Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
1954. NOVEMBER 29, VASÁRNAP-k/OHod Falmelletti Fábián barátját, az... Szóval, ez is egyike volt, amiért a pokolra szokták lapátolni a túlvilágra tévedt ügyfelet. Történt pedig egyszer, egy kimerítő, reprezentálásoktól terhes nap után, hogy Fábián álmot látott. Azt álmodta: meghalt. Porhüvelyét a fővárostól adományozott díszsírhelyen nagy pompával és egy válogatott meccsre való tömeg Dunát árasztó könnyszakadásától kísérve eltemették, lelke azonban elröppent túl a fellegeken, túl a mesterséges holdak és túl az ősbolygók pályáján a végtelen magasságok felé. Csodálatos repülés után, amelyet az igazgatói alap terhére rendelt szférák zenéje kísért, megérkezett Szent Péter elébe. A jóságos öreg jóságos mosollyal fogadta, s már vette is a nagy kulcsát, hogy megnyissa Fábián előtt a mennyország kapuját. A néhai vállalatvezető időtálló lelke megkönnyebbülten fölsóhajtott, s már lépett is a küszöbre, amikor a híres kapus hirtelen visszafogta. — Nem engedhetlek be, fiam. — De miért nem, szent atyám? — tette keblére mindkét kezét Fábián. — Mert falas a ruhád — Fábián előneve igenis nemesi elönév. Mégpedig nem őseitől örökölt királyadta rös- telleni való, hanem munkatársaitól kapott baráti értékelés. Ennek megfelelően az adományozás nem ünnepség keretében történt, nincs róla kutya- bőr, de mégis van a nemesi rangjelző, ha ö nagy szerénységében teszi is, mintha nem tudna róla. Természetesen története van ennek. Fábián természetes fia egy földesúrnak, akit ő a szabadságharc századik évfordulója alkalmából mélységesen megvetett s evvel egyidejűleg fölkereste édesanyját, aki egy budapesti kórházban folytatta takarítónői hivatását. Az édesanya könnyekig meghatva lépett fia lelkében a megvetett atya helyébe. És Fábiánt még azon a héten kinevezték vállalatvezetőnek. Fábiánt a korabeli kádere- zés kitűnően minősítette, hiszen ő maga mondta több ízben, hogy feltétlen híve a rendszernek. Nem tartotta vissza ennek hangoztatásában az sem, hogy számtalanszor megjelent atyai nagynéniének szelleme álmatlan éjszakáiban és csontos kezével fenyegette: a pokolra fogsz jutni, a mélységes pokolra. Fábián azonban, sőt ennek ellenére vakmerő volt, mert vérében volt a bátorság, az új szeretete és valami semmitől vissza nem riadó elszántság, amely nem ismerte a lehetetlent. Éppen ezért... ... O volt az, aki minden újítást elfogadott, amelyet már legalább tíz helyen bevezettek és jó eredményéről megbizonyosodtak, ö volt az, aki felfedezte a felfedezetteket, ha azoknak felfedezését felfedezendőnek tartották az illetékesek, ö volt az, aki merészen előléptetett mindén fiatal tehetséget még akkor is, ha az illetőnek csak két barátja, vagy egy vérrokona volt felettes szerveknél, ő volt az, aki mindenkor önzetlenül és önfeláldozóan cselekedett és minden viszontszolgáltatás ellen hosszan szabadkozott, de a világért sem sértett volna meg senkit, mert ama nagynénje több ízben figyelmeztette: aki megsérti az ö feleDALOLJÁTOK AZ ASSZONYT Daloljátok a forró-testű asszonyt, ki úgy ölel, mint rács-nélküli ablak a fölkelő Nap boldog sugarát. Daloljátok az erős-kezű asszonyt, ki örömeit kenyerünkbe gyúrja. Daloljátok a gépek mellett állót, ki elindul már kakasébredéskor és duzzasztja a gyárak zúgó hangját. Daloljátok az örök talpraállót, a lélekmentő alázatát hordót, ki elhozza a bátor igazságot. Daloljátok a szellem palotáit szelíd szavakkal csöndben feldíszítőt, ki összegyűjti szerényen az élet törvényein a mindennapok rendjét Daloljátok a verejték-hullajtót, kinek kezében fölragyog a pólya, mint szőke Hold a langyos éjszakában, és minden nappal előbbre ül bölcsen az egyenlőség oszlopcsarnokában. A Néma levente Agárdy Pétere rendezett. Néhány nappal a műsor előtt az egyik legkiválóbb szavaló megbetegedett. Az osztályfőnök önként jelentkezőt keresett. Kevés sikerrel. Akkor megállt Vereczkei padja előtt: — Te fogsz szavalni, Vereczkei — jelentette ki ellentmondást nem túróén. A nyurga diák elsápadtan hebegte: — Én nem tudok szavalni, tanár úr ... S a válasz: — De tetszel a lányoknak. S az is valami! Tiltakozott. Nem és nem. Mire az osztályfőnöke: — Akkor megbuktatlak! Csak a tanári hatalomnak engedve állt ki a színpadra. Osztatlan sikert aratott. A siker mégsem kápráztatta el. Az nyernem. Miközben az egyetemi könyvtár felé futottam, öt lovasrendőrt pillantottam meg mögöttem. Sokat sportoltam s így meglehetős gyorsan tudtam futni. S ha az ember nagy veszélybe kerül, valósággal szárnyai nőnek. Mindamellett a lovak egyre jobban beértek. Tudtam, nem bírom sokáig. Még néhány pillanat és — végem van. Egy nagyobb tüntető csoport, amely a Botanikus kert közelében állott, részvéttel nézett rám. Tudtam, szívesen segítenének rajtam, ebben a pillanatban azonban nem várhattam tőlük segítséget. A kerten át akartam elmenekülni. A legelöl lovagló rendőr azonban már a sarkamban volt. A vágtató ló már ott fújtatott a hátam mögött. Ügyesen átugrottam a drótkerítést, amely két fasort választott el egymástól. Mindez egyetlen pillanat alatt történt, amikor a rendőr már szinte elért a karjával. A ló a drótkerítés előtt megtorpant. Látva, hogy nem tud átugratni, a rendőr körüllovagolt. Ez elegendő volt arra, hogy legalább egy percnyi egérutat nyerjek. A lovasrendőrök igyekeztek bekeríteni: kettő az egyik, három a másik irányból. A tüntetők visszafojtották lélegzetüket. Mögöttem csak a lovak egyre szaporább dobaja hallatszott. Már nehezen lélegzem, kimerültén. Lépteim sem olyan könnyűek, mint futásom kezdetén. S mikor már egyáltalán nem vártam segítséget, egyszerre csak egy halk, de tisztán kivehető hangot hallottam, amely inkább parancsolt, semmint hívott: — Ide, ide hozzánk, kicsi! — Felismertem a hangot, s pillanatig sem gondolva, mi fog történni, nekifutottam a tüntetők tömegének. Mintegy varázsütésre szétnyíltak előttem a sorok, s már be is zárultak. S miközben az utat adó munkások sűrű tömegében szaladtam, már ott is álltam Rade Koncár, a központi bizottság titkára előtt, aki az imént odahívott. De most nem volt idő a hálálkodásra. Már abban a pillanatban, amikor a tüntetők közé ugrottam, megmenekültem. Ha háromszoros erővel támadnak a tüntetőkre, a rendőrök akkor sem tudtak volna keresztültörni soraikon. Sikerrel jártunk. A rendőrök, abban a hitben, hogy megtörik, hogy gyengíteni fogják a munkásmozgalmat, alaposan felkészültek, de mégsem tudták szétkergetni a fegyvertelen munkásokat és munkásnőket. — No kicsi, ugye sikerült? — lépett hozzám másnap Rade Koncár egy értekezlet után, amelyen a május elseje megünneplésének sikerét tárgyaltuk meg. Az értekezleten Rade lelkes hangon beszélt a szervezett munkásosztályról, egyre növekvő erejéről, a közelgő forradalomról. — A zágrábi munkások hősiesen viselkedtek. A kommunisták elvégezték feladatukat! — mondotta az értekezleten, aztán mintha kissé elkomorult volna: — csak éppen semmi szükségünk arra, hogy veszélynek tegyünk ki olyan sokat tapasztalt pártmunkásokat, akiket a rendőrség már érettségi után előbb az orvos- egyetemre jelentkezett. De beadta — elsősorban tanárai bíztatására — felvételi kérelmét a színiakadémiára is. Az egyetemre már felvették, amikor behívták az akadémiára. Kiss Ferenc volt a vizsgabizottság elnöke. — A repertoárja? — kérdezett rá. Meglepődött. — Kiss József: Egy sír című versét tudom... — Csak? ... Mondja. Csapnivalóan adta elő. Akkor Gál Gyula, a vizsgabizottság neves színész tagja odafordult hozzá: — így el tudná mondani? — kérdezte, s mielőtt még válaszolhatott volna, maga mondta el a verset. Elismételte utána. S az eredmény: — Felvételt nyert! Néhány esztendővel később már a Nemzeti Színházban játszott. Onnan hívták be katonának. Aztán vidéki állomások következtek: Szolnok, Miskolc, újra Szolnok, majd Budapesten előbb a Kamara Színház, azután a Royal Varieté. 1958 óta az Állami Déryné Színház tagja. Legnagyobb színpadi sikerei — Jókai: Aranyember,. Heltai: Néma levente, Kodály: Háry János, Bródy: Tanítónő. Jelenleg Tóth Miklós: Jegygyűrű a mellényzsebben című vígjátékában alakítja Csőri Antal figuráját. A közel százhetven előadás tanúsága szerint — sikerrel. versíró diák a sikeres színészben sem halt meg. Megőrizte az írás szereimét, csak éppen az írás műfaja változott. Mint színész , a drámában találta meg önmaga új kifejezési formáját.- Első jelentős kísérlete Spartacus című drámája volt, amelyet beküldött a felszabadulás tizedik évfordulója alkalmából rendezett színműpályázatra. A mű élénk visszhangra talált, az akkori Néphadsereg Színház tervezte is bemutatását, előadásra mégsem került, az igazgató — Ladányi Ferenc — távozása miatt. A látszólagos kudarc azonban nem szegte kedvét s egy esztendővel később, 1955 márciusában mint színpadi szerző is bemutatkozott. Igaz, nem pest; színház, hanem a miskolci mutatta be Vizsgázik a tanár úr című vígjátékát. ötvennyolcban az akkor alakult Pest megyei Petőfi Színpad Vereczkei Zoltán új vígjá- tékával, a Férjek papucsban című darabbal kezdte meg működését. Ezt a művét két esztendővel ezelőtt a szabadkai A Háry János címszerepében Magyar Színház is bemútatta. Kilencven alkalommal játszották, pontosan annyiszor, mint előtte Pest megyében. Most, ha nem is önálló darabbal, de egy kevésbé ismert Jókai mű dramatizálásóval jelentkezett. A Szerelem bolondja i-nak díszbemutatójára tegnap este került sor a nagy magyar mesélő, Jókai Mór szülővárosában, Komáromban. S az íróasztalában új művek várnak bemutatásra. Köztük a nemrég befejezett Forradalmi etűd, amely a házasság mai válságának problematikáját viszi színre. Hőse egy munkásból lett mérnök, aki cserbenhagyja feleségét, miután —• az asszony áldozatvállalásának és lemondásának eredményeként — zsebében tudja a diplomát. int rendező, 1957-ben M' mutatkozott be a közönségnek. Heltai Jenő: Néma levente című színművét rendezte a Játékszín társulásával. Ezf"Követően az Állami Déryné Színháznál mint játékmester működött közre Kerekes Imre: A siker titka című művének rendezésében. — Úgy érzem — mondja —, hogy a huszonöt esztendős színészi munka megérlelt arra, hogy önálló rendezőként is megálljain a helyemet. Ezekben a napokban folynak Gyárfás Miklós: Kisasszonyok a magasban című vígjátékának próbái Verec:kei Zoltán rendezésében. A bemutatóra karácsony első napján Vácszent- lászlón kerül sor. Vereczkei Zoltán gazdag huszonöt eszlendöt tud már maga mögött. Negyvenhat éves. Még sok sikert arathat, mini színész, író és rendező egyaránt. Prukner Pál jól ismer. Ha azt mondtuk, f, hogy ezek az elvtársak ne f, mutatkozzanak az utcán, erre ff okunk volt. Hamarosan elér- ff kezik a döntő leszámolás őrá- ^ ja, a végleges győzelem nap- í ja, s akkor minden egyes ff kommunistára szükségünk ff lesz. ff y S én egyre arra gondoltam, ^ hogyan találkoztam tegnap f Horvátország Kommunista f Pártjának központi bizottsági ff titkárával, s hogyan mentett^ meg a rendőrség karmaiból. ff Arra gondoltam: lám, azt ff mondja, a rendőrség előtt jól í ismert kommunistáknak nem'/ lett volna szabad az utcára ff menniük, ő pedig ott volt.. .ff De tudtam azt is, hogy a régi. ff lelkes forradalmár nem tudott^ ellenállni vágyának, nem tu- ^ dott a szobában maradni: ott^ kellett lennie elvtarsai között. í S nem álltam meg, hogy meg ff ne mondjam neki: — Hát neked szabad volt ff a tüntetők sorába állnod, ha'/, tudod, hogy minden rendőr í ismer? ? Vezetőm volt, mégpedig^-------------------olyan veze- £ t őm, akit tiszteltem. Elegendő f, lett volna, ha kissé szigorúbb ^ pillantást vet rám, s én elhall- ff gatok. De Rade Koncár nem í Rade Koncár lett volna, ha így cselekszik. Karonfogott sí baráti mosollyal nézett rám:? — Tudod, hogy van az: az ff ember nem tud ellenállni... ß Valóban: ki lett volna az a| forradalmár, aki ezen a na- ß pon a szobájában marad, s ( nem áll be a tüntető munká- 'f sok sorába, s nem vesz részt a ff véres rezsim őrizőivei folyta- ^ tott leszámolásban! Csuka Zoltán fordítása íMerengés (Foto: Kotroczó) S%ínés%, író, rendelő t" ! TTUSzonöt esztendeje kez- dődött Vereczkei Zol- : tán színészélete. Hiva! talosan. A Nemzeti Színiház ; színpadának rivaldafényében, ! De már a huszonöt esztendőt ! nek is előzménye van. S Versírással kezdte. Még gim- ! nazista korában, S ha akkor j kérdezi tőle valaki, mi szedreinél lenni fiú, gondolkodás É nélkül vágja rá: költő! A színészetről még csak nem is ál- ^ modott. S Diák-fejjel nyert verspályá- f zatot. Kiadó is jelentkezett: \ nyomtatásban, kötetbe gyűjt- \ ve megjelentetné verseit, ötszáz példányban. Egyetlen fel- 2 tétellel: ha kötetére kétszáz \ előfizetőt szerez. Mert csak így '' üzlet az üzlet. Önérzetesen kifordult a ki- \ adó irodájának ajtaján. A toll- \ ra esküdött s nem az ügynöí kösködésre. > \ Nyolcadikos korában a gim- \ názium lányokkal összevont ^ önképzőköre szavalóversenyt y mondta az öreg és leemelt egy£ fényes csillagot. Fábián megnézte magát a ff fényes csillagban és — egy^ uram, teremtőm! — csak-f ugyan falas volt az ő ruháza- ff ta. Elkezdte hát tisztítani. Elő- 'f szőr csak kézzel, aztán kefét % kért egy jóságos angyaltól. De ff a fal hagyta folt csak nem jött | le róla. ^ — Nem veszi le azt rólad, % fiam, a Patyolat sem! — szólt $ részvéttel az öreg kapus. Fábián ekkor gondolt —ff egy tőle megszokott — óriásit f és levette a felső ruháját. De % — jaj neki! — az alsó ruhája % is csupa fal volt. Most már ff mindegy, gondolta magában $ és letépte magáról az alsó ru-£ háit is, de a fal ott éktelenke-% dett a testén. Kétségbeesetten £ nézett a hőn állított ajtóra, % ahol azonban ekkor már nem$ Szent Péter állt, hanem amaf nagynéni. á- ^ A nagynéni még akkor isy kárörvendően vigyorgott rá, ff amikor fölébredt. Fábián azonban csupa fy csakazértis volt, tehát elható- ff rozta, óvakodni fog még attól'j is, hogy akárha sugárzási öve-ff zetébe kerüljön bárminemű | falnak. És mégis ezután kapta a Fal- í melletti nevet. Sólyom László ff 1
