Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-12 / 291. szám

1964. DECEMBER 12, SZOMBAT PEST Hca« ic'J&riap 3 Becsülettel helytálltak ♦ A fiatalok átvették a fegyvert Sokáig emlékezetes marad ez a délután a monori járási munkásőrök számára: több volt ez az összejövetel egysze­rű csapatgyűlésnél, hiszen a munkásőrség fennállása óta először szereltek le, illetve vo­nultak tartalék állományba az idős harcosok, s adták át ünnepélyes eskütétel után fegyverüket a helyükbe lépő fiataloknak. A Monori Járási Pártbizott­ság épületének nagytermében gyűlt össze az egység, amely­nek elmúlt évi munkáját Ko­vács József őrnagy, járási munkásőrparancsnok értékel­te. Szólott azokról a kiváló és jó kiképzési eredmények­ről, amelyet 1964-ben az egy­ség elért és vázolta azokat a jelentős feladatokat, amelyek a munkásőrökre várnak. Külön kiemelte a rendőr­séggel együttműködve tel­jesített közrendvédelmi szolgálat nagy jelentősé­gét. Ezt követően Arató Jenő ez­redes, a munkásőrség Pest megyei parancsnoka üdvözöl­te az egybegyűlteket, majd Guba Pál, az MSZMP járási bizottságának titkára emelke­dett szólásra. Beszélt arról, milyen nagy jelentősége van a népi hatalom védelmében an­nak, hogy a többi fegyveres testületek mellett a munkás­őrség tagjai önként vállalt pártmunkában immár nyolca­♦ Megérdemelt pihenés ♦ Munkásőrök búcsúztatása Guba Pál, az MSZMP Monori Járási Bizottságának titkára átnyújtja az elismerő oklevelet és emlékérmet az egyik veteránnak. szolgálat alól, — községeik­ben, lakóhelyükön tovább is számítanak a társadalmi mun­ka területén. A fiatal, nj munkásőröket üdvözölve arra kérte őket: mind szolgálatban, mind pedig munkahelyü­tására. Meghatottan vették át az idős, most már tartalékos harcosok, akik között többen a hetven évet is betöltötték, becsületes szolgálatuk elisme­réseként a kitüntetéseket. Ne­vükben Neimann Miklós szó­lott: — Köszönjük a párt elisme­rését. Ha kell, ingadozás nél­kül ismét itt leszünk a sorai­tok között — mondotta. Végül felsorakoztak a terem közepén az előképzést sikere­sen elvégzett fiatal, újonc munkásőrök, s a jelképként felállított fegyverek előtt fel­esküdtek a csapatzászlóra. (h. f. p.) Megyei jogásznap (Tudósítónktól.) A Magyar Jogász Szövetség Pest megyei Szervezete és a Közalkalmazottak Szakszerve­zetének Pest megyei Bizottsá­ga tegnap a budapesti jogász­házban megyei jogásznapot rendezett. Az ülésen megjelent Cser- venka Ferencné, az MSZMP KB tagja, a Pest megyei Párt- bizottság első titkára, dr. Sza­lag József, a Legfelsőbb Bíró­ság elnöke, Varga Péter, a Pest megyei Tanács vb elnö­ke, dr. Benedek Jenő, a Ma­gyar Jogász Szövetség főtitká­ra, Kovács István, a Közalkal­mazottak Szakszervezetének titkára, Holló János, a szak- szervezet megyei bizottságának titkára, dr. Kemenes Béla, a Szegedi Tudományegyetem dékánja, dr. Bozóki István Pest megyei főügyész, dr. Zal­ka Károly, a Pest megyei Bí­róság elnöke, Szilágyi János. a Pest megyei rendőrfőkapi­tány, valamint bírák, ügyé­szek, ügyvédek, jogtanácsosok. Dr. Zalka Károly elnök meg­nyitója után dr. Kemenes Bé­la „A jogtudomány, jogalkotás és jogalkalmazás néhány kér­dése a jogpolitikai irányelvek tükrében” címmel tartott elő­adást. Ismertette a jogi kodifiká- ciós tevékenység felszabadulás utáni fejlődését, majd dön­tően a polgári jog gazdaságot szervező, tudatot alakító funk­ciójával, a szocialista erkölcsi szabályoknak a jogi felelős­ségre gyakorolt hatásával fog­lalkozott. Hangsúlyozta, hogy a törvény elvont szabálya a jogalkalmazásban válik élővé. Beszédében kiemelte a szocia­lista jog nevelő hatását és ez­zel kapcsolatban a szerződé­sekben megnyilvánuló kölcsö­nös segítségnyújtás, együttmű­Szakosztályi ülések Jogpolitikánk fejlődése Élénk vita ködés betartására irányuló alapelvek fontosságát. Szocialista államunk gazda­sági szervező és kulturális ne­velő funkciójában alapelvként érvényesül a kölcsönös segít­ségnyújtás — hangoztatta. Az egyik szerződő fél köteles elő­mozdítani a másik fél szerző­désszerű teljesítését. Ilyen alapelvet a burzsoá jogalkotás nem ismer, mert az ott kötött szerződések általában nyerész­kedésre irányulnák. Dr. Kemenes Béla ezután a társadalmi és a szövetkezeti szocialista tulajdon rendelteté­séről, céljáról, a magántulaj­don és a személyi tulajdon korlátáiról beszélt. Hangsú­lyozta, hogy a magántulajdon és a személyi tulajdon haszná­lata nem sértheti a közérde­ket és nem szolgálhat kizsák­mányolási célokat. A szocialista együttélés kö­vetelményeiből fakad a fele­lős őrzés új jogi fogalma, ame­lyet polgári jogunk szabályoz. Ezzel nem fér össze a közöm­bösség, az érdektelenség, mert szocialista társadalmunkban a társadalmi és a személyi tu­lajdon védelme közügy. Vé­gezetül a külkereskedelmi szerződések problémáiról és a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek jogi megerősítésének kérdéseiről szólott. Országosan megoldható feladatként jelöl­te meg a termelőszövetkezetek jogi képviselettel való ellátott­ságát. A nagy tetszéssel fogadott előadás után a büntetőjogi, a polgári jogi, és az államigaz­gatási szakosztályok tartottak ülést, ahol dr. Gödöny József. a Kriminalisztikai Intézet igazgatója, dr. Hartai László. a Legfelsőbb Bíróság bírája és dr. Adám Mihály a megyei ta­nács vb-titkára tartottak elő­adást. Az előadásokhoz számosán hozzászóltak, majd a jogász­nap közös vacsorával ért vé­get. (m.) Eskütételre sorakoznak fel az új, fiatal munkásőrök. (Foto: Gábor) kön viselkedjenek, dol­gozzanak a párt katonái­hoz méltóan. Ezután került sor a lesze­relő és tartalékos munkás­őröknek a Minisztertanács ha­tározata nyomán alapított Munkásőr Emlékérem kiosz­Présházból savanyítóüzem Pluszjövedelem: negyedmillió forint Kihasználva a kedvező lehe­tőségeket, a perbáli Petőfi Termelőszövetkezetben gyü­mölcsözőnek ígérkező savanyí­tóüzemet rendeztek be egy ed­dig nem sok hasznot hajtó hárompincés présházban. Vi­szonylag kis összegű ráfordí­tásból hordókat vásároltak, majd szerződést kötöttek a FÜSZÉRT Vállalat egymillió kétszázezer forint értékű kü­lönféle savanyúság ----para­d icsom, kisdinnye, paprika stb. — elkészítésére. A sava­nyításhoz szükséges nyers­anyagot részben a perbáli szö­vetkezet termelte meg, rész­ben pedig a szomszédos gaz­daságoktól szerezte be. Amel­lett, hogy a szövetkezet sava- nyitóüzeme jelenleg húsz-hu­szonöt asszonynak nyújt rend­szeres elfoglaltságot, negyed- millió forint tiszta bevételt vár a vezetőség. — Elkülönítik egymástól Öcsán az óvodát, az álta­lános iskola központi épü­letét és a községi sport­pályát, amely eddig közös területen feküdt. A kerí­tésépítés több mint 25 ezer forintba kerül. A HUSZADIK ÉVFORDULÓ TISZTELETÉRE A földművesszövetkezetek és a járási központok elnökei tegnap értekezleten számoltak be a felszabadulás huszadik évfordulójának tiszteletére tett felajánlások teljesítéséért eddig végzett munkáról. Tag- szervezés, részjegyalapnöve- lés, társadalmi munka és a földművesszövetkezeti egész tevékenység megjavítása a la­kosság javára — ez a mozga­lom célja. A mozgalom jegyé­ben nyílik meg a fővárosban a Marx téren az ország első önkiszolgáló vetőmagboltja. Szigethalmon megnyitották az új zöldségesboltot. A Döm- söd körzetéhez tartozó közsé­gekben eddig már 17 ezer, Ta­hi körzetében 38 ezer forint értékű társadalmi munkát vé­geztek el. A galgamácsai szö­vetkezet 17 boltot tatarozta­tok ki, Örkényben a kisven­déglő előtt parkolóhelyet ké­szítenek társadalmi munká­ban. A Kiskunlacházi Föld­művesszövetkezet sertéshizlal­dát létesített a helyi húsellá­tás megjavítására, Veresegy­házon eddig 92 fővel gyarapí­tották a tagság táborát. Így lehetne tovább sorolni a rész leteredményeket az egész me­gyében. Földvári József elnökhelyet tes a felszólalások összefogla lásaként hangsúlyozta: nem új feladatokról van szó, mert a cél a jubileumi mozgalom ke­retében is az, hogy minél jobb színvonalon elégítsék ki a földművesszövetkezetek a la­kosság igényeit s a gazdasági munkát a tagság széles körű bevonásával végezzék. Földvári József elnökhelyet­tes bejelentette, hogy a fel­ajánlások teljesítésével 8100 fővel gyarapodik a megyében a tagság tábora, valamint a részjegyalap növekedés és a társadalmi munka értéke együttesen eléri majd a 2 mil­lió 400 ezer forint értéket. A j további eredményes tevékeny- ! ség megköveteli a földműves­szövetkezetektől azt is, hogy a helyi ellátást, a szolgáltatást — beleértve a háztáji szolgál­tatásokat —, a valutatermelő tevékenységet is nagyobb gonddal folytassák. Ketten meghaltak... Kedves ajándék nem nyugodott meg. A férje azóta leszállt a traktorról, pe­dig jó munkásnak tartották, sajnálták hogy elment. Csalá­di életét azonban senki nem akarta feldúlni. A gépállomáson eddig is minden reggel ellenőrizték: jók-e a gépek, nincs-e műsza­ki hiba, pihentek-e a trakto­rosok? Ha lehet, most még szigorúbb az ellenőrzés. A Farkas Mihály temetése utáni napon valakit hazazavartak, ittas volt. El akarták bocsáta­ni. A fegyelmezetlen könyör- gött: soha többé nem iszik, csak maradhasson. Egyelőre várnak. A vezetők tanácstala­nok. mit tehetnek még? No­vember tizenhetedike óta két figyelmeztetést, két fegyelmit adtak, egy munkást elbocsá­tottak. ök vigyáznak, de ha a traktorosoknak nem o!yan drá­ga a maguk élete? Amikor Bojtár János azon a végzetes reggelen hét órakor meghallgatta a brigádvezető utasítását, hogy menjen Tóal­másra, vagy ha ott a talaj nem engedi, Kókán a Várak alatti dűlő homokos részén szántson —, nem volt semmi baj. A gép hibátlan, a traktoros józan volt. A baj azután kezdődött. Bojtár megszegte az utasí­tást. Szántás helyett Szent­mártomkátán, Nagykátán, Kó­kán látták kószálni. Este hat órakor otthon vacsorázott és valamennyit ivott. Nyolc óra tájt testvérével a brigádszál­lásra akart menni, hogy az ekéjét Tóalmásra szállítsa. A kövesútra még szabályosan hajtott. Ott azonban egyenesen a másfélméteres ároknak vet­te az irányt, amelyben húsz centi magasan állott a víz. Itt lelte halálát. Utólag vizsgálat vizsgálatot követett: 1964. október 16-án vett részt utoljára baleseti oktatáson. Két héttel koráb­ban, mint ahogy felborult. Két esztendeje képezték ki trak­torosnak. összesen harminc­egy éves volt. Felesége és két gyermeke maradt magára. Farkas Mihály november I7-én, negyed egykor halt meg. Ö is reggel hét óra körül kapta az utasítást: szántson a Paskon dűlőben. Később talál­kozott a brigádvezetővel, aki S egkérdezte, miért nincs a unkahelyén. Elfogadta a vá­laszt: Farkas az ekecsavaro­kat húzta meg. Nem sejthette, hogy az igazság egészen más. Ha sejti... Varró Vendel azt állította a rendőrségen, amikor az ő há­zánál megállt, már italos volt. Látta rajta. Nekiment az agyagrakásnak, a szénabog­lyának, pedig ott volt előtte az út. Az egyenes, sima út, Az emberek tehetetlenségük­ben most a fejüket fogják: ha nem hajt olyan veszetten, még azon a kis dombon sem kel­lett volna felborulnia! A se­bességtől azonban a keréknyo­mok sem látszanak, négy mé­ternél többet repült a levegő­ben a gép, amíg végül mind a négy kerekével az égnek ágas­kodott. Farkas Mihály har­mincévesen hagyta Itt felesé­gét és hatéves kislányát őket már nem lehet fele­lősségre vonni. Sem az ivá- sért, sem a szabálytalanságért, sem azért, hogy minden nél­kül itthagyták családjukat. A gépállomáson a dolgozók ki­lencvennyolc százaléka szak- szervezeti tag. ök ketten szer­vezetlen munkások voltak. Sem biztosításban, semmiben nem vettek részt. Nyugdíj sincs utánuk ... A hideg téli estén keressük a családot. Kinn, messze a ta­nyán, amerre még nappal is ritkán jár valaki, találjuk Bojtár Jánosnét. Áll a ház előtt, mered a sötét semmibe, fekete kendője, ruhája össze­olvad az este sötétjével. A szűk kis szobában alig férünk. A két gyerek ágy­ban fekszik. A nagyobik, a ti­zenegy éves, beteg. Lázas. A kicsi semmiből semmit nem ért. Kétéves. Az asszony szá­mol, hogyan lesznek meg té­len. Köszöni a gépállomástó! kapott ezer forintot és amit Vaszil László tsz-elnök, a kó­kai Kossuth Termelőszövet­kezet tagsága nevében hozott. Az is ezer. Jól jön. Számba veszi azt is, amit a traktoros- társak gyűjtésből ígértek. Fel­csillan - szemében a remény, amikor a tsz vezetői dolgozni hívják a borjúnevelőbe... Farkas Mihályné nem la­kik olyan elhagyottan, mint sorstársa. Most azonban nem találjuk otthon. Budapesten, az SZTK-nál jár. ö is meg­kapta már a gépállomás ezer forintját A termelőszövetkezet pénzét is. Egyelőre azonban nem dolgozik. Az édesanyja, az édesapja tartja otthon, hát­ha előbb vigasztalódik így. Hiszen egyre sír. Édesanyja mondja, ha a lánya nem lát­ja, akkor ő is panaszkodik a férjének. Most is zokog. Si­ratja a, fiatalok házát, a ve- jét, aki jó ember volt. A lá­nyát, aki egyedül maradt. Az unokát... mindent, amit a huszonhat mázsás traktor ma­ga alá temetett. A társadalom, a közösség segít. Itt ezer, vagy kétezer forintot Munkát kínálnak és jó szívvel vigasztalnak. Amit elmulasztottak az apák, a férjek — azt megkísérli pó­tolni a közösség. Pénz, mun­ka sokat ér. Most mindent A férjet, az apát azonban ők sem adhatják vissza ... Sági Ágnes $ Ketten meghaltak. Mindket- <; ten kókai lakosok. Traktoro- ^ sok. Mindketten MTZ erőgép- ^ pel borultak fel. Bojtár Já- í nőst november ötödikén érte í utol a halál. Farkas Mihályt f november 17-én. A két tragi- ^ kus esemény között mindösz- ^ sze tizenkét nap telt el. S hogy még tragikusabb legyen a hír, ^ november ötödikén Farkas Mi- ^ hály segített kihúzni a traktor í alól munkatársát. Rá tizenkét j napra pedig őt emelték ki. íj Egyik sem volt italozó em- ^ bér, Farkas Mihály különösen í nem, most mégis mindkettő- j. jüket az alkohol ölte meg, i Ai alkohol és a felelőtlenség. í j, Azoké, akik a gépen ültek és ^ azoké, akik haverságból, vir- ? tusságból itatták őket, s azo- í kát, akik megálljt mondhat- í nának, ha italos embert trak- £ toron látnak. Egyiküknél ide- í gén kulacsot találtak — tele ^ borral. A másik vacsora után í kortyingatott egy „kicsit”. Úgy ^ látszik, ez a „kicsi”, is elég volt í a szerencsétlenséghez, í Kókán még mindig nem tér- í tek napirendre a szörnyű ese- í mény fölött. Az egyik trakto- í ros felesége hisztériás roha- ' mot kapott. Próbálták a : Szentmártonkátai Gépállomás ; vezetői jobb belátásra bírni, ; neki nincs oka félteni a fér- ' jét, az nem iszik. Az asszony dik éve teljesítik komoly, fe­lelős szolgálatukat. Példaként említette meg, hogy a tavalyi áradás idején a munkásőrök is percek alatt a helyszínre siettek, részt vettek a mentésben és a lakosság komoly értékeit őrizték meg. Sok községben idős embereknek, magányos házaspároknak nyújtanak se­gítséget, kijavítva, rendben- tartva a házukat. Nem vélet­len, hogy a lakosság elismeri és szereti a munkásőröket — mondotta. A leszerelőkhöz, il­letve a tartalékállományba ke­rülőkhöz szólva, hangsúlyoz­ta: — A párt és a nép meg­becsülése kíséri őket, akik a legnehezebb időkben álltak helyt, mert tisztán láttak, volt szívük és bátorságuk. Ezekre az elvtársakra, bár most föl­mentést kapnak a fegyveres

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents