Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-09 / 186. szám

1984. AUGUSZTUS 9, VASÁRNAP Mccvr.1 Kfüilap .1 A népi nemzeti egység útján Irta: Erdei Ferenc a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkára Társadalmunk minden réte­gében, szinte naponta elhangzik az a meg­állapítás, hogy társadalmi vi­szonyaink oly gyökeresen megváltoztak az elmúlt két évtized alatt, hogy a most fel­növő fiatalság el sem tudja képzelni a régit. Annyira nem, hogy — mint egy egyéb­ként jeles fiatal költő kife­jezte — már nem is az 1945 előttit, hanem az 1956 előttit tartják gyakran a réginek. Nyomatékosan hangsúlyoz­nunk kell azonban, hogy az a történelmi változás, amely forradalmian átalakította tár­sadalmunkat 1945-ben, ha­zánk felszabadulásával és a népi demokratikus fejlődés megindulásával kezdődött s azóta és annak nyomán tör­tént mindaz, amit ma felsza­badulásunk után 19 esztendő­vel oly világosan érzékeink. Ezen a történelmi korszakon belül csak történeti inter­mezzo volt az ellenforradalo­mig vezető helyzet kialakulá­sa és az azt követő tisztulás és megújulás. Az elmúlt két évtized az az időszak, ami alatt a feudális csökevényekkel terhelt tőkés­földbirtokos uralkodó osztály hatalmát megdöntöttük, s a gyárosok, bankárok és grófok országa helyén a nép hatal­mát valósítottuk meg. Ez ter­mészetesen nem történhetett meg másként, mint forrada­lom útján, amelyet a munkás- osztály és szervezett politikai ereje, a kommunista párt vitt győzelemre, támaszkodva a dolgozó parasztság és a hala­dó értelmiség szövetségére. A harcban a proletárdiktatúra egyértelműsége és a néphata­lom kivívásának és megtartá­sának a céltudatos követke­zetessége vezethetett csak si­kerre. Nem lehetett máskéD- pen, minthogy a régi kizsák­mányoló rendszer megdönté­sét, a néphatalom kivívását megszilárdítását és megvédé­sét csak a korábbi uralkodó és kizsákmányoló osztályok ellem harcban érhettük el. Arról a történelem mond íté­letet, hogy e harcokban mi­lyen történelmi érdemeket szereztek és milyen hibákat követtek el a kommunisták és szövetségeseik. A harc végig­vitte azonban történeti tény s társadalmunk szocialista építése és berendezése, vala­mint a népi nemzeti egység megvalósulásának előrehala­dása e harcok eredményein alapszik. A fejlődés azonban a népha­..................tatom . kivívása ó ta is óriási utat tett meg. A felszabadulás utáni első idő­szakban a nyílt és következe- ; tes harc volt az uralkodó jel- j lemvonása társadalmi fejlő- j désünknek. Elszánt és kimé- j letien harcot folytattunk a: régi uralkodó és kizsákmá-: nyoló osztály minden rétege i ellen. (Ma már azt is látjuk, I hogy túlságosan is szélesre i nyitottuk az osztályellenség; frontját.) S bonyolult és el- ; lentmondásokkal teli harcot ] folytattunk az értelmiség és a ] középrétegek, különösen a : középparasztság szövetségé- j nek a megnyeréséért. Ez az i időszak drámai körülmények i között ért véget s életbevá- i góan fontos tapasztalatokkal: és tanulságokkal jár. Mindezeket összegezve és hasznosítva, alapozta meg a következő időszak politikáját a Magyar Szocialista Munkás­párt és a forradalmi munkás­paraszt kormány. Ennek a po­litikának alapvető tételét í.av határozta meg az MSZMP VIII. kongresszusa: .,A mun­kásosztály csak a dolgozó nép élén, széles osztályszövetség­ben viheti győzelemre a bé­kéért. a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcot.” Ezen a pilléren nyugszik mos­tani történelmi időszakunk po­litikai. társadalmi és gazdasá­gi fejlődése. Ezen az alapon valósult meg mezőgazdasá­gunk szocialista átszervezésé­nek a befejezése, az életszín­vonal nagyarányú emelkedése és a szocialista demokrácia ki­bontakozása. S ez a politika teremtette meg a feltételeit annak, hogy a szocialista rendszer alapjain, társadal­munk minden osztályának és rétegének a közeledése s ösz- szefogása révén, fokozatosan rális élet minden területén s ezen túlmenően a magánélet és a családok körében is. Nyilvánvaló, h°gy mind­——ezek olyan fel­adatok, amelyek tekintetében határozott szerepe van az ál­lami szerveknek, s szerepe és felelőssége van a vezető párt­szerveknek is, az egyes kom­munistáknak is. Bizonyos azonban, hogy a legszélesebb rétegekre kiterjedően nélkü­lözhetetlen szerepe van mind­ezekben a népfront-mozga­lomnak, a népfront keretében szerveződő társadalmi tevé­kenységnek, akcióknak. Ilyen sokoldalú és együttes munka viszi előre a szocializmus tel­jes felépítését s ezzel együtt az ennek alapjain nyugvó népi-nemzeti egység megvaló­sulását TÁV O N (Foto: Kotroczó) az orrom alá hajigálok? Vén zsugori! Mintha nem tudná, hogy ahol ketten esznek, a harmadiknak is jut. Mi kell nekem? Két szelet hús, más semmi, A levest, főzeléket fe­lőlem megeheti, akár sose lássam. Tegnap este, persze, megint nem volt igaza. Én kerestem a gitárra valót, mit sajnálja, ha megvettem? Meg is mondtam neki: ne murizzon, öreg, a gitár nem kér enni! Alig kapott levegőt, úgy be­gurult. Kiabálni akart, de nem tudott. Csak sziszegett: hogy utolsó, hálátlan csirke­fogó vagyok, önző fráter. El­felejtettem, hogy a baleset után csak azért nem hagyta magát leszázalékolni, hogy engem kitaníttathasson. Mert ha őt leszázalékolják, mehet­tem volna segédmunkásnak. Na, itt aztán én is zabos let­tem. ügy beszél arról az ipa- ritanuló-iskoláról, mintha egyetemi diplomáig tanítta­tott volna! Persze, neki az is nagy szó, hogy a fia orvosi műszerész. Mert ő sose vitte semmire, az öreg vándorma­dár! Alig kezdett bele egy szakmába, meg se melegedett, máris továbbállt. Most persze, halandzsázik: hogy ittas ko­rában pofozták a mesterek, azért állt tovább: meg hogy később fekete listán volt, s ha felfedezték, kiadták a munka­könyvét. Jó vicc! Mondtam is neki: hagyjuk a mesét, Iboly­ka, negyvenöt óta lett volna ideje szakmát tanulni! Csak­hogy a könnyebbik végét ke­reste a dolognak, azért ment szakszervezeti titkárnak. De még ott is élhetetlen volt: mások villát szereztek ma­guknak, ő meg megmaradt a szoba-konyhában. Mikor az­tán öreg fejjel leváltották, s insszakerült a gép mellé, ott állt megfürödve: se pénz, se szakma. Fél év múlva jött a baleset, utána ámen: köny- nyebb munka, kisebb kereset. Talán ennek is én vagyok az oka?! fi] AN A, HOGY ÉN. Min­is dennek. Kanyarós let­tem, az orvosok ráijesztet­tek, hogy kamaszkorban az ilyesmi veszélyes, folyton er­re gondolt, s a stancológép el­kapta a bal karját, összela­pította. Én vagyok az oka an­nak is, hogy Babilon elpusz­tult, és megölték a Holt­tengert. Mert én nyegle fi- csúr vagyok, tv-re, meg gi­tárra szórom a pénzt, ahe­lyett, hogy libatallat gyűj­tenék a stafírungomhoz. Egyetlen tisztességes ruhám van, a többi csupa ceig- nadrág, tvisztpulóver, csiri- csári kiving. neva. Más fia­tal fülig úszik a gyönyör­ben, ha keresetét politúros hálóra, meg birsalmabefő­zésre költheti, szórakozás he­lyett esténként lábat áztat a pléh lavórban, s vasár­nap délután máriást játszik ] a rokonsággal, tízfilléres ala- ] pon. \ Csakhogy én nem leszek ] máriás huncut! Én élni alta- \ rok, nem vegetálni, mint a fater. Szakegylet, szakszer- i vezet, szeminárium. Szegény öreg. Tulajdonképpen sajna-: lom. Egész élete az agitá- dóban telt el. „Korunkban, minden út a szocializmus­hoz vezet.” Hát, ha úgyis odavezet, minek erről any- nyit beszélni? „Az idő ne­künk dolgozik.” Oké: amíg ön alszik, az idő dolgozik. Oltári eset volt, amikor be­osztották az üzemi tsz-szer­vező brigádba! Életében nem látott közelről egy traktort, de elment a parasztokat agi­tálni. Hetekig szalmazsákon aludt, gumicsizmában cup­pogott a sárban, főtt étel hol volt. hol nem, mint a mesében, de ö meg akarta váltani a világot! Hát csak tessék, váltsa meg. Majd, pengetek hozzá kísérőzenét a gitáromon... T elefonhoz? mí a fe­ne. ilyen kapós lettem?, Jövök már, na. Helló, műt-] tér, maga az?... Szél... szél-] ütés? ... Reggel... Besz .., i beszélni sem bír?... A jobb] karja is ... Igen... Sietek ... \ Csókolom. Mama.... Ki marháskodik megint az-i zal a szalmiákszesszel, majd’: kieszi az ember szemét! Jo- \ zsókám, baj van . .. Ne ha- \ ragudj, holnap visszahozom; a gitárt... Kell a pénz ... Az \ öregem .., • Nyíri Éva ' 7 ' tEGNAP ESTE csúnyán összekaptunk a faterral• j Hónapok óta kölcsönösen ke- \ rüljük egymást, de tegnap es- \ te nem sikerült. Korábban ! mentem haza a szokottnál, t imég ébren volt. A konyhaaiz- ! tálnál ült, újságot olvasott. í Gyanútlanul benyitottam, s ! persze, rögtön nekemesett. I Ennek is a mutter mániá ja \ az oka: mindig pokrócot ! akaszt a konyhaajtóra. így j szokta meg az elsötétítéskor. Jó vicc! Húsz év alatt leszok- ! hatott volna róla. Hiába ma- í gyarázom neki, hogy a pok- \ rác nem átlátszó, nem tudok 1 belesni: tiszta-e a levegő, \ folyton elfelejti. Pedig a bal- ; hét ő sem szereti. Az este is ! úgy tipegett, olyan rémülten, ! ide-oda közöttünk, mint a i kotlóstyúk, ha verekednek a í kakasok. Még kárált is az f öreglány, hogy így Misikém, i úgy Misikém, ne feleselj ; apáddal, ne izgasd, tudod, \ hogy árt neki, ö csak jót akar ; neked. Jót! Haha! Röhögnöm f kell. Azt se tudja szegény fa- f ter, mi a jó. Különben is: f húszéves leszek, dolgozom, } nekem az öreg ne dirigáljon, í mire költsem a pénzemet. A } lakbért, villanyszámlát én fi- \ zetem, minden télre tüzelőt f veszek, mit akar még? Mit % hőbörög azzal a kis koszttal, % amit megeszek?! Reggelizni — f tudja nagyon jól — nem szok- % tam: hat órakor nem veszi £ be a gyomrom az ételt. Azt a $ kis uzsonnát sajnálja tőlem, í amit a mutter a táskámba pakol? Vagy azt a kislábas- ' nyi vacsorát, amit félálomban Ki hallott már ilyet: csir­kepince? Olyat már igen, hogy bor-, gomba-, alma-, krumpli-, tejpince, de hogy csirkepince? Pedig van az is. Aki utána akar járni, az fogja magát és elindul Pusztavacsra, a nagypincei | részre. Ott áll a tsz csir­kepincéje. Eredetileg uradalmi boros | pince volna, de hiányzik belőle a bor. Nem is lesz j benne még vagy két-három! évig, de aztán majd sok és | finom, ha teremni kezd a sok új telepítésű szőlő. Szép, szellős, masszív épület, egy- számyas présház felül és háromszárnyas pince alul. Lábbal mérem a pin­ce középső szárnyának alapte­rületét és harmincöt métert kilenccel szorzók. Négyezer csirke nyüzsög, fal, s pi­hen a 315 négyzetméter alapterületű középső pince­részben. A két másik szárnyat még nem alakították át, de fe­lül, a présházban, további háromezer csirke csipog. Ezek most a legnagyobbak, négy­hetes korban 35—40 deká­sak és nyolchetes korban elérik átlag az 1,2 kilót. Ezt a tsz főkönyvelője, Ko- pányi Imre mondja, aki most csirkeorvosnak csapott fel. Szenvedélye a nagyüzemi baromfitenyésztés és vállalja vele az összes gondot. Lé­nyegében a baromfi-telepve­zető szakember feladatát lát­ja el, noha nem ez a leg­főbb dolga. Tanulta valahol talán a nagyüzemi baromfitenyész­tést? Inasa nem volt en­nek a szakmának, de ami­óta Felsőbabádon, az állami gazdaságban látta, szívvel- lélekkel gyakorolja azt Most, éppen oltást végez, beoltja mind a hétezer csirkét, röp­ke fél óra alatt. Pérsze nem injekcióstűvel, hanem kanállal, mert azzal méri az itatóvályúkba az oltóanya­got. így praktikus az oltás, mert nemcsak gyorsan halad, hanem fájdalommentesen is. Ezért aztán alig veszik ész­re az oltást a csirkék, gya­rapodási erélyűkből alig ve­szítenek. Na, de hát lehet-e tudás nélkül érteni a szakmát? Korszerűen dehogy! A fő­könyvelő parasztfiú, meg az­tán pótlólag tanú). Mindez kevés lenne a sikerhez, ha nem lenne hozzá több na-, gyón fontos dolog. Vannak jól képzett baromfitenyésztő szakmunkások a tsz-ben, van kiváló takarmány, alapanyag, jól berendezett csirkenevelő­házak. meg Váradi Barna is, aki a tsz baromfínevel- déjének a tulajdonképpeni j esze. Pedig ő nem is tsz- tag és nem is a tsz-ben j lakik. I Vannak, akik már a ne- j véről is sejtik,- hogy a Fel- sőbabádi Állami Gazdaság baromfitelepének vezetőjéről van szó, aki ismert úttörője a nagyüzemi csibehizlalás­nak. Ö patronálja a hernádi Március 15 Tsz baromfisait, mégpedig móddal, haszonnal. Mint a jó diák kedyenc ta­XN\N^^XN^X^^XXXVX\NXXXXXN\X'VN^XXXXX\XXVVVV> •/ nárát, a tsz-baromfisok őt is úgy emlegetik. ö tervezte például a te* műkotlósait, az ő tudása sze­rint használják ki a lehető­ségeket, mert ő ajánlotta me­részen a pincét. Télen azt fűteni se kell. mert jó a hő­tároló képessége, s ami me­leg a csirkéknek kell, azt megadja a műanya is. Na meg persze tiszta forgács- mélyalommal. amelyet turnu­sonként cserélnek ki, hogy mindig száraz legyen és tart­sa a m ű a n y a -szórta hősu ga­rakat. Ez még nem lenne önmagá­ban újság, legalábbis a siker­hez kevés. Hozzá kell ehhez venni, hogy intenzív húshib­rid fajtát, B—61 és B—63 el­nevezésűt nevelnek tápdús és serkentő hatású abrakkeve­rékkel a tsz-ben. így tudták elérni azt, hogy egy kiló csir­kehús termeléséhez átlag 2,68 kiló abrakot használtak fel, s mindössze 1,76 százalék volt a felnevelési veszteség. Ez az adat a legutóbbi tíz­ezer csirkére vonatkozik. Részleteiben véve úgy mu­tatkozik, hogy fél százalék volt a kelésgyengeségből és betegségből eredő elhullás, fél százalék volt a kiirtás — új szóval: selejtezés — és 0,76 százalék a rendkívüli okokból eredő elhullás. Ilyen rendkí­vüli okként említik, hogy egy­szer az egyik ólba tévedt egy veréb, amely annyira meg­riasztotta a félénk baromfia­kat, hogy egymás hegyére- hátára hágtak. Kilencvenhá- rom csirke fulladt meg egyet­len veréb csiripelésétől így. Na persze, ritka eset az ilyesmi, mert az ablakokon fenn van a verébháló és akad más előírt védőberendezés is. Ezenkívül Szénást Jenőné is egyenként megsi.ratja az el­hullottakat a gondjaira bízott négyezerből. Érti a dolgát ez a lelkes fiatalasszony, akinek a fizetése havonta 1600 forint. A fizetése persze és nem a keresete, mert az még prémiumból is áll. Ha most például 2,5 kiló ab­rakkal ér el átlagosan egy­kilós súlygyarapodást és ha az elhullás is a megengedett marad, akkor a havi prémiu­ma kétezer forint. Honnan veszi a bátorságot, hogy európai hírű eredmény­re merészkedik? Mert bízik abban, hogy másfél százalék­nál nem enged elhullani töb­bet, egy kiló húshoz csak két és fél kiló takarmánytápot használ és a rábízott csirkék nyolchetes korban elérik az 1,2 kilós átlagsúlyt! Aki már egyszer közel állt ehhez és most erősen rajta van, azt ér­demes közelebbről is bemu­tatni. — A kislányom szántén új­ságíró — • mondja, hogy ne kelljen mindjárt önmagáról szólnia —, a szlovákiai Sza­bad Földműves munkatársa. Néhány évig kinn voltam ná­la, s nemrégen tértem vissza. | Bratislavában is dolgoztam í persze, mégpedig szakterüle- : ten. A naszvadi közös gazda- : Ságban voltam baromfigondo- : zó. Ennek a szlovákiai ter- ; melőszövetkezetnek is nagy 1 baromfitelepe van, elég jól is í működik, de azúrt mi kedve- i zőbb eredményekkel dieseked- i hetünk. í — Minek köszönhetik az ; eredményeket? — Elsősorban annak, hogy ; a tsz minden feltételt a lehető : legjobban biztosít, másodsor- : ban pedig a Felsőbabádi Al- | lami Gazdaság jó fajtáinak és nagy szakmai segítségének. Ezt a írét főokot említi csu­pán, pedig hasonlóan fontos a harmadik is: a baromfigon­dozók lelkes igyekezete, gya­rapodó tudása és tapasztalata. ■ A szerény gondozók helyett nem felejti el hangsúlyozni ezt a főkönyvelő. Mint mond­ja, több mint hatvanezer csir­ke felnevelése mégiscsak az ő munkájuk főként és persze ér' demük is. A közmondás szerint, ha lo­csog a Vince, üres a pince. Itt, Pusztavacson a Vince hiá­ba locsog. .. Nagymiklós István AHOL HIÁBA LOCSOG A VINCE - A JRD-TÖL A TSZ-1G _ EGY KILÓ CSIRKE 2.68 KILÓ TAKARMÁNYBÓL - JÓ A PATH ONTS A HÁZNÁL A PUSZTA VACSICSIRKEPINCEBEN megvalósul népünk nemzeti egysége. S ma már az is nyil­vánvaló, hogy a népi-nemzeti egység teljes megvalósítása út­ján nélkülözhetetlen szerepe és feladatai vannak a nép­front-mozgalomnak, a kom­munisták és a pártonkívüliek, a párt és a széles néprétegek közötti kapcsolatok népfront­bizottságokban kialakult ke­retének. Mindebből azonban az is, — következik, hogy még sok és nagy feladat áll előttünk azon az úton, ame­lyen elindultunk s amelyen eddig sikeresen haladtunk elő­re. Csak a legfőbbeket említ­ve. ez alkalommal a követke­zőkre szeretnénk utalni. A népi-nemzeti egység tel­jes megvalósulása érdekében el kell érnünk azoknak az osztályoknak és rétegeknek a további közeledését a mun­kás-paraszt szövetségen nyug­vó nemzeti egységhez, ame­lyek még bizonyos távolság­ban állanak ettől. Ilyenek a kispolgárság különféle réte­gei és az értelmiség egyes cso­portjai. S összefügg e politi- 1 kai feladatainkkal a volt koa­líciós pártok maradványainak a feloldása, továbbá az egy­házakkal való kapcsolataink fejlesztése az állami felada­tok megoldásában és a béke- mozgalom erősítésében, s oly módon is, hogy a nyílt ideoló­giai vitákat se kerüljük el ve­lük olyan esetekben, amikor elvtelenség lenne hallgatni bi­zonyos elvi jelentőségű nézet­eltérésekről. Szocialista államunk erősí­tése, állami és tanácsi szer­veink fejlesztése azt követeli, hogy teljes erőnkkel mozdít­suk elő a szocialista demok­ratizmus további kibontako­zását, a demokratikus köz­szellem terjedését. Így mind több alkotó erő kapcsolódhat be szocialista intézményeink erősítésébe, fejlesztésébe. A szocializmus gazdasági alapjainak erősítése azt is megköveteli, hogy a társadal­mi tulajdon védelmét és a szocialista munkafegyelem szilárdítását minden lehető módon alátámasszuk, s azt is, hogy a szocialista állami és szövetkezeti vállalatok bel­ső rendjét, szervezettségét és teljesítőképességét hathatósan tovább növeljük. Mindezt a társadalmi tevékenység kime­ríthetetlenül változatos esz­közeivel segíthetjük elő. Végül, de nem utolsóként a szocialista eszme és erkölcs általános társadalmi elismer­tetéséért és érvényesítéséért kell küzdenünk a társadalmi, gazdasági, politikai és kultu­Monológ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents