Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-09 / 186. szám

pilisi pál= Kisvárosi őszök emléke A régi nyárjakor alatt pár levelet a patakba sodor az ősz. Emlékeket dúdolok magamban, míg fák alatt a nyár szó nélkül elsuhan, egy csendes délután ... Most zúgják-e még régi nótájukat a harangok, misék? Anyák, öreg urak a fűszeres előtt jól megrágják a szót, fekete esernyőt, békebeli posztót hintáztat karjukon a szél és hetven év ... Kihalt utcasarkon — ahol a szél sem ér — elsuttogják, hogy itt vagy ott, úgy kettesben látták a szép Katit... Pletykáznak vegyesen, hogy is volt, hogy is lett, mily omló volt a bab ... Közben köszöngetnek régi barátoknak, s az utcaseprőnek (kit mindig uraznak, mert a leveleket elsöpri néhanap a házaik előtt — miért tél idején kis szíverösitőt, pálinkát kap a vén Sánta utcaseprő...) Egy részeg dalra kél a kiskocsma mellől... Egy utolsó hajó elhúz a vén Dunán és lassan várható, hogy néhány nap után levetkőzik a táj egy őszi éjszakán. Barátom, itt az ősz, feszülnek csendhúrok — s az ősz, a vén dizőz magányos dalba fog... VASÁRNAPI NAPLÓ — Ügyeletes orvos ma: Gombán—Úriban: dr. Szilá­gyi Sándor (Úri); Gyomron— Mendén dr. Balogh Sándor (Gyömrő, Steinmetz u. 12.); Monoron dr. Halmai Géza (kefegyár); Üllőn dr. Csík Pál; Vecsésen dr. Nagy Lájos. — Ügyeletes gyógyszertár Mo­noion a Vöröshadsereg úti, Vecsésen a Dózsa György úti. — A nyári munkák befe­jezésének meggyorsításáról, az őszi munkák előkészítéséről tárgyalnak holnapi értekez­letükön a tsz-elnökök, párt­titkárok, agronómusok, köz­ségi tanácselnökök. — Kedden ülésezik a já­rási párt-vb. Napirenden; a tömegszervezetté átszervezett sportkörök munkájáról szóló jelentés; az augusztus 20-i előkészületekről, a mezőgaz­dasági munkák állásáról adott tájékoztató szerepel. — A lucerna harmadik kaszálását 135 holdon vég­zik a pilisi Uj Élet Tsz- ben. Jól fizetett az első és második kaszálásnál a lu­cerna, ötször annyi lesz a széna, mint az elmúlt év­ben. Eddig 23 vagon jött be a közösnek és 8 vagon ju­tott a tagok háztáji állat­állományának. — Négy új vontatópót­kocsit kapott a gombai Uj Elet Tsz. Ez sokat segít majd az őszi szállítási mun­kákban. — Az első félévi község- fejicsztés eredményeiről és hiányosságairól tárgyal hol­napi ülésén a járási tanács községfejlesztési állandó bi­zottsága. — Ötezer naposcsibe érke­zett a kávai Haladás Tsz-be. Újabb kétezer pecsenyeba­romfit adnak piacra, illetve értékesítenek a BARNEVÁL utján. Hamaiosan várják négyezer kiskacsa érkezését is. MŰSOR Mozik Eeser: Meztelen diplomata Gomba: A gyilkos és a lány. Gyomrot A vértiij. Matiné: Elma­radt találkozó. Maglód: Karam­bol (szélesvásznú). Monor: Gól büntetésből. Matiné: Mindenért fi­zetek H: A félelem bére. Nyár­egyháza: Valahol Európában. Pi­lis: A felelem bére. Matiné: Tét tenért vadorzó. Tápiósáp: A szél- hamosr.ő. Tápiósüly: Majdnem baleset. Crt: Oly közel az éghez, t-lló: A pénzcsináló (szélesvásznú). Matir.e: Kettétört amulett. Vasad: A nagy riport. Vecsés: Vasszúz ! (szélesvásznú). Matiné: Kisfiúk, i H: Á kandúr és a sisak (széles- 1 vasznü). OMlDÉn VI. ÉVFOLYAM, 186 SZÄM 1964. AUGUSZTUS 9. VASÁRNAP llárommi Ili«»« kár kifizet«« 7 li«»nap alatt Az Állami Biztosító mono- ri fiókjának évről évre na­gyobb feladatokat kell meg­oldania, mert a biztosítottak száma állandóan növekszik. Ez év elején járásunkban 20 268 biztosítást tartottunk nyilván a magánszektorban, amelynek állománydíja 2 671 400 forintot tett ki. Ez az állomány július 31-re 22 149-re emelkedett, az ál­lománydíj pedig meghalad­ta a 3 millió forintot. Ha eh­hez hozzá vesszük a szocialis­ta szektorokat, akkor a fiókunk kezelésében le­vő biztosítások összes évi állománydíja hétmillió forintot tesz ki. Az eltelt hét hónap alatt a biztosítottak száma 1811- gyel, az állománydíj félmil­lióval növekedett. Az eltelt időszakban igen nagy volt fió­kunk ügyforgalma is: mint­egy 1100 kárbejelentés érke­zett, ebből 946 érdemben nyert elintézést, s ennek alap­ján magánügyfeleink részére 834 ezer forint kártérítést fi­zettünk ki. * 90 A kifizetett vagyonbiztosítá­si károk igen jelentős részét a tsz-tagok háztáji biztosítá­sa alapján, valamint az ÉHÁ-biztosítások alapján be­jelentett sertéselhullások után fizettük ki. A vagyoni káro­kon belül igen jelentős he­lyet foglal el az általános gép­járműbiztosítási autótöréskár (cascó). Az eltelt hét hónap alatt több mint százezer fo­rintot fizettünk ki ilyen cí­men Korányi Tibor és Ballon Károly (Gyömrő); dr. Nagy Lajos. Gyürcsányszki György és Szőlősi Lőrinc. (Verses); va­lamint dr. Mármarosi Gyula (Monor) és mások részére. A személyi károk túlnyomó része baleseti kár. Az eltelt hét hónap alatt járásunkban több halálos kimenetelű bal­eset történt, amelyekre 15—25 ezer forint összegű kártérí­tést fizettünk ki. A termelőszövetkezetek általános vagyonbiztosí­tása alapján eddig több mint kétmillió forint ke­rült állat-, jég- és egyéb károk címén kifizetésre. Jelentős terven felüli munkákat kell elvégezni a TÖVÁLL-nak Termelőszövetkezeteink kö­zös önálló építőipari vállal­kozása, a TÖVÁLL, az első félévi tervét műszakilag csak 90 százalékban teljesítette. A lemaradást elsősorban az el­ső félév elején mutatkozó szakmunkáshiány okozta. A kivitelezéseknél szervezési bi­zonytalanság és tervszerűUen- ség is tapasztalható volt. A létszámot időközben fel- töltötték, de további emelés válik szükségessé* mert a második félévben a vállalko­zásnak terven felül el kell vé­gezni az ecseri Törekvő Tíz­ben egy 102 férőhelyes nö- vendékmarha-istálló alapozá­sát és földmunkáját; az üllői, gombai, maglódi és gyömröi tsz-eknél mesterséges borjú­nevelő istállók átalakítását; továbbá több tsz-ben az ólak, istállók téliesítését. Egyes anyagok' beszerzésé­nek nehézségei hátráltatták egyik-másik munka (a közös sertéstelepen, két fíaztató. az üllői Kossuthban egy gépmű­hely) befejezését. Pénzügyi tervét a vállalko­zás 95,1 százalékra teljesítette az első félévben; a tiszta nye­reségük 63 ezer forint lett, a tervezett 24 ezerrel Szemben. Még. mindig nem kielégítő a vállalat és a tsz-ek kapcsola­ta. A vállalat emberei néha olyan pozícióból tárgyalnak a tsz-ekkel, mintha tőlük telje­sen függetlenek, szinte felet­tük állóak lennének. A tsz- vezetők is olykor szinte ide­genként kezelik a vállalat ügyeit és embereit. E helyte­len magatartáson feltétlenül változtatni kell, s meg kell ta­lálni a kölcsönös, zavartalan együttműködés módozatait. "TOP* ‘ j- ^ <V >. v • . •• ' ’ ■ - > —1 -.aA-jj A nyár folyamán bekövetke­zett jégkárok előzetes becs­lése minden tsz-ben megtör­tént. A kalászosokat ért jég­károkra eddig több mint egymillió forint került át­utalásra. Ebből jelentősebb összeget kapott a két pilisi, az ecseri, tápiósülyi, gombai és a monori Kossuth Tsz. A jég­károk végleges felmérése után további összegek kerülnek át­utalásra. További feladatunk a biz­tosítási állományunk növelé­se. újabb ügyfelek beszer­vezése útján. A nyári viharok alatt több bejelentés érkezett fiókunkhoz, hogy tv-készülé- kek villámcsapás következ­tében megrongálódtak, vagy tönkrementek. Az ÉHÁ-bizto- sításban ezt a kárt is megté­rítjük. Meg kívánjuk könnyí­teni a biztosítások megköté­sét azzal, hogy a tv-tulajdonosok részére értesítést küldünk és fel­kérjük a biztosítási díj be­fizetésére. Reméljük, hogy mind töb­ben és többen fognak meggyő­ződni arról, hogy a biztosítás­ra saját anyagi biztonsága ér­dekében mindenkinek szük­sége van. Nagy Sándor fiókvezető „Nem a közönségnek...46 Indulás a munkába (Gammel József festménye) Töretlen akaraterő, derűlá­tás és nagy művészetszeretet jellemzi a 72 éves vecsési Gammel József festőt. Uj ter- 1 veit igyekszik valóra váltani: munkástárgyú képeket fest, a helyi Vízgép Vállalat életét örökíti meg. Nem a közön­ségnek festek — szokta mon­dani, s ebben sajnos, sok igazság van. Gammel József munkásképeit nem akasztja fel otthonában senki... Szent­képeit és ízléstelen giccseit senki sem cseréli fel — te­szem azt — egy esztergapad mellett álló, védőszemüveges, munkaköpenyes férfit ábrázo­ló festménnyel. Gammel Józsi bácsi türel­mes ember. Tudja, hogy az emberek világnézetét, ízlését, öntudatát nem lehet könnyen változtatni. Persze, mennek az évek, s az 50 éves festő- múlt alatt igazi realistává fej­lődő, idős festőművész képeit egyre kevesebben veszik. Pe­dig mennyivel inkább való­ság, mennyivel közelebb áll az emberhez a gyári élet, mint egy kétlábú, kutyafejű i őz a kék patak mentén, vagy — hogy ne is mondjam — az a szentkép, melyen nagyob­bak a piros galambok a tört- csuklójú, angolkóros, sárga színű kisjézusnál. Félreértés ne essék: Gam­mel József tiszteli mindenki­nek a nézetét, bár cserébe ugyanezt nem kapja meg.. ■, 20 évvel ezelőtt elvesztette bal karját és teljes hallását. Csekély nyugdíjából szegé­nyesen él. Családtagok nél­kül, érthető rendetlenségben, rengeteg kép és egerek tár­saságában. Egyre kevesebben nyitnak rá ajtót, pedig mind nagyobb szükség lenne erre. Gammel József mindezt tud­ja, nem törődik vele ... Mo­solyog, s szűkszavúan csak ennyit mond: „Ismerem az embereket...” Nem tudom, hogy hányszor jártak hivatott népművelők a veterán művésznél, de azt tu­dom, hogy Gammel József a legidősebb vecsési festő. Tu­dom, hogy a Toldi utcában lakik és azt is tudom, hogy az ő esete a művelődésügyhöz tartozik. Valentsik István HAZAK ES EMBEREK & Közemberi tevékenységem során legutóbb — annyi más mellett — három lakásügy került elém. Ezek a legfogósabbak mindenkor, intézkedni bennük keveset lehet, tűnődni rajtuk annál többet. íme, az én ügyeim és (zárójelben) tűnődéseim. Az elkezdett gondolatsort fűzze ki-ki tovább... munkával töltött évtizede­ket, a húszéves közéleti te­vékenységet is diplomával felérőnek kellene tekinte­ni, s aszerint méltányolni... És hát: nem egyoldalú már a mi lakástörvényünk, csak a lakó pártján álló? 15—20 évvel ezelőtt így kellett. De ma már a tula j­donosok, a „háziurak” szinte kivétel nélkül két­kezi munkások, kisembe­rek: megdolgoztak, meg­izzadtak tulajdonukért. Nem érd emelnének na­gyobb becsülést, s védel­met?] ..J- VW ,. a-ikiiMk. iúVMOi» P. Szabó Edit: Illusztráció Dante Komédiájához Sz.-ék nyolc éve vettek egy házacskát, lakottan, mert csak ilyenre futott a megta­karított pénzből. A férj vas­utas, az asszony konyhai dol­gozó, s mindketten régi tár­sadalmi aktivisták. Beosztá­súk, idejük, erkölcsi felfogá­súk se engedte meg soha, hogy „nagy pénzeket levágja­nak”. De ami kicsit megke­restek, azzal takarékosan él­tek, így vitte fel az isten a dolgukat egészen a „házdura- ságig”. Nem palota — inkább viskó, amit vették; de arra jó, hogy két embernek szárnyé- kot, menedéket adjon, nyugal­mat nyújtson. És hát törődő, jó gazda kezében egészen szé­pen kicsinosodna. De így csak rokkan, rozzan mindinkább. Sz.-ék nem erőszakos embe­rek, főként a saját ügyükben nem azok. Vártak türelemmel, „öntudatosan”. De nyolc év nagy idő, s a türelem együtt fogy az évekkel. A mellőzés, megnemértés, visszautasítás, amiben lakójuk kiköltöztetése iránti kérelmük részesült — megkeserítette a szájuk ízét. Most már közel a nyugalma- zásük ideje, s a pihenés éveit szeretnék az otthonukban tör­téni. Úgy érzik: megérdemel­nék. Megkínlódtak érte ... Most, talán — sikerülni fog valami. Őszre egy hármas- négyes (minden fél előnyére szolgáló) kombináció eredmé­nyeként bejuthatnak a házuk­ba. De október még messze van, s annyian és annyiszor megtorpedózhatják a szép re­mények hajóját! Sz.-né nyug­talanul figyel minden gyanús jelre, lesi a napok, hetek mú­lását. Nehéz lenne még egy csalódást elviselni... [Orvos- és pedagógusla­kásokat veszünk és épí­tünk. Jó, s helyes. De mun­káslakásokat miért nem? S ha már valaki — az or­vosinál jóval kisebb — jö­vedelméből házat vesz (s az államnak is megadja, ami jár: magas illetéket!), mi­ért nem segíti a törvény, s humánum ahhoz, hogy birtokolja is? A becsületes (Miért nem támogatjuk jobban őket: a munkáso­kat, a kisíizetésüeket? Mi­ért nem övék az állami la­kások, a már meglévők," s miért nem épülnek újak a számukra? Nemcsak Pes­ten, itt is. Hogy nem télik rá? Kevés a pénz, tudom. De csak abból, amit építő­iparunk évente elherdál, hány lakásra tellene.,,] © F.-ék lakók. Az ő helyzetük —lézerem másik oldala. Anya és lánya tíz év előtt kapott Vecsésen egy fürdőszobát és egy mosókonyhát — szükség- lakásként. Akkor sem volt az mér embernek való fedélalja, ma pedig már végképp nem az: beázik a plafonja, korhad a padlója, nyirkos a töve, maliik a vakolata. A fal — egy sor keskenyebbik oldalá­ra fordított tégla (18 centis lehet) —, a konyhában végig­repedt, egyhelyütt ki is látni a hasadékon. Az anya: beteg, törődött öregasszony; erő és jövedelem nélkül. A lány: kispénzű tiszt­viselő. És költő. Szépek a ver­sei. Valami mély, tiszta, na­gyon emberi bánat lengi át valamennyit, s az teszi széppé. Itt születnek a versek, ebben a cseppet sem ihletteljes kör­nyezetben. („Borsón is szépet álmodom...” — jut eszembe Michelangelo a Tragédia fa­lanszterjelenetéből.) Itt, ahol a szépségnek egyetlen szigete a kocsikeréknyi grupp, a „vi­rágoskert“’. A ház olyan állapotban van, hogy meszelni sem érdemes. Jobbra pedig semmi kilátás. „Kitűnő munkaerő; szeretjük, becsüljük — mondja a főnö­ke —, de nem segíthetünk rajta. Nincs lakás Vecsésen.” Talán ha házat venne, ha építene..'. De miből? A köl­tészetből nemigen telik házra. A tisztviselésből sem. A.-né özvegyasszony, s ezen a címep haszonélvező. De ez a komoly, jogi kifejezés ebben az esetben csak vicc. A lak­bér, amit kap, 57 forint 50 fil­lér havonta; a házadó, amit fizet, 50 forint. A haszon tehát havi 7 forint és 50 fillér. Ezt élvezheti, s azt az állandó huzavonát, ami a tulajdonjog és a jövedelem lehúzása kö­rül folyik. Mostohalánya az ingatlan egyharmadának már birtokosa, másik harmadának várományosa, s ragaszkodik jussának maradéktalan bir­toklásához. Ö maga özvegyi jogainak, édesfia egyharmad- résznyi illetékességének vé­delmében kardoskodik. És egyik fél sem veszi kellően észbe, hogy a maga jogát úgy védheti legjobban — ha tisz­teletben tartja a másikét. Csak a kifogyhatatlan emberség se­gíthet ... Éneikül pokol az élet. Azzá teszi az örökös civódás, olyas­miken: ki milyen arányban viselje a kéményajtó megvá- sároiásának költségét (28 fo­rint!); a melléképület szűk padlásának egyharmada ki­nek a tulajdona; összedől-e a ház, ha a gyerekek megka­parják a falát? És végnélküli az osztozás, az összekülönbö- zés, a törvénybejárás, a per­költségek fizetése... Szokvány história ez, a bí­róságok gyakorlatában min­dennapos. [Nem kellene ilyen ügyek­ben a községi tanácsoknak — esetleg e célra létreho­zott békebírói, esküdti tes­tületeknek — az eddiginél sokkal nagyobb intézkedési jogkört biztosítani? Tör­vénykezésünk sok felesle­ges nyűgtől, törvénytjáró embereink sok felesleges kiadástól szabadulnának meg...] Kadványi Barna

Next

/
Thumbnails
Contents