Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-21 / 273. szám
PEST MEGYEI A IIip—u VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! mi Jf/? _ _ x^Lirlan • AZ MSZMP PEST MEGYEI B I I 0 T T S AGA fi A * VIII. ÉVFOLYAM, 273. SZÁM ARA 50 FILLER 1964. NOVEMBER 21, SZOMBAT Befejezte tanácskozásait az oirszággjülés Elfogadták a vízügyi törvényjava beszámolót tartott Péter János — miniszterelnökhelyettes felszólalása — Az interpellációkra megnyugtató választ adtak a miniszterek Az országgyűlés pénteken délelőtt 10 órakor folytatta tanácskozását. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A képviselők folytatták a vízügyről szóló törvényjavaslat feletti vitát. Eredményes gazdasági és műszaki segítség Dr. Erdei Ferenc Bács megyei képviselő felszólalásában kiemelte: vízügyi szervezetünk a legmegfelelőbben működő intézmények közé tartozik. A jó munka egyrészt annak köszönhető, hogy sikerült a régi magyar vízügy haladó hagyományait átmenteni a mai, modern viszonyok közé, másrészt az utóbbi években a vízügy megkapta azt a gazdasági és műszaki segítséget, amelynek alapján kellő felkészültséggel tudja biztosítani eredményes működését. A vízügyi szervezet eredményes, jó munkájához nem kis mértékben hozzájárult az is, hogy a feladatok elvégzésére széles körű társadalmi erőket is tudott mozgósítani. A vízgazdálkodással kapcsolatban — folytatta a képviselő — azonban gyakran találkozunk sürgető, nemritkán nyomasztó problémákkal, mint például a vízszennyeződés, az öntözés és az ipari vízellátás nehézségei. Ezek egyik okát a képviselő abban látja, hogy a vízügyi szervek említett fejlődése mellett — mind az anyagiakban, mind- pedig a műszaki felkészülés tekintetében — elmaradtak a partnerek: a vízfelhasználó szervek. Másik hibaforrás, hogy egyes szervek még nem tanultak meg eléggé gazdálkodni a vízzel. Ezen a téren tehát még bőven van tennivaló. Gazdálkodás a gyógyvizekkel A következő felszólaló dr. Zsigmand László Vas megyei képviselő a mezőgazdaság növekvő vízigényéről beszélt. Az ellátás biztonsága megköveteli — mondotta —, hogy falun az ásott kutakról áttérjenek a törpe vízművekre. Ezután dr. Noszkay Aurél budapesti képviselő szólt a törvényjavaslathoz. Hazánkban négyszáznál több gyógyforrásból és kútból napi 350 millió liter meleg és langyos ásvány- és gyógyvíz tör elő. A viszonylag magas hőfok a sótartalom és a közepes radioaktivitás egyaránt alkalmassá teszi a források egészség- ügyi hasznosítását. 1500—2000 méter mélységből 90—120 C fokos meleg vizet nyerhetünk, Ezekkel a kincsekkel azonban pazarlóan bánunk. Elmondta a képviselő, hogy a budapesti források hozama és hőfoka csökken, illetve kedvezőtlenül változik. Ma már nehezen fogadható el az érvelés, hogy a gyógyvizeket ipari célokra, lakóházak fűtésére veszik igénybe. A Budapest alatt elhelyezkedő melegvízréteg szorosan összefüggő területet alkot, és csak any- nyit szabad belőle kitermelni, amennyi a normális hozamot és minőséget nem rontja. A gyógyforrások vize tehát nem kimeríthetetlen. Biztosítani kell ezért gazdaságos felhasználásukat és védelmüket. | Budapesten arra kell törekedni, hogy egy-két szállodát ki- í fejezetten gyógyszállódévá alakítsanak át. A vitában az utolsó felszó- ] laló Nagy József Békés me- j gyei képviselő volt. A tudományos kutatás és oktatás jelentőségét méltatta a víz- gazdálkodásban. Losonczi Pál válasza Ezután Losonczi Pál földművelésügyi miniszter válaszolt a hozzászólásokra. Hangsúlyozta: — A vízügyi törvényjavaslat vitája megmutatta, hogy a vízgazdálkodás, amely azelőtt lényegében csak a szakköröket foglalkoztatta, jelentős társadalmi üggyé vált A víz, amelynek bősége vagy hiánya korábban megváltoztathatatlan természeti adottságnak tűnt, a korszerű gazdálkodás eszközeivel mindinkább szabályozható, s egyre jelentősebb szerepet tölt be a társadalom életében, a termelés különböző ágaiban. A vita megmutatta, hogy a törvényjavaslatban szereplő kérdések élénken foglalkoztatják közéletünket. A miniszter a továbbiakban arról beszélt, hogy a vízgaz[ dálkodás helyzetét, fejlesztési irányát és megoldásra váró feladatait sokoldalúan megvilágító, értékes hozzászólásokból kitűnt: a lakosság, az egészségügy, a kommunális gazdálkodás, a településfejlesztés, az ipar, a mezőgazdaság, a bányászat egyaránt érdekelt abban, hogy tovább szilárduljon a vízgazdálkodás tervszerű rendje. Óvni, védeni kell országunk vízvagyonát, s gondoskodni kell annak észszerű, gazdaságos hasznosításáról. A vízügyi törvényjavaslatot az országgyűlés a javasolt módosításokkal, egyhangúlag elfogadta. Ezután az elnök szünetet rendelt el. Szünet után Péter János külügyminiszter megkezdte beszámolóját a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról. Péter János külügyminiszter beszámolója Kormányunk felelősséggel és számadással tartozik az országgyűlésnek. Ebből a kötelezettségből eredően javasolta a kormány, hogy az országgyűlés vitassa meg mostani ülésszakán a Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenységéről szóló beszámolót. A Magyar Népköztársaság nemzetközi kapcsolatai az utóbbi időben nagymértékben növekedtek. Ennek következtében a nemzetközi élet terén új lehetőségek vannak előttünk. Külpolitikai tevékenységünknek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy: Erősítsük a szocialista országok összefogását; © Fejlesszük a szocialista és a többi anti- imperialista ország kapcsolatait és együttműködését a kolonializmus és neokolonia- lizmus teljes felszámolásának gyorsítására; © Erősítsük a népek harcát a termonukleáris háború veszélye ellen a nemzetközi béke megszilárdításáért; Fejlesszük kapcsolatainkat a nyugati kapitalista országokkal a békés egymás mellett élés jegyében, a kölcsönös előnyök alapján. Kapcsolataink a szocialista országokkal Először a szocialista országokhoz fűző kapcsolataink kérdésével foglalkozom. A 14 szocialista országot — a mai történelmi viszonyokat egyre inkább meghatározó szocialista világrend- szert — a gazdasági, a társadalmi rendszer és a marxista—leninista ideológia azonossága, az emberiség jövőjéért vívott közös harc egymásra utalja, egybefűzi s eme alapvető égybetartozás mellett az ellentmondások és viták ideiglenes, átmeneti tünetek. Ebben a szövetségi rendszerijén különleges helye és szerepe van a szocialista országok elsőszülöttének, a Szovjetuniónak. A Szovjetunió a fő tényező abban — természetesen a köréje csoportosult nemzetközi béketáborral együtt —, hogy a harmadik világháborút sikerült mind a mai napig elhárítani, sőt, hogy reális célkitűzés lehet a termonukleáris háború veszélyének, ezzel együtt bármiféle világháború veszélyének végérvényes kiküszöbölése. A Szovjetunióhoz fűződő testvéri, baráti szövetségi kapcsolatainkat tehát nem egyszerűen szomszédságunk, közös érdekeink sorozata határozza meg, hanem az a világpolitikai felelősség és hatékonyság is, amelyet mi a Szovjetunióban látunk. Éppen így a varsói szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa elvei és gyakorlatai sem csak egyszerűen e szervezetek tagországaival fűznek egybe bennünket, hanem ezeket az elveket és gyakorlati akciókat kívánjuk alkalmazni az olyan szocialista országok felé is, amelyek nem tagjai ezeknek a szervezeteknek. Mi különösen érdekeltek vagyunk a külkereskedelem és általában, vagy méginkább a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztésében. öt testvéri szocialista ország a nemzetközi feszültség provokációk veszélyével különösen megterhelt szakaszán él: a Távol-Keleten a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Kínai Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a nyugati féltekén a Kubai Köztársaság, és itt Közép-Európában a Német Demokratikus Köztársaság. A békéért, biztonságukért, a szocializmus vívmányainak védelméért vívott harcukban teljes szolidaritásunkról biztosítjuk őket. Viszonyunk a gyarmati sorból felszabadult államokhoz A miniszter a továbbiakban az afrikai, az ázsiai, a latin- amerikai országokhoz fűződő kapcsolataink kérdéseire tért rá. Kormányunk nagy figyelmet fordít együttműködésünk fejlesztésére a gyarmati sorból felszabadult népek új országaival. Ezeknek az országoknak a szerepét a nemzetközi életben nagyon lényegesnek tartja. A gyarmati sorból felszabadult népek összefogása ma a nemzetközi helyzet javításának lényeges tényezője. Mutatja ezt az el nem kötelezett országok ez év októberében tartott második konferenciája Is. Nemcsak a konferencia részvevői számának növekedése, hanem a konferencia közös nyilatkozata is mutatja a részvevők összefogásának erejét. A közös nyilatkozat mutatja, hogy a durva gyarmati elnyomás alól felszabadult népek termelik az ellenállás erőit a neokolonlallzmus fondorlatos módszerei ellen is. A konferencia frontjának szélesedését mutatja nemcsak általában a részvevők számának nagy megnövekedése, hanem az is, hogy Latin-Ameri- kából kilenc ország küldte el hivatalos megfigyelőit. Kuba természetesen rendes részvevőként volt jelen, megfigyelővel képviseltette magát: Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Jamaica, Mexico, Trinidad és Tobago, Uruguay, Venezuela. A latin-amerikai országok ilyen nagy számú jeKállai Gyula az országgyűlés szünetében Simon István, Szabó Pál és Veres Péter Kossuth- dijas írókkal, országgyűlési képviselőkkel beszélget. lenléte — ha csak megfigyelői minőségben is — a béke és haladás nagy hatósugarú kairói konferenciáján a nemzetközi helyzet alakulását kedvezően befolyásolhatja. A nemzetközi szervezetekben és általában a nagy államközi konferenciákon azzal kell számolni, hogy a fejlődő országok alkotják a résztvevők döntő többségét. Jelenlétük a nemzetközi konferenciákon az anti- impcrialista harc lényeges tényezője. A Magyar Népköztársaság nagy megbecsüléssel tekint ezekre az országokra, hősies antikolonialista harcaikra s kívánjuk, hogy most a neokolo- nializmus ellen vívott küzdelmeikkel tudják kivívni gazdasági függetlenségüket és megszilárdítani nemzeti önállóságukat. Az Egyesült Arab Köztársaságtól és az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságtól kezdve a fejlődő országok egész sorával, folyt ebben az évben is kormányszintű megbeszélés kapcsolataink bővítésére. Anyagi lehetőségeink természetesen nem nagyok. Mégis a tőlünk telhető mértékig részt kell vennünk külkereskedelmi kapcsolatok bővítésével, a gazdasági tervek realizálásában való együttműködéssel széknek az országoknak a harcában gazdasági önállóságukért és nemzeti függetlenségük megszilárdításáért. Hogy állunk a Nyugattal Beszámolóm következő szakaszában a nyugati kapitalista országokhoz fűződő kapcsolatainkkal foglalkozom. Lényegesen javultak és bővültek kapcsolataink a legutóbbi időben is a nyugati kapitalista országok szinte valamennyi körével, mind kormányközi, mind gazdasági és kulturális téren. Hogy milyen differenciáltan, árnyaltan, ugyanakkor milyen következetesen alkalmazzuk a békés egymás mellett élés elvét az államok mindenféle körének vonatkozásában, azt pártunk nyolcadik kongresszusa tömören így fejezte ki: „a magyar nép külpolitikáját a békés egymás mellett élés elve vezérli. Még bensőségesebb viszonyra törekszünk azokkal az országokkal, amelyekkel kapcsolataink barátiak, barátivá akarjuk fejleszteni azokkal az országokkal, amelyekkel kapcsolatunk normális és korrekt, amelyekkel pedig még nem kielégítő, vagy rossz a viszonyunk, normális kapcsolatokra törekszünk”. Ezek az elvek és törekvései: vezetnek bennünket a nyugati kapitalista országok viszonylatában is. Indokolt, hogy a beszámolónak ezt a szakaszát a magyar—osztrák kapcsolatokkal kezdjem. Az utóbbi időben a magyar—osztrák kapcsolatok terén biztató fejlemények történtek. A kapcsolatok rendezésének folyamata friss példa arra, hogy kölcsönös jóindulattal, egymás érdekeinek — néha azt is kell mondani: egymás presztízsének — kölcsönös tiszteletben tartása mellett nagy lehetőségek vannak különböző gazdasági és társadalmi alapokon élő országok között is a nyitott, sőt vitás kérdések megoldására, s a mind(Folytatás a 2. oldalon) í