Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-20 / 298. szám
1964. DECEMBER 20, VASÁRNAP MST TIECVEf ^íirfap 3 Az új Magyarország születése írta: Molnár Erik akadémikus, országgyűlési képviselő HÚSZ EVE annak, hogy a német fasizmus és a magyar nyilas rendszer végvonaglá- sai közepette megszületett Debrecenben az új Magyar- ország. A háború még folyt és a szovjet hadsereg a fasiszta csapatokat csak a Tiszántúlról és a Duna—Tisza közéről verte ki. Üszkös romok borították ezt az országrészt. A városokban kiégett házsorok, a vidéken rombadőlt tanyák. Az utakat kilőtt tankok szegélyezték, a vasúti sineken mozdulatlanul álltak a lebombázott vagonok roncsai. A pusztulás képe volt ez, úgy látszott, mintha eipusztult volna Magyarország. A régi Magyarország valóban el is pusztult, összeomlott az államszervezet, amely csendőreivel és szolgabírái- val gúzsba kötötte a magyar népet, s utoljára még a fasiszta demagógiában keresett menedéket. A fasiszta erőszakszervezet képviselői eltakarodtak a szovjet csapatok elől. Elmenekültek a földbirtokosok, a kapitalisták, s a középosztálynak a régi rendhez erősen húzó tagjai is. De visszamaradtak, az ősi röghöz ragaszkodva, a magyar dolgozók, visszamaradtak a munkások és a parasztok, akik az évszázados igának, az idegen és a hazai elnyomók uralmának ösz- szetörőit üdvözölték a szovjet csapatokban. A romok közt rögtön új élet kezdett csírázni. A magyar dolgozók hozzáláttak ahhoz, hogy életüket ök maguk megszervezzék. A szovjet parancsnokságok minden segítséget megadtak ehhez. Minden községben, városban megalakult az új népi köz- igazgatás. Kezdetben, amíg a hadműveleti színtér közel volt, minden község és város, egymástól elszigetelve, mint megannyi apró köztársaság élte napról napra a maga szűkkörű, a helyi érdekekre korlátozott életét. De ez a helyzet rövidesen megváltozott. Megjelent, az illegalitás béklyóiból kiszabadulva, a Magyar Kommunista Párt, a magyar élet újjászervezője és hozzáfogott ahhoz, hogy a felszabadult országrész darabokra hullott társadalmi erőit ' összefogja, megmagyarázza a tömegeknek azt, ami történt, és kijelölte a közvetlen feladatokat. A Magyar Kommunista Párt kezdeményezésere Szegeden a demokratikus pártokból megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, amely részletes programot adó kiáltvánnyal fordult a magyar nemzethez. A községekben, városokban kezdtek megalakulni a demokratikus pártok, az addigi szűk horizont kitágult, az élet politikai tartalmat kapott. A következő nagy lépés, 1944 december elején, a debreceni tanácskozás volt. A községek, városok vezetői, a Magyar Kommunista Pár; kezdeményezésére összegyűltek és megállapodtak az ideiglenes nemzetgyűlés összehívásában. Kidolgozták a választási szabályzatot. maid visszatértek városaikba. Itt összehívták a választók gyűléseit, amelyek megválasztották a demokratikus pártokból az ideiglenes nemzetgyűlés képviselőit. Ilyen előzmények után ült össze Debrecenben 1944. december 21- én az ideiglenes nemzetgyűlés. AZ IDEIGLENES nemzetgyűlés az állami szuverenitás, az államhatalom birtokosának nyilvánította magát. Teljes joggal. Hatalma a felszabadult terület népi szervezeteinek akaratában, a felszabadult nép akaratában gyökerezett. Persze a „jogfolytonosságban” megnyilvánulásál hiába kereste volna valaki a debreceni nemzetgyűlésben. Az ideiglenes nemzetgyűlés nem a földbirtokosok és a kapitalisták jogainak folytonosságát, nem a nép jogtalanságának folytonosságát fejezte ki. Az ilyen ingfolytonosságot tagadta, és jogait a nép akaratából merítette. De ugyanakkor a haladó történeti erők folytonosságát képviselte. Mély szimbólum volt abban, hogy az ideiglenes nemzetgyűlés Debrecenben gyűlt össze, abban a városban és abban a teremben, ahol 1849- ben Kossuth Lajos forradalmi országgyűlése ülésezett. Ez az országgyűlés kezdte meg a feudalizmus lebontását; Debrecenből irányította Kossuth Lajos kormánya az ország függetlenségéért folyó, felszabadító hadműveleteket. Akkor a küzdelem elbukott, a feudalizmus lebontása elakadt, a polgári demokratikus forradalom befejezetlen maradt. De a haladásért a harc tovább tartott. A magyar nép, amelynek soraiban ott voltak még az első magyar proletárforradalom, a Tanácsköztársaság veteránjai, újra kezébe vette a demokratikus és a függetlenségi harc zászlaját és a kommunisták vezetésével melengette ezt a zászlót Debrecenben. Újra megindult hát a harc Debrecenből a polgári demokratikus forradalom befejezéséért, a nagybirtokrendszert megszüntető földreformért, megindult újra a harc az ország függetlenségéért, a német iga lerázásáért. De a harc történeti feltételei egészen mások voltait, mint 1849-ben. Nem az egyedül maradt magyar nép küzdött most az egyesült nemzetközi reakció ellen, bukásra ítélve. A magyar nép vállairól még a fegyveres harc terhét is levette a szovjet hadsereg, amely i győzelmesen szorította a né- , met elnyomókat és magyar cinkosaikat az ország határai i felé. Amikor az ideiglenes: nemzetgyűlés összeült, a győ- | zelem már biztosítva „volt. Csak el kellett vágni"'«' jogi j szálakat, amelyek az országot a német fasizmushoz fűzték, j Ez volt az első dolga az ideig- i lenes nemzetgyűlés által vá- i lasztott kormánynak. Az ideig- lenes nemzeti kormány hadat i üzent a fasiszta Németország- ' nak, s ezzel a magyar nemzet j felsorakozott a Szovjetunió, a nemzetközi haladás tábora ■■ mögé. Az ideiglenes nemzetgyűlés ! Debrecenben már a jó ügy j biztos győzelmének tudatában | ülésezett. Amikor a nemzet- l gyűlési képviselők december 23-án szétszéledtek a felszabadított országrészben, a lakosságnak már egy szilárd kormány megalakulásának hírét vihették meg. Az ideiglenes nemzeti kormány munkája azonban csak ekkor vette kezdetét. A feladatok éppenséggel nem voltak kicsinyek. Kormány volt, de a kormány hatalmát ki kellett még építeni. A felszabadult. de darabokra hullott országrészt össze kellett fűzni a központosító kormány igazgatás szálaival. S ezt háborús viszonyok között kellett véghezvinni, amikor vasút, telefon, posta nem működött, olyan csekély apparátusra támaszkodva, amely minisztériumonként három-négy szobát is alig igényelt. AZ ELSÓ napokban a kormány tényleges hatalma nemigen terjedt ki nagyobb területre, mint Debrecenre és környékére. De a szovjet hatóságok segítsége ezúttal sem maradt el. Járművek átengedésével, saját hírszolgálati eszközeik- rendelkezésre bocsátásával siettek az ideiglenes nemzeti kormány segítségére. így a felszabadult országrésszel fokozatosan kiépültek a kapcsolatok. Budapesten és az ország többi, még fel nem szabadított részében mindenki tudott a debreceni nemzeti kormány működéséről. Tudtak róla és várva várták a felszabadulás pillanatát, amely a német elnyomók és a fasiszta hatalombitorlók uralmának végét, a törvényes nemzeti kormány működésének kezdetét jelentette. Az ideiglenes nemzeti kormányba vetett reménység nem is volt hiábavaló. Amikor Budapest felszabadult, de lakossága a pusztító éhínségnek nézett elébe, az ideiglenes kormány hatalma már elég szervezett volt ahhoz, hogy — a szovjet segítség mellett — az egész felszabadult országrészt mozgósító élelmiszerakcióval siessen az éhező Budapest segítségére. A debreceni kormány tevékenysége 1945. március 15-én emelkedett tetőpontjára. A kormány ünnepélyes ülésen deklarálta a nagybirtokrendszer megszüntetését és a földet átadta a földműveseknek, s nyomban azután, teljes szervezettséggel, megindult a földosztó akció. A debreceni kormány ösz- szetétele nagyon vegyes volt. A kommunisták mellett ott ült Horthy három tábornoka, egy gróf, Bethlen István egy híve és két jobboldali szociáldemokrata is. De azért ez a kormány mégis nagyot alkotott, történelmi jelentőségű tetteket vitt végbe, a történeti szükségszerűség eszközeként. Ennek feltételét megteremtette a szovjet hadsereg elsöprő győzelme és a Magyar Kommunista Párt irányító szerepe, amely leküzdött minden bizonytalanságot, minden tétovázást, minden ellenállást, amely a kormányban megnyilvánult AMIKOR az ország 1945. április elején teljesen felszabadult, az ideiglenes nemzeti kormány áttette székhelyét Budapestre. A kormány tevékenysége ezzel új szakaszba lépett, amelynek közvetlen feladata a lerombolt ország helyreállítása volt. Az alapot ennek a feladatnak és a később kibontakozó nagy feladatoknak , a megoldásához az ideiglenes nemzetgyűlés • teremtette meg. Általa vette a magyar nép sorsának irányítását a saját kezébe. Ez volt az a történeti fordulópont, amely Magyarország felemelkedésének és szocialista fejlődésének útját megnyitotta. Üj fejezet kezdődött Magyarország történetében, amelynek lapjait az átmeneti hibák leküzdése után, maguk a magyar dolgozók írják meg a kommunistáik vezetése alatt. Adventi csoda a zsámbéki templomrom tövében „Ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.” (Szent Lukács 9. Ifi—17.) Történt pedig 1964 esztendővel utóbb ezekben az adventi napokban, hogy a zsámbéki földművesszövetkezeti kisvendéglő táviratot kapott az IBUSZ-tól, miszerint negyvenöt idegen zarándok jön a régi templom romjainak megtekintésére, aztán disznótoros ebédet kíván. Sertéshús ugyan ezúttal bőven volt a földművesszövetkezet húsboltjában, de a torhoz szükséges belsőségek nem. Vettek tehát gyorsan egy 112 kilót nyomó süldőt a helybeli termelőszövetkezettől és azt Juhász Béla boltvezető leölte. Miután vérét vette, máját és tüdejét átadta Kovács Józsefnek, a kisvendéglő vezetőjének. Számla szerint pontosan két kiló volt a máj, két kiló a tüdő. Vásárolt még hozzá egy kiló 20 deka húst is, hogy a szokásos kolbász meg a sült se hiányozzék a tányérról. Fizetett pedig Kovács a belsőségért és húsért annak súlya szerint összesen 90 talentum-forintot. Májat és tüdőt és a hús egy részét bélbe töltötte, a többi húst megsütötte és 45 adag lett abból. Ettek az idegenek mindnyájan és jóllaktak. Másnap pedig Zsámbékra hitetlenek érkeztek a Pest megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőségtől és hallották a negyvenöt idegen jóllakattatását, összesen négy kiló belsőségből és egy kiló 20 deka húsból. Kíváncsiskodni kezdtek, eddig azonban nem jutottak a csoda nyitjára, hogyan kovácsolt abból ennyi embernek toros ebédet a vendéglős. Azóta még mindig kutatják, mert pogányok és nem hisznek a csodában. Pedig Zsámbékon csoda történt. Bizonyság rá, hogy a tor végeztével a vendéglős meg neki segítő családja több kosár pénzt, 1080 forintot szedett össze. Habár ez már nem is számítható csodának, miután a 45 idegen disznótoros ebédjéért fejenként 24 forintot kellett fizetni... Sz. E. Felhoffer János állatgondozó idomított sólymával Didó kutya neveltjeivel: Turkász és Röfi vaddisznókkal. Gazdájuk, Szigeti Pál gondnok (MTI Foto: Kovács Gyula felv.) A HARMADIK HELYRE KERÜLT Lezajlott az állami gazdaságok gépi kukoricabetakarítási versenye. Ennek során még a kedvezőtlen időjárás ellenére is nagyszerű eredmények születtek. Megyénkből a Dáhszentmiklósi Állami Gazdaság kombájnosa Kacséra József a harmadik helyen végzett az adapterrel felszerelt kombájnvezetők között. A dánszentmiklósi versenyző az ősz folyamán 5140 mázsa szemeskukoricát takarított be, szemben a Szekszárdi Állami Gazdaság első helyre került kombájnvezetőjével, akinek teljesítménye 7217 mázsa kukorica volt. A fegyverek jó kezekbe kerültek Krausz Flórián négy évig volt a légierő navigációs tisztje. A fegyveres szolgálat, a „mindenki egyért, egy mindenkiért” törvénye-fegyelme neki sem ismeretlen. Tartalékos tiszttársai hívták a munkásőrségbe, s szívesen ment: I legalább hasznosíthatja a hadiakadémián szerzett tudását. ! Egyetlen gondja volt csupán: ! pártonkívüli létére, befogad- !ják-e? 1 Ma már mosolyog ezen. A j kiképzésben elért. eredményei mindennél jobb „ajánlólevél- ■ nek” bizonyultak: lövészetben í kiváló lett; a terepgyakorla- j tok, harcászati feladatok végrehajtása során derekasan | helytállt; az elméleti kiképzésben a legjobbak közé tar- ! tozott. * Kilenc veterán búcsúzott a j Lakatos Péter munkásőr- '■ zászlóaljtól. Tizennyolc fiatal I lépett a helyükbe. A géppisz- I tolyok, melyeket elődeiktől át- j vettek, nehéz, drámai időkben | is híven szolgálták a pártot, a népet. Most is jó kezekbe kerültek ... 1 Nyíri Éva elszorult torokkal ismétli az eskü szövegét. Aztán egy előlép közülük, s átveszi a fegyvert a leszerelő veteránok egyikétől. Izmos ökle megfeszül a géppisztoly szíján izgalmában. — ... ígérjük, hogy sem rátok. sem a tőletek kapott fegyverekre nem hozunk szégyent... Pracsal János „civilben” a Csepel Autógyár járműgyárának diszpécsere. Szinte gyerekfővel jelentkezett a néphadseregbe. Tizennégy esztendei hivatásos szolgálat áll mögötte. Innen hozta magával a fegyverek szeretetét. Kitartásával, fegyelmezett magatartásával már a féléves előképzés során kivívta magának társai megbecsülését. — Faliújságszerkesztő voltam az üzemi pártalapszerve- zetben. Nem becsülök le semmilyen pártmunkát, megbízatást, de úgy éreztem, ennél többet is tudnék tenni. A hívó szóra ezért jelentkeztem a munkásőrségbe. Én sokat kaptam a párttól: tanulási lehetőséget a hadseregben és a gyárban egyaránt. Most már nem kapni — adni szeretnék ... TÉLI PIHENŐ A Magyar Filmgyártó Vállalat gödöllői termeszetfilm- : telepének „állatsztárjai” 1964-ben több magyar film epizód- szerepét játszották. A komoly munka után megérdemelt téli ; pihenőjükre tértek. A telep gondnoka Szigeti Pál nagy szakértelemmel látja el kedves állatait. „Én, Bellus Géza, a munkásőrség tagja esküszöm, hogy pártomat, hazámat és népemet, a marxi—lenini eszmén alapuló nemzetközi munkásmozgalom vívmányait minden osztályellenséggel szemben a proletárdiktatúra minden eszközével, ha kell, életem föláldozásával is megvédem .. .” Tizennyolc ' elfogódott hang ismétli az eskü szövegét. Tizennyolc férfi áll a színpadon, reflektorok fényében. Tizennyolc — jobbára fiatal ember —. akik hat hónappal ezelőtt talán nem is ismerték egymást, s most életútjuk itt futott egybe, a ráckevei járás Lakatos Péter munkásőr- zászl óaljában. ,,... Elvtársaimat a harcban támogatom, őket cserben nem hagyom...” Bellus Gézát ez hozta ide: az együvé tartozás iránti vágy. Mert öt azok hagyták cserben, akiket legjobban szeretett, akikre leginkább rászorult ... Húszegynéhány esztendejében három emberöltőre való tragédia sűrűsödött. Szülei eldobták maguktól. Állami gyermekotthonban nevelkedett. S mire kereső korba cseperedett. övéiben „felébredt” a megcsúfolt „szülői szeretet”: még az általános iskolát sem hagyták befejeznie, hét osztály után visszakövetelték. S míg kortársai a „lasztit” kergették önfeledten, ő gyermekfővel kenyérkereső lett. Pénzt, minél több pénzt keresni — erre kellett szüleinek. Szakképzettség nélkül, pusztán a fizikai erejével. Hajszolták — s ő engedelmeskedett. Az évek gyorsan elszaladtak, s szakmát tanulni sosem volt ideje. így .érte a katonaidő, s így a családalapítás. Most már a szükség is kényszerítette, hogy jól fizető munka után nézzen. Ezért lett kocsikísérő. Családja olykor egész héten nem látja. Van olyan nap, amikor négyszáz mázsát rakodik kocsira fel, kocsiról le. —,[ Szűkös lakáskörülmények között élünk,- s tavasszal várjuk a második gyereket. Tisztességes fedél kell a fejük fölé. Meg kiscipő, télikabát, minden, ami egy gyereknek szükséges. Minden, ami... nekem nem volt... Aki csak hetykén félrevágott sapkájával, a vezetőfülkében látja, nem is gondolná, milyen sebeket hordoz magában még most is. ¥ Tizennyolc ember áll a színpadi reflektorok fényében, s
