Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-27 / 278. szám

MOHOB°VlDfn P'E S V, M E. G Y E I HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA LUCA SZÉKÉKÉNT KÉSZÜL A GÉPMŰHELY VI. ÉVFOLYAM, 278. SZÄM 1964. NOVEMBER 27. PÉNTEK A sápi tsz kommunistáinak legfontosabb feladata: segíteni a gazdálkodás megjavítását ezek megoldásához a tsz ve­zetésének megerősítése. A vitában hét elvtárs kért szót. Polenyik János az idő­szerű munkák elhanyagolását sérelmezte. Szirághi Mihály az állatok takarmányozási gondjáról szólott, Federics Mi­hály a gazdálkodás számos hi­bájára hívta fel a figyelmet. Molnár András a brigádveze­tők felelősségéről, Szántai János a bizalmiak feladatairól beszélt, Kerkuska Károly is sok hibára hívta fel a figyel­met. Polinger Ferenc, a járási pártbizottság munkatársa a tsz előtt álló legfontosabb fel­adatok megoldásáról beszélt. A vita után a taggyűlés megválasztotta az új vezetősé­get. A titkár Horinka István elvtárs lett ismét. Bognár Miklós Messzi fröccsen az olaj a nagy tepsiszerű edényből, * amikor beleejtik az U—28-as fogaskereket, s a tócsák vize hamar szivárványszínt ölt az edény környékén. Bírta Ist­ván szerelő tocsog a bokáig érő sárban, s amikor fázni kezd a lába, nekiiramodik, hogy a nátha előtt elérje még a „szerelőcsarnokká” át­alakított tenyérnyi bognár­műhelyt. Amíg a kályha mellett átmelegednek a gévn- beredett lábak, a fiatal sze­relő elmondja, hogy az üllői Kossuth Tsz milliós költsé­get emésztő gépműhelye és színe szinte Luca székeként készül, s a több milliót érő géppark és munkaeszközök fölé az égbolt nyújt fedelet, veri az őszi eső, lepi majd a hó, egész télen eszi a rozs­da. — Igaz ugyan, hogy az alapok készítéséhez még a tavasszal hozzáfogott vala­melyik építővállalat, aztán hosszú időre eltűntek a mes­terek; de most úgy látom, újra bütyköl ott néhány ember. Pedig nem is akár­milyen lesz ez a műhely! — veszi át a szót Kellner Sebestyén, aki szintén sze­relőként dolgozik a Kos­suthban. Papírt kerít, s már­is rajzolja a tervezett tá­gas, világos épületet, ahol három gépet is javíthatnak egyszerre. — Külön hegesz­tőfülke lesz, s a kovácsok is külön helyiséget kapnak. A korszerű berendezés­hez egy fúrógép és az Ajax-kalapács már meg­érkezett, a nagy esztergagép érkezé­sét is várjuk. A szín fedelet nyújt a tsz 15 erőgépének, s ott meg­bújhatnak a munkaeszközök is. A hengerfúráson kívül minden javítást elvégez ez a jól képzett szerelőcsoport, persze az alkatrészhiány itt is okoz némi gondot, nehéz­séget. Ezért áll ott már na­pok óta az U—28-as is, mellette a Maulwurf fogas­kerékre vár. A szerelők új­ra a sarat tapossák, olajban fürdetik, mossák az alkat­részeket, néha száll csak egy-egy sóhaj a közelben ké­szülő szerelőműhely felé, amelynek már régen készen kellene állnia! Kiss Sándor Kis létszámú és igen magas átlagéletkorú a tápiósápi Pe­tőfi Tsz pártszervezete. A tsz problémáit jól ismerik a párt­tagok, segíteni szeretnének megoldásukban, de a tapasz­talatok szerint ez eddig nem járt a kívánt eredménnyel. A taggyűlés előtt az elvtársak között igen feszült volt a han­gulat — érezni lehetett, hogy mindenkinek van mondani­valója, mindenkit foglalkoztat valami. Horinka István párttitkár ismertette a vezetőség beszá­molóját a végzett munkáról. Kevés eredményről, sok prob­lémáról esett szó. Vannak még bajok a párt belső életé­ben a tagdíj, az oktatás, a szervezeti élet területén, an­nak ellenére, hogy az utóbbi félév erőteljes fellendülést eredményezett. A tsz gazdálkodásában sú­lyos helyzet alakult ki. Na­gyon érződik az elnök és a fő­állattenyésztő hiánya. Rossz örökség, de a ma jellemzője is a sápi tsz-ben a munka szervezetlensége, a 30-féle bérezés, a munkafegyelem hiánya. A dolgozók között nagy bérfe­szültség van, nincs becsülete a munkaegységnek. A gazdaság szervezése is szétzilált. (Pél­dául: mindhárom üzemegy­ségben van kertészet.) Az idei termésátlagok döbbenetesen alacsonyak. Őszi búzából 6,4 mázsát, őszi árpából 6.6, bor­sóból két mázsát sikerült el­. 1 saakemb&r mondja az ujj építésügyi iörvénvröl SPOR T Kezdődik a polgári védelmi oktatás fűtés és a világítás. Ez sem volt kis gond, hiszen a já­rásban 163 csoport lesz. Mo- noron egyedül 21 oktatási csoportban hallgatják majd az emberek az előadást. Elő­készítettük a kiértesítő lapo­kat is. Lényegében csak a névsor hiányzik. — Már csak az kell, hogy az emberek — saját érde­kükben — minél nagyobb számban vegyenek részt az oktatáson! MAI MŰSOR Mozik Honor: Trubadúr. Vecsés: párduc I, II. (szélesvásznú). A múlt héten alkotta meg országgyűlésünk az új építés­ügyi törvényt. Időszerű és szükséges volt, hiszen még az 1937-ből származó törvény uralta a legtöbb építésügyi követelményt, a feladatok jó részét. Ez a törvény már el­avult, hiányos is volt. Kovács István a járási ta­nács építés-közlekedési cso­portvezető főmérnöke az új törvényről a következőket mondotta: — Az új törvény a terület- rendezés és ennek keretében a város és községrendezés te­rén több évre, évtizedre te­remti meg a települések és az építmények egymással ösz- szehangolt műszaki alapjait, illetve rendszereit. Több, fő­leg nagyobb községünkre el­készült az egyszerűsített ál­talános rendezési terv. Az érintett községek tanácsülé­seiken jóváhagyták e terve­ket. Betartásukat most már törvény is erősíti. Komoly feladat elé állítja a tanácsokat az új törvény, hiszen kimond­ja, hogy a tanácsok az építésügy gazdái. — Itt van például a telek­gazdálkodási rendelet betar­tása, amelyet eddig sok he­lyen mellőztek, különböző okokra hivatkozva. Ha közsé­gi tanácsaink az építésügyi törvényt maradéktalanul vég­re akarják hajtani, fő felada­tuk lesz a központi belterüle­A siilyi fmsz híreiből: , Nyereség, taggyűlés, könyvárusítás A fővárosban, a Péceli úti tornacsarnokban folytatódtak a teremkézilabda-bajnokság küzdelmei. A gyömrői fiata­lok ismét nagyszerű napot fogtak ki. Már az első per­cek nagy gyömrői fölényt hoztak. Ennek ellenére a gólok váltakozva estek. A félidő utolsó perceiben si­került a gyömrőieknek két góllal elhúzni ellenfelüktől. Szünet után hatalmas hajrá­ba kezdett mindkét csapat. Az ipari tanulóknak sikerült 9:9-re egyenlíteni. Ekkor úgy látszott, hogy fordul a koc­ka. Nem így történt. A lel­kesen és nagy kedvvel ját­szó gyömrői fiatalok perce­ken belül három góllal biz­tosították be győzelmüket. Jó iramú, színvonalas mér­kőzésen a gyömrőiek megér­demelten győztek jó hírű el­lenfelük ellen. Góldobók: Somogyi G. (5), Somogyi K. (3), Kovács Gy. (2), Kacziba V., Baranyai. Jó: Somogyi G., Somogyi K., Kovács Gy. SAKK — MATT A JTS mellett működő sakk- szövetség járásunk 1964. évi egyéni bajnokságát a várható nagy nevezési számra való tekintettel körzeti rendszer­ben bonyolítja le. December 13-án: Monoron, Gombán, Gyömrőn és Tápiósülyben, aki a legtöbb mattot adja el­lenfelének, jogot nyert a december 20-i járási döntőn való részvételre. VALAKI SIR érni. A kukorica azt hozta, amit vártak, de 50 holddal kevesebb területet vetettek be, mint tervezték. A tsz-nek előreláthatólag 1,5 millió fo­rint mérleghiánya lesz. A múlt év zárszámadásánál félrevezették a tagságot — azt mondták a vezetők, hogy a tsz 1,2 millió forint kész- pénzvagyonnal rendelkezik, ezzel szemben csak 33 ezer fo­rint volt az egyszámlán. Je­lenleg az állam pénzéből tart­ja fenn magát a tsz. A beszá­moló hangsúlyozta, hogy a legfontosabb feladat: kilábalni a bajból. Sápon minden adottság meg­van a jó gazdálkodásra. Ez a föld évszázadokig el tudta tar­tani a dolgos sápi népet, most még meg tudná gazdagítani is, de ehhez fel kell számolni a vezetési, munkaszervezési hi­bákat. A határozati javaslat a kö­zeljövő legfontosabb fel­adatait tartalmazta. Még eb­ben az évben 500 hold mély­szántás, 200 holdról a kukori­caszár letakarítása, trágyázás, 15 hold silózás a feladat. A jövő évi feladatok közül első helyen áll a kertészet egységesítése, az állattenyésztés fellen­dítése (megfelelő szakember beállí­tása, takarmúnytermelés), a segédüzemágakban rejlő lehe­tőségek kiaknázása, mind­téből kiindulva folyamatosan biztosítani az üres telkek be­építését. Ezáltal rendezetteb­bek is lesznek községeink, s ugyanakkor nagyobb fejlő­dési lehetőségünk is lesz. — Jelentősnek tartom a tör­vénynek azt a részét, amely kimondja, hogy a tanácsok il­letékességi területükön építésügyi szabályokat alkothatnak, amelyek figyelembe vehetik az adott terület sajátosságait és a lakosság szokásait. Két­ségtelen — fejezte be mon­dandóját Kovács, István —, hogy csoportunk feladata, de hatásköre is az új törvény alapján a jövőben növekedni fog. — BM — MONORI BIRKÓZÓK SIKE- KÉZILABDA TEREMTORNA RE EGERBEN Gyömrő— 4. sz. ITSK 12:9 (6:4) Egerben vasárnap Heves megye—Pest megye birkózó­válogatott csapatverseny volt. A megyei válogatott keret­ben négy monori versenyző is szerepelt. A 19:2 arányú Pest megyei győzelemhez nagyban hozzájárult a négy monori sportoló másodper­ceken belüli kétvállas győ­zelme. Szőnyi János 25, Győ­ri László 45, Izmán Sándor 20, Asztalos Lajos 30 másod­perc alatt fektette kétvúllra ellenfelét. •k Bírkózóverscny lesz vasár­nap délelőtt 10 órai kezdettel a sportegyesülét székhazában Monoron. ahol a hazaiak a Budapesti Honvéd csapatát látják vendégül. órakor Úriban, 29-én pedig délután három órakor Tápió- sápon taggyűlést tart. Tárgy: az első fél évi gazdálkodás értékelése. Vasárnap Tápiósüly, Tápió- sáp és Úri községekben a legszebb és legjobb könyvek népszerűsítése érdekében — az fmsz aktíváinak bevonásá­val — 100—100 úttörő pajtás keresi fel a lakosságot ottho­nában. Czirinkó Sándor főköny­velő a legutóbbi felügyelő bi­zottsági ülésen ismertette az fmsz háromnegyed évi gazdál­kodásának az eredményét. Eszerint az első háromnegyed évben elért tényleges nyere­ség százezer forinttal több mint amit egész évre tervez­tek. Ez azt jelenti, s minden remény megvan arra, hogy a nyereségrészesedés összege hasonló lesz a tavalyihoz. Az fmsz 28-án délután öt A gázálarcok, egészség- ügyi csomagok, szemléltető képek nagy tömege fekszik a parkettán, katonás rend­be rakva. Mintha csak ar­ra várnának, hogy az em­berek vegyék kézbe őket, tanuljanak róluk. — így is lesz — mondja Illés István, a polgári véde­lem járási törzsének parancs­noka. — Ezek az anyagok nem lesznek már sokáig itt. December elsején, másodi­kén megkezdődik községeink­ben — Bénye, Csévharaszt, Ecser, Káva, Péteri és Va­sad kivételével — az okta­tás. — A 15 órás elméleti képzést igyekszünk minél színesebbé tenni. Jól kép­zett előadóink lesznek, az jj előadások témája is érdé- '• kés. Meg szeretnénk ismer- \ tetni az emberekkel; milyen j nagy hatású támadófegyve- í rek vannak, az alkalmazásuk í után keletkezett károk ellen; hogyan lehet védekezni és; általában megtanítani őket a \ védekezés lehetőségeire, mód- l szereire. Hét témakörből álló (f előadássorozat lényegében a í polgári védelmi oktatás. — Elsősorban üzemek, tsz-j ek és egyéb intézmények í dolgozóit szeretnénk oktatni.! Mivel azonban az oktatás i 1964—1970-ig tart, minden- : kire rákerül a sor. Egyéb- í ként elég nagy probléma az \ üzemi munkások kiképzése is, j hiszen sok helyen nemcsak j egy műszakban dolgoznak! az emberek és össze kell í hangolni az előadók és a } hallgatók szabad idejét. Sze- \ rencsére a községek vezetői- j tői elég sok támogatást ka-< punk, ezt a problémát is si-j kerül időben megoldani. — Az előkészítő munkÚ- i kon már lényegében túl- í jutottunk. A községekben a j helyi tanácsi, gazdasági és j társadalmi szervezetek veze- j tői megtartották a koordi- j nációs értekezletet, ahol az j első mozzanatokat megbe-! szélték már. A legtöbb cső- portnak már megvan az elő-1 adója, biztosított a hely, a i A szomszéd szobában vala­ki sír. Ott az állami gon­dozottakkal foglalkoznak. Át­megyek, megnézem: ki az, aki sír? Sötétkék mackóruhás kis­fiú, olyan 10 év körüli. Szívet- tépő zokogását nem lehet kö­zönyösen nézni. — Miért sír? — kérdezem az ügyintézőt. A két asszony, aki bekísérte a kisfiút, tanács­talanul topog. — Nem akar megszokni — mondja az egyik. Állandóan sír az anyja után. Az ügyintéző tanácstalan. Már mindent elmondott, amit elmondhatott. Talán kedveseb­ben és szívhezszólóbban, mint általában az ügyintézők ilyen­kor mondani szokták. Hiába. A kisfiú haza akar menni. Ha­za az édesanyjához. Ahhoz az édesanyához, aki megvált tő­le. Olyan körülmények között él, hogy meg kellett válni tő­le. Talán így kényelmesebb az élete. A gyerek mégis haza akar menni. Csüggedten me­gyek vissza a munkámhoz. Felzaklatva próbálom folytat­ni ott, ahol abbahagytam. Nem megy. Valahonnan a múlt hét lakatra zárt ládájá­ból előkúszik egy emlék. lyiapsütött erkélyt látok, két / V tíz év körüli kislány, s egy 14 év körüli nyurga fiú áll ott egymás mellett, Az er­kély az Üllői úti gyermekvédő intézet kertje fölött van. A vö­rös hajú kislány szája tele se­bekkel, arcán is zúzott seb ék­telenkedik. Idegenül, de barát- hozásra készen méregetik egy­mást. — Neked mért ilyen az or- cod és a szád? — kérdezi az egyik kislány a másikat. — Nekem azért — mondja a kis vörös készségesen —, mert a mamám megvert, — A mamád? — Igen. A mostohamamám. Mindig vert, mindig. És olyan­kor, amikor apuka hazajött a gyárból, azt kellett monda­nom, hogy elestem, vagy azt, hogy a gyerekek vertek meg. De aztán egy szomszéd néni feljelentette és most itt va­gyok. Neked is mostohád van? — Nem, dehogy! — tilta­kozik riadtan a másik. — Az én anyukám édes — és a sze­me máris teleszalad könnyel, ahogy kiejti a nevét. — Mégis idehozott? — kér­di csodálkozva a kis vörös. — Nem az anyukám hozott be. Tudod, az én anyukám és apukám nincsenek együtt. Az apukám el akar vitetni az anyukámtól. Jött is egy olyan papír, hogy a jövőm nincs biz­tosítva az anyukám mellett és attól fogva mindig jött értem az altiszt a községházáról, hogy ide behozzon. Ügy dug- dosott hol anyuka, hol a házi­néni, teknő alá, a kamrába, padlásra, bokorba. És jöttek, mindig jöttek. Most itt va­gyok. De az anyukám nem hagy engem itten, már írt az árvaszéknek és ha onnan meg­jön a válasz, akkor hazame­gyek megint... — Mi az az árvaszék? — kérdezi a kis vörös hajú. a másik kislány sem tudja, rl Valami nagy-nagy bár­sonyszékre gondol, s azon va­laki nagy-nagy hatalmasság­ra, aki minden anyuka gyere­kével rendelkezhet és azokkal is, akiknek nincsen anyuká­juk. — Szegény anyukád, most biztos szomorú és sir utánad! Tudod mit? Menjünk el in­nen, Szökjünk meg! — Jó! menjünk haza! — uj­jong a másik örömmel. — De nem lehet ám! —szó­lal meg most először Janika. — Kőből van itt a kerítés, kő­ből van minden... — Dekát, kimennénk a ka­pun — mondja a kis vörös hajú. — Igen, de ott ül a portás bácsi! A két kislány csüggedten néz egymásra. Végül az egyik megkérdezi a másikat: — De te, te hova is mennél? Vissza a mostohádhoz? — Nem. Anyukámnak van egy nővére, tudod, az a ke­resztmamám. Odamennék. — Tudod hol lakik? — Igen ... azt hiszem, tu­dom. Egy olyan nagy ház­ban ... — Odatalálnál? Annyi sok nagy ház van itt... — Addig mennék, míg oda­találnék ... Ö mindig meg­csókolt engem, s olyankor azt mondta: kisbogaram ... A z egyik kislány, a barna fi hajú most Janika lábára néz. Csúnya forradás van az egyiken. — Ez mitől van? — Ez? — néz Janika a lábá­ra. — Nem jól almoztam meg a tehénnek és a gazda na­gyon megvert. Ez nem lett volna baj, nekem már nem is fáj a verés, annyit kaptam. Csak az édesanyámat ne szid­ta volna ... Elébeálltam és mondtam, hogy az én drága édesanyámat ne merje szidni többet... Akkor felkapta a vasvillát. Én elszaladtam, ö men utánam hajította a villát. Beleszaladt a lábamba. Kór­házba kerültem, aztán ide visz- sza. S most megint hová? — Hát van édesanyád? — kérdezi tágranyilt szemmel a barna hajú kislány. — Sohase láttám.,. soha, soha... — tör ki a nagyfiú és sírva borul az erkély korlát­jára. — De ne bántsa senki! — zihálja lellzevesztetten. — Mi lett veled vörös hajú kislány? Mi lett veled Janika? Megtaláltátok-e szeretet után sóvárgó telketek társát, aki enyhítette a gyermekkorotok­ban kapott sajgó sebeket? Mert azok a sebek a legfájób­bak, legelviselhetetlenebbek, végig kisérnek egy életen át. D olgoznom kell. A múlt ládáját becsukom, vissza­nyomom az előtódulni akaró emlékeket. Kint egykedvűen esik az eső. A szomszéd szo­bában valaki sír. Ferenczy Hanna

Next

/
Thumbnails
Contents