Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
1964. DECEMBER 25. FENTEK rts * )IEC) 5 Készül az ízesebh füstszűrös cigaretták alapanyaga Főagronómus-asszony A Kertészeti Kutató Intézet dohánynemesítési és termesztési osztályán most „készül” néhány új, a termelők, az ipar és a fogyasztók számára egyaránt kedvező tulajdonságokkal rendelkező dohányfajta. A legelterjedtebb hazai, illetve Ausztráliából és Amerikából származó fajták keresztezésével nagy ellenállóképességű hibrideket állítottak elő. Ezekre a néhány évvel ezelőtt Európában, így hazánkban is fellépett és azóta nagy károkat okozó dohány per onoszpóra miatt van szükség. Kinemesítik a peronoszpó- rának ellenálló fajtákat. A Virginia típusú dohányokat más célból és más fajtákkal is keresztezik. Az illatos, kissé édeskés zamatú, itthon is, de főleg külföldön keresett cigaretták alapanyagát adó Virginiának ugyanis van egy nagy hátránya: csak fűtött pajtákban szárítható, mert különben nem megfelelő a minősége. A Kertészeti Kutató Intézetben már elkészült egy olyan Virginia típusú hibrid, amely természetes körülmények között, tehát sokkal olcsóbban szárítva is azonos minőségű a többi Virginiával. A füstszűrös cigaretták megjelenésével a dohányosok egy részének örömébe némi üröm is vegyült, mert ezek a cigaretták, minden jó tulajdonságuk mellett is kissé ízetlenek. Az utóbbi években elterjedt külföldön a Burley nevű, amerikai eredetű dohányfajta, amely azzal a különleges előnnyel rendelkezik, hogy íze, sajátos jellege — ellentétben a többi dohányfajtáéval — a filterben sem tompul el. A Burleyből kísérletképpen már nálunk is készült cigaretta, termesztését azonban nem érdemes bevezetni, mert rendkívül érzékeny a pero- noszpórára és más betegségekre. A dohánynemesítők ezért most megkezdték a Burley keresztezését jó ellenállóképességű fajtákkal. Hány éves, ugyebár .ezt nem illik megkérdezni a tsz- főagronómustól sem, hogyha asszony. Annyi mindenesetre látszik rajta, nem akkor és nem is később került ki a középiskolából, amikor már nőket is felvettek az agrárfőiskolába. Megmondhatjuk, tulajdonképpen későn lépett a pályára, s noha már egy esztendőnél régebben tölti be magas tisztét a kiskunlacházi Uj Barázda\Tsz-ben, még csak ötödéves hallgatója levelező szakon a magyaróvári főiskolának özvegy Szeniczey Lajos- né. Amíg a férje élt, nem is ■dolgozott addig a háztartásán kívül. Könyvelő volt Aszódon az ura, megélt a fizetéséből a kétgyermekes kis család, de aztán egyedül az asszonyra szakadt a családfenntartás minden gondja. Nyomban a KARÁCSONY, 1964 (Foto: Kotroczó) temetés után álláskeresésre indult és egy hónap múlva, 1948 tavaszán az egri megyeházán lett „terves”. ötvenháromban az Állami Gazdaságok Minisztériumába került, ott dolgozott a tervosztályon, a többi pedig már merő véletlen. Valakinek vagy valakiknek az az egészséges ötlete támadt, hogy jobban megy az íróasztali munka, ha a gyakorlatban is megismeri ki, amivel dolgozik, menjenek hát a hivatalnokok üzemi gyakorlatra. így került Szeni- czeyné másfél évre a Kiskunsági Állami Gazdaságba. Át szellemül ten mondja: — Szerelmes lettem! Szerelmese a mezőgazdaságnak! A szerelemnél pedig, ha nem gyermekfővel támad az asszonyi szívben, nincs mélyebb érzelem. 1958-ban beiratkozott Magyaróvárra. — Csaba fiam kollégája lettem. Azóta a fiú már végzett, évek óta a Komárom megyei Növényvédő Állomáson dolgozik. A vöm is agrármérnök. Agrárcsatád lettünk. Csak Edit lányom fajzott el, védőnő volt leánykorában a pesti koraszülött kórházban. Hogy a családjában már előtte is voltak-e agráriusok? Nem, senki, ami az eleit illeti, legfeljebb az ura családjában. Meg a húga ment parasztemberhez férjhez. Szóval nem örökölte vérében a mező- gazdasági munka iránti hajlandóságot. — Szép ez a férfiaknak is nehéz munka és azt hiszem, asszony létemre sem végzem rosszul. Azt mondják róla a termelőszövetkezetben, egyáltalán nem. Nadrág van rajta, hideg az idő és sokat szaladgál téli napokon is a szabadban. Barna hajú, csillogó szemű, az arca csupa báj, nőies jelenség, habár — és ezt az egyenjogúság-' ba vetett hitünk ellenére sem tagadhatjuk — valóban férfimunkát végez. Pest megyében rajta kívül még egy nő főagronómus és két tsz-elnökasszony dolgozik. — Amikor hatvanhárom tavaszán idekerültem, nem volt a tsz-ben sem elnök, sem vezetőség, mindenki lemondott. A szántó kétharmada víz alatt állott, és 1300 holdból csak 20 holdon végezték el a mélyszántást. A tagok ímmel-ám- mal tettek-vettek. Nem valami nagy lelkesedéssel fogadtok ... Ha nem áll mellém három brigádvezető, Fehér István, Németh István és Jónás Bálint, bizony még nehezebb lett volna a helyzetem. Mindenesetre fejest ugrottam a munkába. Aztán a tagokon úrrá lett velük született munkaszeretetük. Mégis rosszul végeztük a tavalyi évet. De az idén helyrehoztunk mindent. Érzi-e vajon, valamely hátrányát nővoltának, ez kézenfekvő kérdés. A válasz annál érdekesebb: — Legalábbis a tsz-en belül kevésbé. Vagyis azon kívül mégis. A tsz tagjainak zöme és a vezetőség viszont elfogadja, hallgat szavára, tanácsaira, utasításaira, nem tekinti kevésbé alkalmas főagronómus- nak csak azért, mert nő. Természetesen meg kellett hódítania az embereket. Nem nőiességgel, hanem szakmai tudással. Tudni pedig sohasem lehet eleget, tehát sok és nagy munkája mellett állandóan ianul. Nemcsak azért, hogy jól szigorlatozzon a főiskolán, hanem hogy jól vizsgázzon a tsz-ben. Jövőre kapja meg a diplomáját. —Éppen most érkezett levél Magyaróvárról, az iránt érdeklődik a főiskola, mikor teszek eleget gazdaságában a kötelező egyhavi üzemi gyakorlatnak? Tényleg, mikor tesz eleget? Február aligha megfelelő időpont, akkor talán nélkülözheti ugyan a tsz a főagronómust pár hétre, szántáskor, aratáskor, betakarításkor viszont aligha. Tanácstalan. Igazán nem tudja, mi lesz „kötelező üzemi gyakorlatával” a tsz- ben, ha egy hónapig a legnagyobb dologidőben Magyaróváron tölti le. Szokoly Endre Válogatott újévi malacok Sokan úgy vélik, hogy a szerencsehozó újévi malacfar- kat nem elég meghúzni az utcán, sokkal jobb, ha terített ünnepi asztalnál találkozik vele az ember, amikor a többi tartozékkal együtt ropogósra sülve hasal a tálban. A főváros malacsütő újévi hagyományainak ápolásáról ez évben a Kömyei Állami Gazdaság gondoskodik: december utolsó napjaiban 15Ö válogatott malacot szállít a Budapesti Csemege Vállalatnak. A rózsaszínű, hibátlan, szép jószágok egyenkint 13 kilósak. (MTI) jár az eszük. Ötszáz lesz az, biztos, csak fordítva írták. ötszáz? Dehát nem szoktak neki annyit írni? Nem, az biztos nem lehet. Van is azokban annyi emberség, hogy megszánnák az elhagyott öregeket! ... Ha csak a Bálint nem, az elnök? Hát persze, hogy a Bálint! No lám, már azt hitte, kiveszett belőle az érzés, elfelejtette, hogy a hálán cipelte az első háborúban... Hej, de sok répát megettek együtt! Lehetséges, hogy az Íratott be néki emberségből... Ámbár, hogy új szelek fújnak, mintha kicserélődött volna a Bálint. Még hatvanban is, a tsz alakulása előtt féláron kapta tőle a hízónak valót, de hogy a tsz-be léptek, megkeményedett a szíve. Folyton csak a tsz-t nézi, s nem nyújtotta meg a lépteit sem, amikor kimérte a háztáji kukoricának valót... De lehet, hogy most mégis megszólalt benne a lelkiösmeret... Utó- végre rendes, rokonszerető ember a Bálint! Eközben két óra eltelt, a bütykös alján is alig maradt, hát mindenképpen volt oka egészen nekiindulni. Kapóra jött, hogy reggel megborotválkozott, csakhamar ünneplőbe vágta magát. Meg is ütközött rajta az asszony. — Hát most meg mi lőtte ezt a pincei miatyánkot? Csak nem a templomba mész gyónni? Azt hiszed, lesz türelme valakinek végighallgatni a te bűneidet? — Lesz még üdvözlégy is, Erzsók, csak add elő a fehér üngömet! Ha jól nézem, egykét nájloncsipke még rád is férne __ V olt aztán erre felfortyanás, forgószél a javából, hogy elment az öreg esze, mert másként hogyan is merne rágondolni a feleségére olyan szemérmetlen dolgokat, mint a nájloncsipke. A veszekedésnek azért mégis csak az lett a vége, hogy Jani bácsi pucc- ba vágta magát és elindult nagy vígan pocsolyát kerülgetni. Hogy a szél kezdte-e a fejéből a bort kifújni, vagy a falu nagy nyugalma rendítette-e meg, azt fölösleges most latolgatni. Lényeg az, hogy mire a tsz-irodához ért, fogyni kezdett a nagy önbizalom. Már csak annyija maradt, hogy éppen állallépni merte a küszöböt. — Mi újságí, Jani bácsi? Jé. de megfiatalodott! Hiszen így egészen helyre legény! — Behoztam az elszámolást! — Hiba van talán vele? — Itt van ni! — bökött újjá- val a 0.05-ös számra. — Mikor kapom ezt meg? Erzsiké, a pénztáros kislány egy darabig értetlenül váltogatja a tekintetét a papír és Jani bácsi morcos képe között, majd gyanítani kezdi a dolgot. Már-már kitörne belőle a mosoly, de az öreg tisztes korát nézi. — Nem olyan sok az, Jani bácsi! Ügy gondoltuk, hogy majd kifizetjük a jövő hónapival együtt... — Most jár ez neköm, vagy a jövő hónapban? Ha most. akkor fizessék is ki menten! Ami jár, az meg jár, még akkor is, ha Baki Jánosról vah szó! Erzsikét köti a szabály, meg nyomja a sok munka is, hát mit mondjon most az öregnek? Magyarázza el, hogy milyen eljárásmódja van a dolognak? S ha elejétől végig ugyanúgy, végigmegy is az ötszázad munkaegység a gépies úton, mint a többi, még akkor sem fizetheti ki, hiszen nincs itthon az elnök, aki aláírná az elszámolást és engedélyezné az előleget. Ekkor egy régi, használaton kívüli pénztári bizonylattömbön akad meg a szeme. Szabályosan bele helyez egy indigót és kiállítja. — írja alá, Jani bácsi! Az öreg aláírja a nevét és nézi, hogy Erzsiké hogyan nyitja ki a kis zöld színű vas- ládikát, amelyben százasok, tízesek és fémpénzek sorakoznak meghatározott rendben. No, most majd jól kinyitja a szemét, hogy ez a lyány miként számol? De ahogy kinyitja, le is húnyja menten. — Csak két forint? Csak kettő? Hát ezért öltöztem ki és gyalogoltam én hat kilométert £ idáig? Az öregnek az arca is fel- í vette az orra színét. Ügy érez- í te, hogy menten elsüllyed a l szégyentől, ott az irodában, | mígnem lendületesen kihúzta * magát. Belenyúlt a kabátja | belső zsebébe és elővette bu-1 gyellárisát. Egy százast hú-1 zott ki a papírpénzek közül. | Most már megtalálta a biz-1 tonságát és azzal hordta szét f a tekintetét az irodában. — Hát azt hiszöd, édös lel- | köm, hogy nékem a két forint í számos? Nem azért gyüttem jj ám én ide, ilyen legényösen! j \ Na, mit gondolsz, hogy miért? j Na, milyen névnap van ma? í Na milyen? — Hát Erzsébet... — Az ám! Erzsébetet kö- \ szönteni! Na, miért mereszt- geted azt a két csillogó gyémántodat? Miért nem mégy már a cukrászdába? Vagy várjál, én is megyök! S most még egy fiatalos i lendület következett, egy hát- j raarc, mint hajdan a bakaru- \ hában és. Erzsiké elé tartotta \ a karját. így hagyta el égé- ; szén nekividulva a csatateret, ^ s most már az sem vette el a £ kedvét, hogy gondolatban elő- £ húzott még egy százast. Azon f majd a feleségének vesz ken- £ dót, s nájlont, ha lehet, mivel j már megígérte... | Nagymiklós István % Téli ágak (Foto: Kotroczó)
