Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-02 / 282. szám

1964. DECEMBER 2, SZERDA MST MECVEI srf&rtap Vadászok, va, Vasárnap egésznapos vadá­szatot tartott Cegléden a hús­ipari vállalat vadásztársasága. Reggeltől estig dtirrogtak a puskák, bukfenceztek a füle­sek és a fácánkakasok. Gyűlt a zsákmány. Jól elmúlt már dél. amikor egyesek azt java­solták: menjünk haza, elég volt a mai napra. „No, még egy kört. húzzuk meg a nyáríali- getet.” Akik ezt javasolták, tudták, miért teszik. Nyulat jócskán kap tali puskavégre, de fácánból még nem lőttek any- nyit, hogy mindenkinek jus­son legalább egy. A szimat jó volt Hangos ri- koltozással röppennek a ma­gasba a fácánok, de a vadá­szokat csak a kakasok érdek­lik. Bezáródik a kör, csaknem mindegyik vadász övén ott ékeskedik a zsákmány, örül- niök kellene, mégis keserű szájízzel gyülekeznek a lőtt va­dat szállító kocsi körül... — Karcsi bácsi, nézze, dö­göt találtam — mondja az egyik vadász, s mutatja is a jólfejlett fácántyúkot. S egyre többen jönnek ezzel a hírrel..,Rövidesen 20—25 dög­lött fácánt, foglyot dobálnak egy kupacba. A vadászmester, Sipos Károly arca elborul: — Hát ezt csinálja a mérge­zés! Hiába volt minden erőfe­szítésünk, hogy növeljük a vadállományt — mondja kese­rűen. A vadásztársaság tavaly 200 fácánt vásárolt, hogy felfris­sítse az állományt. Több mint 18 000 forintot költöttek erre a célra. A télen mintegy 40 má­zsa ocsút szórtak ki a vadak táplálására. S most itt van! Hullik az állomány, érzékeny veszteség éri a vadásztársasá­got. De csak a társaságot? — Az állami gazdaság érte­sített a múlt héten, hogy a mezei pocok ellen védekeznek méreggel — tájékoztatja va­dásztársait a mester. — Kijöttünk, hogy elriasszuk a vadakat, de ekkora terület­ről... — hagyja befejezetlenül a mondatot. Az emberek egymástól kér­dezik: — Hát szükség van erre? Nem lehetne ezt másként csi­nálni? — Holnap ládába rakom a hullákat és fölviszem Pestre a szövetségbe — csitítgatja a há­borgó embereket a vadászmes­ter. De vajon kap-e igazságot? — Mintegy kétezer holdon! Ez már valóban meghalad­ja a vadásztársaság erejét. I Ekkora területre nem állít­hatnak embert. — Nagyon sok a panasz — folytatja az igazgató. — A méregtől ugyanis nagyon sok tyúk, pulyka is elpusztul. De mi nem tehetünk róla. Meggyőződéssel mondja ezt. Ö azt teszi, amit a rendsietek előírnak. Betartja — legalább­is véleménye szerint — az uta­sításokat. Hiszen értesítette a vadásztársaságot, a véde­kezés megkezdése előtt kihív­ta a növényvédő állomás em­berét, aki mindent rendben talált- Az igazgató szavai után úgy tűnik: nincs lehetőség a vadállomány megmentésére. A Cifrakerti Állami Gazda­ság igazgatója, Szabó Elemér jó barátja a vadászoknak. Tisztában van a vadgazdálko­dás jelentőségével, s értékeli a mező ingyen napszámosainak hasznos tevékenységét. — Igen. a múlt hét végén, csütörtökön, pénteken ég szom­baton Arvalinoztuk azokat a táblákat, ahol nagy pocok-kár­tételt tapasztaltunk — mondja, amikor a ceglédi vadászok pa­naszát ismertetjük. Majd meg is nevezi azt a dűlőt, ahol ki­szórták ezt a mérges szert. — A rendelkezés értelmében értesítettük a vadásztársaságot, hogy mérgezünk — folytatja az igazgató. — S ők tudnak valamit tenni a vadállomány megmentése ér­dekében? — Aligha. Messzire elbaran­gol a vad, összeszedi a kiszórt, mérgezett darát. — Nem lehetne ezt valahogy másként csinálni? — Utasításunk van rá! — Milyen nagy területen vé­dekeznek a mezei pocok ellen? ják? A mérgezett egereket megeszik azok a ragadozók,’ amelyek ősidők óta fékentar- tották a káros rágcsálókat. Az ember beavatkozása nélkül is irtották, pusztították. A kö­vetkezmény: a biztos pusztu­lás. Mert a méreg nemcsak , a rágcsálót pusztítja él, hanem a ragadozókat is. Ezek száma pedig rohamosan csökken. Ta­lán érdemes lenne felülvizs­gálni a kártevők elleni véde­kezés mai rendszerét. Mert egyre több a vegyszer, a mé­reg, s t^yre kevesebb a hasz­nos madár, a hasznos vad. Mi lesz holnap? Mihók Sándor KATONARUHABAN Hiába, az édesanyák, ha már férfivá serdült a fiuk, ak­kor is gyermeknek tekintik. És ha még nem is végleg, csak átmeneti, időre kerülnek el a szülői háztól — könnyeznek miattuk. Ezen a november végi reggelén is sokan elkí­sérték bevonuló regrutafiukat és amikor becsukódott mögöt­tük a fogadásukra igénybe vett szentendrei művelődési otthon, vagy a váci honvéd­klub . kapuja, akkor is ottma­radtak, várakoztak. Persze, nem csak édesanyák, hanem lányok, fiatalasszonyok, né­hány hónapos, feleségek is áll­dogáltak ott sóhajtozva. m A megyei vadászati felügye­lő, Molnár István, gondter­helt arccal hallgatja a hírt: — Mit csináljunk? Jelzünk; érvelünk, de panaszunk nem talál meghallgatásra. Ha ez így megy, befellegzett a vad- gazdálkodásnak. A nyár végén — amint ezt a felügyelő mondja — érte­kezletet tartottak a növény- védelmi szakemberek bevo­násával. — Javasoltuk: a mérgezést olyan módszerrel végezzék, ami bizonyos védelmet nyújt a vadaknak. Ilyen például az, ha a mérget a mezei pocokkal fertőzött területen kukorica­szár kéve alá teszik. A mezei pocok a kévék alá igyekszik, ott fogyaszt a méregből, de a mező hasznos vadjai nem férnék hozzá. A Cifrakerti Állami Gazda­ságban azonban nem így cse­lekedtek: vetőgéppel és mű­trágyaszóróval szórták ki a fertőzött területre a mérget. A vadak is könnyen hozzáfér­hetnek. — Utasítás van arra is, hogy a védekező gazdaság köteles őrizni a területet, elriasztani a vadakat, Vajon a Cifrakerti Állami Gazdaságban megtet­ték ezt? Nem. A gazdaság nem őriz­teti a területet. De ez neki legalább olyan nehéz lenne, mint a vadásztársaságnak. Utasítás tehát van. Ha ezt betartják, a vadállomány egy részét talán megmenthetik a pusztulástól. De az utasítás szigorú betartása sem nyújt megnyugtató biztosítékot. Á szakemberek körében egyre többet beszélnek arról, hogy a természetben megbomlott a biológiai egyensúly. Ezt pe­dig a mérgező vegyszerek in­dokolatlan és túlzott haszná­latának tulajdonítják. A ceglédi határban elpusz­tított fácánok, foglyok tavasz- szal — amikor megjelenik a burgonyabogár és az egyéb rovari kártevők — hiányoznak majd. Hasznos tevékenységü­ket emberi erővel nem lehet pótolni. A gazdaság ma min­den erővel igyekszik védekez­ni a mezei pocok kártétele ellen. A cél: megvédem a ga­bonát. S ez helyes. De vajon a módszer is, ahogyan csinál­EDES FIAIM Az Állami Déryné Színházban megkezdődtek Arthur Miller: Édes fiaim című drámájának próbái. A nagy sikerű Miller-drámát Kertész László rendezi. Női fősze­repét Kassai Ilona Kossuth-díjas játssza Zsffiszegi garázdák Csilki Károly és két vasutas munkatársa július 28-án Isa- szegen fizetésük felvétele után a helybeli kocsmában italoz­tak. Éjfélkor már mindhár­man erősen ittasak voltak. Szállásuk felé haladva talál­koztak egy másik ittas csoport­tal. Miközben beszélgettek, CsiíkiéSk egy kisüveg pálinkát észrevétlenül kivettek az egyik fiatalember zsebéből. Elváltak, de amikor észrevették, hogy hiányzik az üveg, az erősen ittas Harmati Ferenc vissza­szaladt Csikiékhez. A többiek is követték barátjukat. A sö­tétben a két csoport összevere­kedett. Harmatit többször fej­bevágták, Csíki pedig meg­szórta. A Pest megyei Bíróság a duhajkodó, részeg társaságot elítélte. Csíki Károlyt, Balogh Aladárt és Csorba Károlyt sú­lyos testisértés kísérletében mondta ki bűnösnek. Ezért a bíróság a 18 éves Csiki Károlyt 8 hónapi, a 20 éves Balogh Aladárt 1 évi és 6 hónapi sza­badságvesztés büntetésre ítél­te. Csorba Károlyt 6 hónapi ja- vítcénevelő munkára kötelezte, 10% fizetéscsökkentés mellett. Az ítélet nem jogerős. (m) A bevonuló fiúkat, ifjú fér­jeket azonban már elnyelte, a néphadsereg gépezetének „fu­tószalagja”, s érdeklődésük; legalábbis egyelőre, a fitost kezdődő új élmény, a katona­élet részletei felé fordult. Mi­után átadták okmányaikat és közölték velük alakulatuk szá­mát, a kultúrteremben gyüle­keztek, ahol csapatuk tisztjei­vel; tiszthelyetteseivel ismer­kedtek. A fiúk az ő biztatá­sukra egymás után kifogyha­tatlanul tették fel a legkülönbözőbb kérdéseket. Megtudták, hogyan, milyen fe­szes terv és rend szerint telik el, a katonaélet egy napja. De hogy még mennyire csak az otthoni dolgok foglalkoztatták ..őket, arra utaltak a kérdések, figyelmüket úgyszólván telje­sen a szabad idő eltöltésének, lehetőségeire irányították. — Lehet-e sportolni? — Természetesen. ' Bont a laktanyában is, de az, aki ott­hon valami sportágban rend­szeresen edzett, kijárhat, van a városban két sportegyesület Persze, ez kedvezmény, an­nak jár, aki katonai feladatait jól teljesíti. — Es a szórakozás? —, Éppen úgy, mint itt, a művelődési otthonban, nálunk is működnek különböző szak-, körök. A fotózástól kezdve a barkácsoláson át a képzőmű­vészetig, mindennel foglalkoz­hatnak. Persze, csak a szolgálat után. A válasz láthatólag nagyjá­ból kielégítő, ;:mert a fiúk még nem tudják; legalábbis az el­ső hónapokban, míg tart az újonckiképzés és megszokják az új életrendet eltanulják a másodévesektől, hogyan lehet több szabad időt „csinálni”, minderre bizony kevés idő jut. Ezért kérdeznek tovább s ami most jön, nagyon fontos: — És táncolni lehet majd? — Hát hogyne, fel lehet venni valamelyik leánygimná­ziummal a kapcsolatot. Persze, ez is kedvezmény, a kiképzés után. — De nem olyan kapcsola­tot, amire maguk gondolnak. Felcsattanó nevetés, meg­jegyzések a hátsó sorokban. — Azt bízzák csak ránk. No, nem is kételkedik senki. De szó esik komoly, nagyon komoly dolgokról is. Vannak a fiúk között, akik esti gimná­ziumba járnak, felsőfokú tech­nikumba vagy éppen főiskolai, egyetemi tanulmányokat foly­tatnak. Tudnak-e majd vizsgázni? — Természetesen. Szabad óráikat úgy használják fel, ahogyan jólesik. Vizsgára pe­dig szabadságot kaphatnak.. Persze, ha katonai felada­taikat jól teljesítik. Több korosztályból vonultak be idén a fiúk. Az elmúlt, kö­zel egy évtized kiegyensúlyo­BAKELIT PRESELŐT, MŰANYAG FRÖCCSÖNTŐT felveszünk, betanítunk. Műanyag­és Fémfeldolgozó Ktsz. Budapest Vili., Bókay János utca 10. Mentesek a beszolgáltatás alól a javítani kívánt CSAPÁGYAK Az ország egyetlen sSfeciális szövetkezete rövid határidőre vállal mindenfajta gördülő esapáaviavítást. Vegye igénybe Javítószolgálatunkat, mert az önköltségcsökkentést jelent. Csapágyiavító részleg. Budapest VI., Szlnyei Merse utca 26. Telefoni 315-724. zott, békés körülményei és a többnyire, rendezett családi vi- szonyok, az otthoni jólét, kül­sejükön is, meglátszik. Sem a 18, sem. a 20, 22 és 23 évesek között nem látni vézna, gyen­ge alkatúakat, Szélesvállúak, atléták, izmosak mindannyian. Azt mondják, csak. nagynehe- zen lehetett közülük kiválo­gatni zömök eb b termetűeket a páncélos alakulatokhoz. Az idők változását nem­csak külsejük mutatja. Ezek a fiúk mentések a hamis pá­tosztól. nem szajkóznak be- idegződött közhelyeket. Rea­listám és Ösísiriték. Idén^ van a „premier”-je a 18 évesek bevonulásának, érdekelt, mi a véleményük erről és általában ; a katonáskodásról. ! A szentendrei művelődési ház' presszójában beszél pof­iunk. részt vettek _ benne minttegyik évfolyamból. A; helybeli Szilágyi Béla, gépkocsivezető a foglalkozása, már 23 éves.. Nős, gyermekük nincs. Szüleivel laknak együtt, akik betegesek, édesanyja j egyáltalán nem tud dolgozni, j Ezért í eveken át halasztást kapott. I De most is sok gondot hagyott ! otthon, érthetően nem a leg- I vidárhabb. Tudja azonban, I egyszer ennek is el kellett jön­j nie. Öt főleg ez érdekli: — A mentesítés miatt, há­rom éven át a fizetésem nyolc százalékát levonták havonta. Visszakapom-e ezt a pénzt? A megyei kiegészítő pa­rancsnokságtól itt van Szikora István őrnagy, ő felvilágosít­ja: egy évi szolgálat űtán kü­lön kell kérvényeznie, akkor az egész összeget vdsszafize- ! tik. — Ezért is jobb előbb túl lenni rajta — ez a véleménye a pomázi Badacsonyi János­nak, aki a szentendrei papír­gyárban gépkezelő, most 20 éves s idén tavasszal nősült. — Nem mintha megbántam volna, de ha két évvel ez­előtt bevonulok, már most le­szerelnék. Kibírom így is. Hasonlóan gondolja a duna- bogdányi Baráti Szabolcs is. Ö 21 éves, újságíró gyakor­nok. Vizsgái előtt áll, azt re­méli, leteheti őket közben. És az írást sem akarja abba­hagyni, nehogy — szakmai ki­fejezéssel élve — berozsdá­sodjék. Lesz alkalma a katonaélet sokféle élményéről tudósítani, cikket írni. , Ugyancsak bogdányi Kem­per Oszkár is. A többiekhez képest még „srác”, 18 éves. Bizony égy kicsit elfecsérelte az elmúlt éveket. Az általá­nos iskola után liftszerelő ta­nulónak ment, de túlságosan sokat járt a tanulás helyett moziba — kitették a szűrét. Azután a budakalászi textil­gyárban dolgozott segédmun­kásként, közben otthon, ő mondja így: egy kicsit „huli- gánkodott”. A társaság, amely­ből barátait választotta, a köz- , ségben azzal szórakozott es­ténként, hogy kapukat emelt $ ki a sarkából, lámpákat, ke- ^ rítéseket rongált. í — Gondoltam, jobb lesz, ha ^kiválók ebből a galeriből,még í idejében. í így jelentkezett önként s a 4 helyi pártszervezet segített ne- ^ ki, hogy bevonuljon. ^ Amikor Vácra értünk, mór ^ elmúlt dél, a fiatalok bevo- 4 nulását, útbaindítósát alaku­lataikhoz el is intézték a já- Í rási kiegészítő parancsnokság Í tisztjei. Egyik csoportot elkí­sértük a helyi laktanyába. Ne- £kik szerencséjük volt: Duna­keszire, Verőcére, Nagymaros­ira, Kósdra és a többi környe- ízö községbe, 4 íha majd eltávozást kapnak. i !< könnyű lesz hazaugorni. Í Bent a laktanyában igazán íjól előkészítettek mindent. A í barátságos fogadtatás után a í fűtött helyiségekben gyorsan í lekerült a fiúkról a megszo- í kott civilruha. És mire ki­jöttek a zuhanyozókból; már \ várta őket az új mundér, az \ egyenruha. Eltelik még egy íkis idő, míg megszokják, „be- ! lerázódnak”. ! Egy biztos: nem árt megne- j kik, sőt. javukra lesz, hasz- í nukra válik. >. Hetesi Ferenc Pál tő aranyútra, s leg- belül fejet hajtott saját, lenyűgözően varázsos szónoki te­hetsége előtt. — Igazam van? — kérdezte még egyszer és hálát adott a ter­mészetnek, amely ki­találta a nemeket és vonatra ültette fe­leségét, távolban la­kó testvérei meglá­togatására ... • — Igaza van — rebegte Zsuzsika. — Felmegyek Pistá­hoz ... — Milyen Pistá­hoz? — horkan fel Csupák. — A vőlegényem­hez ... Hisz maga mondta... A fény­évek milliói! — lel­kesedett Zsuzsika, és már rohant is. Csupák Tódor csak ült, meredten ült,: fáradt gondolatai \ közt immár egyedül': és ezt mormolta ma- j gában: — Hogy tört vol- j na el a nyelvem, ami-1 kor ezt a háládatlanl perszónát tanítgat- ■ tam... Gyurkó Géza \ Ostobák, akik azt hiszik, hogy az éj­szaka csak arra va­ló, hogy aludjanak ... Balzac akkor alkotta legnagyobb műveit, bár lehet, hogy nem is Balzac, de min­denesetre sokan al­kottak maradandót éjszakánként. Ki mit tud! Ne fecsérelje el se szépségét, se rátermettségét... Adjon, hogy kaphas­son és kapjon, hogy adhasson ... Igazam van? Zsuzsika kék sze­me felett ívet reme­gett a fekete szemöl­dök, megrebbentek hosszú szempillái, s egy picit, egy egész picit feljebb húzó­dott a szoknya is­mert formás térdein. Csupák úgy érez­te, hogy rálépett a paradicsomhoz veze­nyolcvanból is ma­ximum negyven évig tudunk iga­zán szeretni, a többi csak a sejtések és a visszaemlékezések időszaka... És bű­nös dolog lenne nem beigazolni sejtésein­ket és nem gyűjteni élményeket majdani emlékeink számára... Nincs igazam? Zsuzsika hallgat, ábrándos szemmel, szirom ujjaival ölé­ben. — ... gátlások.., előítéletek ... Ne­vetséges! Ezek, ké­rem történelmi és történeti kategóriák, a kispolgári társada­lom kiagyalt rablán­cai a szabadon sze­retni akaró ember számára. ... Az em­ber azért született, hogy szeressen, és hogy szeressék. Csupák Tódor mély megértéssel és öre­gedő férfiasságának tájékozottságával szemlélte a szoknyá­ból kibukkanó for­más térdeket. Világ életében imádta a női térdeket. Na, persze, nemcsak tér­deket. S ez az imá­dat haja hullásával, évei szaporodásával csak növekedett. Zsuzsika mindenütt formás volt, ezt a ruhán keresztül is látni lehetett, de így nem volt az igazi, ez csak a felület volt és Csupák Tódor vi­lág életében utálta a felületességet... — Tudja, Zsuzsika, én mindig a lénye­get, kerestem.. — zsongta Zsuzsi fülé­be bűvölő szavait és fonta csokorba ér­veit ... — Mert néz­ze, végtére is egy­szer élünk és ez az élet a nagy világ­mindenséghez képest csak egy pillanat. Hetven év, nyolc­van? Mi az a fény­évek millióihoz ké­pest! És ebből a &upák Todor és a rBHH2Ea

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents