum és ía szeretet ünnepe. Ennek a > két varázslatos, kizárólagosan \ „emberi anyagnak” az ötvö- Izetéből született meg az .öreg ! színészek otthonának nemes ! gondolata. Még 1948-ban. S Iáiig egy esztendővel később a ; varázslat valósággá vált. Tö- ! rődött, öreg emberek lépték át ‘a Jászai Mari Színészotthon

Talán furcsának tűnik, ha ä azt mondom, életem emlékeze- ; tes karácsonya negyven esz- j tendővel ezelőtt volt. Erdély- \ ben születtem, onnan kerültem \ fel szeretett öcsémmel, Dezső- \ vei Budapestre. Én a főisko-; Iára jártam, öcsém az orvos-! egyetem hallgatója volt. Egy j Városban éltünk, mégis több, j mint fél esztendeje nem lát- > tűk egymást. A tanulás min- \ den időnket lekötötte s ami j kevés mégis maradt, akkor mi í tanítottunk, hogy eltarthassuk ! magunkat s az életnek leg-! alább a legszükségesebb; félté- ! teleit biztosíthassuk. így is í mindig éhesek voltunk s ál- \ maink netovábbja az volt, mint \ Móricz egyik novellahősének, ; Kis Jánosnak: egyszer jóllakni. ;

Ezerkilencszázhuszonnégy ;

karácsonyán nem várt meghí- ; vást kaptam. A főiskolások in- ; gyen karácsonyára. Kivilágí- ! tott teremben állt a „mindenki ; karácsonyfája”, s körülötte te- { rített asztalok. Megmutatták a j helyemet. Már leülni készül- { tem, amikor akaratlanul is a \ kedves öcsém jutott az eszem- \ be, vajon jóllakhát-e ő is leg- ! alább ezen az estén? S akkor, ! mintegy varázsütésre, belépett! a terembe. Az asztalhoz vezet- 5 ték s éppen mellettem kapott ; helyet. Egymásra néztünk, ' megöleltük egymást, aztán kér- ; dezés nélkül falni kezdtük az j elénk tálalt ételeket. Ettünk, í ettünk, s ha már nehezebben ; ment le a falat, borral locsol- ; gattuk. Csak az járt a fejem- ; ben: egyszer jóllakni. Sikerült. ; Nagyon rosszul lettem utána. \ De a jóllakottság érzése abban / a percben mindent feledtetett, j

Szegény Dezső öcsém, három ! eszténdővel később tüdőbajban ; halt meg. Az egyszeri kará- ; csonyi jóllakás sem segíthetett! rajta! ■

Barcsay Jenő

Kossuth-díjas festőművész.