Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-13 / 240. szám

1984. OKTÓBER 13, KEDD PEST HEG VEI yíírfop a Iféfef ért a kairói A résztvevők közös nyilatkozatot fogadtak el A vasárnapra virradó éjjel Kairóban véget ért az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek második ér­tekezlete. A záróülésen „A béke és a nemzetközi együtt­működés programja” néven közös nyilatkozatot fogadtak eL Az aláírási aktus után az elnök bejelentette, hogy fel­kérteik Nasszert, az Egyesült Arab Köztársaság elnökét: juttassa el a nyilatkozat szövegét az ENSZ főtitká­rához és a világszervezet valameny- nyi tagállamához. Tito jugosz­láv elnök javaslatára a nyilat­kozatot megküldik az ENSZ- iközgyűlés novemberben meg­nyíló 19. ülésszakának is. Ben Bella algériai elnök javasla­tára az értekezlet határozatot fogadott el, amelyben támogatásáról és szolida­ritásáról biztosítja az af­rikai egységszervezetet. A 9500 szavas nyilatkozat hangoztatja, hogy a békés egy­más mellett élés mindaddig nem valósítható meg teljes mértékben, amíg nem számol­ták fel az imperializmust, a Ikolonializmust és a neokolo- nializmust. Minden vitás kérdést bé­kés eszközökkel kell meg­oldani, az ENSZ alapokmányában le­fektetett alapél veknek megfe­lelően. tartózkodni kell a fe­nyegetéstől vagy az erőszak alkalmazásától elsősorban azokban a kérdésekben, amely az egyes államok területi sért­hetetlenségére és politikai függetlenségére vonatkoznak. Befejező részében a nyilat­kozat hangoztatja, hogy a világ minden nemze­tének az ENSZ tagjává kell válnia. A még gyarmati uralom alatt élő országoknak haladéktala­nul függetlenséget kell adni, hogy elfoglalhassák méltó he­lyüket a nemzetek közössé­gében. Az el nem kötelezett orszá­gok állam- és kormányfőinek közös nyilatkozata végül han­goztatja: az ENSZ szerkezetében változtatásokat kell esz­közölni, hogy megvalósuljon a világ különböző földrajzi tájainak igazságos képviselete a világ­szervezet szervein belül. Arezzo—Hannover— Vác Két neves kórus váci tapasztalatcseréje ÚJRA TRAKTORON — Jó lesz akkor a Bugyi Gépállomás? — Más nincs? — A monori van még, de a Bugyi Gépáliomáson jobban keli az ember. — Jó, akkor elmegyek oda. A párbeszéd a Gépállomá­sok Pest megyei Igazgatósá­gának egyik szobájában hang­zott el. Molnár Béla, a Fővá­rosi Gázkészülékeket Gyártó Vállalat lakatosa még sok egyéb után érdeklődött Woik Károly személyzeti vezetőtől. Hangjában némi izgalommal kérdezte, kinél jelentkezzen, mit vigyen magával, két mű­szakban dolgozik-e majd, kap­hat-e egyedül egy gépet? Woik Károly kimerítő vála­szokat adott. Aznap délelőtt már húsz ipari szakembert irányított Budapestről a me­gyei gépállomásokra, ahol most nagy szükség van a. se­gítségre. Molnár Béla már gyerekko­rában gépállomásra került. Egészen fiatalon tanulta a traktort vezetni, ismerkedett a gépekkel a Gulácsi Gépállo­máson. 1956-ban elvégezte a traktoros-gépész iskolát, majd két évig ült traktoron. — Amikor megnősültem, a család Pesthez kötött, így ke­rültem ide lakatosnak — em­lékszik vissza Molnár Béla, a 27 éves fiatalember. — De ha szükség van rám, bármikor szívesen megyek vissza a mezőgazdaságba dol­gozni. A két énekkar először múlt évben találkozott az arezzói fesztiválon. Egyik a Dunaka­nyar mellől érkezett, egy har­mincezer lakosú kisvárosból. A másik az NSZK szívéből, félmilliós ipari centrumból. A zene és ének közös nyelv. Ha­mar megtalálták az azonos té­mát s még elválás előtt felve­tődött egy újabb találkozás gondolata. 1964 októberében erre is sor került. A váci Madách Imre Művelődési Otthon és a Vox Humana Kórus vendége­ként hatalmas társasgépko­csin érkezett a 44 tagú han­noveri együttes pénteken dél­után Vácra. Willi Trader kar­nagy vezetésével kisebb kül­döttség tisztelgett a városi ta­nács vezetőinél s az esti órákban már közös próbát tar­tottak. Szombaton a Dunakanyar nevezetes helyeire látogatt el a kékesszürke autóbusz. Meg­tekintették Visegrádot, a Po­kol-szigeten ebédeltek, majd Váccal ismerkedtek. Este tapasztalatcserével egybekötött nyilvános bemu­tató hangversenyt rendeztek a Lenin úti művelődési ház nagytermében. Minden jegy elkelt a ritka zenei csemegé­re. A nézőtéren helyet fog­laltak a Fest megyei Pártbi­zottság, a megyei és városi ta­nács képviselői is. Kétórás műsor keretében a hannoveri, majd a váci kórus lépett színpadra. A Nieder- sächsischer Singkeris tiszta intonálása, csiszolt énekművé­szete meglepően hatott. Ott­honosak a madrigál stílusban, bravúros technikával, eredeti nyelveken (angol, francia, la­„A dal szép, a dal örök“ Bihari János emlékiinnepség Abonyban tin), nagy lelkesedéssel mu­tatták be kórusműveiket. A Vox Humana különösen Ko- i dály-számaival aratott nagy I tapsot. A műsor második felé- ! ben a két kórus együttes szá- [ mait vezényelte felváltva Wil- I li Trader és Makiári József. j Vasárnap — néhány váci kó- j rustag társaságában — a Du- S nántúlra utaztak a messziről érkezett vendégek. Megille- tődve léptek be a martonvásá- ri Beethoven Múzeum termei­be. majd Székesfehérvár, Ti­hany. Veszprém és Csopak volt útjuk további célja. Hétfőn a főváros megtekin­tése volt műsoron. Egész nap ismerkedtek Budapesttel s lá­togatást tettek a Pesterzsébeti Vasas Kultúrotthonban is. Es­te a Zeneakadémia pódiumán hallhatta a budapesti közön­ség a két kórust, az Országos Filharmónia által rendezett, közös hangversenyen. Ezt kö­vetően elbúcsúztak vendéglá­tóiktól és sok kedves emlék­kel gazdagabban tértek vissza hazájukba. Papp Rezső pd zenekarok az ország legkü­lönbözőbb megyéiből zarándo­koltak el Ahányba, hogy mű­sorukkal leróják tiszteletüket Bihari János emlékének. A kö­zönség nagy tetszéssel fogadta Heves, Kunhegyes, Vásárosna- mény, Győr, valamint Kiskun- lacháza, Cegléd, Nagykörös és Abony népi zenekarának mű­sorát. Különösen nagy sikert arattak, amikor együtt adták elő Bihari János két híres da­lát. Ezúttal másodízben történt, hogy a földművesszövetkezeti mozdalom ilyen formában em­lékezett meg a népi muzsika híres szerzőiről és előadóiról. Az elmúlt esztendőben Balas­sagyarmat volt a színhelye an­nak a fesztiválnak, amely Ró- zsavölgyi Márk emlékét idézte. Nyolc betörés után elfogták A ceglédi rendőrkapitány­ság hónapok óta nyomozott valaki vagy valakik után, akik több lopást, illetve betö­réses lopást követtek el. A napokban aztán kiderült, hogy az ismeretlen valójában egy ember, akit Molnár Ist­vánnak hívnak, 26 éves, alkal­mi munkás, büntetett előéletű és Jászteleken lakik. Molnárt, aki az utóbbi időben nyolc betörést követett el — közé­jük tartozott a piac téri tsz- árudák augusztus 23-i feltöré­se és a népbolt-betörés szep­tember 7-én, — előzetes le­tartóztatásba helyezték. nagyképűnek gondoljanak. Nem akarok nagy szavakat' használni. De az biztos, hogy aki már egyszer belekóstolt a mezőgazdaságba, az egy életre megszerette -a mezőt és bent gyárban, az olajos vasak és gé­pek közt is megcsapja orrát néha a mezők illata. így va­gyok ezzel én is valahogy. Es ilyenkor valami nyugtalanság fog el. Most is már izgatottan, türelmetlenül várom a holnap reggelt, hogy indulhassak. Megérti a csodálkozó pillan­tást, a hangtalan kérdést Le­hajtja fejét, izmos ujjait gyöm- ködi, kicsit zavartan pislog, amikor újra fölnéz: — Nos, igen? Igaz is. Miért nem élek hát vidéken? A kis fiam — még csak megszokna, meg is szeretné a falut De íköt az iskola. Technikumba járok, • | esti tagozaton. Épületgépésze- i tibe. Mert a gépeket is leg- j alább annyira szeretem, mint a földet. S tudni szeretnék ró­luk sokat, nagyon sokat. Ahogy a gépekről, a tanu­lásról beszél, élénk fekete sze­mében megint valami láng lo­bog. Csakúgy, mint az imént, j amikor a földről beszélt, a me­zők illatáról, ami gyakran ; megcsapja az orrát a műhely­ben, a gépek között Vonák Kata Gyűjtik a sarjúszénát (Foto: Gábor) A nyáron is voltam Vecsésen. Kaptam egy kombájnt. Igaz, sok baj volt vele... És meséli, hogy rossz volt az elektromos berendezés, so­kat vesződött a ledőlt búzá­val, kevés volt az ember is. — Igen, meg is mondtam; oda adják a gépet olyannak, aki nem ért hozzá eléggé! Ahelyett, hogy tovább taníta­nák, azt tartják sok helyen, „majd belejön”. Az igaz, hogy belejön, de addig tönkre is te­szi a gépet. Molnár Béla azt tartja, iga­zi jó gépész, szakember csak az lehet, aki lelkiismeretes, aki úgy kezeli a gépet, mint­ha sajátja volna. A fiatalember sokat látott, hallott, tapasztalt a nyáron, a vecsési földeken. Nem felej­tette el még azt sem, hogy egyesek milyen elképzelések­kel mentek a mezőgazdaságba dolgozni. — Éppen egyszerre érkez­tünk egy másik fiatalember­rel, aki sehogysem volt kibé­külve a kezdeti bajokkal. Mondták is neki, nem üdülni jött fiatal barátom, hanem a mezőgazdaságba, ahol nincs mindenhez kiszolgáló, ahol mindent meg kell csinálni. Én azt mondtam, nekem csak te­rületet adjanak, meg gépet, a többit bízzák rám. Most is úgy lesz majd — mondja és szemében lelkese­dés lobog. Olyan ember lelke­sedése, aki nemcsak hogy is­^ Puccs az önjelöltnek V. Egy proklamáció, semmi más © ból, még többet is kell mon­dania: „Szomorúan kell megál­lapítanom, hogy a Német Birodalom a szövetségi hű­séget a maga részéről ve­lünk szemben már régen megszegte.” Horthy, a maga igazolására, itt felsorolja, mi mindent cse­lekedtek a németek, közben elejt egy megjegyzést, hogy az ország német megszállásakor őt „visszatartották”, a‘ Führer főhadiszállásán, s hogy ő „til­takozott” a német megszállás ellen. Horthy még most, eb­ben a történelmi pillanatban sem tudott őszinte lenni. Kép­telen volt arra, hogy a nemzet­re s ne a maga igazolására gondoljon. Ezért sorakoztatja fel azokat a példákat, amelyek őt igazolják — Bakay Szilárd altábornagy elhurcolása, a kor­mány ellen uszító röpcédulák, amit német repülőgépek szór­tak szét stb. — s hallgat azok­ról a példákról, amelyek ar­ról beszélnek, hogyan árusí­tották ki a nemzet fiait és ja­vait Hitlernek. Pedig ha való­ban a nemzet bizalmát szeret­né megkapni — és támogatá­sát — akkor őszintén kellene beszélnie. Horthynak azonban még ez sem volt elég. Prokla- mációjában egész egyszerűen letagadta az aláírt fegyver­szünetet! „Elhatároztam, hogy a magyar nemzet becsületét megőrzőm a volt szövet­ségessel szemben is, ami­dőn az a kilátásba helye­zett megfelelő katonai se­gítség helyett a magyar nemzetet a legnagyobb kin­csétől, szabadságától, füg­getlenségétől akarja végleg megfosztani. Ezért !közöl­tem a Német Birodalom itteni képviselőjével, hogy ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk, s velük szemben minden el­lenségeskedést beszünte­tünk.” Horthy a négy nfipja megkö­tött, aláírt fegyverszünetről úgy beszél, mint amit majd csak most kér! Mennyivel más lett volna a helyzet, ha azt ad­ja a nemzet tudtára: megkötöt­te a fegyverszünetet! Még így is, kellő előkészítés nélkül is, más lett volna a nemzet reagá­lása! Horthy még itt, e való­ban nemzeti sorsfordulónak nevezhető pillanatban sem tu­dott bízni a nemzetben, de nem bízott még közvetlen kör­nyezetében sem, hiszen család­ja tagjain kívül egy-két ked­venc tudta csak, hogy a fegy­verszünetet — megkötötték. Ezt az egyet — pont ezt! — olyannyira sikerült eltitkolnia, hogy — még a németek sem tudták... A proklamáció e mondattal fejeződik be: „Minden becsületesen gondolkodó magyar embert pedig felhívok, hogy köves­sen a magyarság megmen­tésének áldozatos útján.“ A nemzet „megmentésének” útja — ahogy a későbbiekben látni fogjuk — a német nagy- követségre vezetett... © Horthy proklamációját egy hadiparanccsal is megtoldotta, amelyet szintén felolvastak a rádióban, akárcsak a prokla- mációt, ezt is több ízben, mindaddig, míg a németek puskalövés nélkül el nem fog­lalják a stúdió épületét, s rö­vid idő múlva már egészen másfajta nyilatkozatok kelnek útra az éterben. Aki e nyilatkozatokat Írat­ja, illetve teszi, most még az SS védelme alatt kuksol, s a későbbiekben, a népbíróság előtt ezt vallja róla: „Egyedül voltam a la­kásban, vártam tehát a fej­leményeket. Alig vártam, hogy jöjjön már valaki, akitől megtudjam a rész­leteket, aki elmondja, hogy mi történt tulajdonkép­pen.” \ A vallomást Szálast Ferenc tette. A nemzetvezető testvér, aki ezekben az órákban, 1944. október 15-e délutánján re­megve leste mikor szólnak már neki, megcsinálták a puccsot, itt az idő, vegye át a hatalmat. Nem kellett sokáig várnia az önjelöltnek. A né­metek azonnal akcióba léptek. (Következik: NEHÉZ IDŐK JÖNNEK) „A dal szép, a dal örök” — e jelmondat jegyében rendez­te meg a Pest megyei MÉ­SZÖV, a KPVDSZ megyei bi­zottsága és a földművesszövet­kezetek járási központja Abonyban Bihari János zene­zenes zerző-prímás születése 200. jubileumának ünnepsége­it. A rendező megye meghívá­sára a csehszlovákiai Duna- szerdaheiyről négytagú kül­döttség képviselte Bihari Já­nos szülőfaluját, Ncgyabonyt. A küldöttség tagjai elmondták, hogy ök első ízben szeptem­berben rendeztek hasonló ün­nepséget népi zenekarok feszti­válja formájában s ezentúl évente megrendezik ezt a fesz­tivált, amelyre már most meg­hívták az abonyi Gndi-Farkas zenekart. A földmű vessző vetkezeti né­meri a mezőgazdaságot és a gépet, de szereti is és tudja, mire vállalkozik. — Nem várok én szerelőkre sose, ahogy észreveszem, vala­mi baj van, legyen az kicsi vagy nagy — rögtön leállók a j géppel és magam javítom j meg. Jövőre is Vecsésre me­gyek a nyáron. Nem mindegy, hogyan fogadják az embert. Szeretné, ha külön gépet kapna. Égy munkatársa szólt neki, nem vinné-e el magával őt is vidékre. Ö még nem volt, egyedül nincs is kedve, de ve­le szívesen lemenne az ősszel, j — Én sem bánnám. Kemény j legény. Meg aztán kettőnek í mégiscsak más. Bár igaz, hogy én kinn maradok egészen ad- dig, amíg szükség lesz rám, amíg nem végzünk teljesen. A hideget, a sarat, a kora hajnali csípős fagyokat, zúz- marás reggeleket ő már ismeri. Nem fél tőle. Pedig tudja, hogy nem gyerekjáték. Mégis vállal­ja. Vajon miért? Csak az anya­giak serkentik, lelkesítik erre a vállalkozásra ezt a fiatalem­bert? A „gyanúsítás” nem lepi meg. Bátran, őszintén mondja: — Igen, részben az is, de van még azon kívül valami más. Hogy mondjam? — Ráncolja homlokát, töpreng, keresi a szavakat: — Nem tudnám pontosan megmagyarázni. Azt meg nem szeretném, hogy tán sodródott bele, de en­nek keretében sem voltaik hatalmi céljaink, és senki­től sem akartunk elvenni egy négyzetméternyi terü­letet sem.” Horthy nem rest, ha ma­gyarázatokat kell kitalálni. Magyarázatokat — a nyugati hatalmaknak. Mert nekik szólt ez az átlátszó magyarázkodás: csakis „geográfiai helyzetünk” sodort bele a háborúba... Nem az uralkodó osztályok ha­talomvágya, nem a két fasiz­mus közötti teljes nézetazonos­ság, nem a koncokban való re­ménykedés, hanem a geográfiai helyzet... © „Ma már minden józanul gondolkodó előtt kétség­telen, hogy a Német Biro­dalom ezt a háborút elvesz­tette. A hazájuk sorsáért fe­lelős kormányzatok le kell, hogy vonják enneifc követ­kezményeit, mert amint ezt a nagy államférfi, Bismarck mondotta: egy né<p sem ál­dozhatja fel magát a szö­vetséghűség oltárán Az igazság kicsúszott a kor­mányzó száján is. A tényeket már 6 sem tudta nem tudomá­sul venni. A háború elveszett. És hogy mentse, ami menthe­tő, már mint a maga hataltná­Október 15-e, délután egy ióra tíz perc. Az emberek ebéd­jük mellett ülnek, a katonák a lövészárkokban sunynak, a í nyilasok főhadiszállásán lázas forgalom. A koronatanács urai i csevegnek, várják vissza a kor­mányzót, aki néhány szobával i odébb Ralin nagykövet ékes iszavait hallgatja. A rádióbe- i mondó felolvassa az első mon- i da tot: „Amióta a nemzet akara- : ta az ország élére állítatott, a magyar külpolitika leg- \ fontosabb célkitűzése volt a trianoni békeszerződés igaz- : ságtalanságainak legalább : részbeni megszüntetése a | békés úton elérni kívánt revízió által.” \ így hangzott a kormányzó | proklamációjának első monda­tta. Mint oly sok más megnyi- ! latkozása, ez is hamis, s ha- | zug volt már első mondatában. Horthy éppen azért szövetke- ízett Hitlerrel, azért szolgálta íazt az urat, akit most elhagy- í ni készült, mert tudta, csak­■ is fegyveres revízió léte­j zik. „Magyarország a szövet- \ séges államok elleni hábo­! rúba geográfiai helyzetünk í következtében, a reánk ne­! hezedő német nyomás foly-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents