Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

Mi a helyzet a határban? I. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 1964. OKTOBER 18, VASÁRNAP Hogyan aiakul az új élet a farmosi Új Élet Tsz-ben? Akik szívvel-iélekkel dolgoznak és akik nem Azt mondják, hogy a farmo- si Új Elet Termelőszövetkezet az eddigi és várható eredmé­nyeivel a vgyenge termelőszö­vetkezetek közül a közepesen gazdálkodó termelőszövetke­zetek sorába lép elő, s ha így halad tovább, nevét nemsoká­ra a jól gazdálkodó termelő- szövetkezetek között emlege­tik. Egyszerű, tetszetős meg­állapítás ez, amiből egyesek könnyén azt hihetnék, hogy itt már minden rendben van. A valóságban nem egészen így áll a dolog. Sok még a ja­vítani való, egyrészt társa­dalmi vonatkozásban, vala­mint a gazdálkodás módszerei­nek fejlesztésében. A nagy­üzemi szemlélet lassan alakul. A község lakosságának je­lentős bevételét ma még a hatszáz hold jól termő szőlő és a négyszáz holdnál több elsőrendű szántóból kiadott háztáji termése adja. Szeré­nyen számolva, ezek hozama mintegy hat­millió forint termelési ér­téket képvisel, ami ma még meghaladja azt az összeget, amit a termelő­szövetkezet közös termelésé­nek eredményeként a tag­ságnak egy évben ki tud fi­zetni Ilyen körülmények kö­zött községünkben a közös te­rület rendkívüli tagoltsága, fele részben gyengén termő homok talaján nehéz feladat megteremteni a magas színvo­nalú nagy üzemi termelést. Az a tény, hogy az utóbbi két évben — az annak előtte mérleghiányra hajló termelő szövetkezetből — kezd kialakulni az ered­ményesen termelő nagy­üzem, elsősorban azoknak a megértő és szorgalmas termelőszövet­kezeti tagoknak, brigádveze­tőknek és egyéb beosztású em­bereknek köszönhető, akik szívvel-iélekkel azon vannak, hogy a termelőszövetkezet él­jen és eredményeivel példát mutasson. Szerencse, hogy a szorgalmáról nevezetes farmo- siak között elég szép számmal akadnak ilyenek. Dicséret il­lesse őket. Érdemes azonban azokról, vagy inkább azokhoz is szól­ni, akik valamiféle „semle­gesség” köntösében várják a kialakulást, vajon lesz-e va­lami ebből a termelőszövetke­zetből! Ezt a réteget két cso­portba lehetne sorolni. Az egyikbe azok tartoznak, akik beléptek ugyan a tsz-be, ren­des tagok, de visszavonulnak a családi művelésű szőlő és háztáji földjükre, úgy gon­dolva, eleget tettek a közös ütjynek akkor, amikor a belé­pési nyilatkozatot aláírták. Részben ehhez a csoporthoz tartoznak még azok is, akik néha vállalnak már valami kis közös munkát, de csak ak­kor, ha nincs más tennivaló­juk. Valahogy azzal a gesztus­sal, hogy szívességet tesznek, ha egyszer is eljönnek dolgoz­ni. A második csoport az, ame­Vető­Búza­Beta­Sor- „ , . , szán­vetés karí­reTl<j Tsz neve es helye tás tás a teljesítés százaléka 1. Szentlőrinckáta Új Világ 2. Nagykáta Kossuth 94 61 49 3. Tápiószentmárton Ütbörő 83 45 74 4. Nagykáta Magyar—Koreai Barátság 78 37 79 5. Tápiószele Tápiómente 86 42 65 6. Farmos Űj Élet 77 23 93 7. Pánd Egyetértés 88 40 63 8. Tápióság Kossuth 83 45 62 9. Tápiógyörgye Zöldmező 74 62 44 10. Tápiószöllős Petőfi 85 31 64 11. Tápiószentmárton Kossuth 84 44 50 12. Tápiószecső Egyetértés 86 40 50 13. Tápióbicske Április 4. 14. Újszilvás Kossuth 76 33 56 15. Szentmártonkáta Kossuth 75 17 64 16. Kóka Kossuth 74 16 64 17. Tóalmás Lenin 71 33 49 18. Tápiószentmárton Rákóczi 68 32 43 A járási összesen: 12 41 68 Az előző heti értékeléshez jobb szervezésre van szükség. lyik másutt dolgozik. Ez kép­viseli a falu munkaerejének legnagyobb részét. Közülük kerül ki — becslésem szerint ezernél is több — jó munka­bírású középkorú és fiatal be­járó munkás, akik napi négy-öt órai utazást vállalva szakképzettség nélkül a je­lenlegi tsz-kereseti lehetősé­geknél nem nagyobb fizeté­sért dolgoznak városon. Ilyen körülmények között kell Farmoson fokozatosan erő. síteni a szocialista nagyüzemi gazdálkodást. Belátható, hogy nem kis gond és nem kis fel­adat ez. Alapelvünk, hogy az üzem ágazatait össz­hangba hozzuk a munka­erőhelyzettel és területi adottságunkkal. En­nek érdekében a termelés egy­szerűsítésére törekszünk úgy, hogy sok mindent gépi erővel igyekszünk elvégezni. De eb­ben az egyszerűségben érvé­nyesíteni kívánjuk a színvo­nal növekedését, elsősorban azt, hogy a jobb termelés-tech­nikai módszerekkel nőjenek a termelési eredmények és csök­kenjenek a termelési költsé­gek. jrS^bs Vimola Károly főmezőgazdász viszonyítva lényeges előreha­ladás a csapadékosra forduló időjárás következtében nem volt a szövetkezetekben. Te­kintettel a csaknem egy hetes kiesésre, a következő időszak­ban gondosabb munkára és HÍREK — Ötszáz holdas víztárolót épít a Tápió—Í-Iajta Víztársu­lat Farmoson. A víztárolóval csökkentik az árvízveszélyt és később vizet adnak a termelő­szövetkezeteknek az öntözés­hez. — A dolgozók iskoláiban megkezdődtek a tanfolyamok. A legtöbben eddig Nagykátán, Tápióságon, Tápi őszelőn és Tápiószecsőn jelentkeztek.-r- A vezetői jogosítványhoz szükséges orvosi vizsgát min­den hónap utolsó csütörtökjén' délután tartja a járási rende­lőintézet Nagykátán. — A bécsi nemzetközi ker­tészeti és virágkiállításon a szentlőrinckótai termelőszö­vetkezet nagy sikerrel szere­pelt. — Véradó napot tart októ­ber hó 22-én Szentmártonká- tán a Magyar Vöröskereszt. Megindult a szervezés a no­vember 12-i kákái véradó napra, ahol a tóalmásiak is megjelennek, hogy vért adja­nak. A munkák ésszerű és szaksze­rű gyorsítása azonban nem je­lenthet kapkodást, és ezzel a végzett munkák minőségének romlását. A járási versenybizottság A járási tanácstagok fogadóórái máríon, október 22., Veres Já­nos, Pánd, október 19. Hegyi Kálmán, Szentmértonkáta, október 19. A járási tanácstag*»k beszámolói Galbács Ferenc, Nagykáta, i október 19. Kármán András, j Nagykáta, október. 22. Kiss I Béláné, Tápiógyörgye, október 19. Veres János, Pánd, október 19. Varga János, Tóalmás, ok­tóber 23. Holló István, Tápió­szecső, Honvédség, október 24. Állandó kapcsolatban háromszázötven külföldi intézettel AZ ÖT ÉVE ALAKULT Tápiószelei Országos Agro- botanikai Intézet feladata, hogy az intézet alaposan elő­készített, analizált, értékes nemesitől alapanyagot bo­csásson a növénynemesítők rendelkezésére. Ennek segít- : ségével jobb, bőtermőbb kul­túrnövényfajtákat adhassanak a magyar mezőgazdaságnak. Megzavart pálinkafőzés Mentsük meg helytörténeti adatainkat! Már csak a kataszter és a szájhagyomány őrzi... rületről kerültek elő, ahol a közelben egyetlen ház sem volt, mégis „város”-nak ne­vezték. A dűlő- és határrészne- vek felkutatása és összegyűj­tése az egész járásban és a megyében is hasznos lenne, tehát úgy a mezőgazdasági termelés, mint a helytörténet feldolgozása szempontjából. Keszi József termelőszövetkezeti elnök — Ez nem kisüsti! Csak egy kicsit erős lett a szilvalek­várunk! (Szegő Gizi rajza) Az elmúlt öt esztendő mun­kája e cél jegyében telt el, és folyik ezután is még szélesebb körben, nemzet­közi együttműködés kereté­ben. Jórészt mezőgazdasági, ki­sebb részben zöldség, fű­szer- és gyógynövényekből több, mint huszonháromezer faj, fajta áll jelenleg az in­tézet rendelkezésére. Az in­tézetnek háromszázötven kül­földi kutatóintézettel, neme­sítő teleppel, botanikus kert­tel van állandó összekötteté­se, ennyi partnerrel folytat rendszeres magcserét. Az in­tézet eredményei leginkább közvetve jutnak kifejezésre az új nemesítésű növény­fajták termesztéséből adódó többletjövedelemben. AZ INTÉZET MUNKATÁR­SAI kiveszik részüket a mezőgazdaság közvetlen meg­segítéséből is. E segítség hasz­nát elsősorban a nagykátai járás termelőszövetkezetei lát­ják, mert azok közül többel a kutatók közvetlen kapcso­latot tartottak, vagy tarta­nak fenn. A segítségnyújtás formája régebben mégis in­kább általános jellegű volt. Alkalmanként megrendezett tudományos ankétok zajlot­tak le a járás mezőgazdasá­gi szakemberei részére, ahol a növénytermelési ágak leg­újabb kutatási eredményeit ismertetve járultak hozzá a termelőmunka megjavításá­hoz. így például a legfonto­sabb kenyérgabona-növény a búza; a legjelentősebb évelő takarmánynövények: a lu­cerna, és a vöröshere ered­ményesebb termesztéséhez, to­vábbá az okszerű legelőgaz­dálkodáshoz adtak tanácsokat ilyen megbeszélések alkalmá­val. AZ UTÓBBI IDŐBEN azon­ban a járás termelőszövet­kezetei konkrét feladatok megoldásához kérték az in­tézet segítségét. A kérésnek eleget téve kutatóink részt vettek a tápiószelei termelő- szövetkezet kertészeti üzemé­nek irányításában, részt vesz­nek a tápiószentmártoni Kos­suth Termelőszövetkezet spár­gatelepe beindításának ter­melési és technikai munká­jában. Több termelőszövet­kezet üzemtervéhez és felül­vizsgálatához nyújtott az in­tézet komoly segítséget. Rendszeres szaktanácsadással irányítják a nagykáiai járás nyolc termelőszövetkezetében, összesen ezernyolcszázötven holdon a legelőteriilet-javí- t.ást, a műtrágyázást és vegy­szeres gyomirtást, A tapasz­talat szerint a speciális kér­dések közös megoldása a gyü­mölcsöző, járásunk termelő- szövetkezetei többet nyer­nek ezzel. Elmondhatjuk, hogy az utóbbi időben örvendetes módon nő az ilyen jellegű igények száma, és remél­jük, hogy a hasznos együtt­működés meghozza majd a gyümölcsét, a szövetkezetek termelési színvonalának és jövedelmének további emel­kedését. Dr. Lelley Iván SPORT A múlt vasárnapi balszeren­csés maglódi vereség után a Nagykáta ma ismét itthon lép pályára. A várható össze­állítás: Varga — Gallai, Basa I, Basa II — Schmikl, Túri — Molnár, Péter, Kármán, Béná­val, Németh (Kármán). A Tápiószele ma idegené­ben szerepel, Gyomrán lép pá­lyára. A csapat várható ösz- szeáilítása. Mizset — Unyi, Urbán, Dabis — Berták I, Do­bos — Berták II, Zsíros, Mol­nár, Kiszely, Kiss A. (Iendvai) Ömkifjan a népért mi freskófestő. Eger, Diós­győr, Nyíregyháza, Jászberény jelzi utunkat. — 1910-BEN BEHÍVTAK katonának. Nyolcéves szolgá­lat után szereltettek le. Egy ideig alkalmi munkás voltam, majd találkoztam Vágó Béla elvtárcsal és a népőrség tagja lettem. Számúéiig elvtárstól kaptam megbízást vöröskato­nák toborzására. 1919 áprili­sában Tolna, Fejér és Veszp­rém megyéket jártam, százöt­vennyolc katonát toboroztam. Hajmáskér lett az új állomás­helyem, mint politikai meg­bízottnak. A hónap végén az északi frontra mentünk. Meg­vívtuk a perbetei csatát, majd június 20-án felszabadítottuk Érsekújvárt. A legnagyobb harcot a bőrgyárnál vívtuk. Két pápai fiú, a Kerekes-fi­vérek is itt harcoltak velem, akiket a forradalom után Pá­pán kivégeztek . <. Reményünk és szabadságunk szertefoszlá- sa után utam Pestre vezetett Elfogtak, és Vácra vittek. A hírhedt Prúnay különítmény­hez kerültünk számos társam­szövetkezet fökertésze volt, \ ahonnan 1962-ben ment nyug-' díjba. Persze azóta sem tudott: megválni hivatásától, a kerté- szettől és a festéstől. A lakása i előtti tér szebbnál-szebb virá- \ goktól pompázik, s lakásának \ falát a festmények sokasága j borítja. Számos kitüntetés díszíti \ Gyula bácsi vitrinjét. O sze- i rényen hallgat róluk, de azok i önmagagukért beszélnek. Az; 1919-es veterán kitüntetés, ej Szocialista Munkáért Érdem- j érem, a magyar—szovjet ba- i rátság érem ezüst és arany: fokozata, s ki tudná még fel- • sorolni a sok érmet és okle- j vetet! j S A HETVENÖT ESZTEN-l DÖS Gyula bácsi hány fiatalt': tudna zavarba hozni frisse- í ségével, megvalósítani szán-': dékozó terveivel! Tervezi a j sportpálya parkját, kimegy a > termelőszövetkezetbe tanácsot \ adni, részt vész a járási és 1 községi tanácsüléseken, feste-: get, ápolja virágait. Egy szóval — alkot. Hazánk felszabadulásának\ v.szadik évfordulójára önálló\ gyűjteményes kiállításra ké-j szül. Sok sikert kívánunk! Gyula bácsinak. J. I. • mai együtt. Megszöktünk és háromhónapi bujdosás után Tápiószelére kerültem. Ez a község végül is otthonom lett. MEZŐGAZDASÁGI MUN­KÁSNAK szerződtem. 1923- ban a tábori csendőrség elő­állító parancsot küldött szét, s én is a listán voltain. Sze­rencsém volt, mert régi cella­társam, a györgyei Sinka Já­nos, jótállt értem. De így is jelentkeznem kellett egy évig, minden csütörtökön. 1927-től egészen a felszabadulásig fő­kertészként dolgoztam. A vi­rágok voltak akkori zaklatott életem gyógyszerei... INNEN MÁR simább volt Gyula bácsi útja. 1945 január­jában még javában állt a harc, amikor Juhász Károly, Fehér Pál, Gavaldik Nándor, Mészáros József, Nagy János és mások segítségével meg­alakították a kommunista pártot, A Nemzeti Bizottság, majd a járási pártbizottság tagja lett,- részt vett a föld­művesszövetkezetek megala­kításában. 1950. óta a termelő­A napokban a Valóság cí­mű folyóiratban nagyon ér­dekes tanulmányra lettem fi­gyelmes. A cikk írója a föld­rajzi elnevezések kialakulá­sát és azok változásait ele­mezte. Gyakorlati célként azt is megemlítette, hogy meny­nyire hasznos lenne a régi és egyre inkább feledésbe me­rülő elnevezések (községen­ként dűlőnevek stb.) össze­gyűjtése és rögzítése. A társadalmi és gazdasági fejlődés egyre inkább meg- > változtatja a falvak arcula- $ tát, s nem hagyja érintetle- j nül az elnevezéseket sem. A \ nagyüzemi gazdaságok az át- í tekinthetöség és könnyebb í nyilvántartás érdekében szá- £ mozissal jelölik meg a te-; rületeket. Sehol nem említe- J nek már Urbáriumot, Dög- \ hátat, vagy Kismegyert, ha- jj nem egyszerűen az A'l-be.t vagy a G/3-ba osztják be a $ gépeket. Eredeti nevüket ^ csak a régi kataszter és a szájhagyomány őrzi. Két szempontból is fon- \ tns lenne alaposan tanul- \ mányozni a dűlők és határ- ^ részek hagyományos elneve- J zéseit. Először is: a nagy- \ üzemi gazdálkodásra való át- \ térés megkövetelte a tábla-; sítást. Nem lehet tudni, í mindig figyelembe vettük-e, 1 hogy azonos minőségű föl- J dek kerüljenek egy táblába. Egy ilyen vizsgálat során ; felszínre kerülnének a tái. jj a terület sajátosságai, amit í a tervezésnél messzemenően j hasznosít!: atn'ánk. A másik szempont: a törté-', nelmi hagyományok ápolása. \ Egyes dűlő-, vagy határrész-; nevek szokszor a régészeti < kutatás útmutatójául szol-! gálnak. A tápiószelei mű- í zeum kelta leletei olyan te- ’ TÁPIÓSZELEI LAKÁSÁN kerestem fel Takács Gyulát, a helyi termelőszövetkezet nyugdíjas kertészét. Arra kér­tem, meséljen magáról, visz- szaemlékezésnek, tanulság­nak. — Rég volt — kezdi Gyula bácsi. — Hetvenöt évvel ez­előtt kezdődött, ugyanis akkor születnem Budapesten. Tudja a szokásos iskolaévek, majd a kertészeti szakiskola, estén­ként meg az iparművészeti iskola. Szerettem is, meg tud­tam is rajzolni, s ez okozta életem sok nehéz, de izgal­mas napját. Bátyám ebben az időben már a föld alatti szer­vezet tagja volt. Rajta keresz­tül kaptam megbízásokat Nyisztor és Csizmadia elvtár­saktól röplapok rajzolására. — Egy röplapragasztás al­kalmával kért társammal el­fogtak. Egyhónapi fogság után szabadon bocsátottak. A bör­tönben ismerkedtem meg egy györgyei parasztemberrel, aki a későbbiekben az életemet mentette meg. Sokáig jártam vele az országot, mint templo­Galbács Ferenc, Nagykáta, október 19. Kármán András, Nagykáta, október 22. Kiss Kélánc, Táplógyörgye, október 19. Szabó János, Tápiószent-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents