Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

1964. OKTOBER 25. VASÁRNAP PEST MEGYEI *J£íríap Több is veszett Mohácsnál? Különösebb beruházás nélkül Nem működik a ventillátor, maszekol a kőműves, pusztul a csirke a gombai Új Élet Tsz-beu Gombán az Oj Élet Terme - | lőszövetkezetten az utóbbi | három hónap alatt 1616 egy- i kéthetes, 653 húsz-harminc napos és 972 öt-hathetes ba- í romfi hullott el. Ez a meny- j nyiség persze a húszegyné- 1 hány ezerhez képest el- i enyésző. Márpedig Gombán az elmúlt évben több mint húszezer baromfi pusztult el. Miért? Egy része megfa­gyott, tetemes hányadát ' el­vitte a különféle betegség, egy-két ezer éhen is pusztult Tavaly a mértéktelen el­hullásban túlnyomórészt a | szövetkezeten kívül álló okok játszottak közre. Szeptember végére kellett volna elkészül­nie a tízezer férőhelyes to­jóháznak, aminek a benépesí­tésére szánt baromfit már az építkezés elkezdésekor, már­ciusban beszerezté a tsz. Nö­velte a elhullást a gondozók képzetlensége, de hozzátehet­jük: gondatlansága is. Elő­fordult ugyanis, hogy a csir­kéknek „elfelejtettek” enni adni, nem tisztították ki a helyüket. Közben nehéz helyzetbe ke­rült a szövetkezet, s a bajo­kat, a tagok rossz hangulatát, elégedetlenségét csak tetéz­te a baromfitartás sikertelen­sége. A szövetkezet kasszájába vágó tanulság a vezetőket is figyelmeztette: így, ilyen fe­lelőtlenül nem szabad a hasz­not hajtható üzemágat kezel­ni. Annál meglepőbb most, hogy újból hullik a baromfi. Mit mond erről a szövetkezet elnöke, Poprádi Ferenc? — Most mindenki ránk- száll, a kisebb dolgoknak is túlzott jelentőséget tulajdoní­tanak — A több ezres elhullás nem is olyan csekélység — vetjük közbe. — Úgy hallot­tuk, hogy a minap például egyetlen éjszaka 500 csirke döglött meg. — Ennek körülményeit nem Ismerem pontosan — mente­getőzik az elnök. — Akkor szabadságon voltam. Azt vi­szont tudom, hogy a tízezer férőhelyes tojóházunk még most sem megfelelő, rossz az épület konstrukciója, egy sor javítani való lenne még rajta. A szellőztető be­rendezés motorja többször is leégett, jelenleg is áll az egyik ventillátor. A félezer­nyi csirke pedig azért pusz­tult el, mert a kőművesek egész egyszerűen otthagyták a baromfiólat, elmentek masze- kolni. Hirtelen jött a fagy, a fekvőkémény a hanyag munka következtében még nem működött, nem tudtak fűteni, s a csirkék a nideg helyiségben agyontaposták; egymást. Mindezt nyugodtan, felhá-! borodás nélkül meséli az el­nök, mintha csak azt monda­ná, mit kell ezen töprengeni, több is veszett Mohácsnál, sőt náluk is. A szövetkezet veze­tői tavaly sem idegeskedtek túlságosan az elhullás roha­mos növekedése miatt. Ügy­látszik, most is természetesnek tartják a rendellenes hely­zetet — Rosszak a körülményeink — magyarázza Kovács Pál Pé­ter főállattenyésztő. — Az ál­lományhoz képest kevés a fé­rőhelyünk, nincs elegendő szál­lítóeszközünk, gyakran késve érkezik emiatt a baromfitáp. Ma például, ha ebben a zuho­gó esőben nem megyünk be Monorra eleségért, két napig nem lesz tápjuk a baromfiak­nak. Megnehezítette korábban I a baromfitartást, hogy több­ször is gyönge, erőtlen csirkét kaptunk, nem egyszer fertőzött aprójószágokat Körülnéztünk a szövetkezet baromfitelepén, ahol igen sok kívánnivalót találtunk mind higiéniai, mind pedig állat­egészségügyi szempontból. Ta­mási János szaksegéd éppen a beteg, fertőzött tyúkokat kezel­te, s elmondotta, hogy az állo­mányt baromfihimlő tizedeli, oltani kellene őket, ő már nem tud mit csinálni velük. Az elnök szerint ez sem olyan vészes. Tavaly is felütöt­te fejét a himlő, s az állator­vosok azt jósolták, kipusztul az állomány. Mégsem így tör­tént. — Nem hiszek én az állat­orvosoknak — teszi hozzá Pop­rádi Ferenc, de azért megmu­tatja az Állategészségügyi In­tézet szakvéleményét, amely­ben ez áll: „Az isiálló levegő­jének páratartalma magas és erős ammóniák szag érezhető. Az 5400 darabos törzsállomány himlővel, mig az épület másik részében elhelyezett 6000 nö­vendék csirke tífusszal fertő­zött. Sürgősen immunizálni kellene!” — Erről mi a vezetőség vé­leménye? — Holnap megkezdjük az ol­tást — mondja az elnök —, ami azzal jár majd, hogy hét­nyolc napig csökken a tojás­termelés. Megkérdeztük a helyszíni szemlén részt vett dr. Kovács Bélát is, az Állategészségügyi Intézet szakállatorvosát. Ö el­mondotta, hogy Gombán a legfőbb baj a zsúfoltság. A szövetkezet erején felüli vállalkozásba kezdett. Nem az a baj, hogy baromfit tart, ha­nem: a felduzzasztott állo­mánynak nem tudja biztosítani a kedvező feltételeket. A ba­romfi csakugyan jól jövedel­mez, ha gonddal, lelkiismeret­tel kezelik. Gombán is meg­vannak az eredményes barom­fi tenyésztés,,tojástermelés és a csirkehízlaláá lehetőségei, ám ezeket az adottságokat csak a kedves» tartási feltételek meg­teremtésével gyümölcsöztethe- tik. Hogy tavaly mennyi kárt okoztak az Üj Élet Tsz-ben a rajtuk kívülálló, valamint a ta- gcik és a vezetők mulasztásából eredő hibák, ahogy az elnök mondja, nemigen számoltak utána. Azt viszont számokkal bizonyítja, hogy még így, ilyen elhullás mellett is jövedelmez a baromfi. Saját keltetőjük van, s egy-egy 80—100 dekás csirkén 6—7 forint jövedelem marad. (Vajon mennyit vonhat le a haszonból a nagyarányú elhullás? Ezt is érdemes lenne kiszámítani!) Gombán „aranybányát” le­I h'etne varázsolni a baromfitar- | tásból. Ilyen körülményeit kö- j zött azonban ez az üzemág ko- | rántsem eredményezhet ko- ] moly hasznot. Teremtsenek rendet a baromfitelepen, szün­tessék meg a zsúfoltságot, mert a jelenlegi állapot mellett az átteleltetés is veszélyeket rej­teget, s tovább növekszik a kár és csökken az egyébként is ke­vés jövedelem. Súlyán Pál gyében dombos területeken minden esztendőben hektá­ronként 80 tonna termőtalajt mos le a víz. Ha ehhez hoz­zátesszük, hogy tavasszal a homokos területeken legna­gyobb veszély a homokverés, indokolt az a megállapítás, hogy a termelés megyénkben csak úgy fokozható jelentő­sen, ha az eddigieknél na­gyobb gondot fordítanak a szövetkezeti gazdaságokban a talajvédelemre és a talajja­vításra. Bíznak a se Egyetemi tanárok a dömsödi Dézsa Termelőszövetkezet gazdálkodásának fellendítéséért Evek óta a gyenge termelőszövetkezetek sorában emlege­tik a ráckevei járásban a dömsödi Dózsa Termelőszövetkeze­tet. Rengeteg erőfeszítést tett a járás, a megye azért, hogy az egyébként elég jó gazdasági adottságokkal rendelkező szö­vetkezetei kiemelje a kátyúból. Bizonyos eredményeket értek is el, de még a közepesen gazdálkodó tsz-ek eredményeitől is messze van a szövetkezeit. Mi az oka annak, hogy ez a közös gazdaság ilyen lassan halad a megszilárdulás útján? hivatkozik. S a szövetkezet vezetőinek bizony nemegyszer igazat kell adni azoknak, akik mentséget keresnek. 4» A dömsödi Dózsa Tsz a me­gye egyik legrégibb szövetke­zete, 1949-ben alakult. Józan Lajos a termelőszövetkezet mostani elnöke, alapító tagja a szövetkezetnek, s hű képet tud adni azokról a vargabe­tűkről, amelyet a gazdaság ti­zenhat esztendős fennállása alatt bejárt. Ez a nem rövid múlt, teli van sikertelenséggel, s csak néha-néha mosolygott a szövetkezet tagságára a sze­rencse. Hol fejlődött a szövet­kezet, hol pedig visszaesett mind területben, mind taglét­számban. Jó néhány ered­ménytelenül gazdálkodó szö­vetkezetei is magábaolvasz- tott ez a gazdaság. Valameny- nyi csak a tartozást, az adós­ságot hozta, hogy az egyesülés után kereket Oldjanak azok, akik ezzel terhelték a Dózsa Tsz-t. A termelőszövetkezeti moz­galom teljes győzelmének idején, már elég rossz hírnév­nek „örvendett” a szövetke­zet, így a község gazdái in­kább választották a kezdés nehézségeit is az új szövetke­zetekben, minthogy a megle­vőbe lépjenek be. így az 1135 holddal, s 282 taggal rendelke­ző szövetkezet kénytelen to- vábo vinni a terheket. Nemcsak ez a teher nyomja a szövetkezetét, hanem az „idő” is. E szövetkezetben a legmagasabb a tagok életkora. A szövetkezet vezetőinek egy- egy munkacsúcs idején szinte úgy kell „fogdosni” a tagokat, ki öregségére, ki betegségére @ Mit lehet tenni? Az elmondottak szerint elég kilátástalannak tűnik a szö­vetkezet jövője. A szövetkezet vezetői azonban ismét bíznak, s bizakodnak a tagok is. Á termelőszövetkezet előtt ugyanis ismét felcsillant a felemelkedés reménye. Az idén tavasszal az egész megyét bejárta a hír, hogy a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanárai védnökséget vállaltak néhány gyenge ter­melőszövetkezet felett. Rövi­desen megjelentek Dömsödön is azok, akik úgy érezték, van a tarsolyukban annyi szaktu­dás és tapasztalat, hogy az olyan nehézségekkel küzdő termelőszövetkezetet a fel- emelkedés útjára vezessék, mint amilyen a dömsödi Dó­zsa Termelőszövetkezet is. Vá­rnái József, Almási Gábor, Bocsor Géza, Bodolai Gáspár, Tömöri László egyetemi taná­rok felkeresték a termelőszö­vetkezet vezetőit, s elmondot­ták, hogy segíteni szeretnének. Az első időszakban a szövet­kezet tagságával, a szövetke­zet gazdálkodásával ismerked­tek az egyetemi tanárok. Az idei vetésszerkezet, már nagy­jából adva volt, azon alig le­hetett változtatni. Avatott szemmel azonban rögtön ész­revették, hogy a meglevő üze­mi arányok nem megfelelőek. A földterülethez képest nagy az állatállomány. Állandóan abrakhiánnyal küzd a terme­lőszövetkezet. A nagy számú állatállomány sok kézi erőt is lefoglalt, s emiatt nem jutott ember a növénytermesztésbe. Bármilyen furcsán is hang­zik, az első lépés az volt, hogy javaslatot tettek a szarvas- marha- és a sertésállomány csökkentésére. Ezt a járás is elfogadta, s ma már húsz anyakocával és ugyanennyi tehénnel kevesebbet tartanak, mint tavasszal. Az állatállo­mány csökkentése mellett azt is javasolták, hogy jelentősen növeljék a szálas takarmány vetésterületét. A szövetkezet vezetőségével egyetértésben ugyanis szarvasmarha-hizla- | lásra térnek át, valamint számszerűleg is fejlesztik a | juhállományt. A szövetkezet- I nek 102 holdas halastava is I van. A javaslat szerint a jö­vőben ez is jelentős pénzbevé­teli forrást képez. A halak etetésére hulladék szemes ta­karmányt használnak. Emel­lett algát telepítenek a halas­tóba, hogy annak természetes hozamát növeljék. ÓRÁN Bőripari Vállalat 3 sz. Gyára (volt Újpesti Bőrgyár) keres azonnali belépésre PORTÁSOKAT ÉJJELIŐRÖKET Jelentkezés: Budapest IV., Váci út 40. Munkaügyi osztály. m A gyors intézkedéseken túl­menően, megkezdték a terme­lőszövetkezet távlati fejleszté­si tervének kidolgozását is. Ebbe már beleillik a szövetke­zet jövő évi termelési terve is. Ennek elkészítéséhez is segít­séget nyújtanak. Az előbb em­lítetteken kívül szerepel az elképzelésekben a kemizálás fokozása. A kukoricaterme­lésben a vegyszeres gyomir­tást alkalmazzák. Jelentősen növelik a lucerna vetésterü­letét. A lucernaszéna betaka­rítása is jól gépesíthető. Cél az, hogy minél kisebb mun­kaerő felhasználásával, minél nagyobb jövedelmet érjenek el. A termelőszövetkezet veze­tősége és tagsága rendszere- I sen megbeszéli a javaslatokat, 2 s az eddigiek során azokkal 4 mindig egyetértettek. Az ész- J szerű javaslatok felkeltették ^ a tagság érdeklődését a szö- J vetkezet gazdálkodása iránt, s 0 ez már jelentős lépés a fel- í emelkedés felé. Az egyetemi : tanárok ugyanis megmond- í ták, szívesen segítenek, de a | javaslatokat a termelőszövet­íj kezeti gazdáknak kell megva­1 lósítaniok. Mihók Sándor (Foto: Doleesál) Betörők — kiszálláson Trol Lénárd húszéves fiatal- ? ember — jelenleg foglalkozás ^ nélküli — és Horváth Ernő \ huszonnégy éves gyári mun- í kás — kétszer büntették már j betörésért, illetve lopásért — j mindketten budapesti lakosok, 2 a fővárosban apróbb-nagyobb ! tolvajlásokat hajtottak végre, j Ezután elhatározták, hogy vi- í déken próbálnak szerencsét, j Fótra utaztak, ahol rövid te- í repszemle után a sötétedés be­3 álltakor kifeszítették egy öz- 'f vegyasszony házának ablakát, |s a lakásból ruhát, karórát, J fényképezőgépet loptak, össze­gen 3500 forint értékben. Hogy £ sikeres kiszállásukat megün- ^ nepelhessék, a holmikat rövi- 2 desen eladták, illetve a Bizo- 'i mányi Áruházban értékesítet- í ték, és gyorsan a pénz nyaká- 2 ra hágtak. De mielőtt vidéki j kőrútjukat tovább folytathat­ják volna, a rendőrség elfog­yta és őrizetbe vette őket. I Az állam "jelentős beruhá- I zásokat eszközöl talajvéde- i lemre és a talajjavításra. Ál- ! lami támogatással 1960—63 j között 12 000 hold homok, sa- i vanyú és szikes talajt javí- í tottak meg megyében. Jö- | vőre hat és felezer hold ke- ' rül — főleg homok — javí­tásra. Amint a számadatok­ból kitűnik, az állam erejé­hez mérten egyre inkább nö­veli a beruházásokat. Ha a jelenlegi ütemet vesszük ala- i pul. akkor is 15—20 év kell, 1 amíg a javításra váró terü­letek sorra kerülnek. Időköz­ben számolni kell ugyanis az újabb területek leromlásá­val. Mert, amint említettük, a leromlás elég gyors ütemű. Mi a teendő? Tovább kell folytatni a talajok — főleg a homok — javítását, de időközben na­gyobb gondot kell fordítani a termőtalajok védelmére. Sok kísérlet és gyakorlati tapasz­talat bizonyítja, hogy me­gyénkben főként a homokta­lajok javítása a kifizetődő. Altalaj-trágyázással rövid idő alatt — s főleg kevesebb beruházással — termővé le­het tenni a földeket. A me­gyében 52 ezer hold javítás­ra váró homokterület van. Az állami segítség mellett a termelőszövetkezeteknek is nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a talajjavítás érdeké­ben. A javításhoz szükséges tőzeg, lápföld, lignit rendel­kezésre áll. A beruházás né­hány esztendő alatt visszafi- zetődik. A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága a közel­múltban megtárgyalta a ta­lajjavítás és a talajvédelem helyzetét, s határozottan ál­lást foglalt: az anyagi esz­közök javarészét a homok- területek megjavítására kell fordítani. Bármilyen nagy erőfeszíté­seket is tesznek a termelő- szövetkezetek a talajjavítás érdekében, munkájuk ered­ménytelen lesz. ha nem kap nagyobb polgárjogot a talaj- védelem. A javításnál ugyan­is gyorsabb ütemű a lerom­lás. A váci. a szobi, az aszó­di, a budai járásban nagy mértékű a termőtalajok lemo- sódása. Másutt az elmocsara- sodás, a feltöltődés veszélye fenyeget. A patakok menti füves területek tönkremen­nek, maholnap csak savanyú füveket teremnek. Az állam jelentős pénzösz- szegeket ad a talajvédelem céljára. Elkészült az Ipoly menti regionális terv. ame­lyet magyar és csehszlovák szakemberek dolgoztak ki. Terv készült a tápió-hajtai vízgyűjtő, valamint a Gom­bás-patak menti területek víz­rendezésére. Ezeknek a te­rületeknek a vízrendezését az állam vállalta magára. A megye az említett be­ruházásokon kívül több mil­lió forintot kap évente víz­rendezés céljára. Sajnos, egy rendelkezés — amely előírja, hogy a terveket csak a Víz­ügyi Igazgatóság szakemberei készíthetik el — megnehezíti a jelentős pénzösszegek fel- használását. A Vízügyi Igaz­gatóság ugyanis „kapacitás” hiánya miatt évek óta nem, vagy csak igen kis mértékben készít terveket, így az állami segítség évek óta elvész. A talajvédelem azon­ban nemcsak állami feladat, sőt. A legfontosabb feladat a szövetkezeti gazdasagokra há­rul. A talajvédelem érdeké­ben ugyanis ők tehetnek leg­többet. Nem hatalmas beru­házásokra gondolunk, hanem arra, hogy gazdálkodásuknál vegyék figyelembe a talaj és domborzati viszonyokat. Az egyéni gazdálkodás idején a parcellák a dombokon fel-le­futottak. Az ésszerűség azt diktálja, hogy a nagyüzemi táblák kialakításával változ­tassanak a művelés irányán. Sajnos, csak kevés helyen gondoltak erre. A talajvédelem gyakorlati­lag nem más, mint a sajátos hegy-domb és síkvidéki gaz­dálkodás. A termelési tervek elkészítésénél számoljanak a szakemberek a talajvédelem­mel is. Ebben az esetben minden különösebb beruhá­zás nélkül juthatnak nagy haszonhoz. Gáli Sándor Sok szó esik napjainkban a mezőgazdasági termelés fo­kozásáról. Gépesítjük a me­zőgazdaságot, előtérbe lé­pett a kemizálás, újabb és újabb agrotechnikai eljárá­sokat kísérleteznek ki a tu­dósok és a szakemberek. A nagyarányú erőfeszítések mellett azonban nagyon ke­vés szó esik a termőtalaj védelméről. Hogy mennyire érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni, elég, ha egy számadatot említünk: a me-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents