Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-08 / 236. szám

Tápió mente A NAGYKATAI JARAS RESZERE I. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 1961. OKTÓBER 8. CSÜTÖRTÖK Az elemi csapások és az elvándorlás ellenére: fclemelkettőhen Tápióság népe Tápióság a nagykátai járás egyik legkisebb községe. A Tápió két részre osztja, szinte megfelezi a falut. Jobb part­ján szelíd dombokra kapasz­kodnak fel az öregfalu girbe­gurba utcái, a balparti rész — amit itt Csehországnak ne­veznek — már semmiben nem különbözik a járás többi, ti­pikusan alföldi jellegű telepü­léseitől. A két falu részt kedves, han­gulatos, nyárfákkal szegélye­zett- utak köti össze. A jár­dák betonozottak, sok új há­zat látni, a falu összképe a tisztaság és gondozottság be­nyomását kelti. Valami mintha mégis hiá­nyozna innen. Kimondott kér­déssé nem fogalmazódik, ez a hiányérzet bennem, de min­denhová elkísér, amikor vé­gig megyek az utcákon. Kun Sándor tanácselnök sza­vai nyomán aztán minden érthetővé válik. A kis köz­ség közel ezer ember hiányát érzi a nap-nap után. A lakosság lélekszáma kettő­ezernyolcszáz, ebből ezer a falu határain túl keresett ma­gának munkát. Ezek a bejá­rók, pedig a falu legerősebb, legmunkaképesebb rétege. A fiatalság kilencvenkilenc szá­zaléka az iskola elhagyása után tanulni, vagy dolgozni megy, de mindenképpen el­hagyja Tápióságot. Pedig a falu még ilyen körülmények között is gyors ütemben fej­lődik és a termelőszövetkezet is kijut több éves hullámvöl­gyéből. A helyi Kossuth Termelő­szövetkezetet sokáig idegen­ből jött elnökök vezették. Egyikük sem maradt itt hu­zamos ideig, nem találták meg a megfelelő kapcsolatot a tag­sággal. A gazdasági vezetés­be is hibák csúsztak. A ter­melőszövetkezet eladósodott, az emberek elidegenedtek. Ez évben Schmutzer István lett az elnök, aki helybeli, jól ismeri a tagságot és a földe­ket, megbecsüli a tagok mun­káját, az emberek bíznak benne és egyre nagyobb reménység­gel tekintenek a jövő felé. A legnagyobb gondot itt is az elöregedés okozza. A ter­melés több területén komoly munkaerőhiány mutatkozik. Ennek ellenére kitűnően ol­dották meg a kertészet öntö­zését és az állattenyésztésben is jelentős eredményeket tud­tak elérni. Idén eddig kilenc- venegyezer csibét neveltek fel, ez a szám az év végére száz­tízezerre emelkedik. Hízó mar­ha leadási tervüket túlteljesí­tették. A juhtenyésztés alap­jait is megvetették háromszáz merinói juhot vettek az idén. Az árpa terméshozama a ta­valyihoz képest megduplázó­dott, a búza egy holdra eső termésátlaga három mázsáról nyolc, kilenc mázsára nőtt. Az elmúlt évben a belső problémák mellett természeti csapások is gyöngítették a termelőszö­vetkezet erejét. Csak az ár­víz négyszázezer forintnyi kárt okozott. Mindent összevetve a Kos­suth Termelőszövetkezet még nem tartozik a járás legjob­ban működő szövetkezetei kö­zé. A körülményeket figye­lembe véve ezt nem is lehet elvárni tőle. Az, hogy mégis felemelkedőben van, hogy túl tudott jutni a legnagyobb ne­hézségeken, nem kis áldozato­kat követelt a tagságtól és a vezetőségtől. Ha a jövőjükre vetünk egy pillantást, azt kell monda­nunk, hogy a közös erőfeszí­tés, a gondok megosztása nem volt hiábavaló. (Bicskei) A Hatvani-hegy titka Ami eddig csakKisázsiában és a Tápió menlén került elő öt piros arcú, úttörőnyak- kendős kis lány keres. Izgatot­tak. Mindannyian egyszerre beszélnek. Nem értem, miről, van szó. Végül egyikük elő­áll, és vigyázva, mintha a legfinomabb porcelánból len­ne, átnyújt egy... csorbafülű agyagbögrét. — A tanító bácsi küldött, hogy tessék ezt megnézni— mondja kis lámpalázzal, de azt hiszem, ekkor már az én vérnyomásomat is csak csilla­gászati számokkal lehet kife­jezni. Aki csak egy pillanatra is bekukkantott a régészet kü­lönös és izgalmas világába, könnyen megérthet. Ez a faj­ta hosszúfülű edény ugyanis eddig csak két helyen bukkant elő a világon. Kisázsiában aranyból, és a Tápió mentén égetett agyag­ból. Néhány szép darabot a tápiószelei múzeumban őriz­nek, de ilyen még ott sincs. Függőleges vonalak és hosz- szúkás dudorok díszítik. Fo­gantyúja letörött ugyan, de könnyen rekonstruálható. A még sok titkot rejtegető Hat­vani „hegy”-ből került elő. Dadogva köszönöm meg és megígérem, hogy beviszem a múzeumba. Az öt piros nyak- kendős, piros arcú kis lány egy­szerre kezd tiltakozni. — He, nem lehet. A saját múzeumunkba lesz! — A saját múzeumotokba? — Igen. Mert Béla bácsi megígérte, hogy a kultúrház- ban kapunk egy szobát. Oda viszünk minden ilyesmit, amit valahol találunk ... Az, hogy ott, ahol a közel­ben komoly múzeum van, egy ilyen külön gyűjtemény szer­vezése helyes, vagy helytelen, ezúttal másodrendű kérdés. A fontos 'az, hogy ezek a gyere­kek már törődnek a földből előkerülő régészeti kincsek­kel. A felnőttek legnagyobb része, ha ilyen csorba bögrét talál, amely nem használható fel csibeitatónak, vagy egyéb nemes célra, egyszerűen sze­métbe dobja. Felbecsülhetet­len értékek pusztulnak így el, hiszen- környékünk, nép­vándorláskori leletekben ta­lán Európa egyik leggazda­gabb tája. Az iskolások szívesen ven­nének részt ásatásokban is. Szakszerű irányítás mellett nagyban hozzájárulhatnánk vidékünk múltjának régészeti feltárásához. Most ősszel a tsz-ek bizo­nyára szívesen engedélyeznék, hogy földjeiken, ahol valami nyom értékes leletekre enged következtetni, a történelmi szakkörök, vagy akár egész osztályok, kisebb kutatásokat végezhessenek. Ehhez termé­szetesen a Nemzeti Múzeum engedélye is szükséges. Meg kellene próbálni. Az eredmény nem maradna el. . (b. zs.) A kútba esett kétmillió A forrongó, alakuló világ számtalan új formát hoz lét­re, mely mind az emberi fel- emelkedést szolgálja. A ha­tártalan jóindulat mellett nem egy tévedés is jelzi ezt az utat. Ez persze—félreértés ne es­sék — tévedést, és nem elté­vedést jelent. S hogy néha türelmetlenek vagyunk, az érthető. De végül is ez az elé­gedetlenségünk viszi előbbre munkánkat, ez segít a hibák kijavításában. A tápiószöllősi termelőszö­vetkezet elégedetlensége azon­ban közel sem ilyen nemes indokokból ered, hanem né­hány ember felháborító ha­nyagságából. Miről van szó? Ez a szövetkezet két éve elhatározta, hogy furatnak hat kutat a kertészet területén. Ebből kettőt a bajai vállalat­tal, négyet a Csatornaépítő Vállalattal fúrattak meg. A kútfúrás előtt próbafúrá­sokat kötelesek végezni: meg­állapítják, van-e lehetőség a kutak elkészítésére. Ez meg­történt. S mivel a kutakat megfúrták, feltehető, hogy a területet alkalmasnak talál­ták. Ámde egy szó, mint száz, a kutak ma sem működnek. Ez pedig a kútra kiadott pénz­zel, s a termeléskieséssel, együtt közel kétmillió forint kárt jelent. De ne vágjunk a dolgok elé. 1963-ban kiírták a kutak el­ső próbáját. Mi sem bosszan­tóbb, mint az, hogy pontosan a kivitelező vállalat képvise­lője nem jelent meg. A máso­dik próbán a kutakból körül­belül tíz percig folyt a víz, az­után elapadt. Megállapodtak abban, hogy a vállalat küld egy embert, aki majd beállít­ja a szivattyút, és két-három napig üzemelteti. Ez az ember máig sem érkezett meg. Idő­közben kiderült, hogy a ku­takban kevés a víz. Mindehhez még hozzájárul az, hogy a Diósgyőri Vasgyár­tól vásárolt szivattyú rossz volt. Ezt 1963. decemberében visszavették a gyárba. Nagy huzavona után Diósgyőrből csak most fizetik vissza a gép árát, mert újat nem tudnak szállítani. Így esett kútba Tápiószőllő- sön az a kétmillió... Tizennégyezer könyv és a lemeztár várja önöket... kított könyvtárunkban. Hétfőn reggel, amikor a virágvázák is megteltek színnel, hogy kö­szöntsék az olvasót, kissé hitet­lenül néztünk egymásra vala­mennyien: valóban, eljutottunk idáig? Nehéz idő volt ez az elmúlt :íz hónap, de erről már nem érdemes beszélni. Inkább ar­ról, hogy közel 14.000 könyv várja az olvasót, és 'ha „igazi” gyermekkönyvtárunk nincs is, de van egy napfényes, minden gyereket nagyon sök szeretet­tel váró ifjúsági részlegünk. Most már a kicsik sem. kerül­nek hátrányos helyzetbe: mé­retükre szabott polcokról válo­gathatják a meséket. És attól sem kell félni, hogy nem jut könyv mindenkinek, hiszen 12 000 forint értékű ifjúsági könyvet vásároltunk az elmúlt negyedévben. A zenekedvelőknek is van mit mondanunk: még ebben az évben száz darabból álló le­meztár várja őket... Ilyesmiről beszélgettünk ak­kor reggel, amikor az első ol­vasót vártuk, egy kis lámpa­lázzal, egy kis meghatottsággal. Kedves néni volt az első látogató s bizony nagyon meg­örültünk neki, úgy, mintha szép ajándékot kaptunk volna, mert új olvasó volt. Nagykátai néni, nyugdíjas. Eddig a gye­rekek vitték haza a könyveket. Dehát a gyerekek messze men­tek, a mosonmagyaróvári főis­kolára, s ezentúl ő jön mindig, mert hiányzik a Gyóni Géza utcai lakásban az olvasnivaló. Mit kell még elmondani? Köszönetét mindazoknak, akik segítettek! És várjuk önöket, kedves olvasók és várunk ben­neteket, kedves gyerekek. B. E. s. o. s.... s. o. s.... s. o. s:... Segítsünk magunkon! Tápiógyörgye község vízel­látásával már évek óta fog­lalkoznak a tanács vezetői. Egy ízben már meg akarták szervezni a víztársulást, de a lakosság akkor sajnos még idegenkedett a gondolattól. A jelentkezők száma a falu Nagykáta—CVSE II. 2:1 Cegléd: 100 néző, vezette: Horváth A. Értékes két pontot szer­zett a kátai csapat idegen­ben, s ezzel újabb lépést tett a bajnokság felé. Nagy­káta kezdett jobban, több gólhelyzetet dolgozott ki, azonban a csatárok ezeket el- ügyetlenkedték. A 18. perc­ben Németh a kaputól egy méterre nem találta el a lab­dát, majd Péter a gólba- tartó labdán „igazított”, s mellé helyezte. A 30. perc­ben Molnár a jobbszélen el­futott, pontos beadását Kár­mán a bal felső sarokba he­lyezte. A második félidőben Ceg­léd erősen rohamozott, a 73. percben gólt ér el, majd közvetlen utána két eset­ben is nagy helyzetből hi­báztak. A mérkőzés hajrájá­ban Nagykáta erősített, több veszélyes támadást vezetett, de a kapus mindig bravú­rosan védett. A 85. percben Molnár beadására Kármán és a ceglédi jobbhátvéd ug­rott fel, s a labda a ceglédi játékos fejéről saját kapu­jába esett. Nagykáta ezután az eredmény tartására töre­kedett, ami sikerrel járt. Jók: Gallai, Túri, Molnár. A játékvezető kitűnően ve zette a mérkőzést. \ Lendvai \ 4 4-- , 4 »J A járási tanácstagok j fogadóórái Farkas Ferenc Nagykátán, í október 12-én, Takács Gyula ^ Tápiószelén, október 10-én, £ Árokszállási István Tápiósá-£ gon, október 1'2-én, Pataki£ Márton Tóalmáson, októberi 12-én. í--------- í A járási tanácstagok beszámolói í Farkas Ferenc Nagykátán. £ október 12-én, Árokszállási ^ István Tápióságon, október £ 12-én, Pataki Márton Tóai-£ máson, október 12-én.--------- \ K özségi tanácsülések ^ í Farmos, október 13-án 14 j óra, Kőka, október 9-én 15 / óra, Nagykáta, október 8-án £ 16 óra, Pánd, október 9-én 15 í óra. Tápióbicske, október 9-£ én 16 óra, Tápióság. október£ 8-án 19 óra, Tápiószőllős, ok- £ tóber 9-én 15 óra, Újszilvás, £ október 9-én 18 óra. Arcok a munkásvonaton „Megmondom a titkát édesem a dalnak. Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat. Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. Es akinek szép a lelkében az ének. az hallja a mások énekét is szépnek.” (Babits Mihály) Mindaz, ami az emberben — amióta létezéséről tudunk — ujjongó öröm, szenvedés vagy szenvedély, kétség vagy lobogó vágyódás volt a szép után, mindaz élő maradt. Él a szo­borban, mely ismeretlen anyag volt, mielőtt a szobrász vésője megművelte volna. Él a dal­lamban. Él színek és formák harmóniájában a festővásznon és benne él a gondolatban, a könyvben. Ami bennünk tö­redék csak, sejtés, formát ölt, élővé válik, amikor egy másik ember, tudós, költő, író ki­mondta a maga teljességében azt a gondolatot. A maradandó, az igazi mű­vek alkotóit megőrzik a száza­dok. Mert ők hisznek az em­berben. Aki az emberben hisz, az mindig tenni akar érte. Megérteni és cselekedni, hogy minden ami volt, ami jelenün­ket jelenti és amit a jó jövő hoz, az értelem okos fényében ragyogjon. Minden könyv vallomás. Vallomás az emberről az em­bernek. És aki egyszer magá­ba fogadta az írott szó vará­zsát, annak tovább kell adnia, mert az értelembe, a szépségbe vetett töretlen hit vitte az em­bert fölfelé a történelem nehéz útjain. ár Közel tízhónapi kényszerű szünet után szeptember. 28-án újra megindult az élet újjáala­felét sem érte el, nem. j£g hetett a tervet megvalósí- jjj tani. Községünkben pedig na- j gyón kellene egy törpe víz- 1 j. mű, mert a jelenlegi artézi jj kút vízhozama évről évre 1 csökken. Lakóházanként évi kéf-háromszáz forinttal ésj j „ természetes, a lakosság tettre-.-! ; ff készségével — hasonlóan Tár- } 4 piószeléhez —, Györgyén is ff megoldódna a vízellátás. f, Községünk egyre terjesz- ! ff kedik, mind több lakóház __ f, épül, s ma már az embe-1^ írek többsége kívánja a fej- ... ff lődéssel járó, nélkülözhetet- {len civilizációt. £ Időben is sokat lehetne ff megtakarítani például azzal, ff ha az újtelepért lakóknak ff nem kellene a község égyet^ ff len kútjához járni, kettő- ’ í három kilométerről. ff A későbbiek folyamán marf^ ff arról is* lehetne beszélni, x. ff hogy a lakóházak belső víz- ff ellátását megoldjuk. ff Kizárólag rajtunk, a köz- ff ség lakóin áll a megoldás. ff Molnár János | £ % A Pest- Nograd megyei Ter­imé nyforgalmi és Feldolgozó £ Vállalat nagykátai kirendelt- \sége négyszáz mázsa csere ve- £ tőmag leszállításával maradt ! adós a pándi Egyetértés Ter- ;melőszövetkezetnek. Mindany- ;nyiónknak érdeke a jövő évi f jó termés. Ézért kérjük a vál• \ lalatot a probléma gyors meg- ! oldására. t j A már felépült borjúnevelö üzembe 'helyezését csak a vil- : lamosítás, illetve a szükséges ; kábel hiánya késlelteti. Kér­jük az illetékeseket, legyenek segítségére a termelőszövet­kezetnek. ne, ezt nem hagyná. Nótát így játszani! Mertaszongya, hogy zakácosút hja fékig metyek hajiad, hajtad, hajta dén ... Meg vidámat is játszik, hogy- asszongya hogyasszonygya .. . S zörög a fémtálca. Hja, muzikális ember a félnótás. Az ö fülének ez a legszebb muzsika... A KOCSIRONGÁLÖ Sohasem egyedül szerel. Ah­hoz gyáva. Hanem mint a far­kasok: falkában. Kiszámolás­án játszik: ki a na-gyobb le­gény, én vagy te. Hamutartót csavaroz le és napvédő ernyőt vág ketté. Aztán haza viszi, s mivel nincs, aki előtt otthon kér­kedjék vagányságával, hát eldobja. Egy pillanatig talán érzi, hogy ez már több. mint vagányság, de másnap újra kezdi. , Ismét ő a jani. A többiek szemében a nagyfiú. A have­rok nevetik a heccet, a fülü­kig szalad a szájuk. De való­ban, hogy is néznének ki, ha egyszer úgy maradna a - szá­juk? S velünk? Velünk vajon mi is lenne, ha egyszer már vég­leg megunnánk ezeket a torz­képeket? <d. g.) pénz. Akkor- megcsappant a vevőköre. A kiskocsmáros— ezt ke­vesen tudják — egészségügyi tanfolyamot is járt. Ott tanul­ta meg, hogy egy pohárból száznak inni, mosás nélkül nem egészséges. Azóta kis fehér asztalkendőt hord a zsebében, És: egy kortyintás — egy törülés, egy kortyin­tás — egy törülés. Ilyen úri kiszolgálást ké­rem még a Hotel Gellértben sem kap a fáradt utazó! A MUZSIKUS Van, aki a hegedűt sanyar­gatja, a másik a „hermoni- kát”. Ez utóbbi majd kicsat­tan az egészségtől, olyan jó színben van. Ha egy pofont adna, lenyelnénk a fejünket a szánkon. De ő, a „szerencsét­len beteg ember”, a munka említésétől is csalánkiütést kap. Meg kell hagyni az igaz­ság érdekében, hogy lustának azért nem lusta. Mert már hajnalban felkel, s a vonaton muzsikál nekünk. Félnótát, mindig csak egy fél nótát. A szívünk majd megszakad be­le, ahogy húzza, meg aho­gyan tolja. Eltolja. Ilyenkor szokták mondani az emberek teljes meggyőződésből: nincs isten az égben, mert ha len­r ; Megy, megy a munkásvonat, 'ta reggeli, az esti „csörgő”. ; Nagykálától a Keletiig és visz- ■ sza, vagy csak Tápiószecsőig, : vagy éppen Üjszászig, mind- | egy. Az arcok nagyjából iugyanazok, ismerősek azok az :arcok is, akiknek tulajdonosá- ]val nem drukkolunk együtt, melyeken nem mosolyodunk el együttérzően, melyeket leg­szívesebben másutt látnánk... A KISKOCSMÁROS A hajnali, reggeli vonatok vámszedője ő. A Keletiben száll fel és Sülyig, Szecsőig, vagy éppen Nagykátáig uta­zik, ahogy a pillanatnyi harci helyzet éppen megkívánja. Néha fejkendős néni képében lép a kupéba, de legtöbbször bajuszt hord az orra alatt, s fekete kalapot a fején. A ka­lauzokat csak lőtávolon kívül szereti látni. Jó emberisme­rő Nem mindenkivel áll szóba, A kiválasztottak arcá­ba leheli: finom pálinka. Ő maga sem gondolja komo­lyan. Kezdetben vala a „kicsivel” három forintért, s „naggyal” négyért... De a renoméját akkor tolta el, amikor a nagy poharat, kivonta a for­galomból, s csak a kicsivel szolgált ki. Kicsi ital, nagy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents