Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-22 / 274. szám
Z&űrlgil 1964. NOVEMBER 22. VASÁRNAP Bori Jóska története Jóskát még most is, két és fel évvel azután hogy „szabadult”, az aszódi intézetben úgy tartják számon, úgy említik, mint az egyik legjobb példát. Pedig az idekerülő serdülő fiatalok, lányok és fiúk többségéből becsületes, szorgalmas, tisztességtudó dolgozó ember lesz, olyan, aki a kisebb-na- gyobb botlásokat jóvátéve, többé soha nem kerül összeütközésbe a törvénnyel. De Jóska az más, őt míg ott volt, megszerették, és büszkék rá... Végig figyelemmel kísérték hát útját, amit azóta tett meg, amióta hazatért Üriba, a szülői házba. Miért került oda, Aszódra Jóska? Ennek története sematikusnak, szokványosnak tűnhet, de édesapja számára, aki már 15 éve megbecsült dolgozója a fővárosban a Bútorértékesítő Vállalatnak, egyáltalán nem volt az. És nem volt édesanyja, az öt gyermeket világrahozó s őket jóra nevelő egyszerű parasztasszony számára sem. Ö, aki a helybeli Béke Tsz-nek a tagja, s nap mint nap fáradhatatlanul dolgozik a kertészeti munkacsapatban, évenként több mint 200 munkaegységet is teljesítve, még legrosszabb álmában sem gondolt arra, hogy rossz ösvényekre téved legnagyob- bik fia. Az apa sok keserűséget nyelt és szégyenkezett is, az anyának sok könnye hullott a történtek miatt. De hiába, a szép szó, s a szigorúság sem használt a fiúnak. Ezért mondta édesanyja, amikor a rendőrségtől felkeresték őket: „Mi nem bírunk vele, segítsenek, tegyék, amit jónak látnak”. Ez már a „lista” végén történt, azután, hogy Jóska egy esztendeje, alig 16 éves korában Pestre kezdett járni munkába. A falun felnőtt gyereket elkápráztatták a világváros csillogó fényei. Alig dolgozott néhány hetet, kimaradt... elkezdett csavarogni. „Ügy kezdődött, hogy egyik nap munka helyett moziba mentem... igazolatlan hiányzás... hogyan menjek be másnap? Kimaradtam.” összeverődtek tizennégyen, tizenöten, csapatban járták az utcákat, keresték a szórakozást, az izgalmat. Meg lehet szokni ezt az életet is. De ehhez pénz kell. Egy-két hetet dolgoztak, hol itt, hol ott... közben „ki mit tudott”, szerzett, „szajrézott” a munkahelyről, a dolgozótársaktól, otthonról is. Jóska hozzányúlt szülei pénzéhez, eladta a békekölcsön kötvényeket. Megtörtént sokszor, hogy egy hétig sem ment haza. Egy évig csinálta. Azután.' 11 egy „jó” haverral a Dunántúlon a határ felé utaztak... Még nem volt 17 éves, amikor a bíróság egyévi javítónevelő munkára ítélte és Aszódra küldte. Igazán érdekesek ezek a mai Férfiés //• női segédmunkásokat azonnal felveszünk Cegléd város területén levő építkezésre. ÉM. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat építésvezetősége, Cegléd, Puskin u. 4. sz. ! fiúk. Tele vannak ellentmon- j dússal, egykönnyen nem le- j hét eligazodni nézeteik kö- ; zött. Itt van például Nándi, [ Hódi Nándi. Szelíd, gyer- mekarcú, izmos-magas húszéves fiatalember. A termelő- szövetkezet műhelyében kovács. Ott dolgozik évek óta, ő volt az első „kisinas” a tsz- ben, amíg kikerült nagyapja keze alól. Egész nap hevíti a vasat a tűzön, veri a lovakra a patkót, javítja a szerszámokat. Neki a kemény munka mellett soha nem jutott eszébe, hogy lógjon, csavarogjon, nem is szólva arról, hogy bárki holmijához, pénzéhez hozzányúljon. Mégis, amikor Jóska „lenyomta”, az esztendőt és hazajött, az első volt, aki barátjának fogadta. „Miírt ítéltem volna el?” Kiderül, az ő szemében, de a többiekében is, volt valami varázsa annak, amit Jóska tett. Romantikát láttak benne: „tetszett, hogy milyen vagány, ez azután belevaló”. Pedig hát Jóska akkor már nagyon is messze került egy évvel azelőtti dolgaitól. Igaz, maga sem tudja még ma sem megmagyarázni, miképpen került messzire, any- nyira, hogy itthon a tanácselnök, Brecsok Illés, azt mondta róla: „Ügy jött haza ez a fiú, mintha kicserélték volna”. Ebben is ellentmondás van, mert bizony ott, Aszódon azért nem csupa szelídlelkű báránykákat nevelnek. Ha még eddig nem, ott megismert Jóska olyan „dörzsölt” vagányokat, sokoldalúan képzett „srenkereket, markecolókat”, akiktől ha akarja, a „szakmát” alaposan megtanulhatta volna. Talán az „indítás”, a fogadtatás volt az oka, hogy nem hozzájuk vonzódott. Nemcsak a barátságos emberi szó. „A nevelő tanárom, Angyal István, már az első napokban kezembe adott kétszáz forintot és beküldött vásárolni kiséret nélkül a községbe.” És az asztalosműhelyben, ahová beosztották, ott is „rendesen” bánt vele a mester. Igaz, Jóska is dolgozott feszt. Az öreg úgy megszerette, még zsebpénzt is adott neki. Így történt, hogy alig telt el pár hét, amikor egyik vasárnap lejöttek a szülei látogatóba (mindig jöttek, amikor csak lehetett), az egyik nevelő azt kérdezte tőlük: mondják, mit csinált ez a gyerek, miért került ide? Mert szorgalmas volt, szófogadó, csendes és fegyelme- jí zett. Már az elején jól kezd-1 te, természetes, hogy megbíz- $ ták a többiek felügyeletével. ^ Nem is volt általában baj a ^ fiúkkal és Jóskában is volt ^ vagánybecsület, nem jelen- £ tette a kisebb csínytevése-1 két. Akkor sem „köpött”, £ amikor néhányan összebeszél- ^ tek, hogy megszöknek. „De ^ amikor egyik éjszaka meghal- 0 lőttük, hogy négyen készülőd-$ nek, feszítik kifele az ablak- $ rácsokat... akkor már ... ■£ szóltam... A felfordulást nem ^ szeretem...” í * í Szóval, a fiú jó vagányra került, ez a lényeg. De arról, ^ hogyan élt azóta, az elmúlt két ^ és fél évben, nagyon is kevés £ lenne csak annyit mondani: be- ^ illeszkedett, megtalálta a he- £ lyét. Mert amikor hazajött ^ Aszódról, igaz, elment, együtt j dolgozott másfél évig az édes- ^ apjával a Bútorértékesítőnél. ^ Ebben még nincs semmi, má- ^ sok is dolgoznak. De közben... ^ ez a közben az, ami az átlag- | nál több... ^ Egy az, hogy otthon most ^ már rá is támaszkodhattak, ^ belevághattak amire évekig ^ készültek: a régi, évszázados, ^ vertfalú, „elsilledt” ház fel- ^ cseréléséhez. Ma csak a lebon- $ tott falak nyomai látszanak, a | család a mellette lévő telken ^ nagy, világos téglaházban la- ^ kik. Abban a százhúszezer fo- ^ rintban, amire az OTP, még ^ nem egészen befejezett álla- 4 potában értékelte, Jóska pénze is benne van. Az alapok kiásása, a betonozás, a falak felhúzása közben sűrűn hullajtott verejtékben ott van Jóska verejtéke is. S hogy mind eközben középső öccse, Sanyi, már harmadik éve gimnáziumban tanulhat, abban is benne van, hogy „Jóskára most már számítani lehet.” Igen, számítani. Nem kellett két év hozzá, „behozta” azt a másik kettőt, amit elmulasztott. Kétszer tízhetes tanfolyamom' megtanulta az autóvezetést, olyan jód, hogy az 1. j számú Autóközlekedési VáMa- S latnál, anélkül, hogy segédve- í zetősködött volna, rábíztak egy j teherautót. Ennek is már közel j esztendeje. Ugye, mennyit, milyen sokat tehet az ember, ha nem fecsérli el az idejét? De még ez sem minden. A „vagány”, a „belevaló” Jóska egyik legtevékenyebb tagja lett a KISZ-nek a községben. Nándi, egykori bámulója, akivel nagyon jó barátok s aki bent van a vezetőségben, büszkén beszélt róla. „Mi, fiatalok, elvállaltuk a földmüvesszövet- kezeti alsó üzlet rendbehozását. Kerítést csináltunk, átépítettük a tetőt, tataroztuk a falakat. Jóska mindig ott volt.” És ott volt az új, szép önki- szolgáló üzlet környékének rendezésénél is. Ezekért a munkákért 12 ezer forintot kaptak a fiatalok, tv-t, asztalokat, könyvespolcokat és társasjátékokat vettek belőle. A klubjukban mindjárt vidámabb, élénkebb lett az élet. „És részt vett Jóska a színjátszó csoportban is.” ★ Akkor jártam Úriban, amikor ez a nyurga, nyílt tekintetű fiú már becsomagolta szükséges dolgait: kezében volt a katonai behívó, másnap reggel indult. „Ó, én már úgy gondolák arra, mintha igaz sem lett volna.” Jövetelem okát megtudva, ezzel fogadott. De azért... az aszódi esztendőt nem felejtette . el- Legutóbb, mikor kocsival arra vitt útja, meglátogatta egykori tanárát, mesterét az intézetben. „Leültünk egy üveg sörre az öreggel, igaz, én csak egy pohár málnára.” Vidám, de mégis komoly, fiatal férfi már Jóska. Hogy mennyire nem azonos a három év előtti felelőtlen kamasszal, talán bizonyítja az is: felhatalmazott, „nyugodtan” írjam meg cikkemben a teljes nevét. Igaz is, miért ne tenném: Bori Józsefnek már nincs miért szégyenkeznie. Hetesi Ferenc Pál FESTIK A ZÁRÓVONALAI Gödöllő és Aszód között a műúton az útkarbantartó, mint megannyi munkát, ezt a műveletet is géppel végzi már. A festek nyomban meg is szárad. (Foto: Gábor) HETI JOGI TANÁCSAINK Megkétszereződik a termelés A Pest megyei Szesz- és Szikvízipari Vállalat ceglédi aszaló üzeméből az idén már hat országba, Angliába, Franciaországba, Hollandiába, az NSZK-ba, Svédországba és Kanadába szállítanak szárított zöldséget. A kis üzemben tavaly próbaképpen megkezdték gyümölcsök aszalását is. Készítményeiket annyira megkedvelték, hogy az idén már több tíz vagon aszaltszilvát, almát, sárgabarackot és körtét szállítanak külföldre. Az üzem, bár most teljes kapacitással termel, már képtelen kielégíteni a külföldi igényeket. Ezért a jövő évben új üzemrészt építenek, amelyben három szárító- berendezést, valamint két automatikus almahámozó és darabológépet állítanak munkába. Ezzel megkétszereződik az üzem termelése. A termelőszövetkezet közgyűlése jogosult dönteni abban a kérdésben, kit vesz fel pártoló tagnak. Testi hibám miatt munkát végezni nem tudtam, ezért három év után kiléptem a tsz-ből. Kértem, vegyenek fel pártoló tagnak. Ezt elutasították, mert háztartásbeli vagyok. A háztájinak használt szőlő területet pedig haszonbérbe kaptam meg. Sérelmesnek tartom a tsz döntését” — Sírja T. A. nagykőrösi lakos. Kérdezi, nem törvénysértő-e a határozat? Van-e joga földjáradékot igényelni a bevitt kildterület után? A termelőszövetkezet közgyűlése jogosult dönteni abban, kit vesz fel pártoló tagnak. A felvételi kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. Egyéb- ként is a jogszabály nem teszi lehetővé a csak háztartásban dolgozó felvételét pártoló tagnak. Az érvényes rendelkezések azt is kimondják, hogy földjáradék a bevitt föld után jár, a tsz-tagnák, illetve pártoló tagnak. Mivel ön a tsz- ből kilépett, és pártoló tagnak sem vették fel, földjáradék nem illeti meg. A tsz azonban köteles a bevitt földdel azonos értékű, lehetőleg azonos nagyságú és művelési ágú földet adni. Az a kérdés, hogy kell-e és mekkora földet kiadni, vita esetén a bíróság hatáskörébe tartozik. Ha vitássá válik, hogy a földet hol kell kijelölni, akkor a járási tanács vb jogosult dönteni. Amennyiben önnek visszatartott háztáji földje volt — azt a belépéskor a bevitt földből tartotta vissza — akkor az- jzal, mint személyi tulajdonnal jogosult rendelkezni. A tsz haszonbérbe nem adhatja. A közgyűlés ezen határozata ellen jogosult bírósághoz fordulni. Szülők kártérítési felelőssége a gyermekeik által okozott károkért. „Amíg . dolgoztam, tízéves gyermekem a játszótér hintáját megrongálta. A tanács felszólított, hogy az okozott kárt térítsem meg. Köteles vagyok-e kártérítésre akkor, amikor a legjobb akarat mellett sem tudtam volna a kár bekövetkezését megakadályozni?” — kérdi Zs. I. olvasónk. A Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy akinek belátási képessége hiányzik, vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. Helyette gondozója felel. Kimentheti magát azonban azzal, ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az általános bírói gyakorlat szerint a 12 éven aluli személyt olyannak kell tekinteni, mint akinek belátási képessége hiányzik, illetve fogyatékos. Eszerint tehát kimentésnek helye lehet. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a szülők, gondozók kötelessége nemcsak ab- | ban nyilvánul meg, hogy a , gyermek magatartását figyelemmel kísérjék. Azt is meg- I követeli, hogy a szülők min- I dent megtegyenek, hogy gyer- j mekük a helyes viselkedés | alapvető szabályaival akkor is tisztában legyen, amikor ( nincs a szülő, gondozó közvetlen felügyelete alatt. Ebből következik, hogy a szülök gyermeküknek olyan nevelést kötelesek adni — természetesen ez vonatkozik az iskolai nevelés követelményeire is, hogy gyermekeik még játék közben is meg tudják különböztetni a helyeset a helytelentől, tiszteletben tartsák mások személyét és vagyonát, így a társadalmi tulajdont is. Ezért a tanács felszólítása jogos. A leltárhiányért való felelősség elhárítása. „Munkába lépésemkor a raktári állapotokra tekintettel az esetleges leltárhiányért nem vállaltam felelősséget. Most mégis a hiány megtérítésére köteleztek. Jogos-e a vállalat intézkedése?” — kérdi G. K. olvasónk. A leltárhiányért fennálló törvényes felelősséget jogszerűen csak akkor háríthatta volna él. ha magát az e felelősséggel járó munkakört sem vállalta volna el. A Legfelsőbb Bíróság kimondta: ha csak a felelősségre vonatkozó nyilatkozat | aláírását tagadja meg a dol- j gozó. ez még a felelősség elhá- ! látására nem alkalmas, j Amennyiben ön a felelősség- ! gél járó munkakört elvállalta, a leltárhiányra vonatkozó rendelkezések szerint felel. Akkor ! volna lehetőség mentesítésre, | ha munkába állásakor nem közölték volna a felelősség szabályait. Ez utóbbi esetben is felel azonban, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a betöltött munkakörre irányadó felelősségi szabályokat ismerte, illetve ismernie kellett. Dr. M. J. H S D AVATÁ S Sétáljunk át a hídon. Eközben elmondom, hogy az egykori Erzsébet híd a világ csodája volt. A világ első hídja, amely egyetlen ívben hidalt át 290 méteres távolságot. Ez a csodahíd... valaha a szerelmesek hídja volt... Ha a pesti sétányra, a Hangli felé, a Vigadó térre jázminok illatát sodorta át Budáról a tavaszi szél, a hídon ballagtunk át a vénTabán macskaköves utcáira. A Horváth-kertben találkoztunk, ahol szebb volt az alkony, fehéren égtek a gesztenyefák gyertyái, s a Színkörből kiszűrődött a zene... ■ ÍAWWWWWWWWWWWWVA A múlt század utolsó évtizedében vetették fel először a gondolatot, hogy a Dunát a belváros táján, a Kossuth Lajos és Rákóczi út tengelyében is át kell hidalni. A benyújtott pályadíjak közül döntő sikert aratott a „különös” egy- ívelésű híd, terve. Kezdetben kevesen hitték, hogy pillér nélküli híddal át lehet hidalni a Dunát. Komoly tudósok, mérnökök marón gúnyolódva állapították meg, hogy még a sziklás folyóparton sem lehet oly erős és magas tartóoszlopokat alapozni, amelyek kibírják az egyetlen ív feszítő erejét! Néhai Czelcéliusz Aurél, hídépítési osztályvezető makacsul bizonygatott, védekezett. Mindazokkal a magyar mérnökökkel, akik mertek és akartak szépet álmodni, kivívta, hogy a munkát 1897-ben megkezdhették. A hírlapi támadások még sem szüneteltek. Kifogásolták azt is, hogy a „külö•V.VWWW'.WWV.WW.W nős, új híd” építése 11 és fél millió koronát emészt és „ ... csoda ide, vagy oda — az sem biztos, hogy a nemzet ily nagy áldozatkészsége mellett valóban valaki átsétálhat e mesehídon? — Nem zuhan a Dunába? ...” A „lehetetlen” megvalósult. A „csodahíd” 1903 őszén elkészült. Október 4-én Ferenc József a hidat ünnepélyesen megnyitotta. A hídavatás pillanatában — őfelsége árnyékában — azok, akik eddig a legjobban gyalázkodtak, a leghangosabban hozsannáztak: „Egyetlen híd a földkerekségen, amely egyetlen ívvel 290 méter széles folyót áthidal!” A csodálatosan szép híd mindössze 42 esztendőt élt. Meghalt 1945-ben. Megölték a fasiszták. Felrobbantották. A csodálatos ív, amely kecsesen átölelte Pest-Budát, a Duna jeges, hullámokat sodró vizébe hullt. 1902. Állványerdő a régi híd kapuzata kőről kamrákban ekrazitot és tri- nitrotoluolt helyeztek el. Amidőn a vert fasiszta csapatok utolsó csoportja is átmenekült Pestről Budára, felvillantották a villamos szikrát, de át- vizesedés miatt, robbanás Hogyan robbantották fel a fasiszták az Erzsébet-hidat? A budai hídfőnél, a láncok lehorgonyzására szolgáló
