Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-13 / 215. szám
8 rear HECVEI kSCíHop 1964. SZEPTEMBER 13 VASÁRNAP Jobb sorsra érdemes Dániel Kornél: Ébredés Ágoston Imre: MOST BIZTOS MAR Most biztos már, az élet közepén, most biztos már, hogy tiszta volt a lelked, ártatlan, igaz, emberi. Most biztos már, hogy olyan voltál, milyennek akkor szemem, szívem talált. Hisz most is az vagy, fárasztóbb úton bár, de gazdagodva tettben és szerepben, S ha arcodról valami le is pergett, a jó belőled attól süt többünkre már és melegebben. Most biztos már, hogy szép voltál nagyon. Hisz most is még, szemem ha szépre vágyik, romlatlan gyermek-alakod s mosolyba hulló őz-tekinteted nyugodttá itat tiszta örömével, lépésed s ruhád lebbenése rajtad szebbé szépíti a zenét fülemnek, s eszembe jut első látásod sokszor: Igazam volt, hogy az igazit, az egyetlent éreztem meg tebenned, most biztos már. AZ ŰRHAJÓS Alattam a föld kék golyó, hol vannak már a városok? Nem látszik sem hegy, sem folyó, fölöttem az ég nem ragyog: úszom az űrben súlytalan, ezer világ közt én magam. Felfütyülő Morse-jelek zengik, hogy hajóm merre jár, és minden szívverésemet csodás szem nézi, mely belát vesémbe, számba... Nesztelen száguldoz a hajó velem. Dicsőség néked, ember-agy, dicsőség emberi erő, ha legyőzöd majd önmagad, akkor a szárnyad is kinő, s a boldogálmú végtelen fogócskáik veled, s velem. Akkor majd béke lesz, örök boldogság itt a földtekén, az embermilliók között • szívtől-szívig szalad a fény, legyőzi mind a gátakat: mindenki ember lesz, s szabad. 1VANICS ISTVÁN: Egy szépfiú elégiái a amit nagyon kedvelek. „Miért ne ihatnék meg egy korsóval halálom előtt?” — kérdeztem magamtól és joggal, hisz a halálra ítéltnek is teljesíteni szokták utolsó kívánságát. — Kérek egy korsó pilsenit, de kevés habbal, mert öngyilkosnak lesz — mondtam egykedvűen a felszolgálónőnek. A nő tekintetéből bizonyosfajta érdeklődést olvastam ki, s ez elég volt ahhoz, hogy röviden elmeséljem neki életem szomorú történetét. Mária — így hívták a felszolgálónőt — figyelmesen végighallgatott, majd azt mondta, hogy őszintén hülyének tart és ha van egy kis eszem, megvárom a váltást amikoris alkalom nyílik némely eszmecserére kettőnk között. Mi tagadás, szavainak keresetlen egyszerűsége gondolkodóba ejtett, s a váltás bekövetkeztéig elfogyasztott további négy korsó sör előnyösen befolyásolta zaklatott érzés- és gondolatvilágomat. A vízbefúlás korántsem gyakorolt már olyan vonzó hatást rám, mint az ötlet felmerülésekor, sőt, kifejezetten ellenszenves volt. Mária, amikor végre magunkra maradtunk, rém kedves volt hozzám, s oly meghökkentő emberismerettel pengette lelkiségem fájón zengő húrjait, hogy alapos okom volt feltételezni: nem én voltam az első öngyilkosje- lölt az életében. — Nagy bikfic maga fiacskám — mondta ő, a 40 éves nők jól ismert fölényével. — Hebehurgyán elválik, mielőtt megnyugtatóan gondoskodott volna utánpótlásról. Egyszer, ha lesz ideje, töltsön néhány napot a bíróságon és akkor tapasztalni fogja, hogy a magas válófelek soha nem egyedül, hanem már az új szerelem alanyával együtt jelennek meg a tárgyaláson. A válás ténye jól fejlett lelkiéletre serkenti az érdekelteket, s arra egyedül nem képes az ember, hacsak nem filozófus az illető. A házasságból nem az kerül ki vesztesen, akit elhagynak, hanem aki egyedül marad. Ha aztán ez az egyedüllét tartósul, a delikvens búskomor lesz és ami még rosszabb, úgy érzi, hogy ismét szerelmes a feleségébe, ha lehet lángolóbban, mint valaha. Ettől pedig óvakodni kell fiacskám, mert a nej már gondoskodott új partnerről, — volt rá ideje, amíg maga más nők után kújtorgott — s az új partner behozhatatlan előnnyel indul, — még nem csalta meg senkivel. Így oktatott engem Mária, ott a szigeti sétányon és én olyan hálával tekintettem bölcs tanítómesteremre, mint egy kutya. Attól kezdve mindennap találkoztunk hónapokon át, bár az öngyilkosság lehetőségét már régen elvetettem. Barátságunk nem nélkülözte azt a meghittséget, amely jellemezni szokta a huszonhat éves ifjak és a középkorosztályú hölgyek kapcsolatát. Joggal számonkérhetik tőlem, hogy végül is miért hagytam el Máriát, miféle ármánykodásnak esett áldozatul a mi gazdagon motivált, igaz barátságunk? Elismerem, a látszat ellenem szól, s kevéske rosszindulattal a hálátlanság szörnyű bélyege is rámüthető. Mégis azt mondom, én tudtam mivel tartozom Máriának, s hogy meg kellett válnunk egymástól, azért kizárólag a politechnika okolható. ÁGICA Abban az időben már az Elektrifikai Kutató Intézetben dolgoztam, mint ifjú kutatómérnök. Intézetünk, tekintettel a nagy tanerőhiányra, szocialista szerződést kötött az iskolával és elvállalta az egyik speciális szaktárgy oktatását. Az tudatnál is erősebb érzés, a szerelem. Ö igen, ott a bíróság előtt döbbentem rá, hogy szenvedélyesen szeretem a feleségemet, aki akkor már a Körúton repült tova, a játékos taxika szoknya szárnyain. Voltaképpen mindig szerettem őt, és ha olykor-olykor áldozatul estem is kisebb futó kalandoknak. érzelmeim soha nem szenvedtek csorbát. Hányszor magyaráztam neki: a férfi érzelmileg nem csalja meg a feleségét, a házasság oltára pedig az érzelem! Minden más csak kedvtelés, vagy passzió, ami nem hogy gyengítené, de erősbíti a hiteshez fűződő érzelmi kapcsolatot. Mondhattam én, akár a falnak; lélekben nem tudott felnőni hozzám. Legalább igyekezett volna közelebb kerülni, s megérteni, hogy a férfi lelke nagy és roppant bonyolult. Ö nem tett ilyet, elhagyott. mint egy idegent. MÁRIA Magányos farkasként kószáltam a közöny süket erdejében és senkinek nem volt egy jó szava hozzám, senkinek nem jutott eszébe, hogy gyengéden megsimogassa a fejemet. A Margit-hídra érve nekidőltem a korlátnak és kitágult pupillákkal néztem a mocskos, tajtékzó vizet. Elképzeltem, hogy néhány perc múlva nyeleden fejszeként alámerülök a hullámsírba és ha netán Paksnál partra vet majd a szennyes ár, hasam puffadt lesz s fülemet kedvtelve rágcsálja egy folyami rák. Már-már átlendítettem lábamat a korláton, amikor eszembe ötlött, hogy a Szigeten csapolt pilsenit mernek, i AMIKOR A BÍRÓ a Magyar : Népköztársasáig nevében ki- : hirdette az ítéletet, úgy tűnt, ; mintha a felperes megköny- ; nyebbülten felsóhajtott volna. ! Ez a sóhajtás, noha erőssége I nem volt nagyobb egy lehelet- i nél, rásodort engem arra az | útra. amely lejtőként vált i ismeretessé a moralisták ön- i hitt köreiben. A felperes j ugyanis a feleségem volt, aki | szabad akaratából elvált tő- ! lem, a családjogi törvény 8. i paragrafusa alapján, i A bíróság előtt szívélyesen i elbúcsúztunk, gondolatban a : lehető legrosszabbakat kíván- - va egymásnak és ő mámorosán tovalibbent, míg én álltam az olvadó aszfalton és szomorúsággal telt meg a szívem. Azóta is úgy él emlékezetemben, hogy tarka nyári ruhában repdes a Markó utcában és majdnem alákerül egy mentőkocsinák, amely őrült iramban robog az úttesten. Keserűen felkacagtam, mert eszembe jutott az a jelenet, amikor a bíró kihirdette az ítéletet és ó megkönnyebbülten felsóhajtott. Így sóhajtott fel akkor is, amikor az anya- könyvvezető házastársakká nyilvánított bennünket, i Végtelenül elszomorító ez. ; Az ember abban a hitben él, hogy az esküvő maradéktalanul garantálja a feleség boldogságát és öt év után derül ki, hogy alkalmasint hasonló öröm okozója lehet a válás is. Ha történetesen ő idézi elő házasságunk felbomlását, talán minden másként alakul. Akkor bizonyára dacosan felszegem a fejem és ironikusan elmosolyodom, hogy leplezzem a lelkem mélyén viharzó orkánokat. A válásra sajnos én adtam okot és így a férfias dac helyett a bűntudat kezdett dolgozni I bennem. És ami még a bűntek az egész megmozdulást. Ha a mozgalom alulról indul, s a községi emberek érzik fontosságát, akkor más az eredmény, senki sem tekintette volna nyűgnek, felesleges pluszmunkának a „bizottsá- gosdit”. Ezt a tanulságot máris levonhatjuk. A másik tanulság, hogy a kezdeményezés szerint a tömegszervezeteknek, valamint az állami és társadalmi szervezeteknek kellett képviseltetniük magukat ezekben a bizottságokban is, mint még oly sok másfajta testületben, bizottságban, szervben. A könyv- barátmozgalom akcióbizottságába történő delegálást éppen ezért nem az irodalom és a könyv szeretete, ismerete szabta meg, hanem a viselt funkció. így történhetett meg, hogy jó néhány helyen, mint például a szentendrei járási és városi akcióbizottság esetében is, az alkcióbizottság tagjainak először be kellett lépniük a könyvtári tagok sorába, mielőtt „fellendíthették” volna a könyvtár munkáját... A nagyrahivatott, s az ennek megfelelő hangerővel beharangozott könyvbarátbizott- ság tevékenységének ellaposo- dása ellenére is előbbre léptünk az elmúlt években. A megye lakosságának 10,7 százaléka könyvtári tag (84117: fő), s ma már 0,63 könyv jut \ egy lakosra. Az ötéves műve- i lődési terv végső célkitűzése:: „Ahány ember — annyi \ könyv!” reálisnak bizonyul, si a most kezdődő népművelési \ szezon végére minden bizony- j nyal valóra is válik. Ugyan-\ csak elérhetőnek látszik a má- j sik célkitűzés is, hogy a me-: gye lakosságának 11 százaléka; legyen rendszeres olvasója; közművelődési könyvtáraink-1 nak. Az eredmények alapja az a • nagy horderejű rendelet, amely \ minden ötezernél nagyobb lé- \ lekszámú községnek függetle-; nített könyvtárost adott. Minti Ismeretes, ezek az új könyvtá-: rosok 1963. január 1-én, illet-í ve 1964. január 1-én munká-: ba álltak, s Pest megyében a j korábbi kilenc önálló községi \ könyvtárral szemben ma már' harminckét önálló községi könyvtár működik. Az érdekelt nagyközségek vezetői szinte mindenütt komoly ösz- szegeket biztosítottak a helyiségek tatarozására, berendezésére, s több alkalommal i könyvvásárlásra is juttattak | pénzeket, a községfejlesztési; alapból. A megye rendkívül ] elhanyagolt könyvtárhálózatát i látva a Művelődésügyi Minisz- : térdűm is több alkalommal i adott terven kívüli anyagi se- i gítséget. Három éve négyszáz- \ ezer forintot, a múlt évben; közel hétszázezer forintot, az j idén egymilliót. A megyei ta-j nács végrehajtó bizottsága is j minden évben 200—230 ezer j forint' költségvetésen kívüli i keretet biztosít könyvvásár- í lásra. A tapasztalatok tehát azt; bizonyítják, hogy a könyv ba-! rátmozgalomnak nem könyv-; gyűjtéssel, s irreális tervek \ határidős összeállításával kel- í lett volna foglalkoznia, hanem i az évről évre növekvő anyagi í támogatásra és hálózatbővítés- ! re alapozva a könyv térhódí-; tását kellett volna szorgal- \ mázniuk, elsősorban is a „fe-; hér foltok” felkutatásával, Iá-1 togatásával. Ehhez azonban! olyan könyveket szerető és is-; merő, tehát olvasnivalót aján-J lani is tudó emberekre van! szükség, akik elegendő időt! szakíthatnak ehhez a misszió- í hoz. A feladatokkal amúgy is; túlhalmozott tömegszervezeti; vezetőiktől ezt senki sem ki-; vánhatja meg. ; 4 Új népművelési szezon küszö. i bén állunk. Jó lenne, ha fél-! évi szünet után újra összeül- ! ne a megyei akcióbizottság, s működésének korábbi koncep-! cióját felülvizsgálva, a nép-; művelés más feladataival; összhangban életre keltené j megyénkben a könyvbarát- \ mozgalmat. Ennek szükséges- j ségét igazolják az aszódi, a; gödöllői, a szobi és a váci já- í rás akcióbizottságának koráb- í bi módszerei és eredményei is. í Ezek a járások ugyanis bébi- í zonyították, hogy a könyv ba- \ rátmozgalom szükséges és \ hasznos! Tenkely Miklós < Pest megye könyvtárosai évek óta versenyt futnak az élettel, versenyt futnak önmagukkal. Több könyvet vásárolnak, újabb és újabb olvasókat nyernek meg, az országos ranglistán mégis Pest megye neve az utolsó, nem mozdul onnan egy tapodtat sem. Tévedés lenne azt hinni, hqgy az okok között első helyen a könyvtárosok kevésbé jó, vagy rossz munkája áll. Vannak, akik a lakosság aránytalanul nagy növekedésére hivatkoznak, mondván, a megyébe költözők igényeinek kielégítésére már se pénz nem jut, se előre ki nem számítható a megyébe beköltözők száma. Ez az ok kétségtelenül fennáll, s meglehetősen súlyos. Legalább ennyire fennáll, s legalább ennyire súlyos a másik is: nagyon mélyről kezdtük ... Amikor 1962-ben az országos szervek kibontották a könyvbarát mozgalom zászlaját, Pest megye lakosságának mindössze hat és fél százaléka volt könyvtári tag, s a közművelődési könyvtárak olyan szegények voltak, hogy három lakosra jutott egy könyv. Ilyen körülmények között mindenki igen nagy várakozással tekintett a könyv- barátmozgalom elé. A mozgalmat elsősorban a falu szocialista átszervezése után kialakult helyzet tette szükségessé. Előtérbe került a szocialista tudatformálás, amelynek fontos része a könyv, az irodalom megszerettetése is. A nagyszerűnek ígérkező kezdeményezés ót', közel három esztendő telt s megállapíthatjuk, hogy a jobb sorsra érdemes mozgalom haldoklik. Kampányfeladat lett belőle, amelynek néhány megmozdulásában részt vett a Hazafias Népfront szerveitől a vöröskeresztes aktivákjg. tninden —tác- sadalmi, állami és tömegszervezet. A kampány első lencfQletében megalakult a megyei akcióbizottság, majd hosszas huzavona után létrejöttek a járási, később pedig a községi akcióbizottságok is. Ezek a bizottságok névlegesen részt vettek az író— olvasó találkozók szervezésében, s kezdetben a magánosoktól történő könyvgyűjtésben. Gyakorlatilag azonban az történt, hogy magukra maradtak a könyvtárosok, s legfeljebb a föld- müvesszövetkezetektől kaptak érdembeli segítséget. A földművesszövetkezetek ugyanis évenként megrendezik az őszi falusi könyvheteket, a politikai könyvheteket, az ünnepi könyvhét akcióit, s ezzel együtt író— olvasó találkozókat szerveznek, műsoros esteket, bálokat hirdetnek. A könyvtáros és a földművesszövetkezet megbízott embere azonban elvégezte ezt a munkát a könyvbarátmozgalom nélkül is. Sajnos ez a legfőbb érve, s nehezen megcáfolható érve azoknak, akik kijelentették: nem kell ez a mozgalom, megy a munka enél- kül is!... Ami mégis pozitívum, hogy körülbelül két éve már a termelőszövetkezetek kulturális alapjából is jut némi pénz a községi könyvtár állományának gyarapítására, s így ha másban egyelőre nem is, de legalább anyagiakban bővült a „kör”, s bizottsággal, vagy bizottság nélkül, de több ember, több szerv törődik a lakosság jobb könyvellátásával. Az olvasók szervezése azonban továbbra is marad a könyvtáros kizárólagos feladata, mert eltekintve néhány nagyon szerény megmozdulástól, mint amilyen például az ..olvasó népfrontbizottságok” mozgalom volt, alig-alig történt valami. A népművelési szakemberek véleménye szerint a kudarc előrelátható volt, mert minden „felülről” szervezett „tömegmozgalom”-nak ez a sorsa. Előbb megalakult az országos bizottság, s aztán a megyei, majd járási, községi, s formális szervezési napi feladatként kezelték az érdekel
