Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-19 / 297. szám
T964. DECEMBER 19. SZOMBAT z\J£Map Nagyüzem — a jövedelmező hid tenyésztés feltétele Mint már hírül adtuk, csütörtökön kétnapos tudományos tanácskozás kezdődött a gödöllői Agrártudományi Egyetemen a lúdtenyésztés fejlesztéséről. A tanácskozáson is elhangzott, hogy a háború előtti lúdállománynak csupán a felével rendelkezünk s a fejlesztés, illetve a jövedelmező lúdtenyésztés ma már inkább csak a nagyüzemi keretek között jövedelmező. Szóba került a tenyésztésre legalkalmasabb fajta is. A résztvevők abban is megegyeztek, hogy szemben a magyar Iáddal jobban alkalmas a nagyüzemi tartásra és májnevelésre a rajnai lúd. A tanácskozás résztvevői egyébként foglalkoznak a lúdtenyésztés tartási, egészség- ügyi és gazdaságossági kérdéseivel, majd bemutatón ismerkedtek meg a nagyüzemi lúdtömő gép prototípusával, amely percenként két liba tömésére alkalmas. Vásárokon, piacokon „Infralámpás“ malacok Mezőgazdaságunkban egyre több helyütt terjed az új tenyésztési módszerek alkalmazása. Jó példa erre a ceglédi Lenin Termelőszövetkezet, ahol a sertésgondozók nem bízzák már az állományt a szeszélyes időjárásra. ötvennyolc infravörös lámpát szereltek fel a malacfiaztatókban s így még a tavalyi, mínusz 18—20 fokos hideg sem tudott kárt tenni a szaporulatban. Háromszáz malacot neveltek fel s ezek közül egy sem pusztult el a hideg miatt. Most is felszerelték már az infralámpákat, hogy a téli malacszaporulatot károsodás nélkül felnevelhessék. Nem szólva arról, hogy sok ember számára élvezetet, szórakozást nyújt az adás-vétel, s az ezzel járó hagyományos alkudozás, a kirakodóvásárok és heti piacok még ma is igen fontos szerepet töltenek be a lakosság iparcikkekkel, élelmiszerekkel való ellátásában, a parasztság termelvényeinek értékesítésében. Igaz, az állami és földművesszövetkezeti kereskedelem bolthálózatának bővítésével a szaküzletek és ön- kiszolgáló boltok szaporodásával, valamint az állami felvásárlás kiterjedésével, egyes helyeken csökkent a vásárok látogatottsága. Ennek ellenére azonban, Pest megyében általában még mindig több ezer ember fordul meg egy-egy vásáron, piacon és azokon nagy forgalmat bonyolítanak le. Éppen ezért érdeklődésre számíthat az a nagy körültekintéssel lefolytatott, mindenre kiterjedő vizsgálat, amelyet a népi ellenőrzés idén őszszel tartott kilenc kirakodó vásáron és tizenkettő napi- és hetipiacon. Az erről készült jelentés először a vásárokkal foglalkozik és megállapítja: szükség van rájuk, sőt, jövőbeni fejlődésük is lehetséges. Meglepő tény éppen ezért, hogy a szocialista kereskedelem vásározó részlegei csak a közismerten nagy forgalmú vásárokon jelennek meg, a kisebbeket átengedik a magánszektornak. Milyen mértékben, azt a kilenc kirakodóvásár összbevételének megoszlása hűén tükrözi: a forgalom többségét, 54 százalékát, egymillió A szocialista szektornak nem, a maszekoknak igen A lacipecsenye lassú halála — A népi ellenőrzés A munkásvándorlás nem törvényszerű! Azt mondják a Szentendrei Betonárugyárban, hogy éves terv7ükét azért nem tudják teljesíteni, mert a nagyarányú munkaerőván- dorlás miatt kevés a dolgozójuk. A mozaiklap üzemben például állandóan hiányzik a tervezett létszám 20—25 százaléka. Panaszkodnak a Csepel Autógyár munkaügyi osztályán is, hogy a kilépők száma szinte azonos az újonnan felvett munkásokéval, s ennek hatása alaposan érződik a termelésben. Kérdezősködhetünk a megye más üzemeiben is, a válasz majdnem mindenütt hasonló. Vajon törvényszerű-e a nagyfokú munkásván- dorlás, elkerülhetetlen velejárója-e a munkaerőhiánynak? Miért keresnek oly sokan új munkahelyet, amikor a rendelkezések szerint a másik hasonló jellegű üzemben sem kaphatnak több bért, sőt jellemzővé kezd válni az iparágak között a kereset kiegyenlítődése? A vándorlás okai bár különböznek, alapjaiban soksok azonosságot, vagy hasonlóságot találunk köztük. A faluról jöttek egyrésze azért marad ki a gyárból, mert úgy véli, hogy otthon, az anyagilag megerősödött termelőszövetkezetben if megtalálja már számítását. Mások arra hivatkoznak: az új helv közelebb van lakásukhoz, vagy könnyebb munkát és jobb körülményeket ajánlottak. Legtöbben azonban azért távoznak, mert úgy érzik, hogy nem megfelelő a bánásmód, nem kapnak clé$ segítséget vezetőiktől. Tény, hogy sok üzemvezető, művezető — bármilyen kiváló szakember — nem rendelkezik elegendő pedagógiai érzékkel, magyarán szólva, nem ért a dolgozók neveléséhez. Többen például elegendőinek tartják munkakiadáskor, hogy néhány szóval elmondják, mit kell csinálni munkavégzés közben azonban nem magyaráznak nem segítenek. Főleg a fiatalok érzik ennek hátrányát, hiszen nincs kellő tapasztalatuk és szaktudásuk növelése érdekében soksok tanácsra lenne szükségük. Ha pedig szakmai ás emberi tapasztalatlanságuk miatt hibát vétenek, s azt kapják válaszul: „nem nyaralni, hamem dolgozni jött ide?', hamar elmegy a kedvük. Igaz, nemcsak a műhelyek vezetői hibásak ezért. Annyi adminisztrációs feladatot kell elvégezniük, hogy alig jut idő a közvetlen irányításra és emberibb bánásmód helyett többen emiatt idegeskednek, ok nélkül gorombáskodnak a tanácsot, a szakmai segítséget kérőkkel. Emberi bánásmód alatt nem a hanyagság, a felelőtlenség, vagy a fegyelmezetlenség eltűrését érti a munkás. Nem is az olcsó hízelgést, hiszen emögött mindig yalami rosszat sejt, hanem a határozottságot, a feladat pontos és részletes megmagyarázását, a szakmailag \képzett vezető segítségnyújtását. Persze azt sem ártana megvizsgálni, hogyan csökkenthetnék a művezetők adminisztrációját, miként biztosíthatnák, hogy a termelés legközvetlenebb irányítói valóban tisztüknek megfelelően lássák el munkájukat. Az irányítás, az emberek munkaközbeni nevelése nem egyszerű dolog. A vezetőnek körültekintően kell bánnia beosztottjaival, mert ahány ember, annyiféle. Elsősorban ezért kell biztosítani a feltételt: a műhelyek vezetői éljenek együtt a munkásokkal, jusson idejük figyelemmel kisérni őket, hogy növelhessék a szakmai ismereteket, formálhassák az öntudatot, a jellemet. Ma már nem az a jó vezető, aki megtanulta szakmáját, aki ismeri a korszerű műszaki eljárásokat, a jó vezetőnek az emberek neveléséhez is értenie kell. Ez is feltétele, hogy a dolgozók jobban érezzék magukat az üzemekben, s ne fogjanak oly sokan szükségtelenül vándor-botot. Kovács András tanulságos megállapításai 333 ezer forint értékben ugyanis a maszek kisiparosok és kereskedők bonyolították le. Tanulságos az is, hogy ennek a bevételnek közel felét a ruházati cikkek forgalma képezi: olyanoké például, mint a szőrmebekecs, a kékfestő méteráru, a hímzett szoknyaszegély, bársony csizmanadrág, kalap, kucsma, és a kemény szárú csizma. Mindezt az állami kereskedelem vagy egyáltalán nem, vagy csak kis mennyiségben árusítja. De az aszódi, túrái, váci, kókai, ceglédi, nagykőrösi és a többi vásárokon, az iparcikkellátás sem volt megfelelő: saját készítésű bútoraikkal, üstökkel, mosótek- nőkkel, a disznóölésekhez szükséges eszközökkel, szinte kizárólag magánkisiparosok jelentek meg. Jó tapasztalat, hogy a megvizsgált esetekben a magánszektor által eladott áruk minősége megfelelő volt és arányban állt a szocialista szektor azonos áruinak .árával. Nem volt ilyen jó a helyzet a kultúrcikkeknél, ezek 25 százalékát még mindig giccsesnek, ízlésrontónak minősítették. Remélhető azonban, hogy a közelmúltban tett országos intézkedések nyomán eltűnnek majd az ízléstelen csipkés díszpárnák, a primitív szobrok, és émelygős falvédők a vásárokról és a piacokról. Régebben a vásárokhoz hozzá tartozott a lacipecsenyék, sült kolbászok ínycsiklandozó illata, amely falatozásra csábította az eladókat és vásárlókat egyaránt. A pecsenye sütők egyre kevesebben lesznek. lassan eltűnik, kihal a vásároknak ez a vonzó színfoltja. Helyettük sem a vendéglátóipari vállalatok, sem a földművesszövetkezetek nem árusítanak ételt és italt a kirakodó vásárokon. Ez volt a helyzet ősszel Jászkarajenőn, Aszódon és Nagykőrösön. A tápiószelei híres vásáron, ahol mintegy háromezer ember fordult meg, mindössze egy maszek pecsenye sütő működött. Fontos, a kereskedelem számára bőségesen hasznosítható tapasztalatokat szereztek a népi ellenőrök a napi és heti piacokon is. Ezek természetéből fakad, hogy ide több élelmiszert, árut visznek föl az őstermelők és a magánkereskedők, mint a tanácsi és a szövetkezeti szektor. Az arány a vizsgált napokon 62:38 százalék volt, bizonyítva, hogy a tsz-gazdák, az őstermelők felhozatalát általában kielégítően egészíti ki a szocialista kereskedelem. Néhol azonban jelentős hibákat is találtak: Cegléden nem volt megfelelő az áruválaszték és a minőség, Nagymaroson a zöldség csak dél felé jelent meg a piacon, Vecsésen, Pilisen és Aszódon pedig a piaci ellátás 80—90 százalékát az őstermelők biztosították. A népi ellenőrzés vizsgálata foglalkozott a tanácsok irányító, ellenőrző munkájával is. Többek között kiemeli a jelentés: a megyei tanács vb kereskedelmi osztálya, piacellenőrein keresztül jelentős munkát végez az áruellátás és a napi árak kialakítása érdekében. Hiba azonban, hogy a vállalatokon keresztül nem biztosítja a szocialista szektor jelenlétét a vásárokon. Helytelen az a szemlélet, és ellenkezik a szocialista kereskedelem szellemével —, amely csak és kizárólag az üzleti haszonszerzésre ügyel s egy másik alapvető funkciót, a lakosság megfelelő ellátását mellékesnek tart. Ugyanez vonatkozik a vásár- és piacterek rehdezésére és karbantartására is. A mostani körülmények rosszak, sok helyen tarthatatlanok, nem biztosítják a szükséges egészségügyi előírások betartását. A tanácsok a vásárok, piacok hely pénz-bevétel ének mindössze 25—40 százalékát fordítják a karbantartásra, e területek fejlesztése azonban elmarad. Sőt az is megtörténik, hogy a megyei tanács által adott pénzt más célokra fordítják. Példa erre a Szentendrei Városi Tanács, amely a piac felújítására szánt 50 ezer forintot idén másra költötte. A vásárok és piacok még hosszú ideig fontos szerepet töltenek be Pest megyében is, mint a szocialista kereskedelem üzlethálózatának kiegészítői. Szükséges eszközei tehát a lakosság fogyasztási cikkekkel, élelmiszerekkel való ellátásának. A megyei népi ellenőrzési bizottság javaslatai, amelyeket az illetékes szerveknek megvalósításra ajánl, ezért teljesen indokoltak. Hetesi Ferenc Pál Így láttam Vácot 1964-ben hogy az „így láttam Vácot 1964-bgn” című kiállítással kis részben törleszthették az irántuk tanúsított figyelmet, vendégszeretetet. (P. R.) Ahol a váci debreceni készül A Pest-Nógrád megyei Húsipari Vállalat váci üzemében havonta 8000 sertést és 500 szarvasmarhát dolgoznak fel. Első fél évi tervüket 114 százalékra teljesítették, s a jelek szerint, éves tervüket is túlteljesítik. Az üzemben nagy mennyiségben készítenek töltelék árut is, többek között — debrecenit. Karácsonyi István — a képen balról — vezetésével ják le a szarvasmarhákat vagA sok féle termék végül a készáruraktárba kerül. Képünkön Adorján Lászióné az új szállítmányt rendezi (Foto: Csepregi) Járay József operaénekest négy és fél évre ítélték A Központi Kerületi Bíróság pénteken délután hirdetett ítéletet Járay József és társai bűnügyében. Járay József 1961-től 1964 júniusáig a devizarendelkezések sorozatos megszegésével 400 000 forintot- meghaladó összegben követett el a devizagazdálkodás érdekeit sértő bűncselekményeket. A bíróság Járay Józsefet négyévi és hathónapi szabadságvesztésre, 20 000 forint értékű vagyonelkobzásra, Szerényt Lászlót kétévi, Szabó Lajost egyévi szabadságvesztésre ítélte. Más vádlottak három hónaptól egy évig terjedő — nagyrészt felfüggesztett szabadságvesztés — büntetést kaptak. A legtöbb elítélttel szemben pénzbüntetést is kimondott a bíróság, ezenkívül összesen mintegy 450 000 forintot kell megfizetniük, mint elkobzást pótló egyenértéket. A\\\\\\V\\\\\\\VS\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\>WK^ Pultok, vásárlók, eladók — Akad egy-két nehéz ember. Elkezdik a 300 forintos játéknál, s a végén jó. ha elvisznek egy 1,20-as babát. — Forgalom? — Kisebb, mint vártuk. Mindenki tv-t vesz ... — Mindenki tv-t vesz? Egy utcasarokkal odébb helyén a kérdés, A vas-műszaki bolt vezetője mondja: — Hétszázat adtunk el ebben a szezonban. Mégsem elég. Kevés a Kékesünk, nincs Álba Regiánk. Keresnek még elektromos kávéfőzőt, kenyérpirítót, párna- melegítőt. Két hónapja hiánycikk a termosz. Hogy mégis mennyi minden van, arról eleget mond, hogy december 15- ével teljesítették az évi tervet. A főtéri csemege- boltban karácsonyfa áll. talpig díszben, kivilágítva a pult tetején. Rengeteg ember. Mit vesznek? — Rizst a disznóöléshez ... — Cukrot a sütéshez ... — Habkarikát a karácsonyfára ... — Kapni mindent? — Mindent. A vásárlón kívül a boltvezető-helyettes is ezt mondja: minden beszerezhető, kivéve a mákot, de ebből is ígértek. — Forgalom? — Rekordforgalomra számítunk, három-négyszázezer forint többletbevételre. E percben kevés a szeszes italunk, de egy teherautóra való érkezik. — A legkelendőbb cikk? — Füge, narancs. Összesen 37 mázsát hozattunk. Nagy részét már elvitték. — Karácsonyi eledel? — Ezer tortalapot rendeltünk. Fél tonna halfélét és sok élő baromfit kapunk még kedden. — Mi a kereskedő legszebb karácsonyi ajándéka? — A sok vevő. Amint látják, ebben nincs hiány. (t. gy.) A nyári hónapokban az Iparművészeti Főiskola kilencven hallgatója több hetet töltött Vácon. Győr, majd Pécs után ebben az évben a Dunakanyar egyik városát választották szünidei munkájuk színhelyéül. A főiskolai hallgatók állvá- \ nyokkal, ecsetekkel, festék- j tartókkal felszerelve lefele- \ pedtek egy-egy műemlék előtt, j engedélyt kértek gyárlátoga- j tásokra, vendégműtermekben í modellt festettek, felmásztak j a Naszály ormára, áthajókáz- ; ' tak a Pokol-szigetre. Élmé- j nyeik nyomán több száz rajz, ! vázlat, festmény született. Már akkor felvetődött a i gondolat; ezeket az alkotáso- S kát közönség elé kellene vin- j ni és elsősorban a váci érdek- < lődőknek bemutatni. Majd \ négy hónap után erre is sor í került. Most érkezett Vácra a í másfélszáz alkotásból álló! képsorozat, amely helyet ka- ; pott a Vak Bottyán Múzeum ; termeiben. Eigel István főiskolai ad-: iunktus a megnyitó napján el- j mtondta, hogy a hallgatók ma ■ is szeretettel említik a gépipa- < ri technikum diákotthonát, j ahol nagyon jól érezték ma- ! gukat. Sok kedves élmény fű- ! zi őket Váchoz, s örülnek, \ Gödöllő, játéküzlet. A polcok előtt csak ámulni lehet, kikerekedő, csodálkozó szemmel. Ezt teszi minden elmélázó csöpp gyerek ennyi rengeteg játék láttán. Most éppen a hullámvasúi van soron, kapasz kodik az üvegpult tetején, de a háttér telis-teli autóval, babával — csupa ajándék jelölttel. Az eladó kérdezi, mivel szolgálhat. Néhány információval. — Mit keres a vevő? — Mindenfélét. — És mit kap? — Sajnos, a fajá ték hiányzik. Ninct ródli. gyermeksí, olcsó faautó, pedig ezeket is kérik. — Milyenek a vevők?
