Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
6 Í1..1Í *1 Ff.YLl ij ' J tap 064. DECEMBER 25, PÉNTEK ígéretes fejlődés A KGST-országok együttműköílésénsk eredményei 1964-bei Az esztendő végén a szocialista nemzetközi gazdasági együttműködés tapasztalatokban és eredményekben gazdag időszakáról adhatunk számot. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, amely az idén ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját, 1964-ben újabb lépéseket tett előre az együttműködés, a szocialista ofszá- gok gazdasági összefogásában rejlő lehetőségek hasznosításában. A lehetőségek persze ma is nagyok, hiszen a szocialista világgazdaságnak és egyes ágazatainak összehangolása nem valósulhat meg egy csapásra, csak lépésről lépésre alakulnak ki azok a módszerek, amelyek a leghatékonyabban segíthetik a nemzeti keretek között fejlődő szocialista gazdaságok nemzetközi együttműködését. Az idei esztendő legfőbb tanulsága éppen az, hogy lehet és érdemes is bátran keresni azokat a formákat és módszereket, amelyek a kölcsönös előnyök alapján segíthetik közös céljaink elérését. A szocialista nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztése közös érdek; a nemzetközi munkamegosztás tervszerű bővítése meggyorsítja mind az egyes országok, mind a szocialista világgazdaság termelőerőinek növekedését. Az idén több fontos intézkedés történt a nemzetközi termelési- és árukapcsolatok fejlesztésének könnyítésére. Megemlíthetjük például, hogy 1964. januárjától működik Moszkvában a KGST-országok közös bankja, amely a nemzetközi pénzügyi elszámolási rendszert egyszerűsítve a sokoldalú áruforgalom fejlesztését segíti. A KGST-bank létrejöttével a tagállamok a kétoldalú elszámolásokról áttérhettek a sokoldalú elszámolásokra. Vagyis két kapcsolatban álló ország áruforgalmának és egyéb fizetési kötelezettségének most már nem kell feltétlenül évente egymást kiegyenlítenie, elegendő egy adott KGST-crszág és az ösz- szes többi tagállam kölcsönös fizetéseinek egyensúlya. A pénzügyi elszámolások nehézkessége nem állít többé felesleges akadályokat a kereskedelmi forgalom ésszerű bővítése elé. Sőt, a KGST-bank 300 millió átváltható rubeles alaptőkéjéből’, valamint a nála eihelyezett és átmenetileg szabad pénzeszközökből a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok bővítésében megfelelő hitelt is nyújt a tagállamoknak. Az esztendő derekán, 1964. július 1-én alakult meg a KGST-országok közös vasúti teherkocsi-parkja. Összesen 92 700 nyitott és fedett tehervagonra került fel az interna- cionális jelzés: OPW. Ez az intézkedés más vonatkozásban a közlekedés, a szállítás oldaláról ugyancsak a nemzetközi termelés — és árukapcsolatok bővítését szolgálja A szocialista országok egymás közötti, növekvő külkereskedelmi forgalma mindinkább igénybe vette a nemzeti vasutakat. Az úi nemzetközi vasúti szervezet keretében mintegy 10—20 százalékkal növekedett a kocsikihasználás, évi 1.4 millió tonnával több áru továbbítását teszi lehetővé. (Korábban az exporttermékeket szállító vagonok nagy része üresen tért vissza, nehogy az esetleges késedelemért a használónak devizát kelljen fizetnie a kocsitulajdonos országnak. Má minden ország annyi OPW-s vagont használhat saját vonalain díjmentesen, amennyit a közös vasúti kocsipark rendelkezésére bocsátott. Ezért nem igyekszik senki sem az OPW-s kocsiktól üresen megszabadulni.) A nemzetköz! gazdasági együttműködés egyik fontos idei tapasztalata- ahol nem sikerül KGST-szintű megállapodásokat létrehozni, ott az érdekelt felek szűkebb körben törekednek hasznos és alkotó együttműködésre. így például az esztendő második felében varsói székhellyel hat szocialista ország — Bulgária, CsehsziováKia, Lengyelország, NDK, Szovjetunió és Magyar- ország — Golyóscsapágy-gyár- tási Együttműködési Szervezetet alakított a termelés, a műszaki fejlesztés közös tervezésére és irányítására, az elosztás nemzetközi összehangolására. Magyar kezdeményezésre ehhez hasonló nemzetközi szervezet jött létre a kohászatban is. Ez év július lóén Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország aláírta az Intermetall-egyezményt, amelyhez később a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és Bulgária is csatlakozott. Az Intermetall Iroda 1963. január 1-én kezdi meg működését Budapesten, első igazgatója Osztatni Mihály, magyar kohómérnök. A gyártásszakosításban több fontos kétoldalú megállapodás is tértén t 1964-ben. Hazai szempontból közülük is a legjelentősebb a szovjet—magyar együttműködés az autóbuszok, a tehergépkocsik és a vegyipari gépek gyártásában. A kormányszintű tárgyalások eredményeként lehetőség nyílik arra, hogy a hazai autó- buszgyártás a tavalyi 2349 darabról 1970-re 7500—8000 darabra növekedjék. A kétoldalú együttműködés tehát az igen gazdaságos sorozatnagyság kialakítására nyújt lehetőséget. (A legnagyobb európai gyár, a Mercedes évente 3500 buszt készít). Még nagyobb so- j rozatnagysággal számolhatunk a tehergépkocsik, illetve autóbuszok közös alkatrész fő egységeinek gyártásában. A tervezett megállapodás szerint nemcsak a hazai, előállítású 7500—8000 autóbuszhoz, hanem a sok ezer darab szovjet gyártmányú gépjárműhöz is mi készítjük majd például a hátsó hidat, a Szovjetunió viszont az első tengelyt, mechanikus sebességváltót, keréktárcsákat, st.b. E fő darabokból a szovjet—magyar együttműködés révén a korszerű nyugati üzemekénél öt-tízszerte nagyobb sorozatok alakulhatnak ki. Ha az esztendő eseménykrónikáját még kiegészítjük azokkal a régebbi, de jól bevált formákkal, amelyek 1964- ben is meghozták a maguk gyümölcsét, nyilvánvaló a fejlődés. A Barátság nemzetközi kőolajvezeték kőolajimportunknak immár kétharmad részét szállítja igen gazdaságosan. (Az első egymillió tonna kőolaj továbbítása után megtérült a vezeték magyarországi szakaszának teljes beruházási költsége.) A távvezeték 1965 januárjától 265 megawatt villamosenergia-import teljesítményt nyújt hazánknak. (Ez több, mint legkorszerűbb tiszapalkonyai erőművünk teljesítménye.) Sok gondunk megoldódott az óesztendőben, köztük olyan is, amelyekre vajmi kevés remény mutatkozott még néhány éve. A közös bank, az OPW, az Intermetalt, a varsói golyóscsapágy-iroda — tjogy csak az idei új intézményeket említsük —, segíti majd közös céljaink megvalósulását 1965-ben. Szó sincs persze arról, mintha már teljesen kimerítettük volna a nemzetközi munkamegosztásban rejlő nagy lehetőségeket. Ellenkezőleg, minden vállalatnál és üzemben jelentkezik a nemzetközileg is átgondolt, műszakilag megalapozott szakosítás igénye. Az idei tapasztalatok bátorítást jelentenek, hogy sokrétűen, változatos módszerekkel, öntevékenyen és helyi kezdeményezésekkel is gyorsítsuk a jövő évben a nagy eredményeket ígérő fejlődést. Kovács József ELVESZTETTE A NYELVET Hihetetlenül hangzó baleset történt a 22 éves Francesco Sosterrel, egy északolaszországi falucska lakójával. Teherautója egy másik kocsival ütközött össze. Amikor beszállították a marosti- ca-i kórházba, a sebész megállapította, hogy a szerencsétlen ember elvesztette — a nyelvét! Két kórházi alkalmazott találta meg a baleset helyszínén. A sebész háromórás műtéttel visszavarrta a beteg nyelvét, s a műtét bár látszólag sikerült, csak mintegy 8 nap múlva derül majd ki, hogy Soster fog-e tudni majd újra beszélni. AZ ORVOSNÁL A + + (Foto: Kotroczó) + + A LOSZOG estéinket kitölthettük, és amelyek biztosították, hogy este se legyen tétlenség a házban. A dugványozó bot volt a legegyszerűbb. Mindössze hóban kellett kimenni és éjnek idején, lévén nálunk az a szokás, hogy a gyereknek az ágyban jut eszébe a másnapra rendelt politechnikai feladat. Gázoltam hát a szügyigérö hóban, s arra gondoltam, hátha ez a dugványozó bot meghozza a tavaszt, ha már télen szerepel a tantervben. Mert úgy kéne, hogy egyben mindjárt dugványozzunk is vele, mondjuk korai karalábot. Ágasfát kellett nyesni, s miközben a tompa késsel kínlódva hegyeztem, mert ez volt a feladat, így szóltam magamban: elmés, hogy ily egyszerű művelettel kezdik, ismerkedik a gyerek a munkaeszközzel, s a vele való bánással. Aztán jöttek a bonyolultabb feladványok: fűzfasíp és cifrabot, ugyancsak fűzvesszőböl, melynek kérge finoman bántható, és a fűzbokrok ugyancsak kétségbeesett keresgélése a téli havas éjszakákon, lévén itt is elcsúszás a tantervi és természeti évad között, mely a füzek vidulásának ideje. M indegy, az évszakok manapság úgyis eltolódnak, s valamikor ezeket is meg kell a gyereknek csinálnia. Csendeskén faragdáltunk hát a kályha meleg oldalánál, ahová békés fénykarikát vetett a hangulatlámpa, melyet még törülközővel is letakartunk, nehogy a fény megzavarja lányunk álmát. Miután a gyereknek a kés minden csínját-bínját már ismernie kellett, s immár ügyesen kellett, hogy forgassa, leány létére — a tanterv továbblépett immáron egészen bonyolult régiókba. Feleségemmel a fejünket kezdtük vakarni, s váratlan kiadásképpen be kellett szereznünk egy éles és hegyes kést. A saját tervezésű kopjafát csak így tudtuk elkészíteni gyenge hármasra. — Tóvégi apuka hányast kapott? — kérdjük lányunkat. — Négyest. — Akkor ő mégiscsak ügyesebb. Lányunk a tárgyra tért: — Holnapra kell egy méter hosszú léc, aminek minden oldala pontosan egy centi... — Milliméterrel se lehet keskenyebb, vagy szélesebb? — Nem, és fűrész is kell, meg egy laposfogó, meg kalapács, meg négy darab szög, aminek feje van ... Hát bizony a lányunk — szégyen ide, szégyen oda — hiányos felszereléssel ment másnap iskolába. Fűrészünk nincs, laposfogónk sincs, s lécért közvéleménykutatást végeztünk, ami teljes egy hétbe került, míg a szomszéd falu asztalosa megkönyörült rajtunk. Jövünk haza, a politúros asztalunk oda van. Lányunk ügyködik rajta: kalapál, püföli a szöget a lécbe, túloldalon jön ki, hol várja a politúr. a z anyja belekap a tulaj- A dón frissen vasalt frizurájába. — Mit csinálsz, te szerencsétlen!!? Nem megmondtam, hogy várj meg vele?! — De anyuci, meg tudom csinálni magam is __ide nézz! A z alkotás öröme lobog az arcán. Feleségem fejét ingatja, torkán a sírás görcse. Még ha csak az asztal lapja lenne felkarmolva, de elrepedt a nehezen szerzett léc. — Honnan veszünk másikat, szomszéd ládafiából csak készünk? S ezek a lószögek? Hát persze, hogy szétreped! Eny- nyi sütnivalója sincs egy ekkora gyereknek? Lányunk pillantásai nekem szólnak, mintegy továbbítják anyja kritikáját. Én adtam a lószögeket, nem találtam mást. Kikap a gyerek kezéből lécet, szerszámot, s míg helyreüti valahogy az elfuserált viráglétrát, csomó könnyet s mérget nyel. A gyerek tisztes távolból, némileg megszeppenve leseget oda, lecsúszottan az önbizalom első lépcsőjéről. — Nesze — mondja az anyja —, erre kettesnél jobbat nem kapunk. Velem pedig azon az estén a szögek miatt nem beszél. Mindez télen volt. Feleségemmel azóta büszkén mondhatjuk: a kor politechnikai színvonalán vagyunk. A minap spulniból kellett valami furcsa szerkezetet eszkábálnunk, hamisítatlan, fából való cérna- spulniból. Igaz, régen kikopott a kereskedelemből mint divatM jamúlt ágya a cérnának, papír járja már, de azért a hetedik szomszéd ládafiából csak került egy békebeli fakarika. Annak aztán egyik kerekébe négy szög került, mely négy szög a négyszög mértani formáját idézte, s a rajtuk keresztül- kasul húzgált pamut rejtelmes kuszaságát adta a vonalaknak, mintegy az atom szerkezetére emlékeztetett. Egy horgolótűvel kellett át- meg átbiztatni a szögfejeken a pamutot, mely ezek után a spulni alján mint hurka bújt ki a lyukon. Szokás szerint éjfélbe nyúlón élveztük ezt a játékot a törülközővel betakart hangulatlámpa alatt, míg a hurka el nem érte a két méter hosszúságot. ondom az asszonynak; a télen egy könyvet sem olvastam. Mondja, hogy ö se. Most szeretett volna, hogy ezzel a hurkával elkészülünk, de néhány gombot kell felvarr- nia a gyereknek. Mondom: ő ezt nem tudja? Lánygyerek létére? Már hogyan tudná? — ütközik meg értetlenségemen — ezt még nem tanulták az iskolában. Várom, mikor fogjuk tanulni a gombvarrást. Ehelyett tegnap, hogy kicsit későre maradtam, látom, feleségem kidugja a nyelvét a törülközővel takart lámpa alatt, és föstöget. — Ez meg mi lesz? — Faliújság. — No? — Szóltam a tanárnak, hogy aktivizálni kéne ezt a gyereket, adjon neki valami megbízatást. S a pedagógus kinevezte lányunkat faliújságfelelősnek. y ff az iskolákban a kézimun- £ A ka körét a modern peda- ff gógiai elveknek megfelelően ff kiterjesztették. Vgyannyira, ff hogy maga a „kézimunka” ff szó ódivatú, mint mi magunk, ff kik emlékezünk még a régi ff kézimunkaórákra, ahol is szí- ff nes fűzőspapír okkal matat- f tunk, s az állóval, amit az ff órára vinnünk kellett, lenyisz- ff szántottuk az előttünk ülő ff, leányka copfját. 'ff Mennyivel több: politechni- f ka! Korunk matematikai fö- ff lénye lebeg e szóban, s mind- ff az a magasrendűség, amivel a ff mai gyerek születik, ff Éppen ezért, ma már az ol- ff ló másodrendű helyet foglal el ff a megfelelő órákon, elébe tört ^ a kés. ff — Éles kést adjál, anyuci — ff mondja a nagyobbik lányunk, ff ki szívrepesve várja a tizedik ff életévét, hogy véle a felnőtt 'ff korba lépjen. ff — Minek kell az neked? — ff kérdezzük elszörnyedve. ff — Vinni kell az iskolába — ff fortyan ránk ő, kinek kezé- ff ben a tompa kés is balul áll. ff Megkönnyebbülésünkre éles ff kés az egész házban nincs, de ff a tompa miatt is, amit elvitt, ff egész nap drukkban voltunk, ff hány ujjal tér meg a gyerek ff az iskolából. ff Megjött aztán, mindössze az ff orra hegyén egy karcolat, ff Attól kezdve esténként állt ff elő ezzel-azzal, bonyolultabb- ff nál bonyolultabb feladatokat ' róva ki ránk, melyekkel téli Szeberényi Lehel:
