Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-09 / 186. szám
29-64. AUGUSZTUS 9. VASÄRXAP r**T MEGYEI yf/pfoD TÁ VOU NÉPEK III. ATENGER URAI B'ihorfestők és bornagykereskedők Heraklész oszlopai — Ókori import A byblosi munkás üzenete voltak. A város két részből állt: ha hódító közeledett, a szárazföldi részből átmentek a szigetre, s ha a hódítónak nem volt erős hajóhada — az asz- szírok például így jártak — csak a partról tekintgethettek a kincsekkel megtömött sziget felé. Tyros i. e. 950 körül élte fénykorát — Hiram király alatt — s messze földön híres volt. Mi maradt belőle? Scheer keletnémet újságíró, aki 1959-ben járt ott, szomorúan állapítja meg: „Tyrosból, a föníciaiak hatalmas kereskedelmi városából, mely valamikor királyok székhelye volt, nem maradt egyéb, mint a Tyr nevű szegény halászfalu, meg néhány régi — régi rom.” A szerencse forgandó, s a harácsolással szerzett nagyság is az ... Ötezer éves üzenet A csirkék „nemzetközi nyelve" Dr. Erich Baeumer, nyugat- I német orvos, több mint ötven ; esztendeje foglalkozik a csir- ! kék „nemzetközi nyelvének” megfejtésével. Állítása szerint, í harminc féle jól megkülönböz- ; telhető hangot hallatnak, és | minden hang bizonyos magatartást, állapotot fejez ki. Például közük egymással: „éhes vagyok”, vagy „menj innen, hagyjál magamra”. Az orvos megtanulta a csirkék hangját utánozni úgy, hogy ma már valóságos párbeszédeket folytat a baromfi- udvaron. Érdekes megállapítása, hogy amikor a kiscsirkék kibújnak a tojásból, már eleve tudnak „beszélni”, tehát a hangokkal való közlést nem az idősebbektől sajátítják el. Sőt, a kiscsirkék hangközlése már a tojásban megindul. Mielőtt kibújna a tojásból, a pipi sajátos magas hangon apró zörejeket hallat, amelyekre a tyúkanyó mindig egyformán válaszol. A tyúk és csibéje között tehát már egészen korán megindul a szülői kapcsolat. Irigység Két korosabb hölgy áll a kávéház pénztáránál és cseveg a kasszírnővel, aki ugyancsak jó ötvenes. Mindhárman fiatalosan, elegánsan, s arcukon vastagon a festék. A nőknek ahhoz a fajtájához tartoznak, amely nem akarja elismerni az idő múlását, s nem is igazodik az évekhez sem öltözködésben, sem gondolkozásban. A pletykapartit kis közjáték szakítja meg: fiatal rendkívül csinosan öltözött, kimondottan reprezentatív megjelenésű leány lejt be a kávéházba. Valakit kereshet, mert alig észrevehető tanácstalansággal megáll az ajtóban. A hölgyek mint katonák a vezényszóra, odafordulnak. Végignézik a leányt, megmustrálják ruháját, lábát, alakját, hajszínét, rúzsát frizuráját, majd az egyik kimondja a szentenciát: — Kis tökfej!... A leány meghallja a szót, odanéz. lesújtó pillantást vet a papagáj-utánzatú színösszetételekre, ráncot vetett nyakakra, s felveti a fejét. Fitos kis orrába beeshetne az eső ... Mire a hölgykoszorú visszavágna, a leány meglátja akit keres: hófehér ruhás, négerbarna fiatalember emelkedik fel a sarokasztaltól és ünnepélyesen meghajol. A lány már nem hallja a summázott jövőt: — Majd megcsúnyulsz te is szivecském, ha megöregszel! .,. Ezzel visszafordulnak a kasszához, s folytatják a témát, ahol abbahagyták, hogyaszongya: — Tudod szívem, a Mucus harmadszor is férjhez ment de ez a legrosszabb partija még kocsijuk sincs!... Kint a körúton dübörög a hétköznap lárma-basszusa. A vastag üvegfalak felfogják a zajt, csendes zümmögéssé enyhül a zsúfolt farmotoros buszok rekedt morgása. A hűs csendben felfokozott hangerőt kap a hölgyek mézédes károgása ... (tm) zelka és Zikmund is eljutott e tájra. „Amit látunk, egyszerű halom. Olyavi domb, mint bármely más, mondaná az ember. A domb hallgatott. Elhallgatta múltját, elhallgatta illetőségét is. Mariban, az Eufrátesz mellett agyagtáblákat találtak, amelyeken szó esett Ugaritról, a híres királyságról. Bogazköyben a hettiták fővárosánák közelében ékírásos táblákat ástak ki — megint előfordult rajtuk a szó: Ugarit. Az egyiptomi Tel- el-Amarnában már 1887-ben feljegyzés*-^- kerültek napvilágra, az időszámításunk előtti tizenötödik századból származtak, s ismét emlegették Ugaritot. De hol van Ugarit? Hová lett?” A sokat emlegetett város a régészet nagy talányai közé számított. Egészen 1928-ig ... A ta’ány megoldódik 1928 márciusában egy szántó-vető paraszt mindennapi dolgát végezte. Ahogyan igavonó barma után ballagott, rosszkedvűen dobta félre az eke útjába került márványdarabot, s bosszúsan nézegette, mennyire kicsorbította szerszáma élét. Ahogy az eke körül forgolódott, megroppant lába alatt a föld. Most már jobban szemügyre vette, mi rejtőzhet ott, s rövid munkával boltozatos pince romjait bontotta ki a föld öleléséből. Este, amikor egy pohár italra összejött ismerőseivel, elmondta a dolgot. A hír gyorsan, jár: Virolleaud francia régészprofesszor másnap „már asszisztensével együtt ott volt a földön. Rövid idő alatt mykénéi és kyprosi vázák töredékeit találják meg. Mykénéi váza itt? Csakis import útján kerülhetett ide. Márpedig akkor itt kikötőnek- kellett lennie! A megkezdődött ásatásokat Schaeffer és Chanet régészek irányították, s azok lényegében — még ma sem fejeződtek be... Alulról számítva az első réteg az i. e. III. évezredből származott. Utána az i. e. 2000 körüli időkből temetőt tártak fel az ásók, majd a harmadik rétegben egy i. e. 16—12. századból hatalmas templom maradványait. Előkerülnek egyiptomi szobrok, krétai edények, távoli országokból hozott fémek, istenségek szobrai: kimeríthetetlen adattár a régészek számára. A talány megoldódott: Ugarit helyesem volt titok többé. Az Ugari thoz hasonló bőséges leletanyaggal a többi föníciai város már nem dicsekedhet. Tyros hatalmas és gazdag város volt: tyrosiak alapították Karthágót, a legerőszakosabb gyarmatosítók A íáraók „haditámaszpont- ja” — innét indult hódító utakra az egyiptomi hajóhad — Byblos volt. A föníciaiak tisztes hasznot húztak ebből: a fáraók velük készíttették ha- | jóikat. Byblos maradványai- | nak feltárását Maurice Du- nand régész irányította. Többek között előkerült a föld alól egy ötezer éves templom nagy része, de a várost leigázó babilóniai királyok kőbe vésett dicsekvése is: hogyan fosztották ki a várost, mit rabollak össze. Másutt egyszerű, mindennapi eszközök láttak ezer évek után napvilágot: kezdetleges kézi malmok, szőlőprés, s nagy mennyiségű papirusz, nem véletlen, hogy a görögök — akik Bybíoson keresztül kapták az egyiptomi papiruszt — azt byblosnak nevezték ... A városban előkerült leletek közül példaként csak egyet említünk. Az ötezer éves templom oltárának hátfalán találták meg a réztáblácskát, amelynek szövegét egy egyszerű byblosi vésnök, munkásember fogalmazta: „Lilu: Topét rezét én hengereltem. A vasam hegyével én láttam el nősetekkel ezeket a tárgyalcat, a templom kulcsát Akarenu díszítette bevésett jellel és a nevét írta rá; és ezt én készítettem, amikor az oltár koronáját díszítettem. Ezt a munkát családjának becsületére végezte Lilu... Ezt tettem Ipus kormányzó idejében, Tammuz hónapjának hatodik I napján, a hetedik évben.” A dolgos két kéz üzenete átvészelt ezer esztendőket. Ki tudja, mit tett Ipus kormányzó? De a vésnök réztáblája arról mesél: minden szépség, s az örökkévalóság forrása a teremtő emberi munka. Kárpáti László (Jövő vasárnap: Léteztek-e „rézbőrűek” ?) AMÍG Al ÖT SlÁMBÓlLESI így dolgozik a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság elintézésénél sokat számít a lélektani pillanat. — Te, valami fontos dologban járhatsz — állapítom meg. — Sürgős. Munkát akarok vállalni itta gazdaságban szeptemberig. Kell a pénz. — Kenyérre? — kérdezem. A fiú legyint. — Kenyerünk az van. Szeretnék venni, mire kezdjük a tanévet, egy orkánt. Átéreztem a fiú helyzetét orkánostól és benyitottam az elnök irodájába. Közöltem, hogy Cédu- lás István személyében ácsorog kint egy deák. — Lássuk a fiatal urat — invitálta be az elnök, akinek az erényei közül nem hiányzik a humor sem. A diák belépett és elmondta szerény kívánságát. — Tudod-e, hogy a jó mezőgazdásznak értenie kell az állatokhoz is. ' — Tudom, — bólintott 02 elnök szavaira Cédulás. — Meg az etetéshez, itatáshoz fiam. És fejni is meg kell tanulnod — ijesztgette a mezőgazda fiókát a szövetkezet elnöke. A fiúnak azonban helyén volt a szíve: — Ezeket tudom, Másfélmilliárd lottószelvény. Ennyit vettünk meg a trafikokban, postahivatalokban, lottózókban a játék kezdete, 1957 óta. Az óriási szám is mutatja, hogy nincsen olyan felnőtt, dé talán még gyerek sem, aki ne ismerné ezt az izgalmas játékot. De a lottóval járó munkát, azt, hogy hogyan is bonyolítják le az egészet a szelvénykészítéstől a kifizetésig, hogy hogyan zárják ki a visszaélések lehetőségét, miként húzzák á számokat —L ezt már kevesebben tüdják. Pedig ez is érdekes. Erről beszélgettünk a lottózás „gazdáival” az Országos Takarékpénztár Sportfogadási és Lottó Igazgatóságán. Vasajtók és páncélszekrények Az út a budai Várban, az Állami Nyomdában kezdődik, Itt nyomják az összes értékpapírt, a bélyeget is, itt készül a sok szelvény. Valóban nagyon sok, és egyre több. Az év első felében egy-egy héten már átlagban 6 090 000 szelvény fogyott el; az eddigi rekord az idei 12. játékhéten következett be: 6 595 000 szelvénnyel! A nyomtatást természetesen komoly ellenőrzés mellett végzik, visszaélésről, „könnyű” szelvényszerzésről szó sem lehet. Utána még sorszám és darab szerint is ellenőrzik a szelvényeket, majd biztosan leplombált, vízhatlan zsákokba csomagolva, útnak indítják az OTP-fiókok felé. A lottóárusítók, irodák az OTP-fiókoktól kapják hetente. Az ezután következő műveletről, a szelvények kitöltéséről látszólag nem kell sokat beszélni. Pedig erről is van központtal, amely rögtön tovább küldi a hírt a rádióhoz, a televízióhoz, a Magyar Távirati Irodához. Hogy jó-e ez a hír vagy rossz, az egyénenként változik, s a szerencsétől függ. Hetente igen sok embernek jó hír. Hogy kiknek, és milyen mértékben, vagyis hogy hányán nyernek és mennyit, az még péntek este eldől. Sok száz kisegítő, elsősorban nyugdíjasok, és diákok hajolnak péntek délután a szelvénykötegek' „fölé. A szelvényeket speciális „ráccsal” vizsgálják, amelyek akkorák mint a szelvény, s az öt szám helyén ki vannak1 vágva. Ha a kis ablakon megjelenik az x, van találat, ha üres az ablak, nincs. Az ügyes kis szerszámmal egy délután két-háromezer szelvényt is kiértékel egy-egy ügyesebb munkatárs. A munkát különben a Pénzügyminisztérium szigorúan ellenőrzi, idegeneknek a kiértékelésre bemenni nem szabad. Még újságíróknak sem... 2473094 forint Ha találat van, az eddig páncélszekrényben tartott ellenőrző szelvénnyel a pénzügyminisztériumi kiküldött és közjegyző jelenlétében összehasonlítják, aztán kiszámítják, hogy egy nyerőosztályra, egy szelvényre mennyi pénz jut. Ezt már szombaton délelőtt közli a rádió és a sajtó, a játékosnak pedig a pénzügyminisztériumi kiküldött és közjegyző jelenlétében már csak a nyereményt kell felvennie. A két-három találato- sat négy nap múlva, a négyest, ötöst 12 napon belül. Az utóbbi időben különben elég sok az ötös találat: 2 473 094 forint. A legnagyobb négyest is elfogadnánk: 1960-ban (a tizenhatodik játékhéten) három négyes találatra egyenként 1 110 383 forintot fizettek. Nem beszéltünk még a ráadásról, a minden hónapban megtartott tárgynyereménysorsolásról, s az évenként külön egyszer-kétszer megrendezett rendkívüli sorsolásról, A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság dolgozói maguk is lottóznak. Hiába vannak azonban „közel a tűzhöz”, távol vannak a szerencsétől. A szelvényt természetesen ők sem kapják olcsóbban, s ha pontos, megbízható munkájukkal dicsekednek is, eredményeikkel, találataikkal egyelőre nem. Nagyobb nyeremény még soha nem volt a székházban, hiába is kértünk biztos tippeket a jövő hétre — ők sem tudnak még semmit... R. Gy. Bíborban született — királyok jelzője volt. A bíbor a történelemben összefonódott a hatalmasokkal, de kevesen tudják, hogy a bíborfestést a föníciaiak találták ki s űzték nagy sikerrel. Fönícia a mai Szíria kisebb részén és a mai Libanon területén állt fenn. Már az i. e. III. évezredben megemlékeznek lakóiról az egyiptomi feliratok, s ők | jelentették az összekötő kapcsot az ókor népei között. Kereskedők voltak, akik remek hajókat építettek cédrusfá- ból, bíborkelméket készítettek, ezüstöt hoztak Spanyolországból, ónt Angliából, vasat Olaszországból, Moloch-ot tisztelték istenként, s embert áldoztak neki. A történelem első gyarmatosítói voltak — ók alapították többek között Kartágót — s tőlük származik lényegében mai írásunk. A világon elsőként körülhajózták Afrika partjait, s i. e. a 13—8. században érték el fénykorukat. A Naplemente Nagy Tengere Ök alkalmaztak először evezős rabszolgákat hajóikon, s ennek emlékét a mai ember j nyelve is őrzi, hiszen a gálya föníciai nyelven — hajót je- j lent. A „jajn”-1 ma is öröm- i mei isszuk: ők voltak az első bornagykereskedők, a föníché j bor az akkor isméit világ minden részébe eljutott. Városaik ott sorakoztak a tengerparton, még nevük is j fekvésükre utalt: Byblos hegyet, Tyros sziklát, Szidon a halfogás helyét jelenti. Az i. e. I. évezredben ők lettek — ahogyan ők nevezték — a Naplemente Nagy Tengerének, a Földközi-tenger korlátlan urai. Hérodotosz, a nagy görög történetíró többek kö- zVl ezt írja róluk: „Nechaó egyiptomi király tengerre küldte a föníciaiakat, azzal a paranccsal, hogy kerüljék meg Heraklész oszlopait... A föníciaiak az Eritreai (Vörös) tengerből indultak el és áthajóztak a Déli-tengerbe (Indiaióceán). Az ősz beköszöntével kikötöttek, bevetették a földet, majd arattak: a gabona betakarítása után tovább hajóztak... A harmadik évben ■tn eg került ék Heraklész oszlopait és visszatértek Egyiptomba. Azt is mondják, amit én nem hiszek, másvalaki azon- I ban elhiheti, hogy a körülhajózás alatt a föníciaiak jobb kéz felöl, látták a Napot.” Ez utóbbi mondat a bizonyítéka annak, hogy a körülhajózás valóban megtörtént! Pedig nem volt kis dolog: Afrika partjai harmincezer i kilométer hosszúak! A városok Ugarit a mai Szíria területén feküdt — ma Ras-Sham- ra városa van ott — Fönícia J közepét Byblos jelentette, ez volt a legforgalmasabb kikötő, mai szóval tranzitforgalmat bonyolított le, s délen a két ellenfél: Szidon és Tyros. A már említett árukon kívül ők szállítják a „szegények eledelét”, a szárított halat, a múmiák balzsamozásához szükséges anyagokat is e ki- £ kötőkben hajózzák ki, s pél- ^ dául Ugarit Kypros (Ciprus) ^ szigetéről szerzi be a rezet, s f innét származik a latin — ^ cuprum szó! Kréta szigetéről j kerámiákat hoznak, félelme- í y tes hírű rabszolgakereskedők. £ Vallásuk középpontjában az ^ ég istene állt, akit Melkart % (a Város Királya) vagy Mo- ^ loch (Hatalom) néven említe- ^ nek. Istenükről nevezik el a £ mai Gibraltári-szorost: Mel- % kart oszlopainak hívják. ^ A régi Fönícia területén sa- j játságos kultúra került napvi- £ lágra a régészek ásója nyo-'/, mán. Olyan kultúra, amely- ^ nek nem voltak önálló, nagy fj alkotásai, de amely Szerencsé-$ sen ötvözte egybe mindazt, íj amit csak az idegen népekkel % való érintkezéskor hasznos-% nak vélt, látott. E tekintetben í a legértékesebb leletekkel i legendás hírű Ugarit szolgált. £ A két világhírű utazó, Han-f Cédulás István új- szilvási diák, a körösi mezőgazdasági technikum IV. éves tanulója. Megjelenés, szerénység tekintetében szakasztott olyan, mint Varga Zoltán, a Fradi népszerű csatára. Cédulást azonban nem a zöld gyepen ismertem meg, hanem az újszilvási tsz irodája előtt. Nyugtalanul várta, mikor ér rá az elnök, aki a szakemberekkel a cséplésről tárgyalt hivatalában. — Jó volna tudni, milyen a hangulat odabent? — mondja a diák és kezével gereblyézi szőke haját. — Az miért fontos — kérdezem. — Mert megfigyeltem, hogy egy ügy mondanivalójuk a lottó-szakembereknek. Sokan még most sem töltik ki szabályosan a lottócédulát. Olyan szelvény is érkezett már, amelyen gondosan besatíroztak, illetve kiszíneztek 85 kockát, csak épp a választott öt számot hagyták üresen. Pórul is jártak a „művészi érzékű” játékosok; hiába volt találatuk, nem nyertek. Csak a szabályosan kitöltött szelvények vesznek részt a játékban. A löttóládába dobott szelvényeket húzás előtt egy erre kijelölt bizottság szedi ki; ez biztosítéik arra, hogy mindegyik beérkezzen. A postán feladott lottót expressz küldeményként kezelik, így minden idejében bedobott szelvény idejében ott is van a kiértékelő helyen. Itt számsorrendbe rakják, majd 200-as köte- gekbe kötik. A csomagok ezután speciális vágógépbe kerülnek, a gép különválasztja a fogadási és az ellenőrző részt. A szelvénykötegek oldalát még bekenik előhívható vegytintával, így akadályozzák meg, hogy húzás után kitöltött, tehát meg nem jelölt szelvények kerülhessenek a játékba. Ezt sem tartják azonban önmagában eléggé biztonságosnak, ezért az ellenőrző szelvényeket tartalmazó zsákokat vasajtok mögé zárt páncélszekrényben védik az illetéktelen kezektől. A vasajtóknak és páncélszekrényeknek kettős zárjuk van, az egyik kulcsot az OTP vezető munkatársa, a másikat a Pénzügyminisztérium megbi- j zottja őrzi, s a zárakat állami közjegyző pecsételj le. ’ Siófok, Pétervására, Balatonfüred Ezután következik a legizgalmasabb rész, a számok húzása. Ezt a folyamatot már jónéhányan látták, hiszen a sorsolást mindig máshol, az ország más-más helységében végzik. A legutóbbi nyerőszámokát — már tudja mindenki — Siófokon sorsolták, a további menetrend pedig: 14-én Pétervására, 21-én Balatonfüred, 28-án Tiszavasvári. Az öt számot különben öt, a közönség közül sorsolás által kiválasztott játékos huzza. Sokan annyira a vakszerencsére bízzák a dolgot, hogy még be is hunyják a szemüket húzás közben. De aki nyitva tartja, az sem látja, hogy mit húz: a közönség és A közjegyző által előzőleg ellenőrzött 90 számot ' ugyanis kis gömbökbe zárva rakják a szerencsekerékbe, „leskelődni" tehát nem lehet. A kihúzott öt számot a sorsolás után rejtjeles telefonhívással és géptávíró útján azonnal közlik a budapesti mert tavaly az dl-; latokat gondoztam az \ új istállóban. — Igen? — méri\ szemével a talpra-: esett diákot az elnöki és így dönt: — Ha tavaly az] új istállóban voltál, 1 akkor most az öreg j irodába kerülsz —! könyvelőnek! Jót derültünk az \ eseten. De legjob- \ ban a fiú örült a \ váratlan fordulatnak.: — Gondoltad Pis- \ ti, mikor kint ácso- í rogtál, hogy ilyen; előkelő beosztást; kapsz? — kérdez-; tem a legényt. ; — Még álmomban i sem — felelte az aj- í tóból. — Meg kell ’>t hagyni: az elnök elv- j társ nagyon cselesí volt. $ Galgóczy Imre 2 (^SeteS történet
