Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
Az év utolsó tanácsülésére készülnek a járási tanács tagjai. December 29-én rendkívüli tanácsülésre kerül sor, amelyen a tanácsok és a Hazafias Népfront együttműködését vitatják meg. A napirend előadója dr. Bencsik Mihály járási vb-elnök lesz, aki ugyancsak ezen a tanácsülésen terjeszt be jelentést a tanács és szerveinek 1964. évi testületi munkájáról. A járási tanács és végrehajtó bizottságának 1965. évi mun- katerv-tervezetét P.év János vb-titkár terjeszti a tanácstagság elé. ■ VEZETŐSÉGIULES Karácsony, 1964 A vasutas énekkar díszhangversenye A ceglédi vasutas-énekkar a Cegléd 600 éve város ünnepségsorozat végén — gondosan megszervezett est keretében — vett búcsút az évfordulótól. A dalkar fáradozását, önfeláldozó munkáját azonban a város közönsége részéről nem kísérte teljes támogatás. Győré Sándor, a tanács művelődési osztályának vezetője, melegséggel és sok szeretettel értékelte dalosaink eddigi munkáját, majd a Na- bucco bájos dallamával megkezdődött az előadás. A rendező dalkar lengyelországi műsorából adott elő négy dalt, majd Dunszt Mária Er- kel-díjas operaénekes és Ilosfalvy Róbert Liszt-díjas kiváló művész adott elő szebbnél szebb operarészleteket. Benczédi Mihály nagy hozzáértéssel vezényelte a 600 éves Cegléd jubileumára írt dalműveket, amelyek közül többet elkértek már hazánk nagyobb városai. Fábri Tiborné és Bálint János szólószámai még kedvesebbé tették a színvonalas ünnepséget. Végül Benczédi Mihályt 25 éves karnagyi munkája alkalmából Somogyi Ferenc, az énekkar elnöke köszöntötte. Átnyújtotta neki a díszoklevelet, egy serleget és sok-sok virágot. 1000 forint + ellenőrzőlap Pataki Sándor Abony, Vasvári u. 8. szám alatti lakos ittasan vezette motorkerékpárját, s ráadásul á megengedettnél nagyobb sebességgel hajtott lakott területen. A járási rendőrkapitányság Patakit 1000 forintra büntette és az I. számú ellenőrzőlapját egy évre bevonta. A lámpa olcsóbb lett volna! Kelemen Ferenc Abony, Bartók Béla u. 7. szám alatti lakos kivilágítatlan kerékpárral közlekedett. 200 forintra büntették. Expedíciós parancs! Szomszédom magatartása már a tavalyi disznóvágáskor nagyon gyanús volt. A tőlük kapott hurka és kolbász színe, hasonlított arra, amit éppen én küldtem neki két nappal előbb. A véletlen az idén is úgy hozta, hogy majdnem azonos időszakban vágtuk le a hízókat. Aggályaim elkerülése végett megoldást kerestem. El akartam kerülni, hogy ugyanazt a hurkát és kolbászt kapjam vissza kóstolóba, amit én küldök nekik. Hosszas töprengés után végre jó ötletem támadt. Váratlanul két nappal későbbre halasztottam a hízóm halálra ítélését és a szomszédom disznóvágásának napján áhítattal vártam a friss, finom kóstolót. Elmúlt a vágás utáni Disznótoros kóstoló TELI OROMOK Örsünk elhatározta, hogy a szünetben is gyakran találkozunk és együtt élvezzük a tél örömeit. Sajnos, a tervezett hócsatákat és szánkózásokat az időjárás miatt nem tudjuk megtartani, de akad más szórakozásunk is a szünidőre. Készülünk a kulturális szemle bemutatójára, sokat játszunk és énekelünk. Felújítjuk a cikkeket a csapat faliújságján és az új évet jelmezes örsi összejövetellel köszöntjük. Egyik társunk a szünidő után Csehszlovákiába megy gyógykezelésre. Elhatároztuk, hogy állandóan levelezni fogunk vele és segítjük őt abban, hogy ne maradjon el a gyógykezelés miatt a tanulásban. Reggel Csilla elsö és második nap is, de a hőn óhajtott hurka és kolbász csak nem érkezett meg. Na, de ha én levágom a kisebbfajta elefántra hasonlító hízómat — én majd küldök nekik. Én bizony nem leszek olyan fukar. Vágás napján a hurka töltésénél az egyikbe beletömtem egy darab mosogatórongyot. Az így megtöltött hurkát zsineggel megjelöltem. Amikor a katlan forró vizéből kiszedtem a hurkákat, azonnal megkerestem ezt a ronggyal is megtöltött májast, külön tettem, hogy szomszédom megtré- fálására még aznap este átküldhessem. Másnap este aztán furcsa dolog történt. Felkeresett szomszédom és tisztelet- teljesen meghívott a disznótoros vacsorájukra, mondván, hogy az idén azért nem küldtek kóstolót, mert így a vacsorán még inkább eltudjuk majd mélyíteni jószomszédi kacsolatainkat. Hiába sorakoztattam fel összes elfogadhatónak vélt érveimet, nem volt más hátra, menni kellett, annál is inkább, mert a jószomszédi viszonyon alapuló kapcsolatokat nemcsak szavakban kell hangoztatni, hanem tenni is kell annak állandó megjavításáért. Mit sem sejtve ültem le a megterített asztalhoz és addig nagyon jól is Kulturális bemutató HÍREK — A járási úttörőelnökség orosz nyelvi versenyt szervez az általános iskolákban és az abonyi gimnáziumban. A versenyről a későbbiekben részletesen beszámolunk. ★ — A téli szünidőben sakk és asztalitenisz házi bajnokságokat rendeznek az úttörő- csapatok. ★ — A járási úttörőelnökség kisdobos szakbizottsága a kisdobosvezető pedagógusok részére bemutató foglalkozásokat szervez. Az első igen hasznos bemutató foglalkozást Törteién tartották, a szünet után pedig Abony és Albertirsa pedagógusainak nyújtanak segítséget hasonló foglalkozásokkal. Ebben aztan mindenki megegyezik. Ha hiba van valahol, ne az embert okolják mindjárt, hanem meg kell nézni a körülményeket. A közösség érdekeit úgy szolgálja buzgón mindenki, ha az egyéni érdeke is. ★ — Január elsejével kilépek! Lemondok a vezetőségi tagságomról is. Tizenegy év után már jogom van ehhez ... — Miért tenne már ilyent Juci néni? Bántotta itt magát valaki? Most hagy itt bennünket, amikor már egyenesbe jövünk? Hova akar menni? — Nem megyek én el innen sehová! Itt dolgozok majd továbbra is a tsz-ben, de csak az uram nevén. Utána is jár nekem az SZTK, hát miért fizessük ketten?-J- Hát a nyugdíj? Már csak két év kell hozzá! Azt már igazán érdemes kivárni! — Egy családban csak egy fő kaphat úgyis, az uram pedig már kapja. Különben is mi az a kétszázhatvan forint? — Téved maga, Juci néni, még pedig nagyon! Magának két év múlva bőven meg lesz a tíz éve és 350 forint körül kap majd nyugdíjat havonta. A családnak pedig joga, hogy a magasabb nyugdíj mellé álljon!... Aztán meg később csak emelkedik a nyugdíj!? — Ez így igaz? — Jöjjön be hozzánk holnap az irodára, majd megmutatjuk a szabályokat! — Hát látjátok, hogy elbo- iondítják az embert a népek? Ezzel zárül a , vezetőségi ülés. A viszontlátással köszönő elnök valamit a jegyzetfüzetébe ír. Akaratlanul is elolvasom a válla fölött: „Időszerű a termelőszövetkezeti jogszabály ismertetés!” Most egy olyan szeget talált fején, amely a megye sok termelőszövetkezetében hibádzik... N. L Ifjú Nagy Mihály főmezőgazdász beszél éppen (érdekes, legalább negyven éves „ifjú”), hát őt hallgatják az asztalok körül. Bejelenti, hogy 150 Hampshire kakast vásárolhatnak Üllőn, átlag másfél kilósakat, de fajtatisztát és egészségeset. Kéri a vezetőség hozzájárulását az alkuhoz. Megkapja ezt és újabb indítványnyal áll elő: — Most jelentkeztek a gépállomási traktorosok, hogy vegye át őket a tsz. öt közül hármat igencsak javallok, mert jól járunk velük. Bimbó József, Angyal József és Koncz Sándor az, aki nálunk mindig jó munkát végzett. Traktorral együtt jönnének, mert feloszlik a Nagykőrösi Gépállomás. — A másik kettő miért nem felel meg? Értenek ám a traktorhoz azok is! Szeretik a gépet! — Az igaz, de a bort még jobban ... — Elég lesz nekünk három gép... Ilyen megjegyzések után hagyják jóvá a javaslatot, meg azt is, hogy Angyal Józsefet nem a saját gépével, hanem egy idén importált MTZ- vel kérik. •k Égy kis vita kerekedik a következő napirend körül. A maszek villanyszerelő havi ötszáz forintért jár ki a tsz-be javításra és most tíz mázsa kukoricát kíván vásárolni. Adjanak-e neki? — Vegyen a körösi piacon! — Ha már itt dolgozik, adjunk neki, de csak szabadpiaci áron! De -akkor hol- út. a kede— Ott,'hogy a tsz gépkocsija alkalomadtán beviszi neki. — Azért se dolgozik meg, amit kap... Az ellentétes vélemények eredménye az, hogy mégis vásárolhat tíz mázsa kukoricát a villanyszerelő, de csak szabadpiaci áron. A tsz beszállítja majd a lakására. Ezzel azonban nem ér véget a vita a villanyszerelő körül. A többség kifogásolja a jelenlegi munkadíjazását. — Díjazzuk esetenként, a munka elvégzése után — javasolja Mezei Mihály elnök. — Ügy sem járunk jobban! Felszámol az majd annyit, hogy kijöjjön a havi ötszáz... — Számoljon hatot-hetet, csak elvégezze a munkát. Keressen amennyit tud, kutassa fel az összes hibát! A tsz-nek is ez az érdeke. Az ötszáz forint mellett csak azt nézi, hogy mit lehet elhalasztani Nyolcán ülnek a T-alakra összetolt asztalok körül. Szokásos, soronlévő ülést tart a nyársapáti József Attila Tsz vezetősége. Kinn ködös, borús az idő, benn kályha duruzsol és az elmaradhatatlan cigarettafüst kering. Nincs rendkívüli téma, csak hétköznapi, de ahogyan tárgyalnak, az érdekes. Mindenről mindenki szól, nyugodtan, természetesen. Bátorság csak ott kell a szóhoz, hol nem tűrnek ellen- véleményt. HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT és legszebb ajándék az volt, ha szomszédunknak, ismerősünknek jó híreket tudtunk mondani. Vigasztalni tudtuk a vigasztalásra szorulókat, tájékoztatni tudtuk őket a nem mindig pontos értesüléseink alapján arról, hogyan élnek a körülzárt Budapestre szorult hozzátartozóink, arról, mikor melyik község vagy város szabadult fel, arról, honnan, mikor és hová indult vonat és arról, honnan, mikor és ki jött vissza. Külsőségében is ünnepi formáit kívántunk biztosítani ennek a nagy készülődésnek. A szó akkori értelmében kiöltöztünk és mit sem törődtünk azzal, hogy ruhánknak dohos, penészes szaga van. Valamilyen mágikus erő árasztott el bennünket, valahogy új értelmével és jelentőségével éreztük ezt, hogy a béke és a szeretet. cünnepére —- karácsonyra készülünk. Ö rültünk a melegnek, örültünk a világosságnak és örültünk egymásnak, s az öröm ünnepének, karácsonynak. Jóízű volt a karácsonyi kalács, még akkor is, ha azt cukor helyett répasziruppal ízesítettük. Szép és kedves ajándék volt egy kurta kis fenyőgally, mert tudtuk, hogy Antal- majorból való, s tudtuk, hogy a ráaggatott szaloncukor nem valódi, hiszen cirokdarabkákat, kavicsokat csomagoltunk selyempapírba és vontuk be, régebben már eldobott sztani- ollal. Azóta húsz év telt el. A mai karácsony gazdagabb is, ünnepélyesebb is, s igazi jelentősége még inkább a béke és a szeretet. — és — M ég éreztük a levegőben a puskapor szagát, még frissek voltak a háború tépte sebek, még rettegtünk az elnyomók visszatérésétől, még fojtogató érzéssel kínzott a bizonytalanság, de ünnepre készültünk. Ünnepi hangulat ülte meg a várost és ez a készülődés nagyon eltérő volt a korábbiaktól. Valami bensőséges érzés árasztotta el környezetünket. Egyszerre megértőbbekké váltunk. Nem okozott bosszúságot a sötétség, ha akartuk, elkerülhette figyelmünket a bombakráterekkel tarkított városkép és sokkal türelmesebbek voltunk, ha sorba kellett állni az ivóvízért. Űj formát és tartalmat kapott az embertársaink iránti tisztelet és szeretet. A felszabadulás örömétől megittasulva nem akartunk senkinek sem ártani, inkább használni — segíteni. Örömet akarfunk szerezni egymásnak! Nem titkoltuk el, ha tudtunkra jutott, hol milyen üzlet nyílt meg, azt is elújságoltuk, hol mit és mennyiért lehet kapni. Segítettünk és segíteni igyekeztünk egymáson, mert éppen ez hiányzott mindannyiunknak. U ** nnepre készültünk és ezek az ünnepi készülődés, az örömszerzés, a vígasztalás és a reménytnyújtás új hajtásai voltak. Sok volt közöttünk a hadiözvegy, az elesett és gyá- molításra szoruló hadiárva, s még több az olyan, aki a hozzátartozók iránti aggódás fájdalmaitól szenvedett. Ajándékozásra készültünk és ez akkor olyan nehéz volt. Nehéz, mert azok is ajándékra szorulók voltak, akik ajándékozni akartak. A legnagyobb vasariasban. roroajeteK io- kozottabb mértékben ruháitok és egyéb felszerelésetek tisztaságával és rendben tartásával. Gondoskodjatok kisebb testvéreitekről, segítsétek őket a tanulásban. A szabad időt úgy szervezzétek, hogy jusson elegendő idő az expedíciós feladatok elvégzésére és a tanulásra is. Most, az ünnepek alatt és a téli szünidőben sokat segíthettek. Ezt a munkát tavasszal az udvarotok és a ház előtti járdaszegély gondozásával folytathatjátok és aktív részesei lehettek a virágos Ceglédért mozgalomnak. Városi expedíciós parancsnokság : Expedíciós őrsök! Pajtások! A városi expedíciós parancs- \ nokság felhívással fordul í hozzátok. Az expedíciós őrsök | részére megindítjuk az Üttö- : rők a családért mozgalmat, i Felhívjuk Cegléd város vala- i mennyi úttörőjét, hogy tekint- i se fontos feladatának a csa- i Iádban végzett segítő munkát, i Szüléitek sokat dolgoznak | értetek, gondoskodnak róla- I tok, gondtalan tanulástokról, i Háláljátok meg szüléitek ! gondoskodását azzal, hogy se- i gítetek a ház körüli munkák- i ban. | Segítsetek lakástok tisztán I tartásában, az udvar és a ház | előtti járda gondozásában, a i konyhai munkákban és a beéreztem magam, amíg a hurkára nem került sor. A tányéromon gőzölgött, finom illatával pompázott a pirosra sült hurka, amikor villámra szúrtam és ké- selni kezdtem. A második falatnál éreztem, hogy rongy van a számban. Szólni nem mertem, de nem is tudtam volna, az illendőség kedvéért inkább lenyeltem az egész mosogatórongyot. Bármilyen kellemetlenül is éreztem magam, a vocsora utáni poharazgatás közben elismerő szavakkal dicsőítettem szomszédom hurkakészítési művészetét, amihez hasonlóval csak akkor találkoztam, amikor a kórházi gyomormosás „gyönyörűségeit” élveztem. —sor. Az utolsó tanítási napon tartották az Örkényi úti iskola pajtásai a kulturális szemle bemutatóját. A szellemi vetélkedővel egybekötött bemutató első részében az úttörőéletből, az űrkutatásból, a sport- és zenei életből vett kérdésekre válaszoltak a versenyzők. A vetélkedő után a csapat kulturális munkájából adtak ízelítőt az őrsök tagjai. Szavalok, mesemondók, énekesek és népi táncosok váltogatták egymást a színpadon. A jól megválasztott pergő műsorszámok kellemes élményt jelentettek a nézőknek. Örvendetes, hogy a bemutatón igen sok pajtás szerepelt. A bemutató után boldogan vették át a jól megérdemelt jutalmakat Palatínus Andor csapatvezetőtől.
