Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-12 / 265. szám

Szép, de nehéz hivatás... Egy kiváló vasutas VIII. ÉVFOLYAM, 265. SZÁM 1964. NOVEMBER 12. CSÜTÖRTÖK hallottuk írunk RÓLA KEDVEZETT AZ ALMATERMÉS Németh Pál, a Hunyadi Ter­melőszövetkezet tagja. Háztá­ji szőlőjében felesége és gyer­meke almát szed, az almaszü­ret kedvezett az idén. (Fehér felv.) •k vezetöségvAlasztö TAGGYŰLÉSEK Ma délután negyed három­kor a konzervgyár pártvezető- ség-választó taggyűlést tart, a DÁV-nál fél öt órakor tart­ják a választó taggyűlést. ★ Harmincnégy higanygőz- lámpát és fénycsőszállító ko­csit gyárt a Gépjavító- és Fa­ipari Ktsz az Egyesült Izzó ré­szére százezer forintos beru­házással. ★ Vasútállomásunk újjáépítése a jövő év elején kezdődik. A vízszükséglet fedezésére már november elején megkezdték egy bővizű kút fúrását. TANÁCSTAG BESZÁMOLÓJA ur. Hídvégi Zoltán megyei tanácstag november 13-án, pénteken délután fí órakor a Szabadság Termelőszövetkezet klubjában (Szolnoki út) ta­nácstagi beszámolót tart. •k 5582 pulykát vásárolt fel a földmüvesszövetkezet íelvá- sárlótelepe a harmadik ne­gyedév során. ★ A belső bokrosi óvoda felújítására száztizezer forintos beruházást en­gedélyezett a városi ta­nács. A még folyamatos felújítási munkákat az Épület- és Lakáskarban­tartó Ktsz végzi, a be­fejezési határidő decem­ber 20-a. A háziasszonyok szerény és fáradhatatlan szövetségesei A kofák ,,réme"j a lámpázás — Kisül-e a turpisság ? Képek a piaci laboratórium munkájáról A piac életéhez szervesen ' . | hozzátartozik a csinos kis - . í>, épület, a városi tanács elint- ' >/>: * ? orvosi rendek > ne/c piaci JVERt* . Ä J ML?" ' rendeltsége. Már korán reg- ,1 * • T gél, sokszor félöt-öt órakor * . elhúzza az ablakon a fehér L ' <. fL. i függönyt dr. Henkei Antal S»«® ' «Kt- h. wKm • Hifim higiénikus-állatorvos. Kez­dődhet a vizsgálat. A nap első fecskéi a termelők, a kofák. Szépen, sorjában „járulnak” az ablakhoz, ahol áruikból mintát vesz Henkei Antal, megvizsgálja azokat, mert csak egészséges portéka kerülhet a standokra, a vásárlók elé. Vörös Pál Bizony akad olyan is, hogy az árut nem lehet kirakni. Ilyen­kor a leleplezett termelő, vagy a kofa néhány csúf jelzőt mormolva odébbáll, de mit is tudna tenni, ha árujára azt írták, hogy fogyasztásra al­kalmatlan. A leggondosabb vizsgála­tokon a tej-tejtermékek és a Feszülten figyel a termelő: mit mutat a keményrtővizsgá- lat az eladásra váró tejfölből? (Dr. Országh Mihály felv.) húsáruk esnek át. Most is, de még inkább a forró nyári na­pokon. Itt nem lehet egy kis liszttel „megbolondítani” a Ezzel a különleges géppel vizsgálják, megvan-e a zsírtartalma a tejnek? kellő tejfelt, hogy „jobb”, „sűrűbb”, „tartalmasabb” legyen, mert a keményítő próba azon­nal feltárja a „buzgal­mat”, kimutatja a tejfelben levő idegen anyagot. A tejesek is póruljárnak, ha nem friss tejet hoznak a piac­ra. Az árusítást nem engedé­lyezik. Főleg, ha a tej faj- súlymérési vizsgálatánál még gombásodást is észlelnek. A .gombásodási vizsgálat mel­lett a tej zsírtartalmát kü­lönleges géppel ellenőrzik. A tej lefölözése tilos. A hentesek sem marad­nak ki az ellenőrző vizsgálat­ból. A kis laboratóriumban megvizsgálják, hogy friss-e a hentesáru, Ichet-e készíteni belőle finom, illatos pecsenyét? Ne feledkezzünk meg a pia­ci árusok „réméről”, a tojás lámpázásáról sem. Persze mindjárt nem lesz rém, ha friss tojást hoznak eladni, és ha a lámpázás nem mutat ki semmi turpisságot. Néhány képet mutattunk bp a kis laboratórium munkájá­ból. Hogy mennyire fontos a feladatuk, azt a háziasszo­nyok tudják megmondani, akik naponta a piacról vásá­rolják az élelmiszert, zöld­ségfélét, téjet, túrót, húsárut. (gh) Csattognak az ütközők, a sötétben morse füttyök kí­séretében titokzatosan imbo- lyognak a jelzést adó lám­pák. Mind megannyi pa­rancs, jelbeszéd: „előre”, „hát­ra”. A mozdony ezt „megért­ve” lökdösi a kocsikat, siste­regve tódul a gőz a henger­ből. Dobog a föld a vágányok között. Az egyik rohanó ko­csira felugrik valaki, behúz­za a féket, majd gyorsan le, meg kell fogni a másik guruló kocsit is. Egy rossz lépés, oda az ember... Rakodják az éjszakai gyors tehert. Nem késhet a szállít­mány, sietni kell. Szép, de veszélyes, nehéz hivatás vasutasnak lenni. A mi állomásunkon szocia­lista brigádok dolgoznak. Irányítójuk Vörös Pál állo­másfőnök, aki három éve tartja kezében a „karmesteri pálcát”. A szűk állomáson jó szervezéssel eddig fennaka­dás nélkül bonyolították le az évről évre növekvő őszi csúcsforgalmat. Vörös Pál állomásfőnök keveset ül az irodában. Inkább a vágá­nyoknál irányítja embereit. A szegedi igazgatóság a na­pokban kiváló dolgozó cím­mel tüntette ki, no meg a vele járó egy havi fizetésének megfelelő jutalommal. Szívből gratulálunk. (fehér) A kis pajtások nagyon igyekeznek Ellátogattunk a városi út­törőbizottsághoz, megtudakol­ni, hogy mivel foglalkoznak ilyenkor, ősszel a kis pajtások. — Már szeptember első he­teiben megindult városunk út­törőélete. Az iskolák csapatai a munkaterv szerint végzik feladataikat — mondotta Ágos­ton Dezsöné, a városi úttörő­bizottság elnöke. — Hallhatnánk az ered­ményről és a tervekről? — Gazdaságilag is jelentős, hogy úttöroihk' rés?t vállalták a hulladékgyűjtésben. Széjf-. ződést kötöttünk a MÉíí-hel és haladunk a terv teljesítése te­rén. Az eddigiekben a Kossuth és a Rákóczi iskola tanulói több mázsa fémet, rongyot, és papírt adtak át a hulladék­gyűjtő telepen. De a tanyai is­kolák csapatai is részt vállal­tak a munkából. Például a bánomi iskolában egy teher­autóra való hulladék vár el­szállításra. — Kulturális terveink jóval lényegesebbek. Az iskolai éle­tet klubdélutánokkal, szellemi vetélkedőkkel akarjuk színesí­teni. A Cifrakertben újdonság, gondolom, minden pajtás örö­mére, a közlekedési park. — Sportprogramunkból még hátra van a városi asztalite­nisz-bajnokság. Ezt december 6-án szeretnénk megrendezni. — Hogyan állnak szervezeti téren? ,, — A csapatvezetők munká­ját ifivezetők segítik, gimna­zisták, diákok. Ugyanakkor szaporodott a képzett őrsveze­tők száma is. Feladataikat megkönnyítik az expedíciós parancsok. Ilyen parancs pél­dául az, amely a város húsz­éves fejlődésének feltárását rendeli el. Úttörőink odaadó és lelkes munkájukkal talán már most megérdemlik az ex­pedíciós vörös csillag érmet. (miklós) Nagykörös löl Ba latonfenyves ig Hónapokon keresztül keresték az agyafúrt csalót File Péter, a Vegyesipari Ja­vító- és Szolgáltató Vállalat meósa volt. Munkáját szak­értelem nélkül, hanyagul vé­gezte. Érthető, hogy emiatt a vállalatnak sok reklamációja akadt. Éppen ezért File Péternek kiadták a munka­könyvét. Ö pedig kilépése után, méltóan addigi viselke­déséhez, elvitte magával a vállalat kerélzpárját. A kerék­pár világítási berendezése még a meós kilépése előtt eltűnté A File Péter címére meg­küldött felszólító levelek — hogy a kerékpárt azonnal szállítsa vissza — azzal érkez­tek vissza: a címzett ismeret­len. Akár Ceglédre, akár Lc- velkre írták a leveleket, az eredmény mindenképpen ugyanaz volt. Az ügy a rendőrségre került. A nyomozás során megállapí­tották, hogy File Péter eladta a kerékpárt Juhász Gyula ceglédi lakosnak hatszáz fo­rintért, akitől kétszáz forintot vett fel előlegképpen, de az­zal a kikötéssel:' amennyiben az előleget záros határidőn be­lül visszafizeti, visszakapja a járművet. A huncut ember azonban a kétszáz forint megfizetése nél­kül, kicsalta Juhász Gyulától a „zálogolt” kerékpárt és azt villámgyorsan eladta Fodor Istvánnak ötszáznyolcvan fo­rintért. A kerékpárt a nyomo­zás során Fodornál lefoglalták, majd a vállalatnak visszaad­ták. File Péter hosszú időn ke­resztül bujkált. Több helyen próbálták a városi bíróság idé­zését neki kézbesíteni, ered­ménytelenül. Végre idéiglenes lakóhelyén. Balatoni enyvesen megkapta az idézést, amely no­vember tizennyolcadikára idé­zi a nagykőrösi városi bíróság tárgyalására a sikkasztássá1 vádolt meóst. Városunk kisiparosai vállal­ják, hogy hazánk felszabadu­lásának huszadik évfordulója tiszteletére, a Ki mit vállal mozgalom keretében rendbe­hozzák egyik csökkent munka­képességű iparostársuk házát. ★ Nyáron, ősszel mindig túl­teljesíti tervét a vasbolt. Száz­harminc százalékra teljesítette most a harmadik negyedévi tervét. ■k Mezei rongálás címén a sza­bálysértési hatóság kétszáz fo­rintra bírságolta Varga Amb­rust (Száraz dűlő 40), mert ál­latait a tilosban legeltette. k MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Nemo kapitány. Verne is­mert regénye nagyszabású, színes amerikai filmen. Széles­vásznú. Magyar híradó. PENCZNÉ előttem balla­gott az úton. Szépen, ké­nyelmesen haladtam, mégis utolértem. Amikor meghal­lotta lépéseimet, megállt és megvárt. — Menjünk hát együtt! — mondotta csicsergő han­gon. Kissé hallgatott, de alig haladtunk tíz lépést, már megtalálta a témáját. Nem sokat törődött azzal, hogy érdekel-e engem, vagy sem, csak mondta, mondta, öntötte a szót, mint a novemberi ég a szűn­ni nem akaró ronda esőt. — Ilyenek a mai fiata­lok! — sóhajtotta beveze­tőül. Lehet, hogy azt ol­vasta le arcomról, hogy tü­relmetlenül várom a foly­tatást, mert így folytatta: — A Sabella Marinak nagy szoknyavadász fia van. Ha valami szörnyűséges titkot mondott volna, ak­kor sem lehetett volna a hangja bizalmasabb. — Hallja-e, este későig a ház végénél nyervákol- nak. Nem is tudom, mit csinálhatnak. Ugyan sej­tem, de jobb arról nem beszélni. NEM MONDOTT újsá­gol. Jól tudtam, hogy Se­bő Marci ugyancsak teszi a szépet Marikának. Nem csodálkozom azon, hogy a, két fiatal nem tud egy­mással betelni. Ez a világ rendje. Az asszony látta, hogy nem háborodom fel. Nosza, hamar újabb tromfot kere­sett. — A Farkas Málinak elöl egy arasszal kurtább a szoknyája. Mit tudom én, mitől. Most aztán lát­hassa, annak a sok kujtor- gásnak a hasznát. Erről is tudtam. De tud­tak a fiatalok szülei is. Kedves cimborám, Bán Palkó, csapta a szelet a szép Farkas-lánynak. A gyerek most tölti az utol­só hónapokat a katonaide­jéből. Suttyomban, csend­ben már két hónapja meg­esküdtek. Penczné megrendültén lát­ta, hogy még ez sem hoz ki a sodromból. Gyorsan belekotorászott a tapaszta­lataiba és frissen elöha- lászta a nagy botrányt. — És meddig gyászolta az urát Varga Sára? No, mondja meg kedves, ha tudja? — Éppen csakhogy ki­várta az idejit — mon­dottam, hogy az asszony szájára adjam a szót. — Ugye, hogy maga is nagyon jól tudja? Hát ar­ról hallott-e, hogy jár hoz­zá egyenesen Pestről? HOGYNE TUDTAM vol­na. Valami jóképű sofőrje volt a fiatal özvegynek. Nagyon jól megértették egymást. Mindannyian tud­tuk, hogy a férfi minden szombaton este érkezik és csak vasárnap délután indul vissza a fővárosba. De kit érdekel? Áz ő dolguk. Pencznét megzavarta, hogy még erre sem lobbanok fel. Fapofával hallgattam a zsíros pletykát. Nem vol­tam hajlandó arra, hogy t t megrójam a. fiatalokat, \ akikről az ő véleménye \ lesújtó volt. — Lehet, hogy maga j ezekre talál mentséget, de; nincs igaza! Szikrázott a \ szeme, hetykén megtámasz- j tóttá a csípőjét, erélyesen \ rám nézett: — Miért nem: vagyok én ilyen? Miért\ nem kerülgetnek engem a: ficakok? Pedig hát magam\ vagyok, özvegy vagyok. \ Miért tudok én tisztessé- \ ges maradni? Hadart, hadart indulata- í san. A válasz a nyelve- j men volt, csak éppen nem\ mertem kimondani. — Drága, kedves Pencz- \ né! Figyeljen csak ide. \ Ahogy én megsaccolom, \ megvan maga százhúsz ki- \ ló. Meg aztán kicsúszott \ már kissé abból a kor- \ ból. Nem gondolja, hogy: tán azért vigyáznak olyan \ nagyon tisztességes özvegy- erkölcsére ...? \ i De csak gondoltam. Mert \ ki mer ilyesmit megmon-1 dani egy százhúsz kilós l asszonynak? (rossi) ; Tisztességes özvegyerkölcs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents