Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-06 / 183. szám

1964. AUGUSZTUS 6, CSÜTÖRTÖK fwi «Etltl A KÉT ÖREG Mit ígér a valkói határ? A minap ellátogat tunk Val- kóra. Kérdésünk az volt: mit mutat a mérleg, kedvezóek-e, avagy a vártnál eddig szeré­nyebbek-e a kilátások? Kovács László, a tsz főagro- nómusa válasz helyett határ­nézőre invitált. A Dányi út melletti dűlőknél kezdtük. Itt csakugyan ritka látnivaló, mondhatnánk csodálni való akadt. Haragoszöld tábla, két és fél-három méter magasba kapaszkodó kukoricával. Ez a 120 holdas tábla az idén nem látott kapát — sőt még em­bert is alig. Gépek gondoz­ták, Hungazin meg Dikonirt száműzte sorai közül a gyo­mot, s hogy ilyen góliáttermetűre növekedtek Í a szálak, annak a karbamidos levéltrágyázás a magyaráza- . 2 ta. Miután pontosan és szaa- H i szerűen elmagyarázta kísé- í rönk, hogy mennyi műtrágya, | vegyszer jutott egy-egy hold- ■ ra, azt is megtudtuk, hogy a j közelmúltban virágzás előtt, ! sőt a napokban, a csőfeilődés i kezdeti szakaszában is karba- jj middal permetezték. ^ Különben Martonvásári 39- es fajta, géppel — szemenként — vetették, s az egy holdra jutó tőszám eléri a 35 OOO-et. Mit várnak róla? Dr. László Domonkos, a szomszédos zsámboki termelőszövetkezet tudós elnöke hetvenmázsás termést jósolt, a valkói főag- ronómus óvatosabb becsléssel, Hétmillió az egyszámlán 250 asszony a földeken „Síapái" a vegyszer I Három év alatt mintegy 40 millió forint értékű | társadalmi munkát végzett Pest megye lakossága j Az utóbbi években jelentő- í sen fellendült Pest megye ta- | nácsainak város- és közság- j fejlesztési munkája. Megye- | szerte általános tapasztalat, £ hogy a tanácsüléseken nagy j érdeklődés nyilvánul meg a őlr't.kn.riilrrwánvrf^ir (Foto: Kotroczó) V\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\V\\\\\\\\\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\WVV\\\V\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\'/ ^ fejlesztés iránt. 2 Gyárépítő társadalmi munkások Ott van az egész család Akik a legtöbbet tették A ceglédi cipősök holnapja Ez ev tavaszán a Ceglédi Cipőipari Vállalattal közöl­ték: a városrendezési tervek­nek megfelelően rövidesen sor kerül az üzemüket is ma­gába foglaló épületkomple­xum lebontására. A kiváló gyerekcipőket készítő, több évtizedes gyár termékeire ter­mészetesen ezután is számí­tanak, sőt további fejlesztésé­re is vannalk tervek. A jelen­legi épületben uralkodó áldat­lan állapotok — zsúfoltság, raktárhiány, öltözőproblémák — megszüntetése is új üzem felépítésének szükségessége mellett szól. Igenám, de ha ehhez nincsenek meg a kellő anyagiak? Mire számíthat a vezetőség, ha nem rendellcezik az építlcezés megkívánta ősz- szeggel? — Elsősorban a dolgozók lelkesedésére és ötletesrégére, így gondoltuk ezt vállala­tunknál is, amikor a megfele­lő számítások elvégzésekor ki­derült: a férfi dolgozóknak száz, a nőknek pedig hatvan órát keilen^ társadalmi mun­kában elvégezniök ahhoz, hogy új munkahelyük időre felépüljön. Termelési tanács­kozásokon megtárgyaltuk a kialakult helyzetet, s dolgo­zóink nagy megértéssel fogad­ták közös problémánkat és nagyfokú érettségről tettek tanúságot — mondja Tímár Károly igazgató. Győzködésre, „nyomásra” egyáltalán nem volt szükség. Rövid időn belül mindenki megtette felajánlását: össze­sen tizenegyezer munkaórát vállaltak. Hamarosan elkezdődik a munka. Itt volt szükség iga­zán leleményességre! A lehető legkisebb összeggel kellett — például az épület anyagának megválasztásánál számolni: az úgynevezett modulbarakk előregyártott elemekből épül majd fel. A többi feladatnál sem fogytak ki az ötleiekből. Az eddig elért eredmé­nyek legfontosabb tényezője és a további sikerek biztos záloga azonban a dolgozóik határtalan lelkesedése volt. Erről beszélt Czeichner Gyula párttitkár is, amikor jó né­hány fényképfelvétellel il­lusztrálta a mondottakat. — Vasárnaponként nagy csoportokban jöttek dolgo­zóink az építkezéshez, de hét­köznap is elég szép számmal vannak ott. Sokan családostul töltik itt szünnapjukat, ezért ebédet is főztünk. Az egyik fényképen a kerí­tés közelében külön kis tár­saság látható, férfiak, nők, gyerekek: esznek, beszélget­nek, az egyik nő pedig teli szájjal nevet a fényképezőgép lencséjébe. — Ez a mi családunk: ve- jem, lányom, sógorom, gyer­mekeim — mondja cseppet sem titkolt büszkeséggel a hangjában. Ványi Lászióné, aki eddig már több mint száz­harminc órát töltött az építke­zésen. Pergő nyelvvel, vidám arccal folytatja: — A sógo­rom Baranyából, lányom, ve- jem is más városból érkeztek haza, mégis rögtön jöttek se­gíteni, mikor megtudták, mi­ről van szó. Én jóformán min­den időmet, még a szabadsá­gomat is itt töltöttem. Volt nap, hogy reggel négytől este kilencig dolgoztam. És dolgo­zom addig, amíg ess k erőmből telik, míg fel nem épül az üzem. A gyárban cipő- aljarészt készítek, ismerős a harapófogó, a kés, azonban a lapát mégis lehúzta a bőrt a tenyeremről — mutatja ne­vetve kezét és hozzáteszi: — ekkora gyökereket ástunk ki, ni! Ványinén kívül még sokan végeztek kiváló munkát: Var­ga Istvánné 111, Hábentius József 175, Szabó Imre 152, Kiss László 141 munkaórát mondhat magáénak. Báthory Ferenc szb-titkár már eddig száznyolcvanegy óránál tart. Befejezésül az ő szavait idéz­zük: — A hét g(. napj^n va­gyok az építkezésen, felesé­gemmel együtt. Öröm látni: senkinek sem közömbös, hogy jövőre új gyárban, ked­vezőbb körülmények között dolgozhatunk. Az elvégzett pluszmunkát termelésünk nem sínylette meg, féléves tervünket teljesítettük. Uj munkahelyünkön gépi beru­házásokra, új szalagok be­állítására gondolunk, négy- száz-négyszázötvenezer pár cipőt készítünk majd. A hat­van négyzetméter területű tmk munkaműhely elkészült már, most állítottunk fel há­romszázhúsz négyzetméteren egy munkacsarnokot, ahová a szabászat és anyagraktár kerül. A vizesárok-, raktár-, kerítésépítési munka még tart. Egyik üzemrészünkben már ez év októberében sze­retnénk megkezdeni a ter­melőmunkát. Kopreda Dezső A megye négy városa és 183 községe az elmúlt három év alatt a második ötéves terv községfejlesztési tervének 397.5 millió forint kiadási elő­irányzatából csaknem 260 mil­lió forintot használt fel, s ez­zel a terv 65 százalékát már megvalósították. Többek - -kö­zött 145 kilométer járdát, 33 fúrt kutat, 11 törpevízművet, 28 orvosi rendelőt, hat egész­ségházat, 12 óvodát, 60 iskolai tantermet, 15 művelődési há­zat építettek ez idő alatt. A lakosság mindezek megvalósí­tásához csaknem 40 millió fo­rint értékű önkéntes munká­val járult hozzá. Az idén a megyében 95.9 milliót költenek a fejlesztési tervek megvalósítására. Töb­bek között 40 pedagóguslakás, 15 tanterem, 10 orvosi rende­lő építését tűzték ki célul. A lakosság 10 millió forint ér­tékű munka véezését váúaPa. A pedaoóouslakások építését — két község kivételével — már mindenütt megkezdték. 27-én, a gödöllői járásban el­sőként. Az Űj Élet Termelő- szövetkezet vezetősége és a tagjai is büszkén elmondhat­ják: jó munkájuk gyümölcse­ként ezen a nyáron elegendő kenyérnek valót termesztettek, s a jószágnak szánt szem is meglesz. Kovács László meg­mutatta a hatalmas szénakaz­lakat, ami arra enged követ­keztetni, hogy szálastakar­mányból sem lesz hiány. Nem mert a szükséges 34 vagon he­lyett már 35 vagon, túlnyomó- részt lucernaszéna, várja a te­let. Tavaly a szükséges meny- nyiséget 430 holdról vágták le — most 300 hold a lucerna­terület, s az eddig betakarí­tott lucernaszéna mellé még legalább 10 vagont behorda­nak. Ez a többlettermés is a korszerű termelési eljárá­sok, a vegyszeres kezelés kö­vetkezménye. Azt már — a falut közvet­lenül elhagyva — megállapít­hattuk, igen szép, sokat ígérő most a valkói határ. Ezt a vé­leményünket — amerre csak megfordultunk — megerősítet­ték a gondosan, ápolt, gyom­mentes táblák, s a kertészet. Elmondta a főagronómus, hogy a szövetkezet ereje, lel­ke az asszonyokból tevődik. Van úgy, hogy négyszázan dolgoznak kint a földeken, de a 250-es átlag mindennap megvan. Kora tavasztól min­den egyes csúcsidőszakban helytálltak. Nekik köszönhető a gondos növényápolás, ők mutatnak jó példát a férfiaknak, az egyes nö­vényféleségek betakarításában is. Naponta négy-öt vagon zöldáru, paradicsom, uborka kerül a tsz-bőí a Hatvani Konzervgyárba. Ezek után nem meglepő az első félesztendő pénzügyi mérlege sem. Jelenleg két millió forint van a szövetke­zet egyszámláján! A főköny­velőnő figyelemmel kíséri ho­gyan is alakul a kiadás és a bevétel, s a mérleg mindig naprakész. A féléves tervfel­mérés is megerősítette az eredményeket — a kilátások kedvezőek. Az Üj Élet Terme­lőszövetkezet az idén sem ad­ja alább munkaegységenként ötven forintnál. Súlyán Pál A karrierizmusról A karrierizmus­nak csak saját ér­dekei vannak. Ha azt mondom, „ne­kem családom van’’, s közben el­felejtem, hogy másnak is van családja, már nem vagyok reményte­len karrierista. ★ Ha „józan eszemre” akarok hallgatni olyan­kor, mikor szí­vemre kéne hall­gatnom, többnyi­re a józan eszem is elhagy. ★ A könyöklő em­ber munkavédel­mi felszerelése: a könyökvédő. ÍZ Ha művész len­nék, a karrieris­tát korántsem a fe­csegő, hízelkedő, kezét dörzsölő szánalmas figurá­ról mintáznám, hanem arról az alakról, aki pon­tosan tudja, hol, mikor és miért kell hallgatnia. Vagy méginkább: aki bármikor ké­pes arra, hogy hallgatásra intse lelkiismeretét. A rövidlátó kar­rieristák a társa­dalmi ranglétrán helyért harcol­nak. A maratho- ni karrieristák a jóhiszeműek bi­zalmáért. Óvakodom azok­tól, akik „min­dent tudnak”. Az a gyanúm, egyet- mást szeretnének megtudni tőlem is. ¥ Ha nem tudat­tal, meggyőződés­sel ellenőrződ vé­leményedet, ha­nem főnökeid vé­leményével, egy­részt elismert gondolkodó, más­részt hosszú éle­tű leszel a földön. S mindezért csu­pán egyéniséged adod cserébe. ¥ Néha úgy ér­zem, nem az a lényeg, mit mon­dok, hanem, hogy ki lesz, aki meg­hallgatja. S ilyen­kor zsebemben érzem a karrie­rizmus marsall- botját. A líarrieristák alapjában véve nagyon szerény emberek. Tisztá­ban vannak ugyanis azzal, hogy képességeik­kel nem vihetik sokra, ezért fo­lyamodnak más eszközökhöz. ¥ A karrierista útja nagyon fá­rasztó lehet. Biz­tosan azért van, hogy egy részük egészen fiatalon megpihen babé- rain, más részük a két választás között pihen. ¥ Ismertem vala­kit, aki derűre- borúra a rendszer védelmét emle­gette. Később ki­derült róla, hogy csak saját íróasz­talát látta a rend­szerből. * A főnök kar- társnak mindig igaza van. Rész­ben azért, mert a főnök kartárs bölcs ember, rész­ben pedig, mert azonnal belehal­na, ha nem neki lenne igaza. N. J. Készül a Zászlók magyar fordítása Miroslav Krlezának, a hor- vát irodalom doyenjének ne­ve ismert a magyar nagykö­zönség körében is. A magyar könyvbarátok most a közeljövőben Krleza monumentális művével, a Zászlók című trilógiával is­merkedhetnek majd meg. A regény még eredetiben sem jelent meg. A zágrábi Fórum című irodalmi folyóirat 1962- ben közölte az első részt. A további részleteken azóta is dolgozik a neves horvát író. A tervek szerint horvát és német nyelven a közeljövőben jelenik meg a mű, s előrelát­hatóan egyidejűleg a magyar közönség kezébe is eljut a Zászlók. A Fórumban közölt részlet alapján ugyanis Csu­ka Zoltán író és műfordító szintén megkezdte a jelentős alkotás átültetését magyar nyelvre. Miroslav Krleza regénye kü­lönben igen sok magyar vo­natkozást tartalmaz. Csuka Zoltántól kapott tájékoztatás szerint a mű cselekménye a század első másfél évtizedé­ben játszódik, s az akkori Osztrák—Magyar Monarchia viszonyaival foglalkozik. A fordítás munkáját igen meg­nehezíti Krleza rendkívül szé­les témaskálája. A regény magyar vonatkozá­saihoz csak annyit, hogy Mi­roslav Krleza fiatal korában a pécsi honvéd hadapród isko­lában tanult, majd hivatásos katonatisztként az Osztrák— Magyar Monarchia hadseregé­nél szolgált. Időközben azon­ban lefokozták, s az első vi­lágháborúban közlegényként harcolt. Hosszú éveken át élt Magyarországon, s nagyon ala­posan ismeri a régi magyar társadalom életét, a burzsoá­zia rothadságát. Ezeket a század eleji társadalmi viszo­nyokat ostorozza gyilkos sza­tírával a Zászlókban is. (tm) ötven-ötvenöt mázsa csőter­mést vár. Bármelyiküknek legyen is igaza, egy dolog már a laikus előtt is nyilvánvaló: a tervezett kukoricatermés mind a háromszáznyolcvan holdon bőségesen meglesz. Tovább haladva a mozgal­mas és üdezöld valkói határ­ban, noha már csak a szalma­kazlakat és a 600 holdnyi ve­tő- és mélyszántott tarló he­lyét láthattuk, más ízelítőt is kaphattunk. Kovács László — nem dicsekvésből, inkább a tények és a várható kilátá­sok kedvéért — elmondotta, hogy a vegyszeres agrotechni­ka kedvező hatását a gabona- termesztésben is ki tudják mu­tatni. Átlagosan 12—12,5 má­zsára tehető a búzatermés, de a Bezosztája 1-es öt má­zsával múlta felül a hazai faj­tákat. Igaz, nagy gonddal ápolták annak idején a veté­seket, s a búzát is karbamid- dal permetezték. így a gabona is meghozza a tervezett átla­got. Valkó az idén 40 vagon gabonát ad el az államnak, azaz, hogy már át is adta, még a múlt hónap

Next

/
Thumbnails
Contents