Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-17 / 295. szám

1964. DECEMBER 17, CSÜTÖRTÖK FEST JUCIÉI v/f/rlflp 3 Készül a vecsési savanyú káposzta <4 vecsési káposzta hírét és ízét mindenki ismeri. E na­pokban is nagy mennyiségű káposztát savanyítanak a Zöld Mező Termelőszövetkezetben. A megtisztított káposztát ügyes vágógépen „megfúrják”, majd hosszú szálakra vágják + + Állandó nevelőmunkával llogvan segítik a cigányak felemelését a váci járásban ? '• pip : • yiY’.y­iNcgy alapvető feladatot tűzött maga elé a Váci Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága a cigánykérdés megoldására készített intézkedési tervben: elősegíteni a cigány lakosság beilleszkedését a társadalom­ba, mun'kalehetőségek és em­berhez méltó lakáskörülmé­nyek biztosításával, javítani az egészségi és a szociális vi­szonyokon: gondoskodni a tan­köteles gyermekek iskoláztatá­sáról, küzdeni az írástudatlan­ság ellen a felnőttek körében; a rendszeresen dolgozó, példá­san viselkedő lakosokat bevon­ni a helyi társadalmi szerve­zetekbe. Két esztendő telt az intézke­dési terv megszületése óta. A járási tanács nemrégiben vég­rehajtó bizottsági ülésen adott számot: mit valósítottak meg eddig a terveikből. Jelenleg a járás 15 községé­ben élnek cigány lakosok. Ve- resegyházat kivéve, lakásvi­szonyaik általában rosszak voltak; lakóházaik közül csu­pán 52 volt elfogadható álla* pótban; a sokgyermekes nagy- családoik egy-két szobában zsúfolódtak össze. — Annak ellenére, hogy az utóbbi két évben nagy számban telepedtek meg újabb csalá­dok a járás területén, számot­tevő javulást értünk el lakás­körülményeikben — mondja a szerteágazó probléma gazdái­nak egyike, Szerencsés Ernő­vé, a járási tanács titkára. — Tizenöt család épített házat saját erejéből, tizenkettő pe­dig OTP-hitel segítségével. Az j építkezésekhez a községi taná­csok ingyenes vagy olcsó ház­helyet biztosítottak, sokhelyütt a tervrajzokat is elkészítették, társadalmi munkában. Tíz családi ház építéséhez — illet­ve felújításához — .a taná­csok biztosítottak építőanya­got. Négy család számára ál­lami lakóházban utaltak ki la­kást’ Amilyen örömmel újságolja a titkárasszony a jó híreket, olyan gondterhelten veszi számba a megoldásra váró to­vábbi feladatokat. Dunakeszin 16 barlanglakás, a járás többi községeiben pedig 14 egészség­telen lakás vár sürgős felszá­molásra. Dunakeszin a jövő évben megkezdődik az építke­zés, a házhelyeket már az idén parcellázták. A megvágott káposzta hordókba kerül, ahol megsózzák, megtapossák. Ez már jó savanyú — mondja Már Sebőné brigádvezető (Foto: Kútvölgyi) A zsúfoltság csökkentése, s a jobb lakáskörülmények sem oldanak meg mindent: tisztaságot testi és környezeti higiéniát is kell teremtem, ha * All a toronyóra ■j^ryolcvanhét... Nyolcvan- 1 f nyolc... Nyolcvankilenc lépcső. Végre! Fenn vagyunk a toronyban, tárjuk a zsalu- gáteres ablakot, s máris alat­tunk csillog szürkén a Duna, fehér pászmák védelmében szunnyad a vetés, fürge lidérc- táncot jár a kémények füst­je. Dömsöd széles, kedves pano­rámáját csodáljuk. Messziről magasodik Ráckeve pár temp­lomtornya, a másik oldalon Dunaújváros kéményei. De csak mint árnyékok szegélye­zik a láthatárt a könnyű köd­ben. Különös érzés ilyen magas­ban a régi templomtorony ab­lakában állni. Gyönyörű, s kicsit félelmetes. Nagytiszte­letű Nagy Gábor, aki dömsödi születésű és már tizenöt éve lelkipásztor itt — most el­árulja, hogy csak a kedvün­kért vállalkozott életében má­sodszor a kirándulásra.. Le­hetne még feljebb menni, fel a csillaghoz, de szerencsére az odavezető garádicsot rozsdás- lakatú desskaajtó elzárja elő­lünk. Úgyis remeg mindenki­nek a térde az izomláztól. Az 1778-ban, copf-stílusban épült templom ma már mű­emlék — egyben nevezetes épület. Ha magyar filmben templomtoronyból lévő kilá­tásra van szükség, máris húz­zák a kábeleket, nagy hóruk­kolással cipelik a fényszóró­kat a majdnem függőleges lép­csősoron. Három játékfilm, egy dokumentum- és egy tv- film forgatóit látták már ven­dégül az öles fvlak, a tiszte­letre méltóan vastag geren­dák, amelyek a hajdani Be- leznay-grófok dömsödi erde­jéből tartják az épület sú­lyát. K ünn a torony négy olda­lán hatalmas kerek óra­szemek mutatják emberem­lékezet óta az időt a falunak és a messze tanyáknak. Mert akinek jó a szeme, napsütés­ben ugyancsak messziről le­olvashatja, hogy hét emelet magasságban hol állnak a karvastagságú mutatók. Most nem ketyeg az avitt szerkezet. Mert nincs, aki fel­húzza, aki naponta megtegye a fáradságos utat fel a kam­ráig. Nyugdíjba ment Tatár Imre. Elárvult — legalább is átmenetileg — az óra. Meséből elővarázsolt manó Tatár Imre, kilencvenöt éve apróra zsugorította. Tiblából az ódon szobában s csak a fali kép mutatja, derék bajszos, nagyerejű kovács lehetett ifjú­korában. Hangos szóval fagga­tom, ugyan, hány éven át tette meg az utat fel a torony­ba? Hosszas töprengés után válaszol: vagy öt éven ke­resztül. Ötven évvel megkúrtította a bű ú emlékezete, vagy hamis­csők, s a hatóságok adminiszt­ratív intézkedései két év alatt is sokat értek el a cigány la­kosság életkörülményeinek megjavításában. Nem lehet azonban mindent adminisztra­tív intézkedésekkel megoldani. A cigánykérdés — társadalmi ügy, amely a politikai és tár­sadalmi szervek állandó se­gítségét, nevelő-felvilágosító munkáját is igényli. A váci járásban már ennek is vannak nyomai: a bajok orvoslásához azonban még nagyobb társa­dalmi aktivitásra van szük­ség. ny. é. Egészségügyi értekezlet Az Egészségügyi Felvilágo­sítás Társadalmi Tanácsa j szerdán dr. Vilmán Gyula I egészségügyi miniszterhelyet­tes elnökletével megvitatta ! az ifjúság egészségügyi okta­tásának és nevelésének kér­dését. A következő egyik legfőbb feladat a korosztá­lyonkénti egészségügyi neve­lés folyamatosságának és egy­ségének biztosítása — álla­pította meg a tanács. Ez komplex oktatási-nevelési és mozgalmi feladat, amelynek megoldásához az illetékes tárcák és társadalmi szervek közös munkája, együttműkö­dése szükséges. (MTI) ^ JJoí otthon, u nem az Most éppen az. Két éve lett ismét otthonná, miután lakói előzőleg másfél éven keresztül szükséglakásban aludtak egy általános iskola tornatermében. Most pedig megint kilátásuk van arra, hogy egy ideig — bár az épít­kezési határidő ugyan csak hat hónap — megint másfelé kell szállást verniük. Vagyis valóságos vándorlóotthon az abonyi fiúotthon, ahol vagy hatvan általános iskolás gyermeket nevelnek egy régi kastélyban. Az épület műemlék, 1800 körül emelték klasszicizáló stílusban, amit főképpen a bejáratát őrző szép, sima osz­lopok jeleznek. Külseje mindenesetre eléggé ütött-kopott, ráférne a tatarozás, s erre sor is kerül jövő esztendőben. Ettől azonban ellakhatnának odabent, a házi feladataikat is megcsinálhatnák a fiúk, hiszen éppen azért lettek 1960-ban otthontalanná, mert akkor a régi épület belse­jét újították fel. Kicserélték az elhasználódott födémet, ennek, következtében természetesen új vakolat került a mennyezetre is. 1962-ben fejeződött be a munka, akkor költöztek vissza az otthon lakói a házba. Az épület főbb részei még mindig szilárdan állnak. Nem úgy az új va­kolat. Az bizony két évvel azután, hogy lerakták, idén ősszel hullani kezdett. Mégpedig olyan hatalmas, súlyos darabokban om­lott alá, hogy ha valakinek a fejére esett volna, annak már nem lenne többé mit keresni a fiúotthonban. Ezért azután a legtöbb hálóteremben, más helyiségben le kel­lett verni a mennyezet vastag vakolatát. Hogy rendbehozzák kívülről is az otthon épületét, régen tervezték, jövőre biztosították is az ehhez szüksé­ges anyagi keretet. Amit azonban még meg is kellett tol­dani, hogy odabent se maradjon csupasz a mennyezet, újra vakolhassák, festhessék, s egyéb kisebb hibákat is kitatarozzanak. Ez az oka tehát, hogy az otthon nevelt­jei jövőre megint otthontalanná válnak, időlegesen. Meddig? Azt persze, építkezésről lévén szó nem a szerződésben rögzített határidő, hanem a felújítási és ta­tarozást munkálatok napokban és hónapokban a valóság­ban előre kifejezhetetlen tartama szabja meg. Előbb utóbb persze minden ilyesfajta munka befejeződik. Ak­kor aztán újra csak otthon lesz az abonyi fiúotthon. Hogy meddig? Reméljük ezúttal nem úgy mint a tavaly­előtti födémcsere után, két évnél jóval tovább. Habár „mit lehessen tudni...” (—g —e) Búcsú a veteránoktól FELAVATTÁK AZ ÚJ MUNKÁSŐRÖKET Szerdán délután a szokott­nál is jobban benépesült a Csepel Autógyár művelődési háza: itt tartották évzáró, ün­nepi alegység gyűlésüket a ráckevei járás munkásőrei. Ez alkalommal került sor a leszerelésre kerülő, veteránok búcsúztatására, és a hathóna­pos előképzés során kipróbált, fiatal munkásőrök avatására. A díszünnepség elnökségé­ben helyet foglalt Arató Jenő, a munkásőrség Pest megyei parancsnoka, Juhász János, az MSZMP Ráckevei Járási Bizottságának első titkára, Önódy Béla, a ráckevei járás Lakatos Péter munkásőrzászló- aljának parancsnoka, Szőnyi Miklós, a Csepel Autógyár igazgatója, Kónyár Ferenc, a gyári pártbizottság titkára, Hovánszky András, a munkás­őrség országos parancsnoka és Lányi Pál, a megyei pa­rancsnokság képviselője, Sza­bó József, a Ráckevei Járási Tanács végrehajtó bizottsága elnöke és Borka Sándor, a já­rási kiegészítő parancsnokság képviselője. Kovács Zsigmond megnyitó szavai után Önódy Béla zász­lóaljparancsnok adott számot a járási alegység ez évi mun­kásságáról, az elméleti és gya­korlati kiképzésben elért eredményeiről. Beszéde után Juhász János, a járási pártbi­zottság első titkára köszöntöt­te a munkáshatalom védelme­zőit, s elbúcsúzott a leszere­lésre, illetve tartalékállo­mányba kerülő veteránoktól. Ezután került sor a Munkás­őr emlékérem, a Kiváló mun­kásőr, s a Kiváló parancsnok kitüntetések, valamint a zász­lóalj legjobb szakasza, illetve raja címet tanúsító oklevelek átadására. Munkásőr Emlék­érmet kaptak a leszerelő — il­letve tartalék állományba ke­rülő — veteránok. Kiváló munkásőr jelvénnyel tizenegy munkásért, a Kiváló parancs­nok jelvényt öt század, sza­kasz, illetve raj parancsnoká­nak adta át, a járási pártbi­zottság első titkára. Zászlók sorfala között út­törőgyermekek vonultak ez­után a színpadra, s virágcsok­rokkal köszönték meg a kilenc búcsúzó veterán hűséges szol­gálatát, a munkában és a szocialista rend védelmében tanúsított helytállásukat. A fiatal munkásőrök eskü­tétele után Taralik Jenő vete­rán meghatott szavak kísére­tében adta át fegyverét a he­lyükbe lépő fiataloknak. Az újonnan avatott munkásőrök nevében Pracsal János, a Cse­pel Autógyár dolgozója vette át a géppisztolyt, azzal az ígé­rettel, hogy olyan hűséges védelmezői lesznek a néphata­lomnak, mint azok, akik a leg­súlyosabb időkben, az ellenfor­radalom napjaiban fogtak fegyvert a párt hívó szavára. A bensőséges ünnepély vé­gén fővárosi művészek műsora köszöntötte a munkásőröket. j elejét akarjuk venni a járvá­nyoknak. Az intézkedési terv erről sem feledkezett meg. — Sajnos a kommunális cé­lok megvalósítására irányuló jó szándékot még gyakran ke­resztezi egyes tanácstagok szűklátókörűsége, előítélete. Ezt a helytelen szemléletet le­| küzdeni — a mi feladatunk. | De szükséges hozzá a cigány {lakosság igyekezete, segítsége i is. 1962-ben ötvennyolc munka- ! képes, notórius munkakerülőt tartottak nyilván a járásban. ! Főként nőket; a nők nehezeb­ben találnak munkát, és apró gyermekeik mellől nem is szí­vesen mennek el dolgozni. Ezek az asszonyok gyerme­keikkel állandóan úton van­nak, kéregetnek, sőt — gyak­ran kerülnek összeütközésbe a ■ törvénnyel. Az intézkedési j terv egyik fontos célkitűzése éppen az, hogy munkába állít­sák a munkakerülőket, korlá­tozzák a kóborlást lehetősége­ket. | — Hogyan alakult az állan­dó munkaviszonyban állók át­lagkeresete? — Mivel általában szakkép­zetlenek, az átlagbér elég ala­csony: ezer-ezereg'yszáz forint között van. Ez főleg az idő­sebb, nagycsaládos embereket sújtja anyagilag. Rajtuk az il­letékes szervek szociális se­géllyel Is igyekeznek segíteni. A fiatalok már valamivel job­ban, könnyebben élnek. Köve­tésre méltó példának tartjuk azt a szokást, amely most kezd elterjedni, hogy a fiatalasszo­nyok gyermekeiket a nagyma­mákra bízzák, s maguk is munkába állnak. Jellemző, hogy a házépítkezők vala­mennyien abba a csoportba tartoznak, ahol a férj is, a fe­leség is keres. A végrehajtó bizottság áz anyagi problémákkal kapcso­latban megállapította, hogy a szociális segélyeken túlme­nően, az öregek, betegek és a sokgyermekes anyák számára helyi foglalkoztatást kellene biztosítani. Erre előzőleg — a tömegszervezetek segítségével — tanfolyamokon kell felké­szíteni őket. Fel kell figyelni az előrelátó gazdálkodás, a be­osztás hiányára is: megfelelő segítséggel, tanácsadással ta­karékos pénzgazdálkodásra kell tanítani az asszonyokat Az anyagi kérdések mel­lett nagy figyelmet szentelnek a járás vezetői a művelődési problémáknak is. E téren — a korábbi évekhez képest — már mutatkoznak a felvilágosító munka eredményei: a járásban élő 187 tanköteles gyermek kö- ízül csupán tizenegyet nem í írattak be szüleik iskolába, í Még mindig kevés azonban a í száma azoknak, akik mind a 'f nyolc osztályt elvégzik. Leg- £ többjüket 11—12 éves koruk- J ban otthon munkára fogják. El ^ kell érni, hogy minél többen ^ kövessék azok példáját, akik f az általános iskola elvégzése '•/ után ipari tanulók lesznek í vagy középiskolában folytat- 'f ják tanulmányaikat. ^ — Az iskoláztatásban a leg­^ több eredményt ott értük el, ^ ahol a tantestület és a szülői f munkaközösség rendszeresen í törődik a cigánygyermekekkel: í tanszerekkel, ruhaneművel se- í gíti, tanulószobában vagy nap- í köziben helyezi el őket — ^mondja Szerencsés Er nőné. — ^ Nehezebb a felnőttek írástu- £ datlansága elleni harc: itt £ ugyanis nemcsak az analfabé- ^ ták húzódozásával kell meg- ^ küzdenünk, hanem a lakosság j többi rétegeinek előítéletével, fáz együtt tanulástól való ide- í genkedésével is. Ebben szeret- í nénk számítani a Hazafias % Népfront és a nőtanács aktí­ívabb segítségére is. / ff Kétségtelen, hogy a Váci ^Járási Tanács végrehajtó bi­li zottsága, az alsóbbfokú tana­— f Hazai Pamutszövőgyár Bp. IV, Baross u. 99. | azonnali belépésre alkalmaz szövő-átképzősnek í 16. életévüket betöltött \ fiatalokat. í-------------------------------------------­k ás humora, az időt. Az első világháború kitörése előtt vet­te először kezébe a javakorbeli mester úr a nagykulcsot, hogy megreparálja a torony­óra némi kis hibáját. S attól fogva akár esett, akár fújt, bombáztak, vagy csak a meny- nyeiek küldözték villámaikat a falu fölé, Tatár Imre déli egy órakor fogta a nagy- és kiskulcsot, megtette a nyolc­vankilenc lépcsőfokot, felhúz­ta a hangosan doromboló szer­kezetet. Két hete múlt, hogy a csa­ládtagok, a tiszteletes úrral közös egyetértésben, megtiltot­ták a kirándulást az öregnek: nem neki való már az ilyen turisztika. Hiába ismeri lába a lépcsők minden huncutságát, jobb, ha csak a szomszédba jár át egy kis tereferére, meg­nézni fö-e az ebéd? D élben, éppen egy órakor voltunk nála. S amikor a toronyóra után érdeklődtünk, sietős csoszogással elökerítet- te a két kulcsot, remegő kéz­zel süveget nyomott ősz fejé­re, s indult volna előre utat mutatni. Kisfiúsán elszomoro­dott, amikor meghallotta, van már kísérőnk. A kapuból azért botjára tá­maszkodva nézett utánunk, a kis házak válla felett feléje forduló kerek számlapot; hű­séges barátját ötvenöt éve. Komáromi Magda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents