Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-20 / 221. szám

1964. SZEPTEMBER 20, VASÁRNAP FBST utcrtt ^Kirlan A PANDI UTCÁN SZÁZEZER FORINT (Foto: Kotroczó) Meg kellett változnia nyebbet, néha nehezebbet. Mindenképpen tévednek azon­ban azok, akik a látszat mö­gött nem veszik észre a lénye­get. Sági Agnes 2 I' -nerol azt mondják: ha­í bókos, nem beszámítható. Í F.-né, ez a hatvanliat éves I falusi özvegyasszony, egy év- ^ vei ezelőtt nyert a lottón ^ százezer forintot. ^ F.-né tegnap a szomszéd­^ asszonytól kapott három fo- í rintot, hogy egy kiló kenye- ^ rét vegyen maganak. ^ F.-né kezéből kipergett a ^ pénz, mint a homok. Elszór- ^ ta, mint ahogy elszórta éveit ^ és erejét. Irigyei kárörvende- í nek, mások azt mondják, í hogy habókos, megint mások í sajnálják és gyermekei ál- ^ dozatának tartják. Minden í ítélet ott téves, hogy az <S emberek saját normáik sze- ^ rint nézik a dolgokat. ^ F.-né nem habókos és ki­^ mondom: nem is boldogta- ^ lan, csak más látószögből í, nézi a világot, az életet és a í; pénzt is. Másként látja a í balatoni napfelkeltét az g üdülő ablakából egy nász- | utaspór és másként a ne- í héz hálóval gyürkőző halász. ^ Ojsztrah Stradivárí-hegedűje ^ a nehéz kezű kazánkovács -■$ számára csak egy darab fa, épp úg?, mint ahogy F.- nének a másoknak boldogsá­got, hatalmat jelentő pénz súlytalan volt. Nem értett hozzá, nem tudott vele mit kezdeni; De nem is sajnálja. F.-né perspektívájából más­ként fest a világ... — Miiidig szegény voltam. Árvaházban neveltek. Innét kértek ki a Schlézinger Dá­vid nagyságosék. Náluk szol­gáltam, a Dér utca 14-ben. Onnét hozott ide az uram negyvennégy éve. Szegény hat éve elment. Megváltás volt neki. .. tizenkét évig ápol­tam. 300 forintot kaptam utána. — A gyerekek? Megvan ne­kik is a maguk bajuk... Az egyik fiam, a legkisebb még nálam van. Az szokott segí­teni ... — Az anya azért van, hogy a gyerekeiért legyen. Ez az anya dolga. Hát persze, hogy adtam a lányomnak pénzt. Azért adtam, hogy építse­nek. A gyerekük már férfi­ember, de még albérletben laknak. A vejem nem jó em­ber. Iszik. Ez a pénz is el­ment. Nem építettek. Hoz­zájuk el szoktam menni. Saj­nálom a lányomat, de min­dig azt mondom neki, hogy tűrni kell. Ilyen az asz- szony sorsa. Kevésnek jut jó ember ... — A fiamékhoz nem já­rok. A menyem utál, a fia­mat is tiltja tőlem. Rajtuk is köllött segíteni. Van ne­kik egy kisfiúk. A múltkor a fiam hazajött. Otthagyta a feleségét. Fura asszony az. A kisfiú is azt mondta ne­kem, hogy nem akar visz- szamenni az anyjához. A menyem sose volt itt ná­lam. összesen egyszer lát­tam: az esküvőn. A saját szüleit is eldobta. Az apja EGY AKTA? Sára József ügyét a gödöl­lői járási egyeztető bizottság fogja eldönteni. Hogy miképp — ez a bizottság feladata, eb­be nincs jogunk beleszólni. De az ügy ismeretében — még ha lezáratlan is — le kell von­nunk néhány tanulságot, amely nemcsak erre az esetre vonatkozik. ,,Kártérítéssel tartozik“ Sárin József előbb segéd­munkás, majd áruátvevő volt Pesten a Corvin Áruházban. Jól érezte magát, mégis öröm­mel fogadta, amikor Vácszent- lászlón kínáltak neki állást. Ahogy ígérték, minden úgy történt. Rövid ideig segéd­munkás volt, aztán kinevezték raktárosnak a vácszentlászlói keverőüzembe. Munkáját rendben végezte, de 1962-ben nagyobb arányú zsákhiányt állapított meg a leltár. Az ak­kori igazgató úgy döntött, hogy Sárától egyhavi fizeté­sének megfelelő összeget von­jon le a bérszámfejtés, kárté­rítés címén. Sára fellebbezett. Újabb vizsgálat indult, közben újabb igazgatót kapott a Pest megyei Gabonafelvásárlási és Fel­dolgozó Vállalat. Az új igaz­gató — a vizsgálat adatai alapján — 1964. március 17-én levelet írt Vácszentlászlóra. Közölte raktárosával, hogy kártérítéssel tartozik, egyhavi I fizetését levonják. Egy műszak — egy raktáros Amit eddig leírtunk, szigo­rúan véve nem is tartozik az ügyhöz. De továbbiaknak ez a kiinduló pontja. A cselekmény innen már két ágra bomlik, érdemes megnézni mindegyi­ket. Az első ág: Sára Józsefet le­váltották. Idén május elején kelt az igazgató levele, amely­ben közli Sárával: átszervezés miatt csak segédmunkásként foglalkoztathatják a vácszent- lászlői üzemben. Az indokolás rövid: az üzem két műszakról átáll egy műszakra. Egy mű­szakhoz pedig csak egy raktá­ros jár. s ez Sára váltótársa lesz. Sára különben sem tett eleget a rendeletnek, nem iratkozott be a megfelelő kö­zépiskolába. Sára József levelet irt az igazgatónak. Kifejti: ő úgy látja, még mindig a zsákok miatt bűnhődik. Pedig az már egy lezárt ügy, ő a hibája mi­att fizeti a kártérítést. De a zsákokon kívül a munkájára nem lehetett panasz. Külön­ben is igazságtalannak tartja ezt a megoldást. Hiszen ő: előbb volt már raktáros — a váltótársát vették fel az idő­közben megszervezett máso­dik műszakra. Tehát ha egy műszak lesz, ne őt, a régibb embert mozdítsák el a helyé­ről. ö most szerezte meg a gépkocsivezetői jogosítványt, ezután viszont lesz ideje, hogy középiskolába járjon. Az eredmény: közlik Sárá- val, hogy mindaddig a helyén marad, amíg leltárilag nem veszik át a raktárt Majd — miután a zsákügyön kívül va­lóban nem volt ellene panasz — felajánlanak részére egy másik raktárosi állást. Sára nem fogadja el, mert 30 kilo­méterre van, s rossz a közle­kedés. Törvényességi közjáték Nézzük a cselekrriény má­sik ágát. Vácszentlászlón augusztus elején leltárilag átveszik a raktárt. Sára most már segéd­munkás — tehát fellebbezést nyújt be. Augusztus 21-én a vállalati egyeztető bizottság megtárgyalja az ügyet. A vál­lalat két képviselője Sára Jó­zsef ellen, a szakszervezet két képviselője mellette foglal ál­lást. Szavazategyenlőség —ál­lapítja meg a határozatuk, és az iratokat felktildik a Pest megyei Területi Egyeztető Bi­zottságra. És ekkor jön egy kis köz­játék. az igazgató ugyanis a törvények ismeretében úgy látja, hogy a szakszervezet egyik képviselőjének, Kele- csényi Ferencnek, a tárgyalá­son való részvétele törvényte­len, jogtalan volt. Ezért be­hívatja Kelecsényit és a vál­lalati jogász jelenlétében köz­li vele megállapítását. Hiába ellenérv, magyarázat, az igazgató azt hajtogatja, neki van igaza, ő így ismeri a tör­vényt. Erre való hivatkozás­sá] kéri a vállalati egyeztető bizottságot, hogy az előző ülés törvénytelen voltát rögzítsék jegyzőkönyvben, a TEB-ről kérjék ki a papírokat, és tart­sák meg újra — immár sza­bályosan, törvényesen — a vállalati tárgyalást. A VEB „jogtalan” tagja a vállalati szb-titkárral elmegy a megyére, a TEB-re. Itt ár. Nagy József TEB-elnök meg­hallgatja a tényállást. Fele­lősen megállapítja: Kelecsé- nyi Ferenc valóban ..beugrott” a VEB-tárgyalásra. De ez sza­bályos beugrás volt, mert a vállalat szó-titkára szóban és írásban felkérte erre, mivel a szakszervezet egyik megbí­— Valamelyik nap jutott eszembe, mi lehet Tónival? Tudod, azzal, aki velünk járt , akkoriban. — Szép idők voltak. — Ma már nem látsz olyas­mit. — Emlékszel, minden este tele volt a pártiroda. Még a nagyteremben sem fértünk el. Mintha szét akarták volna nyomni az emberek a falat. Egymás után jöttek az újak. — Rekedtre köhögtem ma­gam, olyan sűrű volt a ciga­rettafüst. — Éjfélnél előbb nem na­gyon kerültünk ágyba. Az asz- szony eleinte dörmögött, azu­tán jött ő is velünk. A karto­tékokat rendezte. Tegnap eny- nyi volt, mára hússzal szapo­rodtunk. Azután újra rendez­nie kellett — mert megint változott. — Hol van már az! Kényel­mesek lettek az emberek. Ins­pekciót tartanak a pártirodán. Hogy minden este nyitva lenne az ajtó? — ugyan kérem. Hová lett a harcosság, a mi forradal- miságunk? Hová lett? Elveszett? Való­ban igaza lenne a két nem is öreg, csupán idősebb párttag­nak, akik számonkémek vala­mit, ami elmúlt? Igazuk van, esténként nincs a2 a nagy szaladgálás, mint volt akkoriban, 1947-ben, de még 1949-ben is. Minden nap­ra jutott tennivaló. Mentünk a házakhoz, jöttek hozzánk, gyű­léseket készítettünk elő, ren­dezkedtünk, választási csatá­kat vívtunk. Ki pihenhetett? A taggyűlések is hangosabbak voltak, szenvedélyesebbek. Mintha ma fáradtabbak lenné­nek az emberek, nem izzanak úgy, s nem olyan áldozatké­szek. Valami megváltozott. Megváltozott, de nem az em­berek, hanem a feladatok. Há­ború után másként nem is le­hetett, mint akkor. Mozgósíta­ni kellett az élelmezés meg­szervezésére. Egymást követ­ték a választásúk: a hatalom kérdése még nem dőlt el. S amikor már kezünkben volt a hatalom, mennyi támadás ért bennünket. Üjra mozgósítot­tunk, nehogy a támadások éket verjenek soraink közé. Sürög- tünk-forogtuhk, rendelkeztünk. A termelőszövetkezetek átszer­vezésekor újra mozgósítottunk. De miért sürögnénk-forog- nánk, miért jönnénk össze minden este? Miért kellene messzire hallani a pártirodá­ból a zajt? Mindig, minden­nap? Csupán azért, hogy ne változzék a látszat, hogy kül­sőségekben fejezzük ki mind­azt, ami tartalmilag ugyan nem változott, csak más for­mát öltött? Számos bonyolult ipari, me­zőgazdasági problémával küz­dünk. Olyanokkal, mint a ter­melékenység növelése, a minő­ség javítása, a munkafegyelem szigorítása. Ezek megoldásához nincs szükség esténkénti lázas szaladgálásra. Hiába néz úgy ki. mintha elpilledtünk volna — a kommunisták szorgos, de néha láthatatlan cselekvése nélkül nem jutnánk előbbre. Más lett a feladat és ezt a „mást” új módszerekkel lehet csak elvégezni. Miért kellene tömegeket mozgatni a pártirodán, hogy rendbehozzunk egy-egy csalá­di életet, hogy vigyázzunk, ne­hogy derékbatörjön egy lejtőre került fiatal ember pályája. Tömegek? Igen, tömegek moz­dulnak meg, csak nem csopor­tosan, hanem a munkapadok mellett, mindig annyian, ahány emberre szükség van. Valaki megtorpan munkájában, vagy a tanulásban? — létezik-e, hogy gondjával magára ma­radjon? Nem is egy munka­társ áll melléje. Talán eszük­be sem jut, hogy pártmunkát végeznek, hogy politikai meg­bízatást hajtanak végre, pedig mi más amit tesznek, mint pártfeladat. Látványos, nagy tett volt a termelőszövetkezetek átszer­vezése is. S utána, mintha megállt volna a munka. Ez a látszat azonban milyen csaló­ka! Az átszervezés — beszél­hetnek erről sokan — csak a munka kezdete volt. Az, hogy néhány esztendővel ezelőtt még számos helyen találtunk megműveletlen földet — idén egy talpalatnyit sem. Hogy ko­rábban még a tsz pitwirokban is rendetlenség, zűrzavar ural­kodott, ma pedig virágos ker­teket, szépen gondozott portá­kat láthatunk — mintha ezek a külsőségek a megváltozott gondolkodást kívánnák példáz­ni. Mennyi politikai munliát rejt magában pusztán az a tény, hogy szépen ápolt a ha­tár, hogy legtöbb helyen a csa­ládtagok is segítenek a munká­ban. S az, hogy ha még nem is mindenütt, de a legtöbb he­lyen már nem a régi földek nagysága, rangja szerint mé­rik az emberek értékét... Gondoljunk csak ezekre a történelemformáló cselekede­tekre, eredményekre — lehe­tetlen el nem ismerni a nehéz, elmélyült, állhatatos politikai tevékenységet. Esténként már nem annyira zajosak a pártirodák, nem is népesülnek be naponta. Azt, jelenti-e ez, hogy nincs vita, meggyőző agitáció? Említhet­nénk a sok ezer felnőtt tanulót, akik állami oktatásban vesz­nek részt, akik esti pártegyete­meken tanulnak, szeminá­riumokra, munkásakadémiákra járnak. A taggyűléseken, a ba­ráti körökben folyó viták is megannyi formái a megválto­zott helyzetnek. Sok ezernyi pártonkívüli szimpatizáns gyűlt körénk. Velünk együtt dolgoznak — és ez is a párt­munka újfajta stílusához tar­tozik, — megosztjuk a temér­dek munkát, így neveljük, fel­adatok végzése közben érlel­jük az új párttagokat. Kevesebb lenne mindez, mint a háború utáni években? Valóban nem lennénk olyan harcosak, forradalmárok? Nem, nem erről van szó. Csu­pán arról, hogy a mai fel- adato>k újfajta munkastílust kívánnak tőlünk. Néha köny­zott bizottsági képviselője, hi­vatalos elfoglaltság miatt, a tárgyaláson megjelenni nem tudott. Rendkívüli esetekben — éshaa VEB-nek nincs pót­tagja — az igazgató, illetve az szb-titkár akár szóban is de­legálhat valakit a vállalati bi­zottságba. De ha a bizottság már összeült, ekkor önálló testület Ügyeibe az igazgató­nak nincs joga beleszólni. Ha úgy látja, hogy a bizottság összetétele, illetve határozata törvénysértő, joga van ahhoz, hogy fellebbezzen, akár a TEB-en, akár az ügyészségen — de a jogorvoslást nem in­tézheti el helyben. Az igazgató most sem tart­ja szabályosnak Kelecsényi Ferenc „beugrását”. De nem jelentett be fellebbezést. Próbáljunk gondolkodni A TEB-tárgyalás rövid volt. És nem hozott érdemi dön­tést. Dr. Nagy József elnök és a négytagú bizottság — a tör­vényességet őrizve, a TEB-hez küldött ügyet rendes tárgya­lásra kitűzve — kénytelen volt azt megállapítani, hogy Sára József ügyében a gödöl­lői járási közös egyeztető bi­zottság Illetékes. Próbáljunk gondolkodni. A Sáro-ügy még nincs lezárva. De a végső megoldástól füg­getlenül is foglalkoznunk kell vele. Mert Sára József tudja, hogy néhány súlyos érv elle­ne szól (nem tanul; az igazga­tó joga azt eldönteni, hogy kit tartson meg átszervezésnél.!, — de élete végéig úgy érzi, hogy egy régebbi esete miatt, a lezárt zsákügy miatt kell most bűnhődnie. És hányszor fordul elő, hogy az emberek elmúlt, lezárt, elfelejtett ügyekért bűnhődnek — vagy a látszat mutatja ezt, és bő­rükből kibújni nem tudván, a látszatnak hisznek és meg­keserednek. És miért kell. egy embernek immár négy hónap óta bizonytalanságban élnie — és vajon hány olyan eset van, amikor félév, más­fél év alatt sem intéznek el egy ügyet? A dolgozók védelme ... Sok esetben felületesen ismert tör­vényiek, rendeletek, vállalati, hatalmi érdekek, presztízskér­dés — ügyintézés. Sok eset­ben ügyintézés lesz (jó vagy rossz, de rideg) az emberek védelméből, akik az ügymenet során már nem is élő embe­rek, nem Sárák, Szabók, Ko­vácsok, hanem ..a dolgozók” — személytelenül. Miért? Murányi József nemrégen lett öngyilkos. Mondom, hazajött a fiam, hogy elválik. Hazaküldtem. Az embernek az asszonya mellett a helye. Ott is az a fő baj, hogy kevés a pénz. — A legkisebbik rendes fiú. Itt lakik nálam. A vá­rosban dolgozik. Jó gyerek, a barátai viszik a rosszba. Néha segít nekem. Biztos nem inna, ha a barátok nem csá­bítanák. — Magamra is költöttem a pénzből. Kimeszeltettem á ház elejét, meg felbetonoz- tattam a konyhát. Vettem néhány bútort is... Tet­szik tudni, a fiam is meg­nősül egyszer. Most azt mondja, hogy neki nem kell asszony, nem akar úgy jár­ni mint a bátyja. Dehát egy­szer nekem is el kell menni, maradjon valami annak a gyereknek. — Elment a pénz. Amíg volt, mindig jöttek a gye­rekek. Nekik jobban kell. Ne­kem már nem kell semmi. — Nehogy azt tessék hinni, hogy olyan buta vénasszony vagyok én. Újság is jár ne­kem, mert tudok én olvasni is. — Én nem szólok bele az életükbe. Ök tudják az igazsá­gukat. Bármelyiknek adnék igazat, a másik utálkodna rám. Ha jót tesznek, maguk­kal tesznek jót, ha rosszat tesznek, maguknak ártanak. Én már nem értem őket. — Mindegyiket egyformán szeretem. Meg a pici unokát szeretném. De tiltják tőlem. Visszaküldtem a fiamat a menyemhez. Azóta a me­nyem nem engedi, hogy meg­látogasson. Én nem haragszom rá. Az az élet. hogy a férfi a feleségéhez húzzon. — Hát persze, hogy szeret­nék megint nyerni. Amíg volt pénzem, vettem lottót, de töb­bet nem segített az isten. Ha megint nyernék, akkor felépí­teném a lányomék házát. Azt hiszem, a fiamék élete is ren­desebb lenne, ha tudnék ne­kik sok pénzt adni. Mostaná- ban csak a pénztől boldogok az emberek . .. így beszél F. nési. Időnként elmosolyodik, ilyenkor a szá­ja elé teszi a kezét. Nem tu­dom, hogy a nevetést restellj, vagy fogatlan ínyét leplezi. F. néniről azt mondják, hogy nem beszámítható, pe­dig F. néni bölcs asszony, csak nem ebben a világban él. Az ország hamarosan felszabadu­lásának húszéves évfordulóját ünnepli. F. néni nem szaba­dult fel. Mert a szabadság csak lehetőség. Nem mindenki tud élni vele. ö már beletört a számára egyedül járható életútba, amikor egy másik út nyílt volna előtte. De ezen nem tudott elindulni, őseink évszázados terhétől nem tu­dott megszabadulni és most már ezt hordja egész életén át. Tudatát a jobbágy és zsellér ősök kényszerben fogant ke­serű törvényei uralják: az asszonynak tűrni kell! Az anya dolga, hogy a gyerekeiért legyen! Nekem nem kell sem­mi ... F. néni csak a fillérekkel tud gazdálkodni. A tízezrek ér­tékét nem ismeri. Nem érti, hogy az emberek azért tartják habókosnak, mert a nyert pénzből biztosíthatta volna az életét, gondtalan öregségét. Finom csirkehúsokat ehetett volna, szép ruhát, meleg ka­bátot csináltathatott volna magának. Annyit nem köl­tött magára, mint amit ak­kor kap. ha a pénzt beteszi a takarékba és csak pz elmúlt év kamatát veszi fel! Mert azt mondja, hogv neki nem kell semmi. Legfeljebb a szom­szédasszonytól három forint kenyérre. A fentiekben majdnem szó szerint idéztem, amit el­mondott. Amikor a kapuig kí­sért és elbúcsúztunk, félve visszahívott. — Szeretnék kérdezni va­lamit ... Tessék mondani, igaz az, amit beszélnek? — Micsoda, néni? — Azt mondta egy asszony, hogy állítólag a kommunisták arra kényszerítik a gyereke­ket, hogy néhány forinttal se­gítsék az anyjukat... Ősz Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents