Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-11 / 239. szám
mi it jegyei i/Ctrlap 1964. OKTOBER 11. VASÁRNAP Takarmánygondok a ceglédi Vörös Csillag Tsz-ben j Cegléd az elmaradók között, Aszód az élen Legsürgősebb teendő: a vetőszántás gyorsítása Hathatós segítséget vár a szövetkezet vezetősége és tagsága A ceglédi Vörös Csillag Termelőszövetkezet a korábbi években jó hírnevet szerzett az állattenyésztésben elért eredményeivel. A mezőgazdasági kiállításokról mindig hazavitt valamilyen díjat. Az 1962-es kiállításon például nagydíjat is nyert a szarvasmarha-tenyésztésben. A most zárult kiállításon azonban már részt sem vett <t szövetkezet. Nemcsak ez az egy tény, más jelek is arra utalnak, hogy a megye egyik legnagyobb állattenyésztéssel rendelkező szövetkezetében nincs minden rendben. A szövetkezet neve az utóbbi időben rendszeresen szerepel azokon a megyei értekezleteken, amelyeken a takarmányhelyzetről esik szó. A szövetkezet egész nyáron súlyos takarmány hiánnyal küzdött. Előfordult, hogy szinte az egyik napról a másikra sem volt elegendő takarmány. Ilyenkor valóban az utolsó percben — úgynevezett zöldhitelt kapott a termelőszövetkezet. A szövetkezet súlyos takarmánygondjait illetően eltérőek a vélemények. Egyesek szerint a szövetkezet vezetősége „zsarolni” igyekszik a felsőbb szerveket. Másoknak az a véleménye, hogy a szövetkezet vezetői különleges elbírálást szeretnének kivívni maguknak. Adjon takarmányt az állam, ők pedig hizlalnak. Hallatszanak olyan, meggondol- tabb hangok is, amelyek szerint valóban felülvizsgálatra szorul a termelőszövetkezet takarmányhelyzete. Az idei gazdasági évet 68 vagon szemestakarmányhiármyal kezdte a szövetkezet. A nyár eleji aszály miatt 21 vagonnal kevesebb őszi és tavaszi árpa termett a tervezettnél. Tehát tovább romlott a j helyzet. A szövetkezet veze- j tőin.gk véleménye „szerint, leg-' alább száz vagon szemes takarmányt kellene felvásárol- niok ahhoz, hogy a jövő évi termésig kitartson az abrak. A szövetkezet megbízottjai Fejér és Békés megyékben járnak, hogy vásárlással csökkentsék a súlyos takarmánygondot. Ez a tény már magában is bizonyítja, hogy a szövetkezet vezetősége igyekszik kilábalni abból a nehéz helyzetből, amelynek okozója nem a szövetkezet vezetősége és tagsága. A termelőszövetkezetben már évekkel ezelőtt nagymértékben növelték az állatállományt. A meglévő földterülethez igyekeztek kellő állatállományt kialakítani. 1961-ben, egy rendelkezés folytán, a szövetkezetnek több mint 500 hold földet kellett átadni a közeli Ujszilvási Állami Gazdaságnak. A szövetkezet lényegében azóta küzd takarmány- hiánnyal. Tavaly két esetben is súlyos elemi kár érte őket. Tavasszal vízi-:ár, nyáron pedig jégkár. Takarmányt kellett kiszántani, amit teljes egészében pótolni nem tudtak. Az állatlétszám a földterület csökkenése után sem változott, helyesebben nem esett vissza. Ugyanannyi, sőt több szarvasmarhát tartanak mint régen. A kocaállomány is növekedett, sőt baromfitenyészetet is létesítettek. Jelenleg a 4532 hold szántóterületre 1339 számosállatuk van (3.8 hold közös szántóterületre jut egy-egy számosállat). Évről-évre növekedett a szövetkezetben az árutermelés is. Idei tervük 200 hízó marha, 30 tenyészmarha, 2600 hízott sertés, 500 tenyészsüldő, 30 mázsa baromfihús, 6900 hektoliter tej és 280 000 darab tojás. Száz hold szántóra számítva 106.2 mázsa húst adnak az államnak. Ezek a számok beszédesen tanúskodnak arról, hogy gazdálkodásukban legfontosabb szerepe az állattenyésztésnek van. Ennyi állatot tartam, a szövetkezetben tapasztalható takarmányhiány mellett, nagyon nehéz, sőt, lehetetlen. A szövetkezet vezetői kéréssel fordultak már a városhoz, a Tegnap délelőtt Prezenszky Gábornak, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjének elnökletével ülést tartott a megyei operatív bizottság. Kusza Béla megyei főagronómus ismertette az őszi mezőgazdasági munkák helyzetét és megállapította, hogy bár az elmúlt héthez viszonyítva valamelyest növekedett a betakarítás és a szántás-vetés üteme, az még mindig nem megfelelő. Különösen a vetőszántás vontatott. Amíg például a budai és az aszódi járás közös gazdaságaiban ez a munka dicséretesen gyors, indokolatlanul elmaradtak a ceglédi és a nagykátai járás termelőszövetkezetei. Annál inkább is szembetűnő a hátrány, mivel a vetőszántást már október 7-ig el kellett volna végezni. Sok helyütt, a kukoricaszár vontatott betakarítása, szervezetlensége hátráltatja a szántó-vető gépeket. Az ütem gyorsítása mellett továbbra Is fontos követelmény a minőség. Sajnos, vannak termelőszövetkezetek, ahol nem fordítanak kellő gondot a vetésre. A kiskunlacházi Kiskun Tsz-ben rosszul előkészített talajba vetették a búzát, ráadásul a mag harminc százaléka a föld felszínén maradt. A tsz-ek fó- agronómusai munka közben vizsgálják felül a gépeket, megfelelően dolgoznak-e, nem veszélyezteti-e hiányos működésük a minőségi munkát. Az operatív bizottság végül is megállapította, hogy minden erőt igénybe kell venni a betakarítás, de különösen a vetőszántás és a vetés gyorsítása érdekében. Végezzék rugalmasabban a szár letakarítását a közös gazdaságok. Használják ki jobban a rendelkezésre álló gépi és kézi erőt, a szállítóeszközöket. A szentlőrinckátai Vj Világ Termelöszövetkezetben követendő módon végzik a kukoricaszár letakarítását: kombájnszalma-lehúzóval. Ajánlatos ezt a módszert másutt is alkalmazni, ami pedig a munka gyorsításának sorrendjét illeti, az első helyet a vetőszántásnak kell biztosítani. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya értékelte az őszi munkákat, és az alábbi sorrendet állapította meg. Betakarítás: Járás: •/# 1. Váci 85.6 2. Szobi 84.9 3. Szentendrei 75.5 4. Dabasi 73.3 5. Ceglédi 72.3 6. Ráckevei 71.9 7. Cegléd város 71.8 8. Gödöllői 67.6 9. Aszódi 67.4 10. Nagykőrös város 66.5 11. Nagykátai 65.5 12. Monori 58.4 13. Budai 55.9 Kukoricaszár betakarítása a töréshez viszonyítva: Járás: V. 1. Aszódi 75.2 2. Ceglédi 75. 3. Nagykátai 74.5 4. Cegléd város 72.1 5. Szobi 69.1 6. Nagykőrös város 68 7. Gödöllői 68.1 8. Váci 65.3 9. Monori 60.1 10. Ráckevei 56.3 11. Budai 53.8 12. Dabasi 53.4 13. Szentendrei 50.4 Vetöszántás az összes vetéshez! Járás: 1. Budai 2. Aszódi 3. Nagykőrös város 4. Ráckevei 5. Váci 6. Monori 7. Szobi 8. Gödöllői 9. Szentendrei 10. Ceglédi 11. Dabasi 12. Nagykátai 13. Cegléd város •/. 92.2 90.4 87.7 83.9 83.7 82.8 81.9 81.3 81.2 78.9 77 74.5 «6.8 A kenyérgabona vetése: Járás: 1. Dabasi 2. Aszódi 3. Nagykörös város 4. Monori 5. Gödöllői 6. Ceglédi 7. Szobi 8. Budai 9. Váci 10. Ráckevei 11. Nagykátai 12. Szentendrei 13. Cegléd város Mélyszántás: Járás: 1. Váci 2. Gödöllői 3. Nagykátai 4. Monori 5. Budai 6. Szentendrei 7. Nagykőrös város 8. Ceglédi 9. Asződi 10. Cegléd város 11. Szobi 12. Dabasi 13. Ráckevei V. 72.9 72.7 69.8 66.4 65.7 61.7 61.3 60.4 56.7 52.3 51.1 45.5 38.8 % 58.8 50. 46.1 45. 41.5 39.5 38.1 36.4 34.9 33.7 31.5 22.7 22.6 POLITECHNIKAI ÓRÁN (Foto: Gábor) Biztosítják az üzemanyagot Az idén gyarapodott a mezőgazdaság gépállománya s a mezőgazdaság a jelenlegi időpontig körülbelül 10 százalékkal több gázolajat használt el gépei üzemeltetéséhez, mint az előző esztendőben. A kőolajfeldolgozó ipar és az ásvány olajforgalmi vállalat készletei ilyen körülmények között a vártnál gyorsabban apadtaik. Nem • fenyegeti azonban üzemanyaghiány a mezőgazdaságot az őszi szántás-vetés időszakában. Az Országos Kőolaj- és Gépipari Tröszt intézkedett, hogy a kőolajfinomítók készleteit mihamarabb ismét feltöltsék. Egyéb tartalékokat is felszabadítanak, az importot pedig gyorsítják. későbbre rendelt külföldi gázolajtételeiket már most behozzák. Lesz tehát gázolaj, legfeljebb egyes vidékeiken egy-kétfiapos szállítási nehézség fordulhat elő, az ÁFORT és a MÁV azonban mindent elkövet, hogy ennek is elejét vegye. (MTI) XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^^.\XXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXX>? Puccs az önjelöltnek IV. Emberrablás az Eskü téren tagjai voltak. A civilek és a sárga csillagot hordók — a Gestapo emberei. A szőnyegbe egy embert csavartak. Az ember, akit elraboltak ifj. Horthy Miklós volt... A németek jól tudták, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós két dologért aggódik a világon: a hatalmáért és családjáért A Gestapo ügynöke ezért ugratta be az ifjabb Horthyt, mintha a jugoszláv partizánok képviselőjével hozna össze találkozót. A gyanútlan ifj. Horthy besétált a csapdába: bár figyelmeztették, ne menjen le a városba, megtette, s perceiken belül a Gestapo foglya volt, Horthy a tíz órára összehívott koronatanácsot ezért kezdi később: megkapja a fia elrablásáról szóló jelentést. A koronatanács mégis elkezdődik. Horthy itt szemforgató módon kijelenti: „Olyan híreink vannak, hogy elfogadható feltételeket kapunk.” Mondja ezt akkor, amikor nagyon jól tudja, hogy megbízottal már aláírták a feltétel nélküli fegyverszüneti egyezményt! Horthy egy-két kiválasztottja tud csak a fegyverszüneti egyezményről, de azok mélyen hallgatnak. És a furcsa színjáték tovább tart. Horthy arra sem méltatja a koronatanácsot, hogy rövidesen nyilvánosságra kerülő proklamációja szövegét ismertesse. De magában a prckla- mációban is elhallgatja, hogy Tndr aláírt fegyverszünetről van szó, holott ha nem ezt teszi, még az adott körülmények között, tehát a szinte semmilyen előkészítés ellenére is, egészen más lett volna a hadsereg és a nemzet reagálása. A koronatanács hosszadalmas és komolytalan szócsép- lésbe fúl. A jegyzőkönyv tanúsága szerint például az igazságügyminiszter valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszter hosszas vitába bonyolódik egymással, vajon nemzetközi szerződésnek tekintendő-e a fegyverszünet? Az urak vitatkoznak. Horthy hallgat. Majd bejelenti, hogy ő most fogadja Veesen- mayert, addig felfüggeszti a koronatanács ülését. És magukra hagyja a vitázó urakat. A magukra maradt urak élénken vitatkoznak. Lakatos — a forma kedvéért — benyújtotta kormánya lemondását, s Horthy változatlan ösz- szetételben azonnal ismét kinevezte őket. Az esküt azonban nem tették le. Ez jó kifogás annak érdekében, hogy Lakatos — akit Horthy magával vitt a Veesenmayerral történő találkozáshoz — az eskü hiányára hivatkozva, kijöhessen a szobából... Horthy az elegáns, mosolygó Veesenmayerra támad, s ingerült hangon szemrehányásokat tesz neki — fia elrablása miatt. Veesenmayer úgy tesz, mint aki nem tud semmiről. Hitetlenkedő arckifejezéssel hallgatja a kormányzó szavait, s szemrebbenés nélkül letagadja az ügyet, illetve annyit mond, hogy: utánanéz annak. Horthy, most már valamivel enyhébb hangon tudtára adja a nagykövetnek, hogy fegyverszünetet kér (!) s ezt elsőként német szövetségesével közli. Ügy érzi, ez kötelessége. Veesenmayer igyekszik lebeszélni a kormányzót, s azt ajánlja, addig ne tegyen semmit, míg nem fogadja Rahn nagykövetet, Hitler „személyes küldöttét.” Horthy, feladva cseppnyi határozottságát is, hajlandó fogadni Rahnt. Az — fél óra múlva — meg is jelenik a kormányzó szobájában. Rahn minden ékesszólását elővéve ecseteli, mennyire nagyrabecsüli a német birodalmi vezetés Horthyt, s maga a Führer is csak az elismerés hangján szól róla. Felemlegeti Horthy régi hűségét, apellál lojalitására, ígér fűt- fát, s hogy igyekezete nem volt hatástalan, azt jól bizonyítja a Horthytól eltávozva perceken belül Ribbentroppal folytatott telefonbeszélgetés, amelyben a többi között ezt mondotta Rahn: „Horthy tengernagy velem szemben nagyon megértőnek és készségesnek mutatkozott, biztos, hogy meg fogunk egyezni vele." Ez utóbbiban tévedett Rahn nagykövet. Nem azért, mert nem tudtak megegyezni Hor- thyval, hanem mert — nem volt szüksége a megegyezésre. Az előkészítetlen, a vak véletlenre bízott „kiugrás" már meghirdetése percében összeomlott. Horthy azonban nem tudott és nem is akart többet tenni, mint amennyit tett: felolvastatta a rádióban a prok- lamációt. Vasárnap délután egy óra tíz perc. Elhangzik a sorsdöntőnek gondolt, de semmit nem jelentő proklamáció első mondata. (Következik: EGY PROK- LAMÁCIÖ, SEMMI MÁS) Eljött az a nap, amely egyenes következménye volt a Horthy-fasizmus huszonöt esztendejének, amely soha nem következhetett volna be Horthy és társai véres uralkodása nélkül: 1944. október 15-e. Október 15-én a Horthy-rend- szer teljes politikai csődje bizonyosodott be, sorra cserben hagyták Horthyt és szűk környezetét addig hű vazallusai, mert — éppen Horthy nevelte őket a fenntartás nélküli német-imádatra, a „végső győzelembe” vetett hitre. Vasárnap volt. Két csukott személykocsi állt meg az Eskü tér egyik épülete előtt. A padokon civilek ültek, itt-ott sárga csillagot viselő férfiak álldogáltak. Hirtelen géppisztolyropogás törte meg a vasárnap délelőtt csendjét, majd kézigránát robbant. Férfiak rohantak egy gépkocsihoz, szőnyegbe csavart csomagot dobtak annak belsejébe, s teljes sebességgel elrobogtak. A civilek eltűntek a padokról, s el a sárga csillagot viselő férfiak is. Sebesültek maradtak csak a kövezeten. A sebesültek Horthy testőrségének megyéhez, de sehol nem egyeznek bele, hogy a tenyészállatok létszámát vagy az árutermelést csökkentsék. Ez nem is volna helyes. Szükség van a termefőszövetkezet által nevelt és hizlalt állatokra, az itt előállított tejre, tojásra, húsra is, de valamilyen megoldást mégis találni kell a súlyos takarmánygondok megszüntetésére. Jelenleg ugyanis a termelőszövetkezet vezetőinek figyelmét a tenyésztői munkától szinte teljesen elvonja az, hogy hitel, vagy kölcsönök után futkosnak. Ennek hatása a tenyésztői munka visszaesésében már tapasztalható is. A szövetkezetben — például — nagyon is közepes szintre esett vissza a tejtermelés. A korábbi években az országos tejtermelési versenyben nemegyszer első volt a szövetkezet. Mi lenne a megoldás? A szövetkezet vezetői sem szívesen mennének bele abba, hogy csökkentsék az állatállományt. Takarmány kell! — ez a jelszavuk. Ebben kémek a felsőbb szervektől nagyobb támogatást. Ez azonban késik. Igaz, hogy a szövetkezet nyáron kapott 24 vagon zöldhitelt, de ezt természetben kellett visszaadniuk. Szinte egész árpatermésük ennek visszafizetésére ment. A nyár végén újabb 34 vagon zöldhitelt kaptak, a kukoricatermés rovására. A zöldhitel csak pillanatnyilag enyhít a szövetkezet súlyos gondjain. Ezt ugyanis természetben kell visszaadni, sőt* tíz százalékkal többet. A termelőszövetkezetnek ez 580 mázsa terhet jelent. Ez az út csak kényszerhelyzetben segít, tehát nem járható. Ugyancsak nem lehet száz százalékig számítani a takarmánygabona felvásárlására sem. Fejér megyében például letiltották a vásárlást, csak akkor hozhat ki a termelőszövetkezet a megyéből kukoricát, ha az ottani szövetkezetek már biztosították abraktakarmány szükségletük kielégítését. Félő, hogy Békés megyében is ugyanerre a sorsra jut a szövetkezet. A szövetkezet vezetőinek és tagjainak vásárlási szándéka komolyságát bizonyítja az, hogy az elmúlt zárszámadáskor két és fél millió forintot tartalék koltak erre a célra. Nem rajtuk múlik tehát a vásárlás sikere. Pedig a felvásárolt kukorica minden mázsája — májusi morzsoitban számítva — kétszázhúsz forintjába kerül a szövetkezetnek, tehát ugyancsak megdrágítja á hizlalást. De a tervek teljesítése érdekében ezt a többletkiadást is vállalják. A takarmányhiány megszüntetésének módjait a termelőszövetkezetben kell keresni. A takarmány termelés fokozására két lehetőség van: növelni az egységnyi területen a szemes takarmány termelését, vagy növelni a takarmánytermő területet. Nos e tekintetben sem megnyugtató a helyzet. A szövetkezetben az idén májusi morzsoitban számítva, 16 mázsa kukoricát takarítanak be egy-egy holdról. Ezt jó talajelőkészítéssel, a talajerő növelésével fokozni lehet. A szövetkezet vezetői azonban arról panasz-: kodnak, hogy az idén lényegesen kevesebb szuperfoszfátot kapnak — erre mintalaptrágyára van szükség — mint az előző évben. A termelő- szövetkezet vezetősége az elmúlt években 250 hold öntözésére alkalmas öntözőberendezést vásárolt azért, hogy a takarmánytermő területek, egy részét öntözzék. A Gerje- Perjepatak vize azonban csak a kapacitás 30 százalékos kihasználását teszi lehetővé. Az 1962-ne megígért csatornahálózat elkészítése is késik. Nincs tehát elegendő műtrágya és víz, pedig feltétlenül szükségesek lennének ahhoz, hogy növeljék a termésátlagokat. Marad — mint lehetőség — a terület növelése. A termelési terv készítésekor bizony ilyen tekintetben nem tapasztaltak segítőkészséget. Annak ellenére, hogy a városi tanács mezőgazdasági osztálya ismeri a szövetkezet gondjait, olyan tervszámokat erőltetett a szövetkezetre, amelyek teljesítése mellett a tavalyihoz képiest is csökken p takarmánytermő terület. Ök ma hivatkoznak, ,.a megye nem számolt a nehéz helyzettel”. Ellentétben az elhamarkodott véleményekkel: a ceglédi Vörös Csillag Tsz vezetőinek és tagjainak eszük ágában sincs, hogy „zsaroljanak”, vagy kési tények elé állítsák a felsőbb szerveket. Nincs olyan óhajuk sem, hogy őket különlegesen bírálják el, de azt igen is kérik, hogy szakemberekből álló brigád bírálja felül a szövetkezet takarmányhelyzetét, s a lehetőséghez mérten segítsen kiutat találni nehéz helyzetükből. E?t pedig joggal elvárhatják! Mihók Sándor
