Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-30 / 255. szám

SZEMTOL SZEMBE Furcsa jelenetnek voltam tanúja a minap: a járási tanács vezetője egyik be­osztottjára panaszkodott, s sorolta, mi terheli a mun­káját felületesen végző tisztviselő lelkiismeretét. A beszélgetés közben va­laki bejött a szobába, tá­jékoztatóm elhallgatott, kí­nos csend támadt, majd amikor ismét ketten ma­radtunk, azt mondta: ő volt as. Mármint akiről éppen beszéltünk. A későbbiekben az is ki­derült, hogy a szóbanforgó tisztviselőnek mindazt, amit nekem elmondott, nem hozta tudomására fe­lettese, s az adott alkalom­mal, ahelyett, hogy leül­tette volna, s a friss rek­lamáció ürügyén elmond­ta volna neki észrevételeit, elhallgatott. Mikor tudja meg a jogos kifogáso­kat a hanyag tisztviselő? Miért nem szemtől-szem- be hangzanak el az észre­vételek, miért bírálunk sokkal bátrabban, kemé­nyebben, ha nincs ott az, akire a bírálat vonatkozik, s miért hallgatunk el, ha véletlenül belép? Nyugtalanító kérdések, s bár könnyűnek látszik, még sem az a válaszadás. Hiszen igaz, kényelmetlen feladat a „fejreolvasás”, a vezető nagyobb örömmel dicsér, mint bírál. Emberi dolog? Az. És az is emberi gyengeség, hogy a beosz­tottak a folyosón, ebéd köz­ben, másutt elsorolják, mi nincs rendjén, minek kel­lene másként lennie, de amikor adott az alkalom, munkamegbeszéléseken, taggyűléseken — hallgat­nak. Az emberi gyengesé­gen túl azonban van en­nek a furcsa módszernek más oka is. Régebbről szár­mazó rossz beidegzettség, a hallgatni arany elv dik­tálta szervilizmus „átmen­tése” a szocialista viszo­nyok közé. Hol van már a tavalyi hó? Hol van már az a politika, amely elkí­vánta a bólogatást, amely nem tűrte az őszinteséget, a szókimondást, az önálló véleményt? Mégis, e po­litika, pontosabban szólva e módszerek következmé­nye a sokakban meglevő görcs, félelem, rosszul ér­telmezett humanitás, s ezek megnyilatkozása: a hallgatás, a szemtől-szem- be való nyílt beszéd meg­kerülése. A párt politikája tiszta, s mind tisztább a „kis" po­litika is, a helyi vezetők politikája, mindennapi cse­lekedete. A munkamód­szerek jelentős változása, az őszinteség tért nyerése, a „suskus" háttérbe szoru­lása mind több helyen érteti meg az érintettekkel, hogy szakítani kell a rossz hagyományokkal, küzdeni kell a rossz beidegzettség ellen. Nem kétséges, hogy eb­ben a nem könnyű, de rendkívül fontos harcban — amely a közélet demok­ratizmusának további erő­södését jelenti — akárcsak másban is, a kommunis­táknak kell élenjárniok. Nem csak úgy, hogy beszél­nek erről, hanem úgy is, hogy ilyen szellemben cse­lekednek.' És az utóbbin van a hangsúly. A pártvezetőség választások most kezdődő időszaka egy­ben számvetés is: az eltelt esztendőkben a gazdasági eredmények mellett ho­gyan léptünk előbbre nemcsak országosan, ha­nem helyben is a demokra­tizmus erősítésében, a kriti­ka kibontakoztatásában, a nyílt, szabad légkör meg­teremtésében. Az ezekért való cselekvés közös köte­lesség, ami azt jelenti, hogy nemcsak a vezetőknek, nemcsak a funkciók betöl­tőinek kötelessége, ha­nem a beosztottaké, min­den emberé, akinek fontos és elengedhetetlen az ilyen légkör, nevezzük nevén: szocialista légkör. Mind több ember igény­li ezt a légkört. Mind több olyan ember kell hát, aki tesz is ezért a légkörért. Mészáros Ottó PEST MEGYEI VILA& PrtULtlARJAI, EGYESÜLJETEK 1 A kommunista eszme diadaláért Közlemény az SZKP és az FKP képviselőinek tárgyalásairól Moszkvában hivatalosan be­jelentették, hogy az SZKP Központi Bizottságában ok­tóber 26-án és 27-én megbe­szélések folytak a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a Francia Kommunista Párt képviselői között. A tárgya­lásokon az SZKP részéről jelen voltak: Leonyid Brezs- nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának első titkára, Nyi- koláj Podgomij, az SZKP elnökségi tagja, a Központi Bizottság titkára, Mihail Szuszlov, az SZKP elnökségi tagja, a Központi Bizottság titkára és Borisz Ponomar- jov, az SZKP Központi Bi­zottságának titkára. A Fran­cia Kommunista Pártot Georges Marchais, az FKP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, Rolland Leroy, az FKP Politikai Bizottsága póttagja, a Központi Bizottság titkára és Jacques Chanbaz, az FKP Központi Bizottságának tagja képviselte. A küldöttségek vélemény­cserét folytattak, és tájékoz­tatták egymást a két pártot érdeklő kérdésekről, és meg­állapították: pártjaik folytat­ják a közös harcot, a béké­ért, a különböző társadalmi berendezkedésű államok bé­kés együttéléséért és a le­szerelésért, a kommunista eszmék diadaláért, továbbá a nemzetközi kommunista mozgalomnak, a marxizmus— leninizmus, az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatko­zatok elvein alapuló egysé­géért, folytatják a kommu­nista és munkáspártok új nemzetközi tanácskozásának előkészítését. I á:z m szm p pe sí m e gye i BIZOTTSÁGA ís A MEGYEI T A VÁ|c-S ^LÁ P. J A @ VIII. ÉVFOLYAM, 255. SZÁM Ált.* 50 FII.1.ÉK 1964. OKTÓBER 30, PÉNTEK Hasznis munkaértekezlet ® Harmincegy hozzászóló • Harmincöt új írástudó telefonje­(Munkatársunk leütése:) Barta Antal, a járási tanács vb-elnöke nyitotta meg a Szo­bi Járási Tanács csütörtök délelőtti ülését, amelyen Pro­xies Ilona, a járási pártbizott­ság titkára is megjelent. Az ülés több mint öt óra hosszat tartott, de a háromszáz perc ellenére is érdemes volt végig­ülni. Azért, mert összesen 31 hozzászólás hangzott el, azért is, mert több fontos téma ke­rült napirendre — lényegében pedig azért, mert valóban hasznos, sok részletre is ki­terjedő munkaértekezletet produkált a járás parlamentje. Először talán az utolsó részt, a kereskedelmi állandó bizott­ság Nagy Pétemé elnök által előterjesztett jelentését és a felette kialakult vitát ismer­tetném, de csak távirati stí­lusban. A szobiak alapos mun­kát végeztek a felméréssel, a vitában is esőstől hozták az észrevételeket, javaslatokat, meghívták az érintett vállala­tokat is. Niedermann Márton, a megyei tanács kereskedelmi osztályának megbízott vezető­je is felszólalt — s a jelek sze­rint a tanácsülés befejeztével is folytatódik az ellátás javí­tását szorgalmazó munka. Ha már a végén kezdtem, vegyük a program középső pontját, a művelődési, gyer­mek- és ifjúságvédelmi állan­dó bizottság beszámolóját, amelyet Győrök József, a bi­zottság elnöke terjesztett elő. A beszámoló sorjázza az ered­ményeket: 125 analfabéta kö­zül 25 képezhetetlen ugyan, de a maradék százból 35 már megtanult írni. Főleg Nagybörzsöny és Nagymaros ért el jó ered­ményeket. A munka továbbhalad — a többieket fokozatosan ráve­szik a betűvetésre, a már írni tudókat pedig az alapismereti kettes tanfolyamon oktatják tovább. A dolgozók általános iskolá­jában, az esti gimnáziumban, technikumban, s a tsz- és munkásakadémiáikon ugyan­csak számottevő eredménye­ket értek el. A mezőgazdasági szak­munkásképzés és a szülők akadémiája szintén siker­nek örvend. A huszonnégyezres járási könyvtárat három és fái ezer olvasó látogatja — hát község­ben zeneiskola tevékenyked f; a művelődési otthonon belül. Az eredmények további so­rolása helyett inkább a továb­bi feladatokról: a felnőttek le­A szobi járás parlamentje velező oktatásához lehetősé­gek biztosítása, az érdeklődési körnek megfelelő differenciál­tabb oktatási formák kialakí­tása, s a felszabadulás husza­dik évfordulójára indult ki mit vállal ?-mozgalom kul­turális-népművelési felajánlá­sainak összefogása, összehan­golása a közeljövőben — ez vár a bizottságra. A hozzászólók közül, akik egy-egy részletkérdést be­hatóan boncolgattak, hadd ragadjam ki Bada Gyula megyei tanácstagot. Ö itt használta ki az alkálimat a toborzásra. Ugyanis decem­ber 5-én háromhónapos trak­torosképző tanfolyam indul, s mivel a tsz-eknek szüksége van a traktorosokra, kérte a tanácstagok ilyen irányú se­gítségét Végül térjünk rá az első napirendi pontra. Tenczer Béláné, a Hazafias Nép­front járási bizottságának elnöke, a tanácstagok és az állandó bizottság tevékeny­ségével foglalkozott. Ezt ab­ból a meggondolásból tette, hogy a tanácstagokat a Ha­zafias Népfront jelölte. Te­hát akiért a népfront a je­lölések alkalmából kezes­séget vállalt, annak továb­bi munkáját is figyelem­mel kell kísérni. Az elhangzottak nem vál­tottak ki osztatlan egyetér­tést. Hiszen valóban meg­történt, hogy olyan valakit marasztalt el a jelentés, aki hiányzott ugyan egyes ta­nácsülésekről, állandó bi- zotsági ülésekről, nem tar­tott beszámolót — de köz­ben ugyanez a tanácstag sokat szaladgált már válasz­tói ügyeiben, erről azonban nem adott jelentést a vég­rehajtó bizottságnak. Ez ter­mészetesen nem érvényes minden megbírált tanács­tagra, de így sem rossz az arány: a tanácstagok 75 százaléka aktívan kiveszi részét minden munkából, meg­mozdulásból. A hét állandó bizottság kö­zül pedig kettőnél akad terv- szerűtlenség, zökkenő. A jelentést alaposan meg­tárgyalták. A vita végén a tanácsülés egésze jóleső ér­zéssel vette tudomásul, hogy jelölőjük, a népfront, éber figyelemmel kíséri munkáju­kat. <m. j.) Új Nohel-dijasok A Svéd Tudományos Aka­démia az 1964. évi fizikai No- bel-díjat, a kvantumeléktro- nika területén elért kimagasló teljesítményeikért, megoszt­va Townes amerikai tudósnak és Bászov, illetve Prohonov szovjet fizikusnak ítélte oda. Townes a Massachusetts-i Technológiai Intézet profesz- szora, a két szovjet tudós pedig a moszkvai Lebegyev Fizikai Kutató Intézet mun­katársa, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia tagja. Az 1964. évi kémiai Nobel- díjjal az angol Dorothy Crow­foot Hodgkin professzort tün­tették ki, a biokémiai anyagok szerkezetének vizsgálatában elért eredményeiért. Gandhi leánya Mikojánrtál Anasztasz Mikojan, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke csütör­tökön a Kremlben fogadta a Szovjetunióban tartózkodó Indira Gandhit, India tájé­koztatásügyi miniszterét. A fogadáson Trilaki Kául, In­dia moszkvai nagykövete is részt vett. A későbbiekben a nagykö­vet ebédet adott Indira Gandhi tiszteletére, amelyen szovjet részről Alekszej Ko- j szigin és más hivatalos sze- ! mélyiségek is részt vettek. ÜDVÖZLŐ TÁVIRATOK Mohammed Rcza Pahlevi, Irán sahja táviratban mondott köszönetét Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének Irán nemzeti ünnepe alkalmából küldött jókívánságaiért. Kenneth Kaunda Zambia köztársasági elnöke szintén táviratban fejezte ki köszöne­tét Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének Zambia füg­getlenné válása és köztársa­sággá történt kikiáltása alkal­mából küldött jókívánságaiért Husim egy szobábm az árvizsájtotta Zágráb városábaa Eddig 100 milliárd dinár a kár — 30 iskola, 100 üzem, 30 000 lakás ment tönkre Me// folyik a monies a borzalmak három napja után A szerdai és csütörtöki nap végre megkönnyebbü­lést hozott sok zágrábinak: a Száva vize gyorsan apad és így nem kell újabb ára­dás veszélyétől tartani. A víz mindinkább visszahúzó­dik az elárasztott terüle­tekről és most már csak né­hány utca maradt víz alatt. Az árveszély elmúltával so­kan költöztek vissza el­hagyott otthonaikba. A horvát főváros azonban még mindig szomorú ké­pet mutat. Az utcákon mindenfelé köl­tözködő embereket lehet lát­ni, akik a legszükségesebb holmijaikat viszik magukkal. Zágráb óvárosa hihetetlenül összezsúfolódott — vannak olyan lakások is, ahol jelen­leg egy szobában húszán is laknak. Az elárasztott területeken összesen mintegy kétszáz­ezer ember lakott. Tízezer családnak kell teljesen új otthont épí­teni, 30 000 család lakása megron­gálódott. A katasztrófát sú­lyosbítja az a körülmény, hogy több ezer lakást sür­gősen, még a tél beállta előtt fel kell építeni. A leg­újabb adatok szerint 100 üzem és 30 iskola súlyo­san megrongálódott. A kárt összesen 100 milliárd dinár­ra becsülik. Hivatalos jelen­tések szerint eddig 17 holttestet tak talál­a vízben. A háromnapos hősi harc következményeként Zágráb­ban az élet normalizálódik. A mentőosztagok és a ju­goszláv néphadsereg alaku­latai megfeszített erővel dol­goznak a még veszélyezte- I tett helyeken élő lakosok át­telepítésén. Csütörtök regge­lig összesen ötvenezer embert helyeztek biztos fedél alá. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\YX\\\^^ f *■ ■ ■ T '■■'yft v V> 4 v '; •y* (Részletes tudósítás a 6. oldalon.) | MEG ÉRKÉZ TEK/ A A Csütörtökön reggel 10 órakor érkezett meg a Ferihegyi repülőtérre a tokiói olimpián $ részt vett magyar sportolók második csoportja. Az „aranyérmesek” különítményét ünnepélye- < sen fogadták.

Next

/
Thumbnails
Contents