Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-12 / 265. szám

Bajnok: a Nagykáta A NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE I. ÉVFOLYAM 21. SZÄM 196-1. NOVEMBER 12. CSÜTÖRTÖK Ifjúságunk jó úton halad a biztató holnap felé ,,Közelebb kell kerülni a fiatalokhoz44 — mondotta a járási párliilkár A hűvös novemberi szél­ben vidám, jókedvű fiatalok haladtak a pártbizottság épü­lete felé. Küldöttválasztó érte­kezletre gyülekeztek. Most ad­tak számot az eltelt négy év munkájáról, és egyben újabb négy év feladatait határozták meg. Bihari elvtárs, az ülés leve­zető elnöke, köszöntötte az egybegyűlteket, és méltatta a nap jelentőségét. — A mi ifjú­ságunk — mondotta — jó úton halad a biztató holnap felé. El kell érnünk, hogy fiataljaink ne csak cso­dálják a megvalósult je­lent, hanem a benne rej­lő lehetőségeket is hozzák felszínre. Taps és egyetértő zúgás je­lezte, hogy a fiatalság megér­tette, és magáénak vallja a célkitűzést. Ezután került sor a küldött- értekezlet tisztikarának meg­választására. Árokszállási Ist­ván, a KISZ járási titkára be­számolójában jól tükröződött, hogy fiatalságunk zöme tudja, látja helyét a társadalom­ban. Erre mutatnak a különböző brigádok, az egyéni, megyei és országos helyezések, a külön­böző védnökségvállalások, és az a tény, hogy az alapszervi választások alkalmával sok helyen száz százalékos volt a megjelenés. A választások so­rán például két új alapszerve­zet alakult, százöt taggal. Szervezetten vesznek részt az oktatásban és ebből követke­zően politikai, erkölcsi és vi­lágnézeti fejlődésük jónak mondható. Ifjúságunk többsége — né­hány kivételtől eltekintve — eredményesen végzi az általá­nos iskola nyolc osztályát, s a dolgozók iskoláiban tovább­tanulnak. Sokan vesznek részt fiataljaink közül középfokú és felsőfokú oktatásban. Járá­sunkban egyre nagyobb mé­retekben növekszik a kihelye­zett mezőgazdasági techniku­mi osztályok száma, ahová sok KISZ korosztályú fiatal jár. Gimnazista fiataljaink mezőgazdasági gyakorlatokon vesznek részt, ezzel is köze­lebb kerülnek az élethez, a fizikai munka megbecsülésé­hez. Járásunk ifjúságának kultu­rális és sportélete jó irányban fejlődik. Ennek ellenére KISZ- szervezeteinkre a következő négy évben komoly feladat vár, a magasabb szintű sport- és kultúrmunka érdekében. A KISZ-bizóttság beszámo­lóját őszinte vita követte, ahol a jelenlevők bírálták a KISZ- bizottság munkáját. Többek között hiányolták, hogy a beszá­moló nem értékelte sze­mély szerint az eredmé­nyes munkát végző KISZ- tagokat. Kálmán János, az úttörők és KISZ-esek kapcsolatáról, Fenyvesi elvtárs az MHS to­vábbi teendőiről beszélt. Ko­vács József, az MSZMP járási titkára a pártbizottság üdvöz­letét tolmácsolta, majd hozzá­szólásában elmondotta, hogy még nem lehet egyértelműen erősnek, egységesnek tekinte­ni járásunk KISZ-szervezeteit, de minden eddigi eredmény arra mutat, hogy fiataljaink­ban megvan az akarat, és ha ezt tett követi, az összefogást biztos siker koronázza. Nagyon fontos lesz a jö­vőben a közvetlen irányí­tás. Közelebb kell kerülni a fia­talokhoz a gyakorlati munka végzése közben. A megyei KISZ-bizottság képviselője elmondotta, hogy járásunk KISZ-szervezetei az elmúlt négy év kitűzött fel­adatait nagy vonalakban tel­jesítették. Második napirendi pont­ként megválasztották az új bizottsági tagokat, a végrehaj­tó bizottság tagjait, és a me­gyei küldötteket. Juhász Imre RADIKÁLIS INTÉZKEDÉST! A tápiószecsői művelődési otthon népszerű és tartal­mas előadásokkal igyekszik a falu kulturális színvona­lát emelni. A hallgatók több­sége nagy érdeklődéssel fi­gyeli a filmeket, színházi előadások mondanivalóját. Az előadások, filmvetítések alatt néhány magáról megfeledke­zett vendég azonban felhá­borítóan viselkedik. Noha a művelődési otthon vezetősé­ge már több ízben felkérte a közönséget, hogy az elő­adások alatt és a szüne­tekben ne szórják szét a csokoládés papirosokat, a napraforgóhéjat, né zajong- janak az előadások alatt, és a tetszésnyilvánítást ne füty- tyel fejezzék ki — a hely­zet nem sokat változott. Egyesek modortalanságuk- kal kellemetlen helyzetbe hozzák a színészeket és meg­botránkoztatják a nézők többségét. Mindezt nem lehet tovább tétlenül nézni/ Az eddiginél radikálisabb intézkedésekre van szükség azokkal szemben, akik egyéni kedvtelésből, művcletlenség- ből másokat zavarnak szó­rakozás közben. JÓ BARÁTOK KÖZÖTT HÍREK A munkásakadémia első előadása péntek este hét óra­kor a járási művelődési ház nagytermében hangzik el. Ez előadás keretében az Egresi­klub művészei is fellépnek. Negyven higanygőzlámpát szerelnek fel Tápiószelén még ebben az évben. Művész-estet tartanak szom­baton a járási művelődési ház és az értelmiségi klub közös rendezésében. Közreműködik Katona Ágnes zongoraművész és Kubinyi Attila hegedűmű­vész. Az iskolai Vöröskereszt ta­nárelnökei megbeszélést tar­tottak, ahol Sauer László, a járási Vöröskereszt titkára is­mertette az ifjúsági mozga­lom legfontosabb tennivalóit. Ezerkilencszáz általános és középiskolai tanuló segített az őszi betakarítás munkái­ban járásunk termelőszövet­kezeteinek. Uzletházavatő ünnepi tag­gyűlését a Tápiószentmárton és Vidéke Takarékszövetke­zet igazgatósága csütörtök tiél- után öt órakor tartja. A területi labdarúgó-baj­nokság Déli csoportjában szombaton befejeződtek a küz­delmek. Nagykáta 1:1 arányú döntetlent ért el a Ceglédi Honvéddal szemben, s ezzel megnyerte a bajnokságot, fel­került a megyei első osztály­ba. Ceglédi Honvéd—Nagykáta 1:1 Cegléd, 400 néző, vezette: Szórádi. Mindkét csapat idegesen kezdett. Az első gólhelyzet a kátai kapu előtt adódott, de Varga bravúrosan védett. A másik oldalon Kármán tiszta helyzetben kapta a labdát, ki­várt, s ez elegendő volt ah­hoz, hogy a védők felszabadít­sanak. A 29. percben a ceg­lédi jobbszélső elfutott, be­adását a balösszekötő a kifutó kapus felett a hálóba fejelte. A 39. percben Molnár jobbol­dalról ívelte be a labdát, Lendvai a kapus mellett el­fejelte, azonban a védők a kapu torkából kivágták a lab- i dát. A második félidőben Nagy­káta vette át a kezdeménye­zést, Kármán az ötösről fe­Szundítás (Iván Mária rajza) Az a november ti zenreggel jelt mellé, majd Németh csa­vart lövését védte a kapus. A 71. percben Molnár beadását a kapus kiütötte, a labda Né­meth elé pattant, aki mintegy 35 méterről hatalmas lö­vést küldött kapura, s a jól eltalált labda az ötösön levő kapus felett a léc alá vágó­dott. A 83. percben Molnár húzott el a védők mellett, magasan beívelt, de Kármán a kapunak háttal állva hi­bázott. A 87. percben Péter előtt volt még gólszerzési le­hetőség, de szorongatott hely­zetből mellé lőtt. A mérkőzés befejezését jel­ző sípszó után a mintegy 200 főnyi kátai szurkológárda ha­talmas ünneplésben része­sítette a játékosokat, akik az utolsó mérkőzésen is bebi­zonyították, hogy egész éven át nem véletlenül álltak a tabella élén és nyerték meg a bajnokságot. Jók: Basa 1, Gallai, Németh, (a mezőny legjobbja), Mol­nár. Nyilatkozatok: Fehér András, a sportkör elnöke: — A csapat az utolsó mérkőzésig jól tartotta ma­gát, s az utolsón egészen nagy­szerűt produkált. A fiúk be­tartották a taktikai utasítá­sokat, s ennek köszönhető a végső győzelmet jelentő dön­tetlen. Kockás százados, a Ceglédi Honvéd intézője: — A Hon­véd nem arra a játékra, ké­pes, mint amit az utolsó mér­kőzésen mutatott, o játékosok ennél sokkal többet tudnak. A tét igen nagy ^olt, így jó játék nem alakulhatott ki. Az eredmény igazságos, Nagy­káta megérdemelten szerezte meg a bajnoki címet. Gratulá­lok hozzá. (lendvai) Tápiószele—Mende 2:2 (1:0) 200 néző. A kiesés ellen küzdő men- deieknek sikerült az egyik pontot elvinni Tápiószeléről. A közepes színvonalú mér­kőzésen a szeleiek irányír tották a játékot. A 8. percben Kiszely távoli lövésével meg­szerezték a vezetést. Meg kell jegyezni, hogy ennél a gólnál az egyébként ragyogó formá­ban védő mendei kapus nagy hibát vétett. Az első félidő hátralevő részében is több gólszerzési lehetőség nyílt a hazai csatársor előtt, azon­ban a legnagyobb helyzetek is kihasználatlanul maradtak. A 60. percben Molnár révén a hazaiak növelték előnyü- : két és újabb gólt szereztek. ; A második félidőben a ven­dégcsapat érezte, hogy ez a | mérkőzés számára igen fon- ; tos és erősített. A hajrá a ven­dégeknek kedvezett jobban és I a 75., majd a 80. percben szer­ezett góljukkal sikerült ki- \ egyenlíteni. \ A mendeiek kapusa ezen a ! mérkőzésen a mezőny legjobb j játékosának bizonyult. Nagy | érdeme van abban, hogy í csapata az egyik pontot meg ; tudta tartani. ; A tápiószelei játékosok kö- ;zül a védetem legjobbja Ber- ; tók 1 volt, a csatársorban Zsí­ros és Kiss A. játéka érdemel dicséretet. A többi játékosok ja megszokott teljesítményt ; nyújtották. I (volák) Lconyid Pctrovics Fotin a Vörös Hadsereg tisztje, aki 1944 november 12-én elsőként érkezett Tápiószentmártonba. Nem­régiben újra meglátogatta a falut és hosszasan elbeszélgetett az orosz nyelvi szakkör tagjaival. • • _ Ot évet kapott a szecsői gyilkos Mindenki emlékszik még arra a véres drámára Tá- piószecsön, amely a faluban július 11-én zajlott le. Azon a napon Bereczkiék portá­járól sikoltozás, jajveszéke­lés verte fel a község csend­jét. Az ittas Bereczki szó­váltásba keveredett Baranyai Máriával, aki doronggal tá­madt reá és durva kifeje­zésekkel illette őt. Behatolt Bereczkiékhez Seres József is és bántalmazta a házigaz­dát. Bereczki — borközi ál­lapotában — nem nézte, hogy mit csinál, s hogy amit. el­követ, annak mi lesz a kö­vetkezménye. Felkapta a ka­szát, s azzal úgy megsebe­sítette Baranyai Máriát, hogy az a kórházba szállítás köz- $ ben elvérzett, meghalt. A járásbíróság nemrégiben í tárgyalta Bereczki Sándor és i Seres József, bűnügyét Be-g reczkit, aki ittas állapota- ^ val, továbbá azzal védeke- ^ zett, hogy ő nem akarta^ megölni Baranyai Máriát, ^ csupán megsebesíteni, ötévi í szabadságvesztésre ítélte. Se- f rés József négy hónapot ka- $ patt. A példás ítélet, remélhető- £ leg, nyugalmat teremt végre ^ Tápiószecsőn, ahol az elmúlt £ hónapokban a lakosság ke- í délyállapotát a véres dráma \ ugyancsak felizgatta. Az ítélet ellen a két vád- \ lőtt fellebbezett. (m) í \ A pirosló levelű tőkék soka. } ságán ernyedten csüngnek | vércsípte szőlőfürtök. A no­vemberi, szélzörgette kuko- ricásban sárga hegyű csövek \ bólingatnak árván a gazos \ föld felé. A derékig érő pa- \ réj és tarlófű között fogoly- \ csibék csiripelnek. Sehol egy \ szántás, egy fekete folt, se- hol egy üdezöld vetés. Mint- I ha senkiföldjén repült vol- \ na át az egerésző vércse, \ melynek szárnya meg-meg- \ reppen a távoli robbanások morajára. A zaj pedig egy- í re erősödik. Ágyú, tank, re- i pülőgép és ki tudja még f milyen gyilkos szerkezet gon- ij doskodik arról, hogy a ter- Ö mészet méla csendje harci $ zajjá változzon. £ Az utakon iszonyú sár- í tenger. A vastalpak nem Ö kímélnek kertet, gyümölcs­eiét, virágot — amit ember- e kéz alkotott, mindezt mal- e terba tapossák a szörnyek. ^ Benn a faluban mindenki £ várja: csak már átvonulna í a front, csak már megszűn­öm a bizonytalanság. Ö — Kiüríteni a falut! — e hangzik a katonatisztek pa­li roncsa. — őrizze meg mindenki a nyugalmát, maradjon a helyén! — száll az okos ta­nács szájról szájra. Falunk egy erdős dombo­rulat déli lejtőjén fekszik. A dombok mögött jó fede­zékben lapulnak a vissza­vonulók, hogy előnyös állá­sukból pozdorjává lőjjék majd a falut és a délről előrenyomuló szovjeteket. Az Újfalu minden házának ud­varán tankok lapulnak az eperfák alatt. Hát mégis?... Hát mégis földdel akarják egyenlővé tenni ezt a községet a há­ború esztelen őrültjei? Az aláaknázott tápiói nagy- hídon még átvánszorog né­hány lovaskocsi, telve bugy­rokkal, fehérlő párnákkal, bebugyolált kisgyerekekkel, asszonyokkal. Az Ujföld fe­lől, a Krakkó tájékáról szün­telenül szól a géppuska. Ek­kor jön a tizenkettedikére virradó éjszaka, melyen a híres Tigrisek úgy elszelel- nek, mint a kámfor. Vagy harminc kilométert futnak Mende felé. Nem a néme­teken múlik, hogy Tápió- szentmárton nem lesz a front martaléka. Már áz előző na- í pókban jobbról is, balról is harapófogóba kerültek, ezért a falu körül megépített állá­saik tarthatatlanná válnak. Néhány náci mégis a falu­ban marad, a kistemplom tornyába húzódik fel, ahon­nan mindent jól szemmel- tarthat. Kovács Pali bácsi a üzenisi­lences direktóriumi tag, kis­bíró, kerít jegy nagy lepe­dőt, ráhúzza egy jókora pet- rencerúdra és kitűzi a köz­ségháza tetejére. A kistemp- lomi németek azonban ronggyá lövik a falu békés szándékát. De Pali bácsi — élete kockáztatásával — rövi­desen újra kitűzi a másikat. A németek ekkor már a ká- tai szőlők között járnak, felrobbantva maguk mögött a Tápió-hidat. A november tizenkettediki ködös reggelen egy téve­désből lemaradt német lő­szerkocsi felrobbantása adja tudtára a falu lakóinak, hogy községünk felszabadult, it: már vége a háborúnak! Várallyai Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents