Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-20 / 221. szám

^rMMan 1964. SZEPTEMBER 20, VASÁRNAP Dolgozók általános iskolája KATONA ERZSI Kultűrforradalmunk egyik legnagyobb vívmánya, hogy nemcsak az ifjúság előtt tár­ta szélesre a tanulás kapuit, hanem azok előtt az idősebb emberek előtt is, akik a múlt­ban körülményeik miatt nem tanulhattak. Évről évre több ezer felnőtt dolgozó tanul megyénk általános iskoláiban. A tanulás időt és energiát követel, ezért három változa­ta is rendelkezésre áll a ta­nulni vágyó felnőtteknek. Egyik a levelező tagozat. El­sősorban olyan helyen szervei zik, ahol kevesebb a jelent­kező húsz tanulónál. Heti egy délutáni elfoglaltságot jelent, amikor az iskolában konzul­tációs foglalkozást tartanak. Az esti tagozat két válto­zatra oszlik. Az egyik a tíz­hónapos, ami hetenként két délutánt vesz igénybe. Az ed­digi tapasztalatok szerint ez a leginkább bevált forma, de a munkahelyi vezetők húzódoz­nak tőle, mert óhatatlanul termeléskieséssel jár. Foko­zottabb megterhelést jelent a hallgatóknak is, de a tan­anyagot megfelelő szinten így sajátíthatják el leginkább. Különösen azoknak fontos ez, akik középiskolai tanulmá­nyokra készülnek fel. Ezt az oktatási formát ott engedé­lyezik, ahol a hallgatók lét­száma eléri a húsz főt. Az esti tagozat könnyített módja az öthónapos iskolaév. Ezt a formát elsősorban a mezőgazdasági dolgozók to­vábbtanulásának megkönnyí­tésére szervezték. Általában november közepén kezdődnek meg a foglalkozások, s ta­vaszra, mire újra a határba szólítja az idő az embereket, már túl is jutnak a vizsgá­kon. A téli hónapokban azon­ban heti három alkalommal kell részt venniük a tanulók­nak az iskolai foglalkozáso­kon. Megyénkben kisebb-na- gyobb eltéréssel évek óta emelkedő tendenciát mutat a dolgozók általános iskolájá­nak statisztikája. 1962 őszén például közel ötezer, 1963 őszén pedig közel hétezer ember kezdte meg a tanulástj Hasonló létszám ígérke-t zik az idén ife. fontos adatok még nem állnak rendelkezésre, hiszen most folyik a szervezés s ki­véve az öthónapos formát, csak szeptember közepén, szeptember végén kezdődnek meg a foglalkozások A számok tehát minden­esetre pozitív képet mutatnak, mégsem lehetünk egyértelmű­en elégedettek az elért ered­ményekkel. A tízhónapos ok­tatási forma esetében már je­leztük a munkahelyek állás­pontját. A gyárak, üzemek vezetőinek aggodalma a ter­meléskiesés miatt indokolt, mégis azt kell mondanunk, a gyár, a munkahely közvetlen érdeke is a dolgozók tanulá­sa, hiszen hangoztatjuk, s így is van, hogy ma már nagyobb tudást követel az élet. Fejlő­dik a termelés technikája, új gépeket állítunk munkába, magasabb szintű technológiá­val világszínvonalra törek­szünk, tehát az új techniká­hoz nagyobb szaktudású em­berek kellenek. A nagyobb szaktudás alapja azonban a kielégítő általános műveltség, a szélesebb látókör. Az átme­neti termeléskiesés tehát visz- szatérüt Ez a helyes elv vált gyakorlattá például a nagykő­rösi konzervgyárban, ahol a gyár vezetői szorgalmazzák legjobban a tanulást, s éppen a tízhónapos tanfólyamot. Ez a példa azért is fontos, mert sajnos, jó néhány munkahe­lyen, bár a szakszervezetnek hivatalból kötelessége lenne, nem ösztönzik a dolgozókat a nyolc általános iskolai vég­zettség megszerzésére. A termelőszövetkezetek esetében még kritikusabb a helyzet. Évek óta szorgal­mazzák a mezőgazdasági szak- oktatási szervek a tömeges szakmunkásképzést. A nagy­üzemi termelés szakembere­ket kíván, hiszen rövid idő alatt az elmaradott kisüzemi termelésről a modern agro­technikára tértünk át. Ah­hoz azonban, hogy valaki szakmunkás legyen, minde­nekelőtt meg kell szereznie a nyolc általános iskolai vég­XXXXVSNXNXVXXXXXX''XXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXXXXX\VXX^VXXXXXXXXXXXX>XXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXX' tálást szerveztek. A rácke-j vei járásban pedig a Tudó- í mányos Ismeretterjesztő Tár-! sulat községi csoportjai ki- j sérleteztek hasonló jellegű j munkával. A népművelési | szakemberek általában ke- j resik azokat a módszereket,; amellyel leginkább segítik a! továbbtanuló dolgozókat. Az í elmúlt év a népművelés-! ben a kísérlet esztendeje ! volt ilyen vonatkozásban, s ! remélhetően az idén már; előbbre lépünk. A már megszervezett tan-! folyamok munkáját nehezíti,! hogy a pedagógusok érdekeij nemegyszer csorbát szenved- \ nek. Az elmúlt évek tapasz-j talatai bizonyítják, hogy a< külterületi iskolákban mű- j ködő tanfolyamokra kijáró! pedagógusok semmi segítsé-! get nem kaptak a közieke-: déshez. Vagy saját költsé- i gükön közlekedtek, vagy ha í még erre sem volt mód, ak- j kor esőben, sárban, úttalan-; utakon, sokszor a késő esti; órákban gyalogoltak. Azok- j nak az állami gazdaságok-1 nak és termelőszövetkezetek- í nek, amelyeknek tagjai, dől- J gozói az ilyen tanfolyamo- i kon tanulnak, nagyobb se-! gítséget adhatnának a peda-! gógusok kijárásához. Ugyancsak figyelmet érdé-! mel az a múlt évi panasz is, J hogy több iskolában vagy í nem ismerik, vagy elf ele j- tették az esti iskolákban ta- \ nító pedagógusok díjazású- \ nak részletkérdéseit. Ezzel j magyarázható csak az a gya- j korlat, hogy a dolgozatjaví- j tásért — pedig köztudomá- í súan nem könnyű munka —! nem fizettek. A dolgozók ál-! talános iskolájának levelező! és esti tagozatain a dolgozat- í javításért a pedagógusnak: hallgatónként egy forint jár. í Ez az utasítás, amely ezt ki- j mondja, ma is érvényben van. \ A dolgozók általános is- i kólái oktatása tehát, ha az i elért eredmények szépek is, | több figyelmet érdemel. Na-; ponta írunk és beszélünkj az ideológiai offenzíváról, a falusi lakosság műveltségé- ^ nek emeléséről és szocialis- J ta tudatának kialakításáról, ^ a magasabb szakmai művelt- ^ ség szükségességéről, de mind- ^ ezek előfeltétele, hogy ki- ^ véve a legidősebb korosztá- ^ lyokat, mindenkit győzzünk á meg a tanulás szükségessé- ^ géről, s adjuk is meg a le- í netőségetí hogy befejezze álta- 3 lános iskolai tanulmányait. 3 A magasabb szakmai és ál- 2 talános műveltség csak ezek £ után következhet. Tenkely Miklós ^■XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXS Húszévesen már nem gyerek az ember. Tényleg nem az? Miért volt szükségem éppen, az ő szerelmére? Azt mond­ják, szép vagyok. Minden uj- jamra kaphattam volna sze­retőt és férjet is. Magamhoz valót. De nekem csak ő kel­lett. Miért? Apa egyszer a szememre vetette.* a nevébe szerettem bele. A dicsőségé­be, hogy megfordulnak utána az emberek. Nem igaz! Mások azt mondták: az autójába. Hazugság! Jó, hazugság volt minden vád, amivel illettek. De ak­kor mi az igaz? Csak egysze­rűen szeretem... Ezt el­mondhatom másoknak. Hi­szik, nem hiszik, az ő dolguk. De mivel védekezzem önma­gam előtt? Három hónapja tudom, hogy van lelkiismeretem. A lelkiismeret is olyan, mint a betegség. Csak akkor tudja az ember, hogy feje, lá­ba, szíve van, ha fáj. Amíg egészséges, mindez természe­tes. Magától értetődő. Megy, gondolkozik, érez — van, tu­domásul veszi az ember és kész. Apám egyszer azt mondta: mindig is a napfényt szeret­tem. Igaza volt, csak azt nem ér­tettem: miért rótta ezt az én szememre? Ki tehet róla, hogy húsz év alatt csupán egyetlen komoly bánat ért? Miért tehetnék én róla, bogy nem egy szoba-konyhába, ha­nem egy elismert nevű tudós négyszobás lakásába születtem bele? Eddig az élet napos oldalán I iimimiiiiiiiii it mi iiiiiiÜhhiiiiii II Ifi A felesége lett. Mert szerette. Ezt mondta az apjának és az anyjának is. Mindenkinek, aki csak szembeszállt vele. — Tíz év múlva te még csak harminc leszel! — csen­gett vissza fülébe apja intő szava. — A legszebb kor, ami­kor az ember még nagyon so­kat akar. ő pedig... túl a hatvanon... Akkor azzal vágott vissza: sok húszéves fiúnak nincs olyan tartása, mint neki. Felállt, az ablakhoz lépett,--------L félrehúzta a nehéz c sipkefüggönyt és az utcát kémlelte. Az elsuhanó autó­kat nézte és a tovasiető em­bereket. A görnyedteket és az egyeneshátúakat. Sándor ma is olyan sudár, akár a jegenye. Amikor érzi, hogy rászegeződnek a tekinte­tek. De amikor nem látja sen­ki ... a göcsörtös fa is egye­nesebb. Becsapott! — háborgott a lelke. Amíg a szeretője vol­tam, soha nem hagyta el ma­gát. Akkor sem, amikor csak kettesben voltunk. Most már a felesége va­gyok. A nevét viselem. Ez fel­oldotta az örökké jókedvű kényszerűség alól. Gondolhattam volna. Még­sem gondoltam rá. Miért? A vitrinen álló barna bim“ j -------------------- bam óra p kettőt ütött. Felkapta fejét ^ érces csengésére s idegesen ^ pislogott a hálószoba felé. Ha ^ Sándor felriad, rosszkedvű ^ lesz egész délután. Nyűgös, ^ akár egy csecsemő. | Sándor művészember. Pi- 'j hennie kell. Minden nap fél ^ kettőtől négyig. Percnyi pon- ^ tossággal. Hogy estére friss ^ legyen. Akár a vasalt ing. ^ Egy gyűrődésnek nem szabad ^ meglátszania rajta. A hössze- í relmes csak addig él, amíg ^ fiatal. Legalábbis amíg a reí- ^ lektorok fényében az. ^ Sándor ötvenhét ifiúlt. Ö ^ húsz. Harminchét év köztük ^ a különbség. £ A felesége. ^ Három hónapja már. < A három hónapból két hét > nászút. Hévízen. Mert Sándor ^ esztendők óta minden nyáron ^ ott kúráltatta fájó ízületeit. ^ Nászút — súlyfürdővel. 2 Reggel nyolctól kilencig, dél- ^ után öttől hatig. Megborzon- ^ gott még a gondolattól is. Be- ^ csapva, megalázva érezte ma- ^ gát. Pedig Sándort nem ^ okolhatta semmiért. Mielőtt ^ kimondta volna az igent, megkérdezte tőle: jól meggon- í doltad? Már nem vagyok gye- í rek! f Nem gondolt meg semmit Csengő gyümölcs. (Foto: Kotroczó) zettseget. Az idei felnőtt- oktatást szervező pedagógu­sok viszont elmondják, hogy amikor felkeresték a ter­melőszövetkezetek vezetőit, segítséget kérve ehhez a munkához, azok több helyen is a szorgos nyári tenniva­lókra hivatkozva elutasítot­ták őket, mondván, most nem érnek rá ilyesmivel fog­lalkozni. A nyár után azon­ban jön az őszi — nem kevésbé fontos — betakarítás, ami ugyancsak elfoglaltság­gal jár, majd a zárszámadást kell előkészíteni, s végső soron az „ilyesmire”, mint a termelőszövetkezeti tagok tanulásának ösztönzése, soha nem jut idő. Ellentmondás van tehát az igények és a segítő szándék között. Ahol nem is utasítják el az önzetlenül fáradozó pe­dagógust, ott sem mindenütt törődnek még a továbbtanu­lással. Találkozunk olyan el­mélettel, hogy elég csak azoknak a szövetkezeti tagok­nak tanulniok, akik brigád­vezetők, vagy munkacsapat­vezetők lettek, esetleg akit ilyen funkcióba most akar­nak kiemelni. Nem szüksé­ges különösebben bizonyít­gatni ennek az elvnek tart­hatatlanságát. Azon túl, hogy a mun­kahelyeknek többet kellene törődniük dolgozóik, tagjaik tanulásával, szóvá kell ten­nünk a tömegszervezetek és társadalmi szervezetek szere­pét is. Egy példa: jócskán vannak a KISZ-korú fiata­lok között is olyanok, akik valamilyen oknál fogva ab­bahagyták tanulmányaikat Ezekkel a KISZ-tagokkal el­sősorban társaiknak, de még inkább az alapszervezet veze­tőségi tagjainak kellene el­beszélgetniük. Gyakorlatban azonban általában az törté­nik, hogy a tanfolyamvezető tanárok magukra maradnak a szervezésben. Vannak egészséges kezde­ményezések a tanuló fel­nőttek helyzetének megköny- nyítésére. Az aszódi járás­ban például o művelődési otthonok rendszeres korrepe­Szüret Csuka Zoltán: Egyszerű vers a békéről Toronyház hajt ki a földből, Fehér virág. Vígan nevet Labda repül csapongva. Hempereg, játszik a fű vön lenn sok gyerek. Madarak száján a nap csihol éneket, tarka szirmokból színes reményeket. Köröttünk egyre több műbolygó száll, pereg békéről duruzsol zengve dicséretet. Mint hímes lepkére ügyeljetek rá emberek.

Next

/
Thumbnails
Contents