Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-23 / 249. szám
1551 OKTOBER 23, PÉNTEK f‘ ■ Ifi '^iíH’vap TISZTELETBELI „FINN” ÍRÓNK Képes Géza írót a finn író- szövetség — a közelmúltban tartott közgyűlésén — tiszteletbeli tagjává választotta. Követik a ha RESTAURÁTOROK Vzíie vesztek a zarándokok Száz utassal a fedélzetén elsüllyedt egy hajó a Karib- tengeren, Panama térségében. Hárman a vízbe fulladtak, tízen eltűntek. Az utasok a Porto Belo-i csoda- tévő Fekete Krisztus menetén akartak részt venni. A hajó az engedélyezettnél 40 utassal többet szállított. Vigasztalanul zuhog az eső, aki csak teheti, fedél alá húzódik. Éppen ezért rögtön szembeszökik, hogy Kartalon, a főutcán szinte egymást érik i a vontatók és lovaskocsik. A sárga kukoricacsövekkel rakott kocsik tetején férfiak, asszonyok, fejükre húzott zsákokkal védekeznek az elázás- tól. A „felvonulás” azonban egész nap tart. Boros Károly, a termelőszövetkezet elnöke készségesen ad magyarázatot az imént látottakra: —A szövetkezet tagjai napokkal ezelőtt letörték a háztáji földjeiken a kukoricát, s Emlékeztető 1945—1965. EGY HASZNOS KIADVÁNY DICSÉRETE 1963 elején, az ország- gyűlési és tanácsválasztások idején találkoztunk első ízben a Pest megyei Népművelési Tanácsadó kiadványával. Az eltelt, közel két év alatt több ízben jelentettek meg tájékoztató füzeteket, műsoros útmutatókat, díjnyertes színműveket, hogy segítsék a városi-falusi művelődési házak, üzemi kulturcsoportok munkáját. A napokban újabb, 160 oldalas kötetjük hagyta el a nyomdát. „Emlékeztető 1945— 1965” a címe. Ladányi István, a gazdag, sokrétű anyag válogatója és szerkesztője az előszóban elmondja, hogy ezzel a szöveggyűjteménnyel, műsortanácsadóval és zenei tájékoztatóval történelmi idők, történelmi események költői, írói és zenei válogatását kívánják átadni Pest megye művészeti együtteseinek, irodalmi színpadjainak, könyvtárainak, KlSZ-szervezetei- nek és üzemi csoportjainak. Lapozgatva a kis kötetet, meggyőződésünk, hogy a kitűzött célt elérték. A „Történelmi lecke”, „Új kor nyitánya” és „Út a tanyáról” gyűjtőcímek alatt nemcsak klasz- szikusaink idevágó munkáiból adnak válogatást (Petőfi, Ady, Juhász Gyula stb.), de közelebb hozzák az élő magyar költészetet és irodalmat is. Az Emlékeztető (Baranyi Ferenc), 1945 január (Tímár György), Szovjet katona sírja (Jurij Gojda), csakúgy mint a Ványa (Pataki Pál), vagy a Fortuna lesz a neved (Tenkely Miklós) elszavalva, felolvasva, színpadra hozva lehetőséget adnak kitűnő műsorok összeállítására a 20 éves fel- szabadulási ünnepségeken. A válogatás mellett egyúttal még 86 Vers, 9 széppróza, 48 egy- és háromfelvonásos színdarab, 58 kórusmű és 68 népi tánc, népi játék ajánlócímeit olvashatjuk, valamint a vetítésre kerülhető filmek jegyzékét. Megragadja az olvasót Pest megye felszabadulási krónikája. Mint ismeretes, a magyarországi harcok negyvenedik napján értek a felszabadító szovjet csapatok megyénk déli határához 1944. december 29-én, Pilisszent- lászló felszabadításával a Pest megyei harcok befejeződtek. Ennek az 58 napnak a története arany betűkkel ragyog megyénk krónikájában. E nagyszerű történelmi tények áttekintését sorolja fel ez a krónika, amikor időrendi sorrendben idézi a hősi eseményeket. Papp Rezső HATÁRIDŐK Korszerű tanulmány — még korszerűbb javaslat A határidő azt jelenti, hogy az idő határa. Pontosabban valaminek, vagy valakinek az ideje meg van szabva, s a megszabott idő utolsó másodperce a határidő. Ezt onnan lehet megismerni, hogy sohasem tartják be. Tehát a határidő, olyan idő, amelynek nincs határa, tehát határtalan időnek nevezhetnénk. Határidők: ez nem egyszerűen többesszáma a határidőnek, hanem egy elméleti gyűjtő fogalma, amelyet már elég régen kidolgoztak, de gyakorlati és következetes alkalmazására csak nálunk és ezekben az években került sor. „Lassan járj, tovább érsz" = határidők. Az elméletek gyakorlata azért jó, mert a tájékozatlan ember ezzel felfegyverezve egyből tájékozott és káromkodó ember lesz, amelyben az első pozitív tett, az utóbbiért nem terheli felelősség. Az ember tehát, ha azt látja az épülő ház falán, hogy határidő 1964. Július 1. — akkor káromkodik. a káromkodás felidézi benne az elméletet a bizonyos határidőről, s rögtön tudja,, hogy az épülő ház legjobb esetben 1965-ben, de csak akkor is december 31-én, s akkor is csak félig készül el. A másik felére újabb határidő születik. Véleményem szerint ezt a határidő elméletet ki lehetne terjeszteni az élet sok más területére is. Mert például nálunk az a szokás, hogy ha a hivatalban egy aktára ráütötték a stemplit, a stemp- li nyomai közé beírták a határidőt, akkor az aktát akkorra el is intézik. Javaslom: ne intézzék el. Minek? Egy jó aktához idő kell és nem határidő, az emberi átlagéletkor nálunk elérte a 65 évet, s egy harmincéves embernek igazán van még több, mint ugyanannyi Aki 65 éves, annak pechje volt. Teljesen felesleges. hogy a HKJ például megadott határidőre felvonuljon rendbeten- ni a beázott háztetőt. fáinak? Egy háztető újból beázhat, s mennyivel jobb a sok-sok beázás és a még több határidő után egyszerre — nem csinálni meg. Az is a legna- gyobbfokú naivitás, hogy a külföldi megrendelőnek időre, sőt, határidőre szállítson a magyar ipar. Szállítsunk határidőt, az nekünk ingyenbe van, sőt, annyi a feleslegünk, hogy az egész szocialista tábornak adhatunk csak úgy ingyen, nem beszélve arról, hogy a határidők alkalmat adtak a magyar közmondások és a francia, angol káromkodások rendkívül szívélyes együttműködésére. S mi az együttműködés és a határidők talaján állunk. A múltkor hallottam, hogy egy gyárat határidő előtt adtak át. Vagy tévedés ez, vagy nem késhet a legkomolyabb felelősségrevo- nás, mert ezek a határidő szűkí- tők eléggé el nem ítélhető gálád módon lejáratták haladó, sőt, hátrahaladó hagyományainkat, s egy emberként ítéli el őket a becsületesen tétlenkedők társadalma. Izgatottan várom tehát, lesz-e fele- lősségrevonás? Mert a végén még elharapózna a határidők tiszte- letbentartásának aggasztó és merőben új elmélete. Gyurkó Géza Kartalon nyugodtak Földben a mag Padláson a kukorica most hordják haza. Mindenkinek adtunk fogatot vagy vontatót, aki csak igényelt Ma teljesen befejeződik a községben a kukorica betakarítása. — A közösben is? — Ott még az esős időjárás beköszöntése előtt betakarítottuk a kukoricát. Nincs más betakarításra váró terményünk kint, mint negyven hold dugványrépa. De ezzel még nem késtünk el. Kissé szokatlanul hangzik, hogy a községben először a közös területet tették rendbe a tagok, s csak azután került sor a háztájira. A szövetkezet elnöke elmondja, hogy ez náluk már hagyomány, igaz, a betakarítás megkezdése előtt azért mindig figyelmeztetik a tagokat a „haladó hagyomány” ápolására. Az idén is a szövetkezet kommunistái felkeresték a termelőszövetkezeti gazdákat és megmagyarázták: a nagyobb gondot a több száz holdnyi közös kukorica betakarítása jelenti. Ezzel kezdjék a munkát, a háztájit halasszák el néhány nappal. Most igazán sajnálja a vezetőség, hogy a szövetkezeti tagoknak esőben kell behorda- niok a termést, de egymást segítve mindenki egy nap alatt a padlásán tudja a háztáji föld termését. Bárhogyan is van, mindenképpen nyereség a szövetkezet gazdáinak, hogy nincsenek elmaradva a munkával. Mert elmaradásról szó sem lehet. A termelőszövetkezet gazdái ugyanis legfőbb feladatukkal, a vetéssel már október negyedikén végeztek. Búzát 525, őszi árpát 100, őszi takarmánykeveréket pedig 20 holdon vetettek. A vetést az aszódi járásban elsőnek fejezték be. Ismét kívánkozik a kérdés: — Hogyan sikerült ezt a szép eredményt elérni? — Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy akkor várhatunk jó termést, ha jól előkészített talajba, idejében vetünk. Mi ezt tartottuk az idén szem előtt. Ügy választottuk ki a vetésre kerülő táblákat, hogy azokon idejében megkezdhessük a talajmunkákat. Mivel kukorica után nem vetettünk gabonát, így sikerült idejében felszántani a vetésre kerülő táblákat — válaszolja Boros elvtárs. A továbbiakban meleg szavakkal beszél a traktorosokról, a vetőbrigád tagjairól: — Sokat köszönhetünk nekik, Időt, fáradságot nem kíméltek az elmúlt hetekben. Nekik köszönhetjük, hogy nem kell idegeskednünk, kapkodnunk. Strausz József, Kiagy enik József, Kalcsó József, Kelemen Pál, a vetőbrigád tagjai már évek óta azt a feladatot kapják, hogy jó minőségben Szervezési mimikához értő fiatal közgazdászt, továbbá azonnali belépéssel felveszünk forgácsoló gyakorlattal rendelkező meóst, valamint csúcsesztergályost, tüzikovács szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat Jelentkezni lehet Országos Bányagépgyártó Vállalat budapesti Bányagépgyára, Budapest IV., Baross utca 91—95. ff A Képzőművészeti Múzeum restaurátorai a XVI. század- vessenek el Ez az idén is í ^eI* Duna környéki — dunai iskola — művészek alkotásaiból sikerült. Azért meri ezt mon- í 0 jövő évben Ausztriában rendezendő kiállításra készülnek. dani az elnök, mert a veté- ^ Deák Klára .és Siskov Ludmil restaurátorok a 30 éve a múzeum sek javarésze mar kikelt, szé- raktárában levő, 1500-as évekből származó oltárképek feltáráhf rajta°tartják^a°üke^ ^ sán és íavitásán dolgoznak, melyek jelentős művészi értékük, jjguj benne kárt az ff niellett tetszetős szmkompoziciojukkái méltán számíthatnak egér, vagy a csócsárló. A mai fj, szép sikerekre. » napon Zsiga Mihály, a ter-i melőszövetkezet párttitkára járja körül a határt, ö egyébként a gépesítési csoport vezetője. Az ő szervezőkészségét is bizonyítja, hogy idejében földbe került az ősziek vetőmagja. — Tehát nyugodt a termelőszövetkezet vezetősége és tagsága, ha esik is az eső? — kérdezzük a termelőszövetkezet elnökétől. — örülünk, hogy földben van a vetőmag, de nyugodtak azért nem vagyunk. Van még nekünk is tennivalónk bőven. ötszázötven hold mélyszántást kell elvégeznünk, s az eső bennünket is gátol. Kiszámítottuk, hogy a magunk gépeivel húsz nap alatt tudjuk a mélyszántást befejezni. Nekünk is kell tehát a jó idő — magyarázza a szövetkezet elnöke. Kartalon az őszi mezőgazdasági munkák javarészét elvégezte a szorgalmas tagság. J Őket már nem érheti kelle- & metlen meglepetés. Az idő í majd csak kiderül, s akkor f ismét a gépeké, a traktorosoké lesz a szó. Régi kipróbált emberek ők, akik nemegyszer rászolgáltak már a bizalomra. Mihók Sándor A festmények restaurálása türelmes és gondos munkát igényel. A képen Siskov Ludmil restaurátor a kisszebeni oltárképen dolgozik (MTI Foto — Kovács Gyula felv.) 3.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Hidat vagy önjáró kompot? Mindkét parton kocsik sora áll. Rengeteg gyalogos várakozik az átkelésre. Az idő itt csakugyan ólomlábakon jár, de ha gyorsabban szállna, akkor is igen hosszú az idő, amíg a túloldali szárazföldre léphet a vándor. Ez a kép ugyan három nyári hónap tükre, de általános jelzője is halasztást nem tűrő gondunknak; Vácott sürgősen modernizálni kell a dunai átkelést! Lássuk a számokat: vasárnaponként öt-hatezer ember és több száz jármű a mérleg. De még' ez a kép sem igazi, hiszen a jelzett forgalom nem 24, nem is 12 óra alatt bonyolódik le, hanem a délelőtti és esti órákban. Ha ezekhez mérjük a köznapi, de ugyancsak szakaszosan jelentkező forgalmat, akkor sem jobb a helyzet. Próbáljuk sorra-rendre megközelíteni témánkat. Induljunk a forgalmat lebonyolító Pest megyei Kishajózási Vállalatnál: — Sokasodnak a várakozók, s bizony növekszik a balesetveszély. Az idei forgalom 10—15 százalékkal növekedett. Jövőre legalább ennyivel számolunk. Így a forgalmista. A főmérnöktől mindjárt megoldás után tudakozódunk. — Nagyobb vízijárműveket már nem járathatunk. A legolcsóbb megoldás, az X-já- rat: két komp közlekedtetése. Ezek egyszerre indulnak a szembenfekvő partokról. Átkelési adottságunk megduplázódik. Bővítsük a kört a megyei tanács vb. elnökhelyettesének véleményével. Dr. Lakatos Imre: — Az első ötéves tervben szerepelt egy híd, a másodikban már nem. Megérte volna. De ha már szilárd hidat nem lehet emelni, anyagi nehézségek miatt, akkor a mostani, életveszélyes körülményeket kell megváltoztatni. A megoldás egy önjáró komp, mint amilyen Tihanynál is közlekedik. Ehhez persze a Közlekedésügyi Minisztérium segítsége kell. A megyei tanács közlekedési osztálya megerősíti ezt. Fontosnak tartja, hogy önjáró kompot állítsanak szolgálatba mielőbb. Ezt illetékes helyen állandóan szorgalmazzák. * Vita hvltgett mefjmldúst • Fclvslfftgcs kilmstaéicreh • JVfjfilaatíifpannk cs érimtett&k. Egyébként a Pest megyéi Kishajózási Vállalat korántsem rendelkezik megfelelő számú és nagyságú úszóművel. Ez bizony külön fejezetet érdemelne, de csak annyit mondjunk el, róla, amennyi az ügyben érdekes. A vállalat öt átkelőhelyen bonyolít le forgalmat, ladikkal és evezővel! Nem sokkal vigasztalóbb és modernebb megoldás a drótköteles komp sem. Itt a két part közé fektetett kötél kézi erejű húzásával vezénylik át a kompot. így hát ezerszer meg kell rágniok a rendelkezésre bocsátandó kevéske pénz felhasználását. A jövő évi költségvetés annyi, hogy egy kis hajót és egy kompot építhetnek belőle. Több tucat váci, vagy éppen a túlpartról ideszállitó vállalat véleményét e sorokhoz csatolni lehetetlen, nem utolsósorban azért, mert hosszabb várakozásnál az nem tűr nyomdafestéket. A szó szoros értelmében egymás he- gyén-hátán zsúfolódnak járművek, emberek a kritikus időpontokban. Mit szól ehhez a megyei közlekedésrendészet? Csípés alezredes eny- nyit: — Csak mint utas mondhatok véleményt. A mi küzdőpályánk a szárazföld. Majd a révkapitányság... Kétségtelen, hogy elég hosszadalmas az átjutás. Sok a haszontalan kilométer, a feltételezhető kerülők miatt, és nagy a balesetveszély. Amit a felesleges kilométerekről hallunk, nagyon is igaz. Éppen a hosszadalmas, időrabló átkelések miatt sok jármű más utat választ és a fővároson keresztül jut át a túlsó partra. Szinte lehetetlen megállapítani, hány ember, mennyi jármű és szállítmány fordulna a főváros helyett Vác felé, ha ott megfelelő átkelési lehetőség lenne. Márpedig köztudott Budapest fő vonalainak túlzsúfoltsága, s ez tekintélyes részben az átmenő forgalom következménye. Nem szólva arról, hogy emiatt hány tíz- és százmilliót költenek útkorszerűsítésre. Ennyi pénz említése után egyáltalában nem irreális, amit a révkavi- tánvsáq helyettes vezetője, Rubint őrnagy megállapít: — A legideálisabb egy összekötő híd lenne. Úgy látom, olyan mértékben nő a forgalom, hogy jövőre okvetlenül változtatni kell az eddigieken. A nagy zsúfoltság még fokozott felügyelet mellett is magában hordja a baleset veszélyét. És a listának még csak az elején járunk. Hazai kirándulóink és külföldi túravendégeink épp a Dunakanyar nehézkes parti összeköttetése miatt lemondanak az útról, vagy csak az egyik oldalra jutnak át. Szabad legyen emlékeztetni a megnőtt turistaforgalomra Csehszlovákia felől. Sok idegen nem a fővároson keresztül jutna a Dunántúlra. A szentendrei-szigeti cam- pinget ugyanez az akadály, a híd hiánya zárja el a nagyobb kirándulások elől. Hát a tűzoltók hogyan jutnak át a jelzett eset színhelyére? Mert a váci tűz- őrök szférájába tartozik a szigeten álló több település! A játszma legnagyobb ütőkártyája hátra maradt. Több szakember véleményét sűrítve ez így hangzik: — A közeli jövőben megkezdik a nagymarosi vízierőmű építését. Éveken át rengeteg munkást, cementet, gépelemet kell szállítani a két part között? Hogyan? Kérdés kérdést követ. Tudományos számítás, kutatás kell a legésszerűbb megoldáshoz. Mindezt megelőzve hadd jegyezzük meg szerényen, hogy bármelyik vízen- járó terv az évnek csak kilenc hónapiában használható. Jégzajlástól olvadásig nincs átkelés! Nyílván kiérezhető a sorokból az elfogultság — a híd javára. Indító oka nem a lokálpatrióta nézet, nem tet- szelgés egy új megyei híd felett. Hiányzik, szükség van rá — ez az egyedüli magyarázat. Ha a megoldás nem is a holnapok, hanem a holnaputánok témája, mérii sürgető. Ám addig se fe-* ledkezzünk meg az „elsősegélyről”, a legolcsóbb ideiglenes megoldásról. Tóth György
