Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-11 / 239. szám
1964. OKTOBER 11, VASÁRNAP PEST if Fr.» ei iUiviap Betörők voltunk Ahol a népvagyon Csáky szalmája A váci városi rendőrkapitányság vezetője nagy köteg levelet mutat. Tartalmuk azonos: különböző vállalatokat figyelmeztetnek, hogy a legelemibb óvintézkedéseket sein tették meg a társadalmi tulajdon védelmére. Nagy részültre még válasz sem érkezett, pedig a figyelmeztetést többször is megismételték. A felelőtlen lazaság szinte kísért. Óriási értékek kínálják magukat: vigyél el, senki sem vigyáz rám... 1964. október 5. Hétfő. Este 11 óra A váci Hattyú nevű zenés presszóban négy férfi ül. Betörésre szövetkeztek. A négy férfi: a Pest megyei Hírlap fotoriportere, a gépkocsivezető, a városi rendőrségi körzeti megbízott (p.ol- gári ruhában) és a lap munkatársa. Céljuk, hogy félreérthetetlenül bizonyítsák: nem nehéz ma tolvajnak lenEgy váci portya tanulságai nek ehhez valami érdeke fűződik. Egy kis kávédarálót elhozunk — emlékbe. A főkönyvelő irodájába is szabad az út. Fiókjai nyitva. Ezúttal egy hivatalos bélyegzőt hozunk el látogatásunk emlékéül. Kifelé jövet megcsikordul az ajtó. Az éjjeli őr felfigyel. Komótosan kiballag. Nyugodtan eltűnhetnénk. Hárman elbújnak, én odalépek az őrhöz. — Mintha valaki járt volna az irodában — mondja. — Lehetséges. Jöjjön, nézzük meg — ajánlom. Végigjárjuk az irodákat. Mindenütt ő megy elől, én nyomában lépkedek. Az egyik ni, olyan állapotok mellett, amikor a legelemibb védőintézkedések is hiányoznak. A brigád éjfél felé indul el — „munkába” .;. Máris lebuktunk? A malom irodahelyiségébe zavartalanul jutunk be. A kapu nyitva. Egy kis helyiségbe jutunk. Nyitott szekrények mindenütt. Egyikben az irattár, valamint számozott nyomtatványok. Egy páncélkazettát és két fajsúlymérőt magunkhoz veszünk. A malom udvarán is zavartalanul közlekedünk. A hevenyészett néhány szál drótból álló kerítés mellett óriási halomban teli búzás zsákok. Világítás nincs. Éjjeli őr nincs. Munkánkban még egy kutya sem zavar. Egy 80 kilós zsákot a kerítéshez vonszolunk. Gépkocsivezetőnk felmászik. Utána adjuk a zsákot. Lebuktunk! Az utcán egy férfi közeledik. Fent a zsák. Nincs mód a menekülésre. A férfi jön ... Észreveszi a társaságot. Megnézi a kerítés tetején árulkodó búzás zsákot. Aztán meggyorsítja lépteit és szemérmesen elfordítva a fejét — elinal... A zsákot bevisszük a kapitányságra. Érdeklődünk, nem jelentette-e valaki, hogy a malomból búzát lopnak? Semmiféle bejelentés nem érkezett ... Ebben az évben 100 000 forint kár Kossuth Tsz. Az irodaépület egyik ablaka világos. Az éjjeli őr mély fotelben ül és olvas. Végig cirkáljuk az udvart. Több helyen találunk szabad ég alatt álló leszórt, burgonyával megtöltött zsákokat. Vihetnénk, de inkább ez irodahelyiségek érdekelnek. Az ajtó nyitva, zavartalanul bemehetünk. Egyetlen zárt ajtó nem állja utunkat. A könyvelési kartonok nyitott dobozban. Arra gondolok, hogy mekkora kárt tehetnénk, ha e kartonokat megsemm'síe- nénk. Bárki megteheti, aki(Foto: Gábor) ajtó mögött ott látom egy társunkat. Az éjjeli őr megáll mellette. — Ügy látszik senki — mondja és elindul' kifelé. — Nézze jóember — mondom neki' már az udvaron — arra nem gondolt, hogy én jártam az irodában? Azt miért nem kérdi, hogy én ki vagyok? — Lakik itt egy lány, ahhoz szoktak jönni. Azt hittem maga is odajött — mondja az öreg. Elbúcsúzunk és elindulunk az út másik oldalán levő istállókhoz. A lóistálló nyitva. Sehol egy lélek. A lovak alaposan megnéznek, de nem szólnak. Bármelyiket elköthetnénk, de megelégszünk egy lószerszámmal. Az országúton motoros közeledik. ’Megállítjuk. Vojtkó Pál, a tsz agronómusa. Elmeséljük neki kalandunkat. Csóválja á fejét, de nem nagyon ütközik meg. — Ebben az évben körülbelül 100 000 forint kárt okoztak a tolvajok — mondja. Ezután a Máriaudvari Állami Tangazdaságot keressük fel. Autónk az irodaépület előtt áll meg. Még a kocsi' ajtaját is úgy csapjuk be, mintha fényes nappal, hivatalos látogatásra érkeznénk. Nyugodtan bemegyünk az irodaépületbe. Az ajtók itt is nyitva. Egyik szobában magunkhoz veszünk egy Optima márkájú írógépet és olyan nyugodtan, ahogy jöttünk, kimegyünk a házból. Az éjjeliőr nagyothall A város szívében van a Vegyesipari Ktsz telepe. Hátul, a letaposott drótkerítés mellett deszkaépítmény. Vége kinyúlik a kerítésen. Mint egy szabályos lápcső. Egy ötéves gyerek is kényelmesen beléphet rajta. Az irodák nyitva, öt írógépet számolunk meg. Egy szá- | mológépet kiviszünk a kocsi- i ba. Aztán előkerül az éjjeliőr. — Maga aludt? — kérdezzük. — Nem aludtam én. kérem... Csak tetszik tudni, kicsit sántít a fülem, Már régen nagyotAZ UTÖLSG PRÓBA 0 hallok. Úgy szégyellem, amikor kétszer is meg kell kérdezni, hogy mit szólt... — Miért nem kérdezi meg, hogy kik vagyunk? — Éppen akartam, kérem. — A rendőrségtől jöttünk — mondja a rendőrségi körzeti megbízott. — Ja, az más — feleli az éjjeliőr. — Maga egyszerűen elhiszi, hogy mi a rendőrségtől jöttünk? — kérdezem az őrt. — Tessék? — kérdez vissza. Az ügy reménytelen. Kikísér udvariasan kitárja előttünk a kaput és visszabújik kuckójába. Már teherautónk is van A kocsiban csodálkozva ösz- szegezzük az éjszaka tanulságát. Az eredmény sokkal több, mint amit az akció elején hinni merészeltünk. Akár egy nagy teherautót is megpakolhattunk volna. Na persze a tolvaj bandáknak nincs teherautójuk, de csak akkor, ha nem akarják, hogy legyen ... A DCM bejáratánál levő kisvendéglő előtt egy teherautót találtunk. Vezetője és társasága a kocsmában ivott. A kocsi ajtajai nyitva, a slusszkulcs a kocsiban. íme, máris lehetne teherautónk. A kocsi rendszáma FC 32—70. Kiveszem a slusszkulcsot és a vezetőfülkében talált aktatáskát. Aztán előkerítjük a vezetőt Burda Mihály ezúttal „csak” a következő szabálytalanságokat követte el: 1. A nyitott kocsiban hagyta a slusszkulcsot. 2. Munka közben szeszt fogyasztott. 3. Nem volt érvényes menetlevele. 4. Egy társaságinak feketesaáillí- tást végzett. Más minden rendben volt... Közeledett a hajnal, amikor utunkat befejeztük. Ha hivatásos betörők lennénk, nagyon elégedettek lehetnénk a zsák- mánnygIrf&-|fetelőtienaéifttQbb tízezer forintot kinálV szinté kockázat nélkül. Hallom a védekezést: nincs béralap éjjeliőrre. Nincs pénz erős kerítésre. Az éjjeliőrök fizetése olyan alacsony, hogy ezért a pénzért csak öreg, munkaképtelen embereket lehet kapni, javarészt túl a nyugdíjkorhatáron. Tőlük mást nem lehet várni. Az érvek igaznak hangzanak. De azért egy-egy kutyára, mely láncra fűzve legalább lármájával megzavarja a hi- vatlan látogatót, csak lenne „státus”? Az irodákat is be lehet csukni. A bizalmas, fontos iratokat, írógépeket el lehet zárni. A tsz agronómusa szerint ebben az évben már 100 000 forint kárt okoztak a tolvajok. Nem érné meg, ha a kár egytizedéért egy megbízható éjjeliőrt állítanának? Eljárásunk — mint értesültem — az érintettek körében osztatlan felháborodást keltett. Jó volna, ha az érdekeltek felháborodása nem ellenünk, hanem a tarthatatlan állapotok ellen fordulna. ősz Ferenc Akik ismerik Kovács Lajost, a nagykovácsi termelő- szövetkezet elnökét — két táborra oszlanak. Az egyik tábor még hisz Kovács Lajosnak. Azt mondja: rajta múlik, hogy magára talál-e, s nyújtja a kezét, kapaszkodj Kovács Lajos, ez az utolsó lehetőség. Ha nincs erőd — a szigorú megrovás végső figyelmeztetéssel pártbüntetés után. most már csak a pártból való kizárás vár rád. A másik tábor szerint betelt a mérték. Véleményük: Kovács Lajos ma sem őszinte. Azt mondja: szeretem a családom! Dehát miféle szeretet az, amely megengedi, hogy éjszakákon át ne térjen haza? Lehet-e hinni Kovács Lajosnak, amikor azt mondja: nem szeretem az italt. Akkor miért a mind gyakorabbi vándorlás kocsmáról-kocsmára? Korábban azt hangoztatta: nappal nem iszom. A szabadidőmben azt teszek, amit akarok1 A magánéletembe nem engedek beleszólni! Senkinek semmi köze hozzá! Mennyi önhittség kellett ahhoz, hogy elhigigye: külön lehet választani a munkát és a magánéletet. Lehet másként élni reggeltől délutánig és másként délutántól hajnalig? Még nincs negyven éves. Sok várhat rá a következő években. Sok olyasmi, amit Kovács Lajos is szeretne, hiszen józanul szerelmese a munkának. De mi van mögötte, eddigi évei mögött? összesen nyolc általános iskola. Igaz lenne, hogy amig mindenki tanult és tanul az országban, neki nem volt módja? Túlságos önbizalomra, magabiztosságra, önhittségre vall, hogy amíg körötte öreg, fiatal tanult, — ő két termelő- szövetkezet vezetését vállalta — rátermettségből, rutinból, s pillanatig sem éreztéa többet tudás fontosságát. Tanulásra nem talált időt, de mulatozásra, könnyű szórakozásra — igen! Készletben minden jól ment. Kovács Lajos hihetetlen energiával, csupa szívvel látott munkához. Sokat tett a szövetkezetek megalakulásáért. Helytállt a nehéz napokban. Vitathatatlanul nagy része van a szövetkezet gazdagodásában. Elődjét italozásért váltották le, másoknak is kiadták az útját részegeskedés miatt. Kovács Lajos akkor nem ivott, példaként állt mások előtt. A gazdasági eredmények fokról fokra nőttek. Kész- pénzfizetésre tértek át. A megyében terjedt a híre: Kovács Lajos milyen jó tsz-elnök. örült neki mindenki. Dicsérték. Elismerték. Ügy tűnt: egy ember jó útra tért. Hiszen nem sokkal korábban — magatartása miatt — hazatanácsolták a Szovjetunió Kom- szomol-iskolá járói. — Akkor fogadkozott:1 rendbeszedi az életét. Őszintén, erős akarattal szándékozott új lapot nyitni. A Budai Járási Pártbizottságon, ahol akkor dolgozott, segítőkre is talált. Amikor kérte, engedjék most már gyakorlati munkára, Nagykovácsiba, — a háromezernégyes. rendelet alapján odahelyezték. Nyugodtan engedték. És Kovács Lajos talpraállt. Akkor 1961-et írtak. A nagykovácsi termelőszövetkezeten túl, a piliscsabai közös gazdaság vezetését is elvállalta. A két termelőszövetkezet között azonban úgy látszik nagy volt a távolság, napokig nem jutott sem ide, sem oda. Hiába volt a baráti intés is: „vigyázz Lajos”, vagy „ne tegye elnök elvtárs” — nem értette az őszinte féltést. Futott a pénz után. Kevés volt a hét-nyolcezer forint. Az ivócimborák, az éjszakai lokálok sokat felemésztettek. Sokat, s mindig többet... Kovács Lajos ma is vitatkozik: Piliscsabát szívből és nem pénzért segítette. A mezőgazdasági munka mind jobban háttérbe szorult a termelőszövetkezetben. Egyik segédüzemág alakult a másik után. Különböző posztokra régi vagy új „haverok” kerültek, akik nem fékezték az elnököt, érdekük azt kívánta: mind jobban hajtani a pénz, a dáridózás felé Kovács L.ajost. Csupán az utóbbi napokban tizenhárom olyan alkalmazottat kellett a felsőbb szervek segítségével eltávolítani, akikre nincs és nem is volt szüksége a két szövetkezetnek. A kevés iskola, a könnyű sikerek, a tényleges tehetség, az „ügyesek” hízelgése, elbi- zakodottá, nyerssé, durvává tették. Már útjában volt a tsz- demokrácia — egyedül intézi kedett. Azt hitte, csalhatatlan és a tagságnak is csak a jövedelem á fontos. Azt hitte, neki mindent szabad. Egy alkalommal fontos pártmegbiza- tását sem hajtotta végre. Ez év júliuséban felelősségre vonták érte: néhány hónapja csak, hogy megrovás pártbüntetést kapott. & Július végén bejelentés érkezett a járáshoz: Kovács Lajos leitta magát és közbotrányt okozott. Ekkor az emberek újra emlékezni kezdtek: 1963. július 10-én autóbaleset érte — ittasság miatt. 1963. szilveszterkor még a családját is megfenyegette. 1964 nyarán a ló levetette magáról — részeg volt. Részeg volt..., részeg volt... A járási pártbizottság még egyszer, utoljára próbát tesz. Még egyszer hisz abban, hogy Kovács Lajos tehetsége, tapasztalata, akarata győz jelleme, gyengeségei felett. Abban, hogy nemcsak elkezdte ezen az őszön a zsámbéki felsőfokú mezőgazdasági technikumban tanulmányait, hanem becsülettel állja is majd a sarat. Hisz abban, hogy a súlyos pártbüntetés felrázza és ismét jó tsz-e)nöke lesz Nagykovácsinak. Piliscsabán már nem ő lesz az elnök ... A pártbizottság komolyan, felelősséggel gondolta: ma még bíznak benne. Ez az utolsó próba. Kovács Lajoson a sor: megmutatni, helytáLl-e a próbán? Sági Ágnes Házak, közművek, lakások Elkészült a megyei lakásépítési program A Pest megyei Tanács' végrehajtó bizottsága jóváhagyta a harmadik ötéves terv lakás* építési programját. Ezek szerint megyénkben három nagyobb építkezést bonyolítanak le állami beruházással. Cegléd város 500 lakást kap, ezeket részben négyötszintesre tervezik, s a hagyományos módszerekkel építik Többségüket kohóhabsa- lak-blokkokból állítják össze. A konyhákat és fürdőszobákat háztartási gázzal látják el. Az ötszáz család részére ötven személyes óvodát és négytantermes iskolabővítést terveznek. Természetesen hozzá tartoznak az üzlethálózat és a szolgáltató létesítmények is. Gödöllőn 1966-ban háromszáz lakást akarnak átadni rendeltetésének. Két- és háromemeletes és ötszintes, ugyancsak kohóhabsalakból fölhúzandó házakról van szó. Vácott emelik a legtöbb új lakást, összesen kilencszázat. 1967-ben négyszázötvenet adnak át^js^az^azt követő esztendőben érnek á program végére. Érdekes a városközpontban felállítandó százlakásos terv; ennek két változata is ismeretes. Az elsőben háromemeletes kockaházak és sáv-ház szerepel. A második variáció szerint három emeletes sávházak és egy nyolc emeletes lakóház kerül tető alá. Valamennyit központi fűtéssel látják el, s olaj tüzelésű kazánok szolgáltatják a hőt. Háromszázötven lakást készítenek a Vásár térnél. Az iskola és óvoda építésére később kerül sor. Négy év múlva vehetik birtokukba Vác- Alsóváros lakói, vagy az oda- költözők az ide tervezett négy- százötven lakást. Egy középmagas, száznyele hajlékos lakóház is készül a többi modem, nagyblokkos eljárással építendő ház mellett. Örömmel tapasztaljuk, hogy egyetlen program sem készült a hozzá szükséges járulékos építmények nélkül. Az elképzelés korszerű, a kivitelezőkön a sor, hogy teljessé tegyék. ^Jemetéóy bennünk — Tudod, Margitkám nagyon drága a csirke, de Gyuri hazajön. — Mindent megteszel a gyerekért, akárcsak én... A telt szatyor a szék mellé került, és sokáig együtt dorombolt a két napsugaras, őszhajú asszony: milyen szépek a gyerekek és az unokák... — Egyformán szereted őket? — Mindenkit szeretek, s mert annyi törődés, jaj és kínlódás volt az életemben, hogy megtanultam, az emberből az marad meg, amit másaiért tett. Hallgattak. A csendből aztán kimozdult a szó: — És is szenvedtem. Sokáig nem éltem, csak voltam. És krumplit. zöldséget és káposztát vettem, rendetlenkedő csibéket... — örültek ugye a gyerekek? ■— Megették az ebédet, meg is köszönték. s utána a mosogatás maradt... — Nagyon fáradt vagyok én is. A kis öregasszony elindult a nagy szatyorral, utána lépkedtek a szavak, konokon utána mentek és csak lassan, nagyon lassan ért el hazáig... — Hetvenegy év ... csak én érhetnék meg ennyit... mondta valaki ott, a megszűkült utcán, aztán elfordult. ★ Sötét ruhába öltöztünk és annyira sütött a nap, hogy még feketébbek lettünk. Sen- kisem tudott szólni, s a koporsónál meggémberedett. vé. kony kezet láttam, színes haldokló virágcsokrokat... — Mindig mosolygott — mondták mellettem, s úgy mentünk megdöbbent, félő emberek, hogy nem is voltunk egyének, külön-külön, hanem egy meglopott család, akik úgy léptek, hogy az utat se látták, csak meneteltek, mentek, mentek, össze} ogódzva, sápadtan, némán... Monoton egyhangúsággal koppantak a rögök: ez az arca volt, az a kettő a mosolygós szem ez a nagy erős koppa- nás a szíve, és most sok egymásután: a másokért dolgozás, a sokakat hívott szeretet. Ahogy hazafelé mentünk, az autóbusz üvege valami konk- láv lencsévé változott: kicsinyítve és torzítva mutatta a kinti világot: nehezek voltak az ágak, s nem láttam rajtuk levelet, madarat sem; megvert kutyakénf szűkölt a föld és meghallottam az ablakon át. A megállónál úgy szálltunk le a buszról, mint akik más világból érkeztek. — Valaki útravált belőlünk — suttogtam és nagyon mész? szire volt a házunk. Akkor este a két gyerekki nem tudtam játszani. Papp Miklós i — Reggel hétkor történt. Ügy néztem rá, hogy nem ! igaz, amit mond. A piros- i ság legurult az arcunkról, s : a nedves árkok vizét zsebken- i dók szárították. Az utca ki- \ ábrándítóan és egészen szür- : ke lettes összeszűkült, akár \ a lélek. ; — Tegnap még beszéltem j vele. ; — Sokat segítettem sze\ génynek. I — Milyen jó vacsorát et- \ tünk nála — mondta valaki, \ akit nem ismertem. í — Hetvenegy év... csak \ én megérhetnék ennyit. j Hulltak a szavak, monda- ! tok és koppantak ólmos eső- ; ként, belülre folytak, s a szí- í vekből emlékeket mostak lelő: egy arc formálódott újra, ; mozdulatok intettek: egészen 3 tisztán láttam a haját, s a \ hosszú barna ruha is vissza- \ lengett a szemembe ... ; Jól megrakott szatyrot vitt. \ Krumpli, zöldség. káposzta, 5 két rendetlenkedő csibe- \nyak — így jött akkor hoz- l zánk.
