Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-22 / 274. szám

8

nsr MEcrei

hírlap

1964. NOVEMBER 22, VASÁRNAP

Veaetósvgválasatás a pártsaorr&actekhen :

\ Demény Ottó:

Wagner Juci sematikus portréja

» z én történetem olyan se- matikus...

Furcsán hangzik szájából ez a szó, s még furcsább a vélemény, hiszen végső soron mindánnyiónk élete „sematikus”. Születünk, élünk, meghalunk. Legfeljebb abban különbözünk, ahogyan élünk. És lehet az élet valóban sematikus? Miért lenne éppen Wagner Juci élete, története az?

— Pedig az!... erősíti újra, s bizonyságul mesélni kezd.

Visszafelé pörgetjük a lapokat: szerdán, a Mechanikai Művek 5-ös pártalapszervezete taggyűlést tartott a gyári kultúrteremben. Öt vezetőségi tagot választott a tagság. S az öt közül egyik: Dobrovitdky An- talné, született Wagner Juci. Négy férfi és ő egyedül nő. Szervezőtitkár lett.

— Miért hívja magát mindenki leánykori nevén?

Nevet.

— Nos, itt kezdődik a történet ... Mindenki így hív, de ma már nem is annyira, mint a korábbi években, fiatalasz- szony koromban, Sokszor olyan kellemetlen volt, ha idegenek előtt mondták, amikor már nyilvánvalóan látszott rajtam, hogy mégsem vagyok leány ... Dehát így szokták meg az emberek: tizenöt éve vagyok a gyárban, kisleányként kerültem ide

A

z út a gyárba természetes volt:

— Diósdon születtem, itt a szomszéd faluban, s ott élek ma is. Itt zajlanak le mindennapjaim: Diósd, s néhány kilométerrel errébb a gyár...

— Kilencen voltunk, testvérek. Édesanyám harminchatban halt meg, apám negyvenötben. A háborúban elesett legidősebb bátyám. Nyolcán maradtunk árván: A "Kisebbeket elosztották maguk között az idősebb testvérek, és gondoskodtak rólunk, bár nekik sem volt könnyű ...

— Tizenkét éves koromban már bentlakó kis cseléd voltam, gyerekeket gondoztam. Később, tizennégy éves koromban már teljesértékű háztartási alkalmazottként dolgoztam a Némái családnál. A háború előtt földbirtokosok voltak, hozzászoktak a személyzethez ... De fizetést nem adtak: a kosztért dolgoztam,

— Ez az időszak volt az első találkozásom az igazi élettel... — emlékszik vissza.

— Valami csalódás érte? Rossz gazdája volt?

— Rossz? Nem mondhatnám, de ítélje meg maga. Egy esetet elmesélek: beteg lettem, mandulagyulladásom volt. Gazdám átküldött a szomszédba lakni... Amikor jobban lettem, de még nem dolgoztam, hazaküldött a nővéremhez, mondván, ingyen nem etet. Majd jöjjek, ha már dolgozni tudok... Hát ilyen gazda volt...

— Akkoriban kezdtem én já- rogatni a SZIT-be. Koller Jancsi volt Diósdon a SZIT-titkár, aki most itt a gyárban meos. Megmondom őszintén, nem öntudatból, nem politikai meggyőződésből, hiszen még gyerek voltam: csak hogy gazdáimat bosszantsam ... Két szilvesztert töltöttem náluk, s mind a kétszer arra ittak, „na ez az év meghozza a fordulatot, addig kibírjuk féllábon is!... Akkor aztán vége lesz a munkásbrancs uralmá- n-ü! . .." Később, amikor érteni is kezdtem a politikát, nevettem rajtuk. Ez a két szilveszter, a negyvennyolcas és a negyvenkilences volt: csakugyan a fordulat éve, de nem úgy, ahogy ők gondolták ...

— A SZIT-ben Koller Jancsi, meg a kommunista sógorom bíztatni kezdtek: „Nem olyan leány vagy te Juci, hogy cselédkedned Ikelljen!... Akkor kezdték építeni a Mechanikai Művekben azt a gyárrészleget, ahol később a híres olajkályhánk készült. Elmentem oda malteros leánynak. Tizenhat éves voltam, s a pártnak tag.ielöltje... Első politikai munkámat a tanácsválasztás idején kaptam,., A malterhordás nehéz volt. Alig bírtam. Reggelenként égett a kezem, amikor először markoltam meg a malteros láda nyelét. Tele volt a kezem repedéssel, sebbel, el is gennyesedéit, felvágták: itt a helye nézze, őrzöm az emlékét!... — mutatja a kezét, amelyen még látszik a forradás ...

A mikor elkészült a gyárrészleg, oda került betanított munkásnak. Később hegesztő lett, most pedig anyagelőkészítő.

— Mennyi a fizetése?

— Hétötvenes órabér ...

— Szereti a gyárat?

— Ismét sematikus leszek: nagyon szeretem. Nem is tudnám elképzelni az életemet más munkahelyen. Itt mindenkit ismerek, s engem is mindenki ismer. Én itt a Wagner Juci vagyok, törzsgárda tag. Tréfálkoztunk is a férjemmel, aki ugyancsak itt a gyárban technikus, hogy ha elmenne innen, elválnék tőle. Csak addig élek vele, míg itt dolgozik ...

— Egyszer, fél évig mégsem itt dolgoztam, hanem a Lóden- posztóban. A munkástanács ötvenhatban elküldött

__ Főnök

öm nagyhangú éllenforradal- már volt. Kijelentette, hogy Magyarországon nem lesz többé kommunista párt!... Vitatkoztam vele, mert akkor mi már szerveztük itt a pártot. Ez ötvenhat november közepén volt. A vége az lett, elküldték, de lehetőséget adtak: ha írok egy nyilatkozatot, hogy a rendszernek csak szekértolója voltam, de nem értettem egyet vele, s ha ígérem, hogy nem veszek részt a párt újjászervezésében, akkor maradhatok... Én inkább elmentem, de nagyon nehéz volt idegenben. November után pedig, emlékszik, átmeneti zavarok voltak, rác'zások, elbocsátások. Akkor nem akartam tűzön-vizén keresztül visszajönni, ne mondhassa senki, őt azért küldték el, mert nekem kelHa

lett a helye.... Fél év múlva f jöttem vissza, s beléptem a 4 munkásőrségbe ... Később a 4 férjem is. 4

4

— Akkor maga meg a gép- f pisztolyt is szét tudja szedni? í

4

— Persze!... Nevetve mese- j

li, hogy egyszer szemle előtt 4 szolgálatban volt, s néhányad 4 magával harminc nyakig zsí- 4 ros géppisztolyt kellett szét- jy szednie és megtisztítania... < Akkor megtanulta... Persze 4 ez ma már csak emlék, azóta 4 gyereket szült és nevelt, ezzel \ együtt a fegyveres szolgálat \ már nehezen megy... :

Kisleánya, Judit, már szé- \ pen cseperedik. Eddig nagyon 4 lekötötte, de jövőre már tanul- í hat a gyerek mellett. Közgaz- } dasági technikumba készül, 4 mert lépést kell tartani az 4 élettel... 2

— Testvérei?

— A nyolcból hatan itt dől- j gozunk a gyárban. De a fér- \ jekkel, sógorokkal, rokonokkal \ csapatnyian vagyunk ... Egyik j nővérem takarítónő, legkisebb j öcsém esztergályos, itt va- j gyünk majdnem mindnyájan a i gyárban...

A nagy család legfiatalabb i férfitagja Wagner Béla i esztergályos, a gyári párt- j végrehajtóbizottság tagja. Ju- \ cikát pedig szerdán szervező | titkárrá választották, öten ] vannak vezetők az alapszerve- j zetben. Négy férfi, s ő, egye- i dűl nő ... A munkapadok né- i pe ilyen sematikus élettörté- j netű emberek kezébe teszi le | sorsának intézését.

Jucika, ott a taggyűlésen | szerény fej hajtással vette tu- i domásul a kollektíva döntését. \ Tenkely Miklós

elalszol

No gyere, betakarlak!

E nyár igen szeszélyes. Védelmem annyi csak, hogy csöndben idehúzlak, a hajad elsimítom s elhessentek egy dongót. Lásd, minden nagy szavak eltűnnek az időben, de mi még itt vagyunk — nyugtalanul, igaz, de mégis egymás mellett, mindig csak egymást védve.

Csukjad be a szemed s majd lassan, ha elalszol, hűvös váltadra téve izgága homlokom kigondolom a többit.

De azt is csak veled.

\^\\\\\\AWV\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\S\\\^^^

Holnap felelek...

(Foto: Kotroczó)

Szeiűiványi Kálmán:

Nyugdíjasok

Buda Ferenc:

Lennék kisgyermek

Foganni könnyű. Világra jöttem.

Suhogó kések között születtem,

s felnőttem én is, mint más, dologra, akár az apám s az anyám: a gondra.

Csináltam ezt-azt, így-úgy megéltem, arasznyi múltam el nem cserélem.

Mi volt, mi nem lett eddig, mindegy már. Felnőttem, élek. Enyém a leltár.

Valami mégis hiányzik, kéne egy évig egyszer játszani kéne.

Szánkázni télben, fürödni nyáron, csücsülni hajiós cseresznyeágon.

Lennék kisgyermek, maszatos magzat, álmomban raknék kardokból házat.

Edesem, hallod? Te kis esendő, orcád ba sápadt, síró kiskendő.

játszani kellene, elég a vasból, csördül a zápor, ezüstös ostor.

teteje ezüst, arany az alja, gurul a szívünk, két iker-alma,

játszani gyerünk, játszani! Jól van! „Kiskacsa fürdik fekete tóban”.

— Nem megy a játék, kezemben vas-sú'. Zubogó vérem verése, lassulj.

Pókok türelme segít, ha láz van.

Gondok közt fekszem, zörgő vaságyban.

(Fohász)

Álmatlan arcom simulj ki, gyűrés, ujjunk ne vágd el, sikító fűrész,

sátorozz, sötétség! Jó álom, jöjj el. kályhánkat fűtsed gyémánttal, gyönggyel.

nából a vizet, öntözött. Nem hagyott békét szegény jeleségének, dolgoztatta.

Barkóczné többször megsiratta a szomszédasszonyt. S a nyomdász nem sokat törődött a sürgéssel, traktorost fogadott, megszántatta a fák közét, aztán csemegekukoricát ültetett be. Berkenyés gúnyosan kiabált: ővele akar versenyezni?! Nevetséges. A cukrász, meg a felesége dolgoztak a kertben, minden nap. A nyomdász köhincsélve megkapálta tán kétszer a kukoricát, aztán nem törődött vele, szundikált a verandán, vagy kirándulni ment az erdőbe, gombát szedett.

Berkenyés kiabált:

— Az én kertem majd ontja a pénzt! Megmutatom magának!

Barkócz így felelt:

— Ha mar nyugdíjba küldtek, kilélegzem az ólmot a hegyekben. Míg fiatalok voltunk, ritkán mehettünk az asszonnyal.

Berkenyés napszámost is fogadott — írta a kiadást — kiabált, hogy jövőre motorral öntöz: mert nyárra apadt a Duna, messzebbről kellett a vizet cipelni.

Az epret „levágta” a fagy, a málna hozott valamicskét, a piszkén peronoszpóra szürkéllett, mert Berkenyés rosszkor permetezett. Mindegy, volt bevétel azért, eladtak minden szemet, még kóstolót sem adtak a nyomdászék- nak. De a cukrászáé any- nyira lefogyott a munkában, orvoshoz kellett járnia.

A kövér cukrász, nem--------------------------------- restellte, megolvasta hány cső kukoricája lesz a szomszédnak, amint szemeseden. S nevetve kiabált, hogy a győzelem biztos: egy forintért ha eladja, úgy árusítja a bolt is. S mondta rögtön, mennyi lesz a bevétel!

A nyomdász kijelentette:

— Helyembe jönnek a vevők, két forintot fizetnek egy csőért!

— Ezt ellenőrzőm! Engem nem lehet becsapni. — S leste a szomszédot éjjel-nappal.

Látja ám egy délután,

hogy Barkócz a parton set- teng, bejön a jelképes kerítésen a saját kertjébe, letör két cső kukoricát és sütni kezdi, szélárnyékos helyen. Hamarosan kikötött három csónak. Lányok kiabáltak:

— Micsoda isteni illat!

— Fiúk, kukoricát akarok!

Az evezősök környékezték

Barkóczot. Szemmel intett. A fiúknak nem kellett kétszer mutatni, kihoztak hamarosan vagy két ölnyit. Kérték a nyomdászt, mutassa meg, hogyan kell megsütni. Becsemegéztek. Indulás előtt megkérdezték:

— Papa, mivel tartozunk az ötletért, meg a segítségért?

A nyomdász szerényen válaszolt:

— Semmivel, fiúk... Hanem a kukoricát meg kéne fizetni. — S mosolygott barátságosan.

A fiúk kapkodtak a pénzért, zavartan nevettek, a lányok még rájuk is kiabáltak — s szó nélkül „leszúrták” csövenként a kettest. Berkenyés fulladtan kiabált:

— Ez tisztességtelen verseny! Ne vegyenek tőle, dupla áron számítja! Más csónakosok jöttek. Barkócz ezeket is kisegítette. Berkenyés rohant, számolt és káromkodott, ha így megy, elveszíti a. fogadást. Kora tavasztól dolgozott feleségestől — s lám, a nyomdász lefőzi!

Másnap lesündörgött a kanyarig. S integetett botjával az evezősöknek, ne kössenek ki. ahol a tűz ég, s kukorica sül. De a hír elment már! Fellendült Barkócz „boltja”. Persze megmutatta minden kuncsaftnak, amit még nyomdász ifi korában tanult meg: a kukoricasütés fortélyát. Faragta a vevőknek a kis pálcikákat, hogy ügyesen forgathassák a parázs felett.

Barkócz kukoricájának illata, híre messze elszállt. Akadtak evezősök, akiknek nem volt pénzük búcsúzáskor, Barkócz hitelezett — megküldték postán, fölösen.

Hamar elkelt a nyomdász csemegekukoricája, két forintért — ha élelmesebb, adhatta volna drágábban is.

Amint a kukorica elfogyott, Berkenyés sápadozva beállított a szomszédhoz. Hozta a bizonyos megállapodást. Óit voltak az asszonyok is, a nyomdászék verandáján.

— Uj ajánlatom van szomszéd ... tartsuk fenn jövőre is a fogadást. Dupla, vagy semmi!

Barkócz nevetett.

— Nem lehet. Nőnek a barackfáim.

— Tudod mit? Most vettem szakkönyvet, tenyésszünk felesben, házinyulat.

Barkócz keverte a kártyát, osztott, gusztált. S azt mondta:

— Nem rossz ötlet. Beszállok, az ezerrel, amit nyertem. Egy feltétellel. — S hunyorított a szepegő asszonyoknak.

— No?

— Ha levágod a kukoricaszárat. Két nap alatt, kapával ... Jó lesz a nyulaknak. Nekem úgyis dolgom van ...

Berkenyés sóhajtozva ne________kiállt, a felesége szánalomból segített neki, ne egyedül izzadozzon. A nyomdászék az erdőben jártak, mert nyílt az enciána ... a ritka kék virág, amely csak három helyen díszlik Magyar- országon.

M

ikor tar lett a kert, kúpban volt a szár, azt mondta a nyomdász:

— Ez becsületes munka volt. Meggondoltam a dolgot, szomszéd ... Nem társulok veled!

— Szóval adjam meg az ezrest, mi? Beugrattál, hogy ingyen dolgoztam! Ez szerződésszegés ...

— Lassan a testtel, hé! Megmondom, ahogyan van, ezer forintért vágtad le a szárat! Nem kell nekem a pénzed. Azt akarom, hogy észretérj! Azzal foglalkozz, amihez értesz. Hagyd a nagyüzemi kertészkedést, hiszen ráfizettél...

— Belevágok a nyúltenyész- tésbe!

A cukrászné elsírta magát:

— Akkor én elköltözöm a gyerekekhez! Nem bírom tovább ...

A nyomdász azt mondta:

— Gyere, tortalovag, snapszlizzunk!

Az asszonyok sálat kötöttek. A cukrász persze vesztett. S egyszercsak azt súgta nyögdé- cselve:

— Fáj a derekam ... Lehet, hogy kiadom a kertet, felesbe. A nyomdász — szemüvege felett ráhunyorított a figyelő asszonyokra és kivágta az adut.

Barkócz sovány és fekete,----------------- mint egy kopott

d

rótkefe, nem több ötven kilónál, Berkenyés viszont jócskán elüti a mázsát, pedig nem magasabb a másiknál, ami kevés haja maradt, fehér. Barkócz nyomdász volt, Berkenyés meg híres cukrász, társszerzője valamely, sehol sem kapható szakácskönyvnek. Nyugdíjasként telepedtek meg Leányfalun. Ötszázöles telkük van a parton. Óriás fűzfák, füves part köti a folyamhoz. Szomszédok — még házuk is hasonlít — most már egymásra utalt, barátok, halálig.

Berkenyés tevékeny ember,

; kertészeti szakkönyveket vá- [ sárolt, unszolta Barkóczot, együtt termeljenek málnát, epret, piszkét — megpótolandó a nyugdíjat, mivel egyiküknek sincs alkalma itt a szakmában mellékeresni valamicskét. Berkenyésné riadt, kicsi asszony, könyörgött a szomszédnak, fékezze meg valahogyan a férjét, sóhajtozva emlegette régebbi terveit, vállalkozásait, Barkócz sóhajtozva : megígérte és snapszlizás közben alig szakította félbe a i meglendült fantáziájú cuk- : rászt.

: — Hálás leszel nekem

•nyomdász! Szerencséd, hogy \ szomszédok vagyunk!

\ Barkócz lassan, ráérősen : játszott, szemüveggel gusztál- : va a lapokat — s rendre el- verte a vérmes, izgága part- ; nert.

• — Minden marhaságba be\ levinnél!

! — Csináljuk felesbe, vagy

: nem?

j — Eszembe sincs.

\ Berkenyés összedobta a kár- ■ tyát — úgyis vesztett volna.

\ — Fogadjunk egy ezresbe,

'• hogy, ha külön műveljük a ! kertet, többet keresek mint te! t Barkócz megnyugtatta a ré- ! müldöző asszonyokat, akik a ! távollevő gyerekek leveleit í olvasták. S írásba került a 4 megállapodás — a tét ezer 4 forint! Az asszonyok is aláír- 4 ták, hogy hivatalosabb le- 4 gyen. — Ez még a tavaszon történt. — Akkurátusán meg- 4 fogalmazódott: a befektetés 4 összegét le kell vonni, a tiszta 4 haszon számít! í Berkenyés dalolt örömében. \ Amúgyis össze-vissza forgatta 4 már a maga kertjét, most már 4 hajtotta az asszonyt is, dugvá- 4 nyozott, kapált, drága palán- < iákat vásárolt. Hordta a Du-