Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

rí»* MEG K/úrigi> Kitti. OKTÓBER 25, VASÁRNAP EGY MAI FIATAL Boldog ember lehet ez a Jadal! Jadal — vagy ahogy kevesebben ismerik — Föld- várszki József Gyomron híres ember. Területi KISZ-titkár, tanácstag és munkásőr. És összesen huszonkét éves. Bár­kivel beszéltem róla, az embe­rek elmosolyodtak, megmele­gedett a hangjuk. — írjon róla, ami jót csak tud, megérdemli! — ajánlotta a gyömrői Vasipari Ktsz ve­zetője, ahol Jadal karosszéria- lakatos. — Vidám, derék fiú. Az egyik legjobb titkárunk — mondták a járási KlSZ-bizott- ságon. — Bár minden fiatal ilyen lenne — sóhajtott egyik idő­sebb kollégája. — Irtó klassz srác — jelle­mezte egy fiatalember. A „környezettanulmány” felettébb pozitív képet mutat. Legalábbis eddig. Mert a járási pártbizottság titkára így tájékoztat. — Most volt a tagfelvétele. Az alapszervezet javasolta, de a járási végrehajtó bizottság­nak az volt a véleménye, hogy még hat hónapig marad­jon tagjelölt. Indokolásul rendőrségi jegy­zőkönyvet mutat. Ebből kide­rül, hogy Földvárszki nyár elején kocsmai verekedést robbantott ki. Ö ugyan nem vett részt a dulakodásban, de miatta tört ki a botrány. Most pedig lássuk a Bút. Kesereg: — Úgy érzem, igazságtala­nul súlyos volt az ítélet. A pártszervezet tanácsára felleb­beztem a megyei pártbizott­ságon. A történet — több oldalról elmeséltettem magamnak — a következő. Jadal gS egy kollégája be­mentek a Halászkert Étterem­be. Már közeledett a záróra. Két pohár sört ittak. Kérték a harmadikat. A zárórára való hivatkozással nem szolgálták ki őket. Miiiflktítfeó' józáft'ók voltak. Jadal akkor azt mond- | ta a pincérnek, hogy" egy asz- , tálnál még isznak, oda viszik az italt, tehát nekik is adjon, j Az ivó asztalnál az üzletveze­tő és néhány barátja italo­zott. A pincér ennek ellenére sem hozott italt és egyre han­gosabban kergette kifelé őket. De Jadal most már nem tágí­tott. Erre az üzletvezető társa­ságának egy tagja széket ra­gadott és miközben az üzlet­vezető szódavizes üvegekkel \ locsolt kettőjük szemébe, Ja-J dal társát leütötték. Kitört a í verekedés. Jadal nem avatko- zott bele, hanem elment a \ rendőrségre feljelentést tenni. \ És ez lényeges! Jadal nem ön- í bíráskodott, hanem az igaz- £ ság felderítésére a rendőrsé- í get kérte fel. Nem akarom mentegetni, valóban elítélen- \ dő dolgokat is művelt, de a j bűnös mégiscsak az az üzlet- J vezető, aki a zárórarendelet- J nek két józan emberrel szem- \ ben szódásüveggel és székláb-; bal szerez érvényt. Ez a fiú huszonkét éves. És j ennek a korosztálynak, külö-; nősen a Jadal-íajtájúaknak j van egy tulajdonságuk. Szá- $ mukra ez a kor már közeg. í Ök nem hasonlítják napjain- j kát az elbeszélésekből ismert ; múlthoz. Őket semmi nem kő- \ ti a múlthoz, még polgári cső- j kevényeiket is a szocializmus ; építésének korszakában szed- \ ték fel. Azt hiszem, Jadal ti-! pikusan mai fiatal. Nem szent, í nem hős, nem gáncsnélküli lo- vág. Nem mentes néhány; olyan tulajdonságtól, amelyet; az idősebbek elítélnek. Néha kicsit könnyelmű: — Ezernyolcszáz forintot \ keresek. Ebből 400—500-at; hazaadok. Hatszázat minden j hónapban magamra költők. A í megmaradó pénzt elverem. : így mondta: „elverem”. — Minden héten bemegyek \ Pestre. Van ott egy ... szóval \ egy lány. Vele szoktam el- j menni színházba, meg utána ! valami zenés helyre. — Ezt a lányt szereti? ! Vállrándítás: í — Elveszi feleségül? — Nem olyan, akit felesé- í gül vesz az ember — mondja j nagyon természetesen. íme, máris egy pont, ahol \ Jadal eltér a papíron felállí- ] tott normáktól. — Még nem találtam meg i az igazit. ! Heti jogi tanácsaink A lakásbérleti jog eladá­sát törvény tiltja. „Ismerősöm társbérletét ló 000 forint ellenében eladná, mert OTP öröklakást vásárolt. Az ügyletet csere formájában kívánja lebonyolítani, és pedig úgy, hogy azt feleségéiül kös­sem meg. Van-e lehetőség a cserére, s milyen jogkövetkez­ményekkel számolhatök?” — kérdi egyik olvasónk. A lakásbérleti jog eladását törvény tiltja. Ezt a rendel­kezést egyesek színlelt csere- szerződés megkötésével akar­ják kijátszani. Leveléből megállapíthatjuk, jelenlegi lakásából azért kell elmennie, mert házát úgy ad­ta el, hogy abból meghatáro­zott időn belül kiköltözik, hi­szen beköltözhetően jóval töb­bért adhatta el ingatlanát, mint anélkül. Az új háztulaj­donos pedig most jogait akar­ja gyakorolni, — be akar köl­tözni. Ezért a színleges cseré­be is beleegyezne. Mindenki nyerni akar tehát a cserén, természetesen a köz rovására. A Polgári Törvénykönyv szerint, ha olyan ügyletet köt­nek, amelyet jogszabály tilt, azt semmisnek 'kell tekinteni. Ez azt jelenti, hogy az erede­ti állapotot kell visszaállítani. A hatóság mindenkit .vissza­költöztet korábbi lakásába. Mi lesz a pénzzel? Erre is van rendelkezés. Ismerőse köteles lesz az államnak visszafizetni az összeget, mivel a hatóságo­kat megtévesztő (csalárd) mó­don jártak el. Nem tanácsoljuk tehát az „üzlet” megkötését. A fürdők felelőssége a személyes használati dolgokért. „Az egri thermálfürdőben kabint váltottam. Az öltöző- helyiség kulcsát a kabinos ke­zelte. Amíg fürödni voltam, idegen személyt is kabinomba engedett. Távozáskor vettem észre, hogy Parker toliam hiányzik, — azt az ismeretlen száméig elvitte, A fürdő ka­rómat nein hajlandó mágtéru férii. — nionöván, csak a meg­őrzőben elhelyezett tárgyaikért vállalnak felelősséget. Jogom van-e károm megtérítését kö­vetelni a fürdőtől?” — kérdi K. Gy. abonyi olvasónk. A Polgári Törvénykönyv szerint a fürdők felelőssége ki­terjed azokra a dolgokra, ame­lyeket a látogatók a fürdő he­lyiségeibe rendszerint maguk­kal szoktak vinni. A toll olyan használati tárgy — az ön ese­tében munkaeszköz —, ame­lyet az emberek általában ma­gukkal visznek. Ennek elhe­lyezésére a kulccsal bezárt ka­bint feltétlenül megfelelő helynek kell tekinteni. Tollát nem volt köteles külön érték- megőrzőben elhelyezni. Természetesen ha perre ke­rül, akkor bizonyítania kell, hogy a tollat a fürdőbe bevit­te é» az öltözéskor már nem volt meg. Ilyen esetben korlá­tozott a bizonyítás lehetősége. Aki fürdőbe megy, rendszerint nem szokott tanúkról gondos­kodni, hogy milyen ingóságait helyezi el az öltöző helyiség­ben, arra számítva, azok eset­leg elvesznek. Azt ajánljuk, békés úton próbálja rendezni az ügyet. Az albérlő köteles tűrni, hogy a bérlő a bútorait saját lakrészébe helyez­ze. „Szekrényünket csak az al­bérlő szobáján keresztül lehet lakásunkba bevinni, úgy, hogy a befalazott ajtót kibontjuk. Az elválasztó fal visszaállítá­sát is vállalják. Mégsem já­rul hozzá az albérlő. Igényünk teljesítése megtagadható-e jo­gos indok nélkül?” — kérdi S. G. nagykőrösi lakos. Ha az albérlő jogai sérelmet nem szenvednek, köteles meg­engedni, hogy a bútort, — mégha az zavarással is járna, — elhelyezhessék. Az albérlő magatartása joggal való visz- szaélésnek látszik, mert az önök jogait és érdekeit csor­bítja. Forduljon törvényes jo­gai érdekében bírósághoz. Az átlagkereset kiszámí­tásánál a kiküldetési dí­jat nem lehet figyelem­be venni. Több olvasónk kérdezi, hogy dz átlagkereset kiszámításánál a kiküldetési dijat figyelembe kell-e venni? A kiküldetési díj a többlet kiadás fedezésére szolgál. E rendeltetésénél fogva rendsze­res jövedelemnek nem minő­síthető. A kiküldetési díjból való megtakarítás eseti jelle­gű, és összegszerűségében ie csekély, ezért az átlagkereset kiszámításánál figyelembe venni nem lehet. Dr. M. .1. Az egyetemi kutatások napi gondjainkon segítenek A napokban megtartott megyei pártbizottsági ülésen Dr. Magyart András, a biológiai tudományok doktora, a gödöllői Agrártudományi Egyetem rektora felszólalásában az egyetem egyik érdekes kutatási eredményéről számolt be. Felkerestük Dr. Magyari Andrást, nyilatkozzon olva­sóinknak az egyetem munkájáról, kutatási eredményeiről. székünkön folyik valamilyen kutatás. Hiszen minden más iskola pedagógusától abban különböznek az egyetemi ta­nárok, hogy az oktatás, ne­velés mellett egyben kutatók­nak is kell lenniök. Az agrár­egyetem tanári kara is arra tö­rekszik, hogy elősegítse a tu­domány és a termelés fej­lődését. Hiszen nyilvánvaló, csak az a tanár tudja fel­készíteni a jövendő mező­gazdasági mérnökeit — aki maga is részt vesz a gazda­sági problémák megoldásá­ban. akitől nem idegenek napjaink gondjai. Tudomásunk szerint ré­gebben is folyt kutatási munka az egyetemen. Mi­ben különbözik a régi kutatás az újtól? Természetesen régebben is sok kutatás folyt egyete­münkön. Akkoriban azon­ban sok-sok témával fog­lalkoztunk, szétforgácsolódott mind a személyi, mind az anyagi erőnk. Nem tudtunk olyan jelentős és gyors ered­ményt elérni, amely segít­hetett volna a mezőgazda- sági munka jelenében. Rá­jöttünk: munkánk csak ak­kor válhat gyümölcsözővé, ha a gyakorlati megvalósulásig végigkísérjük kutatásainkat és valamennyi kutató eléri, hogy legalább egy helyen be­mennyire keresettek külföl­dön és milyen áron tudjuk ér­tékesíteni azokat. A me­zőgazdasági termékekből egy dollár értéket 55 forintért ál­lítunk elő. Amennyiben még mélyebben vizsgáljuk a dolgo­kat rájövünk, hogy ‘a többi között a nyers libamájból egy dollár értéket 15—20 forintból* libatollat (minőségétől függő­en) 20—25 forintból szerzünk. Mindezek után természetes­nek tűnhet, hogy kihasznál­juk a lehetőségeket, mert ér­demes sok libát exportálnunk. Ezzel szemben nézzük meg a valóságot. 1935-ben a liba törzsállományunk 2 286 000 volt. 1960-ra 913 ezerre csök­kent és 1963 március 31-én 669 ezer darabból állt a liba törzsállomány! Hogyan egyez­tethető össze a gazdaságosság a lúdállomány csökkenésével? Le lehet-e mondani ilyen ér­tékes devizaforrásról?­Az egyetem kollektívá­ja tehát elhatározta, hogy megoldja a nagyüzemű lúd- tenyésztést? Vizsgálták-e, hogy mi az oka a nagy­arányú csökkenésnek? S megoldhatónak tartja-e a lúdállomány növelését? Be kell vallanunk, hogy az elhatározás nem született meg túl gyorsan. A nagyüzemi te­nyésztésben nem állottak ren­delkezésre tapasztalatok. Hal­latszottak olyan ellenvetések, hogy a ludat csak kisüzemben lehet tenyészteni, mert nem hálálja meg az intenzív viszo­nyokat. További gondot jelen­tett, hogyan oldjuk meg a gé­pi tömést? Ki vállalja a nö­vekvő állománynak kézi tömé­sét? — márpedig libatenyész- tés tömés nélkül nem kifize­tődő. Problémát jelentett az is, hogy a liba keveset, 12—13 tojást tojik. Egy tojóhoz egy gúnárra van szükség, mert a tése és a nagyüzemű lúd- tenyésztés megvalósítása. Ezekre a kutatásokra for­dítjuk az egyetemi oktatók kutatásra rendelkező idejének és az anyagi erőforrásoknak mintegy hetven százalékát. A lúdtenyésztési kutatásban például részt vesz egy állat­élettani, takarmányozási, gépi keltetési szakember, geneti­kus, üzemszervező, építész, gépész. Nem jelenti-e az ilyen komplex kutatás az egyé­ni kutatások elhalását, azt, hogy nem kutathatnak ér­deklődésük. tehetségük sze­rint? Valóban gondot jelentett az egyéni és a közérdek egyezte­tése. A tanárok között is élt ilyen aggodalom, idegenke­dés a közös kísérletektől. Nem kétséges, a munka során a kutató kollektíva vezetőjé­vel egy célt kell szolgálnia a kollektíva valamennyi tagjá­nak. A gyakorlatban azonban az is kiderült, hogy nincs ok az aggodalomra. A közös munkán belül mindenki a ma­ga szakterületének megfelelő­en fejtheti ki a tehetségét. Ha valaki valamilyen területen előrehalad a kísérletével ön­állóan jelentheti be szabada­lomnak, írhat róla cikket, használhatja fel disszertáció­nak. Az idei évkönyvben pél­dául a lúdkísérletek eredmé­nyeiről sok cikk jelent meg. A többi között dr. Gertner Mihály, dr. Bögre János ad­junktusoké, s a cikkek között külső munkatársak írásai is, mint például az Élelmezésügyi Minisztériumban dolgozó Láng Györgyé. Miért jutott az egyetem arra az elhatározásra, hogy például éppen a nagyüzemi lúdtenyesztés kísérleteihez kezdjen? Sokat foglalkoztunk azzal, hogy mezőgazdasági cikkeink mutassák elméleti munlcája gyakorlati hatását. Kollektí­vákat alakítottunk, hogy ne csupán egy részfeladatot old­junk meg, hanem egy nagy feladat valamennyi részét, s így a kísérletek után ta­pasztalatainkat könnyebben hasznosíthatják a nagyüzemi gazdaságok. Azelőtt például külön folvt kutatás a lúdtojáshozam nö­veléséért, majd a májhozam emeléséért. A külön-külön folyó munka azonban nem adott lehetőséget an­nak megállapítására: a nagy­üzemi adottságok között ho­gyan lehet megoldani a fel­adatokat? Régebben számos kuta­tás folyt az egyetemen. Magyari elvtárs szavai azt jelentenék, hogy ösz- szevonták ezeket a kuta­tásokat, s csak meghatáro­zott néhány problémával foglalkoznak? Megvizsgáltuk, hogy nap­jainkban mivel tudunk leg­inkább hasznára lenni nagy­üzemi mezőgazdaságunknak, s tíz olyan területet válasz­tottunk ki, amelyek szoro­san összefüggenek a terme­lés emelésével. Ilyen például a takarmánytermesztés, az öntözés javítása, a szarvas­marha-állomány tej- és hús­hozamának emelése, a nö­vényvédelem korszerűsítése, a szocialista nagyüzemek kor­szerű berendezése és üze­melése, a cukorrépa-termelés gépesítése, a gépi talajmű­velés fejlesztése, a mező­gazdasági épületek minősí­Milyen célok vezetik eb­ben az oktatási évben az egyetem tanári karát? Szeretnénk ebben az esz­tendőben is olyan szakem­bereket képezni, akik gya­korlati munkára kerülve ké­pesek lesznek emelni a nagy­üzemi gazdaságok termelé­kenységét, szervezettségét. A diploma csak akkor ér va­lamit, ha olyan tudást, ké­pességet takar, amelyek se­gítségével az előbb említett szakmai célt hallgatóink meg tudják valósítani. Ehhez a feladathoz elválaszthatatlanul kapcsolódik másik tenniva­lónk: olyanokká neveljük diákjainkat, akik szocialista módon élnek, dolgoznak. Hogyan harcol az egye­tem tanári kara céljai valóraváltásáért? Három fronton igyekszünk megvalósítani terveinket. Az első front: annak a törekvés­nek érvényesülése, hogy kö­zelebb kerüljünk az élethez. A második front: az okta­tási anyag korszerűsítése. A harmadik front: az ideoló­giai munka tovább javítása. Mindezekért már eddig is sok intézkedést foganatosí­tottunk. Egyetemünkön a harmincnésv tanszéken 3047 hallgatót oktatunk, készítünk fel a gyakorlati munkára, í Ezenkívül valamennyi tan­KÖRKÉP Az Aszódi Járási Tanács vb járási könyvtára hazánk felszabadulásának 20. évfor­dulója tiszteletére előadás- sorozatban mutatja be „Kör­kép” címmel, irodalmi és mű­vészeti életünk legkiválóbb egyéniségeit. A sorozat má­sodik előadására hétfőn este kerül sor a fegyveres erők aszódi klubjában. Váci Mi­hály költészetével ismer­kedhetnek meg a hallgatók. Az előadáson részt vesz Vá­ci Mihály is. Közreműködik: Kerekes Emil előadóművész és Koczkás Sándor iroda­lomtörténész-kritikus. Egytagú „vadásztársaság“ Tóth János huszonhat éves tápióbicskei traktoros még 1956 novemberében elrejtett egy házi gyártmányú vadász- fegyvert töltényekkel együtt. Nem tudta megállni, hogy a fegyver érintetlenül rozsdá­sodjék, ezért többször elővette és vadászni ment vele. Vad- nyulat, fácánt lőtt több alka­lommal, a zsákmányt jóízűen elfogyasztotta. Ám a rendőr­ség tudomására jutott, hogy Tóth fegyvert rejteget, illetve engedély nélkül vadászik, s a fiatalember ellen bűnvádi el­járás indult. Bicska — mint vitaeszköz Sifler József 85 éves nyug­díjas, halászteleki lakos a napokban a Duna-parton fa­vágással kapcsolatban össze­veszett Németh József 34 éves segédmunkással. A ve­szekedés hevében az öreg­ember előrántotta zsebkését és hátbaszúrta vele Némethet, akit súlyos, de szerencsére nem életveszélyes állapot­ban szállítottak kórházba. Sifler ellen eljárás, indult, idus korára való tekintettel nem vették őrizetbe. — A veresegyházi Vörös Csillag Terin elősző vetkezeti Csoport szombaton délelőtt 10 órakor elsőként a váci járásban, befejezte a® őszi vetést. haza. Most már szeret itthon lenni. Pedig nagyon rossz la­káskörülmények között élnek. Szüleivel, nővérével, annak férjével és két gyerekükkel laknak egy egyszoba-konyhás lakásban. Jadal csak átöltöz­ni és aludni megy haza. Ta­lán ezért is kötötte le min­den napját. Gimnáziumba jár, azt mondja, ha sikerül az érettségi, talán a Műegyetem­re is beiratkozik. Lakkozás lenne műveltségéről nagyon pozitív képet festeni. Bár — mint mondja — mostanában nem olvas ponyvát, de nem jutott még túl Jókain és ked­venc regénye a Via Mala. Sze­reti néha az italt is — bár nem a részegségig —, keresi a lányok társaságát, de ha azok házasságra gondolnak, akkor „lelép”. Persze, erre kevés ideje van. A tanácstag­ság, az iskola, a munkásőrség és a lelkiismeretesen végzett KISZ-munka szinte minden percét betölti. Életét így fo­galmazza meg: — Le kell terhelnem ma­gam. Sok az energiám. Kell valamit tenni, hogy értelmét érezzem az életemnek. Nem tudnék olyan céltalanul élni, mint egyesek, akik végiglóg­ják a délutánjaikat, ülnek az árok szélén és legnagyobb él­ményük, ha valami durvasá­got kiabálnak egy lány után. Így elégedett vagyok magam­mal. Ezt mondta. Azt hiszem, szó szerint, de mindenképpen értelem szerint idéztem. Még mindig nem teljes a kép, de a lényeg azt hiszem benne van és ezt Jadal fogal­mazta meg: ez a kor az, mely­ben a fiatalban buzog a tett­erő, az energia. Az a fiatal tud okosan és jól élni, aki mindent elkövet, hogy azt az erőt jóra fordítsa! És ez a lé­nyeg! Emellett persze, Jadal sem szent, ő sem hibátlan. De ha az lenne, talán nem is sze­retnék ennyire az emberek. Valahol olvastam egy nagy író véleményét egy könyvről: „Olyan tiszta, mint a desztil­lált víz. Nincs benne szennye­ződés. Sajnos, emiatt épp olyan élvezhetetlen, mint a desztillált víz ...” Jadal nem desztillált víz, de tiszta, egészséges és erős. Ezért tartom tipikus mai fia­talnak ... ősz Ferenc — Az milyen legyen? — Csak frázisokat tudnék I mondani. Majd meglátjuk... ! Később elkísért a gyöm­rői ek ifjúsági otthonába. Itt j már a gondterhelt KISZ-tit- i kár beszélt: — Szép ez az ifjúsági ott- | hon, azt hiszem, a megyében nincs is ilyen. Dehát nehéz ... Tudja, mi egy fillér támoga­tást sem kapunk. Nekünk kell megszerezni a pénzt a tüzelő­re, villanyszámlára és min­den kiadásra. Hogy télen nyugodtan néz­hessük a tv-t, nyáron a tagság dolgozni ment. Most van két­ezer forintunk, de még válla­lunk valamilyen munkát. Saj­nos, a tagság nem olyan ak­tív, mint évekkel ezelőtt. Nem tudom, mi van velük. Pedig higgye el, mindent el­követünk, hogy jó programot készítsünk... És mutatja a tervet. Való­ban színes, élvezetes prog­ram. Irodalmi estek, vetítések, élménybeszámolók, játékok és táncestek szerepelnek a mű­sorban. — Mégis, valahogy az az ér­zésem, hogy elöregedtünk. So­kat töprengünk, mit lehetne még csinálni... Nincs valami ötlete? Aztán elmondja, hogy egye­dül a kultúrmunka megy. Egy színdarab betanulása össze­tartja a társaságot, de utána szétszélednek megint. — Aztán a KISZ mégis csak politikai szervezet, nem kul- túrcsoport. De bármit teszek, a fiatalok alig érdeklődnek a politika iránt — panaszkodik, de magyarázata nem minden­ben helytálló: — Ennek az is az oka, hogy mindenképpen tömegszervezetet kell belőle csinálni. Ha rajtam múlna, i néhány tagot kiszórnék, akik a tagdíjat is csak ímmel-ám- mal fizetik és a KISZ csak ar­ra jó, hogy megnézzék a ív­ben a meccset. Becsületet kel- í lene szerezni a KlSZ-tagság- Inak... — gondolkozik hango- ■ san, aztán szépen elmondja az j ellenérveket is: — Persze, j I még így is jobb, mintha vala- i I hová . máshova csavarognának j el... íogy a hely.1T pedig Ja­dal portréjához még sokat kellene tenni. Hozzátartozik az is, hogy ő is itthagyta Gyomrot. Néhány évig Pesten dolgozott és csak két éve jött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents