Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-04 / 207. szám
1964. SZEPTEMBER 4, PÉNTEK PEST HEGYEI kfCMao Tapasztalatok és tanulságok a kertészetekben Termelőszövetkezeteinkben most készítik az előterveket. Október 15-ig minden tsz elkészíti az 1965. gazdasági évre szóló tervét, amelynek alapján meghatározzák a további feladatokat A megye kertészeteiben az idei év tapasztalatai már lényegében rendelkezésünkre állnak. Ismeretes, hogy nyáron a zöldségellátásban bizonyos zavarok mutatkoztak, amelyek — a szállítási, raktározási nehézségek mellett — főleg termelési okokra vezethetők vissza. Megyénkben az 1964-es terv szerint 30 ezer holdon kellett volrut zöldségféléket termelni. A ténylegesen zöldséggel bevetett terület 26 736 hold — négyezer holddal kevesebb, mint 1963-ban volt. A területcsökkenés oka, hogy egyrészt a tavalyi zöldségtúltermelés következtében több tsz jelentősen csökkentette kertészetének területét, másrészt a MÉK mennyiségre szerződött, arra számítva, hogy a tsz-ek kisebb területen is megtermelik majd a szükséges zöldséget. Az elképzelések sajnos nem igazolódtak be. A tsz-ek zöme a kisebb területekről nem tudta biztosítani a több termést, pedig az előirányzat szerint az öntözött területnek is növekedni kellett volna. Ez sem következett be, ami szintén hozzájárult a zöldséghiányhoz. Jelentős szerkezeti változás is történt — korai káposztát, paradicsomot, stb. nem szívesen termeltek a tsz-ek, mert a múlt évben az értékesítésben rossz tapasztalatokra tettek szert. A területcsökkenéssel mégsem lehet megmagyarázni az idei nehézségeket, hiszen a számítások szerint a meglevő területről is biztosítani lehetett volna a megye ellátását. Az alacsony termésátlagok és a gyenge minőségnek több oka — agrotechnikai, időjárási, átvételi, stb. — volt. Őszintén meg kell mondanunk, hogy a vetőmagtermesztés nincs megnyugtató módon megoldva. A termeltető vállalat adja a tsz-nek a vetőmagot, de nem tudja, hogy az milyen, hiszen nem ő termelteti, hanem a Vetőmagtermeltető Vállalat, amely nem érdekelt a felvásárlásban. Pontosabban: a termelőszövetkezetek — többek között — K 42 K törpeparadicsom vetőmagot kaptak, amely — mint ismeretes — úgynevezett zöldtalpas paradicsomtermést hoz. A felvásárló vállalat viszont csak érett paradicsomot vesz át elsőosztályú áruként, a zöldtalpas paradicsomot csak harmadosztályúként, s ezért annak ára igen alacsony. Hasonló volt az idén a helyzet a fejes salátával. A magtermelő olyan salátamagot adott, amelynek termése gyorsan felmagzik. Ha 3—4 nap alatt értékesíteni lehet a fejes salátát, akkor nincs semmi baj. Igen ám, de a felvásárló szervek a szabványok szerint 7—10 dekás salátafejet vehetnek át. S amikor a saláta ezt a nagyságot nem érte ól, a felvásárlók azt a tanácsot adták a kertészeknek, hogy várjanak a szedéssel addig, míg az a szabványt eléri. Erre az időre meg felmagzott a saláta. Mi történt? A MÉK szidta a tsz-t, a termelő a MÉK-et, mert a szabványvárás miatt a felmagzott salá:a a nyakán maradt. A kölcsönös szidalmakból nem lesz áru és a tsz-nek jövedelem. Mi a megoldás? Kapjanak jó minőségű vetőmagot a tsz-ek, vagy pedig az átvételi szabványokat változtassák meg. Ez az állapot, ami az idén volt, tovább nem tartható fenn. A szántóföldi kertészeti növénytermesztésnél az időjárást sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Márpedig megyénkben a primőr zöldárutól eltekintve a zöldség zömét a szabadban termesztik. Az ez évi időjárás egyáltalán nem kedvezett a zöldségtermesztőknek. A tavaszi hideg idő 10 napos késést okozott. A paprika-, paradicsompalánták — különösen a ráckevei járásban — gyengén fejlődtek, az első kötések a hideg éjjelek következtében tönkrementek. Mindezt tetézte, hogy az idén legtöbb jég Pest megyében esett. A jégveréses paradicsom, paprika sem exportra, sem belföldi étkezésre nem alkalmas. A munkaszervezéssel is bajok voltak. Nem mintha a tsz-tagság húzódozna a kertészeti munkától. Sőt, nagyon szívesen csinálja, persze, ha anyagilag érdekelt a termelésben. Bizony az ösztönzőkkel még baj van. A százalékos művelés bevált, a készpénzrészesedés is jó. Csakhogy miből fizessen a tsz, ha áruját, amelyet első osztályúnak termel — az ok most mellékes — harmadosztályúként veszi át a felvásárló? A tsz-eknek is van termelési és bevételi tervük, a felvásárló szervnek is. Mindegyik teljesíteni akarja. Megkezdődik a huzavona. A minősítés körüli ellentétek kör vetkeztében 6ok áru került szabadpiacra a MÉK megkerülésével. A termelőszövetkezetek saját standjukon, vagy a pesti piacokon értékesítették a harmadosztályúnak minősített árut első osztályúként. Jó, jó, így is eljutott a termelőtől a fogyasztóig a zöldség, de azért mégis sokszor hiányzott az állami üzletekből. Jobban össze kellene tehát hangolni a kereskedelem igényeit a termelők érdekeivel, s nem nyáron, a szezon kellős közepén, harem most, a tervezés, a szerződéskötés idején! , Az öntözés is jelentősen befolyásolja a zöldség terméseredményeket. Megyénkben erre az évre 20 ezer hold föld öntözését irányozták elő, ebből 11 762 hold zöldséget. Eddigi számítások szerint mintegy 7000 holdat öntöztek, ebből is csak 4000 hold zöldséget, a többi újburgonya volt. A 20 ezer holdra kiterjedő öntözés- kapacitást a tsz-ek mégis kihasználták: több kukoricát, lucernát és egyéb növényt öntöztek. Miért nem zöldséget? Azért, mert a kertészeti földeket is néha cserélni kell, s a csőkutakat, csőhálózatot nem lehet gyorsan az új kertészeti földekre áttelepíteni, meg költséges is. Ezt azért mondjuk el, mert a tervezésnél a termeltető vállalatoknak, a tsz-eknek ezzel is számolniuk kell. Éppen az idei öntözéses tervben történt szerkezeti eltolódás figyelmeztet erre. Summázva: ezek a tapasztalatok, amelyeket az előterve- zésnél érdemes figyelembe venni. 1965-re zöldségből a fő vetési terv megyei szinten 29 ezer hold és 4200 hold újburgonya. Ebből 13 150 hold a konzervgyári, a többi MÉK és szabadterület. „Ehhez a számhoz — éppen az. idei kedvezőtlen tapasztalatok miatt — ragaszkodunk!" — mondotta Pancso- vai Nándor megyei főkertész. A terület tehát az ideihez képest megyei átlagban háromezer holddal nőtt. Nem kevesebbet, hanem többet kell a tsz-eknek termelniök, mint az idén. Kisebb területen tehát csak az a tsz termelhet, amely biztosítani tudja a jobb agrotechnika alkalmazását, s ezáltal a nagyobb átlagtermést. A tsz-ek számoljanak munkaerejükkel és a kertészetek szerkezetét úgy alakítsák ki, hogy a kertészeti földeket idejében meg tudják művelni. Ahol kevés a munkaerő és nyáron minden munkáskézre a gabona betakarításnál, a kapásnövények ápolásánál van szükség, ott olyan kertészeti növényeket termeljenek, amelyek betakarítási ideje őszre, kukoricatörés utánra jut. Az eddiginél mintegy száz százalékkal nagyobb területen szeretnének a megyében sárgarépát, petrezselymet és zellert termeltetni. Érdemes ezt a zöldségfélét termelni, mert jó ára van, nem romlandó, kevés munkaerőt igényel, mert — például — vegyszerrel is lehet irtani a sárgarépaföldből a gyomot, s a sárgarépából semmi sem megy veszendőbe, mert amit nem tudnak.értékesíteni, az kitűnő takarmány az állatoknak. A tervezésnél ügyeljenek arra is, hogy lehetőleg minden termelőszövetkezet biztosítsa saját faluja szükségletének kielégítését. Legyen falujában standja, vagy a földművesszövetkezeti boltnak adja át zöldáruját eladásra. Hiszen lehetetlen minden kis falut központi 'készletből ellátni. Legyen minden tsz-nek kiskertje, ahol megtermelik a tagságnak szükséges zöldséget. A kertgazdálkodás nincs ellentétben a nagyüzemi termeléssel, sőt kiegészíti azt. Nem arról van szó, hogy sok növényféleséget termeljenek kis területen, hanem arról, hogy a falu szükségletének kielégítését biztosítsák, néhány növényféleséget pedig nagyüzemileg eladásra termeljenek. Ha mindezeknek figyelembevételével készülnek el az elő- tervek, akkor már most megalapozhatjuk a jövő évi jó gazdálkodás rendjét, Gáli Sándor Nagy részvéttel temették el Pór Bertalant Csütörtökön délután a Kerepesi temetőben nagy részvéttel temették el Pór Bertalan kétszeres Kossuth-díjas kiváló művészt, a munkás- mozgalom régi harcosát. Koporsóját a Munkásmozgalmi Pantheonban ravatalozták fel. A ravatalnál a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Köpeczi Béla, a Központi Bizottság osztályvezetője mondott gyászbeszédet. Új folyóirat: a Városépítés Az építészeti szaksajtó szep- temberben új folyóirattal gazdagodik. Hamarosan megjelenik a Városépítés című 32 oldalas folyóirat, amely a várostervezéssel összefüggő regionális fejlesztési, terület- rendezési, egészségügyi, szociográfiai, közgazdasági, valamint más kutatási és tervezési témákban elért eredményekről tájékoztatja olvasóit. Ez a kéthavonként megjelenő folyóirat a hazai városépítészet első fóruma, amely nemzetközi viszonylatban is érdeklődésre tarthat számot, hisz a KGST regionális tervezési és város- rendezési szekció titkárságának székhelye Budapest: A képekkel és rajzokkal gazdagon illusztrált Városépítés első számában több mint tíz tanulmány és cikk jelenik meg. A CSOMAG Krucenáknak népes családja van. Három nagy fiú — amolyan kamaszok —, meg két lány. Krucenákné a ,,háztájit” látja el a konyhában. Sokat pöröl. Kiteszi a szemetet. A lányok mosogatnak. A férj igazgató. Három utcával arrébb dolgozik a Tollfeldolgozó és Értékesítő Vállalat egyik részlegénél. Nehéz munkát végez. Már alig bírja. Negyvenkét éves. Krucenák Mid nevű húga még kislánykorában kiment Ausztráliába. Ott férjhez ment egy farmerhez. Sokat dolgoznak. Két kislányuk van. Mid egy-egy csomagot kért ' Krucenáktól. Gyerekruhát, férfiinget, dpöt. Nehezen élnek. A sógor gürcöl. Krucenáktól mentek a csomagok. Mikor a legidősebb fiú elhelyezkedett, Krucenák vett egy Trabantot. Aztán levelet írt Micinek. Megírta, a narancs ára ugyan lement, meg a kávéé is, de sajnos a gyerekek nőnek, és nincs mit felvenniük. Kéri, küldjön a farmer sógor valami ruhaneműt. Jöttek-mentek a levelek. S egy szép napon Mid gyöngybetűi jelezték — jön a csomag. A család szívrepesve várt. Krucenákné új pongyolát csináltatott és kicserélte a szemétvödröt. A zongorát eladták és vettek egy cimb’almot. S mire a nap vörösen izzott az égen és az emberekről folyt a verejték, a nyár derekán megérkezett a küldemény. Izgatottan bontogatták. Két tábla csokoládé, papucs az asszonynak, ing a férjnek, ruha a gyerekeknek. — Any’a, ez szakadt — bökött a zakóra a nagyobbik fiú. — Ez a ruha a derekamig ér — duzzogott a kisebbik lány, miközben a csokoládét majszolta. — Nem baj, legalább tele lesz a mtrin — vihogott a középső fiú. S Krucenák lesújtó pilUvntásokkal mérte végig a sopánkodó családot. Aztán magához szorította a ruhadarabokat. — Hát visszakaptam végre az ingeimet! — suttogta és arcán furcsa fény ragyogott. Másnap eladta a régi ócskaságokat az ószeresnek. G. J. Egészségtelen nyugtalanság Az egyik gépgyár nemrégen jeligés újsághirdetésben pályázati felhívás útján keresett műszaki osztályvezetőt. Az érdeklődés várakozáson felüli volt. A gyár vezetőit meglepte, hogy 72-ten jelentkeztek egyetlen helyre. Úgy látszik, mégsem’" olyan vészes a mémökhiány — gondolták. Hanem amikor a szűkszavú aspiráló és érdeklődő leveleket olvasták, elcsodálkoztak, milyen kevésben tükröződnek érdemleges műszaki ambíciók. A jelentkezők többségét mindenekelőtt a vezető beosztás és az ezzel járó tisztes javadalmazás vonzotta. A műszaki munka lényege, a gyári termelés jellege keveseket érdekelt. A példa arra mutat, hogy lehetne szó, akár kenyérgyárról, textilüzemről, vagy húsfeldolgozó vállalatról, akkor is akadna jelentkező, aki elhagyná évek óta jól ismert, esetleg merőben más természetű munkahelyét a nagyobb fizetés, és a prémium reményében. Az eset általános érvényű tanulsága valahol itt kezdődik. Szó esik mostanában az egészségtelen, nagy károkat okozó munkásvándorlásról. A műszakiak munkahely-változtatása — noha erről kevesebbet beszélnek — létszámarányukat . tekintve, semmivel sem fusefeb méretű, mint a munkásoké. A megnövekedett műszakifejlesztési feladatokhoz képest viszonylagos mérnök- és technikushiány mutatkozik. Nincs olyan vállalat, tervező- és kutatóintézet, ahol ne panaszkodnának e miatt. A vállalatok között éles versengés folyik a műszakiakért. S e küzdelemben sajnos nem a meglevő erők stabilizálásán, célszerű foglalkoztatásán, megtartásán van a hangsúly, hanem a másutt dolgozók elcsábításán. A tudomány és a technika fejlesztése pedig nem mindenhez értő univerzális szakembereket, hanem elsősorban specialistákat igényel. Egy gyártási probléma új helyen még a kiváló képzettségű mérnöktől is néha több hónapos előtanulmányokat igényel. Ugyanezt a feladatot sokszor közepes képességű, de a helyi viszonyokat és a témát jól ismerő műszaki talán néhány nap alatt elvégzi. A kilépéseknek mégis szinte minden esetben nyílt, vagy burkolt fizetésemelés a „jutalma”. A régen egyhelyben dolgozó, a témát alaposan ismerő mérnök kevesebb fizetéssel kénytelen beérni, mint az új feladatok- lcal éppen ismerkedő társa. A műszakiak csábítása ily módon belső bérfeszültségekhez, egészségtelen nyugtalansághoz és újabb kilépésekhez vezet. A mérnök- és technikushiány pedig nép- gazdasági méretekben csak fokozódik. Sok mérnök és technikus a nagy műszaki konjunktúrában megszédül, elveszti a józan mértéktartást. A hirdetés tanúsága szerint is többen nem a szorgalmas munkával és tanulással, a szakmai specializálódással kívánják életüket megalapozni, hanem a beosztások és jól fizető állások gyors megszerzésével. Egyes műszakiak munkahelyről-munka- helyre vándorolnak 100—200 Eorintos fizetésemelésért. Az is előfordul, hogy „győztesVI DAMAN m äs (MTI Külföldi Képszolgálat) ként” térnek vissza a kiinduló vállalathoz, immár 6—800 forinttal több fizetéssel. A műszakiak gyakori munkahely változtatásáról mégsem szabad elhamarkodottan ítélkezni. Az esetek egy részében a mérnököket alkalmazó vállalatok é6 intézmények is hibásak, mert nem teremtenek alkotó ambíciókat ébresztő' körülményeket, nem adnak lelkesítő, szép feladatokat a fiatal műszakiaknak. Kétségtelenül ez is egyik oka a műszakiak vándorlásának. A legutóbbi felmérés szerint például a kohó- és gépiparban foglalkoztatott több mint tízezer egyetemet és főiskolát végzett dolgozónak 12 százaléka olyan munkát végez, amely a meglévő felsőfokú képzettséget egyáltalán nem igényli. A Központi Statisztikai Hivatal 1963 októberi vizsgálata megállapítja, hogy az ország kutatóintézeteiben a mérnökök 20 százaléka, a technikusok 30 százaléka nem kutató és fejlesztő munkát végez, hanem gazdasági vagy adminisztratív funkciót tölt be. A műszaki dolgozók ké_ pességének jobb kihasználása, a viszonylagos mérnök- és technikushiány enyhítése és a munkaerő-vándorlás csökkentése szorosan összefüggő, nagyon is időszerű feladat. Szervezett intézkedésekkel, társadalmi összefogással, lelkiismeretes káderpolitikával megálljt lehet parancsolni a mérnöki munka üresjáratainak és a műszakiak körében is elharapódzó vándorlásnak. Helyes lenne a műszakiak fizetésének, megállapításánál nemcsak a beosztást, hanem az adott vállalatnál és munkakörben eltöltött évek számát, a helyi gyakorlati ismereteket — a jelenleginél fokozottabban is honorálni. (Az NDK-ban például a közfunkciók korpótlékához hasonlóan, de annál nagyobb mértékben növekszik a műszakiak keresete a konkrét szakmai gyakorlat éveinek arányában.) Az új műszaki státusok, osztályok, intézmények létrehozásánál az illetékeseknek meg kellene szabniok a jelentkező mérnök- és techniikusszükségletek kielégítésének forrását. így elkerülhető lenne, hogy más fontos területről csábítsák el a begyakorlott, jó erőket. Ezt kívánja a szakemberek és a műszaki fejlődés meggyorsításának érdeke egyaránt. Kovács József