Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-16 / 243. szám

1964. OKTOBER 16. PÉNTEK PEST MEGYEI 3 Ők már egyek a gyárral Megjegyzések a Csepel Autógyár KISZ-vezetőség- és küldöttválasztó taggyűléseiről A Csepel Autógyárban 8238 ember dolgozik és ebből több mint 2000 a fiatal. A KISZ- alapszervézetek taglétszáma: 860. A számok már önmaguk­ban is sejtetnek bizonyos le-, hetőségeket, melyeket ez eset­ben nyugodtan feladatként is említhetünk. A jövő feltételezi a miiitat. Az autógyár most ősszel lesz 15 éves. Az Itt gyártott há- rom-tizennégy tonnás szab­vány és különleges Diesel-te­herkocsik már tizenöt éve róják Európa, Ázsia, Afrika országútjait. Huszonötezer — pontosan ennyi autó gördült ki a csepeli gyár kapuján külföldi országutakra az 1949 őszén elsütött startpisztoly durranása óta, napjainkig. S mennyi itthon?! S mennyi motor a traktorokba, dömpe­rekbe és az Ikarus-autóbu- szokba?! A fiatalok, a kom­munista ifik ott voltak a startnál is. Azóta persze, a gyár vezető értelmiségévé, ki­forrott szakmunkásokká, a gyár törzsgárdájává nőtték ki magukat. Sőt, a gyár párt­tagjainak nagy része is a teg­napi fiatalokból érett kom­munistává. A „kiöregedő” fia­talok helyére mindig, minden évben újak és újak jöttek. Nehéz lenne eldönteni, hogy melyik generációnak volt ne­hezebb a dolga, a pionír mun­kát végző kezdőknék-e, vagy most 1964-ben a gyár becsü­letét, a munkások jogos büsz­keségét stafétabotként átvevő fiataloknak-e? A mostani taggyűlések erre a kettős kérdésre természete­sen nem adtak, mert nem is adhattak választ, de arra, hogyan élnek, dolgoznak és gondolkodnak ma a gyár fia­taljai, hogyan birkóznak a mai feladatokkal, bárki vá­laszt kaphatott, aki a gyűlé­seken megjelent. Tizenöt alap­szervezetben — ennyi műkö­dik a gyárban — tartottak ve­zetőség- és küldöttválasztó taggyűlést az elmúlt hetek­ben. Az érdeklődést mutat­ta: a hiányzók száma egy- egy taggyűlésen mindössze három-négy volt. Ott voltak az alapszervezeti párttitkárok, eljöttek a gyáregység, a mű­hely gazdasági és műszaki ve­zetői. A beszámolók jók és tar­talmasak voltak, mert eltér­tek a sablonoktól. A siker titka: hetekig beszélgettek a titkárok és a vezetőségi ta­gok a KISZ-fiatalokkal és a szervezeten kívüliekkel is. Minden különösebb hurrá­hangulat nélkül történt a tag­számvetés. A teljesítéséért mindent áldoz­ni kell. Mégis, e témánál is a tag­gyűléseken parázs vita ke­letkezett. A hozzászólók jo­gosan a KISZ-vezetők sze­mére vetették, hogy a gyár­ban már közel két év óta „elhunyt” a szakma ifjú mestere mozgalom, s ezt a mulasztást az sem menti, hogy most halottaiból fel­támadva, negyven fővel újra él. Sokan elmondották — hadd tanuljon a gazdasági vezetés is — még eredmé­nyesebb lenne a munkájuk, ha a műszaki feltételeket, az anyagellátottságot min­dig és mindenütt megterem­tenék. Kovács Jutka elmon­dotta, hogy a múft hónap­ban egyszerűen nem kapott elegendő anyagot, gépe és ő ezért jóformán egész hó­napban állt. Szégyellte ma­gát az alacsony teljesít­ményéért, pedig erre más­nak lett volna oka. „igaz, hogy ez — mondotta — ne­kem is kárt jelentett, de gondolom, a népgazdaságnak is kiesést jelent, mert nem vagyok benne biztos, hogy csak egyedül velem történi ez meg.” A beszámolókban súlyá­nak megfelelően szerepelt a KISZ eszmei nevelése, első­sorban a KISZ oktató, ne­velő munkája. Sajnos, mind­össze 200 fiatal vett részt a múlt oktat-si évben a KISZ tanfolyamain. A beszá­molók hangsúlyozták, hogy helyiséghiánnyal küzdenek, és ha bármennyi szakembert is szerveznének be, a kétszáz­nál sokkal többet oktatni szervezetten már nem tud­nának. Viszont — hangoz- i tatták és ez is igaz — bármilyen rendezvény vagy előadás van a gyárban, zöm­mel a fiatalok töltik meg az előadótermeket. Kéthónaiponkjént tartottak alapszervezeti taggyűléseket, klubnapokkal összekötve. Ezek mindenkinek tetszettek, mert érdekesek, színesek, öt­letekben gazdagok voltak. Kü­lönös szeretettel emlegették a szellemi vetélkedőket, és azo­kat a kirándulásokat, ame­lyeket évenként egy-egy alap­szervezet négyazer-ötször is szervez. Szó volt arról is, hogy mind többen járnak kö­zösen színházba, moziba, tán­colni. De — mondották a fel­szólalók — ez kevés. „Telje­sen kiszorultunk a gyár műve­lődési otthonából, ott a pén­zes rendezioényekre „mennek”, sakkozni, rexezni, asztalite­niszt játszani már nem lehet. Klubéletet a műhelyekben élünk és ez édeskevés. Ne hagyja ezt a vezetőség, vere­kedjen értünk.” A beszámolókban, a hozzá­szólásokban is a termeléssel egyenértékű hangsúlyt kapott a fiatalok élete, emberi maga­tartása. Általában azt állapí­tották meg, hogy nagy baj nincs, de azért javítani való mégis majdnem minden alap­szervezetben van. Persze sok­kal több példát mondtak el a KISZ jótékony nevelő hatá­sáról, mint ahogy az életben is több már a jó példa. Józsa József maróson egy időben rajta* ragadt a huligán név, mert flegma voüt az időseb­bekkel, mert hét óra helyett nyolcra járt munkáiba. A KISZ-vezetők beszélgettek ve­le. Nem egy napig — egy évig. Az eredmény nehezen jelent­kezett. A gazdasági vezetők már elálltak mellőle. Órabé­rét csöikkentették, és útlevél- kérelmét is elutasították. De a KISZ még bízott benne és támogatta. A fiú megérezte és megértette a bizalmait. Jó szakmunkás volt akkor is, de ma szorgalmas, becsületes is. Pontosan jár a műhelybe, új­ra Jósika lett a neve. Érdekes volt hallani a tag­gyűlésen,- mindenki milyen büszke a fiatalok becsület­büféjére, amelynek pénztárá­ban több a pénz, mint az el­vitt áru értéke. És hogy a tagság 85 százaléka sportol. A kívülállókkal, elsősorban a négy-hat órát dolgozó fiata­lokkal kapcsolatiban a KISZ nevelőmunká j át senki sem tartotta kielégítőnek. Ok a „senki földjén éltnek” mondo­gatták többen is. Most a taggyűlésieket meg­előző időben hatvan új tagot vettek fel lelik a puttony, mézet ereszt a szőlő a gyári KlSZ-szervezetek. Az érdeklődés ennél persze na­gyobb és ezt a KISZ rendez­vényein, a zsúfolt nézőtéren lehet lemérni, valamin,t kevés kivétellel azon a hatáson, amely a gyárban minden fia­talt elér. A gyári küldöttértekezleten így summázhatják az eredmé­nyeket: a fiataloknak becsü­lete van már a gyárban, mert tudják, mit miért tesznek és azit is, hogyan kell ezt ten­niük. Egyek ők már á gyár­ral, gondjaival, eredményei­vel — a Csepel Autógyár be­csületével. Suha Andor Régi szüretek hangulatát idézik most az inárcsi szőlős- dombok. Tarka asiszionysereg hajladozik a rőt tőkesonok között, vidám puttonyosok in­cselkednek a cserfeskedő lá- nyoíkkal. A táj festői. Varjak kárognak a rozsdásodó diófá­kon. édes mustíllatot hordoz a szellő. Az idén is gazdag a szüret Inárcson — jól fizet a kövi­dinka, a mézes, a saseüa, s az oportó. Csuka János az inár­csi borvidék tudós szakértője irányítja a szüretet. Hol eh­hez, hol ahhoz a munkacsa­pathoz megy, biztatja az asz- szonyokat, csattanós története­ket mesél, a század eleji híres szüretekről. Valamikor ő is azok közé tartozott, akik Inár­cson meghonosították a szőlőt. Neki is része van abban, hogy nevessé vállt a vidék borkultú­rája, s az inárcsi ezerjó ho­vatovább a csemőivel is ver­senyre kelhet. — Kincset ér a napfény — kínálja a szirupédes kövidin- kát a szőlész, aztán elmagya­rázza, hogy a 8—9 órás verő- fény milyen hasznára válik a leendő bornak. — Eléri már a IS—19, sőt a 20 cukorfokot is — mondja - ez aztán maligánban száméivá 11 és fél szesz fok erősségű bort ad. Három holdról szüreteltek le eddig — 85 mázsát. Tehát majdnem 30 mázsát holdan­ként. Van is dolguk a szőlő- szedőknek, szaporán kell, hogy járjon a kezük. Csikós And­rásáé mutatja, nézizáik csak a tőkéket, némelyikről vödör- nyíre való szőlőt is leszed. Csakugyan. Hatalmas fürt sző­lők, méltó díszei a 40—50 éves tőkeaggastyán ifjú vessizeinek. Kucsák István meg Talapka Ferenc puttonyosok pedig nem panaszkodnak, hogy sűrűbben kell fondulmiok. Adamcsik Já­nos, a fogatos pedig, hegy több férjen a dűlőúton álldogáló stráfkocsi dézsájába. meg- megnyomkodja a szőlőt, s hozzá a darazsak duruzsolnak szüreti szimfóniát. Időnként aztán föl-fölcsen- dül a szüretelő asszonyok nő­• Inárcson is (/aadafj « ssürct • Csnhn .Iános történetei • IPrömtoli gondok Telik a puttony (Foto: Gábor) tája is. Három hétig tart a szüret, még több mint 130 holdról kell leszedni a ter­mést, Ennek jó részét szőlő formájában adja el a tsz a borforgalmi vállalatnak, de jut bőven a saját pincébe is. Bent a tsz központjában már préselik a leendő muskotályt, ezerjót és az aranyszínű kövi- dinkát. Súlyán Pál Kivégezték a tápiószecsői rablógyilkost Megírtuk annak idején, hogy Seres Jaws tápiószecsői lakos1 és fiatalkorú társa, be­zörgetett Mészáros József há­zába. Miután beengedték őket, az idős házasipárra támadtak. A 82 éves Mészáros Józsefet bokszerral leütötték, 79 éves fe­leségét pedig megfojtották, Hogy fűtik a modern hasakat ? Az Építőipari Tudományos Egyesület rendezésében ti­zenhat ország tudósai és kutatói háromnapos nemzet­közi konferencián tárgyalták meg a Technika Házában a modern épületek fűtésének és szellőzésének tudományos kérdéseit. Csaknem hetven külföldi és több száz hazai szakember vitatta meg a ta­nácskozáson elhangzott har­minc előadást. A csütörtöki záróülésen dr. Menyhárt József, az egyesü­let épületgépészeti szakosz­tályának vezetője foglalta össze a háromnapos tanács­kozás anyagát. majd mindkettőjüket a ház udvarán levő kútba dobták.. Mészáros József ekkor még élt, halálát vízbefulladás okoz­ta. A tettesek a lakásból 50 forint aprópénzt, egy zsebórát, három zsebkendőt és hét deci pálinkát vitték el. A Pest megyei Bíróság Se­res Jánost különösen kegyet­len módon, nyereségvágyból, több emberen elkövetett em­berölés bűntette miatt halálra ítélte. Az ítéletet a Legfelső Bíróság helybenhagyta. Seres kegyelemért folyamodott, azonban a Népköztársaság Elnöki Tanácsa kegyelmi kér­vényét elutasította. A halálos ítéletet végrehaj­tották. Seres fiatalkorú bűn­társát 10 évi szabadságvesz­téssel sújtották. gyűléseken a gy£r KISZ-tagSágának több- ,XXXXXXXXXXXXXXVVXXXXXXXXXV^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXvXXX>X>?XXXXVX>XXXVCS>X>X\XXXXX^XXXXX^X'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXN\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>XXXXX' íége 40 ifjúsági brigádba Puccs az önjelöltnek VIII. ■/. —— tömörülve végzi munkáját. 4 Ebből már 15 brigád elnyer- 'j te a megtisztelő ifjúsági szó- ^ cialista brigád címet. Most ^ a többi huszonöt is ezért ^ küzd. á A KISZ-tagság munkáját, ^ különösen a kongresszusi vál- | falasokat a beszámolók pre~ í Október 16-án, a késő dél- cízen, forint-teljesítményben / u^ni órákban Horthy enge- is értékelték. A sókból csak / ^glyt j^r Veesenmayertöl, egy példát: _ < hogy átmehessen elhagyott Hertlmg Ferenc, a Szer- ^ palotájába, néhány dolgát számgyár alapszervezeti tit- £ összecsomagolni, mielőtt vég- kara elmondotta, a nyáron a ^ jeg elhagyja az országot. Az gyárvezetés keressel fordult z engedélyt megkapja. Szobái­hozzájuk. Hirtelen nehez /. j3an SS-ek, ágyában htíyzet adódott, meglehetősen z gg^jjrástól, ruhástól alszik rövid idő alatt kellett egy uj / egy. gS-altíszt, amikor a für- gyártmanyhoz a .«erszamokat 4 előszobába nyit be, hogy ki­elkészíteni, meg hozza 86 te- ^ hozza fogkeféjét, más tér­téiben. A vezetőség megbe- z gyaj^ a kádból csupasz né­szélte a fiatalokkal a kérést, z met katona üvölt rá csukja a KISZ-isták vállaltak es í be az ajtót. Horthynák vár- augusztus 30-ra tfhat yx- / nja kell, míg végre bejut szonylag nagyon rövid hatar- /_ fürdőszobájába. Közben mit időre — teljesítettek a vall - j goncj0i magában, mit nem a lást. Megemlítette Rovni ^szövetségi magatartásról, ván ifjúsági es szocialista z nem tudni. Soha senkinek brigádját, akik az egyébként z nem SZ(yt róia jjg hogy gon- is jó munkában példát mutat- z ^olt — az több, mint bíz­tak. j tos Arról majd minden tag- £ gyűlésen beszámoltak, hogy í a KISZ-isták a szó abszolút í értelmében avantgardistái a j termelésnek, a tervek teljesí- £ A kormányzó lemondási tésének, nem riadoznak egy ^ nyilatkozatát — Rahn német kis „durchmarstól” ha a í nagykövet fogalmazta meg gyár, a közösség érdeke így f ... Szálast többoldalas lemon- kívánja. Nagyon egyszerűen, f dási nyilatkozatot készített a sallangmentesen beszéltek és •; kormányzó számára, amely- érezni lehetett, hogy magá- nek aláírását Lakatos eleve tói értetődő, természetes do- ^ reménytelennek minősítette, log lett számukra: a tervi A német nagykövetségen le­Záróakkord a fürdőszobában © zajlott vitában — ahol Laka­tos és Szálasi „segédei”, Ke­mény, Rajniss és Beregffy huzakodtak — elsőnek Rahn vesztette el nyugalmát. Kije­lentette, azonnal „írjanak meg valamit”. És Lakatossal ket­tesben meg is fogalmazták a nyilatkozatot, amelyet Vee- senmayer és Lakatos visz át a kormányzói palotába, s ott végre a fürdőszobában meg­találják Horthyt. Ott, a für­dőkád és az illemhely között írja alá a lemondási nyilat­kozatot Horthy. „A magyar törvényho­zás két háza Nagyméltósá­gú Elnökéhez! A magyar országgyűlés­nek kormányzói üdvözlete­met! A magyar történelem sú­lyos és nehéz órájában ezennel kinyilatkoztatom azt az elhatározásomat, hogy a hadvezetés eredmé­nyes folytatása és a nem­zet belső egysége és ösz- szefogása érdekében kor­mányzói tisztemről lemon­dok és a kormányzói ha­talommal kapcsolatos min­den törvényes jogomról. Egyidejűleg Szálasi Fe­rencet a nemzeti összefo­gás kormányának megala­kításával megbízom.” Horthy, alighogy visszatért a Hatvany-palotába, s elren­dezte holmijait, , a rádióból már értesülhetett is nyilatko­zatáról, majd meghallgathatta a nyilasok épületes nyilatko­zatainak egyikét, amelyben többek között ez állt: ,.Ezeréves történelmünk súlyos és válságos, komor és ünnepélyes órájában fordulunk a magyar nép­hez és a reánk kényszerí- tetr létharc (sic!) elenged­hetetlen követelményeinek teljes tésére szólítjuk csa­tasorba. Nagylelkű és nemes ma­gyar büszkeséggel hordoz­zuk a jövőben a magyar— német sorsközösség gondo­latát: az ő sebeik a mi se­beink, az ő halottaik a mi halottaink, az ő harcuk a mi harcunk és az ő győzel­mük a mi győzelmünk.” Horthy tisztában volt azzal, hogy a játszmát befejezte. Élt a Hitler ígérte fejedelmi el­látással, s sürgősen elutazott Németországba. Emlékiratai­ban azonban igyekezett — ki tudja, immár hányadszor — tisztára mosni magát. Többek között ezt írja szerepéről: „Akaratunk ellenére kényszerítettek bele ben­nünket, méghozzá olyan há­borúba, amely Hitler ter­jeszkedési törekvései érde­kében folyt. Az orosz há­borúban részvételünkkel csak annyiban követtünk közös célt Németországgal, hogy mi is a kommuniz­mus ellen küzdöttünk, de nekünk semmi területi igé­nyünk nem volt. Előre lát­tuk, hogy háborús támoga­tásunkért hálára nem szá­míthatunk — nem is szól­va arról a hárommilliárd pengőről, amellyel hadi­szállításainkért Németor­szág végleg adós maradt.” A kormányzó úr huszonöt esztendő alatt sokszor hazu­dott. De ekkora cinizmussal, a nyilvánvaló tények ekkora el­ferdítésével ... „Előre láttuk” — hát ak­kor? Miért kellett mégis sze­kértolónak odaszegődni? Miért kellett olyan szállítmányo­kat útnak indítani Német­országba, amelyekért nyil­vánvaló volt, hogy egy fil­lért sem fizetnek? Horthy nem tett fel magának ké­nyelmetlen kérdéseket, s a történelem által feltett kér­désekre még emlékirataiban sem válaszolt... Mert nyu­gati pártfogói megmentet­ték attól, hogy a magyar nép bírósága előtt adjon számot cselekedeteiről! dél­pa­1944. október 17-én előtt a miniszterelnöki lotában felsorakozik az új „magyar királyi kormány” az önjelölttel, Szálasi Fe­renccel az élen. Leteszik az esküt. Az eskütétel után a mámorosán boldog nyilasok összeölelkeznek. Mégis sike­rült. Megcsinálták nekik a puccsot, amit olyan na­gyon nem is kellett csinál­ni, hiszen Horthyék tehetet­lenkedése megnyitotta az utat a söpredék előtt. Az eskütétel után alig egy órával máris miniszter- tanácsra ülnek össze a nyi­las vezérek. Mi más lenne az első dolguk, mint a szö­vetségi hűség kinyilatkozta­tása, nem szavakban, az a németeknek kevés, hanem — tettekben. Ezért úgy hatá­roznak, hogy kétszázmillió pengőről háromszázra emelik fel a németeknek fizetett ha­vi „hadikiadási visszatérí­tést”. azaz százmillió pen­gővel többet fizetnek azért, hogy — a németek megszál­ló csapatokat tartanak Ma­gyarországon! A nyilas kormányhoz illő cselekedet... Az első külföldi hatalom, amely elismerte a Szálasi- kormányt — a Vatikán volt.„ Kezdetét vette a magyar történelem legsötétebb idő­szaka, a legsötétebb éjszaka, amit csak a magyar nép tör­ténelme során átélt, de olyan éjszaka, amelynek egén ak­kor már mind nagyobb fény­nyel közeledett Keletről a Vörös Nap ... (Vége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents