Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-29 / 254. szám

rtst MEGYEI kMívIííh 1964. OKTOBER 29, CSÜTÖRTÖK Hidroglóbusokat szállítunk Csehszlovákiának A NIKEX Nehézipari Kül­kereskedelmi Vállalat szer­ződést kötött a csehszlovák külkereskedelmi szervekkel 17 hidroglóbus szállítására. A könnyű, előregyártott alu­mínium elemekből gyorsan, egyszerűen összeállítható hid­roglóbus 50—100 köbméter víz tárolására alkalmas. Cseh­szlovákiában több falú ivó- vízellátását akarják megolda­ni a 120 000 rubel értékben .Magyarországról vásárolt hid- .oglóbusokkal. Amennyiben azok a helyi igényeknek, kö­vetelményeknek megfelelnek, ovábbi nagyobb megrendelé- ek várhatók. A hidroglóbusok vásárlá- a iránt más országok is ér­deklődnek, ahol a vízellátás ondot okoz. A NIKEX Vál- alat az utóbbi időben többek tözött jugoszláv, marokkó, egyiptomi cégekkel tárgyalt ennek az exportcikkének el­adásáról. (MTI) — Hatszázharminc „epres” társadalmi munkaóra. A gyömrői gimnázium KISZ- istái 630 óra társadalmi munkát dolgoztak a maglódi Micsurin Termelőszövetke­zetben. A földiepertövek ki­ásását, válogatását és kötö­zését végezték el. Ráckeve-Varsó - saját keresetből Az anya megrándította a vállát: — Nézze tanár úr, én nem engedem el a kisfiámat. Ott­hon mindent megkap, óvjuk a széltől is, hát nem megy. Még hogy baja legyen sze­génynek?! Inkább megfize­tem. A tanár elmosolyodott: — Megértem önt asszo­nyom, de talán kérdezzük meg a fiát. Behivassam? — Nem. Ö már úgyis el­mondta. De ha neki fonto­sabb az osztály, mint a sa­ját aggódó édesanyja... Az önellátó osztály A párbeszéd tavaly hang­zott el, Ráckevén, az Ady Endre Gimnáziumban. Az igazság kedvéért tegyük mind­járt hozzá, hogy azóta az édesanya véleménye megvál­tozott. Hiszen a saját sze­mével látta, hogy fia meny­nyire feloldódott. Jókedvűen tért haza, amikor dolgozott az osztály — és minden zárkózottságát levetette, ami­kor a közösen keresett pénz­ből közös táborozáson vol­tak. A ráckevei gimnáziumban régi hagyomány már, hogy a diákok maguk teremtik elő kirándulásaik, egyéb ki­GAZSI BÁCSI ÉS A CSILLAG Gazsi bácsit a tsz fogatosát nagy bánat érte: Csil­lag nevű lova lesántult, csípőficamban szenvedett. Jött az állatorvos, megvizsgálta Csillagot, de a baj nem szűnt meg. A ló megjárta a kórházat is: eredményte­lenül. Hiába a hosszú éjszakák, Gazsi bácsi szemére nem jött álom. Sajnálta az okos jószágot. Egyik reggel benyit az elnökhöz, ott volt az agro- nómus is meg két brigádvezető. — Megúsztatom a Csillagot a Dunában — mondta határozottan — hátha segít. Az elnök nem akart hinni a fülének. — Most? Ebben a hidegben? — kérdezte és még a gondolattól is megrázkódott. A helybeliek közül azonban sokan tudnak Gazsi bácsi ifjúkori „bolondságairól”: miként fürdött a je- r ” folyóban. A két brigádvezető tüstént állította, hogy nem tréfa, amit az öreg mond. Megteszi az, mert él­hal a lóért. A vezetőség tagjai nem ellenkeztek. Kikocsiztak a Duna-partra. A csőszkunyhó mögül leselkedtek: hogy vetkőzik gatyára a fogatos, ho?y üli és úsztatja meg a bicegő lovat az öreg Gáspár. A ló okos állat. Tűrte hátán a lovast. Biztatására belegázolt a vízbe. Jó harminc métert úsztatta Csil­lagot Gazsi bácsi az ár ellenében. Hirtelen roppanást hallott. — Visszaficamodott! — kiáltotta az öreg örömé­ben. A parton a helybeliek dicsérték a tudományát. A csősz tüzet rakott, ráterítette a libabőrös lovasra a bundát. A lovat bevezették gyógyultan az istállóba. Gazsi bácsi pedig köszönte a sok dicséretet. Legjob­ban annak örült, amit az elnök mondott: — Gazsi bácsi is megérdemelne egy olimpiai aranyérmet. Galgóczy Imre Új postahivatal, iskola, törpebenzinkút — Inárcson Napokon belül több új lé­tesítménnyel gyarapszik Inárcs. Már az utolsó simí­tásokat végzik az új posta- hivatal épületén, amelyet a helyi tanács házi brigádja épített. A 280 ezer forintnyi beruházásból készülő léte­sítményt november 1-én ad­ják át rendeltetésének. Ugyan­csak befejezéshez közeledik a Vöröshadsereg utcában fel­állított törpe benzinkút. Ezzel a falu motorosainak és autó­adásaik fedezetét. Korolewsky Vilmos osztálya például négy éve érettségizett, jövőre tart­ják meg ötéves találkozó­jukat, de a hangulatos este nem kerül majd egy fil­lérbe sem. Hiszen az osz­tály betétkönyvében még mindig van 1800 forint, öreg pénz — majd óbort is isz­nak az együttlét örömére. A hagyomány tehát régi. S hogy jó-e, hasznos-e? Be­széljenek az érdekeltek. A latin, görög, német, orosz szakos Fejérdy Győző, aki az iskola kirándulásainak szervezője, s aki az anyá­val folytatott párbeszéd ta­nár szereplője volt. — Osztályom, a II/B. ta­valy 37 ezer forintot kere­sett. A munkában minden­ki részt vett. Az égjük kis­lányomnak felmentése van tornából, de ő is eljött dol­gozni. Olyan feladatot ka­pott, amely nem volt szá­mára megerőltető. A pénzt az osztálykasszá­ba, pontosabban az „I/B” jeligéjű betétkönyvbe tették. (Ez a fiatalság titka. Negye­dikes korukban is „I/B”-sek maradnak.) Aztán nyáron két hétre Tihanyba mentek. De a pénzből maradt. Idén is hozzátettek, s még tesznek. — Nyárra meglesz a 60 ezer forint — mondja Fejér­dy Győző. — Tizenhat na­pos útra indulunk Lengyel- országba. Krakkó, Zakopane, Varsó... A szülőktől még zsebpénzt sem kérünk. Való­ságos felnőttek — önellátó osztály. Bírálat, kint a földön Egy diák nyilatkozata mér­vadó? Jaksa Margité igen. Már amiatt is, mert a IV/A-s Margit, a gimnázium KISZ- titkára, nagy felelősséggel készül az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem természettu­dományi karára. Az orszá­gos tanulmányi versenyre az oldatokról ír dolgozatot, a kémia mezőnyében szeretne élre_törni.JIosszú ideje KISZ- titkár, az ' itjúáági afeidé^ miák, vitákkal összekötött filmelőadások, egyik lelkes szervezője, kitűnő rendű ta­nuló, emellett igen rokon­szenves — egyszóval az ő véleményére is sokat lehet adni. — Győző bácsi nálunk né­metet tanít. Szeretjük. Sokat beszélget velünk a gondjaink­ról, vagy egy könyvről — de közben a németet is szigorúan számonkéri. Tudunk nála, mert szívesen tanulunk. És irigyeljük az osztályát. Igen, a gimnáziumban a II/B a legszorgalmasabb. Per­sze, a IV/A is sokat dolgozott tavaly, 13 ezer forint került a betétkönyvbe. Idei keresetűk­ből jut majd a tablóra is és az érettségi bankettre. A IV/A-s Margit ismét átválto­zik KISZ-titkárrá: Részegen karambolozott — A munka és a saját mun­kánk, fáradozásaink becsülése — kint a földeken, ez is a vé­rünkbe ivódik. És ott más a hangulat. Sok a bejárónk, is­kola után sietnek, de ha dol­gozni megyünk, a végén nem rohanunk, van kedvünk be­szélgetni. Olyankor olvasunk be egymásnak, hogy te ezt meg ezt rosszul csináltad — de jókedvűek vagyunk és nem sértődik meg senki. Molnár Borbála, a KISZ is­kolai társadalmi felelőse a sa­ját osztályáról, a második he­lyezett IV/B-ről beszél: — Tavaly huszonhétezrünk volt. Pozsonyba mentünk — megérte. Érettségi utáni közös meglepetésünk: Erdélybe vagy Németországba, vagy Olasz­országba utazunk. Mondhat­nám, hogy ingyen, hiszen most szeptember—októberben már 13 ezer forintot dolgozott össze az osztály. Negyvenné­gyen vagyunk, négyen kivon­ták magukat, ők befizetik a részüket — de nekünk nincs ilyen gondunk. Le a kalappal Kalmárok, anyagiasak — ilyen hangok is hallatszottak, de a gimnazisták csak moso­lyogtak ezen. Miért? Tavaly 3,59 volt az iskolaátlag. Lehe­tett volna jobb is, de azt sen- kisem mondhatja rájuk, hogy a munka a tanulás rovására ment. És hasznos, amit végez­nek, mert amikor összetorló­dik a tennivaló, a környező tsz-ekben, állami gazdaságok­ban, ott az ő segítségük, mód­szeres segítségük nagyon so­kat jelent. És talán a szüleik­nek nincs elég kiadásuk? A táborozást, a külföldi utat, a tablót is ők fizessék? És kell a kiegészítő sport: a tanulás mellett a mozgás. Ács Géza, a ráckevei Arany­kalász Tsz agronómusa nagy lelkesedéssel mondja a véle­ményét: — Le a kalappal előttük! Sinka Imre, az igazgató, tár­gyilagos. — Diákjaink a minisztérium* I Tótat engedélyezett • napokon dolgoznak. Néhány osztály azonban — persze alkalman­ként — szombat délutánra vagy vasárnapra is vállal munkát. A gyerekek az újság­árusítással keresett pénzt és a műsoros rendezvények bevé­telét is az osztály betétköny­vébe teszik. Fejérdy kolléga osztálya az idei tanévzáró után a szigetcsépi tangazda­ságban dolgozott- Egy hét alatt 72 holdon végeztek a szőlőkötözéssel. A hivatalos hang megsza­kad. Az igazgató nem tudja megállni és mosolyogva, sze­rénykedve, de mégis büszkén folytatja: — A gyerekek járdát építet­tek az állomástól a kastélyig. Ezt viszont, mint KISZ-isták, társadalmi munkában ... Murányi József Új kocsi az országúton Próbautazás előtt Kettői egy csapásra Egy tonnával könnyebben A Csepel Autógyár ma is sok tagú és sokféle típusú csa­ládja újabbal gazdagodott. Több hete házi kísérletet foly­tatnak az egytartályos cement­szállító járművel. Előnyét nem lehet egyetlen mondatban ösz- szefoglalni. Hét tonna építőanyagot szállíthat hosszabb-rövi- debb távolságra. Mind a mai napig két tartályt töltöttek meg ezzel a mennyi­séggel, míg a mostaninál ezt egy folyamatban elvégezhetik. Hasonlóképp eggyel kevesebb művelet szükséges a tartály kiürítéséhez. Ez egyharmadá- val csökkentette a be- és ki­rakodás idejét. Érdekes a tartálykocsi ce­mentrakodó berendezése. A gépkocsi motorja hajtja a lég­sűrítő berendezést, s a nagy­nyomású levegő a tartály al­jából nyomul fölfelé, s emeli, viszi magával a kivezető cső­be az anyagot. A csővezetéken át óriás-tartályokba, úgyneve­zett silókba gyűjtik a cemen­tet. A jármű alkalmas arra is, hogy tartalmát egy másik, hasonló kocsinak adja át. Ez esetben működésbe lép a szű­rőkészülék is, amely a beömlő cement porát visszafogja, s nem engedi, hogy az a tartály­ból kiszállva szennyezze a jár­művet és környéket. Azzal, hogy két tartály he­lyett egyet építettek, közel egy tonnával köny- nyítették az új cemesnt- szállitót. Négy helyett hathengeres mo­torral szerelték fel, s ez maxi­málisan 90 kilométeres sebes­séget biztosít — terheléssel! Jobban bírja az emelkedőt, mint elődje. A tartálykocsi két példánya a hét végén vasúti kocsira ke­rül. A hazai próbák utón a Szovjetunióban fut be hosz- szabb utat, s szállít cementet. Az itt tapasztalt esetleges hi­bákat, kívánnivalókat a pró­baidő után az autógyárhoz to­vábbítják. Szükség esetén ki­sebb módosításokat hajthatnak végre azokon a járműveken, amelyek ezt követően indul­nak távoli utakra. Az egytartályos Csepel ce­mentszállító kocsi Tatabányá­ról Budapestre fuvarozott épí­tőanyagot, s berendezései mind az országúton, mind pedig töl­tésnél és ürítésnél jól működ­tek. (t. gy.) Előkészítő tanfolyamokat indít az Eötvös Loránd Tudományegyetem Az Eötvös Loránd Tudomány­egyetem természettudományi kara előkészítő tanfolyamot indít azok számára, akik 1964-ben, vagy ré* gebben érettségiztek és az 1.965/66-os tanévre felvételüket ké­rik. Felvételi vizsgára előkészítő tan­folyamokat a következő szakon in­dítanak: matematika—fizika, ké­mia-fizika, biológia—kémia (nap­pali tanári szakok), továbbá mate­matika, matematika—ábrázoló geo­metria, (esti levelező tanári-szak), fizika (levelező tanári-szak); Matematikus, fizikus, vegyész, geofizikus, geológus, biológus (nappali, nem tanári szakok); alr kalmazott matematikus (esti, nem tanári-szak). A jelentkezési batáridő: novem­ber 15. A szükséges nyomtatvá­nyok az egyetem dékáni hivatalá­ban (VIII., kerület. Múzeum körút 6—8, első emelet 50.) kaphatók. (MTI) KÖNYVESPOLC: Órányin: A vihar elébe Az embernek csak egy élete van, okosan kell vele gazdál­kodni. Igen, de mégis ho­gyan? Mi legyen a fontosabb: az érvényesülés, vagy az ön­feláldozó alkotómunka? Me­lyik a kifizetődőbb? Melyik ad nagyobb értelmet az élet­nek? Ha már gondolkozni kell ezen, s tudatosan, kétszer­kettőzve választ az ember, baj van!... A döntésnek az em­ber jelleméből, életszemléle­téből kell következnie! Gra- nyin új regényének fő hőse ösztönösen az alkotómunkát választja. A munka meg­szállottja, kristálytiszta jelle­mű ember, aki a fiatalkori ta­nácstalanság után az elektro­tulajdonosainak vagya telje­sül, helyben is beszerezhetik az üzemanyagot. * 5 Rövidesen elkészül a faluj új büszkesége, a községfejlesz- \ tési alapból és állami támoga-j tásból épült 3 tantermes, j szolgálati lakással rendelke-j ző, új iskola. Év végére \ egyébként a földművesszö- í vetkezeti üzletház bővítése J is befejeződik, ahol ruházati \ boltot rendeznek majd be. \ ________________ * Viva = Déva! Boldogult legénykorom egyetlen keserűsé­ge volt a Neva. Előszeretettel, mindig abban a reményben vettem Neva-inget, hogy ezt az egyet majd talán mégsem kell vasalni. Még ma is idegeimben érzem ama lidércnyomá- sos álmok tömkelegét, amikoris reszketve gondoltam arra, hogy reggel mégiscsak va­salni kell. Így változott meg az én prakszi- somban a Neva: de vasalni kell. Alig egyheti nős állapot után olvasom a Népszabadság október 25-i számában a „Vasalás — vízzel” című kis publicisztikát. Viva Déva! Vízzel vasalni ugyan, de vasal­ni! Hát most már értem, hogy miért égettem ki annyi inget! Hogy ez eddig nekem nem jutott eszembe! Hiszen ez olyan világos, mint a kétszerkettő! i Amikor megjelent a Neva, mi vasalásra : kárhoztattak — agglegények, családanyák ;és papucsférjek — így kiáltottunk fel a túl­iáradó örömtől: viva, viva, viva! Miért is I nem gondoltunk mindjárt arra is, hogy ez • azt jelenti: vízzel vasalni!? Be kell látnunk, Ihogy ez a mi hibánk. De most, hogy már !rájöttünk baklövéseinkre, ne álljunk meg a •tanulságnál, nyomban hasznosítsuk is azt. ! A tanulság tehát az, hogy aki nem tud, \vagy nem szerel tüzes vassal vasalni, az 1 vasaljon vízzel. Eddig ugyebár ki kellett \ mosni az inget, s miután megszáradt, jöhe- \ tett a vas. Nem volt ez ugyan túl kompli­kált dolog, de mégiscsak vasalás volt, még- j hozzá tüzes vassal. Most viszont így szól a : recept: „... a mosásra váró darabot kifek- \ tetve áztassuk be a teknőbe vagy a kád al­tjába. (Ilyen ruhaneműk mosásához mosdótál •vagy mosdókagyló alkalmatlan). 25—40 perc- '■nyi áztatás után puha kefével dörzsöljük meg enyhén a szennyesebb helyeken él egészben is, majd megint mozdítás nélkül (!!!) eresszük le a mosóiét és engedjük rá az öblitővizet..(Bizony isten, hozzá sem nyúltam, annyira nem mozdítottam, de az istennek se ment le a víz!) „... Ebből tel­jes hosszába emelgessük ki mindaddig, amíg a víz tiszta marad ...” Nincs még vége a viva-utasításnak, de itt már forgott velem a fürdőszoba. Hát az öb­lítővíz csak addig maradt tiszta, amíg az in­get nem tettem belé! Az istennek sem akart továbbra is tiszta maradni. Kezdtem elveszí­teni az önbizalmamat és elszorult szívvel meredtem a tükörbe: hát már egy viva-uta- sítást sem tudok végrehajtani? Mi lesz ve­lem, ha behívnak tartalékos átképzésre? Végül is a víz nem tiszta maradt, hanem tiszta lett az öblögetés kísérteties folyamata során. Dermedten meredtem az utasításra, amely emígyen szólott tovább: „ ... A csu­romvizes darabot kinyomkodás nélkül csur­gassuk edény felett ruhaakasztóra téve és csak akkor fektessük ki, amikor a víz súlya a szálakat már helyrehúzta. A kifektetett, félig nedves inget, blúzt varrásainál húzo­gassuk simára. Ha így kezeljük a Nevákat, a vasalás valóban feleslegessé válik, mert vízzel vasaltunk ...” Az utasítás bölcsen azzal fejeződik be, hogy mit kell tenni akkor, ha mégis gyű­rött marad az ing. Sajnos nincs helyünk a további idézésre, ezért csak a végső aggo­dalmaimat írom ide: mit kell tenni olyankor, amikor már a „mégis” után következő uta­sítást is végrehajtottam, de mégis gyűrött maradt a Neva? Akkor már lehet tüzes vassal is vasalni? Vagy újra elölről kell el­kezdeni? Könyörgöm, adjanak választ, mert új inget csak másodikén tudok venni, ha megkapom a fizetésemet! Nagymililós István mossággal jegyzi el magát, s neves tudóssá válik. A légköri elektromosságot és a vihar­képződést tanulmányozza. Egész életét ennek a témá­nak áldozza, amelynek kuta­tása veszélyes és reménytele­nül hosszú időt kíván, a si­ker minimális esélyével. Dol­gozik ez az ember, szegényen, nélkülözve, elhanyagoltan, sokszor kigúnyoltan, félreál­lítva, meghurcolva, de min­dig fanatikus hittel tör célja felé. Azok, akikkel együtt in­dult, már komoly karriert futottak be. Tehetségtelen, üresfejű fajankók nőnek fö­lébe, akik irígylik különleges képességei miatt, s ahol tud­ják, elgáncsolják. Ezeknél ! kell ennek a fiatal tudósnak ; kilindselnie, előszobáznia, hogy : a kísérleteihez a minimális ; anyagiakat megszerezze. : Megdöbbentően nyers és ! kritikai hangvételű ez az ; írás. Hőse is rokonszenves, : mert egyenes, határozott jel- ; lem. Hihetetlen azonban, hogy I egy tudományágban, az aka- I démikustól lefelé a végzős egyetemistáig, ennyi jellem- telen ember „szaladjon össze", mint ebben a könyvben. Ha pedig mégis így van, akkor a regény befejezése nem hi­teles,- A történet végén ugyanis egycsapásra megvál­tozik minden. Dicsfény övezi máról-holnapra a fiatal kuta­tót. A körülmények pedig ezt nem indokolják, mert ál­lítólag felfedezett ugyan va­lamit, de hogy mit, azt az író csak homályosan közli, ezzel szemben lezuhant egy kuta­tórepülőgép, s meghalt egy ember. Ilyen tehertétellel tehát nem lehet könnyebb s kutatás folytatása, mint elkez­dése. Granyin ezzel a közepesen sikerült, s túlzottan hosszúra méretezett, túlírt regényével nem tud meggyőző lenni. Ko­rábbi regénye, az Esküvő után, jobb volt. (Európa Könyvkiadó, Láng Anikó for­dítása.) (tm)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents