Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-12 / 291. szám

4 ‘K^ívlafí 1964. DECEMBER 12, SZOMBAT Mindenből részt UJ KÖNYV AZ ŐSZIBARACKRÓL Hazánk egyik legjelentősebb őszibarack-termesztő vidéke Buda környékén alakult ki. Évről évre növekszenek itt az őszibarackligetek, több mint kétezer holdra tehető csak az új ültetvény. Őszi­barack-termesztőink most új, értékes kiadvánnyal ismerked­hetnek meg, a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában összefog­laló mű jelent meg: Az őszi­barack címmel. A könyv 487 oldalon összegezi az ősziba­rack-termesztéssel kapcsolatos tudományos kutatás — gya­korlatban különösen hasznos — eredményeit. Foglalkozik az őszibarack élettanával, ter­mesztésének előfeltételeivel, a barackos telepítésével, ápo­lásával. Ugyanakkor ismerteti a könyv az őszibarack fajtáit, az új fajták előállításának le­hetőségeit és módját, a gyü­mölcs szedését is. Külön fe­jezetek tárgyalják az alföldi őszibarack-termesztés lehető­ségét és fejlesztését. A gödöllői szakmaközi bi­zottság 1961 óta nagy jelentő­ségű kultúrmunkát végez az ^egyetemi községben”: találkozókat rendez, hogy közelebb hozza egymás­hoz a különböző szakmák, munkaterületek dolgozóit, céltudatosan össszeállított, szórakoztató és színvona­las műsorokkal fokozza a kulturális kérdések iránti érdeklődést. Most került sor a századik találkozóra, amelyre a szak­maközi bizottság meghívta a Pest megyei Hírlap szerkesz­tőségének dolgozóit. Az érdekes találkozó iránt igen nagy volt az érdeklődés. A közönség zsúfolásig meg­töltötte az erdőgazdaság nagy előadótermét. Részt vett a ta­lálkozón a Pest megyei Hírlap szerkesztőségének számos tag­ja is. Epres János pedagógus, a szakmaközi bizottság titká­ra mondott megnyitót. Beszé­dében ismertette a klubnapi találkozók célját és eddigi szép eredményeit. Most, ezzel a századik találkozóval „érde­kes találkpzások” címmel új találkozósorozatot indított a szakmaközi bizottság. Arra tö­rekszik, hogy a gödöllői dol­gozók közelebbről megismerked­hessenek a sajtó, a szín­ház, a film, az irodalom és a művészetek műhely­titkaival és dolgozóival. Ezután Monek György, a szakmaközi bizottság kultúr­Akik szemmel tartják az építését, emlékeznek rá, hogy a Dunamenti Hőerőmű két el­ső, 50 megawattos áramfej­lesztő berendezése után idő­szerű a harmadik megforga- tása. Már magában ez is el­háríthatatlannak látszó aka­dályokon át jut a kivitelezés­hez, s hol vagyunk még a végcéltól, amikor 600 mega­watt energiát továbbít a száz­halombattai erőmű. Minden fontos mozzanatot szemmel tartani, a tervező és átvevő mérnökök, igazgatók, vezető szakmunkások dolga, de nélkülözhetetlen olyan csa­patok mozgósítása, amelyek egyengetik a siker útját. A százhalombattai pártbizottság munkatársaira vár ez. A hadműveletek — akár­felelőse beszélt a Pest megyei Hírlapról és bekonferálta az érdekes műsort, amely abból állt, hogy a szakmaközi bizott­ság által rendezett beszéd­kulturális tanfolyamok hall­gatói, legtöbbjük fiatal leány és fiú, nagy gonddal és igen ötletesen összeválogatott cik­keket és tárcákat olvastak fel a lap különböző példányaiból. Ugyancsak a lap közleményei­ből olvasott fel Gábor Gyula népművelési felügyelő és Bu­rányi Gyula, a járási tanács dolgozója. A Pest megyei Hír­lap helyettes főszerkesztője is­mertette ezután a szerkesztő­ség és az újságírók munká­ját, beszélt arról, hogyan ké­szül az újság. A rendezőség meghívására részt vett a találkozón az IBUSZ munkatársa, Slcrabák Mihály is, aki az Ország-Vi­lágjárók Baráti Köréről adott tájékoztatót. Ezt az új kezde­ményezést az IBUSZ a TIT- tel közösen hívta életre. A múlt évben alakult meg a kör, amelynek ma már nyolcezer tagja van. A cél az, hogy ki­alakulhasson Magyarországon is az egységes turisztikai törzsgárda, amelynek ország-világismertető elő­adásokat rendeznek, ha­zai és külföldi kirándulá­sokat szerveznek, hogy ilyen módon is közelebb kerüljenek egymáshoz a kü­lönböző országok, vidékek népei. Az Ország-Világjárók Baráti Köre most Gödöllőn is megalakult. Gomtmh, terveit Tél előtt Százhalombattai jelentés csak egy valóságos csatában — itt is szerteágazóak, sokré­tűek. A pártbizottság legfon­tosabbnak azt tartja, hogy rendezett munkakörülmények között dolgozzanak az embe­rek. Ez kettős érdek, mun­kaadó és munkavállaló egy­aránt igényli. Nem ritkaság, hogy aki elsőnek jár egy mun­kahelyen, a számára már ha­szontalan vasholmit otthagyja, olykor szanaszét dobálva. A ján, s közben a forgó kefék, lúgos folyadékok és vízzuha- tag patyolat tisztává fürdeti a személykocsit, amelyet majd munkába vesznek — kisebb- nagyobb javításra. Ez igen! — mondtuk akkor, ez mai dolog, korszerű. De aztán jött a tél, s a szerkezet harcképtelenné vált, mert a mosás szabad ég alatt történt, s így a folyadék azonnal ráfagyott volna a jár­művekre. Az idén elhatározták, hogy házat építenek a berendezés­nek, sőt, úgy meghosszabbít­ják ezt az építményt, hogy már előbb megkezdhessék a járművek szétszerelését. így sorba haladva — átdöcögve a mosógépem — valósítható meg a szalagszerű javítás. Erről „álmodozik” már mindenki a gyárban, mert nemcsak hogy jobb munkakörülményeket biztosít, de alkalmassá is teszi az üzemet arra, hogy a növek­vő kocsiparkot rendben tart­sa. Nosza, hozzáfogott, az épí­tőipar, s kezdte sorról sorra emelni a hosszú' házat. Azután — a megszokott titokzatosság­gal — egyszer csak eltűntek az emberek, s maradt is, nem is valaki tenni-venni építés cí­mén. Egyszer aztán jelentkeztek a legfiatalabb munkások azzal az elhatározással, hogy ők majd változtatnak a kilátásta­lan helyzeten. Attól kezdve a maguk gyári műszakja után 10—10 ifjúmunkás csapott fel kőművesnek, s a falak megle­pően gyorsan növekedtek. A hivatalból ott dolgozó építő­ipari mester csak csóválta a fejét, s nagy elismeréssel mon­dogatta: „Ha így dolgoznának az építőiparban, nem fájna a kormány feje!” Ma már áll a hosszú csar­nok, s tetőfedők dolgoznak, csőszerelők, akik a fűtés és vízellátás vezetékeit fektetik le. A gyár fiataljai eddig 3217 órát áldoztak szabad idejük­ből. így született meg Duna­keszin egy új épület s egy felajánlás teljesítése a KISZ- kongresszus tiszteletére. vállalni kazánok építésénél, de más munkahelyeken is egymás fö­lött dolgoznak építők, szere­lők. A szétdobált anyag, ren­detlenül lerakott szerszám, egy rossz mozdulatra már hul­lik lefelé s ennek végzetes következménye lehet. Ismét más fajtája a gondat­lanságnak és rendezetlenség­nek, amikor jelentős értékek vesznek el. Kötegszámra sze­dik össze például a hegesztő­pálcákat, amelyeket darabon­ként, de csomagonként is ott­hagy a felelőtlen hegesztő. Valahol mindez hiányként je­lentkezik, s így a minimális kisebbséget kitevő rendetlen emberek megkárosítják mun­katársaikat. Ez esetben a nye­reségrészesedés összegét csök­kentik. A jövő évi nagy tervek ki­vitelezéséhez nincs meg a megfelelő építőipari fedezet, így nem szabad megengedni azt a luxust, hogy az 1964-re tervezett munka — legalábbis azok nagy része — átcsússzon az új esztendőre. Ezért meg­valósíthatónak látja a százha­lombattai pártbizottság, hogy mínusz 10 fokig fenntartsák a teljes foglalkoztatottságot! Sok nézeteltérés, időveszte­ség, huzavona okozója, hogy az erőmű és az olajváros la­kóházainak nem egy, hanem több gazdája van. Rendkívül ésszerűnek látszik az a párt­bizottsági javaslat, hogy csak egy beruházó dolgoztasson, mert így a figyelem, de az építő-szerelő munka megfelelő elosztása is, egy helyen össz­pontosul. . Adódnak természetesen olyan helyzetek is, amikor azonnali és közvetlen akcióra van szükség. Több mint egy­éves késéssel ugyan, de tető alá hozta az ÉM. 26-os Építő­ipari Vállalat az irodaházat, a laboratóriumot és éttermet, az áramtermelő épület egyik szárnyában. Mégsem helyez­ték üzembe, mert a beruházó nem veszi át. Állítja, hogy megnyitását minőségig hibák akadályozzák. Az építő 'fél ezt vitatja. S amíg a vita tart, az odatelepülő műszakiak kény­szermegoldásként barakkok­ban, szükségszobákban dol­goznak. Pedig az ő helyük az áramfejlesztők mellett van, hiszen a hivatali besorolás szerint ők az üzemeltetők. A pártbizottság kivezető utat ke­resett s levelet írt az építés­ügyi miniszternek. Tőle várja az orvoslást. Véleménye, hogy 15 napon belül átadható a kér­déses építmény. (t- gy.) A RENDŐRSÉG KÖZLEMÉNYE A Belügyminisztérium szer­vei előzetes letartóztatásba he­lyezték Rózsa Elemér és Emő- di László budapesti lakosokat és hét társukat, összeesküvés elkövetése előkészületének alapos gyanúja miatt. Ügyük­ben a nyomozás folyamatban van. — Villamos hátvakarő. Amerikai újdonság: kézben végződő hosszú fémrúd, nyelében lámpaelemmel, amely gombnyomásra a há­tunkat vakarja. Felajánlották - teljesítették Új épületet emeltek a Dunakeszi Járműjavító KISZ-esei Már tavaly örültünk annak, hogy a Dunakeszi Járműjaví­tó olyan kocsimosót épít, amely sok ember nehéz súroló-locsoló munkáját teszi feleslegessé. A kocsi lassan végighalad pályá­ul SZÁZADIK ,,Érdekes találkozások“ a gödöllői szakmaközi bizottság rendezésében íyremrég halaszthatatlan és li fontos ügyem volt a Hi­vatallal. Mivel nekem volt ha­laszthatatlan és fontos, a Hi­vatalnak halasztható és baga- tell, nem ő keresett fel en­gem, hanem én őt. Az eligazítóban eligazítottak és közölték, hogy az ügy Kere­kes ‘kartárshoz tartozik, a má­sodik emélet 52-ben. Kerekes fökartárs lehet, mert titkárnő­je és párnázott ajtaja van. Amikor az előszobájába belép­tem, egy határozottan kedves és csinos nő közölte velem: — Kerekes kartárs nem ér rá, mert tanul. — Mit tanul? — kérdeztem. A titkárnő mosolyogva vá­laszolt: — Esti egyetemen, bölcsész­kar, magyar—történelem szak. A mai anyag Zrínyi Miklós. — Honnan tudja? — Én gépelem a jegyzetét. Az előbb lettem kész vele, elég nehéz anyag. Szegénynek ma délután konzultációja van és ezért senkit nem fogad. Forduljon Sárközi kartárshoz, a harmadik emelet 114-ben. Felfordultam a harmadik emeletre . . . Sárközi csak kö- zépkartárs lehet, mert neki Tanulgat nincs párnázott ajtaja, csak titkárnője, de az is öregszik már. A hölgy röviden meg­kért: Sárközi kartársat még két napig ne keressem, mert tanulmányi szabadságon van, ugyanis néhány nap múlva vizsgázik művészettörténetből. — Az minek neki? — érdek­lődtem. — Kap két hét tanulmányi szabadságot és mindenki tudja róla, hogy fejlődik. Egyébként Kovács kartárs helyettesíti, a második emelet 326-ban. mikor a titkárnő kijelen­tette, hogy jöjjek holnap, mert Kovács kartárs az egye­temen van, kifakadtam: — Ez disznóság! — Téved, kérem. — Nem tévedek — ordítot­tam. — Lehetetlen állapot, hogy hivatalos idő alatt nincs a munkahelyén. — De kérem, ezt a Munka Törvénykönyve biztosítja. Heti hat óra. Ami jár, az jár. Tud­ja, mi az a hat óra? Semmi. Próbáljon maga levizsgázni a hivatal matematikából annál a pimasz Keselyűnél. — Ki az a Keselyű? — Hát a tanár úr. Tudja, pikkel a Kovács kartársra, mert Viharosnét, a sógornőjét, aki nálunk dolgozik, nem ja­vasolta okleveles könyvvizs­gáló tanfolyamra, és ott is jár tanulmányi szabadság. Így aztán Viharosné most jogi egyetemre jelentkezett, de nem biztos, hogy fölveszik, mert csak közgazdasági tech­nikumot végzett. — És ki helyettesíti Kovács kartársat? — Nyitrai Elvira a földszint 6-ban. Minek részletezzem tovább? Nyitrai Elvira portugál nyelv- tanfolyam ügyben volt tá­vol, Bogár kartárs aznap vizs­gázott lélektanból. Reményiné elektrotechnikából korrepetált a technikumban, Osváth Elek bentlakásos iskolán volt Kecs­keméten, Orbók Jenő edzőtan­folyamra ment és Korbesics kartársnő éppen pótvizsgá­zott halbiológiából. így ke­rültem végül a segédhivatalba, Alt Jenő — segédirattároshoz. — Maga miért nincs iskolá­ban, vagy tanulmányi szabad­ságon? — kérdeztem. — Mert vizsgahalasztást kaptam. Ugyanis csak a jövő hónapban vizsgázom, amikor már nyugdíjban leszek. — Minek egy nyugdíjasnak vizsgázni? — dühöngtem. — Mert bejárok majd öt­száz forintért, a Kaposi kar­társat helyettesíteni, ugyanis ö a jövő hónaptól egy héten kétszer bábaképző-tanfolya- mon vesz részt. Egyébként miben állhatok a rendelke­zésére? özöltem vele, majd átad­tam az ügyiratot, amit ő iktatott, szignált, stemplizett és a végén kijelentette: — Holnapután jöjjön is­mét, addigra elintézzük. — Sajnos nem jöhetek — mondtam, miközben a fejem lassan rángatózni kezdett. — Miért? — nézett rám cso­dálkozva. — Mert felvételi vizsgát te­szek az idegszanatóriumban. Miklósi Ottó 500 tonna cérna A Váci Finompamutfonó- és Cérnázógyárban jártunk. Az üzem állandóan fejlődik, a régi, közel ötvenéves gépeket fo­kozatosan cserélik ki új, modernebb, nagyobb teljesítményű gépekre. A kártolóüzemben a régi gépek helyén öt új szovjet kár­tológép dolgozik már. Magyar cérnázógépek dolgoznak a régi angol és német gépek helyén. E gépek teljesítménye is nagyobb, praktiku­sabbak és kisebb helyet foglalnak. A termelés ez évben 20 százalékkal nőtt. Az üzem 500 tonna cérnát ad a textiliparnak. (Foto: Gábor) '.XXXXXXXXXXXV.XXXXV.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Víkendházakat fosztogatott Ítéletet hirdetett a Pest me­gyei Bíróság a víkendházak be­törője ügyében. Friedlein Pál 21 éves, fog­lalkozásnélküli, büntetett elő­életű, dunaharaszti lakos, számtalanszor változtatta munkahelyét. Évek óta szinte állandóan csavargóit, s ha dol­gozott is, csak rövidebb ideig állt munkába. Legutoljára a Semmelweis-kórház alkalma­zásában állt. Ez év áprilisában Dunaha- rasztin és környékén víkend­házakat fosztogatott. Pénzt, rádiót, csónakot, evezőket és apróbb értékeket lopott el. Az összegyűjtött holmit a lopott csónakkal akarta Dunapataj- ra szállítani, de közben a rend­őrség elfogta a rovottmúltú csavargót. A Pest megyei Bíróság hely­benhagyta a ráckevei járás­bíróság ítéletét, amely bűnös­nek mondta ki többrendbeli betöréses lopás elkövetésében és ezért jogerősen kétévi szc- badságvesztésre ítélte. (m) Földrengés Jugoszláviában Csütörtökön este egy óra leforgása alatt négy föld­rengés rázta meg a Jugoszi - via déli részén levő ohridi és a bitolji járás egész terü­letét. Az első, mintegy 7 fokos földrengés nagy nyugtalan­ságot keltett Ohrid és Reszrui lakossága körében. Az embe­rek nyomban elhagyták oí - hónaikat és az utcára fu> tottak. A földrengések fészke a Ga licsica egységben volt.

Next

/
Thumbnails
Contents