Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-05 / 260. szám

MM. NOVEMBER 5, CSÜTÖRTÖK PEST Mterei '^JCírlap 120 lakásszövetkezet működik az országban Az Építésügyi Minisztérium és a Szövetkezetek Országos Szövetsége között létrejött megállapodás alapján a szö­vetkezetek megyei központ­jai — a MESZÖV-ök — szé­les körű segítséget nyújtanak az ország „legfiatalabb” szö­vetkezeteinek, a lakásszövet­kezeteknek. A patronálás — mint a SZÖVOSZ-nál elmond­ták — elsősorban arra irányul, hogy a lakásszövetkezeti ta­goknak átadják a szövetkezeti élet szervezésében szerzett több évtizedes tapasztalatai­kat. segítik továbbá a lakás- szövetkezetek ügyvitelét, el­látják jog- és érdekvédelmü­ket. A patronálás jelenleg már 12 megye 120 — együttesen tízezer tagot számláló — la­kásszövetkezetekre terjed ki. (MTI) Működjenek együtt a szülök a nevelőkkel Eredményesen dolgoznak a nöianársok pedagógiai bizottságai Az egészséges lelkületű, kiegyensúlyozott idegrend­szerű, korszerű világnézet­tel és műveltséggel rendel­kező generációt csak az is­kola és a szülői ház azonos el­vű nevelésével lehet elérni. Mind több szülő belátja ezt, jó szándéka ellenére még sem nyújthat teljep értékű segít­séget az iskolának. Nem is­meri a korszerű nevelési el­veket, s ha hallott is róluk, nincs megfelelő pedagógiai is­merete alkalmazásukhoz. Sze­rencsére a szülők nagy több­sége — különösen az édes­anyák — mindjobban igény­lik, hogy ismereteiket bővít­hessék, elvi segítséget kap­janak a helyes gyermekneve­léshez. A Pest megyei Nőtanács ez év tavaszán ez igény kielégíté­sére hozta létre a pedagógiai bizottságot. Gépkocsi nyereménybetétkönyv sorsolás több mint 170 autóval Az Országos Takarékpénz­tár november 18-án, Pester­zsébeten rendezi meg a gép- kocsinyeremény-betétköny- vek 14. sorsolását. A húzáson az eddigieknél is nagyobb számú, több mint 170 nyere­ményautót sorsolnak ki az immár kétszázezret megha­ladó 5000 és 10 000 forintos be­tétkönyvek tulajdonosai kö­zött. Ezúttal Moszkvics, Wart­burg, Trabant, DKW, BMW, Renault és Simca gépkocsik találnak gazdára. A húzás után már megközelíti a más­félezret a betétköny-sorsoláson nyert autók száfna. A sorsoláson a július 31-ig váltott és október 31-én még érvényben volt gépkocsinye- remény-betétkönyvek vesznek részt. (MTI) Kitűnőre vizsgáztak a magyar vadászati trófeák Külön aranyérmet nyert a magyar pavilon Az október 23-án Firenzé­ben megnyílt és november 8- án . záruló Nemzetközi., Vadá­szati Kiállításon rangsorolták a kiállításon részvevő 13 or­szág vadászati trófeáit és a pa­vilonokat. Tóth Sándor, az Or­szágos Erdészeti Főigazgatóság vadászati és vadgazdálkodási osztályának vezetője a kiállítás tapasztalatairól adott tájékoz­tatójában elmondotta, hogy a kiállítás zsűrije Ma­gyarország és Jugoszlávia pavilonját tüntette ki aranyéremmel. A részvevő országok közül Jugoszlávia kiváló gímszarvas- és őzagancsaival, Csehszlová­kia mufloncsigáival, Románia medve-, zerge- és vaddisznó-, Olaszország Afrikából szárma­zó trófeáival, Magyarország pedig elsősorban a hibátlan szarvasagancsaival, valamint kiváló minőségű dámlapátjai- val aratott sikert. Jellemző például, hogy a magyar pavilonban be­mutatott — az utóbbi két év „termését” képviselő — 12 szarvasagancs mind­egyike aranyérmet ka­pott. A bemutatott hat dámlapát közül ötöt arany-, egyet ezüst­éremmel, az ugyancsak hat őz­agancsból négyet arany-, egyet pedig ezüstéremmel tüntettek ki. Ezenkívül két vaddisznó arany-, kettő ezüst-, öt pedig bronzérmet, öt mufloncsiga bronzérmet kapott. A dám- trófeák vetélkedésében Ma­gyarország szerezte meg az ab­szolút győztesnek kijáró szín­aranyból vert érmet. A magyar apróvad-gazdál- kodást, illetve vadászati kul­túrát bemutató diorámák és dokumentumok már a kiállí­tás első napjaiban a látogatók ezreit vonzot­ták a pavilonba. A különböző országokból ösz- szesereglett vadászok köré­ben különösen nagy érdeklő­dés tapasztalható a magyaror­szági fácán- és víziszárnyas- vadászatok iránt. Hasonlóan nagy sikere van a magyar nép- művészeti cikkeknek: a kiál­lítás látogatói közül igen so­• kan vásároltak a magyar pa­vilon vadászati vonatkozású eoxlék tárgyaiból....A. vadászati filmek fesztiválján hamarosan bemutatják Novákovics And­rás őserdő a Duna partján cí­mű dokumentumfilmjét. A rendező a gemencei vadrezer­vátum festői szépségű tájain a vadfélék legsajátosabb élet­mozzanatait kapta „lencsevég­re”. (MTI) Megemlékezés az ellenforradalom áldozatairól A szürke novemberi égből néha-néha egy csepp eső hullott az emberek vállára. A megyei tanácsháza udvarán az egyetlen nagy fa már elhullajtotta leveleit, nem zöldéi! már más, csak a koszorúk fenyője. A nyolc évvel ezelőtt meg­halt hősöket, az ellenforradalmárok áldozatait gyászolják, az ő emlékükre gyűltek össze a megyei szervezetek képviselői, hogy mint minden esztendőben, idén november 4-én is leró­ják kegyeletüket. Elcsendesedik még a suttogás is, amikor a Himnusz el­hangzása után elhelyezik a márványtáblák előtt virágaikat a küldöttek. Elsőnek az MSZMP Pest megyei Bizottsága, majd a Pest megyei Tanács, a Hazafias Népfront, a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa, a KISZ, a fegyveres testületek, a megyei bíróság és ügyészség nevében helyezték el a koszorúkat. Utá­nuk feketébe öltözött idős emberek, az áldozatok hozzátarto­zói helyezték et piros, sárga rózsáikat, a fehér krizantémokat. A koszorúzás az Internacionáléval ért véget. Átadta megbízólevelét a Svéd Királyság új magyarországi nagykövete nyolcadik osztályból. Ez el­len minden eszközzel küz­deni kell, nem csak admi­nisztratív úton, de felvilágosí­tással, a felelősségtudat felébresztésével. Ugyan­ilyen módon kell megértet­ni sok szülővel, hogy komo­lyabban vegye a mulasztáso­kat, jobban ellenőrizze, va­jon jár-e a gyerek naponta rendszeresen iskolába. — A másik ilyen nagy gond a pályaválasztás. A szü­lők és a nevelők tudják iga­zán, mit jelent a családoknak félévkor elhatározni, a nyolca­dikos fiú vagy leány hova adja be jelentkezési lapját, tovább tanuljon-e és hol, mi­lyen szakmát válasszon. A pedagógiai bizottságok már most összeülnek a szülői munkaközösségek­kel és a lehető legrészle­tesebben ismertetik a to­vábbtanulási, a pályavá­lasztási lehetőségeket. — A harmadik, egész év­ben aktuális feladat a szülői munkaközösséggel való törő­dés. Az iskolákat az igazga­tók általában kiválóan kép­viselik, a családoknak, a szü­lői háznak azonban a leg­több esetben ma még nincs teljesértékű képviselője. A szülői munkaközösségeknek tudatosan a szülők testületé­vé kell válniok, ehhez ad­nak segítséget a nevelési ten­nivalók ismertetésével a pe­dagógiai bizottságok. — Mindezt hogyan gondol­ják megvalósítani? — A szülők iskolája, akadé­miáján keresztül. Ezeket az előadásokat eddig a TIT ren­dezte a nőtanáccsal közösen. Most a pedagógiai bizottsá­gok is részt vesznek ebben a munkában. Az általános irányelveken túl felhasznál­ják majd tapasztalataikat, megtárgyalják az egyes is­kolákban, községekben levő helyi észrevételeket, nehézsé­geket.., _ kezdeményezésekét. EzeriKíóü)' tápaszta tatcseréket szerveznek a jól működő szü­lői munkaközösségek között, tanulmányozzák az iskolave­zetés és a szülői munkaközös­ség választmánya, a pedagó­gusok és a szülők együttes tevékenységét. (k. m.) Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnö­ke szerdán fogadta Karl Tors­ten Brandel rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Svéd Királyság új magyar- országi nagykövetét, aki át­adta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Mi- | liályfi Ernő, az Elnöki Tanács tagja, Péter János külügymi- j niszter, Kovács Imre vezér- j őrnagy és Gergely Miklós, a Külügyminisztérium proto- I kollosztályának vezetője. Felbontva maradt a járda... Helyreállítják a sétányokat a váci Duna-parion A váciak, s tegyük hozzá — az egyre nagyobb számban idelátogató idegenek — szíve­sen sétálnak a romantikus, gyönyörű panorámával rendel­kező Duna-parti sétányokon. Természetes, hogy amikor a város közvilágításának korsze­rűsítése napirendre került, ezen a területen Js kicserélték sr hálózatot. A munkálátck so­rán kábelvezetéket süllyesz­tettek a földbe, s emiatt két rakpart sétányán felbontották az aszfaltot. Az új, hangulatos világítás el is készült, azonban csak távolról gyönyörködhet­tek benne a Duna partját fel­kereső sétálók. Mert — nem­egyszer fordult elő1 ilyesmi már másutt is — az aszfalt- járdák úgy maradtak, felbont­va. Ugyanis helyreállításukhoz a városi tanács nem rendelke­zett a szükséges pénzügyi ke­rettel. A sétányok a nagyfor­galmú városban nem állhatták tartósan ilyen állapotban: ‘ a megyei tanács külön 200 ezer forint pótelőirányzattal sietétt a váciak segítségére, az Űt- és Vasútépítő Vállalat pedig az újra aszfaltozás munkálatai­nak elvégzését még az idei, utolsó negyedévre vállalta. Remélhetőleg a sétányok el is készülnek az év végéig. A JO FEJ hozzátette, hogy „ha ez nor­mális”, de tény, hogy ettől kezdve hallgatólagosan ugyan, de vezérnek, az osztály szó­szólójának és eszének tekin­tették. Amikor először tört ki a botrány, mert néhány an nem éppen megjelelő stílusban ad­tak hangot véleményüknek, miszerint elegük van a söprö- getésből meg a ládatologaiás- ból, nem segédmunkásnak, ha­nem műszerésztanulónak jöt­tek ide, Karcsi volt az, aki fi­nom diplomáciai érzékkel, az igazgatónál személyesen eljár­va — a többiek még azt se nagyon tudták, hol az igazga­tósági épület — elintézte az ügyet, s másnap már megkap­ták a beosztásukat. Ez vég­képp megalapozta hírnevét és tekintélyét, bár ő a hatalom­mal, ami az ölébe hullt, nem élt, nem hogy még visszaélt volna. Napokig elvolt közöt­tük úgy, hogy nem szólt egy szót sem, ha kérdezték, igen­lő vagy tagadó fejmozdulaital felelt, mintha megkukult vol­na. A többiek otthonról jártak be a gyárba, ő volt az egyet­len, aki nem. A gyár mun­kásszállásán lakott, egy öreg portással egy szobában, aki minden este elmesélte neki, hogyan is volt az, amikor el­fogta a két betörőt, akik pont akkor másztak át a falon, amikor ő szolgálatba ment, de ezenkívül jól kijöttek egymás­sal. rí a vita volt, ha megakad­tál lak, ha baj történt, mind­egyikük azonnal Karcsit hív­ta. Azok előtt, akik tizen­nyolc éves fejjel alig viselnek el parancsot, utasítást, szava lett. Ha azt mondta így van, akkor az így is volt. Nem vi­tatkoztak vele, érezték, hogy mérhetetlen fölény árad belő­le, ami eleve reménytelenné tesz minden ellenkezest. Ösz­tönösen követték példáját, azok, akik az első napokban fintorogtak az üzemi étkezdé­ben, amikor látták, Karcsi mindenkor tisztára takarítja a tányért, maguk is így tettek. Szóhasználata is követőkre ta­lált, ahogy Karcsi, ők is azzal kezdték mondókájukat: kérem szépen ... Példakép lett, s ne­ve említése mindenkor az el­ismerő hümmögéssel járt együtt: nem vitás, hogy jó fej. Alakja mégis titokzatos ma­radt, a városban nem ismer­ték, valahonnét távolról jött, nem szólt otthoni dolgairól semmit, azt sem tudták, kiféle. Csapó, akinek legjobban im­ponált Karcsi, elhívta maguk­hoz vasárnapi ebédre, de más­nap csak biggyesztette a szá­ját, s közölte; nem mondott semmit. Megevett mindent, a mutternak elmondott valami nyúlpástétom receptet — meg­áll az ész, hördültek fel — amikor feldobtam a magnóra egy jó tekercset, köpte, hogy ki énekel, hát szóval... Ez már nem igaz — ez volt az általános vélemény, s Bakonyi Karcsi lassan mitikus bál­vánnyá nőtte ki előttük magát, akihez csak ünnepnapokon il­lik közeledni. A bálványon az első repedés akkor jelentkezett, amikor test- nevelési óra ürügyén a városi strandra rendeztek kirucca­nást, s Karcsi nem ment ve­lük. Kérem szépen — mond­ta — én nem tudok úszni... Az osztály elhűlt. Létezhet valami, amit Bakonyi nem tud? Jól megtermett, ará­nyos alkatú, s úszni nem tud? Már majdnem elfelejtették, el­temették az egész üavet, ami­kor kiderült, hogy a ping-pong­ütő úgy áll a kezében, hogy az kész röhej. Tiszta véletlen, ha egyszer eltalálja a labdát, Gyorsan le is építették, ne fog­lalja el az asztalt. És most mar repedés-repedést tágított a bálvány testén, végül is kide­rült, Bakonyi, ami a sportot illeti — analfabéta. A bál­ványrombolásban az utolsó ak­tust az jelentette, amikor — a gyári KISZ-klubnapon — be­bizonyosodott: széles ívben el­kerüli a táncparkettet. Ez már sok volt. Ezt már nem bocsát­hatták meg. \i agysága, ahogyan szédüle- IV tes gyorsasággal növeke­dett, most ugyanilyen iram­ban hanyatlott le. A dolgok sajátságos nagyságrendjét megszabó tizennyolcévesek sok dolgot megbocsátanak, de ha ebben a kettőben, a sportban meg a táncban valaki analfa­béta, azt sohasem. Karcsinak mégis megbocsátották. Lelkes tanár úr megbetegedett, s nem jött be helyettes sem. Azt mondták, tanuljanak, csinálja­nak valamit, de nem hagyhat­ják el az osztálytermet, öt­hat percig mindenki matatott valamivel, de akkor Csapó, korának minden pimaszságá­val és keg-'etlenségével fel­állt, s azt mondta: srácok, van egy ötletem ... Bakonyi először némán állt a vallató szemek kereszttüzé­ben, majd megadóan lehajtot­ta a fejét, mert megérezte, ha most nem beszél, többé neki ehhez az osztályhoz nem le­het csöppnyi köze sem. Ké­rem szépen jó — mondta — bár semmi közük hozzá, ez itt nem káderbizottság, de el­mondhatom az életem. És mesélt, hangja halk volt, mégis hallotta mindenki, pisz- szenés nélkül figyeltek, soha, egyetlen szakoktató óráján sem volt még ekkora a csend. Kar­csi olykor uijával az asztalra bökött, nem nézett rájuk, mondta: apámat nem ismerem, anyám takarítónő, két testvé­rem van, de már férjhez men­tek. Szabatos mondatokban, fe­lesleges kitérők nélkül sorol­ta, hol dolgozott, mit csinált, hogy pénzt keressen a gimná­zium mellett. Másolt műszaki rajzokat, segített egy maszek esztergályosnál, volt küldönc, adminisztrátor a munkaügyi osztályon, kisegítő pincér, a nyá~i szünidőben, nyulat te­nyésztett, méheket tartott — mint valami színes, kalandos regényt, úgy itták magukba mindazt, amit mondott. Karcsi arca sápadt volt, mintha bíróság előtt állna, úgy rakta envmás után a sza­vakat, s hogy mennyire meg­értette és megérezte az osz­tály Csapó kifejezte kívánsá­gának mozgatórugóját, a végén azt is hozzátette: igazatok van, ti itt a városban ismeritek egy­mást. én messziről jöttem. Ide­gen vagyok, megnézitek, kit fo­gadtok be. Hát ez vagyok. Le­het — és most emelte fel elő­ször a fejét, mióta beszélni kezdett, s szembe nézett az osztállyal — hoav furcsa fickó vagyok. ért sok dologhoz nem értek, amihez ti értetek, de én tanultam, dolgoztam, s egyszer egy hónapban moziba mentem. Ez volt minden. £ elhallgatott. A többiek fe- ’ szengtek, valamit monda­ni kellene, hiszen olyan fur­csa, olyan szokatlan, olyan fel- nőttes ez az egész. Most már mindent megértettek. Azt is, miért érti Bakonyi azt, amit ők nem, s miért nem tudja azt, ami nekik természetes. Mos* Karcsi nézte őket, s ők hajtották le a fejüket. Szégyelltek szólni, szégyell» ték mindazt, amit a strandon, meg a klubnapon elmondtak, ha viotiorogva is. mégis sebei két ütve. Kimondani még szé­gyelltélc. de mohukban már megfogalmazták: Karcsi igenis egy jó fej... Mészáros Ottó i jó fej — a tizennyolc /1 évesek kifejezését lefor­dítva az általánosan használt magyar nyelvre — annyit je­lent, hogy: nagyon okos. Ilyen jó fej volt Bakonyi Karcsi,'az­az társai annak nevezték. Két héttel azután, hogy először lépték át a gyár, s a hozzátar­tozó iparitanuló-iskola kapu­ját, Karcsi már jó fej volt. Valamennyien érettségi után jöttek az üzembe, műszerész­tanulónak. Konyítottak hát valamit a tudományokhoz, nem ijedtek meg, amikor csonka kúpról, á plusz béről vagy bármiről esett szó, de Karcsi...! Az más. Ott kezdődött, hogy máso­dik nap, amikor még csak bá­mészkodni engedték őket, de semmihez sem nyúlni, Karcsi a kezébe vett egy rajzot, né­zegette, s kijelentette: nem jó. Ha ugyanis ilyen szögben kö­szörülik ki a nagyolóélt, az pillanatokon belül úgy elválik az anyatesttől, mintha soha ott sem lett volna. A többiek csak nézték, tátották a száju­kat, s várták, most robban ki a botrány, kiderül, hogy nem is az van a rajzon, amit Kar­csi mond, hanem daráló vagy tengeri herkentyű, amit akar­nak, csak éppen nem nagyoló­kés. Némi összeröffenés után a művezető káromkodva elin­dult a szerszámszerkesztésbe, mert a rajz tényleg rossz volt. Ez volt az első eset. A máso­dik az, hogy Karcsi, az osz­tályfőnöki órán felállt, s el­mondta, hogy a munkaügyi miniszter ilyen és ilyen szá­mú rendelete értelmében ne­kik ez is, meg az is jár, de ed­dig semmit nem kaptak meg belőle, s „aggódva figyeli a fejleményeket”. A kínosan vá­lasztékos stíluson a többiek vigyorogtak, Csapó még azt is Kérésünkre Kovács Antalné, a megyei nőtanács titkára el­mondotta: nagy reményeket fűznek működésükhöz. — A nőtanács helyi szervei és a nevelők között már ed­dig is jó volt a kapcsolat, azonban a legtöbb esetben csak alkalomszerű. Most szer­vezetten dolgozhatnak együtt, mert a pedagógiai bizottság tagjait úgy válogatták össze, hogy valamennyi is­kolatípust — óvodáktól a a szakiskolákig — kép­viselik. A tizenkilenc tagú megyei bizottság példájára a járá­sokban is, az aszódi és a szentendrei kivételével — megalakultak már a hét-tíz tagú járási pedagógiai bi­zottságok. A megyei pedagó­giai bizottság az előzetes tá­jékozódás alapján október­ben elkészítette félévi mun­katervét. Kidolgozták, me­lyek a legfontosabb feladatok, miképpen nyújthatják a leg­több segítséget a szülőknek a nevelési feladatok megvaló­sításában. Kovács Antalné örömmel állapította meg, hogy a peda­gógiai bizottságok jó úton indultak, máris kézzel fog­ható eredményekről számol­tak be. Monori Balázsné, a ráckevei járási bizottság fe­lelőse, aki maga is nevelő, ér­tékes előadást tartott Kis- kúnlacházán az egybegyűlt ta­nítóknak, tanároknak és a szü­lői munkaközösség képvise­lőinek. Cegléden, Nagykörö­sön a városi pedagógiai bi­zottság rendszeres fogadóna­pot tartott, amelyeket a ta­nácsot kérők máris sűrűn igénybe vesznek. A gödöllői és az aszódi járásban a szü­lői munkaközösségek tagjai­nak több előadást rendez­tek. — Hogyan csoportosították .a ...Jeanimlálsat, ..melyek.r.A Jegsjírgösebb feladatok? -,-T — Három tő feladatot álla­pítottunk meg az elkövetke­zendő félévben. A megyé­ben elég sok gyermek, a tanu­lók 11 százaléka nem végzi el az általános iskolát. Bu­kás, a szülők nemtörődöm­sége folytán kimaradnak a Karl Torsten Brandel nagy­követ megbízólevele átadása­kor beszédet mondott. Dobi István, az Elnöki Tanács el­nöke válaszolt a nagykövet beszédére. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Dobi Istvánnak a kíséretében megjelent Ulf Magnus San- degren nagykövetségi har­madtitkárt. Az Elnöki Ta­nács elnöke ezután szívé­lyesen elbeszélgetett a nagy­követtel. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents