Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-07 / 262. szám
S\\\\\\\\\V^\\\\\\\VW\\\\V\\\\\\\\\\\\\NNV\\VVW\\VW\\\\\\\^^^^ r ear HEGYEI KJCh'lfifi 1964- NOVEMBER 7, SZOMBAT molnár ZOLTÁN: OKTÓBERRE EMLEKEZVE November fényes csillaga (Rozsnyai Zoltán rajza) % V* T *í>4»!V-T^p,Ssií SZ Földeák János: Nem feledheted! , * Amíg élsz, mindig hallanod kell az Auróra ágyúját, azt az egeket is fölszántó, földet rengető csattanást; látnod a vakító villámat, mely az ágyúcsőn kicsapott, s éles lövedéke, surrogva, világot rázó riadót harsant rá a nyomorúságra, s pillanat alatt verte szét a cárok, hercegek, bankárok elterpeszkedett erejét... Nem feledheted azt a hajnalt, nem feledheted el soha — nemcsak annak az őszi napnak volt szikrázó hajnala, de a föleszmélt proletárnak és diadallal fölcsapó, történelembe robbanó első perce is: szenvedéllyel megállíthatatlan hatalma — nem feledheted el soha: nemzeteket szabadított fel az Auróra ágyúja! Halottak vannak már mögötted — ó, hányszor láttál folyni vért negyven esztendő alatt, hányszor, a kommunista emberért; ne is számold, kimondhatatlan, annyi a drága vértanú, s a történelemben sem volt még áldozatosabb háború, de meggyógyítóbb győzelem se, s hogy nem lesz jövőd mostoha (óvják lenini nemzedékek), nem feledheted el soha!... Magyar vagy, egy nép, de nem árva; emeld magasra homlokod, Európa véres viharait egy évezrede jussolod, s iszonyú megpróbáltatások figyelmeztetnek; ostoba uraid Is! idegen zsoldon; nem feledheted el soha — amíg élsz, mindig hallanod kel az Auróra-ágyúszót, azt a földet-eget dörrentő, örökké hangzó riadót!... SUHA ANDOR: NÉVSOROLVASÁS ban az iménti úszóverseny győzteseként éltettek a fiúk. Boldogságtól .repesett a szívem, hogyisne: legyőztem Zsiska Lacit is, aki pedig akkoriban jött haza Pestről, márpedig ott igazán megtanulhatott úszni! Gyermeki boldogságomnak, egy gonosz hang vetett véget. A partról egy fehérköpenyes segédúr, emí- gyen szólt hozzám: te lettél az első kis koma? Én — válaszoltam, boldogon. No látod, tudsz úszni, mint szüleid az adóságban, s otromba viccén kajánul elvigyorodott. Ezért nem szerettem a fűszereshez járni. Amikor a negyedik elemit elvégeztem, a családi tanács úgy döntött, hogy a római katolikus fiúpolgáriba iratnak. Itt az volt a szokás, hogy tanítás előtt egy órát Ispita templomban imádkoztunk. Sorakozó minden reggel 7 órakor az iskola udvarán, osztály szerint. Harmadikos voltam, amikor a kötelező 14 könyvből csak a német- és a hittankönyvem volt meg és nagykabátra sem jutott a pénzünkből. Már jól benne voltunk az őszben, amikor egy reggel a sorakozónál azt mondja nekem kedves osztály- főnököm, Bolyér Miklós, hogy fiam te megfázol így, miért nem hoztad a nagy kabátodat? Otthon felejtettem — dadogtam. — Na, iszkolj azonnal haza érte, meg ne lássalak így többet. Szaladtam, de nem haza, hanem föl a kórusra, az orgona mellé, az egész misét végig- fujtattam, s utána is csak 10 perc múlva mertem belopakodni az osztályba. Soha nem tudták meg, hogy ebben az Hej, de más érzés volt megint katonának lennil Katonának s mégis szabad embernek. Aki akkor abba belekóstolt, nem felejthette el, ( nem mondhatott le róla, egész életében. — Nézzétek, én baka voltam, s mégis hogy szót fogad alattam a ló! Mérhetetlen nagy pusztaságok vannak arra, akkorákat kívánt az ember vágtatni rajtuk! S nem is lehetett nekünk idegen az a táj. Azt mondják, őseink is jártak, legeltettek azon a vidéken, mielőtt a Kárpátok felé elindultak. Harcoltam sokfelé, Nvá~ _____________________ron a k ozákok ellen Csapajev alatt. Vasfogú decemberben, mikor Gyenikintől egy néma éjjelen váratlanul elvettük Boriszog- levszket. Futottam Petljura elől Kamenevszk-Podolszkból. Védtem napokig száznyolcvanad magammal a hajdamákok ellen Jarmolineit. Ott voltam, amikor elvesztettük Kijevet, s ott voltam, amikor visszafoglaltuk. Megfürödtem a Gyeszna vizében, mikor átkaroltuk és szuronyrohammal elvettük a kadétektől Csernigovot; s a végső győzelem után még a banditák ellen is harcoltam Balta vidékén. Amerre jártam, mindenütt találkoztam magyarokkal. Ezért mondom, hogy az októberi forradalom a miénk is. Papp és Szántó elvtársak, az első ezred parancsnoka és helyettese, Koszta Béla, akivel haza akartak küldeni minket a Magyar Tanácsköztársaság megsegítésére; a volocsinszki ezred magyarjai, Taliga, a félelmetesen pontosan lövő tüzér és mind a többiek, ákik- nek rohamra torzult, verejté- kes arcát, vagy a halálos seb után lefogatlan maradt szemét nem felejthetem el. Előre néznek fzefc a ha~ ______________ lőtt szemek m a is, az emberi jövőbe, ahol népünk megbecsült és tisztes helyen 'ül az egyenlő jogú népek asztalánál. Kezdjük most is névsorolvasással. Tóth Sándor: — jelen. Egerben pártmunkás. Oláh György: — jelen. Gyöngyösön vállalati igazgató. Zsiska László: — jelen. Gyöngyösön szabó. Gzékmány László, Izsó Ferenc: — jelen. Gyöngyösön a KISKER. Vállalatnál. Schwartz Zoltán, 6 nincs jelen. Elment Zoldán Jumival Izraelbe, azt híve, hogy ott boldogabbak lesznek. Pataki János: — jelen. Gyöngyösön a tanácsnál. Matya- sovszky Imre — jelen, Miskolcon az Állami Áruháznál. Szabó Ferenc: — jelen. Gyöngyösön, személyzeti osztályvezető. Tőzsér István: — jelen, Gyöngyösön' rajzoló. Tórdai István: — jelen. Budapesten ezredes és én is jelen vagyok! Együtt vagyunk? Folytassuk. Hadd kezdjem én, ugyanis az én kezemben van a toll. Szegény anyám minden évben újra próbálkozott a kosztadással. Aztán ha már nagyon sok adósságunk volt. elment egy-két évre, nagy konyhát vivő úri házakhoz, meg ki Mátrafüredre a. panziókba szakácsnőnek, hogy így segítsen rajtunk. De álmáról, hogy önálló üzletet nyit, soha sem mondott le. Mi gyerekek, akkor örültünk, ha szakácsnő volt, bár sajnáltuk, de ezekben az években nem kellett a fűszereshez, meg a henteshez járnunk, akiknek rendszeresen tartoztunk. Veszekedésbe, pofonokba került, míg engem rávettek, hogy menjek el Kovács Jakab üzletébe. Nekem erre meg volt a külön okom. de .titkom soha sem tártam fel. Most elmondom. Tizenegy évesek voltunk, nemzeti viseletűnk a klottsatva. hazánk a patak. Az’ elrekesztett patakra a kérdésre, mi tartott bennünket össze. Nem voltunk hajlandók szégyellni szüleinket, drága jó apámra is csak azért haragudtam, ha néha napján azzal hencegett szegény, hogy pertuba van egy városi tanácsossal. Barátságunk a bennünket ért megvetéssel egyenes arányban erősödött. S az évek során nemhogy szétesett volna, de újabb számkivetettek találtak nálunk menedéket, megértést — szövetségest. Az egykori tíz gyermek, tizenöt-húsz felnőttre szaporodott. S ha a 40-es évek elején, amikor mindannyian rákaptunk a kávéházi életre, a szombati vagy vasárnapi billiárd- partiknál viccesen névsorolvasást tartottunk, s ha ilyenkor hiányzott egy közülünk, képesek voltunk órákig azon meditálni, hol lehet, mi van vele? ¥ Azután jött a háború, s mindannyian elmentünk katonának vagy munkaszolgálatosnak. Némelyik közülünk megszökött, s otthon várta meg a felszabadulást. A névsorolvasásnál eleinte nagyon kevesen voltak. Aztán szép csendben hazaszál1in<»óztvnk, ki fogságból, ki a flektífuszos táborból. 1945 végére újra itthon voltunk, esv ember sem halt meg közülünk. Azóta eltelt húsz év, barátságunk pedig több, mint negyedszázados. ! Most 41 évesek vagyunk, ! mindannyian felnőtt, meglett (emberek. Némelyikünk család- •apa. Az én kisfiam éppen any- í nyi idős — hét éves — mint -amilyen korban mi, tízen ba- ! rútságot kötöttünk Gyöngyösön. Tíz hétéves gyermek, aki- (ket az utca, a patakpartja, s a : betűvetés nehézségei hoztak lösszé, akik ettől az időtől íegyütt voltunk jóban, rossz- I ban. Együtt az úszó és tek- | nőző versenyeken, együtt a : Toka-pataki „műkorcsolyázá- I sokban” — együtt a moziba I lógásban, az inas csínyekben, íegyütt lógtunk a leventéről (horgászni a Kettős Csárdához, j megmászni a solymosi Cserkö- : vet. I Hogy tudtunk örülni egymás- ! nak, s ha kellett szenvedni ! egymásért. Véd- és dacszövet- ! séget kötöttünk az ..egész Vi- ;lág” ellen — nem előre meg- ! beszélve, de ha kellett, vérrel ! pecsételve. ( A város jobb emberei meg- (vetettek bennünket «- mi meg ; őket. Kitaszítva éltünk a gyer- í mektársadalom perifériáján, s í a polgárság, azt hiszem, ve- Jlünk ijesztgette tiszta, szap- 5 panszagú gyerekeit, nemegv- (szer elrettentő példaképp áll- (hátiunk előttük. ; S a lakkcipős, fehérzoknis ; gyerekek, éppen ezért irigyeli- Jtek bennünket, felnéztek ránk; j csavargóknak tartottak ugyan, 5 de izgalmasaknak. Nem ijed- \ tünk meg sem a felnőttek, sem la gyermekek úri világától, £nem hátráltunk — sőt! És azt í hiszem, ez volna a felelet arde nem tudjuk, hová visz végül minket ez a vonat; valamibe meg kellene kapaszkodnunk. Kuporogtunk a vagon padlóján megtiport szalmán, s hánytuk-vetettük a sorsunkat. — A vörösök, látjátok, nem azt mondják nekünk, hogy ti csak hadifoglyok vagytok, ausztricki, hanem továris. S ők nemcsak az ő uraik ellen harcolnak, hanem a világ minden népe szabadságáért. Amikor kisütöttük, mit kell tennünk, néhányon átkapaszkodtunk a szomszédos vagonba, azután a következőbe, s mindenütt elmondtuk a magunk véleményét. Nem nagyon kellett a javaslatunk mellett viaskodni. Benne volt az már a levegőben. Még ott a vonaton megalakítottuk mi, hadifoglyok a vörös ezredet. Nem sokat teketóriáztak velünk, elfogadtak a csillagos zászló alá. Kaptunk fegyvert, felszerelést. Amit nem adtak,, azt szereztünk. Könnyebb volt akkor lóhoz jutni, mint nyereghez. — Adunk nektek vonatokat, elmentek beljebb az országba. Ha valami nagy tiszt beszélt volna így velünk, nem hittünk volna neki. De ez ma- gunkszőrű legény volt, emberség volt a szavában, bíztunk benne. Nem is hiába. Kaptunk vonatokat. Aki . ..... ......................... mar adt, maradt, nem tudom, mi lett velük, talán a németek hazavitték, s mehetett újra valamelyik, frontra. Magam a legelső vonatra felkapaszkodtam. Hanem ez az út nem volt öröm. Hamarosan tapasztaltuk, hogy nemcsak a németek vannak a vörösök ellen, hanem a fehérek is szervezkednek. Láttuk, hogy ebben az országban nagy seregek gyürkőznek egymás ellen. S valószínű, hogy nem nagyon szeretik azt, aki sehova sem tartozik, fsak a kenyeret fogyasztja. Nem tudtuk, kik azok, akik Moszkva ellen zászlókat bontottak. Egyet azonban a magunk eszétől is megértettünk. Zötyögünk, zötyögünk fiúk, \ Bálint bátyám im áéit ^ ----------------------- azokról a í napokról: y ff KrindacsevOta mellett dol- ff goztunk egy bányában. Mikor ff februárban a cárt elkergették, £ másképpen kezdtek beszélni a ff hadifoglyokkal, nekünk is £ mondogatták: tovaris. | Októberben, a forradalom ff hírére már nem volt kedvünk $ a hadifogsághoz, nem is na- ff gyem őriztek minket. Jónehá- ^ nyan összeszedelőzködtünk és $ elhatároztuk, hogy elmegyünk ff haza. Nyugodtan vonultunk ff végig a bányák mellett, senki | sem állított meg, s baj nélkül ff beértünk Jekatyerinoszlávba. $ Odaözönlöttek mindenfelől a ff hadifoglyok. Ilyen nagy város- ff ban könnyebb tájékozódni: f merre felé dől a világ sorja. y % A jekatyerinoszlávi lágerben $ addig vártunk, vitatkoztunk, ff míg egyszer csak hallottuk, f, hogy sebesen nyomulnak elődre a németek. Mi lesz velünk, '•f ha itt érnek minket? Akadt, ff aki azt mondta, várjuk meg í őket, hamarabb hazajutunk. f f Hogyne, mondták mások, f hogy megint kivigyenek vala- f melyik frontra. f f Járt be hozzánk a táborba ff egy bolsevik agitátor. Nem állt £ fel az emelvényre, hanem leült $ közénk, szívta velünk a rossz; ff mahorkát, s csendesen elma- í É gyarázta: & r ff — Látjátok, mi nem tekin- í f, tünk benneteket ellenségnek. \ f, Olyan emberek vagytok, mint; ff mi, parasztok, munkások. Ti-; ff teket a császár, minket a cár \ ff kergetett ki a frontra. Mi nem ( É akarunk többet ellenetek har- • ^ colni, azért is zavartuk el a mi- ff tábornokainkat. S nemcsak a \ ff cárt, látjátok, még Kerenszkit \ ff is; senki se kell nekünk, aki \ ff tovább akarja folytatni a há- j ff borút. £ J ff Hát ezen nagyon el kellett \ f. gondolkozni. f — Jól van, igazad van. Nem I £ akarunk hazamenni, amíg tart ff a háború: nem akarunk mégy £ egyszer ellenetek jönni, de ff senki ellen sem, az olasz front- ff ra sem, sehova. Ám mit csi- ff náljunk, mindjárt a nyakyn- í kon vannak a németek?
