Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-22 / 274. szám

1964. NOVEMBER 33, VASÁRNAP

«can

KjCíritm

9

Pályakezdés — negyvenévesen

| Németh Emil:

Ha egyetlen mondatba kel--------------------- lene foglalnom életrajzát, így jellemezném: vasmunkásként kezdte, több mint egy évtizedig pártmunkás volt Angyalföldön, ma színilázi rei idéző. A neve: Szálai Vilmos. Életkora: negyven év. Munkahelye: Állami Déryné Színház.

E

lsőként egy régi, harminc év előtti emlék bukik ki belőle.

Tízesztendős volt. Az öreg zuglói bérházban, ahol laktak, egy közösen látott cirkuszi előadás után összedugták a fejüket nyolcán, gyerekek. „Játsszunk színházat mi is!” — született meg bennük a nagy elhatározás. A srácok őt választották az előadás „rendezőjévé”. Hetekig készültek rá a legfelső emeleti mosókonyhában. A híre már minden lakásba eljutott. Elővételben adták el a jegyeket, tíz fillérért darabját. Három pengőt gyűjtöttek össze az előadás délutánjáig. Akkor életükben először megvendégelték magukat. Beültek a sarki cukrászdába. Fagylaltozni. Az esti előadás sikerére.

— Azóta is úgy érzem, adósa vagyok a kopottfalú zuglói bérház lakóinak. Mert estére valamennyien bedagadt torokkal feküdtünk az ágyban. Az előadás elmaradt...

Akkor még álmodni sem merte, hogy egyszer még törleszthet. Ha nem is az akkori hoppon maradt közönségnek, sokkal többeknek, egy egész ország színházkedvelőinek.

A felnőttéletet a Danuvia_------:------------------ gyárban

k

ezdte. Gépmunkásként. Onnan került a Láng Gépgyárba. S akkor ragadt meg Angyalföldön. Ott fogták. Pártmunkásnak. Először csak a gyárban, majd a kerületben. Az agit.-prop. osztály vezetője lett. A Vígszínház a hatáskörébe tartozott. Aztán ott bábáskodott a József Attila Színház bölcsőjénél. Közben olvasott, tanult, színházi próbákra járt, „elsőkézbőr' ismerte meg a művészek életét, munkáját. De még mindig nem gondolt arra, hogy közéjük lépjen ő is. A régi emlék csak halványan pislákolt benne s az új élményekhez „hivatalból” jutott.

ötvennyolc tavaszán a József Attila Színház három hetes turnéra Kárpátaljára inTéli vers

Ha megjön a tél és jó soká kitart, az jó nekem.

Hogy zúzmarás fagyokban te közelíts®, az jó nekem.

Hogy mellettem diderged melegre magad, az jó nekem.

Hogy vérem és kezem neked mindig meleg, az jó nekem.

Hogy segíteni vágyok mindig mindent neked, az jó nekem.

Hogy tenni tudom, mi neked nehéz, az jó nekem.

Hogy irigyek rád — azt képzeled — sokan, az jó nekem.

Hogy nézni kívánlak látásod után is, az jó nekem.

Hogy gyötrődöm, mindig, ha megbántottalak, az jó nekem.

Hogy szeretlek tovább, ha bántasz is néha, az jó nekem.

Hogy tél van, ágyhűtő, makacs, gonosz tél, s hogy egy kicsit most tőlem messze vagy, s hogy így mondhattam el mindezt neked, az jó nekem.

jyj yugaton vöröslik az ég, da i » arra a hálám van. Keleten születtem, de nappal sem látok odáig. Ilyenkor néha nézem az eget az alkonyaiban. Kelet felé, ahol sötétedik. Vagy amíg nem indul a szél. Akkor már köhögök és fázom. Az ablakom pedig Nyugatra néz. Felétek. Amerre utoljára elkísértelek. És rossz arra nézni. Emlékszel? Léptél. Rezdült a tócsa és összekuszálta az arcunik képét. Akár a feledés. Miért néztünk bele? Miért léptél a vízbe? összehajoltak felettünk a fáik. Mi meg széjjel. Akkor értek utói a felhők. Léptél. Lassan. Én is léptem. Lassan. Féltem, hogy megérkezünk. Hangokat hallottam, fájdalmas éneket, mintha valaki énekélne értem, aki már nem érhet el, a hangja tele volt hívással, várj!-ja.l, reménytelenséggel. Csak az éneket hallottam, a lépésedet már nem, a lábamat se láttam, és léptünk-léptünk. A felhők úsztak felettünk, mint a Csend barim hajfonatai, és alattuk úgy ért el hozzám a soha nem hallott ének, óvatosan, halkan, színtelenül, ahogy te szoktál. Érezted, amikor felvett a Csend? A kerítések oszlopai, a fák törzsei úsztak el mellettünk, és mi húztunk közöttük egymás kezét véletlenül V alakban összefogva, mint a vadludak vonulását. A végteVÁ L ÁS

dult. Kállai István: Bekötött szemmel című színművét játszották tizenöt alkalommal a három hét alatt. Velük utazott. Összeforrott velük. Amikor visszatérve, a pályaudvaron elköszöntek egymástól, nehéz szívvel búcsúzott. Pedig tudta, hogy akár már másnap újra találkozhat a színházzal. Mégis. A három hét alatt a színházhoz tartozónak érezte magát.

Mégsem történt semmi. Még mindig késett a nagy elhatározás. Akkor harmincnégy éves volt, felesége, két iskolás gyermeke. Ha már nincs egyedül az ember, nehéz újra kezdeni az életet. A megpróbáltatások már nemcsak őt sújtják, a családot is. S vajon elég erős lenne a próbatételhez <t család? S elég erős lenne a nagy próbához ő maga?

Egy esztendővel később mégis nekivágott. Nem köny- nyelműen: tudta milyen nehéz öt esztendő vár rá. S a kockázat: mi lesz akkor, ha mégsem sikerül? A diplomát nem a régi érdemekért adják. Azért, amit öt esztendő alatt meg kell tanulnia. Rendszerint reggel héttől éjjel egyig-kettőig. S közben segíteni a gimnazista lánynak, az iskolásfiúnak, S nemcsak az apa, a férj szerepét is vállalni kell. S közben tanulni, megállás nélkül. Pihenést csak a vizsgák előtti nap hozott. Akkor jókora sétákat tett, megpróbált a friss levegőből felszippantani annyit, amennyi a legközelebbi vizsgáig elég.

Kétszázhatvanán jelentkeztek. A harmadik évfolyamra már csak hatan maradtak a rendezőszakon.

Shaw: Blanko Ploznet megtérése című egyfelvonásos szatírája volt a vizsgarendezése. Az előadást a televízió is közvetítette. A régi zuglói bérház lakó! közűi bizonyára néhá- nyan ott ültek a készülékek előtt. És akkor hallották újra a nevét.

A rendezés sikerét bizo--------------------- nyitja, hogy

v

áratlanul meghívást kapott. Az Állami Déryné Színház vezetői Tóth Miklós: Jegygyűrű

Tf eesteledett, amikorra a na- H pi munkánkat befejeztük és az öregszőlőkből a faluba tartottunk. A hegyoldal elnéptelenedett. A szüre- telők hazatértek. Mi próbáltuk összeszedni a nap eseményeit. A szüret vidám hangulatban telt el, évek óta nem takarítottak be ilyen gazdag termést ezen a tájon, mint az idén. A hegy bőven fizetett, megtelnek a hordók, el lehet majd üldögélni a présházak kecskelábú asztalai mellett és poharaz- ni az isteni nedűt. A bor mellé kenyér és finom füstölt sonka is kerül, hiszen nemcsak szőlőből, hanem egyéb terményből is bőven jutott a tsz-gazdáknak.

Az emberek arcáról mégsem a teljes megelégedést olvastam le, bár amikor megkérdeztük őket, azt mondták, hogy meg volnának elégedve a közössel, csak hát... a vezetés... és itt elkezdtek himelni, hámolni. Magyarán nem mertek őszintén beszélni, elfordították a fejüket és csak hümmögtek. Végül az egyik idős paraszt mégiscsak kibökte: „Jó volna itt minden, ha a gazdag terméssel a vezetők embersége is párosulna, de hát azok nem sokba nézik az egyszerű embert"

r zen morfondíroztam a -*-* gépkocsiban, amikor egyszeresük világosságra lettünk figyelmesek. Az egyik présházból hosszú fénycsóva vetődött ki a dülőútra és csábítóan hunyorgott felénk.

Fekete

hatok ilyent? Véletlen az ‘,t egész, meg aztán az egész na- i pi hivatali munka után jólesik \ a pincézés, a természet lágy >, ölén, kint a szabadban elbe- \ szélgetni. S a szó mellé bor és l jó pörkölt is került, istenem, 5 ez tiszta véletlen. Van ilyen. \ Előfordul, dehát mégis...

Tudjuk, hogy ilyenkor, ami- 5 kor szüretelnek, forr a must \ a pincékben — a munkák el- j végzése után, jó termés örömé- \ re mulatságot szoktak rendez- t ni a tsz-ekben a tagsággal \ együtt. Itt azonban nem lát- ! tam én egy tsz-gazdát sem. \ Pedig igencsak próbáltam fel- fedezni a jelenlevők között, de ? egy sem akadt, hacsak nem 5 Borzók Gábor bátyám, aki lo- \ pávai a kezében szolgálatúé- \ szén állt, hogy a fekete vacso- j ra mellé bort is töltsön a po- 5 harakba. Hadd csillapítsák} szomjukat a vendégek! Elvég- \ re nemcsak a szüretet, hanem \ azt is „ellenőrizni" kell, hogy j milyen pörköltet tud csinálni í az öreg Borzók. Na és az sem | mindegy, hogy a hordókban i milyen must forr borrá.

Gyorsan elbúcsúztunk. Már í a völgyben jártunk, amikor a { dombon levő présházból még í mindig kiszűrődött a világos- £ ság, s a nótaszó lehallatszott a \ faluba. í

4 kis falu gyéren megvilá- í gított főutcáján csend \ honolt. A kisablakú házak bel- j sejében pihenésre tértek az j egész napi munkában elfá-j radt emberek, nyugalmukat; nem zavarta más, csak a hegy- { oldalról lehallatszó hangos nő- j taszó. í

5

Gáli Sándor í

vacsora

Talán a szüretelők maradtak ott estére, nem fejezték be a préselést, vagy egyszerűen megkóstolják az új termést, hiszen az egész napi munka után jólesik egy kis poharazgatás.

— Nézzünk be! — szóltam a helybeli tsz brigádvezetőjének, aki kalauzolásunkra vállalkozott.

— Minek? Nem fontos, hiszen délután már jártunk ott — válaszolta kísérőnk, de hangszála idegesen remegett. — A hármas pincében ég a lámpa, talán még nem fejezték be a préselést. Késő van már, de ha gondolják ... — s elharapta a szót, látszott rajta: nem tudja, mit tegyen, mit mondjon, hogy bennünket se sértsen meg és a titkot se árulja el, amely igencsak körüllengte a sötétben megbúvó présházat. A bizonytalankodásnak én vetettem véget.

— Nem baj az, ha késő is van, azért menjünk csak be a présházba, legalább elköszönünk a szüretelőktől.

Gépkocsink már be is fordult a diófával szegélyezett útra. S a présház udvarán, az egyik lombos, terebélyes fa alatt majdnem beleütköztünk egy sötétkék Warszawa autóba, amely ott bújt meg a nagy fa lombja alatt.

— Itt vendégek vannak?

lenbe vitt a csend. Te megálltéi a kaputoknál. Én nem éreztem semmit. Húztam, és nem tudtam, hol vagyok. Aztán megtaláltam a kenyeredet a táskámban. Elfelejtettem már. Megszáradt. Pedig nekem adtad. Az ebéded volt. A két szelet között találtam két kis darab icipici vékony szalonnát, őst pedig állok és nézek Kelet felé. Alkonyodik. Tudom, hogy nem arra vagy. Nem is kereslek. Messze a hegyekben most indul a szél. de a felhő az égen mozdulatlan, mint egy szobor, néma. mint én. Vagy Te. Tudom, hogy az arcodat mintázza és néz felém. Mögötte már jár a szél, elzúg az .óriás, xvöfös, fenyők között, és azok nyögve meghajolnák. A szarvas felkapja a fejét és agancsát beüti az ágba. A farkas ugrásra lendül és megcsúszik a gödörben. Az őz fut pár lépést, aztán gyanakodva megáll. Az ősz átbukfencezik a hegy déli oldalára. És nézem felhő-arcodat, míg azt is összekuszálja a szél, aztán ideér hozzám, hangja keserű, bánatos, színtelen, akár a tiéd, nem értem és riadtan keresem megszokott ajkad, hogy leolvassam róla a szavakat, de nem látom, mert vonásaidat már összekuszálta a szél. Vagy könnyezem.

Baráth Miklós

— Hóit... előfordul, talán ellenőrzésen...

F

inom pörkölt illatai csapta felénk az esti szél. — Finom ellenőrzés lehet, ebben mi is részt veszünk — fogtuk tréfára a szót.

— Talán a préselők vacsoráznak. Főztek egy kis birkapörköltet. Mert tudják, nehéz munka a szőlő préselése. Hosz- szú a nap, kiveszi az ember izmaiból az erőt, s ilyenkor, este jólesik egy kis főtt étel.

A présház előterében nagy hordók, kádak, kézi prések sorakoztak. A must édes-fanyar szaga keveredett a pörkölt ínycsiklandozó illatával. A belső szobában pislákoló lámpa fényénél, a kecskelábú asztalt zajos társaság ülte körül. Az asztalfőn egy bogrács pörkölt gőzölgőit. Kis meglepetés, pillanatnyi csend után az egyik, fekete hajú, stuccolt bajszú, szikár férfi feltalálta magát és bemutatkozott:

— A tsz elnöke vagyok...

A kínos csendet valamiféle fanyar humor váltotta fel, miközben sorra bemutatkoztak a jelenlevők. Igyekeztek egy- egy apró megjegyzést ejteni, hogy hát véletlen az egész találka, és hogy ők a járás többi községében jártak, ide is benéztek s ha már ilyen szépen összejöttek, tartanak egy kis „tanácskozást”.

S a vacsora? Nem rendelték meg előre, hogyan is gondola mellényzsebben című vígjá- i tékának vendégrendezésére j kérték fel. A darabot azóta j már százhetvenszer játszották' a színház művészei az ország j minden megyéjében.

Diplomamunkája Musates-: cu: Titanic keringő című sza- : tírikus vígjátéka volt. Ugyan-: csak az Állami Déryné Szín- i házban. S hogy siker kísérte,! bizonyítja a tény: a színház i szerződtette.

Kiállta a próbát. Nehéz öt; esztendő áll a háta mögött. De megérte. Ezt mondja ma már a család, s ezt ő maga is.

— Soha nem gondoltam volna, hogy a régi gyermekkori emlék valósággá válik. Igaz, keményen meg kellet küzdeni érte, de ma már örömmel gondolok vissza rá.

Az elmúlt hetekben vitte színpadra Király—Vécsey—

Váradi: Az igazi cünű zenés vígjátékát. A darabot már több vidéki színház bemutatta, de egyik sem élt a nagy lehetőséggel: egy színésszel játszassa el a négyes szerepet. Szalai Vilmos megtette. S az eddigi előadások arról tanúskodnak, így vált valóban olyanná a darab, ahogyan azt a szerzők elgondolták.

Most készül élete első drá----------------------mai rendezésére. A feladat nem könnyű: nemcsak új magyar drámát visz színre, egyúttal új szerzőt is avat P. Horváth László . személyében. A Viaszrózsák című dráma hőse egy vidékre ■ került munkásból lett értelmi- ' ségi.---------------------------------------------;

— Mai tárgyú drámát ren- : dezni nem könnyű feladat. A : mai tárgyú drámában a legki- j sebb hazugság is harsányab- , ban kiütközik, mint egy régi; műben, mert a kor embere, \ akiről szól, ott ül a színház í nézőterén. Maga ítélkezik a ró- : la szóló mű hősei felett. De ez : benne az izgalmas és a nagy- ; szerű. A ma emberének ját- j szani, színpadra vinni tegnapi, j mai, holnapi életünket.

Ha egy kicsit hosszú is volt ■ az út a Danuvia-gyár munka-,: gépeitől a rivaldák fényéig, j nem volt eredménytelen, i Olyan rendező indult el pá- : lyáján, akit egész eddigi élete ; a mához s napjaink hőseihez, j a munkásokhoz és a parasz- \ tokhoz köt. Pályakezdése^ biz- : tató s bízunk benne, hogy ilyen : lesz életútjának folytatása is.: Prukner Pál