Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
fl rear literei kMírlap 1964. NOVEMBER 29, VASÁRNAP J KIS MARISKA VÍG LEÁNY VOLT...“ A cím Kosztolányi Dezső Kis Mariska című versének kezdő sora. Annak a versnek, amelyben elsiratja a kis Mariskát, aki „nevetett és haho- tázott” s aki testben, lélekben „megrohadtMariska cselédlány volt, s mint ilyen, mindenki prédája. Fiatal volt, s mert az, tapasztalatlan. És szegény, aki a fillérekért s a pengőkért nem tudott mást adni, csak önmagát. És elbukott, mert egyedül volt egy szennyes világban, s mert nem tudott hinni abban, hogy szegényen is ember maradhat az ember. NADASS JÓZSEF: fi GD m — Az utolsó helyem a Veres Pálné utcában volt, ügyvéd az úr. Ma is ismerem őket. Rámhagyták a lakást, ők elmenekültek. Az ostrom. Idegenek között. Vizet hordott, gyereket dajkált, segített. Mindenkinek. UJ PATYOLAT Huszonöt évvel ezelőtt lett „kis Mariska”. Tizenöt éves volt. 1940-et írtak, a vertfalú, a tapasztást sok helyen lelökő izadai házból került a fővárosba, s "most, attól a múlttól nagyon távol, a szülőfaluhoz mégis közel, Gödöllőn él. Negyvenéves. Két gyerek anyja. Teste sokat megért, mégis, a lélek ébredése, az emberi méltóság megtalálása széppé tette ismét a szépből rokkanttá vált testet. — Kétségbeejtően egyszerű: hatan voltunk testvérek, öt leány, egy fiú. Két húgom tüdőbajban halt meg, a bátyám elesett 1944-ben. Szegények voltunk, nagyon szegények. Én szerencsét csináltam akkor 1940-ben: cseléd lehettem. Tizenöt éves volt. Kékfestőbe öltözve ment végig a pesti utcán. Tette a dolgát a mérnök úréknál, akik nagy életet éltek. A gazda építési vállalkozó volt. Sok embert foglalkoztató, gazdag. Neki száz pengőt adott Hogy fogja a száját. A fia, a fiatalúr már csak fenyegetett: ha nem engedi, szól a mamának, s a lány mehet, amerre lát. Beleírnak a cselédkönyvébe ... Megtette. Az út az angyalcsináló bábaasszonyhoz vezetett, s a fizetség az utca volt, ahová a felháborodott nagyságos asz- szony kilökte. A híd következett. Sárgult újságlap: a S Órai Újság egy oldala. Apró hír. A kétségbeesett cselédlány utolsónak szánt, mégsem utolsó tettéről. A Duna nem fogadta be, kimentették. A szégyen: így nem mehet haza. A félelem: mi lesz? Elölről kezdődött minden, egy kivételével: többé sírva, mindennel leszámolva nem rohant ki a hídra. A múltból csak a megsárgult újságlapot őrizte meg. Megszokta, hogy neki adni kell. Tavasz. Ébredt a város, valamiből élni kellett. Az úrék még nem jöttek haza. Újból cseléd legyen? Húszéves volt. Lélekben talán ötven. Testben is a húsz kétszerese. Valami, talán az ösztön, talán a városban itt- ott hallottak új gondolatokat fogalmaztak meg benne. Másként kellene. Talán másként lehetne... — Akik a mélyben voltak, érthetik csak meg igazán, mit jelent az, hogy másként is lehet! Nincs kiúttalanság, nincs reménytelenség: lehetőség van. Kerek mondatokban beszél. Hangja, szavai csak akkor ütnek a múltba vissza, amikor az úr ékről beszél. Azok akkor is az úrék voltak, ma is annak maradtak. Képtelen másként fogalmazni. Időben öt év sulykolta bele. Időben öt. De megalázásban, szenvedésben hánnyal kell szorozni az ötöt?! — Apámék földet kaptak, hívtak, menjek. Azt mondtam, az úrék visszajöhetnek, nekem el kell számolnom azzal, amit rámhagytak. És az úrék visszajöttek. Örültek, csókolták, köszönték. Kérték, maradjon. Cselédnek. Nem maradt. Pedig nem bántak rosszul vele. Mégis, akkor már megérintette az új leheleté. Gyárba ment, egy félig romos szobában húzta meg magát. Maltert hordott, s figyelt. Kikre ne ügyeljen, kik szavát fogadja meg. Látta, hogy olyan világ formálódik, amilyenben neki nemcsak egy szava lehet: az igen. Vagy jobbik esetben az értettem. Gondolkodott, s rájött, van, amire nemet kell mondani. Vannak, akik, akárcsak ő, meggyűlölték a hajlongást, az igenist, az értettemet. Odament közéjük, s azt mondta: én cselédlány voltam, ngkem itt a helyem. — Ha ma arra gondolok, mi vitt a kommunisták közé, csak azt tudom mondani: a félelem. Attól, hogy egyszer megint csak a híd marad ... Plakátragasztás, gyűlések, ifjúsági szervezet, a malte- rosláda helyett a gép, a cselédlány jelző helyett a rang: betanított munkás. A romos szoba sebeit lassan begyógyította. Segítőtársra is talált: a házmester fia valamit értett a kőművesség- hez. Ahogy a szoba rendbejött, úgy épült kettejükben is valami fel: megesküdtek. Akárhogy erőltettem is a szemem, a lány tenyerét is üresnek láttam, de csak nyújtotta a fiú felé, az boldogan sóhajtott és halkan megkérdezte: — Szóval most rendben van? — Rendben — hangzott a válasz. Én kerültem sorra. A kiszolgálólány kérdően nézett rám. — Először van itt? Zavartan mondtam: — Tulajdonképpen nem is tudom, hogy... tulajdonképpen ... Ha nem is türelmetlenül, de elég szigorúan közbevágott: — Nagyon szennyes? .... Elhozta? — Mit? — Hát a lelkiismeretét? — A lelkiis... azt tetszik itt? — Nem tudja? Ez a legújabb Patyolat fiók, lelkiismeretek tisztítására. Igen nagy a forgalmunk, ennek ellenére, hogy még nagyon sokan vannak, akik nem törődnek a lelkihigiéniával és évekig, évtizedekig szennyesen hagyják a lelkiismeretüket. A fehérneműt, az ágyneműt mosatják... de a lelkiismeretet, haj aj aj. Meg aztán nem is akarnak áldozni rá Hallotta itt az előbb ezt a hölgyet. Se megbánással, se jótettel nem akar fizetni Ingyen pedig nem megy, akkor kérem piszkos marad. Aztán vannak olyanok, mint például ez az úriember is, aki az imént ment el, már annyiszor ' tisztíttattá, hogy ez az alkalom az utolsó. Ha még egyszer beszennyezi, akkor hiába hozza el, már most foszladozik az egész ... öt kiló önkritika sem használ már, a központból telefonáltak, hogy mondjuk meg neki... sok ilyen esetünk van... de azért nem akarok általánosítani ... vannak egyszerű ügyfeleink is, szívesen, pontosan fizetnek és alig van velük valami dolgunk, ezek lelkiismeretesek, ismerik a lelkiismeretüket ... Sajnos nincs időm, látom ön csak felvilágosításért jött ide be... nekünk pedig ... látja, milyen hosszú a sör -.. ha még sokáig feltart, akkor nekem is, meg magának is ügyféllé kell változnunk ... Ám, ha úgy érzi, hogy kell, akkor jöjjön bátran. Mi mindenkor a kedves „vevők” szolgálatára állunk. A\X\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ WWW.W.WVW\W' November (Foto: Kotroczó) DUSÁN CALIC Hetek, hónapok. Evek. És már kevés volt a gép mellett állni, kevés volt, maga érezte, amit a pártban képességei szerint cselekedhetett. Könyveket vett a kezébe, tanfolyamokra ment. És iskolába. Egyetemre. Tanárnő lett. VÖRÖS ÜNNEP reggel egyetlen villamos csengetése sem hallatszott. A kommunisiták, akik a villamos- forgalmat megakadályozták, később a környékbeli műhelyek és gyárak munkásaival együtt a színház felé vonultak. Persze ők sem jutottak előre akadálytalanul. Minden utcasarkon rendőrök álltak elébük. Minél jobban közeledtek a belvároshoz, annál több rendőr. De ugyan ki tudja Zágrábnak legforradalmibb proletár negyedének kommunistáit feltartóztatni? A Színház teret így körülvették a mindenfelől felvonuló tüntetők oszlopai. Elvtársaink a Frankopan és Massaryk utcából a Savska és' Klaic utcából, a Botanikus kertből és a mai Kavuric testvérek utcából a színház felé törték át magukat... Az ál- lig felfegyverzett rendőrök azon igyekeztek, hogy mindenáron szétkergessenek bennünket. Az összeütközés egyre hevesebbé vált. A mai Kavuric testvérek utcából egy szakasz rendőr vonult ellenünk. A rendőrök kettős sora előtt kivont karddal, peckesen feszítve Pavlovié rendőrtiszt, a jól ismert vérszomjas alak lépkedett. Akkor valami különös szédület fogott el. Valami megmagyarázhatatlan öröm, sajátos lázadás, vagy efféle. Ebben a pillanatban nem tudtam fékezni magam. Ott, helyben, izgatottan forogni Tánc (Foto: Kotroczó) kezdtem, körülnéztem. Egy darab tégla akadt a kezembe. Semmi határozott gondolatom nem volt, de amint a szakasz közeledett, tettre készen álltam. Egyszerre úgy éreztem magam, mint gimnazista koromban, amikor szlavóniai rokonaimnál képes voltam órák hosszat távíróoszlopokra dobálni. Ismét belém költözött gyerekkori ügyességem és határozottságom. „Nem szabad eltévesztenem!” — gondoltam s abban a pillanatban karom dobásra lendült és a téglát a rendőrtiszt fejéhez hajítottam. Pontosan találtam. Miközben arcát elöntötte a vér, a rendőrtiszt megtántorodott, aztán kihúzta magát. Nagyot káromkodott, majd dühösen ordítozta: — Utána! Élve fogjátok el! — kiáltotta veszett dühvei a rendőrökre, akik futva utánam eredtek. Rajvonalba fejlődtek, mintha nem is egy fegyvertelen diák, hanem egész ellenséges csapategység lenne előttük, s lélekszakadva rohantak a nyomomba. i Futás közben körülnéztem. A mieink közül senki sem volt a közelben. Kissé távolabb Joze Horvátot vettem észre, amint kövekkel dobálja a rendőröket, mögötte pedig Ivica Madzar ugyanezt cselekedte. Üldözőim előtt szaladva még sikerült észre- vennem, hogy Ivica eltalált egy lovasrendőrt. Naiv veszélyben forogtam. —2£--------1— Pavlovié é lve akart kézre keríteni Minden áron utat kellett — 1955-ben kaptam meg a diplomát. Furcsa volt? Nem. Én akkor már csak úgy emlékeztem mindenre, mintha mással történt volna, mintha én csak akkor éreztem először magamnak azt, aki vagyok, amikor átléptem a gyár kapuját. Nem tudom, érti-e? Értem. Egy ember kétszer született. Közhely? Igaz,1 leírtuk sokszor, de közhely lehet-e a történelem? Elkopta- tottá válhatnak-e a sorsokat formáló, embereket végre emberré tevő tények?! A bábaasszony után mindig bepne lappangott a félelem: többé nem lehet gyereke. A diploma átvétele után két hónappal megszülte az első gyereket. Ma már egy „hugi” is van mellette. Megvettek Gödöllőn egy öregecske házat, s ahogy az asszony lélekben és testben fiatalabb lett, a ház is újjászületett. Otthon lett, olyan, amilyenről cselédlány korában álmodni sem álmodhatott. — Elégedett vagyok-e? Nem. Magammal, magunkkal soha nem lehetek elégedett. És erre nevelem a gyerekeket. A magáét és másokét Akiknek a magyar irodalom nagyjairól magyaráz, könyveket ad a kezükbe, s velük együtt nevet, ha okuk van a nevetésre. Tanárnő. Kommunista, aki az osztályban, a pártszervezetben, otthon tanít, nevel. Mindig többet ad és mindig többet követel. Minden reggel a HÉV megszokott második kocsijába ül be. Minden reggel végigmegy a pesti utcán az elegáns, szép nő. Ki látja benne a múltat, a kékfestőben remegő kamaszlányt, az utcára tettet? Emberi szeméremmel takarja a múltat, nem engedi látni a sebeket. Szeretik, tisztelik. Határozott és következetes. Nagyon jól tudja, mi. mekkora távolság választja el az igent, s a nemet. Megjárta ezt az utat, s ezért nagyon jól tudja, honnét hová vezet. Egyszer, amikor az eredeti foglalkozása kérdéshez azt írta be: cselédlány, azt mondták neki, ugyan ne vicqelj. Nevetett. A kultúrális szemle szavaiéinak bemutatójára zsüriel- nöknek hívták. Amikor a harmadik szavaló felment a pódiumra, s elmondta az első sort, otthagyta a termet, öt perc múlva, amikor visszajött, az arca már újra nevetett. A folyosón szédülten, sápadtan támasztotta a falat. Mély lélegzetet vett. És akkor, ott értette meg, hogy nemcsak a múltat győzte le, hanem a vers felidézte kis Mariska emlékeit is legyőzte. Amikor visszament a terembe, ha sápadt arccal is, de ezért nevetett. Mészáros Ottó I tt a környékünkön szem- reveszek minden frissen- i nyílt boltot, új portált, fel- ; tűnt tehát ez a Patyolat-fiók is, I eddig még nem láttam. Egy- í ideig kívülről nézegettem és jmert elég sokan lépték be, jöt- ! tek ki az ajtaján, kíváncsi let- ! tem és ha nem is volt nálam j fehérmeműs-csomag, én is be- j sétáltam. í Két fiatal lány szorgoskodott ! a pult mögött és fogadta a ve- j vöket. : Egy nagyon elegáns, fiatalos, ! parókás hölgy méltatlankodott: ! — Hiszen már tegnapelőttre 'ígérték, micsoda kiszolgálás, fhogy lehet, hogy még nem ! kész? : Kedves mosollyal, bocsána- ! tot kérve, válaszolt neki a Pa! tyolat-kartársnő: * ! — a központból azt mond- ! ják, hogy sokkal több folt van ! rajta, mint ahogy ön hölgyem, : eredetileg mondta ... tovább í tart, bizony. ; Felháborodva méltatlanko- : dott a hölgy: í — Az lehetetlen, majdnem ! tiszta volt.... > Igen elcsodálkoztam. És cso- jdálkozásom növekedett, ami- • kor a következő beszélgetést ! hallottam. í Egy középkorú, nyalkabajú- : í szú úriember — kezében a : ; slusszkulcsot pörgette — pa- i \ naszkodott: ; \ — Nagyon magasak a maguk ■ i árai ... a legutóbb elég volt: ; egy kis jóvátétel, magamba- í i szállás, most meg dupla annyit : : kémek... : i ‘ ■ Az angyalarcú kiszolgálónő ■ \ széttárta a karjait és csende- ; : sen mondta: i ] I — Nem tehetünk arról uram, j : hogy ezúttal megint több gon- j ; dot okoz nekünk. A minőségi \ í munkát meg kell fizetni. Vi- : ; gyázott volna jobban. Előre fi- ' jgyeime'tatem, ha legközelebb; : jön, akkor esetleg semmi kő-. Irülmények között -steift vállal- ■ • juk a tisztítást... ; r'j i \ A harmadik fél egy fiatal- ; ember volt, nagyon sze- \ | rényen viselkedett, lesütötte a ; j szemét, s két tenyerét nyújtót- : ! ta a kiszolgálónak. Nem lát- ! í tam, hogy valami is lett volna : ! az üreg tenyéren. De a pult j mögötti leány szelíden bólin- ; ; tott. Valamilyen rekeszből • ! elővett valamit, nem volt az ; olyan csomag, mint amilyent a ! Patyolatnál szoktam látni, egy- '■ általában nem volt semmi. AMWXWVWWVWVWVWWWVWWWWVWWWVV A háborúi megelőző utolsó £ --------- — tavasszal történt. É Az utolsó munkásünnep volt É ez, melyet a királyi Jugo- ^ szláviéban ünnepeltünk. ; Az Utcára vér , «orrant. ?---------------Rendőrök, tunte\ t ők összevegyültek. Az ösz- ; szecsapásban már nem vol- É tak különvált csoportok, mell ; mellnek feszült, szemtől szem- ä ben álltunk egymással. Mint- É ha roham közben az ellenség \ sáncaiba ugrottunk volna, s Í most végső tusában, amikor É visszavonulásról már nem flehet szó, leszámolunk egy- É mással. É Ugyanakkor, amidőn mi a É Massaryk utcán törtünk elő- \ re, néhány nagyobb munkás- É csapat a Színház térre veze- É tő más utcákon rohamozta É meg a rendőröket. Egy erős É felvonuló csoport a Tresnjev- É káról érkezett. A kömmunis- É ta munkások és ifjúmunká- É sok nagyobb csapata a villa- É mos vasutasokkal egyetértés- É ben már reggel fél ötkor be- É hatolt a remízbe és megaka- É dályozta, hogy a villamosok É a városba menjenek. Aznap \ - J »Ma, november 29-en van a Ju- goszláv Szocialista Szövetségi Köz- / társaság állami ünnepe, a szövet- í ségi népköztársaság kikiáltásának Y huszonegyedik évfordulója. Ebből ^ az alkalomból közöljük Dusán Ca- É lie budapesti jugoszláv nagykövet j „Egy egyetemista feljegyzései” cí- í mű nemrég megjelent emlékiratá- í nak egy töredékét, amely a zágrá- í bi forradalmi munkásság és a z kommunista főiskolai hallgatók r együttműködését örökíti meg.
