Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-20 / 221. szám
MST uecyei ^SCírlap 1964. SZEPTEMBER 20, VASÁRNAP A váchottyáni Horváth Miska bácsi és a többiek Ő S ZI F E LA DAT AIN K Miért hívják a Várhegy alj át Baracksornak? Széles domb a Várhegyalja dűlő Váobottyán határában. Enyhe lejtője a tetejétől az aljáig csupa fiatal őszibarackfa, még a legidősebb is csak hároméves, jövőre ha hoz .ié- hány szem gyümölcsöt. — Látták? — kérdezi büszkén Üjfalvi István községi tanácselnök az ódon Pálos kolostorbal lett művelődési ház egyik szobájában, ahol néhá- nyan összeültünk, beszélgettünk a községről, csak úgy általában. — Tulajdonképpen három éve kezdték a telepítést, de már 59-ben, a tsz első közgyűlésén elhatározták. — 1962-ben 20, 63-ban 41,5, idén 18,5, összesen 80 holdat telepítettünk. Ekkora a Petőfi Tsz barackosa, — ezt Csaba- csüdy János főkönyvelő mondja. Nyolcvan hold őszibarack jóformán egy tizede a tsz egész birtokának, már csak azért is nagy dolog. Még nagyobb azonban, ahogyan keletkezett. — Nem, dehogy, nem volt távoli időkbe nyúló hagyománya az őszibaracktermelésnek. Akadt pár, féligmeddig vadontermő, apró gyümölcsöt hozó őszibarackfa. Néhány ember, a Cserepkai Pista bácsi, meg a Horváth Miska bácsi, aztán Vári Misa bácsi, Galgó Pali bácsi és Lapjánszky Pali bácsi kezdték — sorolja a neveket és tiszteletből a bácsit egyik mellől sem hagyja el. Német Károly pedagógus, a községi Hazafias Népfrontbizottság elnöke, Vácbottyán helytörténetének szorgos kutatója. — Most már csak Barackosnak hívja mindenki a régi Várhegyalját — mosolyog Galgó Pali bácsi. Az első barackültetők közül ő is itt ül közöttünk. Az úttörő Cserepkai István volt. 1941-ben elhatározta, beültet 900 négyszögödet őszibarackkal a saját kis párholdas birtokából a Várhegyalja oldalán. Akinek volt valamennyi földje a határban, azé többnyire ott feküdt t dombon. — Kinek vékony, kinek meg még vékonyabb nadrágszíjda- rab jutott — emlékezik a régi emléket felidézve Galgó Pál. Hát ezeknek a nadrágszíj- parcelláknak a tulajdonosai ültették aztán az első őszibarackfákat a dombon Cserepkai példájára és útmutatása szerint pár száz ölön. De csak tíz évvel ő utána jutottak hozzá. Háború volt közben, aztán a földosztáskor kapott két-három hold megműveléséhez kellett a pénz, gyümölcsfacsemetére nem futotta. Így is két éven át telepítette egyi- kük-másikuk az 500—600 négyszögölet. — Horváth Miska mindjárt egy egész holdat beültetett. Horváth Miháiyról esik a legtöbb szó. Lelke az új ba- rackfaültetvénynek, egész nap tesz-vesz a dombon, vizsgál- gatja a növekvő csemetéket. Rangja van: telepítésfelelős a tsz-ben. Elismert szakértő, tudják a nevét szerte az országban, ahol őszibarackot termelnek. Hosszú esztendők óta személyesen vagy írásban beszámol a saját tapasztalatairól gj ümölcstermelő brigádvezetőknek, kertészmérnököknek, tanároknak. Afféle falusi kőműves-ácsnak indult vagy negyven esztendeje, dolgozott aztán évekig hajóácsként az Óbudai Hajógyárban, majd a falu szövetkezeti fűszerboltját vezette. — Mindenhez értő ezer-i mester — mondják rá —, de legjobban a baracktermelést érti. Amikor hat esztendeje beléptek a tsz-be, összeültek öten, a jövőről beszélgettek. — Ügy gondoltuk — beszéli Galgó Pál —, hogy amit mi külön-külön, kicsiben elkezdtünk, jó lenne most már egymással összefogva, nagyban folytatni. Haszna lenne abból a fiatal tsz-nek, mindenkinek. Az első közgyűlésen mindjárt javaslatot tettek, ültessék be őszibarackkal a Várhegyalját. Kipróbált földjében jól növekszik ez a gyümölcs. A Petőfi Tsz tagjai vita nélkül elfogadták javaslatukat. Híre sem volt még akkor a gyümölcstelepítés állami támogatásának, senki sem segítette őket, mégis belefogtak. Most az öt régi:, már termő kis barackost körülfogja az új telepítés. Azzal kezdték 1960-ban, hogy faiskolát alapítottak, ott nevelték, oltották a mandulacsemetéket, maguk teremtették elő a szaporítóanyagot. S mialatt folyt a telepítés, szaktudást is szereztek. Hatvankettőben a tsz 28 tagja — köztük a telepítés kezdeményezői is — iskolába iratkozott. Kívánságukra megnyílt Bottyánban a Váci Mezőgazdasági Technikum kihelyezett szakmunkás osztálya. Idén tavasz- szal letették a szakvizsgát, befejeződött a hároméves tanfolyam. Az öreg meg fiatalabb növendékek most már okleveles gyümölcstermelő szakmunkások. — Iskolán kívül is tanulunk — jegyzi meg Galgó —, voltunk Törökbálinton az állami gazdaságban, de elmentünk Békésbe is, Szatymazra, a tsz-be, megnézni, hogyan termelik ott az őszibarackot. A községi tanácselnök mondja: — Mindent, ami itt az őszibarack telepítéséért történt, a tagok kezdeményezték. Még csak nem is a vezetőség indította el a dolgot. A járási tanács meg minden más fel- sőbbség pedig csak rámondta az áment. Az egész szép barackosban ez a legszebb. így is van. Mii pedig most bőven elemezhetnénk, hogy a vácbottyániak milyen gyorsan lettek közösségi emberré, milyen hamar átlátták és kihasználták a társulás nyújtotta lehetőségek előnyeit. De minek filozófálnánk erről, amikor a tények önmagukért beszélnek. A váchottyáni Petőfi Tsz barackosának keletkezése ezért feljegyzésreméltó adalék a magyar szövetkezeti mozgalom történelméhez. Szokoly Endre írta: IZINGER PÁL, a Földművelésügyi Minisztérium Növénytermelési Főigazgatóságának vezetője Alig» hogy befejeződött a nagy arőpróüát jelentő gabonabetakarítás, maris az őszi feladatokra fordítják figyelmüket a mezőgazdaság dolgozói. Indokolt ez nagyon, hiszen terjedelmét és várható nehézségeit tekintve az őszi vetés és betakarítás még nagyobb és nehezebb lesz a nyári munkáknál. Az őszi hónapok sok-sok feladata közül a két legfontosabb tennivaló: A kenyérgabonát — az elmúlt évinél jobban előkészített talajba, a tavalyival azonos nagyságú területen — legkésőbb október végéig mindenütt vessék el. Az őszi termények betakarítását úgy szervezzék meg, hogy az előirányzott terület 60—70 százalékán szeptember végéig, a teljes területen pedig a fagyok beálltáig elvégezhessék a mélyszántást. Az őszi munkák kulcskérdése a gabonavetés. Nemcsak azért, hogy a jövő évben is elegendő kenyere legyein az országnak. Fontos a gabonavetés azért is, mert a szerteágazó üzemszervezési összefüggések miatt szinte valamennyi munka időbeni elvégzése, más növények jó termése is ettől függ. Ha például valahol késik a vetés, ott késik, sőt gyakran lehetetlenné válik a mélyszántás befejezése is. Ennek ára pedig az elérhetőnél jóval Mezei tanszék — Zsámbok Amikor dr. László Domonkos — öt évvel ezelőtt — mint a zsámboki Petőfi Termelőszövetkezet újdonsült elnöke a közvélemény elé tárta a közös gazdálkodásról vallott elképzeléseit, sokan azt mondták: illúziókat ringat, a fellegekben jár. Eleinte a tények is emellett tanúskodtak, milliós mérleghiánnyal zárt a tsz. Igen ám, csakhogy azóta a zsámboki gazdaságot nemcsak a gödöllői járás, hanem a a megye egyik legjobb szövetkezeteként emlegetik. A „fellegekben járó” elképzelések túlnyomó része ma már valóság. Mondhatnánk úgy is: Zsámbokon polgárjogot nyert a nagyüzemi gazdálkodás. Külsőségekben ezt a karbamidot permetező repülőgépek példázzák leginkább, amelyek az utóbbi hetekben sokszor végigpásztázták a zsámboki határt. Számokban pedig azok a krumplibokrok is alátámasztják a fejlődést, amelyeket a minap nyitott fel a tsz-elnök. Találomra választottunk ki egyet ott, a faluszéli nagy burgonyatáblában s összeszámoltunk alatta 32 jól megtermett gumót. Feltéptünk egy másik bokrot is, abban 29-et találtunk. A magyarázat: kar- bamiddal permetezték ezt is. Előzőleg persze gondos ta- lajelőkészftést kapott a 70 holdas tábla, 35—40 centi mélyre megszántották a talajt. Mit várnak róla? Száz mázsa, még a legóvatosabb becslések szerint is meglesz. Vannak még termelőszövetkezetek, ahol a háztáji kapások szebbek, mint a közös tábla kukoricája vagy burgonyája. Zsámbokon fordított a helyzet. Nem azért, mintha a szövetkezet nem adná meg a segítséget a háztájihoz, vagy gyengébb minőségű lenne a háztáji fold. Megnéztük a tagok burgonyáját a közös tábla szomszédságában s bizony a kolorádóbogaraktól megperzselt kis parcellákon 8—10 szemnél több burgonyát nemigen találtunk a bokrok alatt. A háztájiban — s ez már nyilvánvaló Zsámbokon — nem tudják úgy biztosítani sem a termesztési, sem pedig a növényvédelmi nagyüzemi módszereket. Nem, mert a szétszórt kis cellák fölé nem száll a repülőgép s a gépek sem tudnak úgy rajtuk dolgozni. A legközelebbi közgyűlésen javasolja is az elnök, hogy jövőre a tagok egy-egy háztáji táblán csak egyféle növényt termeljenek. Legelőször egyébként akkor döbbentette meg dr. László Domonkos a zsámbo- kiakat, amikor évekkel ezelőtt nekiengedte a félméternyi mélyen szántó traktorokat a tarlóknak. „Vad földet forgat fel az eke, oda lesz a kincset érő termőréteg” — mondották a 20—25 centi mélyre szántogató gazdák. De akadtak ellenzői az effajta mélyművelésnek a gödöllői egyetem tudományos munkatársai között is. Végül mégis csak a gyakorlat igazolta az elnök igazát. Zsámbok határában célszerű a mélymúvelés. A kenderföldeken — így hívják azt a részt, ahol a tsz az idén intenzív búzát termesztett —, a 67 holdról átlagosan 22,47 mázsát arattak le. par- \ tanulmányozhattuk azt a már több mint ezer hold mélyen felszántott földet, aminek jó részébe rövidesen vetni kezdik a magot. A zsámboki kukoricáról külön cikket lehetne írni. Persze ez is a mélyművelés eredménye s rövidesen kiderül az óvatosan becslőknek vagy a merészebbeknek lesz-e igazuk, rekordtermés lesz-e? Sok érdekességet láttunk a zsámboki határban s száz szónak is egy a vége, ritkán nézett ki ilyen reménytkeltően a környék. Nemrégiben azt írtuk, a gödöllői Agrártudományi Egyetem elnökösködő tanársegéde, dr. László Domonkos összefogva a vezetőséggel, meg a tagsággal, katedrát teremtett a zsámboki határban. Véleményünket most csak megerősítették az itt látottak. Bátran ajánljuk hát a termelőszövetkezeti vezetőknek, látogassanak el a zsámboki „mezei tanszékre", sok hasznos tapasztalattal bővíthetik ismereteiket. Súlyán Pál gyengébb kukorica vagy cukorrépa termés lehet. A jó őszi vetés fontos előfeltétele, hogy a talajelőkészítést mindenütt kellő időben és jó minőségben végezzék el. Ez csak akkor lehetséges, ha azokat a növényeket, amelyek után őszi kalászost vetnek, a lehető leggyorsabban betakarítják. A gazdaságok már korábban ütemtervet készítettek a talaj előkészítésre, és a vetésre. E tervek szerint a vetőszántások 80 százalékát szeptember vegéig elvégzik. Országosan általában ennek megfelelő a munka. A búza legjobb vetési ideje hazánkban szeptember 25-e és október 30-a között van. Helyes tehát, ha a gazdaságok a kenyérgabona-vetés több mint 60 százalékát október 1—15-e közötti időben tervezik. Tartózkodjunk hát az elmúlt évben helyenként előfordult túlzásoktól., A túlkorai búzavetés általában hasonló terméscsökkenést okoz, mintha novemberben vagy decemberben vetnénk. A fajtanak megfelelő optimális növényszám kialakításához ugyancsak a múlt évi búzatermesztési tanácskozáson elfogadott mennyiségeket javasoljuk. Itt is fel kell hívnunk azonban a figyelmet arra, hogy pl. a Bezosztaja fajtának legjobban megfelelő növényszám már túlzott a hagyományos hazai fajtáknál, pl. a Bánkúti 1201-esnél. Ezért ha ennél alkalmazzuk, ez termés- csökkenést akozhat. A vetés mélysége 4—6 cm között a legmegfelelőbb. Ezt a múlt évben sok gazdaságban nem tudták biztosítani. A sekély vetésnek csak kisebb részben okozója a csoroszlyák nem megfelelő állapota, a legtöbb hiba abból származik, hogy a traktorok a megengedettnél gyorsabban haladnak. Ennek következtében — még súlyok felrakása esetén is — sekély marad a vetés. Ha a traktorosokat és a vetésben dolgozókat a minőségben is érdekeltté teszik, az ilyen jellegű hibák gyakorlatilag kiküszöbölhetők. Az idén nem mindenhol csírázik megfelelően a búza. Sok esetben még a 60 százalékos csírázást sem éri el. Ez bizonyára a rendkívüli júniusi időjárással függ össze. Ezért megkülönböztetett figyelmet érdemel a saját termesztésű vetőmagvak próbacsiráztatása. Enélkül nem lehet a szükséges vetömagmennyiséget helyesen meghatározni. A magas terméshozamnak — az elegendő és jó minőségű vetőmag mellett — nagyon fontos tényezője a megfelelő mennyiségű és összetételű műtrágya. Ebben az évben mégis több megyében jelentős mennyiségű foszfor és káli műtrágyáról akarták lemondani a termelőszövetkezetek. Olyan helytelen nézet alakúit ki, hogy ezeknek a hatóanyagoknak használata egyes megyékben nem gazdaságos. Más megyében viszont úgy vélekednek, hogy a túlzott nitrogén műtrágyázás okozta bizonyos mértékig helyenként a gyengébb gabonatermést. Sok évi tapasztalat és kísérleti erdmény igazolja, hogy — a jelenlegi agrotechnikai színvonal mellett — helyes a műtrágyák kialakult nitrogén — foszfor-kálium aránya. (Ez az arány 1:0,7:0,5) A nitrogén jelenlegi mértékű használata csak akkor nem hozza a várt eredményt, ha az egyoldalú és nem párosul kellő mennyiségű foszfor és káli kiegészítéssel. A vetési munkálatok mellett nem érdektelen szólnunk néhány nagy jelentőségű tennivalóról is. Így példáid nagyon fontos, hogy — a korai betakarítás lehetőségét kihasználva — időben lekerüljön a földről a magnak termelt pillangós takarmány, a burgonya, a napraforgó és a rostnövény. Külön gondot jelent a kukorica és a cukorrépa betakarítása. A cukorrépával bevetett terület majdnem 30 ezer katasztrális holddal nagyobb, mint tavaly volt. A terméskilátások sem ros-z- szok. A cukorgyárak folyamatos munkája és a mezőgazdasági üzemek késő őszi munkatorlódásának elkerülése érdekében o múlt évinél nagyobb területen szükséges korábban megkezdeni a répaszedést. A korai kiszedés miatt kieső termésmennyiség értékét pótolja az a felár, amelyet a korábban átadott répáért fizetnek a cukorgyárak. Szólhatnék még az istálló- trágya kihordásának és beszán tásának fontosságáról, az ősszel elvégzett mélyszántás termésfokozó hatásáról, a sok jó siló készítésének hasznosságáról. Ámde ezek ma már nem ismeretlenek a mezőgazdasági üzemek vezetői és dolgozói előtt. Annyit azonban feltétlenül hozzá kell még tennem az elmondottakhoz, hogy a vetés jó előkészítése mellett, a jelenlegi kedvező időt használják ki jobban az üzemek a mélyszántás gyorsítására, mert a gabonavetés nagyobb arányú megkezdése után erre már nem sok erő jut. Az a roppant nagy feladat, amely az elkövetkezendő hetekben vár teljesítésre, megkívánja a mezőgazdaság és a vele együttműködő iparágak valamennyi dolgozójának teljes erejét, összefogását, hogy az idei termés megóvásával együtt megalapozhassuk a jövő évi eredményeket is. Nem volt nehéz megállapíta- £ nunk azt sem — ami megint^ csak a gondos talajelőkészí- ^ tés, művelés, trágyázás követ- £ kezménye —, hogy a nyáron a ^ környéken a zsámboki határ- ^ ban virult a legszebben a pap- ^ rika. Azt az 52 holdas parcel- f lát, amit alaposabban szem- ? ügyre vettünk, például nyolc- ^ szór kapálták meg s egy-egy ^ holdról 170 mázsa termést ^ szedtek le. Sós Istvánná nyolc- £ tagú munkacsapata a terv sze- £ rint 14 000 forint összjövedel- ^ met akart elérni s már augusz- 4 tus eleiére 21 000 forint érté- í kü paprikát szedtek le az asz- ( szonyok. Mondhatná valaki í erre, ez a legjobb eredmény a £ 33 munkacsapat közül, de pél- ^ dául Kővágó Mihályné, Gre- % gór Istvánná vagy Holló 1st- % ván munkacsapata ugyancsak ^ hasonló eredményt ért el. Az ^ elnök elmagyarázta, hogy £ Zsámbokon megadják a föld- ^ nek, ami jár. Az öntözéses és | a szárazkertészet a zöldség- ^ szezon alatt napi 6—7 vagon ^ zöldárut adott és 100 000 fo- ^ rint készpénz folyt be a sző- ^ vetkezet számlájára. í y Körülnéztünk a zsámboki ^ határban s megcsodálhattuk a £ másodvetésű uborkát, láttuk a £ 13 hatalmas lucernakazlat s < >\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\X\\\\\\\\TO (Foto: Kotroczó) A KUKORICÁSBAN • • ■ ■■Iv.'UgT iwisM '‘VT -■-TrrTmmmmmrmf "■** ^ ■ jji , ij
