Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-11 / 239. szám
FEST MER v/firliip 1964. OKTÓBER II, VASÁRNAP A vezetésről - mindenkinek VII. Anyagi ösztönzés a vezetés szolgálatában A gazdasági célok elérése érdekében a vezető két módszert alkalmazhat: utasítást ad meghatározott feladatok elvégzésére; ösztönöz bizonyos cél elérésére. Az egyik közvetlen módszer és inkább igazgatási jellegű, míg a másik közvetett módszer, mely a dolgozó anyagi és erkölcsi érdekeltségének felkeltésén alapul. Anyagi ösztönzésre azért van szükség, hogy a társadalom tagjai képességeiknek és készségeiknek megfelelően dolgozzanak, az ahhoz szükséges tudást megszerezzék és fejlesszék. Az anyagi ösztönzés legfontosabb formája az alapbér. Ennek ösztönzési hatékonysága attól függ, hogy nagyságának megállapítása és bizonyos időközönkénti megváltoztatása mennyire van, összefüggésben a dolgozók képességeiben, munkához való viszonyában és a munkaeredményekben bekövetkezett változásokkal. A jelenlegi bérezési forma csak addig ösztönzi a dolgozókat, amíg lehetőséget látnak arra, hogy magasabb kategóriába kerüljenek. Mai bérezési rendszerünk egyik fogyatékossága, hogy nem ösztönöz eléggé a magasabb szak- képzettség elérésére, mert a vezetőknek ugyan viszonylag szabad kezük van a személyi bérek megállapításához, mégisi legtöbbször nem hozzák összhangba a munkaeredményekkel, valamint a szakképzettséggel. Elsőrendű feladat lenne tehát olyan bérezési rendszert kialakítani, amely a jelenleginél jobban honorálná a magasabb szakképzettséget,, a szaktanfolyamok elvégzését,, a nyelvtanfolyamokon való részvételt. ' Az anyagi ösztönzési lehetőségek között jelentős helyet foglal el a prémiumrendszer. Kétfajta prémiumot ismerünk: a rendszeres és a célprémiumot. A rendszeres prémiumot általában negyedévenként tűzik és fizetik ki, a célprémiumot egyszeri feladat teljesítésére tűzik ki. Gyakran előfordul, hogy valamilyen célkitűzés teljesítésére ott ösztönöznek, ahol erre nincs meg a dolgozóknak a lehetősége, illetve a kitűzött cél teljesítése nem kizárólag tőle függ. Például, ha egy gép kötött fordulattal működik, akkor nem lehet a munkást arra ösztönözni, hogy teljesítse túl az előírt mennyiséget. Ugyancsak kevés a valószínűsége annak, hogy egy munkaügyi osztály dolgozója Heti jogi tanácsaink Fizetésnélküli szabadság a kisgyermekes anyáknak. „Tizhónapos gyermekemet bölcsődébe nem veszik be, mert bacilusgazda. Az orvos táppénzes állományba nein ■Vész. A vállalat igazgatója felszólított, hogy amennyiben a munkát nem veszem fel, hozzájárulással megszünteti munkaviszonyomat, — fizetésnélküli szabadságot nem engedélyez. Joga van-e az igazgatónak a fizetésnélküli szabadság engedélyezését megtagadni, munkaviszonyomat megszüntetni?” — kérdezi N. J. olvasónk. . A Munka Törvénykönyve meghatározza, hogy a dolgozó no részére mikor köteles a munkáltató fizetésnélküli szabadságot engedélyezni. A rendelkezések szerint a vállalat igazgatója a gyermek gondozásának biztosítására a gyermek harmadik életévének betöltéséig fizetésnélküli szabadságot köteles engedélyezni. A fizetésnélküli szabadság tartama alatt és azt követően 15 napon belül pedig a munkaviszonyt felmondani nem lehet. Ameny- nyiben munkaviszonyát megszüntetik, forduljon az egyeztető bizottsághoz. Igazolatlan mulasztás miatt kötelezhető-e a dolgozó a betegbiztosítási járulék megfizetésére? ,.Igazolatlan mulasztás miatt a vállalat igazgatója az általa befizetett betegbiztosítási járulék összegének megfizetésére kötelezett. Jogos volt-e, hogy erre köteleztek?" — kérdi levelében S. M. olvasónk. A Munka Törvénykönyve rendelkezései szerint az igazolatlanul mulasztott napokra munkabér nem jár. A szabadságból is le kell vonni ezeket a napokat, de a dolgozó nem kötelezhető a vállalat által befizetett betegbiztosítási járulék megtérítésére. A határozat ellen joga van az egyeztető bizottsághoz panasszal fordulni. Házfelügyelők szabadságideje. „Évek óta csak 12 napra járó szabadságmegváltást kapok és azt sem az összjövedelmem után járó összegben. Jár-e a házfelügyelőnek pót- szabadság? . Szabadságmegváltás címén milyen összegű jövedelmet kell figyelembe venni?” — kérdezi Z. K. olvasónk A házfelügyelők jövedelme .befolyásolni tudja a termelt áruk minőségi alakulását. Változtatást kíván az a helyzet, hogy jelenleg a prémiumot gyakran csak fizetés-kiegészítésnek tekintik és nem kiemelkedő feladatok elvégzéséért kapott juttatásnak. Vannak olyan anyagi Ösztönzési formák, amelyek Magyarországon csak kevéssé terjedtek el. Ilyen például az egyéni megtakarítási számla. A textil- és szőrmekonfekcióiparban bevezették ezt a módszert, amelynek az a lényege, hogy aki az anyagnormákhoz viszonyítva megtakarítást ér el, azt a megtakarítás arányában jutalmazzák. Külföldön egyéni megtakarítási számlát vezettek be a mérnökök és technikusok számára is. E számlákon feljegyzik a megtakarításaikat, újítási,, ésszerűsítési javaslataik gazdaságosságát és e megtakarítások bizonyos százalékát kifizetik nekik. Nálunk néhány gyárban (így a Kispesti Textilgyárban és a Lőrinci Fonóban) pályázatokat tűztek ki főleg a fiatal műszakiak és közgazdászok számára. A vállalat bizonyos műszaki, vagy közgazdasági feladatait kellett megoldani, illetve a megoldásra javaslatot tenni. A legjobb pályázatokat jelentős Összegeklíel jutalmazták. Hasonlóan ehhez, a Hazai Pamutszövőgyárban is jutalmakat tűztek ki a műszakiak és közgazdászok számára, akiki a munkakörükkel kapcsolatban valamilyen kutatási témáról dolgozatot írtak. A vállalat elérte, hogy a munkatársak egy-egy résztémában elmélyültek, könyveket, fordításokat olvastak és bibliográfiát állítottak össze. Végeredményben növelték szaktudásukat és javították a vállalati munka színvonalát. Elvileg az anyagi ösztönzés formája a nyereségrészesedési rendszer is, azonban ma már olyan komoly fogyatékosságai vannak, hogy gyakorlatilag elvesztette ösztönző jellegét. A megfelelő ösztönzési rendszer kialakítása és tökéletesítése egyaránt fontos feladata a közgazdászoknak és munkaügyi szakembereknek. Frank Tibor Mi kényszeríti a Nyugatot? A FIATAL szovjethatalom az intervenciós csapatok kiűzése után hozzáfogott az ötéves tervek megvalósításához. Ezeket a terveket a Nyugat nevetséges ábrándoknak, nép- bolondításnak, propagandának nevezte. A szovjet nép azonban te,iveit sorra túlteljesítette. Rövid idő alatt négyötszörösére növekedett az ipari termelés, ezrével épültek új üzemek, folyókat szabályoztak, ércek után kutattak, erősödött a szovjetország. Az imperialista politika fő célja a II, világháború után is a Szovjetunió és most mér a többi szocialista ország megsemmisítése maradt, de ez már csak vágyálom. Háborúk kirobbantásával az imperialisták az’ elmúlt évtizedben is szüntelenül próbálkoztak és próbálkoznak ma is. Ismeretes a szuezi kaland, a koreai „kommunista visszaszorítás” és Kuba elfoglalásának kudarca, hogy csak néhány sikertelen akciót említsünk. Ilyesmihez ma már nincs erejük, mint ahogy ahhoz sincs, hogy megakadályozzák a gyarmatbirodalmak felbomlását és sok felszabadult ország szocialista útra térését. Nyugaton ma már nem gúnyolódnak a szocialista országok fejlesztési tervein, mert azok sorr& megvalósulva, hatalmas gazdasági erőt hoztak létre. Nyugaton is tudják, hogy a gazdasági, ipari fejlődéssel együtt növekszik a hadi- potenciál, a szocialista országok gazdasági fejlődése.pedig három-négyszeresen. meghaladja a Nyugatét. Amikor a Szovjetunió a világon elsőnek robbantott hidrogénbombát, a nyugati propaganda ezt még véletlen jelenségnek tűntette fel. Az első szputmyik. az első ember & világűrben, az első alomjégtörő, az interkontinentális és Fftkétaelhárító-••rakéták és a többi gyors egymásutánban következő sok-sok „első” pedig már általános megdöbbenést okozott. MA MAR sokat beszélnek Nyugaton „erőegyensúlyról", „világhatalmi egyensúlyról", ami lényegében a szocialista országok katonai fölényét takarja. A szocialista országok fölényét a Nyugatnak elismerni nagyon nehéz, de lassan hozzászoknak, megtanulják. Mint ahogy az első szputnyik fellövésekor keserű rezigná- cióval írta egy amerikai újságíró: „... A kommunista világ sikereivel kapcsolatban ügy látszik meg kell tanulnunk azt a szót, hogy utolérni, akármilyen nehezünkre esik is.” A reálisan gondolkozók azóta már egész jól belejöttek. Nyugaton ma már sok felelős államférfi látja, hogy a szocialista országokat .katonai erővel — az egész világ és benne saját maguk pusztulása nélkül — megsemmisíteni nem lehet. Nem marad más hátra, mint a békés gazdasági verseny. Ezen felismerés fordította a nyugati tudósok és szakemberek figyelmét a Szovjetunió társadalmi, gazdasági rendszerének tanulmányozása felé. A nagy kérdőjel: hogyan volt lehetséges történelmileg olyan rövid idő alatt a cári Oroszország elmaradottságából a világ élvonalába törni? Sok nyugati közgazdász hiszi, hogy megtalálja az okát. Fritz Baade nyugatnémet profesz- szor, a kiéli Világgazdasági Intézet vezetője ezt az okot a Nyugaténál sokkal magasabb szintű műegyetemi oktatásban és a tudósok minden igényt kielégítő állami támogatásában látja. A professzor azt írja: .,... A nyugati világ csak akkor csökkentheti az oroszok oly sok területen elért előnyét, ha alapjában hozza rendbe a dolgokat, az iskolai matematikai oktatástól kezdve az egyetemen keresztül egészen a kutatóintézetekig.” ■Fritz Baade professzor és a többi nyugati tudós, akik az oktatási rendszerben keresik a szovjet sikerek okát, abban tévednek, hogy a magas szintű, tömeges főiskolai oktatás nem ok, hanem következmény, mért a Szovjetunióban níhcs tnagántulaj- don, következésképpen nincsenek egymást keresztező magántulajdonos érdekek és nincs társadalmi korlátja annak, hogy az országban fellelhető összes tehetséges fiatal főiskolára kerüljön. A tudományos képzés a tudományos erők koncentrálásának korlátlan lehetőségét, a tudósok egymást támogató, segítő erkölcsi magatartását, a győzelembe vetett hit hajtóerejét csak a szocialista társadalom biztosíthatja. A kapitalizmus, ahol a társadalomnak nincsenek eszményei, lelkesítő céljai, ahol a pénz, a profit isteni rangot kapott, ahol az emberek egymás becsapását üzletnek, élelmességnek nevezik, ahol a társadalom legértékesebb termelőerőit, az embereket milliószámra tétlenségre, munkanélküliségre kárhoztatják, ez a társadalom törvényszerűen vereséget kell. hogy szenvedjen a békés gazdasági versenyben is. A NYUGAT reálpolitikusai és sok tudós is tisztán látja, hogy világháborúvá! a szocializmust mégsem isi ten i nem lehet. Fritz Baade profesz- szor, a kapitalizmus lelkes hive, a nyugati gazdasági élet egyik legnevesebb képviselője is óva inti a Nyugatot a háborús kalandoktól. „Azt senki sem tudja — írja a professzor —, hogy az amerikai vagy az orosz atom- és hidrogénbombák jobbak-e. Nem is fontos ez, hiszen tudjuk azt, ami a legfontosabb, hogy a rendelkezésre álló készletek mindkét oldalon a többszörösét adják annak a mennyiségnek, amely elegendő lenne az egész emberiség kipuszlí- tásához.” A professzor nem áll egyedül Nyugaton a háború értelmetlenségét hirdető álláspontjával. Mind többen megértik, hogy nincs más út, mint a békés gazdasági verseny elfogadása. A szocialista tábor gazdasági és katonai fölénye — mivel mi háborút nem akarunk — csak ezt az egy utat teszi lehetővé a Nyugat számára. És ahogy a fejlődés számai mutatják, ezt a versenyt is eíyeszük'. Ebben a versenyben, csak a 'szocialista tábor és vele együtt az egész világ dolgozói nyerhetnek. De addig is, amíg ez bekövetkezik, szárazon keli tartanunk a puskaport, mert vannak még a reális helyzetet nem ismerő, felelőtlen, háborúra spekuláló elemek; vannak még „goldwaterek”. Lovász Vince REGI IDŐK NYOMÁBAN Műveltek, finomult ízlésűek, szeretik a szépet. Erre jönnek a gépek, s ma már a munka nyolcvan százalékát el lehet géppel végeztetni. Az utcán kocsik járnak, mind asztaloskelléket hord. Ott megy egy mester, .maga húzza ja kis kézikocsit, viszi a géphez előkészíteni. Ez mindent megmond: a mai asztalosmester maga húzza a kézikocsit, mert még egy inast sem tarthat. És a géphez viszi, mert anélkül egyszerűen versenyképtelen. Az újpesti asztalosság két malomkő közt őrlődik: egyik az, hogy csak elképzelhetetlen olcsón lehet eladni az árut. Másik az, hogy a nyersanyag ára érthetetlenül nő. — Minden a kartell kezében van. És ha a kartell a kezébe vesz valamit, akkor annak mindjárt felszökik az ára. Hol lehet hát tnlcarékos- kodni? Csak a munkánál. Az asztalos nem számítja fel a munkáját, s a segédeknek igyekszik minél, kevesebbet fizetni. A kisember a bútorkereskedők markában Van. Az árul ingyen dobálják oda, mert nincs kitartásuk. Kétségbeesésükben kocsira rakják a kész árut és elmennek vele házalni, El lehet képzelni, hogy milyen árat kap laz a mester, aki megáll a kocsival a bútorkereskedés előtt és könyörögve kéri, hogy vegye át tőle ... Még jobb annak a mesternek, aki a kereskedőtől utalványt kap a nyersanyagra, s neki szabad összepüfölni a műhelyben a bútort... Ez legalább eladhatja az enyvet. Azt mondja a niagyopb kollégának: — Van húsz kiló enyvem, odaadom 1,30-ért. — Hogy adhatja annyiért, hiszen a bolti ára 1,58. — Nem vettem... Utalványt kaptam a kereskedőtől... Ha el nem adom, éhen- hal a családom... Majd ösz- szeragasztom neki valahogy. Azért a pénzér, amit fizet, még az is sok. Ilyen állapotok közt vannak a mesterek, akik ellen kénytelenek voltak a segédek sztrájkba lépni. Az asztalossegédek fizetése általában 35 és 50 fillér közt mozog, ami azt jelenti, hogy hetenként keresnek húsz és harminc pengőt. Már ez is nagyon kevés, mert a legkisebb egyszobás lakás ára harminc pengő egy hónapra. Feleséggel, gyermekkel szinte lehetetlen húsz pengőből megélni. Nem emberi módon, de a legszükségesebb táplálékot, a kenyeret és sót alig tudja belőle fedezni. De az igazi baj ott van, hogy a segédeknek nagy része még 35 fillért sem kap, csak harmincat, huszonnégyet, sőt van olyan is, aki húszat s 18-at kap. Vagyis hetenként tíz és tizenkét pengőt. Hogy valamivel gyarapítsa, kénytelen tizenkét, sőt tizenhat órát is dolgozni. Sőt oly abnormis esetek is vannak, hogy a mester felveszi a segédet családtagnak, s ad neki kosztot, kvártélyt. Kvártély a gycUuforgácson, a koszt,, az köménymagosleves, főzelék, tészta. És pénzül fizet négy-öt pengőt egy hétre. Ellenben a mester szorgalmas, szegény feje, felkel reggel ötkor és dolgozik este nyolcig, tízig. S vele a „családtag-segéd”. — Van, akinél leteszik a feketekávét hétfőn reggel az asztalra neki és szombaton este kap egy pengőt. — S ezt nem is a békétlen segéd mondja, hanem egy nagy mester. Vannak Utcák, ahol minden második ház asztalosműhely. Egész sorozatát jártam be ezeknek a műhelyeknek,, s azt a meglepő dolgot láttam, hogy a kismestereknél, ahol csak három-négy segéd dolgozik, ott mindenütt folyik a munka. Még a gyárakban is. A legnagyobb gyárban, ahonnan a sztrájk kiindult, a Mül- ler-féle gyárban 340 gyalupad van. Ebből már az utóbbi időkben csak 180-an dolgoztak — hetven-nyolcvan ma is dolgozik. A többi gyár is korlátozva ugyan, de tudja folytatni a munkát. Csak a gépek szüntetnek. Voltam egy kismesternél, ahol a régi szép életet láttam. Saját ház, tehermentes, kert, gyümölcsfák, vidám unokák, füttyös munka a műhelyben, két gép is serényen sivít. Minden mesternek így kellene élnie. Aztán elmentem a Munkások Otthonába. Százötven-kétszáz szomorú és csüggedt fiatalember. Vagy két órát töltöttem köztük és a szívemet marcangolta, a csönd, a le- hangoltság. Mindenki kap ebédre negyedkiló kenyeret és tíz deka sajtot vagy túrót. Elfogyasztják és ülnek tovább, halkan beszélgetve. Rettenetes kép. Mintha a kútba szállott volna le az ember. Kísérteti. Kívánságuk, hogy húsz pengő legyen a minimális heti fizetés. Pontosan negyven fillér a heti 53 óra. Vagyis 21.20 pengő. Két hete várják a döntést, és ezt sem tudják elérni. Nem földműves napszámosok, hanem képzett, intelligens, szellemi igényekkel biró s kvalifikált, finom munkát végző emberek. (Pesti Napló, 1934. jún. 10.) Harminc év után Sárgult, régi hírlapok között lapozgatva találtunk rá Móricz Zsigmondnak — az igazmondó írónak — erre a riportjára. Megdöbbentő az a kép, amely a riport olvasásakor az ember elé tárul. Az ember megdöbben — de csak egy pillanatra, mert hiszen a ma valósága olyan messzire, olyan távolságra van etJ tői a képtől, mint az ég és á föld. Nem egyszerűen 30 év múlt el azóta Újpest fölött -á hanem valóságos új világ szü' több tételből tevődik össze (havi fix, természetbeni szolgáltatás). Adózni az összes jövedelem után kell. A Munka Törvénykönyve azzal az eltéréssel vonatkozik a házfelügyelőkre, hogjr évi 'IS'nap rendes szabadság — vagy annak megváltása illeti meg. A megváltás az évi alapbér 4 százaléka. A szabadságnál, illetve szabadságmegváltásnál tehát csak a járulékok (lakás egyen- érték, kapupénz megváltás stb.) nélküli évi alapbért lehet figyelembe venni. Követelése nem jogos, tehát a sérelmezett intézkedés nem törvénysértő. Dr. M. J. MÓRICZ ZSIGMOND: Az újpesti bútor r r Ujpesf nagyon különös város. Valósággal Budapest küszöbje. Itt találkozik a vidék a fővárossal. A hosszú, alföldi utcákon ia kisváros apró és lakályos házacskái s közöttük s mellettük a gyárváros hatalmas üzemei. A lakosság is mind a két típust mutatja: a kispolgárság derült és egyszerű vidámsága és a gyári munkásság nehéz és borult élete. Az újpesti iparok között a legjellemzőbb és a legérdekesebb az asztalosipar. A múlt század hatvanas éveiben kezdődött itt az asztalosság nagyobb mértékben kifejlődni. j Már a század elején, magam ; is emlékszem, hogy az újpesti : bútorral nem lehetett verse- i nyezni. Különösen itt készül- : tek az olcsó, de szolid kivite- \ lű „betétes" bútorok óriási : mennyiségben. Már negyven ; és hatvan koronáért teljes \ hálószobát lehetett kapni har- • mine évvel ezelőtt. \ Még ma is van háromszáz- \ ötven asztalos Újpesten. j — A háromszázötven közül ; kétszázötven koldus. A többi ; száz közt is csak harminz- ! negyven van, akinek nincs \ adóssága. \ Tönkretette ezt a nemes { ipart ia gép és a mai kor gaz- \ dasági állapota. Az asztalos a } legfinomabb iparos, az aszta- \ los az mind művész. Van is az '$ életükben valami bohémség.
