Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-29 / 254. szám
1964. OKTOBER 29, CSÜTÖRTÖK PEST HEGYEI f&Círlap Az óriások birodalma Lassan tizenöt éve, hogy az első kapavágást tették az egykori Dunapentelén és mintha tegnap történt volna. Valóban, hány évtizednek kellett eltelnie, hogy a Fasola- testvérek ómasai kis vasolvasztó kemencéjéből Diósgyőr, Ózd legyen, hatalmas kémények okádják a füstöt, ezren és ezren dolgozzanak az üzemekben, és álljon a város úgy. ahogy ma áll. Ehhez viszonyítva a Dunai Vasműt és Dunaújvárost nem is tegnap, de éppen ma reggel kezdték építeni és ma délben már csodálhatjuk a vasmű monumentalitását, s egy teljesen új város kőrengetegét, melybe lelket, életet azok az emberek leheltek és lehelnek, akik ott dolgoznak a hatalmas gyárkomplexumban. És az itt élő emberek ígérik, hogy „estére” — 1965 derekára — üzembe helyezik a vasmű utolsó nagy beruházását, a hideghengerművet is, és ezzel a mű készen áll — a Dunai Vasmű teljes vertikalitással dolgozik majd. Csak közbevetően A nagy család legfiatalabb ja Naponta egymillió forintot fizet Séta a Dunai Vasműben mondszületése Üzemel már a spirálisan hegesztett csöveket gyártó automata gép juk, hogy a vasmű óta mindennap gazdagszik, tökéletesedik valamivel. Ebben az évben kicserélik a kondenzációs turbinákat, így oldják meg az új óriás, a hideghengermű technológiai és fűtési gőzigényét, valamint a város eddig mostohán maradt negyedeinek gőzfűtését. Azt már alig említik a városban, hogy október 20-tól folyamatos a lakásokban a melegvíz-ellátás, mert most minden újdonság csillogását beárnyékolja az új ké, gáz- és olajvezetékeknek, valamint a bányák víztelenítésére és szellőztetésére.. Az itt gyártott csövek átmérője jóval nagyobb lesz az eddigieknél, faluk pedig vékonyabb. Tehát gazdaságosabb. Emellett sokkal gyorsabb és termelékenyebb lesz gyártásuk, hiszen eddig az ilyen célra gyártott csöveket hazánkban kézzel hegesztették össze. Gyártanak még a tervek szerint hidegen hajlíIgy lett az ember óriás. Kiss Tiborné kormányállás-kezelő egy mozdulatára megindul, vagy megáll a hatalmas gépmonstrum, amely hideg eljárással készíti a különböző idomacélokat (Foto: Ősz) tott profilokat, szög és U-va- sakat, valamint különleges idomacélokat, melyeket nagyszerűen tud majd hasznosítani a vasszerkezeti ipar, sőt még a járműipar is az alvázakhoz. Egy későbbi elképzelés: az ónozott és műanyaggal bevont lemezek hidegen hengerelt gyártása. Az új létesítmény népgazdasági jelentősége is nagy. Mi sem bizonyítja ezt jobban: eddig ezeket a térmékeket importáltuk, vagy a magyar ipar behelyettesítő anyagokkal pótolta. Most túl a valutatakarékosságon, a létesítmény hengerei speciális működésükkel anyagtakarékosságot is lehetővé tesznek, hiszen képesek a másfél méter széles acéllemezt hideg úton 0,35 milliméter vékonyra hengerelni, sőt az egy méter széles lemezt 0,22 milliméter vékonyra is. És még egy szám. A reális tervek szerint a hideghengermű beruházási költségei öt év alatt megtérülnek. Durván számítva is, ez azt jelenti, hogy a hideghengermű naponként egymillió forint hasznot hoz. Az új létesítményt szovjet műszaki dokumentáció alapján hozzáértő magyar mérnökök tervezték. A berendezések többsége is a Szovjetunióból került ide, de Ausztriából és a Német Szövetségi Köztársaságból is hoztunk be gépeket. A hatás máris lenyűgöző, bár a működő gépek mellett láttunk földmunkát végző embereket is, de már láttuk a hatalmas gépóriásokat, a villamos készülékeket, a melegítő- és hűtőkemencék tucatjait, 200 méteres szalagokat, melyen az öttonnás acéltekercsek utaznak és az embereket, akik ezt tervezték, akik itt dolgoznak és végzik munkájukat. Egy új létesítménnyel gazdagszik a Dunai Vasmű és ezzel teljes lesz a vertikuma, de egy új létesítménnyel gazdagszik az ország, millió és millió devizaforintot takarítunk meg, új készítményeket kap a magyar ipar és új munkalehetőséget ezer ember, mert 1965 nyarán már hozzávetőleg ennyien fognak dolgozni itt. Suba Andor Közel tíz esztendővel ezelőtt alakult meg a tatabánya —bánhidai szlovák nemzetiségű együttes, amelynek ma már százharminc tagja van, legtöbb bányász, és a népi együttesek nemes versenyében egyre jobb eredményeket ér el. Vezetője, Ocskay Simon tanár, szintén bányászivadék, aki feleségével, fiával együtt lelkesen, fáradhatatlanul ápolja a magyarországi szlovák kultúrha- gyományokat. A kultúrgárda jó eredményeire fölfigyelt már a Művelődésügyi Minisztérium is, amely híven a párt nemzetiségi politikájához, jelentős anyagi és erkölcsi segítséget biztosít számára. Az utóbbi években az együttes országjárásokat rendez, fölkeresi azokat a helyeket, ahol nagyobb számban élnek szlovákok, hogy bemutassa nekik is művészetét. A Magyar- országi Szlovákok Demokratikus Szövetségének kezdeményezésére a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága legutóbb felkérte az együttest, hogy négy Pest megyei községben, Nagytarcsán, Püspökhatvanban, Sáriban és Tárnokon, ahol nagyobb számban élnek szlovák nemzetiségű családok, mutassa be művészetét. A Pest megyei bemutatkozó körút utolsó állomása Tárnok i volt, ahol kedden este rendezték meg a művelődési otthonban a nagy sikerű találkozót. A népi táncosokat és dalosokat a község és a Hazafias Népfront-bizottság, valamint a helyi szervek vezetői fogadták. A művelődési otthon tágas nagyterme szűknek bizonyult az érdeklődők befogadására, igen sokan az udvarra szorultak és onnan hallgatták végig a műsort. A színes népviseletben szír padra lépő együttest a járási Hazafias Népfront-bizottság titkára üdvözölte és mutatta be a tárnoki közönségnek. * Megnyitó beszédében kiemelte, hogy az együttes tízéves működése egyik bizonyítéka annak a demokratikus nemzetiségi politikának, amelynek elvi alapját a magyar alkotmány teremtette meg, amikor intézményesen gondoskodott arról, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek szabadon és eredményesen ápolhassák nemzeti kultúrájukat. Kusnyák János, a Magyar- országi Szlovákok Demokratikus Szövetségének fő előadója szlovák nyelvű beszédében méltatta a vendégegyüttes munkáját, majd Ócskái Simon tanár beszélt arról a nagy lelkesedésről, amellyel a tatai szénmedence szlovák bányászai részt vesznek minden kulturális munkában. Az együttes legtöbb férfitagja bányász, aki szabad idejét örömmel áldozza fel a szlovák kultűrhagyományok ápolására. Szívesen vállalkoztak erre a Pest megyei kirándulásra is, még pedig szabadságuk terhére, akinek pedig mar nem volt fizetéses szabadsága, az fizetés nélküli szabadságot kért, hogy részt vehessen a kiránduláson. A Pest megyei látogatásnak Tárnok az utolsó állomása, az autóbusz még az éjjel hazaviszi őket, és a legtöbben holnap reggel már ismét a bányában dolgoznak. Az a szeretet és lelkesedés, amellyel a Pest megyei községekben nemcsak a szlovák nemzetiségű lakosság, de mindenki fogadta őket, őszinte örömet okoz, és nagyon szeretnék, ha a közeljövőben a meglátogatott községek népi együttesei viszonoznák a látogatást. A beszéd után megkezdődött a színes, változatos, színvonalas műsor. A színpadon a vegyeskar előadásában egymás után csendültek fel az édes-bús szlovák dallamok, I de elhangzott néhány magyar | népdal is. I A táncegyüttes színes népviseletben szlovák és magyar népi táncokat mutatott be. Egyik-másik számával szinte j balettszínvonalat ért el. A j nagy sikerű műsort néhány j tréfás jelenet előadásával is I tarkították és nagy tetszést i aratott egy idős bányász, Ben- \ kovics Ferenc virtuóz száj- : harmonika-játéka. Két órán át gyönyörködtet- i te a szlovák együttes a tárno- j ki közönséget, végül a hagyo- I mányos bányászindulóval zárta be a szép műsort. | A vendégek a műsor után éjfélig együtt maradtak közönségükkel, a fiatalság pedig táncmulatságot rögtönzött a művelődési otthon nagytermében. (m. 1.) KÖZÖNY? Valamennyi ablak zárva már a szigetszentmiklósi lakótelepen, — egy kivételével. Azon az egyen dzsessz- muzsika árad ki a délelőtti ködös csendbe, áthatol a falakon, a csukott ablakokon, dörömböl, zakatol, üvölt. Twist vagy madison? Oly mindegy. A zene monoton egyhangúsággá olvad az órák során, már régen nem muzikalitást jelent, nem ritmust, hanem fejgörcsöt azoknak, akik ezekben az órákban főznek, olvasgatnának, vagy kialudnék az éjszakai műszakot. A nyitott ablak mögött egy fiú ül, valaki aki isten tudja miéit, minden délelőtt ráér, s úgy tűnik hetek, hónapok óta csak a fülsiketítő, megvadult ütemek szórakoztatják. Érdekes, csupán egy hang tiltakozik csak az erőszakos muzsikája ellen. Egy asszony kiabál fel az egyik erkélyről rendszeresen, s a házbeli kamaszok már nevetnek is rajta: — Dühöng a mamus ... Ez az egyedülvaló, reménytelen küzdelem már-már kuriózumnak tűnik, s éppen ezért eredményre sem vezet. A többiek? A ház többi lakói? Hallják, hogyne hallanák ők is, különösen nyáron, amikor nem zárkóztak be a hűvös levegő, az októberi szél elől. Mérgelődnek is miatta, de csak csendben, magukban. Néha ott állnak ők is az erkélyükön, amikor az az egyetlen asszony kiabál, nézik, mint a panoptikumban a kitömött bábut. Miért? — Kérem — mondja valaki — az a fiú egy dühödt pillanatában betörheti az ablakomat is. Az ilyen korúak még mindenre képesek ... — Oly kellemetlen — vonogatja a vállát a másik — a szülők nagyon kedvesek, szolidak, rendesek. Miért vesszünk össze velük? — Most már jön a tél — vigasztalja magát a harmadik — csak becsukja az a gyerek az ablakot, húszfokos hidegben majd nem szellőzködik. De jön majd a tavasz és újra a nyár és a gyerek, aki tulajdonképpen nem is gyerek már, újból ráerőszakolja Londonból, Münchenből, Párizsból érkezett muzsikáját a háziakra. A ház pedig hallgat. Társakat nem találva abbahagyja majd az az egyetlen asszony is, feladja a harcot — hiába. Nem történik majd semmi, csak néhány mozdulat lesz idegesebb, néhány szó hangosabb, néhány idegszál kuszáltabb. De összeveszni a szülőkkel még kellemetlenebb, rászólni egy kamaszfiúra kínos, az ember legfeljebb nem nyitja ki a saját rádióját mert már csömört kap és azt képzeli, hogy állandó jelleggel egy zenés vendéglő költözött a szomszédjába. Így a ház, amelynek egyik nyitott ablaka mögül úgy tódulnak ki a szinkópák mint egy sikeresen megnyert csata győzelmi indulójának hangjai. B. I. Gyerekek az esőben — Bevettem az orvosságot, azért!... — kottyant közbe a gyerek. — Ha jól sikerül, itt újra megfázik — mérgelődik a papa. — Kifizetek buszra egy csomó pénzt, eltoltok egy egész délutánt, és ráadásul még a náthát is kockáztatom. Amikor én gyerek voltam, kérem, minden iskolában és óvodában volt bábszínház. Most meg ekkora cirkusszal megy, hogy az ember beváltson egy könnyelmű ígéretet... Az ifjú papának sajnos igaza van. Sok Pest megyei községben csak akkor látnak a gyerekek bábjátékot, ha az Állami Bábszínház valamelyik csoportja kimegy. Vagy ha beutaznak Pestre, mint ők is. S ahová a színház se megy, meg távol is vannak? Nos, ott ha jól sikerül, nemzedékek nőnek fel anélkül, hogy valamikor is lettek volna bábszínházban. Pedig gyereknek nagyobb élményt, mint a bábjáték, aligha nyújthat az ember. De miért ilyen mostohagyerek ez a művészeti ág? Mit mond erről a szakember? Két nappal később így hangzik a válasz: — A bábjáték valóban nem kapott elég figyelmet a korábbi években — nyilatkozik a legilletékesebb, Andrássi János, a megyei tanács művelődésügyi osztályának referense. — Igaz, hogy ez a legelhanyagoltabb művészeti ág? — Csak az volt! Ma már nem az. Az utóbbi egy-két évben a művelődési otthonok felkarolták a bábjátékot, felismerték benne a népművelés és a hasznos szórakozás eszközét. A tanítónők és óvónők közül is mind többen jelentkeznek bábjátszó tanfolyamra. Jelenleg 26 bábcsoportunk működik, több mint háromszáz taggal. Zömmel a művelődési házakban találjuk meg ezeket a csoportokat, de működnek néhány községben az iskolában, vagy az óvodákban is. A városokban pedig az úttörőház nyújt otthont nekik. — Huszonhat csoport? Nem kevés az? — Kevés bizony, mert egyrészt rendkívül nagy a gyerekek érdeklődése, másrészt a bábjátékhoz igazán nem kell nagy apparátus, nagy technikai felszerelés és tágas színpad. Még olyan mostoha körülmények között is rendezhető előadás, ahol például színdarabot bajosan adhatnak elő. És a gyerek-közönség igen hálás. Hálás, de szórakozni akar... — És merre tart ez az újra felfedezett mozgalom? — Feltétlenül rohamos javulásra számíthatunk. Több mint húsz vizsgázott és működési engedéllyel rendelkező bábcsoport vezetőnk van a megyében és jelen pillanatban is sokan, minden eddiginél többen tanulják a bábjátszás ismereteit. A budai járásban 13 pedagógus jelentkezett például tanfolyamra. A monori járásban huszonlv^an és hasonló a helyzet az aszódi, a szentendrei és a váci járásban is. Vácott például a nyáron 18 tanítónő és óvónő végezte el a városi úttörőházban rendezett tanfolyamot. Ezekben a hetekben ők már dolgoznak is. Megyei tanfolyamot is indítottunk, huszonötén járnak rendszeresen és ha levizsgáznak, működési engedélyt is kapnak. — És van-e pénz a bábokra? — Van. De a legtöbb helyen a csoport tagjai maguk készítik el a szükséges figurákat, mint például Nagykőrösön, Dunakeszin, Nagymaroson és Vecsésen. Érdekes, szórakoztató munka ez, aki szereti a bábjátékot, szívesen dolgozik vele a műhelyben is. Mq még költséggel, fáradtsággal és bosszúsággal jár az apai ígéret beváltása, de lám, újra felfedezték a bábot és talán nemsokára bámJy község művelődési otthonában, iskolájában, vagy óvodájában megnézhetik a gyerekek a Jancsi és Juliskát, és még ahhoz sem kötik a szülőt, hogy: „márpedig vedd be az orvosságot fiam, h=< keserű is...'’ Tenkely Miklós Kod Van és esik az eső. Az emberek behúzott nyakkal iparkodnak dolguk után, nemigen ácsorog feleslegesen senki. Ezért feltűnő a hosszú sor. Állnak, mocorognak, topognak. Sok-sok gyerek, egészen kicsik is, papával vagy mamával. Idő: szombat délután. Hely: az eresz alja az Állami Bábszínház előtt. A plakátok Jancsi és Juliskát hirdetik. A tömeg pénztárnyitásra vár. Aki késik: nem kap jegyet. A sor közepe körül ismerős fiatalember áll négy év körüli fiúcskával. Érdiek. — Hát maguk? — állok meg mellettük. Bosszús arccal mutat a bejáratra: — Várjuk, hogy bejussunk a mennyországba ... — mondja. — Pont ilyen időben? — Mikor jöjjünk? Most van néhány órám, holnap még többen lesznek. A gyereknek pedig megígértem... létesítmény, a készülő hideg- hengermű fénye. Készülő? Hiszen már ál! a hatalmas csarnok impozáns épülete! Pontosan hat labdarúgópálya férne el benne. Csakhogy itt nem labdával játszanak majd az emberek. Belül, a végeláthatatlan csarnokban Hazlach Lajos osztályvezető gépészmérnök a technológiai sor elejére visz bennünket és fáradhatatlanul magyaráz. A szemlélő szédül a többemelet magas vastraver- , zek között, ámul a gép- \ monstrumokon. Érzi az új,; a nagy születését. Az embe- í rek sokasága a naiv civil j szemével érthetetlenül jön- ! megy, ás, betonoz, gépeket,! kapcsolótáblákat kezel, szerel *, és igazít. : A Dunai Vasműben eddig a; folyékony nyers acélt kokil-; Iákba öntötték és az öntecsek- í bői meleg eljárással lemezt í vagy szalagot hengereltek. A ! készáru azután elkerült a ma- j gyár gép- és vasszerkezeti; iparhoz, vagy export útján; külföldre. Már az eredeti el- \ képzelésekben is szerepelt és ; 1960-ban meg is kezdték a í hideghengermű kivitelezését. í Méreteire, jelentőségére jel- í lemző, hogy teljes előkészíté- ! sének és berendezésének ára í 1700 millió forintba kerül. Je-: lentőségét a következőkben \ foglalhatjuk össze : Ezután a meleghengermű: termelésének kisebb része lesz i a táblalemez, nagyobb részét j a szalaglemez adja, amelyet; jövőre már a hideghengermű-! ben dolgoznak fel az eddi-! gieknél sokkal értékesebb és \ keresettebb késztermékekké.: Spirálisan hegesztett csövek- '• Sikeres búcsúzás Szlovák—magyar barátsági est Tárnokon
