Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

2 PIS T MEGVEI xJCivlap 1964. OKTOBER 18. VASÄRNAP NOK AKADÉMIÁJA — PROLONGÁLVA Nagy sikere van Gyomron a nőtanács oktatási és ismeret- terjesztő tevékenységének. A nők akadémiája október 12-i előadását például — melyet dr. Baltig Előd, a monori já­rási egészségház belgyógyász szakorvosa tartott, A szív- és idegbántalmakról és gyógyítá­sukról címmel — közkívánat­ra rövidesen megismétlik. Ér­deklőléssel fogadták a rész­vevők az előadás után bemu- ' tatott. A szívbetegek élete cí- j mű filmet is. A monori járási nőtanács i Gyomron kívül még hét köz- . ségben szervezte meg a nők j akadémiája előadássorozatát, j Kocsisor a pince előtt r Éjjel-nappal zúgnak a prések — Háromszor telik meg a hordó ÚJ. TERMEK — Kölcsönző szaküzlet nyílt Tápiószcntmár Ionban. Szüreteiési felszerelésekké;, ' háztartási gépekkel s kertU- párokkal áll a kölcsönzők i rendelkezésére. Zimankós makacssággal zu- ! hog az eső, bokáig ér a sár. I Esőkabátokba burkolódzott szállítómunkások gubbaszta­nak a mustoskádakkal meg­rakott gépjárműveken. — Ninas megállás, nyomni kell a szőlőt! Körülbelül fe­lénél tart a szüret és most itt van ez az istenátka eső. Hát még sincs szerencsénk! Ha így megy tovább, egy-két nap alatt le kell szüretelni, mert különben megrothad a szőlő. Merfelsz József, az Állami Pincegazdaság budafoki üze­me tápiószelei pincészetének vezetője méltatlankodik így. Az arca, mint az égbolt, olyan borús a gondoktól és az ál­matlanságtól. Naponta húsz- huszonkét órát van talpqn. annyit üzemel a pince. A munkások két műszakban, a Egy város város left Házak, csatornák, pavilonok Szentendre programjában (Kiküldött munkatársunk te- 1 lej on jelentése) Aligha van még egy olyan település, mint Szentendre, j amelyik kis lélekszámúval j ugyan elnyerte a városi ran­got, de a hozzávalók szűk marokkal, vagy egyáltalán nem mérettek hozzá. A part menti domboldalra települt kisváros most ért addig, hogy valóságos vá­rossá válhat. A postás tette le a tanács asztalára az Or­szágos Vízügyi Főigazgató­ság jóváhagyó leiratát, a csa­tornázási tervekre. "Mi szerepel a programban: 13 km hosszú csővezetéket kell iefektetni. Az összköltség megköze­líti a 30 milliót. Az első szakaszban fő gyűjtő­csatornát és szennyvíztisztító Telepet építenek. Ez a költ­ségvetés felét felemészti. A következő szakaszban a vé­konyabb vezetékek, a há­zaktól jövő bekötések mun­káit végzik el. Ügy számítják, hogy jö­vőre vagy az azt követő esz­tendőben dologhoz láthatnak. Már látható a jele az OTP lakásépítési akciónak. A szőlőhegyen 36 föld­szintes, és 60, emeletes házban elhelyezett lakást emelnek. A Szentendrei Építőipari Ktsz négy-négy' lakásos, egyemele­tes építményeket hoz tető alá. A 36 kertes sorház munkálatait is megkezdik. A Pest megyei Tanács Építő­ipari Vállalata az alapozást végzi. A Duna-parti úton most csak lépésben lehet haj­tani. Felújítják a vezető 11-es dési útvonal rén átmenő szát. Visegrádra fő közleke- Szentend- partszaka­A régi burkolatra húzzák rá az ötcentiméteres aszfaltot. A fővárosi megoldáshoz ha­sonlóan a burkolatba öntik a sárga színű út- és átkelési jelzéseket. Több lefolyót he­lyeztek el, hogy a csapadék ne álljon meg az út szé­lén a szegélyező védőgát tö­vében. A sokáig itt mű­ködő benzinkutat leszerelték s a helyére autóparkirozót készítenek. Valószínű, hogy az útátépítéssel párhuzamo­san ez is elkészül. A mun­kát e hónap végére kell be­fejezni, attól kezdve szabad a pálya az autósztrádán. A HÉV-végállomáson is építeni akarnak. A nagy forgalmú, modern vonalveze­tésű tejpavilon mellé pavi­lonsort helyeznek, amelyben trafikárut, hírlapokat és gyü­mölcsöt árusítanak. A végre­hajtó bizottság vállalta, hogy a felszabadulás 20. évfordu­lójára elkészítteti. Tóth György — Nem tű iáink önkényeske­dést! — csattan a pincevezető hangja élesen. — Ha kézről- kézre adják, akkor soha sem kerül vissza a hordó. Más pincészetek még ezt sem en­gedik ... — A szőlő ott rohad a kád­ban! — Vigyázzon rá! Préselje ki! — Mibe szedjem a többit? Hová tegyem a mustot? Már második napja állok sorban, ma „feketén"’ vagyok itt! Ho­gyan számoljak el majd a tsz-ben? Túloz, aki ideges, hát nyil­ván ezt teszi a csaozott hajú is. Később már alább» adja, de látszik, félti a szőlőt, a mustot, a bort. a jövedelmet, a belé fektetett munkát. Nemcsak ő félti, hanem vele úgyszintén a többi is. Országos gond is az övék. — Mint vélekedik erről Merfelsz József? — Kérem, mi nem hagyunk egyetlen hektolitert sem el­pocsékolni a körzetünkben. Igazán hálásak vagyunk a központunknak, hogy terven és várakozáson felül segít. Szerencsére két nap után el­állt az eső. Süt még a nap is és fellélegezhetünk kissé. A munka hevében mi most a szőlészek, borászok első gon­dolata? Bármelyik kimondja, ha tőle kérdik: évről-évre több lesz a szőlő, s nagyobb a ter­méshozam, hát kell már na­gyon az új pince, hordó... Nagymiklós István Készétel gyártását kezdték meg a Dunakeszi Konzerv­gyárban. Fél- és egykilós üvegekben virslit és kolbászos lecsót, száraz babot és székelykáposztát hoznak forgalom­ba. Uj, ízletes és olcsó termékeikkel remélhetőleg a dol­gozó családanyák gondjait enyhítik (Foto: Gábor) \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\N^^^ Javítsuk termőföldjeinket! Negyedmillió forint terven feiiil Bp. Vegyipari Gépgyár Fővállalkozó irodája keres felvételre gépésx- és vegyésztechnikusokat és mérnököket, valamint árszakértői vizsgával rendelkező árast. Orosz nyelvtudással előnyben. Jelentkezés levélben: Budapest XIV., Egressy út 20/c. Kőműveseket, kubikosokat, férfi és női segédmunkásokat, önálló brigádokat is, budapesti munkára felveszünk. Téli munkalehetőség, szállás biztosítva. Jelentkezés személyesen ÉM. 43. számú Állami Építőipari Vállalat központjában, Budapest XI., Dombóvári út 19. sz. alatt. A kiskunlacházi Kiskun Termelőszövetkezet tagsága az elsők között kezdett hozzá a megyében a gyümölcstelepí­téshez. Három évvel ezelőtt közel a Dunához, jó talaj- és természeti adottságok mellett 100 hold almást , telepítettek. A legújabb agrotechnikai eljá­rások szerint termőkaros rendszerrel telepítették az al­mást, s ennek megfelelően gondozzák. A telepítés gyümölcse sok­kal hamarabb „beérett”, mint ahogyan arra a termelőszövet­kezet vezetői és tagjai számí­tottak. Az idei termelési ter­vükben még nem terveztek bevételt az almásból. A jó gondozás eredményeként azonban jó termést adott. Mintegy 550—600 mázsa al­mát takarítottak be — terven felül. A szép termésért mint­egy negyedmillió forintot kap­tak. A jó gondozásra jellemző, hogy a termés legnagyobb ré­sze exportra került. A MÉK és a HUNGAROFRUCT szak­emberei segítséget nyújtottak a szövetkezetnek: szakmai ta­nácsot adtak, hogyan kell cso­magolni a kényes gyümölcsöt. Jövőre tehát, amikor már na­gyobb termésre számíthatnak, megfelelő gyakorlattal, szak­értelemmel rendelkeznek majd a szövetkezet tagjai, a csomagolásban és a szállítás­ban is. Telepítési hónap a megyében Hagyománnyá vált már a megyében, hogy ősszel és ta­vasszal gyümölcs- és szőlőtelepítési hónapot szerveznek a já­rási és a községi tanácsok. A telepítési hónap időszaka alatt a szövetkezeti gazdaságok legfontosabb feladatuknak tartják a telepítést terv teljesítését. Most ősszel novemberben lesz a telepítési hónap. Ez idő alatt 1412 hold gyümölcsöst és 480 hold szőlőt telepítenek a megye szövetkezeti gazdaságai. A telepítéshez a szükséges elő­készületeket megtették. A legtöbb szövetkezeti gazdaságban elegyengették, megforgatták a talajt, s a szükséges csemeték, oltványok is megfelelő mennyiségben rendelkezésre állnak. A szövetkezeti tagság munkáján múlik tehát a siker. A telepítési hónap ünnepélyes megnyitására október 23-án a szentmártonkátai Kossuth Termelőszövetkezetben kerül sor. Prezenszki Gábor a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője tartja a megnyitó beszédet, majd a megye termelő­szövetkezeti vezetői gyakorlati bemutatón vesznek részt. kell a talajerőpótlásról gon- r doskodni. Terjed az öntözés is, j amely szintén megkívánja a j szervestragya használatát. A műtrágya egyedül nem oldja meg a problémát. Az átszervezés és a níégszi- j lárdílás első éveiben érthető j volt, hogy a szövetkezetek ve­zetői nem sokat tudtak törőd­ni a földek termőerejével — a trágyázással. Most már lénye­gében kialakultak a nagyüze- j mi táblák, lehet erre a feladat- j ra is gondolni. Mit lehetne tenni? Termelő- ] szövetkezeteinkben biztosítani j kell a trágya szakszerű keze- lését. Lehetőleg minden tsz- ! ben bízzanak meg trágyames- tért, aki ellenőrzi a napi trá- 1 gya kihordását és gondozza a [ szarvasokat, trágyadombokat. Mégis mit látni sok termelő- szövetkezetben : a trágya a gaz­dasági udvaron szanaszét he­ver, tapossa a jószág, veri az eső és a trágyalé szétfolyik a semmibe. Hát miért? Talán a trágya nem érték? Külföldön, például Finnországban, ahol a trágyát nagyon szakszerűen kezelik, betonmedencékbe gyűjtik, érlelik, locsolják és falevélhulladékkal, tőzeggel keverik, hogy az mindig jó mi­nőségű és tápanyagban gazdag legyen. • A trágyagyűjtő megépítése nem túlságosan drága, házilag is elkészíthető. De mert szö­vetkezeteinkben nem csinál­ják, milliókat dobnak ki az ablakon. Panaszkodnak, hogy alacsony a termésátlag, s nem tudják, hogy miért. Azért, mert nem törődnek a termő­föld javításával, a talajerő pótlásával. Olyan lehetőség­ről már nem is szólok, hogy egy modem nagyüzemi gaz­daság nem lehet meg trágyá­ié szippantó kocsi nélkül. Az istállótrágya felhaszná­lása — több tsz-ben tervsze­rűtlen Nem mindig arra a táblára kerül, amelynek a legjobban volna rá szüksége. Pedig a vetésforgóval egy- időben a trágyázást forgót is ki kellene alakítani. Talán a legfontosabb, hogy a trágya idejében kerüljön a földekre és azt azonnal alászámtsák. Pest megyében van néhány tőzegtelep, s a szövetkezetek vezetői gondolkozhatnának azon, hogy ezt hogyan tudnák célszerűen felhasználni. Az istállótrágyázáson túl zöldtrágyázással is lehet ja­vítani a talaj termőerejét. Érthető, hogy a mai gépesi- tettsegi foson — amisor ké­vés az állat — csak istáiió- tr agy ával nem tudjuk telje­sen biztosítani a szántónná szervesanyag-ellátását. A hi­ány pótlására legjobo a zöldtragya. Erre szinte kor­látlan lenetőség van. Hazánk­ban ritkán érik be két termés, viszont a másodvetés zöldtrá­gyának kitűnően alkalmas. A tsz-ek mégsem élnek ezzel a lehetőséggel. Megyénkben zöldtrágya céljára — évente 2500—3000 hold másodnö­vényt vetnek. Pedig a zöld­trágya mennyiségileg nagy tö­megei ad, és műtrágya kiegé­szítésével pótolja az istálló­trágyát. Különösen öntözéses gazdaságokban előnyös, ahol nagyobb a szervestrágya- igény. A zöldtrágya a talaj vízgazdálkodását megfelelően befolyásolja, a műtrágya egy­idejű használata mellett ki­tűnően pótolja a talaj elvesz­tett táperejét. Szövetkezete­inkben olyan mértékben kell a zöldtrágyázást fokozni, hogy az már a jövő évben 30—35 százalékkal emelkedjen. A műtrágya is javítja a ta­laj termőerejét. 1961-ben Pest megyében egy holdra még 50 kiló Vegyes műtrágya jutott, ebben az évben már 102 kiló. A tervek szerint jövőre 114 kilót kap a megye holdanként. Tehát évről évre javul a mű­trágyaellátás — ami örvende­tes. Elszomorító viszont az, hogy a műtrágya hatékonysá­ga a jelenlegi szakszerűtlen felhasználás miatt csak 60— 70 százalékos. Hány és hány helyen látni a pétisószsákokat a földek végén, amint veri az eső, szívja a nap. A letkési Bástya Tsz-ben pedig még té­len is a szabadban „tárolták" a műtrágyát. Márpedig bel­terjesen gazdálkodni, jó ter­mést elérni csak úgy lehet, ha gondoskodunk a talaj termő­erejének pótlásáról. A talajnak a trágya a zsí- rozója. amely nélkül nem le­het meg. mint ahogyan az em­beri szervezetnek is szüksége van zsírokra és vitaminokra. Szövetkezeteink vezetői le­gyenek azon, hogy megyénk termőföldjei megkapják a szülcséges trágyát, hogy mi­nél jobb erőben nagyobb ter­mést adhassanak. Gáli Sándor vezetők és az adminisztráto­rok pedig nyújtott műszakban birkóznak a szőlővel, musttal, borral. Á szó szoros értelmé­ben a must alól fejtik a bort, annyira szorít a munka. Nem hisszük, hogy talál­nánk jobban felkészült pincét a tápiószeleinél, s itt is alig-alig győzik. Hetven embernek csak az a dolga, hogy átvegye, átadja a termést. Hiába korszerű . vi­szonylag a pince, hiába van aránylag sok gép, erővel még­is alig győzik. Mindenki csu- romvíz az esőtől, de a verí­téktől mindenképpen. Hajnal­tól éjfélig tart az iram. A termelőszövetkezetek és az egyéni termelők járművei egymás hegyén-hátán. Gyak­ran elakadnak a sorok. Ezelőtt hónapokkal még senki sem hitte volna, hogy ilyen nehéz lesz a szüret, bár akkor is jó­nak ígérkezett a termés. Előbb tizenkilencezer hektoli­terre, később huszonegyre, az­után harmincezerre becsülték az államnak eladandó termést a pincészet körzetében, most meg már negyvenezer hekto­litert várnak. Tavaly tizenhét­ezer hektolitert vásároltak fel s a pince kapacitása pedig tizenötezer hektoliter. Harmincezer hektoliternél már leálltak a szerződéskötés­sel. mert azt mondták: any- nyi bor nem, is terem. Ha mégis terem, hát hová teszik? Tápiószelén nem érlelhetnek tizenötezer hektoliternél több bort. Telefonálás, Pestre uta­zás, tárgyalás, figyelmeztetés, hordójavítás, tárolótér növe­lés, megannyi kálvária, amíg egyezség jött létre: kétszer üríthetnek a szüret alatt. Jó-jó, de ki gondolta volna, hogy még így is baj lesz? Mindenki arra biztatta a tsz-eket és az egyéni szőlős­gazdákat, hogy ne siessék el a szüretet. Hadd legyen ne csak több, hanem jobb is az idei bor a tavalyinál. Jobb is lett volna jóval, ha megint nem jön az eső, s így csak egy-két fokkal lett magasabb a cu­korfok. Nagy nyereség persze ez is, hiszen sok ezer hektoli­ternél számít, de most ezt alig említik. Kemény műanyagköpenyes fekete hajú férfi izgágásko- dik. Márpedig neki hordót ad­janak. A sógorasszonyánál van egy. az állam adta köl­csön, s ő azt most lefoglalja. Megyénk területének 40' százaléka homok, negyvenki­lenc százaléka vályogtalaj. Ezen belül sok a futóhomok és a gyenge humuszos homok. Mivel ilyen összetételű földön termel a megye parasztsága, alkalmazkodnunk kell a ki­alakult viszonyokhoz. Tudo­másul kell vennünk, hogy ez a föld adja a kenyeret, a meg­élhetést, ezen a földön épül a házunk, kertjeink, az ottho­nunk. Vajon megbecsüljük, szeretjük-e földjeinket? Törő­dünk-e azzal, hogy a talaj ere­je milyen legyen és az elhasz­nált erőt pótolni tudja? Egyik jeles növénytermesz­tőnk, Kreybig Lajos mondotta: „A termőtalaj él. Szeretete ne szavakban és birtoklásában, hanem okszerű ápolásában, használatában, művelésében és trágyázásában, táplálásá­ban nyilvánuljon meg.” Megyénkben a legnagyobb területet a kenyérgabona fog­lalja el, utána a kukorica kö­vetkezik, majd a kertészet; az ipari növény, a hüvelyes. Az utóbbi évek nagyarányú tele­pítése, öntözése ellenére 1970- ig lényeges változás nem vár­ható a megye vetésszerkezeté­ben. Mindez szükségessé teszi, hogy a talajt ápoljuk, az el­használt erőt pótoljuk, még­pedig szervestrágyával és mű­trágyákkal. A megyei tanács végrehajtó bizottsága nemrégen foglalko­zott a talajvédelemmel és húszéves távlati tervet foga­dott el, amely megszabja a tennivalókat. Leglényegesebb a talajerővédelem, főleg szer- vestrágya-szükségiet kielégíté­se. A helyzet ugyanis me­gyénkben nagyon súlyos. Eb­ben az évben például 213 775 mázsa szervestrágyára lett volna szükség és csak 118 475 mázsát használtak fel, a hiány tehát 95 ezer mázsa. 1970-re sem javul a helyzet, ha a ter­melőszövetkezetekben nem tör­ténik gyökeres fordulat a ta­lajerő-gazdálkodásban. A termőföldeken nem lehet a végsőkig csak termel­ni. és semmit vissza nem adni. Míg a földek egyéni kezelés-, ben voltak, úgyahogy a kis­birtokosok pótoltál: a talajerő- elhasználódást. összegyűjtöt­ték a trágyát és kihordták a földekre. Most már megválto­zott a helyzet. Mindenütt nagyüzem van, s tervszerűen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents