Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-17 / 295. szám

I fsMirjag 1964. DECEMBER 11. CSÜTÖRTÖK 25 ezer kézszorítás Johnson elnök kezéről nem- ! rég sebészeknek kellett eltávo- j lítaniok a tenyér kellemetlen I börkeményedéseit. Az orvo­sok ugyan udvariasan azt ál­lították, hogy a túlsók nap­fény okozta a keményedéseket. maga az elnök azonban elis­merte, hogy ez inkább „poli­tikus kór”, minthogy az elnöki kampányban szerény becslé­sek szerint, több mint hu­szonötezer emberrel kellett Icezetráznia. ,,Mindent Az egyik, háromezer hol­das gazdasáf elnöke a minap bosszankodva tette fel ezt a kérdést. Míg az irodában be­szélgettünk, percenként nyi­tották ránk az ajtót. Ez még nem is lenne hiba, hiszen ek­kora gazdaságban ezernyi dol­ga akad az elnöknek. A baj ott van — s nemcsak ebben a gazdaságban — hogy nagyon sok olyan apró üggyel is hoz­Óvjuk meg a tél kártételeitől a mezőgazdasági gépeket! A MEDOSZ-elnökség és a földművelésügyi miniszter együttes felhívása a mezőgazdaság dolgozóihoz A mezőgazdasági termelő­üzemek gépállományának ér­tékét milliárdokban lehet ki­fejezni. Elsőrendűen fontos tehát, hogy e hatalmas érté­ket mindenütt a lehető leg­gondosabban óvják azoktól a károktól, amelyeket a téli idő­járás — a hó, a fagy és a ned­vesség — tehet benne. A Mezőgazdasági és Erdé­szeti Dolgozók Szakszerve­zetének elnöksége, valamint a földművelésügyi miniszter ezzel kapcsolatban kiadott együttes felhívása hangsúlyoz­za, hogy az üzemek illetékes vezetői gondoskodjanak a gé­pek szakszerű tárolásáról, el­lenőrizzék a munkahelyről tör­ténő beszállításukat. A későb­bi viták elkerülése végett a gépeket — külön darabot ké­pező tartozékaikkal együtt —• leltár szerint kell álvenni a vezetőktől. Feltétlenül szük­séges. hogy a gépek a tárolás előtt műszaki vizsgálaton es­senek át. Ehhez lehetőleg ve­gyék igénybe a gép- és gép­javító állomások szakembereit. A kényesebb szerkezetű, nagy értékű, vagy faanyagból készített gépeket — a gabona- kombájnokat, a cséplő- és magtisztító- és aratógépeket — minden körülmények kö­zött fedél alatt kell tárolni. Szükség esetén — bérleti díj ellenében — háztáji paj­tákat, vagy más alkalmas helyiségeket is vegyenek igénybe e céira. A szakszerű géptárolás elősegítése érde­kében a megyei tanácsok me­zőgazdasági osztályai gondos­kodjanak arról, hogy a leg­jobb gépudvarokkal rendel­kező termelőszövetkezetek és állami gazdaságok tapasztala­tai széles körűen elterjedjenek. A gép- és gépjavító állomá­sok vezetői és dolgozói — a javítási és karbantartási munkákon felül — nyújtsanak sokoldalú segítséget a terme­lőszövetkezetek gépudvarainak kialakításához, a gépek téli tárolásra való előkészítéséhez s általában a szakszerű táro­lás megszervezéséhez. (MTI) Távtelefonáló hölgyek figyelmébe Amerikában tör­tént. Angela Haws- kins asszony nyil­vános telefonállo­másról hosszasan beszélgetett barát­nőjével, s egy- szercsak rémül­ten látta, hogy a fülke előtt egy férfi megragadja a gyermekkocsit és eliramlik a hölgy kisbabájá­val. Ledobta a te­lefonkagylót és utána iramodott a gyermekrabló­nak, aki hűvösen kijelentette: „No, csakhogy rászánta magát! Már nem találtam más mó­dot, hogy rábír­jam a beszélgetés megszakítására. Más is szeret ne te­lefonálni”. Hawskins asz- szony „gyermek- rablásért” eljárást indított a telefo­nálni vágyó prak­tikus gondolkozá- sú férfi ellen. JÓL BEVÁLT A Földművesszövetkezetek Szállítási Vállalatának dolgo­zói a közelmúltban mutatták be az újtipusú zöldség- és gyü­mölcsszállító gépkocsit a szállítási szakembereknek. A 420-as Csepel teherautóból átalakított gépkocsira 40 százalékkal több teher fér, ezenkívül a rakodási idő egyötödére csökken. Az újtípusú gépkocsi Pest megyében — a MÉK felügyelete alatt — üzemel és jól bevált. Villamos targoncával emelik le az almával teli ládákat a gépkocsiról Pár pillanat és a raktárban van a szállítmány (Foto: Mihók) magam csináljak?“ Rendelettel nem lehet betakarózni zá fordultak, amiben pillana- j tok alatt igazságot tehetett i volna a brigádvezetö, a köny- I velő, stb. Sürgősen változtat- j nunk kell ezen — mondta az | elnök —. hisren a milliónyi napi vesződség miatt gyakran nem jut elég időm és erőm a közös gazdaság legfontosabb gondjaival töi'ődni. Természetesen nem arról i van szó, hogy a vezetőnek ne j kellene komolyan törődnie az , emberek kicsinek' látszó I ügyeivel is. Csakhogy ez a tő- j rődés sokféle lehet. A tsz kő- j zössége mindenekelőtt azzal a j feladattal bízta meg vezetőit, | hogy rendet, fegyelmet tart- j sanak a gazdálkodásban, úgy ] szervezzék, irányítsák az ! üzem munkáját, hogy minél nagyobb jövedelmet érjen el a szorgalmasan dolgozó tag­ság. Fogalmazhatjuk úgy is: legjobban t tor gondoskodik j az emberekről a tsz-vezető. I ha jól elvégzi a maga dolgát, I s nem ha mások helyett dol­gozik! Termelőszövetkezeteinkben mind jobban teret nyer a szó igazi értelmében vett nagy­üzemi gazdálkodás, ami nem­csak több száz holdas táblá­kat, jószágok tucatjait befoga­dó korszerű istállókat jelent, hanem magasabb színvonalú vezetést, minden terület sajá­tosságait figyelembe vevő irá­nyítást, s nem utolsó sorban a nagyüzem megkívánta mun­kamegosztást a vezetésben is. Az ipari Üzemekben — bár kivétel itt is van — alapve­tően kialakult már ez a mun­kamegosztás, s amit a műve­zető elintézhet, az nem fog­lalkoztatja az igazgatót, ami a bérelszámolók dolga, azzal nem bajlódik a főkönyvelő, s így tovább. Közös gazdasá­gainkban még csak kialakuló­ban van ez a munkamegosz­tás, s ennek mély okai van­nak. Elsősorban az, hogy nem egy termelőszövetkezeti veze­tő csak akkor biztos a dolgá­ban, ha mindent maga cse­lekszik. így például megtör­tént az egyik szövetkezetben, hogy az elnök osztotta be reg­gelenként a fogatosokat, a bri­gádvezető meg állt s hallga­tott mellette. Van a dolognak másik oldala: maguk a tagok is sokszor akként gondolkoz­nak; „biztos, ami biztos, leg­jobb, ha azonnal az elnökhöz megyek, az majd elintézi!” Hozzátartozik az igazsághoz: van némi alapja a vezető bi­zalmatlanságának, s a tagok vélekedésének is. A kisebb beosztású szövetkezeti veze­tők között sokszor találha­tunk olyanokat, akik önállót- lanok, félnek a felelősségtől, nem mernek se igent, se ne­met mondani. Húzzák, halaszt­ják a cselekvést s ilyenkor ért­hető — ha nem is helyesel­hető — hogy az elnök dönt helyettük, mert végül is az élet nem állhat meg. Nem csoda tehát, ha ilyenkor a ta­gok is úgy vélekednek: miért menjek ahhoz, aki csak a vál­lat vonogatja, a tenyerét tárja az ég felé, azzal nem jutok előbbre. Mennek az elnökhöz, akit elborítanak az ilyen kis ügyek, s sokszor ezért szenved csorbát a nagyobb, az egész közösséget érintő terv Vagy cselekvés. Az alapszabályban megfo­galmazott elvek világosan meghatározzák, kinek mi a dolga a közös munkában. Az élet persze olykor túllép az írott mondatokon s néha való­ban elmosódnak a határok. Nehéz megmondani, ki illeté­kes jobban, vagy kevésbé. Rendet mégis kell tartani. Bosszúsan zsörtölődő elnö­künk már azzal is megpró­bálkozott, hogy a hét egy meg­határozott napján fogadónapot tart, amikor mindenkit min­den ügyben szívesen lát. Ám erre azt mondták a tagok, ők nem helyeslik ezt. Nem két­séges, ebben nekik volt iga­zuk. Viszont abban elnökük sem tévedett, hogy rend és tervszerűség nélkül nem dol­gozhatnak eredményesen a ve­zetők. Más dolog az, hogy ennek melyek a legkedvezőbb formái. Annak megértése, hogy a termelőszövetkezetben, mint demokratikus közösségben is fegyelemre és szervezettségre van szükség — nem könnyű. Szívós, napról-napra végzett következetes munkával lehet elérni csak. Elsősorban úgy, hogy érvényt szereznek a ki sebb vezetők tekintély éneit biztosítják megfelelő hatás körüket. Valamint olyan mó dón, hogy nem nyúlnak át a fejük felett, nem kerülik meg őket. És úgy is, hogy tapin­tatosan, emberséggel, de ha­tározottan azokhoz irányít­ják a panaszosokat, akik az ügyben illetékesek. A jo munkamegosztás nem­csak a termelési tervek vég­rehajtásának jó összehango­lását jelenti, hanem az ilyen kisebb ügyak intézésének ará­nyos elosztását is. Ha meg­honosítják az ilyen munkastí­lust, kiderül: mindenkinek könyebbé válik a dolga, s elé­gedettebbek lesznek a tsz-ta- gok is. M. O. Tenger alatti gázvezeték Elkészült a Szovjetunió el­ső tenger alatti gázvezetéke. A Kóspi-tenger alatt húzódó 18 kilométeres gázvezetéken és a hozzá csatlakozó csőhá­lózaton keresztül a gáz a lök- hajtásos repülőgép sebessé­gével jut el a tengeri fúró­tornyoktól a parti felhasz­náló üzemekhez. Nemcsak a felnőttek, a gyerekek is szeretnek utaz­ni. Közismert, hogyan dől- goznak-takarékoskodnak év­közben még a kisiskolások is, hogy majd a nyári szüne­tet utazással tegyék emléke­zetessé. Távoli utazáshoz azonban nem elég csak vo­natra ülni, szálláshely is kell, ahol a gyerekek és kí­sérőik rendezett körülmé­nyek között alhatnak. En­nek érdekében hozott rende­letét a Művelődésügyi Mi­nisztérium már évekkel ez­előtt s úgynevezett „elhelye­ző iskolákat” jelölt ki. Kö­zéjük tartozott a leányfalui általános iskola is. A Dunakanyar szépsége — s egyik legszebb pontja — Leányfalu híre elterjedt az országban, de még a'szom­szédos népi demokráciákban is. Az iskola igazgatója, Bel­la György naponta kapta a leveleket a távoli községek­ből, az alföldi tanyaiskolák­ból, hogy a nyáron igénybe kívánják venni a szállást. Ilyenkor nehéz szívvel ült írógépe elé, hogy megírja, három üres tantermen, asz­talokon, székeken kívül mit sem tud nyújtani számukra. Sajnos — nem elég csak rendeletet hozni — mert az­zal még a legkisebb gyerek sem tud betakarózni. Nem volt ágyuk, ágyneműjük, evő­eszközük, amit a kiránduló­csoportoknak átengedhettek volna. A szülői munkaközös­ség igazán sokat áldozott, de végeredményben nem ez a megoldás módja ... A jövő nyárra már na­gyot léphetnek előre. A leányfalui üdülök vezetői, Lépés János és Fodor György felajánlották, hogy átengedik számukra a hasz­nálatból kivont felszerelési tárgyakat. Esek segítségével a három tanteremben har­minc ágyat állíthatnak fel párnával takarókkal felsze­relten. Még további tíz ágy­ra való matracuk, takarójuk van s összesen negyven le­pedőre lenne szükségük, hogy a nyári csoportokat megfelelő körülmények kö­zött fogadják. Az iskola igazgatója és a szülői munkaközösség már most tervet készít a vendég­csoportok fogadására. Remé­lik, hogy a társadalmi se­gítség után az illetékesek a csupasz rendeletén kívül anyagiakkal is hozzájárul­nak majd helyes elgondolá­suk realizálásához. (k. m.) A főváros peremén Mire építsen, honnan vegyen vizet Nagykovácsi ? Nagykovácsi itt van a fő­város peremén. Házai hosz- szú sorban pántlikáznak az or­szágút két oldalán. Elfárad, aki gyalog sétál végig a két, község szélét jelentő tábla között. De megközelítése a fő­városból igazán könnyű: „kékbusz” hordja-viszi la­kóit, bejáró dolgozóit. De azért Nagykovácsinak komoly gondjai vannak. La­kói szebbnek kívánják köz­ségüket. A jól kereső fiata­lok közül mind többen vágy­nak önálló fészekre és kere­sik a módját, hogyan épít­kezhetnének. A községi tanács termé­szetesen örömmel látja ezt a felpezsdülést. Latolgatják, mi az, amire az erszényből is futja, ami elősegíti a kul­turáltabb életmódot. A sok, kisebb-nagyobb jelentőségű gond mellett főleg két kér­dést kell mielőbb megolda­niuk. Az egyik a házhelynek való telkek, a másik az egész­séges és tiszta ivóvíz biztosí­tása. A telkek ügye azért bizo­nyul nehéz diónak, mert bár szemre nagyon sok a szabad terület, mégsem lehet velük gazdálkodni. Annak idején a házakhoz hatalmas, 500— 600 öles, vagy még nagyobb beltelkek tartoztak. Mindeh­hez, egy-egy új tulajdonos, ha kért, a szórványtelkekből is kapott. Az élelmesebbek hamar felismerték a tálcán nyújtott lehetőséget és fel­osztott telkeiket jó pénzért eladták. Aki nem ezt az utat Akik már most gondolnak a nyárra: Házi jéggyár a Amint beáll a Duna, napo­kon, heteken át hallani, hogy döngetik jégvágó csákánnyal a jeget éS látni, hogyan hasíta­nak hosszú csíkokat végig a part mentén a szikrázó táb­lákból. Ezzel a jéggel töltik meg a házi vermeket és főleg a vendéglátóipar hatalmas jég­kamráit. Elméletileg az így elvermelt jég legalább negy­ven százalékának ki kellene tartania az újig. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy még a jégvermeket is érheti baleset. Mint például idén júliusban a leányfalui Határ­csárdáét. Megáradt a Duna, elöntötte az egyébként nagy­szerűen elkészített, náddal bé­lelt vermet. A kánikulai hul­lámoknak a szigorú jéghasá­bok sem tudtak ellentállni... Az ilyen és más okok játsza­nak aztán közre, hogy a ven­déglőkben nincs hűsített ital. de bajban vannak a hosszabb ideig tárolandó árukkal is. Ma már ez igazán nem prob­léma — gondolja az olvasó, hi­szen mindenütt ott állnak a hűtőpultok, a nagy teljesítmé­nyű frizsiderek. — Hát nem egészen így van — mosolyog a közvélemény hangját tolmácsoló kérdésünk» re Zallel László, a Budakör- nyéki Vendéglátóipart Válla­lat vezetője. — Elsősorban még nem minden pult elektromos hűtésü, másodsorban ezek mű­ködése is nagyban függ az áramszolgáltatástól. Mi, a Du­nakanyarban nem kapunk Bu­dapestről ipari áramot, a DÁV áramszolgáltatása pedig erő­sen ingadozó. Gyakran ma­Dunakanyarban gasabb erősségűre fut fel az áram, ilyenkor a hűtőpultok, frizsiderek elektromos biz­tosítója kiég. Sokszor órákig tart, amíg rendbehozzák és megint normális erősségű ára­mot kapunk. Ezeken a hibá­kon csak a nagymarosi vízi­lépcső felépítése, az új erőmű segít. De az még messze van, hiszen építéséhez is csak most kezdenek hozzá. Addig ma­gunknak kell magunkon se­gíteni. Ezért határozta el a ven­déglátóipari vállalat, hogy jég­ből önellátó lesz. Tapasztalat- cserére utaztak Tihanyba, és megtekintették az országban egyelőre még csak ott műkö­dő magyar gyártmányú törpe jéggyárat. Meglátni, a szakér­tők véleményét meghallgatni s utána a megrendelést elha­tározni, gyorsan ment. A meg­valósítás már lassabban. 16x8 méteres modulbarakkot vet­tek, ahová a szerkezetet be­építették. Külön ipari áram­vezetéket építettek hozzá s máris jöhetett a jéggyártógép. Az egész nem kerül többe kétszázezer forintnál. Ezt az összeget az abszolút üzembiz­tos jéggyár egy szezon alatt megtéríti. Egy ember közre­működésével napi 14 mássa habtiszta, higiénikus jeget gyárt, amely nemcsak bőven fedezi majd a Dunakanyar jobb partjának igényeit, de még a kiskereskedelmi háló­zatnak is juthat belőle. A törpejéggyár 1965 kora ta­vaszán, az idő enyhültével kezdi meg működését. követte, az is évek óta hasz­nálja a területet és tulajdo­nosnak érzi magát. E káosz felszámolására kérte a helyi tanács; a 6-os föld­törvény alapján hajtsák vég­re a telkek beazonosítását. Tisztázzák véglegesen a jut­tatott telkek vagyonjogi hely­zetét, szólítsák fel a névle­ges bérlőket, mi a további szándékuk. Úgy tervezik, hogy az ily módon felszabadult nagy kiterjedésű területeket felparcelláztatják és az OTP-n keresztül eladják. Eddig több mint százan kérték, telek­igénylésüket vegyék előjegy­zésbe. Az ivóvíz ügye távblról sincs ilyen előrehaladott stádium­ban. Egyetlen ásott kútjuk már alig-alig tudja vízzel el­látni a pár évvel ezelőtt épí­tett törpe vízmüvet. Pedig ez adja a folyóvizet az erdé­szetnek, a fiúnevelőnek, az iskolának, napközinek, az or­vosi rendelőnek, az üzletek­nek és a termelőszövetke­zeti savanyítóüzemnek. Két évvel ezelőtt, amikor a szomszédos községek, Pilis- borosjenő és Üröm közösen vízmüvet akartak létesíteni, már a terveket is elkészí­tették, hogyan részesülhet majd Nagykovácsi is ebből. Kiderült, olyan anyagi be­fektetésre lenne szükség, amit nem három, de tíz község együttes ereje sem győzne. A geológusok a próbafúráskor megállapították, hogy kellő mennyiségű vizet csak 220 méteres mélységben talál­nának. Még legkézenfekvőbb lehetőségnek az látszik, s most ezen munkálkodnak, hogy a budapesti egységes vezeték­ről kapják a vizet. A közép- dünavölgyi és a budapesti vízügyi igazgatóság szakem­berei az elképzelést nem tart­ják megvalósíthatatlannak. A főváros II. kerületének víz­hálózat-bővítése tervfeladat, s ezért reménykednek úgy a nagykovácsiak, hogy a kö­vetkező bővítéskor már őket is számításba veszik. A község lakóinak szemlé­letéről, törekvéseiről sokat elárul az az egyetlen adat, hogy a felszabadulás 20. év­fordulója tiszteletére indí­tott „ki mit vállal” mozga­lom keretében hetvenkét la­kóház teljes tatarozását ha­tározták el. A határidő még messze van, de már eddig harminchat házat felújítottak. Nagy jelentőségű vállalások ezek, körülbelül 430 ezer fo­rintot tesznek ki az össz­költségek. Mindenesetre arra készülnek, hogy április 4-re a régi, néha száz évnél idő­sebb épületek új köntösben köszöntsék a nagy ünnepet. (k. m.)

Next

/
Thumbnails
Contents