Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-13 / 266. szám
am. NOVEMBER 13, PÉNTEK »*Mi »iF.c.y '^Mivíap KITŰNT & a £3 A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Hzimonidesz Lajos nyugalmazott evangélikus püspök, tábori vezérőrnagynak a társadalmi haladás érdekében kifejtett több évtizedes tevékenységéért, történeti és hadtörténeti munkásságáért, az állam és a magyar evangélikus egyház jó viszonyának kialakulásában szerzett érdemei elismeréséül 80. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára nyújtotta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Kaszás Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes (MTI) KlOSZ-akadémia Vácott Megyei viszonylatban úttörő kezdeményezésnek számít a KIOSZ váci szervezetének elgondolása. A TIT segítségével tíz előadásból álló sorozatot indítanak hétfőn este Köztársaság úti székházuk kultúrtermében. A helybeli kisiparosok és ktsz-tagok részére a november 16-i előadást dr. Szabó Géza, a járási ügyészség vezetője tartja. • • üssihmgkm a népgazdaság érdekével Ha ezekhez hozzászámítjuk az utolsó negyedév szokásosan nagy tennivalóit — a feladat temérdek. Minden jó, ha a vége jó, tartja a közmondás. Az év végi feladatok valahogy mégis másképpen vetődnek fel, mint az eddigiek során. Rohammunka és a szokásos év végi hajrá nélkül szükséges teljesíteni a terveket, biztosítva ezzel a jövő esztendő, a második ötéves terv befejezésének jó előkészítését. Az iparvállalatok — van ilyen rendelkezés — nem is használhatnak fel több túlórát a negyedik negyedévben, mint az előző harmadikban. Miről van tulajdonképpen szó? Maximális erőfeszítés szükséges, de ez nem annyira a mennyiség hajszolására, mint inkább az önköltség csökkentésében előállott elmaradás megszüntetésére irányuljon. Nagjfokú rövidlátásra vall az olyan év végi hajrá, amely többszörösen megbosz- szulja magát. A mértéktelen túlórázás rontja a minőséget. De továbbmenve: az egyébként is nagyon igénybe vett közlekedés számára túlterhelést jelentene az a nagy árutömeg, amit a vállalatok az esztendő utolsó napjaiban rázúdítanának. Más tapasztalat is figyelmeztet! Például az, hogy az év elején a rohammunkát követően a szerelőműhelyek hetekig állnak, mert a hajrában kiürítették az alkatrészraktárakat. Vagy: az építők fagyszabadságra mennek, mert nem gondoskodtak a munkahelyek téliesítéséről. Az idén januárban a gépipar termelése például 28 százalékkal volt alacsonyabb, mint tavaly decemberben. Az esztendő végével igaz, egy elszámolási időszak lezárul, de kezdődik egy új, amelytől mindenki ugyancsak eredményt vár. Nagy könnyelműség volna tehát az új feladatok sikeres megoldásához vezető hidat figyelmen kívül hagyni. Az építőipar tavaly több mint egymilliárd forintos adóssággal zárta az esztendőt. Ez látható volt már az év második felében, az illetékesek mégsem néztek szembe őszintén a tényekkel. A tervek teljesítését szorgalmazva megfeledkeztek a zavartalan téli munka feltételeinek biztosításáról. Az idén a kormányszervek időben felszólították az építésügy vezetőit, hogy mérjék fel, milyen területeken számíthatnak nagyobb elmaradásra. E reális kép nemcsak az építőiparban teszi lehetővé az erők ésszerű átcsoportosítását, hanem például a gépiparban is biztosítja a hátralévő feladatok megfelelő rangsorolását. Ha például valamelyik építkezésnél nagyobb elmaradás várható, felesleges az ide tervezett gépeket megerőltető túlórázással határidőre legyártani. A dolgozókat is jogosan bosszantja, ha valamit áldozatos munkával elkészítenek az év végéig és látják, hogy a gyártmányt nem szállítják el. Szükséges, hogy minden iparág és vállalat pontosan mérje fel a hátralevő időszak feladatait. Ha például a tervben és a szerződési kötelezettségek között olyan tételek szerepelnek, amelyek pillanatnyilag a beruházásoknál, a kül- és belkereskedelemben nélkülözhetők, ne erőltessék legyártásukat. Ehelyett inkább olyan termékekre összpontosítsák az erőket, amelyek a beruházások gyors üzembehelyezését, a sürgős kül- és belkereskedelmi igények maradéktalan kielégítését valóban segítik. A terv teljesítése és túlteljesítése az év végén sem öncél, hanem ekkor is a szükségletek legjobb, nép- gazdaságilag legésszerűbb kielégítését hivatott szolgálni. Nemcsak a népgazdaságnak, a vállalatnak is javára válik, ha elejét veszi a felesleges túlórázásnak, rohammunkának. A munkásokat megkímélhetik az emberfeletti erőfeszítésektől és megfelelő feltételeket teremthetnek, hogy az új esztendő első napjaitól folyamatosan dolgozhassanak. Már most az esztendő végén kell áttörni a pangásnak és a hajrának ezt a furcsa körét. Az üzemi pártszervezetek, és a járási pártbizottságok sokat tehetnek azért, hogy az, eyvegi rohammunka az idén már ne nyerjen „polgárjogot” a vállalatoknál. S a munka értékelésében az év végén is változatlan mércét alkalmazva — összhangban a népgazdaság érdekével — a pártszervezetek elősegíthetik, hogy a termelési százalékok ne homályosítsák el az egyéb tervszámokat, a feladatok jó minőségű, gazdaságos teljesítését. Kovács József SÁROS UTAK Vácról, Vácduka felé haladunk, a 198-as jelű úton a közlekedésrendészet egyik gépkocsijával. A község elölt alig egy kilométerre hirtelen fékez a gépkocsi, megáll, s a rendőrtiszt a kocsiból kiszállva, megkérdezi az úton álló idős férfit, hogy miért van itt ekkora sár. — Hordjuk a répát az Új Barázda Tsz földjéről — feleli a bácsi. — És mielőtt kiérnek az útra, nem tudják a kerekeket a sártól megtisztítani? — Nem érünk rá mi arra, kérem. Szeretnénk a répahordást időben befejezni. Mert az ugye, fontos, hogy a tsz mielőbb elvégezze a munkáját. A földön dolgozók, nagyrészt asszonyok, akik a szállító jármű érkezésére várnak, köréjük sereglenek és értetlenül, szinte ellenségesen hallgatják a rendőrtiszt és az idős ember vitáját. Nem akarják megérteni, hogy a tiszt nem okvetetlenkedni akar. A rendőrtiszt beül a kocsiba. Jó 50 méter után ism^t kiszáll, megkérdezi az ott dolgozó útőrt: tett-e az ügyről jelentést? — Igen — mondjn az út- 6- — jelentettem a dolzot és a tsz vezetőjének is szóltam, de mindeddig nincs foganatja. Bemegyünk Vácdukára, az Új Barázda irodájába. Az alhadnagy elmondja jövetele célját, s azt is, hogy az ügyben kénytelen lesz feljelentést tenni. Hiszen a ré- paföldtöl kezdve az út végig ragad a sártól s ez nagy balesetveszélyt jelent. Az irodában azonban nem értik, miért kell ebből ügyet csinálni? A rendőrtiszt magyarázza: hány és hány olyan baleset volt, amikor motoros haladt az úton, s hirtelen ráhajtva a sárra, kicsúszott alóla a gép. Halálos baleset is történt már így. Ez az érv, úgy látszik, már belátásra bírja a bentlevő- ket. Elkezdik kérlelni a rendőrtisztet: ne tegyen feljelentést, ezentúl letisztítják a földről kijövő járművek kerekét, jobban vigyáznak az útra. Ügy beszélnek, mint akik most hallják először, hogy az útra vigyázni kell. Végül menállapodás sziile- tik. A rendőrtiszt nem tesz feljelentést, a tsz viszont vállalja. hogy letisztítják a kerekeket. Azután haladunk tovább. természeteden óvatosan. mert az ú’o"1 másutt is nagy a sár... És nagy a balesetveszély... (m. j.) A visszaélési lehetőségek csökkentése érdekében a postaszolgálati szabályzat előírja a takarékbetétforgalmat lebonyolító pénzfelvevő alkalmazott negyedévenkénti leváltását és más beosztásba helyezését. Törökbálinton Boldog Lajosnénak, „szociális körülményekre” figyelemmel, engedélyezték, hogy továbbra is pénzfelvevőként dolgozzon a postahivatalnál. 1963. márciusában T. S.-né törökbálinti lakos ebédszünet alatt akart takarékbe tőr tét elhelyezni. Boldogné enr gedett az ügyfél kérésének, átvette a pénzt, beírta takarékkönyvébe, a postabélyegzőt és beütötte, majd a pénzt asztalfiókjába zárta és ezután ment ebédelni. A pénzfelvevő ebéd után nem vezette keresztül az előírt nyomtatványokon a betétet, így hiány nélkül számolt el a főpénztárosnak. Legközelebb már ügyfeleit a takarékkönyvbe történt bejegyzés és a pénz átvétele / után azonnal útjukra enged- \ te. Bár egyeseknek ez a gyors ? „bürokráciamentesség” fel- / tűnt, nem gyanakodtak, örül- í tek, hogy nem kell várakoz- ? niok. \ Boldogné emlékezetébe vés- \ te, hogy kiknek a betétjét j sikkasztotta el. Amikor kö- \ zülük akart valaki pénzt ki-\ venni, a kifizetést úgy esz-' közölte, hogy egyúttal egy másik betétes számlája tér-j hére „fiktív” pénzfelvételt '■ könyvelt el. í Ily módon közel ötvenezer • forintot sikkasztott el. ; A törökbálinti postahivatal '■ vezetője súlyos mulasztást követett el, amikor nem az előírásnak megfelelően, de olykor egyáltalán nem végezte el a betétesek könyvé- \ nek összehasonlítását a pos- ■ tán nyilvántartott ellenőrző-; lappal. Ez tette lehetővé, ‘ hogy Boldogné mindig csak a rendben levő betétkönyveket adta át főnökének. j A Magyar Hajó- és Darugyár Váci Gyáregysége keres: ARSON HEGESZTŐ, SZERKEZETI LAKATOS, LAKATOS (általános) betanított munkásokat és segédmunkásokat. Ülésí tartott az országgyűlés külügyi bizottsága Az országgyűlés külügyi bizottsága csütörtökön Szirmai István elnökletével ülést tartott a Parlament Gobelintermében. Az ülésen részt vett Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese, Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke. A tanácskozáson Péter János külügyminiszter számolt be a nemzetközi kérdésekről. Az ezt követő vitában felszólalt Barcs Sándor, Bi- gár Jánosné, dr. Dési Frigyes, dr. Germanus Gyula, Kállai Gyula, dr. Móricz Virág, Szakosíts Árpád és Szirmai István képviselő. (MTI) Az Országos Földműves szövetkezeti Tanács ülése Csütörtökön ít SZÖVOSZ- székház nagytermében összeült az Országos Földművesszövetkezeti Tanács, hogy megvitassa a szövetkezeti kereskedelem, illetve a falusi lakosság ellátásával kapcsolatos tennivalókat. Részt vett az ülésen Tausz János, belkereskedelmi miniszter, Szirmai Jenő, a SZÖVOSZ elnöke, Bégen Imre, az Elnöki Tanács tagja, a SZÖVOSZ felügyelő bizottságának elnöke, Molnár Károly, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, A tanácskozás előadója rámutatott: gondoskodni kell arról, hogy a falusi üzlethálózat és áruválaszték ösz- szetétele, az árukínálat és kiszolgálás színvonala fokozatosan megközelítse a városi kereskedelmét. Minden szinten meg kell valósítani a kereslet rendszeres és módszeres tanulmányc_..-út. SZÁMADÁS Mar két hónap sem választ el bennünket az esztendő végétől. Az okos „finis ’-hez mindenütt az eddigi munka alapos elemzése szükséges. Az állami ipar első háromnegyed- évi tervét mintegy 2 százalék-' kai túlteljesítette, noha két fontos tárca, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, valamint az Építésügyi Minisztérium vállalatai 1—2 százalékkal elmaradtak az időarányos feladatokhoz képest. Az egy munkásra és alkalmazottra jutó napi teljesítményérték 4,7 százalékkal növekedett az előző év azonos időszakához képest, a létszám ugyancsak ennyivel. Az esztendő eddigi részében a legnagyobb elmaradás a költségszint alakulásában tapasztalható. A termelési költségek alakulására kedvezőtlenül hatott a laza létszám- gazdálkodás. A termelés növekedésének alig valamivel több, mint a fele származott a termelékenység emelkedéséből. A magas létszámok ellenére a vállalatoknál a tavalyihoz képest növekedett a túlórák száma, ami arra vall, hogy — ott helyben — nem | történtek hathatós intézkedések a munka- és üzemszervezés megjavítására, a belső tartalékok feltárására. „A takarékbetétekért az állam szavatol“ ítélet a törökbálinti postai sikkasztás ügyében Boldog Lajosné elfogadható magyarázatot nem tudott adni, miért követte el tettét: hiszen férjével együtt közel négyezer forint jövedelmük volt. A Pest vidéki Járásbíróság Boldog Lajosnét négy kiskorú gyermekére, mint enyhítő körülményre tekintettel 2 év 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A törökbálinti betéteseket nem érte kár, mert a takarék- betétekért az állam szavatol; Bóldog Lajosnét pedig kötelezte a járásbíróság az okozott kár megtérítésére. Dr. Bíró Imre — A táplálkozásról és az életmódról tartanak vitát ma este 6 órai kezdettel a váci városi Madách Imre művelődési ház ifjúsági klubjában. fejezte be mondanivalóját csendesen, nyomatékos hangsúllyal. — Nem javaslom. Mély csend támadt, amikor leült. A lélegzetvételek apró nesze is hangos morajnak tűnt. Mindenki várta, mi lesz, hogyan felel majd erre az, akit illet. Szíve most ismét hevesebben zakatolni kezdett. Palócz szavai még nem jutottak el a tudatáig, csak az egyes megállapítások. Rá különös módon nem haragudott. Amit mondott, ha fájt is, igaz volt. De ami most fog következni, attól félt. Felfogta a feléje forduló tekinteteket, az arcokat kutatta, ki lesz a következő, ki folytatja tovább a megkezdett gondolatsort. Az elutasított munkásasszony? Vagy az öreg Lukács? s Egyik sem. Ladányi, egy vele egykorú esztergályos emelte fel kezét. — Évekig dolgoztunk együtt. A mi brigádunk segítette, hogy elvégezhesse az egyetemet. Amióta főmérnök lett, csak nagy ritkán jön el közénk. Akkor is siet, látszik az arcán, csak kényszerűségből teszi... Összemosódtak előtte az arcok, csak szavakat hallott, különböző hangsúllyal ejtett szavakat. Hol forróság öntötte el testét, hol meg vacogott. A gyár a tervet eddig százegy százalékra teljesítette. Akkor? Leszavazták. Hazafelémenet úgy imboly- gott a lába, mint a betegé, aki a műtét után most tanul újra járni. Prukner Pál ró alakja megnőtt, ő meg kis ponttá zsugorodott. — Segítenie kellett volna azon az emberen. Igaz, nincs törvény rá, hogy a főmérnöknek kötelessége segíteni azt, aki egyszer visszaélt a bizalmával. De ha a főmérnök kommunista... Lehunyta szemét, de Pa- lóczot így is látta. S a hangját most már egészen közelről hallotta. Éppen azt mondta: — Mindez az ő hibája? A mi hibánk Is, akik hagytuk, hogy elvitathatatlan képességeit oly módon fejlessze ki, elképzeléseit úgy váltsa valóra, hogy közben semmibe vegye a körülötte élő emberek gondjait, bajait. Palócz szavai, megállapításai lehunyt szemei függönye mögött képpé váltak: a technikus részegen jött be a gyárba. Nem kérdezett tőle semmit, azonnali hatállyal fölmondott neki. Egy munkásasszony síró arca. Elvált, két gyerek anyja. Nem birom az éjszakai műszakot... Elküldte. Nem lehet tekintettel mindenkire. Első a termelés. Az öreg Lukács keszeg alakja. Negyvenöt éves. Tanulni akar. Előbbre lépni, hogy nagyobb fizetéssel mehessen nyugdíjba. Elutasította: a gyár nem szociális otthon... — A főmérnök jó szakember, de aki kommunistának vallja magát, annál ez kevés ... Palócz hangja lehiggadt, az előbbi szenvedélyes fele- lősségrevonás egyszeriben eltűnt belőle. Mindkét kezével a székre támaszkodott, úgy mi, kommunisták, nem elégedhetünk meg ennyivel. Nem azért jöttünk el ide, hogy glóriát vonjunk egyik társunk feje fölé. A kérdés elhangzott: megválasszuk-e újra. Eddig hárman azt mondták: igen. És sorjázták mindazt, ami benne jó. Amit elmondtak: igaz. A kérdésre én mégis azt mondom: nem. Csend támadt a teremben. — Nem — ismételte újra Palócz —, mert a felsorolt erények nincsenek ellensúlyban hibáival. Milyen furcsa — gondolta meglepetten — hogy Palócznak egyszeriben ennyire megváltozott a hangja. Akár valami zeneértő, úgy kottázta a keményen pattogó hangsúlyokat. — A főmérnökünk jó szakember, de rossz vezető. A gépekben gondolkodik és nem az emberekben. Ahogy a beszélőt figyelte, minden figyelmét rá összpontosította, különös dolog történt. A teremben ülők mintha egyszeriben varázsütésre eltűntek volna és mindössze ketten maradtak a teremben, Palócz, meg ő. Kettejük között iszonyú távolság, s a távolság ellenére Palócz hangja egyre erősebben, egyre vádlóbban harsogott. Szólni akart, tiltakozni próbált, de hiába. Már a száját nyitotta, de a torka nem adott hangot. Érezte, hogy torka elviselhetetlenül száraz, az ajka cserepes, mint a lázbetegé. Palócz apÉppen ezért javasolja, hogy a tagság fogadja el a lelépő ! vezetőség beszámolóját és aztán válasszák meg az új vezetőséget. Okosan beszélt, többször is hangsúlyozva a vezetőség jó munkáját, de gondosan elkerülte, hogy szavakban is kinyilvánítsa: ő a régi ; vezetőség újjáválasztását támogatja. S mert több hozzászóló nem jelentkezett, az elnök feltette a kérdést: megszavazza-e a tagság a beszámolót? A kezek bizonytalanul emelkedtek a magasba. Né- hányan azonban nem mozdultak. Akkor sem, amikor az elnök ellenpróbát kért. összeszámolta: tizenhármán, tartózkodtak a szavazástól. Ha babonás lett volna, rossz előjelnek veszi, de csak megvonta a vállát. Nem számit, mindig akadtak vélemény nélküli emberek. Aztán elhangzott a javaslat. Egy kivétellel — az öreg Bon- cos egy hónap múlva nyugdíjba vonul — a régi vezetőséget ajánlotta a javaslattevő bizottság elnöke. A titkárt egyhangúlag elfogadták, hogy felkerüljön a listára. Másodiknak ő következett. Harman szóltak mellette. Negyediknek Palócz, az egyik fiatal mérnök emelkedett szólásra. Gépiesen végigsimította bozontos haját, aztán beszélni kezdett: — Hárman szóltak eddig előttem. Hárman dicsérték a főmérnök elvtárs erényeit. De Úgy indult a taggyűlésre, mint aki biztos a dolgában. Miért is ne lenne az? Mint a gyár főmérnöke, két éve tagja a vezetőségnek. Szemtől- szembe eddig még senki sem mondott rosszat róla. Hogy a háta mögött olykor összesúgtak az emberek? Nem ő az egyetlen vezető és nem is az utolsó, akinek irigye akadt. A terem zsúfolásig megtelt. Lacus, a titkár, azzal fogadta: példa még nem volt rá, hogy mindenki jelen legyen. Máskor elégedettek voltak azzal is, ha a tagság kétharmada megjelent. Most vajon miért ez a nagy érdeklődés? Máskor is volt vezetőségválasztó taggyűlés, de mindig hiányoztak néhányan. Ki beteg volt, kinek halaszthatatlan elfoglaltsága akadt, most pedig ... érdekes ... nagyon érdekes. Pedig esküdni mert volna rá, hogy nem történt semmi különös az utóbbi időben. Semmi olyan, ami magyarázná az érdeklődés ilyen hirtelen fellobbant lángját. Lacus, a titkár, megtartotta a beszámolót. Az emberek rábólintottak, néhányan kiegészítették, mások elejtettek néhány bíráló szót. Lacus biztatta az embereket: tessék elvtársak, csak szemtől-szem- be ... ez volt a szava járása. Szót kért a járás képviselője, bizonygatta, hogy a gyárban rendben mennek a dolgok, ha í voltak is hibák a pártvezetőség j munkájában — ugyan hol nem | akadnak, tette hozzá azonnal \ felmentően — általában de- : rekasan végezték dolgukat.
