Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-13 / 292. szám

1964. DECEMBER 13, VASÄRNAP r,T0rtop 3 Kádár János felszólalása a KISZ VI. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról.) felelően fogjunk össze a kül­politikában, a gazdasági együttműködésben, gyorsítsuk meg mindnyájunk fejlődését az összes itt élő népek javá­ra és boldogulására. Ez a mi politikánk. Harc az imperialista provokációk ellen — Azt mondják, erősödik a nemzeti öntudat. — Természetes, hogy erősö­dik. Mert csak most lesz 20 esztendeje annak, hogy végre igazán nemzetté vált a nép és úr lett saját hazájában. Igen­is, van öntudatunk, büszkén szólhatunk arról, hogy ott va­gyunk a 14 szocialista ország között, s a mi népünk is töri az utat a többi nép előtt a szocializmus építésében. — Ha előbb a legfejlettebb tőkés országokban győzött vol­na a proletárforradalom, ak­kor egyszerűbb lenne kimu­tatni, mivel nyújt többet a mi társadalmi rendszerünk. Ben­nünket most olyan világbiro­dalmakkal hasonlítanak össze, mint például a brit impérium, amely több száz éven keresz­tül 4—500 millió ember vérét sajtolta ki és mérhetetlen föl­dek gazdagságát hordta össze egy európai országba. A mi népeinknek évszá­zados elmaradást kell bc- hozniok, tíz-húsz vagy harminc-negyven esztendő alatt. Középkori viszonyok ural­kodtak a világnak ezen a tér­ségén. feudalizmus, elmara­dottság, gyenge ipar, fejletlen I mezőgazdaság: analfabetiz­j mus, tudatlanság, betegség, | nyomor pusztította a népe- 1 két. Ezt kell népeinknek né- I hány évtized alatt pótolniok és meg kell mondanom, nagy­szerű ütemben pótolják is. Alijuk a versenyt. — A békés egymás mellett éléshez az is hozzátartozik, hogy harcolunk mindenféle imperialista provokáció, ag­resszió és támadás ellen. Jog­gal kérdezzük, mit keres­nek Dél-Vietnamban az Egye­sült Államok uralkodó körei és milyen alapon játszanak a dél-vietnami nép sorsával, ki­től kapták ehhez a mandátu­mot? Anélkül, hogy a kérdés részleteibe bocsátkoznék, le­szögezek egyetlen egy dolgot. Senkit se tévesszen meg, hogy most viták vannak a nemzetközi munkásmozga­lomban, a marxizmus ér­telmezésében. . Van egy szabály, amely min- j dig érvényes, akkor is, ha nem emlegetjük és ezzel az impe­rialistáknak számolniok kell: ha egy szocialista országhoz hozzányúlnak, az összessel ta­lálják magukat szemben! Ez J a törvény nem változott. (Nagy taps.) Népünk jövőjének biztosítéka: a Szovjetunióhoz való hűség — A legutóbbi időszakban — mint ismeretes — az im­perialisták újabb beavatko­zást hajtottak végre Kongó­ban. A nyugatiak elnevez­ték ezt emberbaráti akciónak, mentőakciónak. — Az igazság azonban az, hogy Kongó egyike a világ nyersanyagban leggazdagabb országainak. Van ott min­den a világon, ami drága, aranytól kezdve a rézig min­denféle érc, és van urán is. Az imperialista propaganda által emlegetett hittérítők — közöttük a náci vezér Bor- mann fia — nem azért ke­rültek oda, mert a kongóiak lelki üdve izgatta őket, ha­nem azért, hogy szabadon tartsák a monopóliumok út­ját az uránhoz, az aranyhoz és a többi kincshez. — Meggyőződésünk szerint Afrika, kincseivel együtt az afrikaiaké. Kongó kincseinek törvé­nyes urai a kongói nép fiai és lányai, akik kellő módon kifejezésre juttatták, hogy élni akar­nak törvényes jogaikkal. Mi mellettük vagyunk. — A KISZ-től és a magyar ifjúságtól azt kérjük, hogy a párt és a nép útját járja a nemzetközi harcban, öntu­datos, szocialista hazafiak, internacionalisták módjára, szüntelenül erősítve a szo­cialista országok összefogá­sát, egységét és harcoljon három alapvető célunkért: a béke megőrzéséért, a gyar­mati rendszer szétzúzásáért és a szocializmus világmé­retű győzelméért. — Ha pedig a tőkések ab­ban reménykednek, hogy a nemzeti öntudat erősödése antikommunista, vagy anti- szovjét érzelmeket kelt ná­lunk, keservesen csalódni fognak. Mert a mi hazaíi- ságunk, a mi nemzeti öntu­datunk immár szocialista ha- zafiság, szocialista nemzeti öntudat és ehhez szervesen hozzátartozik, hogy a szocializmus szülőhazá­jához, a Szovjetunióhoz hűek maradunk. A Szovjetunióhoz való hűség, a szocialista országokkal való összefogás népünk jövőjének legfontosabb biztosítéka, sza­bad. szocialista fejlődésünk legfőbb támasza. Szüntelenül fejlődnie kell a szocialista demokráciának — Röviden szólok belpoliti­kánkról is. Továbbra is meg­őrizzük a szabad légkört. Tu­dományosan úgy nevezzük ezt: a szocialista demokrácia tör­vényszerű fejlesztése. Mi amel­lett vagyunk, hogy a pártélet­ben, a KISZ-életben, a tö­megmozgalmakban, egész tár­sadalmi életünkben szüntele­nül fejlődnie kell a szociaUs- ta demokráciának. Ennek tör­vénynek kell lennie nálunk, írva is, íratlanul is, egy „de”- vel, azzal, hogy társadalmi rendszerünket, népköztársasá­gunk törvényeit, alkotmá­nyunkat senki sem sértheti meg. Minden törvénytisztelő, becsülettel dolgozó állam­polgárnak szabadság jár és szabadságát, jogait tör­vényünk, államunk meg­védi mindenkivel szemben. A törvényt tiszteletben tartó állampolgár sérthetetlen! — Nem változik az a tö­rekvésünk sem, hogy a terme­lőerőket, a termelést szaka­datlan fejlesztjük, hogy emel­kedjék a nép jóléte, épüljön a szocialista társadalom. — A Központi Bizottság a minap ülést tartott, s beha­tóan, alaposan megvitatta az 1965-ös terv fő arányait. — Alaposan és gondosan megvizsgálva a jelenlegi hely­zetet, Központi Bizottságunk elvi állásfoglalása az, hogy a fejlődés ütemét, tehát a terme­lés fejlesztésének ütemét 1165- ben bizonyos mértékig mérsé­kelni kell azért, hogy a gazda­sági munka hatásfokát, minő­ségét megjavíthassuk, mert ma már ez a leglényegesebb kérdés. A szocialista építés el­ső éveiben a termelés abszo­lút növelése volt az elsődle­ges feladat, most már azon­ban mindinkább a termelés minőségi mu­tatói döntik el a további fejlődés lehetőségét. — Minden szinten javíta­nunk kell a gazdasági munkát. Erősítenünk kell a gazdasági fegyelmet, mert alapvető cél­jaink, a szocializmus felépíté­se, a dolgozók életszínvonalá­nak növelése, s a társadalmi rendszerünk egyaránt azt kö­veteli meg, hogy a- rend és a fegyelem javuljon és erősöd­jék. — Az a véleményünk, hogy ha népünk megismeri az 1965-ös tervet, látni fogja, hogy előrevivő, jó terv, s meg­győződésből fogja támogatni. Mozgósítanunk kell a tömege­ket — a munkásosztályt, a pa­rasztságot, az értelmiséget, s így kell hozzákezdenünk az új terv végrehajtásához. — A legfontosabb belpo­litikai feladat: a munka és a szocialista tudat fej­lesztése. Ez a legfontosabb forradalmi feladatunk, ezen múlik egész társadalmunk további előre­haladása és a nép boldogulá­sa. Bátran kell élni a szavak, a tettek, a példa erejével. Aki fiatalokat akar tanítani, an­nak meg kell jegyeznie: a fia­tal rendkívül kritikus, szigorú a megítélésben. Minden fiatal találja meg útját a KISZ-be A kongresszusi küldöttek egy csoportja a tanácskozáson V ^•‘rrÄ ' — Végighallgattuk az ipar­ból, a mezőgazdaságból, a kultúra, a művészet területé­ről, a főiskoláról jött fiúkat és lányokat és látjuk, milyen munka folyik a fiatalok kö­zött. Százezrek vannak a mun­kabrigádokban. De nemcsak azt a fiatalt kell észrevenni, aki ifjúsági brigádban dolgo­zik, a többi brigádban is van legalább ugyanannyi fiatal. A Szakma ifjú mestere címért folyó, vetélkedés, a nyári épí­tőtáborban folyó munka vá­laszt ad arra, milyen a mi if­júságunk. A mi ifjúságunk becsületesen, lelkesen és szí­vesen dolgozik, ha tudja és ér­zi, hogy ezzel segíti a szocia­lizmus építését. — A jövő társadalmának, lelkes, önzetlen és a köz ügyéért mindig áldozat­kész emberekre van szük­sége. Ilyeneket kell nevelnünk. Mert semmi nem tud egy fia­tal embernek olyan boldogsá­got adni, mint az igaz és tel­jes emberi élet és ez: a szocia­lizmusért élni, dolgozni, ta­nulni. — Ha már e tanácsadásnál tartok, mondanék még vala­mit. Úgy látom, hogy fiatal­A tanácskozás szünetében Kádár János beszélget Méhes Lajosa:.! és Nádasdi Józseffel jainik műveltebbek, mint mi voltunk, a magunk idejében. Nagyobbra is nőttek, mint mi annak idején, de ahogy nézem őket, azt mondom, ha oko­sabbak is vagytok, nagyobbra is nőttetek, legyetek szívósab- bak és állhatatosabbak is, mint mi voltunk. — Nagy dolgokra vállal­kozott a mi ifjúságunk és ez méltó helytállást kíván. Szo­cialista, kommunista módra, ember módra kell helytállni a munkában, a munka minden területén. — Ami magát az ifjúsági szövetséget illeti, a párt épít reá, támaszkodik reá. és kapott is nem kevés feladatot a párttól. Az ifjúsági szövetség politi­kailag, szervezettségében és létszámában is erősödik és fejlődik. — Emlékszem, az 1957. évi értekezlet idején az ifjúsági szövetségnek 170 000 tagja volt, a pártnak 400 000. Ez nem volt egészséges arány. A legutóbbi kongresszuson félmillió tag­ja volt az ifjúsági szövetség­nek, és ugyanannyi a pártnak is. A párt Központi Bizottsá­gának az volt a véleménye, hogy ez az arány sem egész­séges. Nekünk mindig azon kell lenni, hogy találja meg az útját a KISZ-be minden fia­tal, aki a szocialista eszme vonzáskörébe került és kom­munista akar lenni. Nem kell kész kommunistának lennie annak, aki a KISZ-be lép. — Ügy látszik, a fiatalok el­fogadták a párt Központi Bi­zottságának akkori álláspont­ját. Most 800 000 tagja van a KISZ-nek. Az azóta végbement kö­zel 50 százalékos gyarapo­dás nagyszerű dolog. | — Engedjék meg elvtársa­i im, hogy a Központi Bizottság 1 nevében gratuláljak ifjúsá- j gunknak, a Kommunista If- i júsági Szövetségnek az eddigi 1 sikerekhez és azt kívánjam, J hogy további új sikereket ér- ! jenek el a szocializmus, a mi népünk ügyének becsületes szolgálatában. — Minden jót! (Szűnni nem akaró, hosszan tartó, lelkes i taps.) I Ebédszünet után az elnöklő i Szabó Béla bejelentette, hogy | a kongresszushoz mintegy 300 I üdvözlő távirat érkezett, ezek- j ben különböző hazai és ifjú- j sági szervezetek jó munkáját, j eredményes tanácskozást kí­vánnak a kongresszusnak. Ezt követően ismét felszólalások hangzottak el. A kongrésszus ma folytatja munkáját. A véletlen műve volt, hogy tudomást szereztünk a Váci Kötöttárugyár fiataljainak nagy problémájáról, amely- lyel foglalkozott már a vá­rosi, sőt a megyei KISZ-bi- zottság is. Amint mondják, több éve mellőzik a fiatal műszakiakat a gyárban. Je­lenleg már ott tartanak — ami Kovács Imrével, a gyár pártszervezetének titkárával való beszélgetésünkből de­rült ki —, hogy a felsőbb szervek segítségét akarják kérni az ügyben. Két hó­napja a pártvezetőség ülé­sének napirendjén szerepelt a műszaki vezetés helyzetének elemzése. Ez alkalommal olyan határozatot hoztak, hogy ha három hónap múl­va nem történik lényeges ja­vulás, kénytelenek lesznek a felsőbb szervek segítségét kérni. Azt is elmondta a párttitkár, hogy — bár Simó Pál főmérnök ezen a párt­vezetőségi ülésen határozott ígéretet tett a munka megjavítására —, nem történt változás. A fia­tal műszakiakat ugyanolyan mostohán kezelik, mint az­előtt. Mit is tartanak sérelmes­nek a Váci Kötöttárugyár fiatal műszaki szakemberei? Az elmúlt néhány esztendő­ben a gyár munkás- és mű­szaki gárdája fokozatosan megfiatalodott. A gyár tisz­tességben megőszült törzs­gárdájának nagy része meg­érdemelt nyugdíját élvezi. Az említett átalakulással együtt nem bízták meg je­lentősebb feladatokkal a fia­tal mérnököket és techniku­sokat, egyszóval nem igye­keztek és még most sem igyekeznek belőlük helyi gya­korlattal rendelkező kitűnő műszaki vezetőket nevelni. A fiatalok a példák egész sorával bizonyítják a mellőz- tetést. Nem hívják meg őket műszaki tárgyú értekezletek­re. Különböző fontos kérdé­sekben nem hallgatják meg őket, inkább külső vélemé­nyeket vesznek figyelembe. Ugyanez történik akkor is, ha valamelyik vezetői hely megüresedik. Szívesebben Fiatalok és öregek Együtt könnyebb A Váci Kötöttúwgyár gondja hoznak külső embert az el­távozott helyeit. Azt mond­ják neki; majd belejön a munkába, hisz segítenek azok a munkatársak, akik évek óta a gyárban dolgoznak. Jogos kérdésük: miért nem merik megpróbálni, nem len­nének-e képesek valamelyik munkakör betöltésére ezek a több éves gyakorlattal ren­delkező helyi munkatársak? Más: körülbelül egy eszten­deje három fiatal mérnök és négy technikus kidolgozta a szárazkikészítő technológiai rekonstrukciójának terveit. A vezetőség a nélkül elutasí­totta ezt a tervet, hogy be­szélt volna ezekkel a fia­tal műszakiakkal. Nem hagy­ták annyiban az ügyet. Ter­vüket bemutatták a Mű­szaki Egyetem illetékes tan­székén. Ott jónak tartották munkájukat. A gyár veze­tői azonban nem hívták meg az egyetem képviselőjét, amikor az említett rekonst­rukció ügyében döntöttek. Kifogásolják, hogy a gép­vásárlásoknál sem kérik ki a véleményüket, pedig gyak­ran nekik is lenne jó ja­vaslatuk. Szeretnénk hozzá­járulni ahhoz, hogy a ren­delkezésre álló, amúgy is szűk devizakeretet a lehető legjobb gépek vásárlására fordíthassa a gyár és a népgazdaság. Még egy fájó pont: a kül­földi utazás. Nem takargat­ják; igenis, ők is szeretné­nek külföldre utazni. Szó­rakozni akarnak ott? Elsősor­ban nem, elsősorban tanul­ni, tapasztalni, persze, ha van rá mód, szórakozni is. Itt van például az új kör­hurkológépek vásárlása. A szállító cég szerelője csak mechanikusan ismeri a gépet, textilipari szempontból nem. A Szovjetunióban hosszabb ideje használnak ugyanilyen gépeket. Sok „tanulópénzt" megtakaríthatnánk a fiatal műszakiak szerint, ha néhá­nyon a Szovjetunióban ta­nulmányozhatnák az említett gépeket. Túlzott ez az igény? Döntsék el maguk a vezetők. Annyi azonban bizonyos, azt a választ nem lehet kielégí­tőnek tekinteni, hogy aki külföldre akar utazni, men­jen az IBUSZ-lioz. Ha a le­hetőségek engedik és a fel­adatok is úgy kívánják, miért ne utazhatnának tanulmány­útra a fiatalok is? Igaza van Kovács Imre pari titkárnak, amikor a kö­vetkező hasonlatot használja a fent vázolt áldatlan hely­zet illusztrálására: ha vala­kit meg akarunk tanítani úsz­ni, nem elég csak a meden­cét és a vizet megmutatni neki. Úszni csak a vízben lehet megtanulni. Abban is igazat adunk neki, hogy a i Váci Kötöttárugyár vezetőit nem rosszindulat, az ifjúság gyűlölete vezeti. Nekik is sok a gondjuk-bajuk, ideges­kedni, mérgelődni valójuk. Ott követik el a hibát és a mulasztásókat, hogy saját gondjaik jobb megoldásához nem kérik és nem haszno­sítják a fiatal műszakiak se­gítségét. Ez nemcsak azért súlyos hiba, mert hátráltat­ja a feladatok eredménye­sebb végrehajtását, hanem azért is, mert akadályozza a fiatal szakemberek fejlődését, tudásuk és tapasz­talatuk gyarapodását. Simó Pál főmérnök 1924 óta dolgozik a gyárban, tech­nikusként kezdte. Ha másra nem, gondoljon a saját élet- útjára, ami nem volt ép­pen sima. Ezen okulva is meg kell könnyítenie fiatal kollégáinak fejlődését, mert a fiatalok a mellőzés ellenére is tevékenykednek. Megvaló­sították például a műszaki fejlesztési terv hat pontját. Tanítják az új munkásokat stb. Biztosan nagyobb fel­adatok végrehajtására is ké­pesek! Farkas István ÚSZNI - VÍZ NÉLKÜL?

Next

/
Thumbnails
Contents