Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-26 / 226. szám

1964. SZEPTEMBER 26, SZOMBAT rtai MECltl ^Certop 3 Az átlagtermés minden mázsája búzából: kétszázezer forint Ezért igyekszik a betakarítással és a vetéssel a löki Egyetértés Tsz Szinte kívánni sem lehetne jobb időt a mezőgazdasági munkára. A hét elején bősé­gesen hullott csapadék, a hét közepetáján kisütött a nap. Jó magágyat lehet készíteni a ga­bonaféléknek, a napsütés pe­dig jót tesz a szőlőnek, s gyor­sítja a kukoricák érését. Ra- kusz József elvtárs, a toki Egyetértés Tsz elnöke is ha­tárlátogatásra hív bennünket, amikor a szövetkezet irodájá­ban a mezőgazdasági mun­kált iránt érdeklődünk. Az út először a község mö­gött húzódó domboldalra ve­zet. A délkeleti fekvésű lan­kán húzódnak a szőlők, fenn, a hegytetőn pedig fiatal őszi­barackfák leveleit rezgeti a kora őszi szél. A szövetkezet büszkesége ez a 145 hold őszibarackos. Nagy gonddal telepítették, s nagyon sokat várnak a szö­vetkezet gazdái a következő években ettől az értékes gyü­mölcstől. Az idén már tíz hold termőre fordult. Negy­ven mázsát terveztek, de 200 mázsát szedtek le. Az új tele­pítésű őszibarackfák között már kikelt a zöldtrágyának vetett rozs. A hatalmas tábla körül cementoszlopok feksze­nek. Amint a tsz elnöke el­mondja, a vetés befejezése után elkészítik a kerítést, így óvják a vadak kártételétől. — Most ősszel még 58 hol­dat telepítünk őszibarackból — mondja a tsz-elnök, s tá­volabbra mutat, ahol már mélyen meg is forgatták a föl­det. — Jövőre további negyven holdat ültetünk, s akkor tel­jesítjük is tervünket. Kétszáz­negyvenhárom hold nag'yüze- mfleg mÜvelhétő" ősziátackö- sunk lesz. Ez adja majd a jö­vedelem zömét — folytatja tovább lelkendezve. A domb tetejéről belátni az egész határt. Innét a trakto­rok parányinak tűnnek, de jól látni azt a zöldellő őszi árpa táblát, amelyet még a hónap elején vetettek. — Ügy érezzük, egyetlen esztendőben sem haladt ilyen zökkenőmentesen a munka, mint az idén — folytatja az elnök, miközben lefelé indu­lunk a dombról. Számadatokat sorol: — Százötven hold őszi ár­pánk már kikelt, a 30 hold őszi takarmánykeverék ugyan­csak. A százharmincöt hold rozs, amelyet zöldtrá svának szántunk, szintén zöldell már. Búzavetéstervünk négyszáz­nyolcvan hold, s ebből száz­\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v harminc a földben van. A hét végére háromszáz holdat ve­tünk el, a jövő hét elején to­vábbi száz holdat. A vissza­maradó nyolcvan hold veté­sét is befejezzük október tize­dikéig. Járjuk a határt és a terme­lőszövetkezeti gazdák céltu­datos munkáját látjuk minde­nütt. A Köves-dűlőben egy traktor a vetőgépet húzza, egy pedig a vetés előtt tárcsáz. Itt találkozunk Gyukics Gergely főagronómussal és Kelemen István elnökhelyettessel. Mindketten a vetést ellenőrzik. ÖREG DIÁK A tábla végén elhaladó trak­torosnak odaszól az elnökhe­lyettes: — Ne menjetek gyorsan, vi­gyázzatok a vetésre. A vetőgépen Ványi Tibor ül, akinek nagy becsülete van a szövetkezetben. Évről évre ő veti el a legtöbb gabonát. Tavaly például hatszázhúsz holdat vetett. Az idén sem ad­ja alább. Dicsérik is a termelő- szövetkezet vezetői. Jó mun­káját bizonyítja a közeli őszi- árpa-tábla is. A termelőszövetkezetben nagy gondot fordítanak a ga­bona vetésére. Jól előkészített talajba idejében teszik a ma­got. Gyukics Gergely főagro- nómus huszonnégy esztendeje gazdálkodik ebben-a határban. O a következőket mondja: — A jó gabonatermés fel­tétele nálunk az, hogy októ­ber közepéig elvessünk. Az idei esztendő is ezt bizonyí­totta. Elmondja a tapasztalt szak­ember, hogy tavaly ősszel ter­ven felül vetettek 15 hold bú­zát. Különböző nehézségek mi­att csak november végén ke­rülhetett földbe a mag. A ter­més ezen a területen 40 szá­zalékkal maradt alatta a töb­binek. — Nálunk az átlagtermés minden mázsája kétszázezer forintot jelent — mondja a szövetkezet elnöke. — Nem késlekedhetünk, nem tehetjük kockára a tagok jövedelmét. A nagy igyekezet közben nehézségekkel is meg kell küz- deniök. Akadozik a műtrágya­ellátás. A napokban kaptak hét vagon szuperfoszfátot. — Már felszántottuk a föl­det, ahová ősszel vetünk, de vetés előtt mégis földbe jut­tattuk a műtrágyát — mondja a főagronómus. — A szántás után szórjuk ki, s a vetés előtt tárcsával dolgozzuk a földbe. Többletmunkát jelent ez, de még mindig jobb így, mintha a szántással késlekednénk. Viajon a betakarítás nem akadályozza a vetést? Ezt tudakoltuk a szövetkezeti ve­zetőktől. Rakusz József á ma- gyarázgatás helyett elvezet bennünket az egyik kilencven- holdas kukoricatáblára. — Tegnapelőtt kezdtük meg a szedést ezen a táblán. Szom­batra fejezzük be — mondja. A holdanként mintegy 35— 40 mázsa csöves kukoricát adó táblán a szedőket keressük. Azaz, nem is nagyon kell őket keresni. Elárulja beszélgeté­sük, hogy hol találunk egy-egy csoportot. A szövetkezet veze­tősége egyéni vállalás alapján családi művelésre adta a ku­koricát, így most mindenki a saját termését igyekszik beta­karítani. Sütő Sándor a növényter­mesztésben dolgozik. Egy hold kukoricát vállalt, azt szedi most szomszédjával, Ványi Sándornéval. — Összefogtunk, így hama­rabb rendbetesszük — mond­ja kérdésünkre Sütő Sándor. — Ide gabona kerül, ezzel sietni kell. A családok összefognak, hogy a vetésre kijelölt terü­letről mihamarabb betakarít­sák a kukoricát. F-e segi - tenek a családtagok is. Sütő Sándor parcellájától nem messzire Keményék szedik a szépen fejlett csöveket. Ná­luk az asszony szövetkezeti tag, a férj a MAVAUT-nál gépkocsivezető. — Huszonnégyórázunk a vállalatnál, s amikor kipi­henem magamat, segítek a feleségemnek — mondja Kemény József. — Délre várjuk a vonta­tót, estére be is hordjuk — teszi hozzá az asszony. A vontatókat Kiss László mezőőr irányítja. Nála je­lentkeznek a szövetkezeti ta­gok, hogy kinek mikor kell a vontató. Pontosan, zökkenőmentesen megy a betakarítás. A föl­dekről mázsára viszik a ter­mést, lerakják a szövetke­zet kukoricáját, s ugyanaz a vontató rögtön viszi haza a tagoknak járót. Még egy kérdést teszünk fel a szövetkezet .„.elnöké­nek: — Hogyon biztosítják azt, hogy a háztáji gazdaságok­ból is idejében betakarít­sák a tagok a kukoricát, a szőlőt? — A szüret a jövő hét ele­jén kezdődik, a tagok több­sége a hét közepetáján szedi a szőlőt. A közösben addig­ra javarészt végzünk a ku­korica betakarításával és a vetéssel. Tíz pár lovat biz­tosítunk arra, hogy min­denki idejében betakaríthas­sa háztáji gazdaságából a termést. A határlátogatás után mesz- szemenően egyetértettünk a szövetkezet elnökével abban, hogy a toki Egyetértés Ter­melőszövetkezetben jól halad a betakarítás és a vetés. S ha azzal a népi mondással élünk: „Ki mint vet, úgy arat”, akkor a toki szövet­kezeti gazdák a jó termés érdekében megtették az első lépést. Mihók Sándor SZELLEMI OLIMPIA A TELEVÍZIÓBAN A tokiói olimpiával egy idő­ben öt adásból álló zenei, iro­dalmi rejtvénysorozatot ren­dez a televízió. A „szellemi olimpia" irodalmi rejtvényeit Hegedűs Géza, Devecseri Gá­bor, Karinthy Ferenc, Hárs György, valamint irodalmi életünk más közismert szemé­lyiségei adják majd fel. Az adásokban kiváló előadóművé­szek tolmácsolásában költemé­nyek, sanzonok, vidám anek­doták is elhangzanak. A szellemi olimpia adásait Vitray llamás riporter vezeti. A televízió szellemi olimpiájá­nak első adására október 3-án kerül sor. (MTI) — 35 holdon telepít sző­lőt jövőre a ceglédi Kossuth Termelőszövetkezet. 15 hol­don a talajelőkészítést (for­gatást) már meg is kezdték. * * ★ BEMUTATÓ ELŐTT Rövidesen bemutatják filmszínházaink a Szörnyetegek cí­mű magyarul beszélő, epizódokból álló, olasz filmszatírát. k\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W^ 33-as kilométerkő, 6 óra 5 perc Szeptember 16-án délután Zelei Sándor 34 éves technikus, a Hídépítő Vállalat ócsai ki- rendeltségének építésvezetője, hivatalos ügyekben Öcsa kör­nyékén motorozott. Az útra magával vitte Magony Imré- nét, az építésvezetőség hozzá beosztott dolgozóját. A délután folyamán több vendéglőben szeszesitalt fogyasztottak. * Szeptember 16-án Magony Imre 32 éves törteli lakos, a Hídépítő gépkezelője, délután fél 5-kor befejezve a munkát, hazatért ócsai albérleti szobá­jukba. Látta, hogy felesége nincs otthon, téblábolt egy ideig, aztán evett valamit és hallgatta a rádiót. Hat óra után néhány perccel elkezdett idegeskedni. Elhatározta, jól lehordja az asszonyt, amiért ok nélkül elmaradt. Később a megérkezését várta és kívánta növekvő nyugtalansággal. Fél 11-kor lefeküdt. Fáradt volt, hamar elaludt. ★ Szeptember 17-én a férj szo­morú és tanácstalan. Alacsony, csendes, napszítta férfi, nincs fájdalom az arcán, csak vala­mi mély, csontokba ivódott szomorúság bujkál a szemé­ben, ráncaiban. Harminckét éves, de a mostani lelkiállapot 40 évessé teszi. Gépiesen be­szél, fakó, monoton hangon: — Két kislányunk van. Tíz meg hat évesek. A Duna-Tisza csatorna hídjánál, azt építjük most, én kinn vagyok 7-től fél 5-ig. A feleségem, segéd­munkás, bent dolgozik az iro­dán. Zeleivel — ő a főnök — nem vagyok barátságban, de rosszban sem, tegeződünk. A feleségem csak két hónapja dolgozik, két hónapja, hogy együtt jöttünk Öcsára. Otthon házat akarunk venni, hát na­gyon kell a kereset... Balesetet okoztak a szabálytalanul kanyarodok! Két olyan közlekedési bal­eset történt csütörtökön me­gyénkben, amelyet szabályta­lanul kanyarodók idéztek elő. Délben, Solymár határában, a fiú volt «v hibás... Befejezték a nyomozást a vámosmikolai baleset ügyében (Foto: Gábor) Július elején megírtuk, hogy í Vámosmikola határában, az Ipoly mellett, Szúnyog János 15 éves vámosmikolai lakost megrúgta egy ló, amelyet Dobriczán István lóápoló ve- ! zetett. A szerencsétlen gyerek kórházba szállítása közben : belehalt sérüléseibe. Az ügyben befejezte a nyo- í mozást a Szobi Járási Rend­őrkapitányság. Vizsgálata ! megállapította, hogy Dobri­czán István apaállatgondozó a foglalkozás szabályainak meg- ! szegesével elkövetett, halált ' okozó gondatlan veszélyezte­tés bűntettét kimerítette és ezért az ügyet lezárva átadták a Váci Ügyészségnek. Dobri­czán István — állapította meg a vizsgálat — valóban meg­szegte azokat a biztonsági elő­írásokat, amelyeket lovak gondozása közben be kellett volna tartania, a baleset el­kerülése érdekében. A szeren­csétlenül járt Szúnyog Já­nosnak, aki most fejezte be az általános iskolát és ősszel ipa­ri tanulónak akart menni, semmi köze nem volt a lovak­hoz, hanem egyike volt a lo­vak körül kíváncsiskodó gye­rekeknek. az 1-es számú főúton Garajsz- ki Péter sári lakos tehergép­kocsival nem adta meg az el­sőbbséget az egyenes irány­ban haladó személygépkocsi­nak, balra kanyarodott s ösz- szeütközött vele. A dorogi Maros Fábián vezette sze­mélygépkocsi utasa, Albelker Ferenc megsérült, a János kórházba szállították a men­tők. Az anyagi kár 15 200 fo­rint. Délután Gödöllőn, a Tán­csics Mihály út és az Április 4. utca kereszteződésénél, a gödöllői Flórika Béla, teher­gépkocsival csak „kis ívben” kanyarodott balra, s összeüt­között Hajdú József aszódi motorkerékpárossal, aki szin­tén szabálytalanságot követett, el, mivel a balra kanyarodó járművet balról kívánta meg­előzni. Hajdú József és utasa, a budapesti Papp Antal meg­sérült. a mentők az I. sz. Se­bészeti Klinikára szállították őket. — Zelei, ő Szolnokon lakik, néha elvitt minket a motorján Ceglédre. Meg néha elvitte a feleségemet — én, ugye, kinn dolgoztam a prérin — a mo­torján az italboltba. Én fáradt vagyok este, szórakozni se na­gyon járunk, mert, ugy-e, fá­radt vagyok, meg a házra is kell a pénz. Inkább elbeszél­gettünk, elrádiózgattunk es­ténként. Az italboltba azért el- járogattunk néha. Volt úgy, hogy Zeleá is velünk volt... Meg hát Zelei a főnök, ha hi­vatalos dolog akadt a szom­széd községekben, néha a fe­leségemet is magával vitte a motorján. ★ Szeptember 16-án délután hat óra előtt Zelei Sándor EJ 38—75 rendszámú motorjával az 5-ös műúton haladt. Mö­götte ült Magon iné, s a férfi jól érezte magát;.-biztosan fog­ta a kormányt, élvezte a hű­vösen arcába csapódó levegőt. Szép felesége van otthon, Szol­nokon, még amikor udvarolt neki, néhányszor elvitte moto­rozni. A felesége azóta nem üiit rá a gépre. Sanyi, a kisfia négyéves, neki is lesz motorja, csak nőjön meg mihamarabb! Az életben az egyik jó a mo­tor. Ha az ember ápolja, sze­reti, a gép engedelmességgel meghálálja. ★ Szolnokon sokan ismerik Zelei Sándort, tudják, hogy a technikum után a repü­lőkhöz került műszaki tiszt­nek. Amikor főhadnagyként leszerelt, akkor ment át a hídépítőkhöz. A szolnoki új Tisza-hídnál építésvezető volt. A vállalat vezetői jó szak­embernek tartják. Tudják, az a hír járja róla, hogy iszik. De egy jó szakembernél nem szabad ügyet csinálni az ilyen mendemondákból. Néha goromba a feleségéhez. Ki állítja ezt teljes felelősség­gel? A motorját szereti, olykor bravúroskodik — jó, de egy építésvezető nem dol­gozhat motor nélkül. Ezért amikor ittasan karambolo­zott, a vállalat vezetői le­velet írtak a rendőrségnek. „J[ó szakember, munkaeszkö­ze a motor, kérjük önöket, hogy jogosítványát a bün­tetés lejárta eiőtt adják visz- sza”. ★ Magonyék két kislánya Cegléden lakik a nagyma­mánál. Néhány nappal szep­tember 16-a előtt Magonyné szólt a férjének: — Majd megmondom Zelei elvtársnak, hogy eresszen el Ceglédre. Csak egy napra eresszen, hogy láthassam a gyerekeket. Az éjjel rosz- szat álmodtam, — Te tudod — mondta a férj. A feleség azonban nem kéredzkedett el. ★ A szolnoki rendőrtiszt szin­te kiabálva válaszolt Zelei- nek: — Tudjuk magáról, hogy nagyon jól vezet. De ez még nem elég, ember! Mond­ja, hányszor tartottak már kiselőadást magának? Itt, nénink, a közlekedésnél ma­gát a próbarendőr is isme­ri... Azt akarja, hogy egy életre elvegyük a jogosítvá­nyát? Maga katonatiszt yolt, most felelős beosztásban van, ott a felesége, a fia ... De maga, ha felül a motorra, mindenről elfeledkezik. Iszik, aztán gyerünk!... Figyelje meg, Zelei, maga az ország­úton végzi... Zelei magabiztos: — Még hogy én, százados elvtárs? ★ Szeptember 16-án délután 6 órakor Zelei Sándor, az 5-ös műúton haladva, ér­zéssel, fokozatosan gázt ad a motorjának. Hatvankilomé­teres sebességen felül már kötelező a bukósisak, de Ze­lei nem gondol erre, az erő­södő szelet élvezi. A motor biztosan ül az úton, s két személy súlya meg ,, sern kottyan neki. Csodálatos a száguldás. Szédületes sebességet kap­nak a fák, a kilométerkövek. Az élettelen út, mint gyors sodrású folyó suhan hátra­felé a kerekek alatt. Elől feltűnik egy személy- kocsi. Mint a mágnes, úgy vonzza Zeleit. „Megelőzöm” — ujjong magában és még- j óbban ráadja a gázt. Zelei biztos a dolgában. Egyre közelebb kerül a kocsi. Beéri, kiugrik mögüle, hogy elhúzhasson mellette. És ak­kor megdermed. Késő. A motor iszonyú erővel csattan a szembejövő teher­autónak. Alsónémedi határában, a 33-as kilométerkőnél Zelei szétzúzott fejjel zuhan az országútra. Hat óra múlt öt perccel. ★ Szolnok, közlekedésrendé­szet: — Megmondtuk. De miért voltunk elnézők? Miért nem vontuk be végleg a jogosít­ványát? Budapest, közlekedésrendé­szet: — Asszonyom ... mi is meg­borzadtunk ... A férje leg­alább százzal, száztízzel szá­guldott. Magony Imre gépkezelő: — Mi házat akarunk venni. Most kellene a feleségemet a kórházból hazavinni. Engem az orvosok be sem engedtek... Ha még most visszük haza, a mentő nem kerül pénzbe... •k Magony Imrénét az orvo­sok nem engedték elvinni. Tudták, mindegy már, hol van a halálosan sérült nyo­morék, de vívtak a lehetet­lennel. Tudták, nem lenne jó az asszonynak, ha az or­vostudomány győzne, de fá­sultan, szenvedéllyel, hittel, hivatalból vívtak a lehetet­lennel. A Szabolcs utcai kórház sebészetének orvosai szep­tember 20-án elvesztették a játszmát. Magony Imre gépkezelő két árván maradt kislányá­val néhány fél évvel később költözhet be a házba. Murányi József t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents