Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-10 / 263. szám
n» Mtetet K^Círlau 1964. NOVEMBER 16, KEDD Díszünnepség, koszorúzás Vácott A november 7-i ünnepségek előestéjén Vácra látogatott a 38 tagú Kínai Nemzeti Művészegyüttes. A városi kul- túrotthonban telt ház tapsolta végig látványos, élményt nyújtó előadásukat. Pénteken valamennyi iskolában, üzemben és hivatalban megemlékeztek a diadalmas október jelentőségéről. Több helyen megjutalmazták a munkában élenjárókat. Vác általános iskoláiban négyszáz kisdobost avattak ezen a napon. A Magyar Szocialista Munkáspárt Vác Városi Bizottsága a Lenin úti művelődési ház nagytermében rendezte díszünnepségét, melyen Búzás Istvánná elvtársnő, a városi párt vb titkára mondott ünnepi beszédet. Ezt követően helyi művészegyüttesek mutatták be műsorukat. Szombaton délelőtt kilenc órakor koszorúzás volt a Konstantin téri szovjet emlékműnél. A munkásőrség fúvószenekara játszott, miközben a párt, tanács, fegyveres testületek, iskolák és üzemek küldöttségei helyezték el a kegyelet és hála virágait az emlékmű talapzatánál. Az utak lassan rövidülnek Idebenn, a nagy sárga házban jókedvűen duruzsol a kályha, de túl az ablakokon, mint vonósok kara az orches- terben: sírnak a fák, a tovatűnt szép időt kesergik. A költő, aki ma ünnepli nyolcvanharmadik születésnapját, mégsem kesereg. Nem sajnálja az elröppent éveket, emlékezetében széppé fényesedéit valamennyi. Még az is, ami a régmúlt jelenben keserves volt. Ma — emlék csupán. A költő bizakodó, mert kitűnő egészségnek örvend. S boldog, mert nem feledték el az emberek. Nem ritka még ma sem a nap, amikor hatnyolc levéllel csönget be a postás: az egészségéről érdeklődnek, új verseket kérnek, baráti találkozókra invitálják ismerősök és ismeretlenek. Legutóbb szülővárosa, Félegyháza látta vendégül, s any- nyi kedvességgel és figyelmességgel halmozta el, hogy még ezen az ünnepi napon is szívesen emlékezik az ott töltött órákra. Pedig már rég elszakadt szülővárosától, hosszú évtizedek óta ácsai lakos. A szava halk és őszintén szerény. Ilyen volt mindig. Egyszerű és közvetlen. Emberi. Mindkét életében. Mert KÖNYVESPOLC: I. M. Majszkij: Jíi segített Míitiernck ? Ki segített Hitlernek, ki játszotta Európa több nemzetét a világhatalomra törő német imperializmus első számú képviselője, a Führer kezére? „... elsősorban Neville Chamberlaint és Daladier-t kell megneveznünk.” A könyv szerzője így summázza a választ. München. Jelkép lett, hírhedt és kese- ifi. A nagyhatalmi taktikázás, a kis országok feláldozásának jelképe. A szabad út megadása Hitlernek. Mindannak ösz- szegezése, ami megelőzte, illetve kirobbantotta a második világháborút. Egyetlen hatalom volt, amely gátat akart emelni a fasizmus véres kezű, falánk, országokat letipró, népeket leigázó szörnyetege elé: a Szovjetunió. És ennek az államnak volt nagykövete hosz- szú ideig Londonban Majszkij, a könyv szerzője. 1932 őszén érkezett Anglia fővárosába, s ott tartózkodott akkor is, amikor 1939-ben megkezdődött a furcsa diplomáciai kán-kán: hogyan lehetne kielégíteni Hitler területétvágyát a közvetlen angol és francia érdekek sérelme nélkül, s hogyan lehetne elkerülni a Szovjetunió javasolta antifasiszta szövetség létrehozá- ' sót, a fasizmussal való szembeszállást? Majszkij a személyes részvevő élményeinek, gondolatainak hiteles, tartalmában és stílusában a figyelmet pillanatra lankadni nem hagyó leírását adja. Történelmi értékű visszaemlékezések ezek, hiszen Majszkij, mint londoni szovjet nagykövet közvetítője volt a szovjet javaslatoknak, illetve több esetben a különböző tárgyalások vezetője. Megtett mindent, hogy országa javaslatai, figyelmeztetései meghallgatásra találjanak. Nem rajta múlott a sikertelenség. A felelősség azokat terheli — az angol és francia kormányt irányító nagytőkéről van szó — akik inkább Münchent választották, inkább Hitlert, inkább fél Európa feláldozását, tsak ne kelljen szövetségre lépniök a világ első szocialista államával. Majszkij e rendkívül bonyolult politikai tojástánc szenvedélyes, mégis rendkívül tárgyilagos, s nagy anyaggazdagsággal dokumentált történetét adja: hogyan jutottak el Münchenig a nyugati nagyhatalmak, s mit jelentett a világ számára a müncheni egyezmény. Vért, romokat, mérhetetlen szenvedést, milliók és milliók pusztulását. A világháborút. A nyugati történetírás megpróbálta és megpróbálja — a német—szovjet egyezményre való hivatkozással — meghamisítani a Szovjetunió szerepét a jelzett eseményekben. Majszkij, mint perdöntő koronatanú nem a védelem, hanem a vád nevében szólal meg. A szovjet szerepet megmásíthatatlan tények szabják meg. És Majszkij ezeket a tényeket sorakoztatja fel könyvében, nagy meggyőző erővel* s ugyanakkor szenvedélyesen vádolva azokat, akik megkísérlik megmásítani azt a gyászos szerepet, amit az angol és francia kormány játszott az 1939-es év eseményeiben. A könyv nemcsak hallatlanul izgalmas olvasmány, hanem jelentős történeti dokumentum is. (Kossuth Könyvkiadó.) (m. o.) egyszerre két életet élt. Sokan talán még ma sem tudják, hogy Balassa Lajos, a mindig emberséges közjegyző azonos Falu Tamással, az íróval és költővel. Bárménnyire furcsa is ez a kettősség, amely végigkísérte egész életútját (nyolcvan esztendős korában vonult nyugdíjba, mint a dabasi járásbíróság elismert közjegyzője), őszintén jellemző rá. Nemesen egyszerű, tisztán csengő lírája olyan gazdag életismeretről vall, amely csak azoknak adatott meg, akik az egyszerű emberekkel együtt élték a maguk életét. Irodalmi pályafutását Kiss József lapjában, A hét-ben kezdte. Itt jelent meg, első verse az Ősz, hatvanhárom esztendővel ezelőtt. S két évvel később egyszerre két kisregénnyel is jelentkezett: a Vonatosok és a Majális — siker. Irodalmi munkásságának fordulópontját mégis az 1922- es esztendő jelentette: Küszöb című regénye ebben az esztendőben nyerte el az Athenaeum pályadíját. Ezután már egymást követték a regények: Kicsinyesek, Nyolcvanas évek, Jánoska, A halottak is élnek, Öregek, Tiszta víz, Járásbíróék. Azután a verses- kötetek: Évek illata, A délutánból este lett, Kikötő, Térzene. Ma nyolcvanhárom esztendős, nem lenne más dolga — egy hosszú, becsületes élet után —, csak annyi, hogy pihenjen. De Falu Tamás mint Shogy életében mindig, megint elfelejt pihenni. (Vagy az is lehet, hogy még nem tanulta meg?) Regényen dolgozik, verseket ír. — Nem tudok meglenni munka nélkül — tárja szét kezét. — Aki egyszer beleszokott a munkába, annak büntetés, ha pihenésre kény- •szerítik... Nem akarom letenni a tollat, hiszen még annyi mondanivalóm van az embereknek... Persze, azért pihen is. De a pihenést számára az olvasás jelenti. Olvas angolul, franciául, németül. És természetesen magyarul. Több ezer kötetes . könyvtárában sok új könyv vár még arra, hogy kézbevegyék. Tavaly is, az idén is, néhány napra átruccant Bécsbe. Három hete a Mátrába kirándult, az elmúlt héten pedig a Dunakanyar szépségeiben gyönyörködött. Nagyon szeret utazni: új tájakat látni, ismeretlen emberekkel ismerkedni. Pedig sokat utazott életében. Bejárta a fél világot s még nagyon szeretne eljutni Le- ningrádba is. Látni a Névét, a híres fehér éjszakákat .,. Születésnapja alkalmából köszöntőt illene mondani. Egyszerű szavakkal tolmácsolni nagy érzéseket. De azt hiszem, a legmelegebb hangú méltatásnál is többet mond az a tény, hogy életét, munkásságát érettségi tételként tanulják a diákok szükebb hazájában, Ócsán, a gimnáziumban. Ez, úgy gondolom, minden köszöntőnél többet ér. Prukner Pál Szerepük fontos termelésük nélkülözhetetlen! Ma már általánosan elfogadott nézet, hogy a háztáji gazdaság a közös gazdaság kiegészítő, szerves része. A háztáji föld legtöbb tsz-ben beilleszkedik a közös vetésforgóba, leginkább a közös adja az igaerőt és talajművelő gépeket is, ugyanakkor megfelelő áron átveszi a háztájiban tenyésztett süldők és borjak többségét. A háztáji gazdaság eszközellátottsága, munkaerő- helyzete lehetővé teszi a népgazdaság szempontjából is fontos munkaigényes kultúrák termesztését, illetve tenyésztését. A háztáji gazdaságok elsőrendű feladata, a családok önellátása, de nem lebecsülendő árutermelési funkciójuk sem. Termékeiknek jelenleg több mint 30 százalékát — a földművesszövetkezetek segítségével — a központi készletek gyarapítására értékesítik. Így például az első félévben felvásárolt burgonya- és zöldségmennyiségnek mintegy 37 százalékát adták. Különös figyelmet érdemel a háztáji gazdaságok tojás- és baromfitermelése. 1963-ban 460 millió darab tojást vásároltak fel a szövetkezeti szervek, s ebből 340 milliót a háztáji és kisegítő gazdaságokból. Az idén még gyorsabbá vált a fejlődés, mert október közepéig már 660 millió darab volt a felvásárlás, s ebből mintegy 500 milliót — többet, mint a | múlt évi teljes mennyiség — i a háztáji gazdaságok adtak. ' A jelek szerint várható, hogy év végéig a tojásfelvásárlás meghaladja a 700 millió darabot is. A háztáji és kisegitő gazdaságoknak fontos szerepük van a gyümölcs- és zöldségtermelésben. Ezt jól szemléltetik az első félévi felvásárlási adatok is: Falu Tamás: Születésnap Az utak lassan rövidülnek, Rövidül a lélegzet, Nem lehet többé befejezni, Amit a szív elkezdett. Az ember bölccsé válva jut el Az alkonyi borúig... Eddig évenként múlt az élet, Most már naponként múlik. Gyümölcsfajta Alma Kajszibarack Meggy Őszibarack Cseresznye Málna Szamóca Körte Egyéb gyümölcs Gyümölcs összesen: A felvásárolt mennyiség q-ban 32 308 1 619 34 070 848 35 805 13 596 15 628 64 17 860 151 798 Az országosan összesen felvásárolt meny- nyiség %-ban 79.3 86i 90.3 58.9 73.3 66.3 73,1 87,0 86.4 77.9 A számok mutatják, hogy az exportra annyira keresett nyári gyümölcsök több mint háromnegyed részét a háztáji A 48. már tető alatt készül Felavatták a Maglódi Gépgyár és Öntöde új szerelőcsarnokát A Maglódi Gépgyár és Öntöde többek közt arról nevezetes, hogy itt készülnek az úgynevezett mikrohidro- glóbusok, azaz a 13—25 köbméteres ; vízművek. Másfél esztendő alatt negyvenhét ilyen, kisméretű hidrogló- bust készített a gyár a mezőgazdaság, a falu részére. A hidroglóbusok a civilizáció új eredményét jelentik falvainkban, ám a vízművek maglódi gyártói ez ideig elég mostoha körülmények között, nagyrészt szabad ég alatt végezték a szerelési munkát. Másfél éve kezdték meg egy új, korszerű csarnok építését, s most, november 7-re végre elkészült a létesítmény. A 600 négyzet- méteres, u-alakú szerelőcsarnokot, a Z5-ÖS Építőipari Vállalat pénteken, ünnepélyes keretek között adta át a gyárnak. Az ünnepség keretében tizenhat munkás kiváló dolgozó kitüntetést kapott, sokan pedig pénzjutalomban részesültek. Hétfőn reggel már az új szerelőcsarnokban dolgoztak a munkások, a 48. bidroglóbus elkészítésén. és kisegítő gazdaságok adták. Termelésüknek — munkaigényességük miatt — változatlanul nagy jövője van a háztáji gazdaságokban. Különösen a cseresznyére, meggyre* kajszibarackra, málnára és a földiéperre vár még nagy karrier. Üj ága a háztáji gazdálkodásnak a házinyúltenyésztés. A tőkéspiacokra irányuló házinyúlexport elé semmilyen akadályt nem gördítenek, sőt az is előfordult, hogy egyes nyugati cégek csak úgy voltak hajlandók baromfit vásárolni tőlünk, ha nyulat is kapnak. Az idén nyolcvan vagon nyulat exportáltunk, de ötven- szer ennyit is eladhatnánk. A háztáji gazdaságok szervezettebb támogatása országos érdek. Ezért kezdeményezte a kormányzat a háztáji bizottságok alakítását, hogy segítsék a további lehetőségek felkutatását és a meglevőek hasznosítását. HALK TŰNŐDÉS Azzal kezdődött, hogy az emberiség hatalmas iramot diktálva rohan a vesztébe. A bűnök óceánja vesz körül bennünket és a gonoszságot illetően személy szerint én közvetlenül Lucifer után következem. Az emberi gyarlóságok kimerítő leírása után néhány frappáns részlet következett Máté és Lukács evangéliumából. A vallási irat harmadik és egyben befejező része azokat a penitenciákat tartalmazta, amelyek elvégzése — a feladók megítélése szerint — alkalmas lelkem tisztántartására, quasi, a régóta időszerűvé vált bűnbocsánat elnyerésére. Végezetül jóindulatúan figyelmeztettek, hogy amennyiben egy kis eszem van, tüstént nekihasalok, két példányban lemásolom a röpiratot és legott elterjesztem ismerőseim körében, miáltal mérhetetlen lelki kínoktól menthetem meg magamat. Bármennyire röstellem is, be kell vallanom, hogy a különös pásztorlevél, noha puszta kézzel íródott és gyakran eltért a magyar helyesírás általánosan elfogadott szabályaitól, mellbevágott. Azt még csak elviselem valahogy, amit az emberiség gyarlóságáról szólva a fejemhez vágott. Elismerem, nem vagyunk angyalok, de ha azok lennénk, sem nézhetnénk n\indenkinek a körmére. Gondoljuk el, több mint hárommilliárdnyian élünk a földön, és én dolgozó ember vagyok, akinek nap mint nap helyt kell állnia a munka frontján. A legelszomoritőbb az volt, hogy a röpirat olyan színben tüntette fel személyemet, mint aki a legvisszataszítóbb bűnök elkövetésétől sem riad vissza. Nem akarok panaszkodni, de megmondom őszintén, hogy én még a kutyámmal sem beszélek olyan hangon, mint amilyen hangnemben az én hibáim kiteregették a röpirat szerzői. Nem mondom, ha azt veszem, hogy bűnös cselekedeteim eredményeként csak Lucifer után következem, bizonyos megnyugvást érzek, mert van nálam kárhozatosabb lélek is a világon, De ha arra gondolok, hogy a vallási dolgozat szerzői Belzebubot a „futottak még”-ek között sem említik, bizony kesernyés lesz a száj íze. Ennyire lesüllyedtem volna? Ám tételezzük fel, hogy az iratban szereplő állítások hűen tükrözik az elszomorító valóságot és én ténylegesen olyan rossz vagyok, amilyennek lefestettek. Ez esetben — a szerzők intő szavára hallgatva — sürgősen el kellene mondanom tizenkét imát és fel kellene csapnom röpiratterjesztőnek, társadalmi munkában, vezérlésképpen. Ha megteszem, úgy biztatnak, megmenekülök a gyehennától. És ha elengedem a figyelmeztetést a fülem mellett, mondjuk azon egyszerű oknál fogva, hogy a megjelölt imákat nem ismerem, akkor mi lesz? A purgatóriumban kötök ki netán, önhibámon kívül? Nem tudhatom. Könynyen megérem, hogy azért, mert például vonakodom kéziratos papíron terjeszteni a vallási tanokat, egy napon említenek majd a huligánokkal, holott mindig is elhatároltam magam az ilyenfajta züllött elemektől. Felesleges aggályok volnának ezek? Én semmiesetre sem tartom annak. Higgyék el kérem, nem látok rémképeket, hanem nagyon is eszemnél vagyok, amikor bátortalan hangon felteszem a kérdést: miért teszik ezt velem testvéreim? Elismerem, vannak hibáim, követek el baklövéseket, s az új dolgok iránti fogékonyságom sem a régi már. Ám a szocializmus építését lankadatlanul szívemen viselem, s fáradhatatlan harcosa vagyok továbbra is az emberi haladás igaz ügyének. Miért hát e varidál fenyegetőzés, kérdem én önöktől? Nem akarok érdemeket szerezni, de kijelentem, hogy ha valaki, úgy én igazán komolyan vettem, és betartottam minden sorát annak az egyezménynek, amit az állam kötött az egyházzal, tízegynéhány évvel ezelőtt. Megértettem, hogy a vallásszabadságot a törvény biztosítja, amelynek betartása fölött őrködni minden önmagára valamit adó állampolgárnak kutyakötelessége. Ezzel a magam részéről el is intéztem az ügyet, s lélekben tökéletesen megnyugodva mellőztem az istentiszteletek látogatását, noha erre nem kényszerített senki. Minthogy az effajta szertartások sohasem is tartoztak kedvenc időtöltéseim közé, aránylag könnyen ment a dolog. Természetesen az egyházi szertartásokról való távolmaradásomat szigorúan magánügynek tekintettem, én senkit nem bújtogattam arra, hogy cselekedjék hasonlóképpen. Ezt bárki megmondhatja. Most viszont azt kell tapasztalnom, hogy nem mindenki gondolkozik úgy, mint én. A magukat „Jézus testvéreinek” nevezett, általam ismeretlen állampolgárok, a fentebb leírt módon arra akarnak rávenni, hogy nézeteimmel szakítva, váljak hitsorsosukká és fohászkodjak napestig. Céljuk elérése érdekében olyan színben tüntettek fel önmagam előtt, hogy lesül a képemről a bőr, ha rágondolok, a kilátásba helyezett purgatóriumról nem is beszélve. Mi más ez, ha nem az emberi lélek megfeszítése, és az állami törvényekben lerögzített vallásszabadság nyílt sárbatiprása? • Nem tudom, mit szólnának „Jézus testvérei”, ha történetesen én is felszólítanám őket nyílt levélben arra, hogy iratom kézhezvételétől számított két órán belül énekeljék el tizenkétszer a „Vörös Csepel vezesd a harcot.. kezdetű munkásmozgalmi indulót, majd tüstént végezzenek el egy marxista szemináriumot. Ezt követően a röpcédulámat sokszorosítsák let s a terjesztés megkönnyítése végett adják ki könyvalakban, mert ha nem, akkor életük végéig nem kapnak fizetés- emelést és ki lesznek zárva a béketáborból. Nyilván gondolkodóba esnének, s borúsan sóhajtoznának. Ivanics István Úgy emlékszem, mintha • ma történt volna. Egyik pén- j teki napon, reggel fél hétkor \ felberregett a csengő lakásom ; ajtaján. Szokatlanul mély és ; tartalmas álmom volt azon az i éjjelen, így a csengetés való- '• Sággal föbekólintott. Mind- \ azonáltal kibotorkáltam az \ előszobába, hogy nyájasan fo- : gadjam az álmatlanságban i szenvedő korai látogatót. El- i képedve tapasztaltam, hogy a \ csengetést hallucinációnak, a felajzott idegek kegyetlen já- \ tékának fogom fel, amikor álomtól fátyolos pillantásom egy levélkére esett, mely a földön hevert és a nevemre szólt. Első ránézésre megállapítottam, hogy nem postán érkezett, hisz’ a bélyegző és a bélyeg hiányzott róla. A szívem hevesen feldobogott: valamely titkos imádóm dobta volna be a „levelek” nyílásba, így adván tudtomra, hogy nem élhet nélkülem? Meglehet. Éppen a napokban olvastam egy ifjúsági regényben, hogy romantikus lelkületű leányok ennél különbet is megtesznek, a szerelmi hévtől indíttatva. Mivel az élet titkos imádók tekintetében nem kényeztetett el különösebben, érthető izgalommal bontottam fel a leve- ; let. Már a címzés is sejtetni engedte, hogy hiú reményeket tápláltam. Így hangzott: „Sze- I retett TestvérünkIrodalmi i olvasmányaimból tudom, hogy i titkos rajongók a legritkább : esetben ütnek meg ilyen han- i got. Növekvő izgalommal ve- ; tettem magam a levélre és I éreztem, hogy lassan elsápa- ; dók.
